Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek / Aranyosi Ervin * 7 *

 

Boldog névnapot !
 
 
 

Aranyosi Ervin:

Március 15. a mában


Ünnep van, Magyarok!
Álljatok hát talpra!
Hisz egykor Petőfi
éppen ezt akarta!


Hogy a nép rabláncát
tépje le magáról,
s legyen végre nemzet,
istenigazából!


Hisz csak együtt tudunk
magunkért kiállni,
csakis összefogva
hős nemzetté válni!


Vagy hiába hullott
hősök büszke vére?
Magyarnak a magyar
nem lesz már testvére?


Emeld fel a fejed
drága, büszke népem,
A szabadság vágya
benned újra éljen!


Márciusi ifjak,
– emlékezzünk rájuk!
Követendő ma is
nagyszerű példájuk.


Ünnep van, Magyarok!
Álljatok hát talpra!
Hisz egykor Petőfi
éppen ezt akarta.

2018-03-13.

 
mail
 

Aranyosi Ervin:

Szeretet vezessen!


A szeretet az, mely emberré tehet,
szív nélkül élni tartósan nem lehet!
Hiszen a szív másképp nem is dobog,
szeretet nélkül kihűlt, halott dolog!


Ám mikor szíved érzéssel megtelik,
az életkedv is benned emelkedik,
máris van álmod, mely célokat teremt,
s bejárni vágyod a titkolt végtelent!


Fény gyullad benned mely utat mutat,
s megleled végre a sóvárgott utad,
s szívek vezetnek, kik őszintén szeretnek,
s boldogok attól, hogy melletted lehetnek.


Amint a létnek céljait meglátod,
megnyílik, s végig támogat világod.
Társakra lelsz, kik szeretetre vágynak,
s részei az érted teremtett világnak.


Emberré válsz, kinek már sorsa van,
s a jó felé követnek majd sokan…
A szeretet az, mely boldoggá tehet,
engedd hát, hadd vezesse örökkön lelkedet!

mail

Aranyosi Ervin:

Reád szomjazom


Szomjazlak, mint vándor forrás hűs vízét,
s keresem az ösvényt, hogy hozzád eltaláljak,
hogy csillapítsd végre lelkem vad tüzét,
s végre teáltalad önmagammá váljak!


Keresem az utat, mely szívedhez vezetne,
lábad elé szórnám lelkem aranyát!
Nem élhetek másképp, csak általad szeretve,
adj hát menedéket, érzésből szőtt tanyát.


Követem szemednek izzó csillagfényét,
enyémen keresztül szívem rád ragyog.
innám minden szavad, szép szíved reményét,
mindenemet adnám, hisz tiéd vagyok.


Itasd hát a lelkem csókjaid vízével,
hadd álmodjak tovább a szerelem ízével!

 
mail
 

Aranyosi Ervin:

Szikrák a szívemből


Apró kis sziporkák, szikrák a szívemből,
s lám, a te szíved is lángra gyullad egyből.
A szikrából tűz lesz, csodaszép, lángoló,
s az sok szívet éltet, amely éhes, s mohó!


Mert hatalmas a szív hőn szeretetvágya,
s jól jár ki a mannát hozzá megtalálja,
mert aki sok éhes, jó szívet megetet,
hiszem, hogy maga is ettől boldog lehet!


Hagyom hát a szívem fénylő szikrát szórni,
éhező szívekhez szép szavakat szólni!
Hadd gyújtson csak lángot, hadd terjedjen széjjel,
melegítsen nappal, álmot hozzon éjjel!


Ne hagyjuk kihűlni a szeretet lángját,
őrizgessük szépen szívünkben szikráját.
Legyen a mosolyunk tűzkő, mely szikrát ad,
és a szeretetláng hadd lobogjon nálad!


2018-01-23.

mail

Aranyosi Ervin:

Karácsony alkalmából

Okozzon örömöt már a készülődés,
őrült rohanásban, szép gondolat küldés!
Ha a világ zord is, szívedben a béke,
hadd legyen más szívek boldog menedéke!


Az időd kis részét, vékony szeletkéit,
oszd szét mindazoknak, akik vágyják, kérik!
Érjenek csak véget a túlzsúfolt napok,
hadd ragyogjanak fel ünnepi csillagok!


Ne hagyd a szívedet – mint rossz dobozt – zárva!
hisz annyian állnak szeretetre várva.
Merj adni, merj kapni, tudj csak elfogadni,
s meglátod, szívedben bőven fog maradni!


Szeress csupán azért: – Jól esik szeretni,
csodás emlékeket szívben rejtegetni!
Az érzés-darabok örök ajándékok,
szívet melengető, vidító szándékok.


Legyen hát karácsony mindenki szívében,
s ez a fény ragyogjon bennünk egész évben!
A szeretet lángját őrizd meg szívedben,
légy általa boldog, éljél tőle szebben!


