Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek / Aranyosi Ervin ( 4 )

 

Boldog névnapot !

 

 

Aranyosi Ervin:

Kérlek, ne lázíts!

mail


Óvatosan, kérlek,
ne lázítsd a népet!
Ha tudsz, mutass utat!
Adj új jövőképet!


Ne hazudj, ne forrongj,
és ne küldd a harcba!
Ne ítéld eleve
képtelen kudarcra!


Mutasd meg, hogy milyen
egy szebb világ arca.
Hogy ki oda készül,
szeme előtt tartsa!


Csak akkor járj elöl,
ha képes vagy tenni,
ha van elég erőd
másokat vezetni!


Jó példát mutatva,
mások előtt menni,
egy egész világot
boldoggá szeretni!


Akkor legyél a fény,
új világunk egén,
s csak akkor, de akkor,
biztos követlek én!

 

mail

Aranyosi Ervin:

LEGYÉL!


Legyél örök emlék mások életében,
legyél, aki színt tör fehér tiszta fényben!
Legyél aki színt visz a megfakult világba,
legyél, ki a szívet, szívvel hozza lázba!


Legyél, aki éltet a szeretet tüzével!
Legyél, aki szolgál, mind a két kezével!
Legyél, aki fontos, s fáj mikor hiányzik!
legyél, aki gyógyít, ha más szív könnyben ázik.


Legyél, aki éltet, szeretettel ápol!
Legyél, aki megvéd mások igazától!
Legyél, aki képes fénybe felemelni!
legyél, aki képes új utakra lelni!


Legyél tiszta szellem, álmodó valóság,
legyél cseppnyi ember, kit többé tesz a jóság!
Legyél tiszta lélek, ki szeretni is képes,
legyél, aki eljut a mások szívéhez!


Legyél, aki voltál, mikor megszülettél,
legyél végre azzá, amiért ember lettél!
Legyél egy Atyáddal, legyél te is Isten,
legyél valójában, más dolgod itt nincsen!


Legyél, végre azzá, akinek születtél,
legyél végre ember, hiszen ezért lettél,
legyél végre élő, élj s ne várd halálod,
legyél végre boldog, ha utadat járod,
ha a saját utad végre megtalálod!
LEGYÉL!

Aranyosi Ervin

 2018-02-26.

mail

Aranyosi Ervin:

Majdnem hó…


Az éj leplét kihasználva
fehér hó hullt a világra.
Néma csendben érkezett…


Mint egy titok, egy varázslat,
felöltöztette a fákat,
s mindent, ami létezett.


A január szórta széjjel,
felhőbe nyúlt két kezével,
s elvetette a havat.


A szél a hátára vette,
s a földön elterítette,
várva, hogy majd mit arat?


Betakarta a világot,
nemrég kibújt hóvirágot,
s üzente, hogy itt a tél!


Ha felébred majd a reggel,
találkozhat sok gyerekkel,
és tán újra visszatér.


Mert elállt a hó esése,
s nem kérdezte, nem kevés-e?
Ennyit szórt szét, ennyi lett.


Bárcsak ennél többet adna,
s ami van már, mind maradna,
de nincs hozzá jó hideg.


Hej, te tél, de fukar lettél,
nem tudjuk, hogy mitől lett tél,
ha a hó is menekül.


Ablakunkon jégvirág nincs,
hiányzik a jégbe zárt kincs,
nem varázsolsz remekül!


Leesett a hó, s már olvad,
valódi tél, ugyan hol vagy?
Úgy várnak a gyerekek!


Csak mutatod, hogy lehetne,
S rábízod a képzeletere,
mit már látvány sem etet.


Nem vívhatnak hóval harcot,
nem pirosítsz vidám arcot,
hisz a hó meg sem marad.


