Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek / Aranyosi Ervin ( 5 )

 
 

Aranyosi Ervin:

Szeretnék adni


Szeretnék adni kezedbe új világot,
rád bízni mindent, mit rád hagyott az Ős!
Higgy önmagadban, s egy szép napon meglátod,
lelked a sorshoz már elég erős!


Csak hinned kéne élőn önmagadban!
Csak tudnod kéne: – Honnan jössz, s ki vagy?
Nem élhetsz mindig az anyagba ragadtan,
várva, hogy Isten egyszer majd élni hagy!


Mindennap újabb esélyt adj a létnek,
álmokat szőve indulj el felé!
Ne adj helyet a fájó csüggedésnek,
álmodd világod és szeress belé!


Keress örömöt, békét, boldogságod,
s találd meg úgy, hogy mind valóra váltod!

mail

Aranyosi Ervin:

Hálás vagyok


Hálás vagyok minden jóért, minden boldog percért,
akkor is, ha amit kaptam, vágyaimtól eltért!
Ami gond volt és nehézség, azokból tanultam,
a jelennek szép alapjait építette múltam.


Hálás vagyok, többet kaptam, mint amit reméltem,
amikor fájt, jól tudom már, csak tükörbe néztem!
Aki bántott is segített, ezért megbocsátok,
ha őrizném sérelmeim, az lenne csak átok.


Hálás vagyok, jobbá váltam, s mást is jobbá tettem,
szeretettel megváltoztam, jobb emberré lettem.
Segítenék, jó barátom, neked sem kell félned!
minden bántást megbocsátva, szabadon kell élned!


Szabadítsd fel végre lelked, erre jó a hála,
mosolyogva, ünnepelve tekints a világra!
Mosolyogva, ünnepelve, hagyd abba a harcot,
ha a szívedet kitárod, nem vallhatsz kudarcot.


Emeld fel az elesettet, segítsd fénybe nézni,
segíts neki álmot látni, szebb jövőt idézni!
Tanulja meg, milyen fontos lelkében a hála,
tanulja meg: – A megoldás mindig ott van nála!


Hálás vagyok és a hálám jobb dolgokat hozhat,
csak jót adok, amit bárki könnyen viszonozhat.
Szeretettel, kedvességgel sokkal többre mennénk,
de jó lenne, ha magunkért, mind hálásak lennénk!

 

mail
 

Aranyosi Ervin:

Találd meg önmagad!


Mikor megszülettél még önmagad voltál,
aztán a lelkedtől messze kóboroltál.
Mit elvártak tőled, pont olyanná váltál,
megfelelni másnak folyton megpróbáltál.


És azóta mindig rajtad ez az álarc,
még mindig elhiszed, így boldoggá válhatsz,
szeretetre vágyva folytatod a harcod,
és sehogy sem érted, mért vallasz kudarcot!


Talán, ha lelkedhez még visszatalálnál,
akinek születtél újra azzá válnál,
s megértenéd végre, miért vagy e földön,
nem lenne az élet gúzsba kötő börtön!


Nagyon fontos lenne önmagadra lelni!
Ne akarj hát másnak folyton megfelelni!
Ne hidd, hogy csak akkor fognak majd szeretni!
Ne engedd magadat így félrevezetni!


Add csak önmagadat, ne hódolj be másnak,
ne engedj érzelmi mocskos zsarolásnak.
Ki csak akkor szeret, ha úgy élsz, hogy várja,
az bizony lelkedet kalitkába zárja!


Lelked szabad madár, szabadságra vágyik,
ha ketrecben csücsült, rab volt mostanáig!
Azt ki rabláncon tart, szeretettel zsarol,
hagyd ott az út szélén szenvedni valahol!


Önmagadért vállalj csak felelősséget,
az úgyis elvisel, aki szeret téged!
Találd meg önmagad, tedd szívből a dolgod,
engedd hogy a lelked mától legyen boldog!