2017-12-21.

mail

Aranyosi Ervin:

Karácsonyi história


Közel a karácsony, várjuk már a csodát,
lassan feldíszítjük a szép karácsonyfát.
Gyermeki lélekkel szebb jövőre várunk,
szerető karokat ölelésre tárunk.
Hiszen a szeretet ott él a szívekben,
és ki ne akarna élni jobban, szebben?
De ki mutatja meg, hogy kell szebben élni,
az igazi útról ki fog majd mesélni?


Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lélek,
talán kitalálod, hogy kiről mesélek.
Szülőhelye felett élő csillag fénylett,
három tudós ember a jászolhoz lépett…
Hisz ők nem királyok, de mágusok voltak,
fejedelmük előtt mélyen meghajoltak,
ajándékot hoztak és messziről jöttek,
díszesen köszöntsék a még újszülöttet.


Együtt született meg a fiú a fénnyel,
s hitték, szép szavára menekül az éjjel.
Nem csak a fénylő Nap kap majd új erőre,
az emberek erőt merítnek belőle.
És az ifjú herceg felvállalta sorsát,
nem csak a szegénynek lökött oda morzsát,
hanem egész népét tanítani kezdte,
s tán a jó lelkűség lett végül a veszte?


Népszerű volt, nevét ma is gyakran ejtik,
csak, amit tanított könnyen elfelejtik.
Nem járnak nyomában, sok szép tette elvész,
csak félelmet tanít helyette sok lelkész.
Várják az emberek, hogy csodákat tegyen,
úgy mint réges-régen, tengeren és hegyen.
Nem vetik le bűnük, nem tudják követni,
az ember nem akar oly jóságos lenni.


Megbocsájtást várnak, feloldozást tőle,
s látszik, nem értettek semmit meg belőle.
Mártír halálának nem volt sok értelme,
hiszen a jó példa, többet érdemelne.
Ha az ember tudná, hogy csodákra képes,
talán közeledne egymás jó szívéhez.
Szeressen hát lelked, a szavad ne bántson,
a szívszeretetről szóljon a karácsony.

2017-12-14.

mail

Aranyosi Ervin:

Havat szórnék…


Havat szórnék a világra
így december közepén!
Havat szórnék a szívekre,
rájuk szállna a remény.


Akire csak a hó hullna,
érezné, milyen hideg,
de amikor elolvadna,
ébresztené a szívet.


A szeretet melegétől
lángra gyúlna minden szív,
s érezné, hogy szép az élet,
és most épp szeretni hív.


Ráébredni, hogy a világ
csak látszatra oly rideg,
de elolvad minden bánat,
ha egy szép szív lepi meg.


Gyertek majd ki a szabadba,
rátok is essen a hó!
Kapjátok meg üzenetem:
– Emberek, szeretni jó!

mail

Aranyosi Ervin:

A szeretet visszatalál


Minden, amit mással teszel,
egy napon majd visszajár.
A haragot, amit küldtél,
lehet, lelked issza már.


Azt add, amit elvársz mástól,
azt, aminek örülnél,
jobb az, mintha másokat csak
folyton képen törülnél!


Küldd inkább a mosolyodat
a világba szerteszét!
Szívét használja az ember,
ne csak “túl okos” eszét!


Szeretetet küldj másoknak,
ölelést, simogatást!
Tedd szebbé az életüket,
s figyeld csak meg a hatást!

A szeretet visszatalál,
érzed majd a melegét!
Csodák gyúlnak lángra benned,
s meglásd léted meseszép!

Emeld fel az elesettet,
a gyengének nyújts kezet,
ha így járod szép utadat,
földi mennybe elvezet.

A poklot is mi csináljuk,
hisz pusztít a haragunk.
Mikor pénzre, kincsre vágyunk,
s egyre többet akarunk.

Nem érjük be boldogsággal,
nem élvezünk örömet.
Jóból másokat kizárunk:
– Ne zavard a körömet!


Pedig inkább oda kéne,
be a körbe húzni őt,
lelassítva a rohanást,
megállítva az időt!


Megmutatni mindenkinek,
szebben élni, hogy lehet.
Megmutatni milyen az, ha
bennünket a szív vezet.


Próbálj szívvel közeledni,
szeress jobbá másokat.
Mert a szeretetlen lélek,
az igazán fáj sokat.

Nyisd hát meg a lelked bugyrát,
szeretettel töltve meg,
add tovább a lelked fényét,
hadd ébredjen a tömeg!


Nincs szükség csatározásra,
egy út van a szeretet,
adj az érző, szép szívedből
másoknak egy szeletet!

Ne ijedj meg, el nem veszhet,
egy nap majd visszakapod.
Így ereszd be a sötétbe,
melegítő szép Napod!

2017-12-09.

 

mail

 

Aranyosi Ervin: 


A magyar nyelv


A magyar nyelv képet alkot,
lelkedben ölt alakot,
a szavai táplálékok,
jóllakató falatok.


Ha kimondod, valóság lesz,
képernyődre vetíted,
használd szépen, és helyesen,
– életedet segíted.


A magyar nyelv megmagyaráz,
máris minden érthető,
olyan életet teremthetsz
vele, amely élhető.


