Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek / Aranyosi Ervin ( 6 )

 

 

Boldog névnapot !

 

Aranyosi Ervin:

Szeretet nélkül semmik vagyunk


Szeretet nélkül semmik sem vagyunk,
szeretet nélkül, már élve meghalunk.
Szív nélkül élni, az szenvedés csupán,
szeressen szíved és ne halj meg bután!


Szeretet nélkül sose hagyd lelkedet,
üres az élet, ha szíved nem szeret.
Feledd, ha fájt is, a csalódásokat,
engedj szívedbe költözni másokat!


Ne vezéreljen sohasem harag,
ne add a búnak, ne add át magad!
Engedd a hálát szép lelkedbe be!
Engedd hogy gyakran boldoggá tegye!


Szeretni kell, erről szól életünk,
a világ így lesz gazdagabb velünk.
Szeress és hagyd: mások szeressenek,
hogy általad többé lehessenek!

 

mail

 

Aranyosi Ervin: 

Ne hidd!

Ne hidd, hogy ők jobbak, kik téged lenéznek!
Elhitetik veled csupán az egészet!
Te sem vagy ám híján, az erőnek, észnek!
Talán csak sikerben volt kevesebb részed!


Hiszékeny vagy, s hiszed, hogy ez neked nem jár,
ám ha járnád utad, te is messzebb jutnál,
nem szegnék a kedved holmi akadályok,
nem lenne szemeden hitrendszerből hályog.


Ha a képzeleted célod képes látni,
ha hiszel magadban, olyanná tudsz válni!
Lelkedben a létra, csak támaszd az égre,
s kezdj el céljaidhoz fellépkedni végre!


Te sem vagy kevesebb és te sem vagy gyengébb!
Jó lenne, ha lelked végre elengednéd,
hadd szálljon, repüljön, legyen végre szabad!
Mások gúnyaitól szabadítsd meg magad!


Higgy csak önmagadban, mert csoda él benned!
Mondd csak, mi nem enged önmagaddá lenned?
Mi akadályoz meg, hogy a léted élvezd,
magad napról-napra, egyre jobban érezd?


2018-01-17

mail

Aranyosi Ervin:

Rólad dalol


Rólad dalol, ha fúj a szél,
futó patak rólad mesél,
minden madár te rólad szól,
amelyik látott valahol…


Ha köztük jársz, fűszál simít,
út kényezteti talpaid,
lehajolnak hozzád a fák,
mindegyik boldog, hogyha lát.


Virág vonzza tekinteted,
örül neked, hogy itt lehet,
feléd fordítja szirmait,
s elárulja szép titkait.


Szívesen lát a nagy világ,
s nem akar kénnyel hatni rád,
lelkedből árad az erő,
minden szavad elismerő.


Felemel, szóval simogat,
megbecsülsz szépen másokat.
Szeretve éled napjaid,
benned egy jó tündér lakik!


Tenger simítja lábnyomod,
kincsként őrzi meg a homok.
Sós víz, amint körül ölel,
csillámló érzésekre lel.


Szellő öleli lényedet,
napfény tükrözi fényedet.
Fátyol felhő takarja el,
kérkedni véled ő se mer.


Este a Hold is megcsodál,
irigykedve fölédbe áll,
fénye sápad, ha rád tekint,
hisz szebbnek lát téged megint.


Tőled csodás minden tükör,
szépséged bennük tündököl,
de mind külsőd mutatja meg,
ezért lelked nem ismered.


Hadd legyek lelked tükre én,
s hadd legyek én is oly szerény,
s olyan sok szépséggel teli,
aki világát tiszteli.


Legyen bennem is szeretet,
adj lelkedből egy szeletet,
s cserébe én is azt adok,
s lelkedbe beleolvadok.


Rólad dalol minden nekem,
no lám, ilyen a szerelem?
Kerestem, merre, hol lakik,
s hittem, hogy egyszer elvakít.


Nem is látom, csak érzem én,
te rólad szól az én zeném.
Lelkem, ha tőled felragyog,
boldog, hisz melletted vagyok!

mail

Aranyosi Ervin:

A képzelet szabad


A képzeletet nem lehet négy fal közé zárni!
Nincs olyan hely, hol  szárnyait ne tudná kitárni!
Nem lehet az rabmadár, aki lelkében őrzi,
a világ rideg rútságait álmával legyőzi.


Engedd hát szabadon lelked szép madarát,
hadd repüljön messze, hadd teremtsen csodát!
Álmaidat mindig lássad magad előtt,
teremtő Istened hadd repítse fel őt.