Hóemberek nem készülnek,
havat felhők úgy sem szülnek,
se hó, se tél nem akad!

mail

Aranyosi Ervin:

Sír a hegedű

Sír a hegedű,
őszi szél jajong…
Elszállt a derű,
a gondolat csapong.
Hol van az a nyár,
az elmúlt szerelem,
álomként suhant
csak át a szívemen.

Sír a hegedű,
álmodik az ősz,
hulló levelű
fák között elidőz.
Hol van az a nyár,
az elszállt örömök,
elmúlt tovaszállt,
s én mindent köszönök.

Sír a hegedű,
a holdfény táncol,
álmom keserű,
messze jársz, már máshol.
Elfújja a szél
a régi kedves dalt,
emlék lesz csupán,
de a szívembe mart.

Sír a hegedű,
őszi szél csapong…
A múlté a derű,
most szomorú vagyok.
Elmúlt az a nyár,
a boldog szerelem,
nyomokat hagyott
megfáradt szívemen.

mail

Aranyosi Ervin:

Szeretettel többre vinnénk!


Szeretettel többre vinnénk,
ha magunkban jobban hinnénk.
Nem úsznánk szembe az árral,
megbékélnénk a világgal.


Bennünk élő szép tudásunk,
szebbé tenné minden álmunk,
teremtenénk képzelettel,
s boldog lenne minden ember!


Álom, álom, édes álom,
létem célját hol találom?
Honnan fogok többet tudni,
s már a Földön mennybe jutni?


Lelkünk mélyén ott az érték,
pénzben, kincsben sosem mérték!
Amit adsz, azt kapod vissza,
lelked a jót mohón issza.


Legyél mással emberséges,
jobbá válni lehetséges!
Szeretettel többre vinnénk,
ha magunkban jobban hinnénk!


Tárd ki szíved, szeresd magad,
szép jövőt csak élő mag ad!
A szeretet benned éled,
ha világod szebben éled!


Aranyosi Ervin

2017-07-25.

heart

Aranyosi Ervin:

Álldogáltam a tengerpartján


Álldogáltam a tengerpartján,
hullámok rohantak felém.
Hallgattam bűvös morajlásuk,
s gondoltam: – Bárcsak érteném!


Távoli szélnek hozták hírét,
idegen föld üzenetét.
Talán teremtőm üzen vélük:
– Értsem, hogy mit üzen a lét.


Áradt a tenger őserővel,
felkapott mindent mi útjában állt.
Hiába küzdés, harc, erőszak,
elveszett mind, aki szembeszállt.


Azzal, mi árad szembemenni,
szembeszegülni nem érdemes,
éppoly hiba, mint nyugton ülni
mikor a szív a szépért repes.


Ne irigyeld hát, azt amid nincsen,
irigység rajtad nem segít.
Képzeld csak el, amire vágynál,
vetítsd vásznadra képeit.


Legyen a vágyad a vitorla,
legyen hajód a képzelet!
Képzeld el, mintha tiéd volna
s megérinthetné két kezed!


Sohase ússzál szembe árral,
sosem éred el vágyaid!
Vágyaid célja, árirányban,
mindig az út végén lakik.


Tiszteld meg magad, higgyél benne:
– Amire vágysz, mind jár neked!
Létezik már a végtelenben,
s csak arra vár, hogy elvegyed!


A világodban minden megillet,
minden, ami van érted él!
Legyen hát célod jó egészség,
engedd, hogy boldogabb legyél!


Ami csak van, mind téged szolgál,
kincs és öröm, mind jár neked!
Ha elhiszed, hogy rászolgáltál,
neked adja az Istened.


Másképpen nézz a nagyvilágra,
szeresd boldoggá önmagad,
árad a lét, mint tenger-hullám,
s újat hoz minden gondolat.


Azonosulj az áradással,
amely körül vesz, s átölel.
Higgyél magadban, megérdemled!
S eztán egy szebb jövő jön el.


Teremts magadnak egészséget,
boldog világot, életet!
Olyat, mit még csak lelked látott,
de hidd el, át is élheted.