Tanuld hát meg jól használni,
beszéld tisztám, helyesen!
Bánj jól vele, alázattal,
becsülettel, rendesen!


Meríts erőt őbelőle,
gazdagodsz is általa,
e nyelven szólt egykor hozzád
édesanyád szép dala.


Légy büszke a magyar nyelvre,
Isten megáldott vele,
olyan fontos a lelkednek,
mint fának a levele.


Minden felépített mondat,
teljessé tesz, gazdagít,
értelemmel tölti lelked,
színesítve napjaid.


Magyar nyelven gondolkodva
értékesebb, több leszel,
ötleteket kelt életre,
vele könnyen tervezel.


Oly sokszínű, változatos,
ritmusos és dallamos,
annyi szép szót ad minékünk,
amit irodalma hoz.


Művelni kell, mint a földet,
alkotásokhoz segít,
s vele tudod megtisztelni
a magyarok Istenit!


Elég bármit kitalálnod,
s meghatároz, kifejez,
nincs magyar, ki arra gondol:
– Nem kell néki, minek ez?


Becsüld hát meg, ez tesz naggyá,
ha megszólalsz felemel,
becsüld meg a magyar nyelvet,
mert figyelmet érdemel!


Ha érted is, amit mondasz,
akkor látod, hogy tanít,
átformálja életedet,
átitatja napjaid.


Isteneddel így beszélhetsz,
s teremtő is így lehetsz.
Legjobb, hogyha magyar nyelven,
beszélsz, vagy írsz, és szeretsz!


Összeköti ezt a népet,
kitágítja a hazát,
míg beszéli, minden magyar
megvédheti igazát.


Reményt, hitet lelhetsz benne,
a lelkednek élelem,
szép szavakkal bátoríthat,
s menekül a félelem.


Én hiszem, hogy a világon,
a legszebb nyelv a magyar!
Ki fejezi mindazt a jót,
amit ez a nép akar!


Beszéld tehát, és idegen szót
ne is keverj bele.
Mindenre van magyar szavunk,
keresd meg és élj vele!


Nem érheti nemzetünket
semmi baj, míg megmarad,
beszéld népem anyanyelved,
soha ne felejtsd szavad!

2017-12-07.

mail

 

Aranyosi Ervin:

Csak a szeretet segíthet


A hóesés öltözteti fel a téli fákat.
Zúzmarából apró rügyek díszítik az ágat.
Csillog, villog, hol fény éri, olyan mint egy ékszer,
nemes kincsét ritkán hordja, tán nem is elégszer.


Súlya alatt karcsú gallyak némán meghajolnak,
szél szavára válaszolva csengettyűként szólnak.
Rideg szépség, a zord télnek hideg ölelése,
fagyos kezek simogatnak, vajon nem kevés-e?


Gyenge a nap, nem sugárzik, nincs mi melegítsen!
A világban nincsen olyan érzés, mely segítsen?
Fagyos a szív, hűvös az ész, kihűlt minden csillag,
van-e még láng olyan, amely fagyot csillapíthat?


Hej, kirakat ez a világ, gyarló csillogással,
ha mind kihűlnek a szívek, s nem törődnek mással!
Ha a mosoly arcunkra fagy, nincs mi melegítsen,
ha kihűl a jószándék is, nincs ami segítsen.


Gyújtsunk gyertyát, apró lángot, hittel, szeretettel,
a tél dacát és hidegét győzze le az ember!
Szívünk összes melegétől gyúljanak ki fények,
melegségtől éledjenek bennünk a remények.


Csak a szeretet segíthet, szívből jövő jóság,
ha a szándék megváltozik, szépül a valóság.
Ne csak álom, s mese nyíljon karácsonyfa ágon,
érző szívek nyíljanak meg szerte a világon!


Gyújts egy gyertyát szeretettel és őrizd a lángot,
melegítse szeretetünk szebbé a világot!

2017-12-06.

 

mail

 

Aranyosi Ervin:

Rólad szól a világ

Mikor megszülettél, kaptál egy világot,
amit előtted már annyi ember látott.
Mind másképpen látta, máshogy értékelte,
aszerint, hogy lelkét használni hogy merte.

Sajnos kézikönyvet hozzá még nem adtak,
felfedezni neked kell mindent, magadnak.
Hogyan is működik, nem is nagyon érted,
te vagy a világért, vagy épp az van érted?

Az emberek között sincsen két egyforma,
– mintha túlcsordulna a kiöntőforma –
de a sokszínűség tényleg gyönyörködtet,
az egyforma untat, te is félre lökted!

Mert jobban szereted a változatosságot,
ez teszi színessé az egész világot.
Ám a külső képek belsődet tükrözik,
mert hogy a teremtőnk ekképpen trükközik.

Ami kicsiben megy, ugyanaz megy nagyban,
változik a világ minden pillanatban.
Az idő felgyorsul, a világ kitágul,
s a még láthatatlan szemed elé tárul.