A gondolat teremt, száll képzelet szárnyon,
legyen szebb az élet ezen a világon.
Képzeld el, hogy mások veled együtt szállnak,
szeretet lángjától boldogabbá válnak.


Ne zárd az álmaid soha önmagadba,
engedd ki madarad szálljon a szabadba!
Hagyd, hogy felvidítson, lássa meg a szépet,
váljon valósággá, alkoss róla képet.


Lelked festővásznát magad előtt tartva,
képzeleted szárnyán emelkedj magasba.
Győzd le azt az erőt, mely a Földhöz láncol,
amitől másoknak áldozatnak látszol.


Ha van képzeleted, teremtő erőd van,
azt akarom érezd! Én most erről szóltam,
és ha összefogunk, holnap már meglátod,
építhetünk együtt emberibb világot!

mail

Aranyosi Ervin:

Te vagy az én kincsem!


Te vagy a világom
méltó folytatása,
te vagy legszebb álmom
életre kelt mása.


Te vagy az életem
értelme, gyümölcse,
tanító mesterem,
világ apró bölcse!


Te rajtad keresztül
tanulok szeretni,
megértés tükrén át,
jó felnőtté lenni!


Te vagy a mindenem,
féltve őrzött kincsem,
fontosabb a létben,
hidd el kincsem, nincsen!

mail

Aranyosi Ervin:

Őszi Nap


Bús, borongós őszben, alig ragyog fényed,
felhők között járva ritkán látszik lényed.
De tudom, hogy ott vagy, tudom, hogy látsz engem,
s messziről figyelve, a lelket tartod bennem.


Ott ragyog a remény most is szép arcodon,
talán kuncogsz rajtam, míg én kapaszkodom,
hiszen az őszt a tél, aztán tavasz követ,
most elhal, majd gyógyul minden élő szövet.


Aranysárga színed leveleknek adtad,
színpompába borult a világ alattad.
Elgyengült a fényed, tán belefáradtál,
hiszen mikor nyár volt fényesen áradtál.


Hullik a sok levél, mind a vesztét érzi,
szórt fényed testüket össze-vissza vérzi.
Az ágon ülőket a szél riogatja,
ha földre kerültek végig simogatja.


Te meg minden éjjel egyre többet alszol,
nem melegítsz úgy át, lelkembe jég markol.
Csak hitem ne vedd el, hagyd meg szép reményem:
– Én is visszakapom szép, viruló fényem!


Addig lelkem mélyén őrizem a nyarat,
a fényt, a meleget, melyből emlék maradt.
Én is úgy elbújnék felhő-paplanodba,
s visszaálmodnálak a mindennapokba.


Bús, borongós égen, tőlünk egyre messzebb,
járod az utadat, s hiszem, újra lesz szebb!
Fogod még csorgatni aranyfényed miránk,
s újra átmelegszik ez a kihűlt világ!

Aranyosi Ervin:

Ne igazit keress!


Vannak emberek, kik túl soká keresnek…
Egész életükben az igazira lesnek.
Elhiszik, hogy olyan létezik e létben,
s amíg nem találják, szívük addig tétlen.
Az igazi, nem egy ember általában,
minden ember hordoz egy részt önmagában,
mely tán tökéletes, szép emberi érték,
de a teremtéskor kincseit szétmérték.


Mindenkiben találsz belőle egy cseppet,
amit egy másik szív őszintén szerethet.
Persze, mindőnk visel némi gyarlóságot,
ami megszürkíthet egy plátói álmot.
Miért is kell nekünk a Föld összes kincse,
hogy a szívünk mindezt sajátnak tekintse?
Miért nem érjük be apró kis csodával,
szívben tükröződő, fénylő csillogással?


Vannak emberek, kik folyton csak csalódnak,
nagyravágyásukban folyton becsapódnak.
Nem lelik másokban az igazt, a szépet,
egyetlen lélekben keresnek egészet.
Tudd, az az igazi, akit tudsz szeretni,
kivel lelked képes boldogan nevetni,
aki vonz magához, mert van cseppnyi bája,
mely mellett eltörpül számtalan hibája!


És a sok hibáját, mind el kell fogadnod!
A szép kapcsolatban önmagadat adnod!
Eszedbe ne jusson változtatni rajta,
mert a szerepjáték oly hálátlan fajta!
S tudd, hogy a párodon sem tudsz változtatni,
hite határolja, úgy sem tudsz rá hatni,
csak időlegesen képes változásra,
nem tud fátylat dobni megrögzött szokásra.