 2018-01-16

mail

Aranyosi Ervin:

Tél a hegyen


Égbe nyúló havas csúcsok,
tél uralja a hegyet.
Szürke szélű felhő szállva,
a hegy mögül integet.


Havas terhét szerte szórja,
fehérlik a hegytető,
hó csomagok nehéz súlyát
nyögi meghajló fenyő.


Az utat is hó takarja,
sárrá olvad a latyak,
csak a hideg sziklák őrzik
jéghidegen a havat.


Hideg szél zúg, havat kavar,
táncot járó förgeteg,
Elsüvítve kiabálja:
– Lám csak, havat görgetek!


Égbe nyúló havas csúcsok
megtörik az erejét,
kiszedik a szél kezéből
a hó nagyobbik felét.


Önmagukat betakarják,
hó borítja a hegyet,
amíg visszatér a tavasz
szundíthatnak eleget…

mail

Aranyosi Ervin:

Álmodozás


Milyen csodás álmodozni,
arany Napot földre hozni,
vagy labdázni fent az égben,
szálló felhők közelében.


Angyalokkal találkozni,
madarakkal barátkozni,
büszkén nézni a világra,
réten nyíló kis virágra.


A végtelent átölelni,
benne megnyugvásra lelni,
és végtelen szeretettel,
tudni azt, hogy jó az ember.


Még ha néha el is téved,
ha szeme az égbe réved,
megtalálja magát benne,
mintha ő is angyal lenne!

mail

Aranyosi Ervin: Családi kör – ma


Elszállt a munkanap, beköszönt az este.
A munkás egész nap az óráját leste:
– Mikor is ér véget az aznapi robot,
mikor teheti le a bús vándorbotot?
Eljön-e az idő, mikor hazatérhet,
s végre családjáért, s önmagának élhet?
Némi szórakozás talán kijár néki,
bár már vidám kedve sosem lesz a régi.


Otthon a családja, neje, s három gyerek.
Milyen jövőjük lesz? – már ezen kesereg.
Vajon azt az utat fogják ők is járni?
Ilyen rabszolgasors fog rájuk is várni?
Ők is tanulnak már okosakat, szépet,
de sose tudják meg miről szól az élet.
Fejükben ott vannak lexikális tárgyak,
csak az életükre nincsen magyarázat.


Este van, mostanra asszonya is fáradt,
egész nap dolgozott tartotta a házat.
Mos, főz, na és közben gyereket nevelget,
vásárol, takarít – sok a három gyermek!
Nincs, aki segítsen, terheket levegyen,
és ha megbetegszik, dolgozik betegen,
s csupán a szeretet az elismerése,
mégsem zsörtölődik: – vajon, nem kevés-e?


Hazajött a gazda, fénylő szemek várják,
szeretett apjukat mind-mind körülállják.
Mindnek szüksége van egy-egy ölelésre,
majd a vacsoránál egy beszélgetésre.
Asztalt körül ülik – asztalfőn az apjuk.
Mindjük elmeséli, milyen volt a napjuk.
Kapnak dicséretet, néhány jó tanácsot,
miközben majszolják a vajas kalácsot.


Meleg ez az otthon, még hogyha szegény is,
szeretet járja át, szívből jövő, mégis.
Sorban megfürödnek, készülnek az ágyba,
holnap megint menni kell az iskolába.
Végül a szülők is nyugovóra térnek,
elpihen a sok gond, melyből van temérdek.
Ám valami mégis apró reményt adhat,
hogy a szeretetük mindig megmaradhat!

 
Aranyosi Ervin: Amit ma megtehetsz

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra,
építsd a jövődet mától jó alapra!
Úgy alkoss, hogy közben légy magadra büszke,
örömtől ragyogjon tiszta lelked tükre!

Amit ma megteszel, az már tiéd marad!
Tiéd az eredmény, tiéd a pillanat.
Tiéd a rád hulló boldog perc varázsa,
őrizd, ez a szikra gyújtja jövőd lángra.