Napról-napra csodák vesznek körbe-körbe,
és ha belenézel a görbetükörbe,
önmagad is mindig megváltozni látod,
és csak csodálkozol, s a szájadat tátod.

Rájössz, szinte semmit nem tudsz a világról,
és mások sem tudnak mindent igazából.
Bizony, a tudós is elképzel, találgat,
s tényként adja elő a jól kitaláltat.

Volt, amikor vonzott még az ismeretlen,
s másokkal ágáltál még az Isten ellen.
Kerested helyedet, úgy akartál hinni,
s elhitted így lehet később többre vinni!

De miért születtél le a Földre? Élni?
Ámde legelőször megtanultál félni!
Szabályok serege nem enged kitérni,
nem leled a választ, hogyan kéne élni?

Mikor gyermek voltál, megnyitottad lelked,
csodás világodat szépen megfigyelted.
Hidd el, hogy legtöbbet épp abból tanultál,
mikor a világhoz önként hasonultál.

Aztán körülötted furcsa ketrec épült,
a hitrendszereddel szépen kiegészült.
Elhitették veled, hogy minden érted lett,
minden téged szolgál, így alakít rendet.

Gúzsba kötötték hát szellemed és lelked,
és meggyőztek róla: – Utadat meglelted,
hogy ezen haladva jutsz a boldogsághoz,
és a pénz az Isten, s mindent meghatároz.

Ma már félsz haláltól és nincstelenségtől.
Gyermeki lelkedet nem hoztad el régről.
Az a tudás kínoz, amit megtanultál,
s hiszed, az hiányzik, amit sose tudtál.

Ám jó atyád ott él, lelked mélyén, benned,
és ha figyelnél rá, tudnád mit kell tenned.
Nem hallgatnál többé a világ zajára,
és nem érdekelne: minek, mi az ára?

Nem adnád el lelked, nem lennél rabszolga!
Lennél világodért és az érted volna.
Lennének céljaid, álmaidban élnél,
teremtőd ölébe végre visszatérnél.

Te inkább erőlködsz, s hordod a keresztet,
amit Jézus egykor végleg eleresztett.
Pénzhez imádkozol és várod halálod,
az igazi utat sehol sem találod!

Mikor megszülettél, egy világot kaptál,
olyan nyüzsgőssé vált mára, mint egy kaptár.
Eladtad lelkedet kétes biztonságért,
olyannak, ki egykor félelmeket rádmért.

Jó lenne ébredni, s megszületni újra,
hátha lelked végre, végre megtanulja:
– Rólad szól a világ, te érted van minden,
nem kell marakodni, holmi földi kincsen!

Csak a boldogságot, örömöt keresni,
szívedet kitárni, őszintén szeretni.
Minden embertársad saját tükörképed,
amit te adsz nekik, azt adják majd néked.

Rólad szól a világ és nem holmi kincsről,
nem is gazdagságról, s nem hiányról, nincsről.
Lelked az iránytű, s ha figyelsz reája,
szíved a jó utat végre megtalálja!

2017-12-06.

 

mail

 
Aranyosi Ervin: 

Az élet homokórája

Peregnek a homokszemek,
így múlik az élet.
Lelkedben, mint fénylő kincsek,
gyűlnek az emlékek.

Órák, percek, pillanatok
az arcodra írnak,
bőrödet e szép iratok
használják papírnak!

- Ne szégyelld! Az idő múlik,
s lelkedet tanítja!
Elviheted léten túlig,
hisz azt gazdagítja.

Arcodon a vésett ráncok,
végigtáncolt lélek-táncok!

2017-12-03.
 
mail
 

Aranyosi Ervin:

Élvezd a világod!


Nem igazán szerencsés cél
túlélésre hajtani.
Jobb lenne a jót megélni,
s jó irányba tartani!
Keresni a boldogsághoz
elvezető szép utat,
amit majd a szív érzése
szeretettel megmutat.


Jó lenne csak vidámsággal
fűszerezni a napot!
Arcon szép mosolyt viselni,
s ha másoknak ezt adod,
visszatér és jó érzéssel
tölti meg a lelkedet,
nincs boldogabb lélek annál,
mint akit egy szív szeret!


Aki napról napra él csak,
célok nélkül lődörög,
az nem tudja mi az élet,
s megszállták az ördögök.
Magányos csak akkor lehetsz,
ha bezárod szívedet,
mikor végleg elfelejted,
milyen, ha a szív szeret.


Engedd csak szíved szeretni,
s szeresd előbb önmagad,
ki kevésre tartja magát,
az mind egyedül marad.
Hogyan tudna más szeretni,
ha te magad sem tudod?
Elhiteted önmagaddal:
– Neked ez a sors jutott!


Vedd hát végre a kezedbe,
az életed fonalát,
ne vágyakozz túlvilágra,
hátha jobb lesz odaát!
Itt, e drága földi létben,
élvezd ki a napjaid,
hisz a holnap termő magja
szép szívedben ott lakik!