Nincsen tehát nagy Ő, csupán kicsik vannak,
a legfontosabbat keresd meg magadnak,
amire nagyon vágysz, s lelkednek hiányzik,
ami talán párod lelkében tanyázik.
Ne igazit keress, inkább boldogságot,
mert ha mindent akarsz, meg sosem találod!
Olyan lelket keress, ki magával ragad,
kivel boldogabbnak érezheted magad!

Aranyosi Ervin:

Az állatok világnapján


Olyan ez, mint a karácsony:
Az állatok világnapja!
Ma ünneplünk, és a világ
holnap majd kihűlni hagyja…


Mi lenne, ha nem csak egy nap,
hanem mindig ünnepelnénk,
az évnek az összes napján
egyformán örömre lelnénk?


Szeretetet adnánk szívből,
hadd higgye el minden állat,
hogy ez a Föld, amin élünk,
szerethető hellyé válhat.


A növény is hadd érezze,
jó gazdája már az ember.
Töltsük meg a világunkat
gondoskodó szeretettel!


Legyen minden nap karácsony,
állatok, növények napja!
Érezze a Föld lakója,
hogy a csodák földjét lakja!


Nem is kéne többet tennünk,
csupán emberekké válnunk,
az élőről gondoskodva,
szebbíteni a világunk!

Aranyosi Ervin:

Járom az utam…


Földre szálltam, ember lettem.
Jó pár év elszállt felettem.
Teszem dolgom, hisz itt vagyok,
ahol járok, nyomot hagyok!


Angyal szárnyam összetépték,
e világban nem nagy érték.
Megszülettem, földre szálltam,
esendő emberré váltam.


Egy a dolgom a világon:
– Megtalálni boldogságom.
Szeretetem széjjel osztva,
bámulni a csillagokba!


Talán többet is tehetnék,
mást is jobbá szerethetnék.
Reményt, csodát hitet adnék,
s közben jó ember maradnék.


Teszem dolgom, adok-kapok,
nem zavar, hogy gyarló vagyok.
Hibáim nem érdekelnek,
segítek az embereknek!


Gondolatokkal tanítok,
lélek-tűzzel világítok.
Szeretet hitét terjesztem,
ha már egyszer költő lettem.


Földre szálltam, megszülettem,
anyám egykor megszült engem.
Járom utam, jöjj utánam,
én az Istent megtaláltam…

Aranyosi Ervin:

Mikor a versből dal fakad


Mikor a versből dal fakad,
s csörgedezik, mint vad patak,
csobogva szalad – lásd – feléd,
szeretné azt, ha értenéd.


Dallamok szárnyán szárnyra kél,
benne a szó lüktet, remél.
Örül, hogy végre hallható,
s megérti őt a hallgató.


Mikor a dal elandalít,
szívedhez érő hangjait,
te is naponta dúdolod,
életre kelted, s úgy hozod.


Vers és a dal, lám frigyre lép,
érző képet vetít eléd.
Ők testvéreknek látszanak,
lelked húrjain játszanak.


Fülbe mászik a vers, s a dal,
vidámmá tesz, vagy felkavar,
de ami bántott menekül.
Érezd hát magad remekül!
Mikor a versből dal fakad…

Aranyosi Ervin:

Életkép


Azt mondják a “mindent tudók”, s el is fogod hinni:
– Hogyha mindig sokat tanulsz, sokra fogod vinni!
Megtömöd hát buksi fejed szorgalmasan, szépen,
s várod a jót jótettedért úgy, mint a mesében.
Azt is mondják: – Dolgozz sokat és majd felfedeznek,
a magasabb pozíciók ebből eredeznek!
Szabad időd nem is marad, karriered épül,
de a világ, bárhogy várod, sehogyan sem szépül.


A jobb állást más kapja meg, ki szerepet játszik,
ki a főnök kedves szívén szebben zongorázik.
Aki, amíg te dolgoztál, hízelgett és játszott,
aki téged is feltartott, s az agyadra mászott.
Alacsony a végzettsége? Nem tanult meg semmit,
amit hittél, hogy egy céget magasabbra lendít.
Viszont jó a “beszélője”, s bízik önmagában,
kimagaslón teljesít egy bulis társaságban.


Ha peched van, rövidesen ő lesz majd a főnök,
s a céget is itt hagyja majd, biztos egyikőtök.
Hogy az ki lesz, nem is kérdés, menekülsz előle,
mert semmi jót nem nézhetsz ki többé már belőle.
S hiszed, majd egy másik cégnél megbecsülnek téged,
felfedezik a tudásod, sok belső értéked.
Ám a mókuskerék újra elölről kezdődik,
amíg lelked fel nem adja, vagy meg nem “edződik”.