Ez a világ nem ellened van,
érted jött létre, hogy tanulj:
– Örülni, élni, boldogulni!
saját hasznodra megjavulj.


Álldogáltam a tenger partján,
hullámok rohantak felém…
Hallgattam bűvös morajlásuk.
S lám, amit súgtak, értem én!


Aranyosi Ervin

2017-07-22.

mail

Aranyosi Ervin:

Dicsérő szavak


Milyen jól is esik, ha szavakkal dicsérnek,
kedveskedve, tisztán a lelkünkhöz érnek.
Amikor a jó szó szinte elvarázsol,
amikor felemel, vérző szívet ápol.


Nem kerül semmibe, mégis sokat érhet,
szeretet oszlat el fájó, bús sötétet.
Mosoly ragyogását vetíti az arcra,
apró gyógyírt jelent sok megélt kudarcra.


Mert bizony az ember érző szóra vágyna,
s hiába a világ összes tudománya,
egyik sem tölt be oly gyógyító szerepet,
mint a kedves szóból áradó szeretet.


Ne felejts el tehát naponta dicsérni,
akarj szavaiddal más lelkéhez érni.
Fejezd ki a hálád, mondj másnak kedveset,
hisz a szép szavakkal simogatni lehet.


Használd hát gyakrabban kedveskedő szavad,
s figyeld szavaidból mennyi öröm fakad!
Hiszem, az eredmény szíved melegíti,
az akadályokat átlépni segíti.

Dicsérj csak nyugodtan, sose fáradj bele,
az öröm cseppjeit szórhatod szét vele.
Biztass másokat is, kik dicsérni félnek,
akik a félelem árnyékában élnek!


A dicséret szép szó, boldogíts hát véle,
a durva szavaknak csorbuljon ki éle!
Tedd a környezeted szebbé szép szavakkal,
szíved ragyogása versengjen a Nappal!

Aranyosi Ervin

 2017-07-14.

heart

Aranyosi Ervin:

Égi háború


Villámok szabdalták fel az eget,
dördült az ég és a föld remegett.
Tarolva, pusztítva vágtat a szél,
elbújik, menekül mind, aki él!


Vén fákkal birkózik most a vihar,
kezével tépked, s rúg lábaival,
reccsenve kifordul, törik az ág,
utolsót nyög bele még a világ.


A felhők zokognak, s ömlik a könny,
sötétlőn árad a néma közöny.
Villámok cikáznak, izzik az ég,
dördül a mennydörgés, mint pléh fazék!


Fekete könnyektől ázik a föld,
hullámzó köntöse alakot ölt.
Sudárfák hajolnak föld-fele meg,
hallik, a lelkük is beleremeg.


Győzött a vihar, már tisztul a lég,
gyászos nyomort hagy az úton a vég.
Oszlik a sötétje, – félre ború!
Mára már véget ért a háború.


Tőrt ágak lepik a csatateret,
vajon e pusztítás honnan ered?
Pusztító erőről szólt a dalom,
ennyire képes a nagy hatalom…

Aranyosi Ervin

 2017-07-11.

mail

Aranyosi Ervin:

Tanítgatlak szavakkal szeretni


A szónak ereje van! Hát a szeretetnek?
Az igazán erős, kit szívből szeretnek!
Lehet szavakkal is őszintén szeretni,
szóval teremteni, boldogabbá tenni!
Tanítgatlak tehát szavakkal szeretni,
tanuld meg magadat boldogabbá tenni,
és ha szép szívedből a szeretet árad,
az élet értelmét – hidd el! – megtaláltad!
Élő energia működteti testünk,
szükségünk van reá, s lám hibába estünk!
Mástól akarjuk azt folyton megszerezni,
s hisszük: a máséval tudunk boldog lenni!
Ám megszerzésének van egy könnyebb módja,
mert a szívünknek van szép adni valója,
ez is energia, ám a legcsodásabb,
mivel a szeretet útján nem csak átad!
Hiszen szeretetre szeretet a válasz,
s akármikor adod, gazdagabbá válhatsz.
Úgy adhatsz, hogy közben nem vész el mit adtál,
szerte szórtad kincsed és gazdag maradtál.
Amit válaszul kapsz, az erősít téged,
így válhat teljessé a jó egészséged,
s örömmel gazdagodsz, jókedvvel, vígsággal,
s összhangba kerülhetsz az egész világgal!
Teremts hát szavakkal mától szebb világot,
vonzd a jó szándékot, szerető barátot!
Szeretettel segíts rászoruló lelket,
mert a hála erő, ami felemelhet!
Küldd hát szereteted bátran szerte-széjjel,
szebb lesz az ébren lét, gazdagabb az éjjel.
Szép álmaid lesznek, ha így végzed dolgod,
szeretve is leszel és általa boldog!

Aranyosi Ervin

2017-07-10.

mail

Aranyosi Ervin:

Küldd el ezt a verset!


Küldd el ezt a verset és legyen szerencséd!
Teljesüljön álmod, úgy ahogy szeretnéd!
Legyen ez a vers az öröm hordozója,
boldogság teremjen, hol az útját rója!
Kívánj szép szerelmet, mesés gazdagságot,
képzeld, hogy megváltod véle a világot!
Legyen szeretetbe a hit csomagolva,
és egy megosztással mindig tovatolva!
Oszd meg szereteted, s a jó kívánságod,
tedd ma boldogabbá az egész világot!
Csak néhány mozdulat, amit várok tőled,
alapozd meg véle boldogabb jövődet!
Küldd el hát e verset minden jó barátnak,
a szeretet elől menekül a bánat,
vidámság és jó kedv vegye át a helyét,
s aki szerencsétlen emelje fel fejét!
Kívánj mindenkinek mesés gazdagságot,
építsünk szebb jövőt, élhetőbb világot!
Minden lépésünket szerencse kísérje,
szerető szívünket ezer öröm érje!
A szeretet magját vesd el, szórd a szélbe,
sok bús gondolatot vígabbra cserélve!
Figyeld meg a magok egy napon kikelnek,
s megértő szívekre, jó talajra lelnek.
Ha majd megöntözöd szeretet vízével,
megkínál az élet az öröm ízével.
Küldd tovább e verset, mint egy szép virágot,
köszönts fel általa minden jó barátot!

Aranyosi Ervin

2017-07-08.

yes

Aranyosi Ervin:

Hiszek magamban


Hiszek az emberben,
hiszek önmagamban,
hiszek a teremtő,
s érző hatalmamban.


Mindennapi kenyér
a szeretet bennem,
magam, s a világom
ezzel kell etetnem.


Ha én nem keresem,
pokol sem létezik.
Hiszem, hogy az ember
csak jóra éhezik.


Mindent, ami bántó
könnyen elengedem,
mert a megbocsájtás
is napi kenyerem.


Hiszek az emberben,
az emberi lényben,
jóra áhítozó
Isten gyermekében.


Hiszek önmagamban,
s szívemben a hála,
hiszek az Istenben,
így ott vagyok nála.


Gondolattal, tettel
teremtem világom.
Hitem szerint épül,
szépül valóságom!

Aranyosi Ervin

2017-07-06.

yes

Aranyosi Ervin:

Megérett a kajszibarack


Megérett a kajszibarack, tündöklik a bőre.
A ruhája a napfénytől váltott ünneplőre!
Fenn, a fákon mosolyognak, jelzik: ízük édes!
Leszedni a fáról őket lassan esedékes!
Színük sárga, narancssárga, helyenként piroslik,
húsuk édes, ízes, nedves, szájunkban elomlik.
Amit nem tudunk megenni, eltesszük befőttnek,
jó lesz később, amikor a hűvös napok jönnek.