Teremts végre szebb világot,
vágyakozót, éltetőt,
sose állj meg utad során,
ne állj le a cél előtt!
Mindig kell egy újabb lépés,
legjobb hát, ha tervezed,
minden álmod teljesülhet,
mely felé a vágy vezet!


A túlélés csak zsákutca,
fordíts hát a sorsodon!
A teremtés képességét
én magamban hordozom.
Ha majd rájössz, ezt akarta
megmutatni Istened,
megtalálod a megoldást,
s jobbá válik életed!


Nyisd meg szíved mások előtt,
hadd láthassák, hogy ki vagy!
Akkor más sem fog bántani,
szeretni fog, s élni hagy.
Tegyél másért, könnyebb az út,
amikor a szív szeret,
csodásabb lesz ez a világ,
amikor már élvezed!

 2017-11-28.

mail

Aranyosi Ervin:

Önbecsülés


Vagy-e elég erős,
hogy szembenézz a nappal,
vagy-e elég bátor,
hogy szembenézz magaddal!
Van-e elég merszed,
megismerni végre,
fejed felemelni,
s felnézni az égre?


Van-e önbizalmad
emelt fővel járni,
képes vagy mindig
magadért kiállni?
Hogy más megbecsüljön,
tisztelned kell magad!
Saját utad járni,
nem könnyű feladat.


Különleges lény vagy,
egyedi és csodás,
szebb létet teremthet
az ébren álmodás.
Hidd el, vágyaiddal
mindennap teremtesz,
Atyád a világban
hited szerint rendez.


Ha hiszel magadban,
ha hiszel a jóban,
akkor megláthatod
a jót a valódban.
Bármire képes vagy,
amit csak elképzelsz,
mit képes vagy látni,
azt valódban észlelsz.


Ne csak mást szolgáljál,
járj saját kedvedben,
csodás ez a világ,
élj hát jobban, szebben.
Mikor te változol,
változik világod,
csodássá alakul,
ha lelkedben úgy látod!


Tedd le terheidet,
engedd el a múltad,
azok leckék voltak,
s talán megtanultad.
És az eljövőtől
sohasem kell félni,
élvezd életedet,
kezdj el mától élni!

2017-11-27.

mail

Aranyosi Ervin:

Nincs halál!


Nincsen halál, nincsen halál!
Síromban senki sem talál,
csupán levetett gúnya az,
amely felett kinő a gaz,
vagy kő takarja testemet,
de az a kő el nem temet,
bár külső képem ott hagyom,
maradhat ott a kincs, vagyon,
de az mi voltam egykor én,
nem marad itt a Földtekén.


A test csak külső burkolat,
magától nem fut, nem szalad,
nem érez, sír, sosem nevet,
az élőt többé nem leled.
Bizony, a lélek él tovább,
emléket őriz, száz csodát,
amit megélnem lehetett,
bennem maradt a szeretet.
Eldobtam ócska testemet,
mert szétszakadt, mert elrepedt…


Sosincsen vége, hidd csak el!
Születünk, s majd, ha menni kell,
már másvilágban ébredünk,
s hány új élet lesz még velünk?
De tudd, hogy ez benne a szép,
az ember éli életét,
s minden új nappal gazdagabb,
kincse az új tapasztalat,
s minden remény, minden öröm,
ami átvisz a fénykörön!


Nincs elmúlás, nincs pusztulás!
Szeretet, jóság és tudás
a lelkünkben mind megmarad,
s a lélek vagy csak te magad!
A lelked a te koffered,
belepakolsz és megy veled,
s minden élettel több leszel,
s mindig, amikor jót teszel,
mert visszajut, mert visszatér,
amit adsz, azt kapsz mindazért!


Életeken viszed tovább,
játszhatsz gonoszt és ostobát,
de jól vigyázz, visszakapod,
jobban jársz ha a jót adod.
Használd inkább a szívedet,
s szeress mindenkit, kit lehet.
Érzéseid vezessenek,
s engedd, hogy még szeressenek!
Mert minden jó visszatalál,
mert nincs halál, nincsen halál!

mail

Aranyosi Ervin:

Emlékezés rá…


Emlékszel még? Ott él még szívedben?
Látod-e még álmodban, színekben?
Mint egy magnó, újra visszajátszod,
csupán nappal tör reád a gyászod!


Mennyi közös emlék köt még össze,
kell, hogy könnyed lelkedet fürössze!
Csukott szemed a vetítővászon,
ahhoz, hogy ő újra-újra látsszon.


Ma is itt él, szívedben rejtőzik,
mert szívedben, mint egy kincset őrzik.
Amit együtt éltetek meg régen,
újra éled mesés álomképben.


Kedves arcát mosolyogni látod,
megölelnéd, vagy adnál virágot,
várod, hogy még kedvest, szépet szóljon,
s félsz, hogy képe szerte ne oszoljon.


Hallod hangját, s szíved boldog tőle,
mennyi érzést kaptál egykor tőle.
S reméled, hogy tudta, hogy szeretted,
s megbocsájtja néhány bántó tetted.