Elveszted az önbizalmad, s mindent, miben hittél,
s nem látod be, hogy mind így jár, aki küzdve itt él.
Nem számít a tanult tudás, nem is veszed hasznát,
mikor föléd kiemelik a léha mihasznát.
Benne látod az ördögöt, ki megaláz téged,
s a világod nem változik, amíg meg nem érted!
Az életet nem tanítják meg az iskolákban,
s jaj neked, ha ellenfelet látsz mindenki másban!


Annyi mindent megtanultál, s mire mentél végül,
a lexikont a fejedből hívod segítségül.
De nincs benne, hogy legyél jól, hogy megy jól a dolgod,
mitől válhatsz szabadabbá, mitől lehetsz boldog?
Hiába a tehetséged, a jobbító vágyad,
sosem hagyják, hogy amit tudsz, mindig azt csináljad.
Más álmait kergeted hát, más életét éled,
s mikor meghalsz, nem tudod majd, miről szólt az élet…

mail

 

Aranyosi Ervin:

Még pislákol a fény…


Az embereknek nagyobbik része kába,
s belemerül a napi politikába,
az orránál, bizony nem lát tovább.
Megélni létet, talán ostobák?
Sok meg hiszi, hogy apró gép tanít,
bámulva járja hétköznapjait,
kezében fénylő, apró készülék,
amit nem láttak még a vén szülék.


Hej, te jámbor, szemed, s kezed vezet,
kábítószer ez,  s nyújt élvezetet.
Agyadat kimossa, lelked kiürül,
szakadék tátong magadban, legbelül.
Nincs gondolatod, önálló szavad,
és nem leled lelkedben önmagad.
Kísértet vagy, egy jól megvezetett,
kiből hiányzik a fény, a szeretet!


Barátom, mondd, mi lesz majd így velünk?
Csillogó fényre, de halva születünk?
Rabszolgaként játsszuk el a vakot?
Nincs közöttünk, ki tudja: – Több vagyok!
Vagy az a pár, ki ma még élni mer,
s a homlokán fénylő jelet visel,
kit fény vezet, s nem önző hatalom,
azt is felőrli a magtörő malom?


Vajon világunk valóban létezik?
Egy kincsben dúskál, a többi éhezik?
A hazugságnak bús ingoványa ez,
mely mélybe húzva örömet szerez?
De ez az érzés valódi öröm,
ha nem léphetsz át körülvevő körön?
Bezárnak mind, a börtönrácsaid,
nem kell más hozzá, csak pokol, meg a hit.


Keresed Istent, de sehol nem leled,
mert nem hiszed: – Itt él mindig, veled!
Te nem teremtesz, csupán csodára vársz,
dolgozol, álmodsz, s a széllel szembeszállsz.
Az álmaid ők vetítik eléd,
s mint sajátot, úgy táplálják beléd.
Te bámulsz csak és nem látod mi van,
ez jár neked, ezt hiszed, naivan!


Azért lennék, hogy én ébresszelek?
Vagy fújhatnának itt tán szebb szelek?
Ha érdekelne emberi titok…
De szembetámadsz: – inkább lapítok!
Hiába nyitom a szemed nagyra fel,
ha szívedet, s lelked nem érem el,
üresen kong, s belőle ki veszett,
a szeretet, mely innen kivezet.


Kísértet vagy, ki még halálra vár?
Ki csendben ül, s így útra sem talál?
Csak elfecsérli élte napjait,
ki virtuális pokolban lakik?
Az életünk csak halódás csupán,
húzzuk igánk és tengődünk bután?
Úgy felnyitnám a csukott szemeket,
s megmutatnám: – Még él a szeretet!


Még pislákol, van szív amelyben él,
de óvni kell, ha egyszer elvetél,
a hiányában mind elsorvadunk,
szeretnünk kell, míg emberek vagyunk!
Mi célból kaptad földi szereped,
ha kihűl szíved, s nincs már szeretet!
Talán nincs késő, talán még van remény,
még pislákol néhány szívben a fény!

Aranyosi Ervin 

2017-09-27.

Aranyosi Ervin:

Ősz van


Ősz van, hűvös idő,
didergős a reggel.
Nem is találkozunk
víg madársereggel.


Mogorva a kedvünk,
a lelkünk is fázik.
Felhők mögött a Nap,
s a Föld könnyben ázik.


Ám az erdő, az szép,
újra kivirágzott,
színes levél formál
ezernyi virágot.


A szélnek nem tetszik,
nagyját leszaggatja!
Gyászinduló lenne,
a szarvasbőgés hangja?


Én nem így gondolom,
inkább jövőt ígér,
hogy egyszer véget ér,
az a közeli tél.