Aztán, ami jól megérett, jó lesz majd lekvárnak,
azokra a barackokra már az üstök várnak.
Így mentjük át őszre-télre a nyár finom ízét,
ettől majd a kenyér-szelet, s palacsinta híz’ még.
Jó lesz majd a süteménybe is a finom lekvár,
de siess, mert gyorsan elfogy, rád sokáig nem vár!
A barackban ott a nyárnak ezer szép emléke,
télen aztán újra éled, hiába lett vége.


Mert a barack megmutatja, mily édes az élet,
a Nap ízét megőrizve elkényeztet téged!
Aki pedig szomjas fajta, s kit ural a bánat,
az megfőzi a barackot házi pálinkának.
A Nap fénye a jókedvet ott is garantálja,
pohár alján, ha elveszett, biztos megtalálja.
Megérett a kajszibarack, fogyasszunk belőle,
a többit meg tegyük félre, jó lesz majd jövőre!

Aranyosi Ervin

 2017-07-04.

yes

Aranyosi Ervin:

Isten gyermekei


Isten gyermekeként születtünk a földre,
angyali lélekkel, földi testet öltve.
Teremtő tudással is meg lettünk áldva,
csodákat tehetünk a létet csodálva.
Gondolatainkkal, s tettekkel teremtünk,
ehhez meg van minden szép képesség bennünk.
Figyelmünket kéne jó felé terelni,
s az egész világot boldogabbá tenni!


Naponta árad ránk Isten tiszta fénye,
s a lelkünkben él a szeretet erénye.
Ezt, mint gazdag vetést, széjjel kéne szórni,
szerető szavakra, jóként válaszolni.
Segíteni egymást, kezet nyújtva szépen,
a porból az embert felemelni készen.
Szeretetet adva jó példát mutatni,
mások jó szándékát kedvesen fogadni.


Ha angyallá válnánk máris jobbak lennénk,
egymás hétköznapját szebbé, jobbá tennénk!
Élveznénk a létet, nem a halált várnánk…
Mi lenne, ha végre, együtt megpróbálnánk.
Mennyet építenénk idelent a földön,
nem lenne többé bűn, nem kellene börtön!
Nemcsak elképzelnénk, tudnánk Istenünket,
így válna számunkra minden napból ünnep!

Aranyosi Ervin

2017-07-02.

angel

Aranyosi Ervin:

Esőtánc


Csipeg-csepeg az eső,
háztetőket verdes ő.
Ablakokon bekopog,
fák ágain lecsorog.


Friss vizével meglocsol,
utcán, járdán locspocsol.
Pocsolyákat önt neked.
hátha támad ötleted?


Hátha pocsolyára vágysz,
víg ám esőben a tánc,
hadd loccsanjon szerteszét,
hullám vigye, jaj de szép!


Az eső csipeg-csepeg,
szép ritmusban csepereg,
dallam kell csak, s jön a dal,
az idő még fiatal.


Tócsa csillog mindenütt,
esőcsepp vállamra üt,
levelekről lecsepeg,
vidám leszek, s nevetek!


Mért is lennék szomorú?
Mert a gödör homorú?
Összeszedi a vizet,
elnyeli és nem fizet!


Az eső az jár neki,
esőfelhő eteti,
legyen nagy a pocsolya,
ragyogjon a mosolya!

Aranyosi Ervin

2017-07-01.

mail

Aranyosi Ervin:

Mosolyogj reám!


Nevet az ég, s te búslakodsz?
Így nem mehet tovább!
Könnyes szemmel nem láthatod
a számtalan csodát!


Nevet a Nap, velünk örül,
nézd csak hét ágra süt!
Tárd ki szíved és nézz körül
mosoly van mindenütt!


Hogy adjam vissza kedvedet,
hogy csillogtassam két szemed?
Ott szomorkodni nem lehet,
hol mindenki vidám!
Hogy szárítsam fel a könnyeid,
hogy csillogtassam a gyöngyeid?
majd vidámságom földerít,
hát mosolyogj reám!