Úgy végezd a dolgod, öröm legyen benne,
mintha ez a világ csakis érted lenne,
mintha a mindenség csupán rólad szólna,
mintha az életed a sajátod volna!

Mintha részed lenne minden másik ember,
így gondolj reájuk, mindig szeretettel.
Amit adsz, azt kapod, - így könnyű jót tenni,
már a Földön akarj vágyott mennybe menni!

Minden gondolatod, üzenet a mában,
teremtőként vesz részt a lét áramában,
hát csak olyat teremts, mit látni szeretnél,
büszke lehess arra, amit teremtettél.

Amit ma megtehetsz, tedd meg szeretettel,
s ha példád követi sok őszinte ember,
akkor jó úton jársz és érdemes élni,
akkor a holnaptól nincsen okod félni.
 
 
Aranyosi Ervin: Küldök egy mosolyt

Küldök most egy mosolyt, ragyogj te is tőle!
Remélem, örömöd származik belőle!
Remélem, a szíved boldogabban dobban!
Az volt csak a célom: - Érezd magad jobban!

Talán mosolyomtól jobb lesz majd a kedved,
vidám gondolatok éledeznek benned.
Ha te jókedvű vagy, a világ megszépül,
legjobb, ha a jövőd e mosolyra épül!

Tőlem mosolyt kaptál, ne tartsd meg magadnak,
mert a többiek úgy sötétben maradnak.
Fénylő mosolyoddal, gyújtsál bennük lángot,
mosolyogtassuk meg együtt a világot!

Küldjünk hát egy mosolyt szerte a világba,
ültessünk jó kedvet, hadd szökkenjen szárba!
Virágja nyíljon ki, mag teremjen benne!
- Bárcsak minden arcon új mosoly teremne!

Küldök most egy mosolyt és te is küldd tovább,
nem kell elmondanod másoknak az okát.
Elég, ha te tudod, jobb a kedved tőle,
hadd merítsen más is jó kedvet belőle!
 

Aranyosi Ervin: Lámpás légy!


Nap, mint nap csodákban élünk,
de nem látjuk, mivel félünk.
s bár az Isten bennünk él,
lelkünk nem lát, nem remél.


Vágyunk szépre, egészségre,
s nem látunk rá az egészre,
csak a részleteket látjuk,
felnagyítjuk, rosszra váltjuk.


Szeretetben ott az egység,
a jó lelkek ezt keresték,
de míg kétség marad bennünk,
nem hagy boldogokká lennünk!


MAGok vagyunk, MAGból lettünk,
nincs más hatalom felettünk,
csak hitünkben a sötétség,
s lelkünkben az örök kétség.


Tudatos vagy? Akkor érted,
a világod van te érted!
Nemcsak te vagy a világért,
ezért jöttél, semmi másért.


Ezért jöttél, jobbá válni,
a világod megcsodálni,
ahol hibás, jobbá tenni,
elesettet felemelni.


Megosztottat összefogni,
nemcsak nap, mint nap nyafogni,
teremteni szeretettel,
szívével lásson az ember!


MAGnak jöttél e világra,
nyisd meg szíved valahára!
Ne szenvedj és ne siránkozz!
Az a rossz út, mi elátkoz.


Emelkedj ki a közönyből,
lépj ki végre börtönödből,
emeld fejed, s nézz az égre,
vedd észre a Napot végre.


Ne csak árnyékodat lássad,
ne a földi sírod ássad.
Lásd meg a jót és a szépet,
ne csak rángasson az élet!


Te akarjál jobbá válni,
méltósággal lábra állni,
Büszkének lenni magadra
és a jóra, feladatra!


Ne az elvárás vezessen,
engedd szíved, hogy szeressen.
akarj mást is felemelni,
együtt szép EGYSÉG-re lelni.


