Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek / Aranyosi Ervin ( 3 )

 

Boldog névnapot !
 
mail
 
 

Aranyosi Ervin:

A világ értünk van

mail


Értünk van a világ minden fénylő kincse,
s mégsem élünk benne fénylőn, gazdagon.
Mert amíg van, aki sajátnak tekintse,
néhány kézben fénylik a csodás vagyon.


Amíg birtoklásról szól csupán az élet,
amíg a pénz mondja meg azt, hogy ki vagy,
addig nem a saját életedet éled,
s tékozló világod könnyen veszni hagy.


Ma csupán az érzés az, ami sajátod,
de azt is uralná a gazdag világ.
Ha nem figyelsz oda, talán nem is látod,
érzéseiden át próbál hatni rád.


A világ értünk van, élnünk kéne benne,
ha megnyitnád szíved, a fény körül venne.

 

mail
 

Aranyosi Ervin:

Itókás este
(paródia)


Jöttem, jöttem haza felé…
– Hogy értem a házunk elé?
Jaj Istenem el ne essek!
Egyszer még józan lehessek!


Ez az utca olyan keskeny!
Itt is, ott is falnak estem!
Egereket kerülgetek,
nincs egy hely, hol leülhetek!


Mint egy kígyó, szépen járok,
itt egy járda, ott egy árok…
A fejemen nincs már kucsma,
visszamegyek, vár a kocsma!


Ha sikerül, egyet iszom,
ne remegjen a lábizom!
Aztán talán hazamegyek…
– Nézd már, lökdösnek a legyek!


Mikor iszom, kezem remeg,
egyre többet csepegtetek!
Ki iszom hát a poharat,
ha remegek, kevés marad!


Édesanyám, hazamegyek,
s kivárom, hogy józan legyek!
Soha többet nem iszom már,
de otthon még, demizson vár!


Egész úton, ahogy jöttem,
az árnyékom jött mögöttem!
Előle kellet kitérnem,
nem hagytam, hogy utolérjen!


Na, már megint itthon vagyok,
az árnyék is békén hagyott.
Keresem a házam kulcsát.
Nem találom, s szidom Julcsát!


Aztán az ajtó kitárul,
az akadály el nem hárul!
Sodrófával ott áll Julcsa,
mi lesz hát a helyzet kulcsa?


Beengedsz hát, édes párom?
Vagy elzavarsz mindenáron?
Könyörülj meg, szomjas voltam…
Nem jöhettem haza holtan!


 2018-02-03.

mail

Aranyosi Ervin:


 Kövesd végre álmaidat!

 

Hittel kéne teremteni,
nem pedig hitellel!
Az életnek árnyékában
elvész minden ember.
Kialszik a tiszta fénye,
lelke láthatatlan,
másoktól vár feloldozást
minden pillanatban.

 

Illúzió, szemfényvesztés,
megtévesztő álca,
elvakít, bár kezedben
a bűvös varázspálca.
A gondolat erejével
új világba léphetsz,
tekints végre önmagadba,
hogy szíved mit érez?

 

Hazug hírek vezetnek meg,
uralnak a bankok!
Médiából riogatnak
félrevert harangok.
Földre nyomnak, vakítanak,
de igaznak látod,
tehetséged aprópénzre,
élvezetre váltod.

 

Hiányzik a legfontosabb
sivár életedből,
amit, hogyha megismernél
emelkednél egyből.
A gondolat szabadsága tiéd,
még sem érted,
mert a régen megszokottat:
– kényszerpályád félted.

 

Túlélésre gyúrsz de mit kell
valóban túlélni?
A média megtanított
árnyékodtól félni!
Visszanézel, s csak azt látod.
Fordulj már előre!
Álmodj boldogabb világot,
s attól kapj erőre!

 

A fényszóród előtted van,
előre világít,
ne keseregj a múltadon,
juss már el a máig!
Találd végre meg magadat,
higgyél végre benned!
Elcsüggedve nem sikerül
magad felemelned.

 

Mi lenne, ha megértenéd:
– Ijesztgetnek téged!
Sokkal könnyebb megvezetni,
ha napjaid féled.
Az, ki ígéri, hogy megvéd,
éppen az ijesztget.
És ha futsz a csorda után
hatalmad is veszted!

 

Pedig jó lenne már végre
önállóvá válni,
kézbe venni életedet,
s magadért kiállni!
Tégy hát végre önmagadért,
urald már a sorsod.
Kövesd végre álmaidat,
s legyél ettől boldog!

 

 2018-01-12.

 

mail

 

Aranyosi Ervin:

Ismered önmagad?


Mondd kedves barátom, te ismered magad?
És ez a tudásod, vajon miből fakad?
Talán mások mondták? Szidtak, vagy dicsértek?
Vajon gyermek korban, mily bántások értek?
A szeretet akkor volt csak elérhető,
ha lelked lenyugszik, s fejed lágya benő?
Ha már felnőtt szemmel nézed a világot,
s azt látod, mit szülőd, vagy nevelőd látott?