Emlékedben, szívedben ott él ő,
álmaidban nézed, milyen élő.
Nem is halt meg, nyugtasd meg a lelked,
amíg te élsz, ő is itt él benned!

mail

Aranyosi Ervin:

Életerő


Az élet él, és győzni képes,
mert méltó fénylő Istenéhez!
Mert benne ott az őserő,
amely a magból tőr elő.


Nem állhatja a kő az útját,
nem dédelgeti fájó múltját,
inkább a fény felé rohan,
mert neki hite, s célja van!


Nincs benne soha semmi kétség,
az angyalok lelkébe vésték,
hogy neki itt lent dolga van!
S halódik a dologtalan.


A léleknek, ha van már célja,
fegyvere van, szép acélja,
páncél, mi védi gyenge testét,
s mindennap megéri az estét.


Lelkében hite támogatja,
s ez az, mely e bősz erőt adja:
– Legyőzni minden akadályt,
s nem várja sírva a halált!


Mi itt, mi mind élni születtünk,
szeretet lángja gyulladt bennünk,
mért vesztjük el mégis hitünk?
Magunkon mért nem segítünk?


Az élet él, s csak rajtunk múlik:
– Siránkozunk a léten túlig,
vagy inkább élünk, s szeretünk.
Rajtunk múlik a szerepünk.


Akarsz-e többé, jobbá lenni,
már itt a földön mennybe menni,
vagy csak hagyni, bármi jöjjön,
mert csak vendég vagy a Földön?


Tiéd lehet a főszerep,
hisz Istened féltőn szeret,
és támogatja minden vágyad,
csupán utad kell megtaláljad!

mail

Aranyosi Ervin:

Eltévedtél?


Sóvárogsz, sóvárogsz,
egyre többre vágyódsz,
tartozni szeretnél egy gazdagabb világhoz!


Szeretnél, szeretnél
annyi mindent venni,
s nem tudod, hogy lehet sikeresnek lenni!


Szeretnél, szeretnél,
de nem tudsz szeretni!
Azt hiszed, hogy pénzért mindent lehet venni?


Azt hiszed, s elhiszed,
pénztől lehetsz boldog,
hát boldogtalanul éled meg a sorsod.


Szeretnél, szeretnél,
szeress akkor tényleg!
Lelked felfedezni, ez lenne a lényeg!


Sóvárogsz, sóvárogsz,
egyre többre vágyódsz,
nem leled az utat egy boldogabb világhoz!

Aranyosi Ervin:

Álmodom világom


Álmodom világom, mással nem törődöm,
megtaláltam helyem idelent a Földön,
Hiszek önmagamban, más dolgom úgy sincsen,
lelkem mélyén ott él, bennem él az Isten!


Reggel nincs más dolgom: csak életre kelni,
itt élni a mában és örömökre lelni.
Menni az utamon, mindig csak előre,
és nem félni attól, mi lesz majd jövőre!


Nem fáj már a múltam, mindent megbocsájtok,
haragba, vagy dühbe nem horgonyoz átok.
Jövőmtől nem félek, hiszen én teremtem,
a lelkemben épül, létre jön majd bennem!


Álmodom világom, álmodom, s csodálom,
szabad akarattal mind valóra váltom,
kézzel foghatóvá, élhetővé válik,
nem rettegek többé nem lévő halálig!


Álmodom világom, életem csak játék,
amivé akarnék, én pont azzá válnék!
Minden gondolatom varázsolni képes,
szeretettel jutok el mások szívéhez.


Világot álmodom, napról napra szebbet,
ahol az emberek őszintén szeretnek.
Nem is kéne egyéb, annyi, hogy megértsék,
egymás tiszteletét a szívükbe véssék!


Világot álmodok. Teremthetnénk együtt!
Ami eddig bántott, jobb ha elfeledjük!
Egy léggömbbe zárva szálljon fel az égre,
tűnjön el szívünkből, s ne bánthasson végre!


Álmodjunk hát olyat, ami jó szívünknek,
melytől minden percünk boldogabbnak tűnhet,
és ha hiszünk benne, valósággá válik,
lehet egy szebb élet, boldogabb világ itt!


Ez az álom könnyen valósággá válhat,
ha a szándék megvan nálam is, meg nálad!
Sérelmeid dobd el, ne dédelgesd őket,
tanítsd meg szeretni a ma még esendőket.


Álmodom világom, álmodj együtt vélem,
a szeretet győz majd, – Én nagyon remélem!
Váljon ez a világ élhetőbbé, szebbé,
váljon minden lélek szívből szeretetté!

Aranyosi Ervin:

Egymást megölelni


Milyen csodás érzés egymást megölelni,
a másik karjában biztonságra lelni.
Hallgatni közösen szívünk dobbanását,
s érezni, hogy lelkünk megtalálta mását.


Amikor két karja körül is határol,
megszűnnek a gondok, elmúlik magától.
A helyét bizsergő, boldogság veszi át,
ilyenkor nem találsz a világban hibát.


Ajánlom barátom, tartsd hát te is észben,
ott van a megoldás minden ölelésben!