Találsz olyat, aki kéri,
és örül, ha jóság éri,
aki remény után kutat,
annak mutass helyes utat.


Aki nem kér, azt hagyd békén,
hadd kullogjon a sor végén,
Ki hisz benned, annak adjál,
csalódástól ne lankadjál.


Lépj csak tovább segíts máson,
hagyd, hogy szíved megbocsásson!
Hitet osszál, reményt, békét,
lelked minden emberségét!


Szórd a magot, hogy kikeljen,
másban jó talajra leljen,
Mutass példát, más hadd lássa,
itt a mennynek földi mása!


Lámpás légy, s lelj követőkre,
világíts a sötét földre!
Szívük szeretettel teljen,
s a járható útra leljen!

Aranyosi Ervin 

2017-09-03.

Aranyosi Ervin: Mondá az Úr…


Ott vagyok én fűben, fában,
mindenütt a nagy világban!
Ha egy követ felemelsz,
akkor is Atyádra lelsz!
A mindenség én vagyok,
hát ne építs templomot!
Önmagadban keress engem,
benned élek, te meg bennem!
Mindig hallom hangodat!
Sőt, mikor csak gondolat,
azt is tudom, érzem én.
Vágyad mind az én zeném!


Teremtő a gondolat,
ne teremts hát gondokat!
Inkább álmodj szépeket,
jövőd máris szép lehet.
Képzeld el, s én megadom,
csak változtass magadon,
hittel éld az életed,
s nem leszel sosem beteg!
Alkoss, álmodj szebb jövőt,
hisz a világ nagyra nőtt.


Nem várom, hogy térdepelj,
inkább tiszta fényre lelj!
Az már szívedben lakik,
s nem használod, csak alig!
Az a fény a szeretet,
én adtam azt teneked!
Szórd és vissza hull reád,
tőle gyógyul a világ!
Ha adod, vissza kapod,
jóságban ölt alakot.


Ne kulcsold a két kezed,
mint, ki mindig vétkezett!
Nem vagy bűnös! – én tudom –
csak nem jársz a jó úton.
Nem cél a mennybe jutás,
kezedben van a tudás.
Mennyből jöttél, mennyben élsz,
vissza majd a mennybe térsz,
hogy majd újra leszüless,
s ennek vége sose lesz!


Mindig más a feladat,
tedd boldoggá magadat!
Tégy boldoggá másokat,
ezzel sose várj sokat!
Az élet játék csupán,
játszhatsz szépen, vagy bután.
A legjobban azt teszed,
ha léted kézbe veszed,
és ha majd a szív vezet,
azt szolgálja bölcs eszed!


Másokban is ott lakom.
Hogy bántsd őket nem hagyom!
Hisz ők is egyek veled,
ezt kéne megértened!
Mert amit adsz, azt kapod,
gondolat ölt alakot.
Amit küldesz, visszatér,
felelős vagy mindazért!
Ha hálás vagy, még adok,
a “jó tündér” is én vagyok!


Tárd ki szíved, s karjaid,
szabadságod ott lakik,
ne kulcsold a két kezed,
az csak rabsághoz vezet.
A szabadság benned él,
figyeld lelked, mert beszél,
s a te lelked egy velem,
s minden lélek gyermekem.
Mindőtökkel egy vagyok,
s ettől vagytok mind nagyok.


Szeresd társad, mint magad,
ennyi csak a feladat!
Szív vezessen, ne az ész,
szeretettel többre mész.
Szeretetből adj sokat,
tégy boldoggá másokat!
Meglátod, ez boldogít,
s mást is majd jóra tanít.
Ha szívedben fény ragyog,
érzed majd, hogy ott vagyok!

Aranyosi Ervin 

2017-09-02.

Aranyosi Ervin: Rohanó időben


Miközben merengett nyár végén az ember,
csendben idekúszott őszt szülő szeptember.
Miközben a gyermek még a nyártól kába,
mától iskolába kell, hogy vigye lába.