Mondd csak hányan voltak lelkedre hatással?
Törődtél magaddal, vagy mindig a mással?
Saját álmod élted? Próbáltál evezni,
tengernyi határ közt magad kifejezni?
Úgy tetted dolgodat, ahogy mások mondták?
Akkor is, ha ezzel kedved elrontották?
Vajon félre dobtad összes izzó vágyad,
csak, hogy szeressenek, s levágják a szárnyad.


Mondd csak, földhöz kötve, megismerted magad,
vagy csak szabad lelked ingoványba ragad?
Teszed, amit mások kérnek és elvárnak,
s csak átlagos dolgok maradnak utánad.
És vajon az lettél, akinek születtél,
vagy meghasonultál, másnak megfeleltél?
Mások bús terheit cipeli a vállad?
Mondd, a saját lelked, végre megtaláltad?


Hiszem, sosem késő, önmagaddá válni,
csupán a lelkedet kéne hagynod szállni!
Terheidet dobd el, élj magadért végre,
dobd el a sok béklyót, s emelkedj az égre!
Csak úgy csendesülj el, s keresd meg a lelked,
igazi önmagad ott él mélyen benned.
Tedd szabaddá végre, s vágyaidat éld át,
hagyatkozz lelkedre, s keress méltó példát!


Ismerd meg önmagad, lépj valós utadra,
bátorítson álom, erőt adó mantra!
Soha sincsen késő, felszállni, repülni,
csodát rejtő, valós álmokba merülni!
Szeretni, tisztelni önmagadat végre,
szabadság örömét felírni az égre!
Álmokat álmodva önmagaddá válni,
szeretni, örülni, a létet csodálni!

mail

A szeretet szele

Messzi égben, felhők felett,
született egy szellő gyerek.
Nem volt bátor, inkább félős,
nem volt büszke rá a szél ős!

Egyhelyben ült, folyton lapult,
futni, tombolni nem tanult,
nem is nagyon vágyott másra:
- a világát szépnek lássa!

Ezt az apja nem tűrhette,
jégesőben megfürdette,
hátha így szilajjá válik,
s vágtat, tombol mindhalálig.

A szelecske némán tűrte,
hogy az apja jégbe gyűrte,
végül a Nap szárította,
szellőszemét felnyitotta.

- Játszom inkább fényes szelet,
én viszem a szeretetet,
minden szívet megetetek,
ettől majd boldog lehetek!

Gondolta a kicsi szellő:
- postás lesz, amikor felnő
és a szívnek üzenetét,
más szívekbe repíti szét.

Úgy is tett, s a Földre szállott.
- Jobbá teszem a világot,
szeretetet szórva széjjel -
s tette dolgát nappal, s éjjel.

Emberekkel találkozott,
s szívükbe örömöt lopott,
tiszta fényt és melegséget.
Érezzék, hogy szép az élet!

Csak hát nagyon nagy a világ!
Felkeresni minden fiát
- minden embert - lassú dolog,
még ha bennünk vágy is lobog.

Ráadásul bezárkóznak,
és a sok-sok házlakónak,
akik nem is látnak szelet,
hogy vigyen hát szeretetet?

Pedig a szeretet-szele,
átgondolva fogott bele,
hogy szép kincsét szertehordja,
hogy a bánatot feloldja.

Úgy döntött, toboroz társat,
aki talán melléállhat.
Olyat, aki házban lakott.
Megkereste a huzatot!

Ám a huzat nem vállalja,
inkább csak a port kavarja.
Inkább elolt, mint gyújt lángot,
inkább bosszantott és bántott.

Szeretet nem érdekelte,
csak fütyült az istenverte,
nem volt kedve jóvá lenni,
sok bosszantást jóvá tenni.

Sajnos a szeretet szele,
semmire sem ment így vele.
Szóba állt a többi széllel,
szembeszállva száz veszéllyel,

De mind csak rombolni vágyott,
felborzolni a világot,
törni, zúzni, széjjel tépni,
megtépázni, csapást mérni.

Bosszantotta a kis szelet:
- Így nem jut el a szeretet
megkínzott fájó szívekbe,
ha nem jut az emberekbe.

- Mi lesz velük akkor, Ó jaj!
- feltört belőle egy sóhaj,
és míg ezen sóhajtozott,
sok kis sóhajt létrehozott.

Azután csak nézte őket,
a sóhajtott kis szellőket:
- Egész takaros kis csapat,
meg lesz oldva a feladat!

Ők majd szeretet visznek,
s azok, akik így majd hisznek
szeretetben, sóhajtoznak,
sok kis sóhajt létrehoznak.

Szeretetet hord a hála,
s jár majd néhány sóhaj nála,
s viszik tovább üzenetét:
- a szeretet mennyire szép!

Ahány emberhez elérnek,
száz forgószéllel felérnek,
szeretettel szívhez jutnak,
s új szívekhez tovább futnak.

Tán a Földön körbeérnek,
- hála a szeretet-szélnek,
és a sóhajok hadának -
akik hittek szép szavának!

A szeretet terjed, terjed,
apró lángok gyúlnak benned.
Ne felejtsd el tovább adni,
s hidd el, vissza fogod kapni

Aranyosi Ervin

mail

Aranyosi Ervin:

Keresd azt, hogy miért jöttél!