Ha a tél közeleg,
tavasz jár nyomában.
A jövő csírája
itt ébred a mában!

Aranyosi Ervin 

2017-09-26.

Aranyosi Ervin:

Búcsú


Messze mész és én búcsúzom,
az emléked, az itt marad!
Bárhol is járj, emlékezz rám,
s mindenütt érezd jól magad!


Nekem mindig jó volt veled,
boldog volt minden pillanat.
Ám, akit hív a messzeség,
azt rabbá tenni nem szabad…

Aranyosi Ervin:

Szállni tanítlak!


Szállni tanítlak a szeretet szárnyán,
ne töprengj tovább a tegnapok árnyán.
Ne töprengj tovább, nézz fel az égre!
Nézz fel az égre, szabad vagy végre!


Élni tanítlak, és magasan szállni,
hogy megtudsz a saját lábadra állni?
Hogy tud a gondolat teremtő lenni,
álmokat szőni, s azt birtokba venni?


A teremtő gondolat,
megszabja sorsodat,
mert aki remél
a jövőnek él,
a szívének szót fogad!


Mert tudod, a gondolat,
ha elmédben megfogant,
bevonzza a jót,
az igaz valót,
hát érzed jól magad!


Szállni tanítlak, szabadon élni,
szeretni, örülni, szabaddá válni.
Hitetlen létet reményre cserélni,
hogy képes vagy végre emberré válni!


A teremtő gondolat,
megszabja sorsodat,
mert aki remél
a jövőnek él,
a szívének szót fogad!


Mert tudod, a gondolat,
ha elmédben megfogant,
bevonzza a jót,
az igaz valót,
hát érzed jól magad!

 

 

Aranyosi Ervin:

Isten velünk van


Micsoda kívánság: – Isten legyen veled!
Hisz ő elkíséri mindegyik léptedet.
Nem élhet nélküle senki itt a Földön,
mindig vele vagyok, időm benne töltöm.
Ő pedig velem van, hiszen itt él bennem!
Csupán az nem tudja, aki még hitetlen.
Mikor imádkozol, vagy magadban beszélsz,
minden pillanatban Isten szívéhez érsz.
Aki hiszi Istent, az még csak tanulja,
könnyebben tud élni, ki az Istent tudja!
Isteni lény vagyok, hisz egy vagyok véle,
fel sem merül bennem az, hogy Isten él-e?


Mert minden lépésem, minden gondolatom,
tudom őt szolgálja: – a tapasztalatom.
Egy vagyok Ővele és mindenki mással,
s ha majd eggyé válok az egész világgal,
akkor minden tettem a jóra irányul,
sosem viselkedem többé már zsiványul.
Nem bántok más lelket, hisz úgy magam bántom,
a karma törvényét csak magamra rántom.
Igyekszem szeretni, igyekszem jót adni,
javamra változni, embernek maradni.
Istenünk velünk van, ne kételkedj benne,
ha tudnád, az élet sokkal könnyebb lenne !

Aranyosi Ervin:

Gyermek-lélek


Ő még képes szívből adni,
szeretettel elfogadni,
játék közben jót tanulni,
szeretet-tengerbe hullni.


Ő még nyitott a világra,
csodálva néz a virágra.
Szívvel követi a lépted,
gondolj hát meg minden léptet!


Hagyd, hogy arca így ragyogjon,
Szép hitéből ki ne fogyjon!
Legyen vidám, éljen bátran,
legyen helye a világban!

 

 

Aranyosi Ervin:

Szüret


Nevetnek a szőlőszemek,
mindegyikük édes.
Mosolyukat begyűjteni
most lett esedékes.
Most van itt a must ideje,
– jó helyen és jókor –
hosszú utat jár be,
mire lesz belőle jó bor.


Borongós ugyan az idő,
na de mi mulassunk!
Szüreteljük le a termést,
hogy mustot ihassunk!
Csendüljön fel lelkünkből
egy hangulatos bordal!
Emeljük a jó kedvünket
a tavalyi borral.


Hadd teljen meg a puttonyunk,
a szép idő szálljon!
Édes illat lengedezzen
szerte-szét a tájon.
Préseljük ki a szőlőnkből
édes levét, vérét,
kóstoljuk meg az óborunk
kisebbik testvérét!


Szüreteljünk jó kedvűen,
vidámságunk hasson,
hogy a vendég, mikor eljön,
itt jó bort ihasson!
Hadd teljenek meg a hordók,
finom “hegylevével”,
büszkélkedjen az itókánk
a borász nevével!

Aranyosi Ervin 

 2017-09-20.

 
 

Megosztás Megosztás a Facebook-on