Miközben észlelni, álmodni megállunk,
érezzük az idő sokkal gyorsabb nálunk.
Tovafut a percünk, elsiet az óránk,
miközben az idő feladatot ró ránk.


Hogyan lennénk képes az időt legyőzni,
a kétest, váratlant, rendre megelőzni?
Rohanó világban teremteni csendben,
helyünk megtalálni az isteni rendben?


Rohanó világban igyekezni kezdünk,
az idő hulláma átsiklik felettünk.
A nagy kapkodásban nem is vesszük észre,
hogy nem marad időnk a jóra, a szépre.


Szét tárjuk kezünket, nem tehetünk róla,
kifolyt tenyerünkből minden kedves óra.
Míg a jólétünkért észt vesztve rohantunk,
vágyott életünkről szépen lemaradtunk.


– Emberek, emberek, álljunk meg egy szóra,
mi lenne, ha értünk ketyegne az óra?
Nem az élet végét, az elmúlást várnánk,
inkább boldogulni gyakrabban megállnánk?


Ha lecsendesednénk, élveznénk a percet,
időnket megélnénk úgy, ahogy egy gyermek.
Szakítanánk időt, egy kicsit, magunkra,
nem lopna el mindent a rabszolgamunka.


Rohanó világban lassítani kéne,
talán az életbe több szép beleférne.
Meg kellene állni és magunkba nézni,
gyermeki vágyaink újra felidézni.


Reá csodálkozni köznapi csodára,
megtanulni élni végre-valahára.
Hagyni, hogy az idő nélkülünk szaladjon,
életünkben újra több szépség maradjon!

Aranyosi Ervin 

 2017-09-01.

Aranyosi Ervin: A kő meséje


Hevertem az út porában,
körül vett sok társam.
Úgy szerettem volna szállni,
hogy világom lássam.


Erős vágyam izzott bennem,
volt hitem, reményem.
Folyton azért imádkoztam,
hogy célom elérjem.


Hogyan tudnám a figyelmet
felhívni magamra?
Hogyan tudnám idehívni,
ki szárnyakat adna?


Jártak ott az út porában
mindenféle népek.
Nem láthatták vágyaimat,
a fejemre léptek.


Üvöltöttem, kiabáltam
– nem hallotta senki!
Vágyakoztam: – Hogyan tudnék
láthatóvá lenni.


Tudtam, engem lát az Isten,
hiszen megteremtett!
Csak bíznom kell, s látni fogom
az isteni rendet.


Tudtam, egyszer szállni fogok,
mélyen hittem benne.
Csak a módját nem tudhattam,
– ám csodaszép lenne!


Egyszer aztán, egy szép napon
kirándulók jöttek.
Sétáltak és beszélgettek,
napfényben fürödtek.


Egy kisfiú lehajolt, és pont
felkapott engem.
Emelkedtem, s a kőszívem
nagyot dobbant bennem.


A világom nagyra tárult,
sokkal többet láttam.
ám csak magasabban voltam,
nem az égben szálltam!


A kisfiú reám nézett,
megcsodálta testem.
– Vajon mit fog most csinálni?
– mozdulatát lestem.


– De csodás kő, milyen kerek,
milyen sima – mondta.
– Ilyen formás, szép kavicsot
nem látok naponta.


Kezét összeszorította,
rabbá tette testem.
– De hisz én a szabadságot,
az eget kerestem!


Börtönömben lázadoztam:
– Én nem erre vágytam!
Csalódás kelt a szívemben,
s hitem is elhánytam.


– Bárcsak, ott maradtam volna,
kövek közt, a porban.
Nem volt olyan rossz a létem
abban a csoportban.


S lám, a fiú vitt magával,
nem tehettem semmit.
Nem gondoltam, hogy a kétség
hitemben megrendít.


– Mit okoz a nagyravágyás?
Rabbá lettem végül.
Gondolkodtam, kit hívhatnék
végső segítségöl.