Nevetek én, hát tarts velem,
vidám az életem,
csak a mosolyom éltetem,
ez sorsom, s végzetem!


Hiszem, a dolgom ez lehet,
felnyissam két szemed,
s csak akkor szép, ha élvezed,
ha két szemed nevet!


Hogy adjam vissza kedvedet,
hogy csillogtassam két szemed?
Ott szomorkodni nem lehet,
hol mindenki vidám!
Hogy szárítsam fel a könnyeid,
hogy csillogtassam a gyöngyeid?
majd vidámságom földerít,
hát mosolyogj reám!


Hogy tegyem szebbé holnapod?
álmodj róla, s megkapod!
Vedd csak példádnak szép Napod,
s tárd ki az ablakod!


Boldogan élni egyszerű,
álmodd meg holnapod!
Lelkedben ragyogjon Nap, s derű!
S az örömöt láthatod!


Hogy adjam vissza kedvedet,
hogy csillogtassam két szemed?
Ott szomorkodni nem lehet,
hol mindenki vidám!
Hogy szárítsam fel a könnyeid,
hogy csillogtassam a gyöngyeid?
majd vidámságom földerít,
hát mosolyogj reám!
Hát mosolyogj reám!

Aranyosi Ervin 

 2017-06-30.

heart

Aranyosi Ervin:

Itt a versem…


Itt a versem, fogd és vigyed!
Légy általa boldogabb!
Könnyítse meg holnapodat
néhány elmés gondolat!
Adok néhány jó tanácsot,
taníthatlak, ha hagyod,
megváltozhat az életed,
s a világ – ha akarod!


Itt a versem, neked írtam,
csak miattad, érted él.
Ha az ember jobbra vágyik,
értelmet, s hitet cserél!
Megismerni a világot,
hangzavarban nem lehet,
önmagadban elmerülve,
hallgasd belső csendedet!


Itt a versem, fogódzkodj meg,
olyan, mint egy sétabot,
elvezet, ha rátámaszkodsz,
oda, ahol én vagyok.
Ha majd nélküle tudsz járni,
nyugodtan eldobhatod.
Ám ha szükség lenne majd rám,
a versekben ott vagyok!

Aranyosi Ervin 

 2017-06-29.

mail

 

Aranyosi Ervin:

Gondolatok a körről…


Rajzoltak, lám, egy kört körénk,
s mi mind e körben élünk.
Más írja meg az életünk,
s innen kilépni félünk!


Ott kint az élet gyönyörű,
s mi mégis körben állunk,
s várjuk, hogy egyszer, egy napon,
talán szabaddá válunk.


Vannak, kik látják kint a fényt,
vágynák a szabadságot,
eltudnak hinni szebb jövőt,
egy boldogabb világot.


A rajzolt fal átléphető,
de visszahúz a többi!
Hiszik: az ott a sors fala
s nincsen, ki azt ledönti.


Napi rutin köt gúzsba csak,
s mondod: Teszed a dolgod!
Idegenekért robotolsz.
Sohasem lehetsz boldog!


Filmeken nézed a csodát,
hogy is lehetne élned,
s látod, boldogok odaát,
létezik boldog élet!


Börtönőröd a gondolat,
s lázadsz: – Mert másképp látom?
Azt hiszed, majd megváltozik
minden a túlvilágon?


Ha úgy hiszed, hogy van halál,
mondd miért maradsz szolga,
mért rabság nyomja bélyegét
a szép hétköznapokra?


Végig szenvedsz egy életet,
fiadnak megtanítod,
s hiszed, másképp nem is lehet,
mert erről van papírod.


Egy vad állat is szabadabb,
nincs megkötve a lelke.
Szeretni képes önmagát,
s nincs öncsonkító terve.


Lehetőségek százai
várnak, csak hinned kéne,
de visszahúz hitrendszered,
hazug lelkek törvénye.


A törvények a láncaid,
s hiszed, hogy érted vannak.
s tudják a bősz törvényhozók:
lent mindent elfogadnak!