 

Aranyosi Ervin:

Szeretni kell, szeretni kell!


Nem fáj már a múltam,
elengedtem én.
amit kellett megtanultam,
belém költözött a fény!
Itt, a mában élek,
jövőt álmodok,
a holnaptól nem félek,
tudom, teremtő vagyok.


Szeretni kell,
szeretni kell,
álmunkból nem ébredni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
magam mögött nyomot hagyok.
Szeretni kell,
ölelni kell,
mások lelkét emelni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
egészen emberből vagyok!


Itt élünk a mában,
fontos, amit hiszünk.
A jólét áramába,
új álmokat viszünk.
Szebb jövőt teremtünk,
a jóról álmodunk,
a fény már itt él bennünk
szebb világot alkotunk!


Szeretni kell,
szeretni kell,
álmunkból nem ébredni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
magam mögött nyomot hagyok.
Szeretni kell,
ölelni kell,
mások lelkét emelni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
egészen emberből vagyok!

Aranyosi Ervin:

Ne féltsd a szívedet!


Ne féltsd a szívedet,
engedd csak szeretni!
Akarj a boldogság
áramában lenni!


Hagyd, hogy csak jót adjon,
jó érzéssel teljen,
visszakapott érzést
gyakran ünnepeljen!


Ne féltsd a szívedet,
még ha fáj is néha!
Engedd, hogy az érzés
gyakran érjen célba!


Engedd a szívedet,
őszintén szeretni,
engedd be a Napot,
s hagyd benned nevetni!


Hadd áradjon benned,
az örömnek fénye,
légy a világodnak
legboldogabb lénye!


Ezt a ragyogó fényt,
engedd tündökölni,
arcodról a mosolyt
ne hagyd letörölni!


Ne féltsd hát a szíved,
szeress mást is jobbá!
Váljanak másoké,
tőled boldogokká!


Tárd ki a szívedet,
hogy mások se féltsék,
engedd, hogy örökre
nevük belevéssék!

Aranyosi Ervin:

Péntek van, és tizenhárom!


Péntek van, és tizenhárom!
A szerencsém alig várom,
hogy egy vagyon rám találjon,
s mind-mind a javamra váljon!


Tizenhárom van, és péntek!
Akik négy levelűt téptek
lóheréből, nagyot léptek,
mert szerencsés létbe értek.


Ez a nap, a vonzás napja!
Aki hiszi, meg is kapja,
– álmainak van alapja –
kinccsel telik a kalapja!


Persze vannak megint mások,
akik félők, s babonások,
– ezek persze rossz szokások –
félelmükre akad száz ok!


De jobb inkább jóra várni,
jólét áramában állni,
szeretettől jobbá válni,
szerencsére rátalálni.


Péntek van, és tizenhárom!
Én e naptól a jót várom!
A szívemet nagyra tárom,
így jobbítom a világom!

 

Aranyosi Ervin:

Ne maradj ki!


Kimaradsz a boldogságból,
ha nem mersz szeretni!
Ha ebben a szép világban
nem akarsz részt venni.
Kívülállóként figyeled,
hogy szeretnek mások,
s várod azt az életedben,
hogy majd legyen rá ok!


Mi lenne, ha megpróbálnál
szeretni ok nélkül,
hogy ne maradj szeretetlen,
s boldogtalan végül.
Adj jó esélyt önmagadnak,
s várd a boldogságot,
töltsd meg inkább szeretettel
az üres világod!


Engedd be s szeretetet,
fénylő szíved tárd ki!
Hadd lépjen be szeretettel,
kis kapuján bárki.
Bárki, aki téged szívből
megszeretni képes,
bárki, kinek te is eljutsz
szerető szívéhez!


Bezárt szívvel – hidd el nekem –
nem érdemes élni!
Ha nem hinnéd, hitrendszered
ki kéne cserélni.
Szeretettel vagyunk készen
csak a boldogságra,
tekints tehát szeretettel
mától a világra!


Légy része a boldogságnak,
hidd el, ez a dolgod,
egy értelme van a létnek,
ha az ember boldog.
Boldogítsuk egymás szívét,
szeressük csak jobbá,
váljunk hát jobb emberekké,
földi angyalokká!

 

Aranyosi Ervin:

Álmodj szebbet!


Álmodj szebbet, színesebbet,
olyat, mire lelked vágyna!
Képzeld el, hogy megteremted,
s lásd, hogy kezedben van, már ma!


Képzeletben birtokoljad,
élvezd, amit teremtettél,
vágyad tárgyát érintsd, fogjad,
s érezd, máris gazdag lettél.


A Forrásod mind megadja,
csak akarnod kell egészen!
Varázslatod jóváhagyja,
– hidd el – meg is kapod készen.


Oly gazdag a mi világunk,
teljesülhet minden vágyunk!

Aranyosi Ervin:

Szeretet a kincsünk…


Ne hunyj sose szemet mások fájdalmára!
Elnéző közönynek túl nagy lesz az ára.
Nem nyugtathatod meg lelkiismereted,
azzal, hogy a lényed semmit sem tehetett!