Önmagamba fordultam hát,
s imádkozni kezdtem:
– Istenem, most tegyél csodát,
szabadítsd ki testem.


Leértünk a folyópartra,
a Nap vízen táncolt.
Fénye hullámon csillogott,
aranyhidat vázolt.


Elképzeltem – de szép lenne –
hullámokra ülni,
S a kisfiú elhajított,
elkezdtem repülni.


Hullám hátán lovagoltam,
és ugrálni kezdtem.
Arannyá vált vízcseppek közt
oly boldoggá lettem.


Végre szálltam, végre éltem,
teljesült a vágyam.
Hálás voltam Istenemnek,
mert boldoggá váltam.


Ez az élmény lelkemben él,
gyakran felidézem,
Új otthonra találtam itt,
a folyó vízében.


Más kövek közé kerültem,
s néha a víz felkap,
hétről-hétre vándorolok,
újabb álmok hívnak.


Ma már tudom, rábízhatom
Istenre a sorsom,
terveimet, álmaimat
a lelkemben hordom.


A hogyan-t, azt rábízhatom,
nagyon leleményes.
Csak a hited ne veszítsd el,
ő csak arra kényes.


Álmodozom és teremtek,
erről szól világom.
Megtanultam és már tudom:
– Ha hiszek – meglátom!

Aranyosi Ervin 

2017-08-30.

Aranyosi Ervin:

Ablak tükörképe


Ha átnézel rajta, látod a világot,
a ragyogó Napot, kint nyíló virágot,
szellő által borzolt, lengedező ágat,
földbe gyökerezett, állva maradt fákat.


Kéklő ég vízében úszó kósza felhőt,
égben szálló lepkét, szél hátán tekergőt.
Ha bámulsz kifelé valóságod látod,
valóságnak tűnő álomszép világod.


Ha a tekinteted az üvegre rebben,
önmagadat látod szép tekintetedben,
Földhöz ragadt tested, bezárt zord rabságát,
kitárt szép szívedet foglyul ejtő rácsát.


Lelked szabadságát tested korlátozza,
a vágy, a gondolat, ami feloldozza.
Vagy ki kéne lépned és szabaddá válnod,
vagy lelkedben lelni élő szabadságot.


Ám ha a képzelet átlép tükrön, rácson,
s nem akad fenn többé néma elmúláson,
ha az akadályok végre elenyésznek,
megnyílik a lelked az álmodott szépnek.


Túl az ablakodon szabad élet vár rád,
át kellene lépned, mondd csak: – Megpróbálnád?
Ma a tükröd falát, hiteid alkotják,
esélyed a szépre nap, mint nap elrontják.


Teremtsd meg lelkedben a sok vágyott álmot,
lépd át tükröd falát, sorsszerű világod!
Képzeld el, teremtsd meg, hozd létre a dolgot!
Lépj ki kalitkádból, legyél végre boldog!

Aranyosi Ervin 

2017-08-29.

Aranyosi Ervin:

Álom-dal


Álmomban egy csodát láttam,
énekeltem, s dallá váltam,
táncot jártam körbe-körbe,
magam láttam sok tükörbe’.


Az álmomban csodát tettél,
megjelentél, énekeltél,
táncoltál és dallá váltál,
sok tükörben körbejártál.


A világ is pörög, forog,
ritmust adnak csörgők, dobok,
gitárhúrok pengnek, szólnak,
lágy fuvolák válaszolnak.


Vonó cincog, majd elnyújtja,
le-fel járva telik útja,
hegedűből öröm árad,
míg dalolni el nem fárad.


Zongorán fut röpke szólam,
rólad mesél, s persze rólam.
A lelkeink összeérnek,
tükörfalán a zenének.


Álmomban csodában éltem,
lelked húrjain zenéltem.
Veled együtt dallá váltam,
szépségedet megcsodáltam.