Kivinnélek, de nem hagyod,
jönnek a kifogások!
Te azonnal betemeted,
ha alagutat ások.


S lám, visszahúztok oly sokan,
s győztök – ti vagytok többen,
nehogy már nekem jobb legyen!
Maradjak börtönömben!


Azt hiszitek választotok,
de nincs alternatíva,
döntést hozni, csak látszólag
vagytok a körbe hívva.


Mert mindaz, ki e körben ül,
már lemondott magáról,
s nem csak jövője veszett el,
de lemondott a máról!

Aranyosi Ervin

 2017-06-28.

mail

Aranyosi Ervin

Voltál szerelmes?

Voltál szerelmes, mondd el, hogy milyen volt?
Meséld el annak, ki nem élte át!
Olyan, mintha egy vaknak elmesélnéd,
hány féle színben játszik a világ.


Mennyei érzés - földi halandóknak,
s néha pokol, mert néha gyötrelem.
Valóra vált, beteljesült, vad álom,
vagy egyoldalú és örömtelen.


Van hogy fellángol, máglyaként eléget,
s fájón parázslik amikor kihuny.
Csodálatos, míg viszonozva érzed.
S ha tovaszáll, maró, akár a gúny.


A szív megtelik néma áhítattal,
méregpohár, amikor kiürül.
Üresség tátong, mikor magadra hagynak,
emléke fájón lüktet legbelül.


Hiába kínoz gyötrőn ez az érzés,
lelkedet tőle meg nem mentheted.
Nekivágsz újra, amíg csak el nem éred,
s végül igaz szerelmed te is elnyered!

mail

Aranyosi Ervin

Párválasztás

Láttál gyümölcsöt fenn a fákon?
Alul éretlen, s elérhető.
Ahol nap éri, messzi ágon,
finomabbra és szebbre nő.


S ha körbenézel lenn a porban,
néhány ütődött, oly közel.
Ha ezért nyúlsz és szeded sorban
velük tán boldogabb leszel?


Érdemes-e a szépért mászni?
S elérni inkább a csodát,
mint földről rosszakat halászni,
s csalódni sok-sok éven át.


Megéri-e a fáradtságot,
hogy megleld a pont neked valót?
Megtalálni a boldogságot,
s tudni, hogy nem hiába volt,
a hit, a küzdelem megérte,
mert minden vágyad teljesül.


Érdemes, hidd, felmászni érte.
A csalódás így, majd elkerül.
Válaszd te is az "ízesebbet",
mely küzdés árán lesz tiéd.
Az eredmény mindent feledtet,
s kárpótol végül mindenért...

mail

Aranyosi Ervin

Önzetlen szeretet

Tudod-e mit jelent, Önzetlen szeretni?
Mindenkinek adni, sohasem elvenni!
Szeretetet szórni az egész világra,
a szíved mélyéről, viszonzást nem várva!


Ápolni a lelkét, a rászorulónak,
Biztatni, hogy szép lesz, ha eljön a holnap.
Szeretet vizével öntözni a lelket,
érezze az ízét meg, akit szeretetnek.


Ahogy átmelegszik szívedtől a szíve,
ő is tovább adja, tovább közvetítve.
S ne hidd azt hogy elfogy, forrása végtelen,
ha kell végig kísér, az egész életen.

mail

Aranyosi Ervin

Lelki béke

Ha megállsz, s körülnézel, rohan a világ.
Te vele futsz és érzed. Így sodor csak tovább.
Hajtod, keresed, űzöd, a zsákmányt, ami nincs,
s nem veszed észre közben, hogy az a drága kincs,
mit évek óta kutatsz, mit máshol nem találsz,
mélyen ott él már benned, - épp ott, amerre jársz.