Ne hagyd hát szó nélkül a gonoszt, a rosszat,
te is felelős vagy, bár nem te okoztad!
Ám a változtatás ott van birtokodban,
s nem csak gondolatban, vagy leírt sorokban.


Közöny szítja tüzét a földi pokolnak,
s rajtad áll, hogy milyenné válik a holnap.
Lelkiismereted ne hagyd elaludni,
ne hunyd be a szemed, akarj róla tudni!


És ha hallod, látod, emeld fel a szavad,
legyen a világon minden ember szabad!
Ám ne az erőszak építsen világot,
tűzz a gomblyukadba megértés-virágot!


De ne csak szavakkal, sokkal inkább tettel,
emelj fel, etess meg érző szeretettel,
támogató kézzel teremts új világot,
amely a tilosból végre zöldre váltott.


Kenyeret adj, békét, jó szót, emberséget!
A világod sorsa motiváljon téged!
Az egész világot jobbá kéne tennünk,
embert és állatot, jobbá kell szeretnünk.


Szép földünk sebeit gyógyítsuk be sorban,
ne tárgyak adjanak értéket e korban,
hiszen a legnagyobb érték épp az élet,
ezt kell hogy érezze minden földi lélek.


Ne hunyj ezért szemet, láss rá a világra,
ne csak leplet teríts a nyomorúságra!
Emeld fel a földről, segíts végre élni,
ne kelljen senkinek hamis Istent félni!


A szeretet kincse ott él a szívekben,
ez ad nekünk erőt, élni jobban, szebben.
A világunk gazdag, minden megvan benne,
mi lenne, ha kincse mindenkié lenne?


E kincs a szeretet, terjeszd hát barátom,
futótűzként fusson végig a világon!
Gyújtsd meg futó lángját érzéssel, mosollyal,
felemelő kézzel, támogató szóval!


Oly sok a felesleg szerte a világban,
s oly kevesen élnek a jólét áramában,
csak a felesleget, ha széjjel osztanánk,
a hazugság falát végre lebontanánk.


Hiszen van mindenből mindig elegendő,
csak azt elosztani, ennyi a teendő,
minden éhes szájat meg kéne etetni,
a hatalmasokat meg jobbá szeretni.


A bűnök világa nem-tudásra épül,
ha jobbá szereted, napról-napra szépül.
Nem a pénz, a vagyon tesz majd gazdagabbá,
ezek csak bilincsek, ezek tesznek rabbá.


Földhöz, gondhoz kötnek, igazi bilincsek,
ne hidd: – ellentéte a valódi nincsnek!
Hiszen a pénzsóvár, folyton csak sóvárog,
szívébe szeretet sohasem szivárog.

Furcsa szemüveg az, a Napot takarja,
minél nagyobb kincsét megóvni akarja,
s egyre többre vágyna, nem is lát élőket,
magáénak hiszi már az egész Földet.


Ám a szörnyű kincse, a lelkét csak gyötri,
lelkiismeretét a szemétbe söpri.
Mindig többet akar beteges elméje,
a szívét bezárja, részvét el ne érje!


Szerintem senkinek nem jó ez a helyzet,
s létezik oly dolog, ami felemelhet.
Szeretetet ültess, hát mások szívébe,
mosolyt, reményt gyújtva mások életébe!


Szeretettel, szóval, éltető kenyérrel,
mosollyal az arcon, útmutató fénnyel,
elől kéne járni, jó példát mutatva,
elcsüggedt világnak hitet, reményt adva!


Mosolyt, kedvességet szórj szét a világba,
ápold annak szívét, kinek lelke árva!
Kövesd a megváltód, s légy a jövő része,
általad változzon a világ egésze!


Nyisd fel a szemeket, tanítsd őket látni!
Engedd a világod önmagát csodálni!
Locsold szeretettel, legyél emberséges,
s tudd, hogy változtatni csak a lelked képes!


Merülj el lelkedben, és mutasd meg másnak,
az életnek üzenj, ne az elmúlásnak!
Lelked mélyén ott van az elhivatásod,
szeretet a kincsed, nemigen van másod!

mail

 
 
Csoda

Az ember minden nap várja a csodákat,
s csak azt látja mindig, hogy a csoda várat.
Pedig bizony ott van, csak nem veszed észre,
mert nem figyelsz oda sok aprócska részre.

Mert, tudod, a mában felgyorsult a tempó,
az idő úgy szalad, akár egy versenyló,
s ha magával ragad, nincsen időd várni,
ezért nem sikerül csodára találni.

Pedig, ha lassulnál, s behúznád a féked,
a világ mélyebben érintene téged.
A szemed is tudna jobban fókuszálni,
könnyebb lenne, hidd el, csodára találni!

Ha már képes lennél szeretettel nézni,
s hagyni a lelkedet többször megigézni,
ha tudnád, életed gyakran elvarázsol,
talán te is többet tudnál a csodákról.

Aranyosi Ervin
 
mail
 
 
 

Megosztás Megosztás a Facebook-on