A szívünk is együtt dobban,
visszhangja kél élő dobban,
szemeidben magam látom,
s ez egy mindennapi álom.


Az álmodban dallá váltam,
örültem, hogy rád találtam.
Álmaidban benne élek,
szívemből neked zenélek!

Aranyosi Ervin 

2017-08-26.

 

Aranyosi Ervin:

Dal a létről


Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!


Végtelenből jöttem, és létet álmodok,
lelkem örök élő, végtelen dolog.
Tanulás a célom – nem létezik halál –
s a végtelenbe lelkem úgy is visszaszáll.


Végtelenből jöttem, ahol nincsen félelem,
tanulás a célom, a lelki élelem.
Hogy fejlődjön a lelkem, hogy egyre jobb legyek
hogy társaim javára mindig minden jót tegyek.


Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!


Nincs hát mitől félnem, nem üldöz fájdalom,
ha saját létem súlyát méltón hordom vállamon.
Ha érzésekre vágyom, s hogy egyre jobb legyek,
ha az úton tiszta szívvel és őszintén megyek.


Sosem kell a másé, megkapom mind ami jár,
amit szívből adok másnak, lelkemre visszaszáll!
Nyomot hagyva lépek, szívemből alkotok,
merítek a létből, különleges vagyok!


Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!


Élő vagyok mindig, örökké álmodó,
világot teremtő, holnapot hozó.
Álmom szép virága a vágy-magból kikel,
így segítve célom könnyen érni el.


A lét is engem szolgál engem támogat,
ezért hozok létre újabb álmokat!
A gondolat teremtő, a forrásból merít,
s ha magamon segítek, az Isten megsegít!


Hallgasd ezt a dalt,
ami a lelkemből szól,
hallgasd meg fontos énekem!
Hallgasd ezt a dalt
– kérdésekre válaszol –
amiket egykor, régen feltettél nekem!


Aranyosi Ervin

2017-07-29.

mail

Aranyosi Ervin:

Létkérdések…


Ismerd meg önmagad! Ki vagy valójában?
Vajon az, ki egykor voltál a pólyában?
Akkori énedtől mily messze kerültél?
Miért váltál mássá, mint mikor születtél?


Kik formálták lelked, kik hatottak rája,
milyenné változott lelked szép ruhája?
Mi keltett félelmet, vagy szorongást benned?
Mi akadályozott önmagaddá lenned?


Igaz volt-e minden, amit megtanultál,
vagy csak hiedelmek csapdájába hulltál?
Vajon milyen vágyad kísér át a léten,
vezet-e egy csillag át a sötétségen?


Tudod-e, hogy ki vagy, s lelked mire képes?
Tudsz-e változtatni? Vajon lehetséges?
Van beleszólásod, vagy csak áldozat vagy,
s abból csipegethetsz, amit mások adnak?


Mondd csak, kell-e félned élettől, haláltól?
Ha van valós célod, mi az ami gátol?
Van-e feltétele ma a szeretetnek?
Vannak segítőid, kik jó felé vezetnek?


Képes vagy-e hinni mindig önmagadban?
Saját gondolatod nyílik meg szavadban?
Úgy élsz, ahogy mások azt elvárják tőled,
mások tervezik meg várható jövődet?


Képes vagy-e arra, hogy te is teremtsél,
önmagad szeretve, vonzzon végtelen cél?
Képes vagy-e szebbé tenni a világod?
Van-e erőd hozzá, van-e bátorságod?


Ismered-e magad, hogy mire vagy képes?
Eltudsz vajon jutni mások szép szívéhez?
Képes vagy-e másnak szebbé tenni sorsát,
szeretet-kenyérből osztogatni morzsát?


Akarsz-e megélni boldogabb világot?
Szívedben nevelni szeretet-virágot?
Akarod-e magját szétszórni a szélbe,
akarod-e látni azt kikelve, élve?