Lassíts, kérlek egy cseppet, vizsgáld meg életed,
kérdésekre a választ, magadban megleled!
Lelkedben réges-régen ott él a tudás,
de amíg hajszol téged a tudni akarás,
elfutsz csak mellette, nem lehet a tiéd.
Mert minden élő szépség, a boldog földi lét,
nyugtató lelki béke, az apró örömök,
megszületésedkor már beléd költözött.


Keresd inkább a csendet és vizsgáld meg szíved:
mennyi csodaszép érzés lett már a tied?
Mert rohanó világod, csalóka látomás.
Merülj magadba néha, s ne legyen senki más.
A rohanás elvakít, amíg a lelki béke
felnyitja lezárt szemed és felemel az égbe.

mail

Aranyosi Ervin

Három dolog

Zúgó napoknak, dúló viharában
talpon maradni túlon-túl nehéz.
A lélek szorong a csüggesztő magányban,
- hit, remény, cél, - mind, a sűrű ködbe vész.


Ám, hogyha érzed, van igazi célod,
váltani szépre, minden rossz napot.
Hatalmad is lesz, - pengő, szép acélod,
megnyerhetsz bármit, ahogy akarod!


Három szép dolgot szeretnék most adni:
szívszeretet, reményt és hitet.
Szeretetet, mert nélküle meglenni,
boldogan élni már nem is lehet.


Reményt azért, hogy éljél itt a mában,
s kitárt szívvel várj minden új napot.
Mert tudnod kell azt, bármit megkívánhatsz,
ha vágyad erős - azt meg is kaphatod!


Adnék hitet, hogy higgyél önmagadban,
mert lelkedben ott él az egész világ.
Ami értékes, sokszor láthatatlan,
kutatnod kell és meg kell, hogy találd!

mail

Aranyosi Ervin

A szeretet fénye

Mi is a dolgom ezen a világon?
Mi hajt, mi kerget át az életen?
A választ erre, tudom, megtalálom,
s eloszlik bennem minden félelem.


Szeretet lángja itt él a szívemben.
Melegét érzi mindaz, ki erre jár.
Megerősítést lelek a hitemben,
hogy jó az ember, s az élet sem sivár!


Csak vakságunktól kéne szabadulnunk,
mit dühünk, haragunk táplál szüntelen.
Az egyszerűt, a csodát kéne látnunk,
s szívünkbe zárni, hogy velünk legyen.


Átélni újra múltunk szép emlékét,
kívánni azt, hogy újra, úgy legyen!
Dédelgetni a boldogság tiszta képét,
- felfelé menni mindig a hegyen!


Ahogy a Nap ott fenn ragyog az égen,
ha kél, ha fekszik, épp oly messze van.
Szeretettel tekint a nagy világra,
és járja útját, sohase nyugtalan.


A Napnak fénye szívünkben parázslik,
a szeretet lángja fáklyaként lobog.
Ne tartsd magadban, érezze a másik,
ebben a fényben lehetünk boldogok!

mail

Aranyosi Ervin

Szabad madár

Szabad madárként szállok fent,
a Föld alattam elsuhan.
Látom a bűvös végtelent,
ahol ti éltek oly sokan.


Nincs tér, mely zord börtönbe zár
időtlen lelkem - drága kincs.
Az életem lebegve száll,
mint vad folyó, ha gátja nincs.


A múltam rég nem érdekel,
jövőt többé nem építek,
lelkem a széllel énekel,
csak Istent félem, és hiszek.


Napom előttem ott ragyog,
számomra ez mindent jelent.
Általa súlytalan vagyok,
s élem a szépséges JELENt.


Felülről nézve - emberek -
a Föld felbolydult hangyaboly!
A titkot meg nem értitek,
amely kihúz a súly alól.


De felhök felett kél a Nap,
- elménkbe tiszta fény hatol.
Legyen létünkhöz bölcs alap,
amely egy szebb világról szól.


Szabad madárként szállok fent,
a Föld alattam elsuhan.
Legyen példa az életem,
amit követtek majd sokan.

mail

 

 
 

Megosztás Megosztás a Facebook-on