Változz előnyödre, s élj meg minden percet,
keress egy szebb utat múló életednek!
Keresd az értelmét – miből, mit tanultál?
Milyennek születtél, s mivé alakultál?


Kérdésre a válasz, mind ott él tebenned.
önmagadba nézve meg kellene lelned.
Ott él a szeretet, hát szeresd önmagad,
s szórjad a világra, mert annál több marad!


Mert, amit kiküldesz, visszatükröződik,
az elvetett mag sem hullik, csak a földig,
majd szépen kikelve mutat neked szépet,
szeretet vizétől virágzik az élet!


Aranyosi Ervin

 2017-07-28.

heart

Aranyosi Ervin:

Ne vedd túl komolyan!


Ne vedd túl komolyan ezt a szép játékot!
Fogadd életedet úgy, mint ajándékot!
Élvezd minden percét, mintha úton lennél,
mintha egyik pontból, egy másikba mennél.


Mintha tengerparton kagylók közt sétálnál,
s minden szép darabot bámulva csodálnál.
Mintha a homokban száz szétszórt kincs lenne,
hogy te felfigyelj rá és gyönyörködj benne!


Mintha Nap az égen csak neked ragyogna,
mintha még a szél is táncba érted fogna.
A madarak mind-mind érted repülnének,
mintha rád nevetne mindennap az élet!


Észre kéne venned, és folyton csodálni,
hagynod kéne lelked boldogabbá válni!
Elfogadni mindent, ami történt véled,
hiszen téged tanít általuk az élet.


Régi hiteidet, kérlek gondold végig.
Földhöz kötött madár sem szállhat az égig!
Hagyd lelked szárnyalni, mintha madár volna,
mintha ez a világ csakis rólad szólna!


Mert a te világod, neked lett teremtve,
s te vagy mindennap a főszereplő benne.
Élvezd hát a filmet, alakítsd világod,
s ha kedved szerint élsz, szép is lesz, meglátod!


Egy másik világból születtél e Földre,
leélsz egy életet tanulással töltve.
Halál nem létezik, “mennyországod” vár rád,
mi lenne, ha dolgod boldogan csinálnád?


Nem kell sosem félned, nem ronthatsz el semmit,
vágyad gondjaidon majd keresztül lendít!
Ne ragadj hát bele a hitetlenségbe,
kövesd vágyaidat, s emelkedj az égbe!


Kísérjen szeretetet, hallgass szép szívedre,
ez a szép forrásod vízét őrző vedre!
Ne hagyd kiszáradni, s tölts belőle másnak,
légy része a mindent éltető  forrásnak!


Ne vedd hát komolyan ezt a szép játékot,
sokkal kellemesebb mikor szívből játszod,
gondolataidat szépen válogasd meg,
s meglátod általuk szebb napjaid lesznek!


Aranyosi Ervin

2017-07-27.

mail

Aranyosi Ervin

Szeretet hírvivője

Tudod a vers, mit írok,
nem csak tőlem ered.
Távoli hangok súgják,
s én elküldöm neked!

Lehet, hogy te is súgtad,
- álmodból szállt felém!
Így lett a leírt versem
közös: tied, s enyém!

A vers a lélek nyelve,
s csak az tud írni jól,
akit szeretet ihlet,
kiből a szíve szól.

Ha egy szív adni képes,
lesz egy, mely elfogad.
éppúgy sajátnak érzi,
mert lelkéből fakad.

Szavaink összekötnek,
a dal körülölel.
Körtáncba hív az élet,
s egy szebb jövő jön el.

Szeretet ritmusára,
egyre több szív dobog,
s akik itt összegyűlnek,
így lesznek boldogok.

Tudod a vers, mit írok,
egy apró láng csupán,
s remélem futótűz lesz,
egy szép nap hajnalán.

Szeretet hírvivője,
szívekben lángra kél,
s remélem velem tart majd,
mindaz ki él, s remél.  
 

mail

 

 
 

Megosztás Megosztás a Facebook-on