Ha a dolgod befejezted, tovább léphetsz innen.
A halál csak egy átjáró, s nem ér véget minden!
Csak, ha dolgod elvégezted, akkor nyílik zárja,
lelkedet a túloldalon másik világ várja.


Ha úgy látod, értelmetlen, s nem tanulsz belőle,
nem keresed életcélod, menekülsz előle!
Magad járod meg a poklot, mit elméd teremtett,
keresd meg a lelked útját, s tegyél végre rendet!


Félelmed és rettegésed, szépen élni gátol,
ha jobb létről álmodozol, eljön majd magától.
Ám a jólét nem a vagyon, drága, földi kincsek,
azok inkább rabbá tevő, béklyózó bilincsek.


Nem lenne jó előtte még szépen, tisztán élni?
Álmodozni, boldogulni és sohasem félni?
Szeretettel tenni végre, s élvezni a dolgod,
hadd legyen a lelked végre makulátlan, s boldog!


Nagyon sokan haldokolnak szomorúan, fájón,
nem találják a helyüket ezen a világon.
Találd meg a lét értelmét, más is azt kutatja,
csendesülj el, nézz magadba, s lelked megmutatja.


Keresd meg, hogy mi a célod, hogy miért is jöttél,
miért nem tett boldogabbá, mikor erőlködtél.
Fejezd ki a gondolatod, kutasd tehetséged,
keresd meg, hogy mi az, ami boldoggá tesz téged?

mail

Aranyosi Ervin:

Hold-álom


A Holdat bámulom
odafent az égen!
Jó lenne elkapni,
erre vágyom régen!


Hej, ha Apu végre
hozzá felemelne,
elkapnám két kézzel,
s máris enyém lenne!


Kötnék rá egy zsinórt,
s lehúznám a Földre,
s gurítanám aztán
szépen, körbe-körbe!


Felmásznék rá, s talán
magasabbá válnék,
így mindenek felett,
s felettetek állnék.


Ja, nem azért tenném,
hogy bárkit lenézzek,
hanem, hogy tudjátok,
mit látok, mit érzek.


Ha más is szeretné,
felmászhatna rája,
s megkérném, hadd legyek
mától a barátja.


Milyen muris lenne
a Hold hátán ülni,
a csodás bolygónkat
körben megkerülni.


Holdvilágot szórni,
hol a fény hiányzik,
ahol néhány ember
szeme könnyben ázik.


Arra használnám én,
a fény-holdvilágot,
ültessen sok szívbe
szeretet-virágot!


Ha a sok kis virág
fényesen kikelne,
talán az egész Föld
még szebb hely lehetne.

Aranyosi Ervin

2017-06-27.

heart

Aranyosi Ervin:

Legyen a lét a jutalom


Állj meg egy percre és figyelj!
Kell az erőd, hogy élni merj!
Kell, hogy megtaláld önmagad,
az idő száll, a perc szalad.


Állj meg és befelé figyelj,
kell, hogy egy boldog útra lelj!
Ne rohanj hát, hisz futni kár,
mert élned kéne tudni már.


Ne vesztegesd el perceid,
az eltelt idő nem segít,
nem lehet fontos holmi cél,
ahhoz, hogy boldoggá legyél!


Az út a fontos, úgy hiszem,
ahol az álmaim viszem.
Csak lassítanom kellene,
s nem harcot vívni ellene!


Hiszen az út a nagy csoda,
mert rajta jutsz el máshova,
s ha minden percét élvezed,
akkor az út, az életed…


Mert csodák várnak mindenütt,
élvezd a végtelen derűt,
mely megszépíti az utat,
míg lelked jó után kutat.


Töltsd hát meg hátizsákodat,
csipegesd fel a titkokat,
s az élet lassan összeáll,
mert vár a perc, hogy jössz-e már?


De élvezd ki a lépteket,
minden lépés felé vezet,
hogy bölcsebb emberré legyél,
s másokat is azzá tegyél.


Szeretettel kövezd utad,
s a lelked mindent megmutat,
hogy merre menj, hogy mit tegyél,
azért, hogy jó ember legyél!


Csak mosolyogj, szeress, nevess,
azért, hogy jó ember lehess,
és támogass is másokat,
figyelj és gondolj rá sokat.


Tanulj, hogy aztán több legyél,
a tudós lélek szebben él,
s mit megtanulsz, add is tovább,
építs egy élet iskolát!


Állj meg, lassíts le és figyelj,
kell, hogy a helyes útra lelj,
s másoknak is mutass utat,
s ne bántson téged bűntudat!


Tanuld, s tanítsd az életet!
Mit is adhatnék még neked?
Szerzett tudásom átadom,
vidd tovább te a válladon.


S ha bárkivel találkozol,
mutasd meg azt, hogy mit hozol,
tárd ki szerető szívedet,
örüljön majd, hogy itt lehet.


Az út az élet, s meglehet,
boldoggá tesz, ha engeded.
Szedegesd fel a kincseket,
s rázd le a bús bilincseket.


Legyél vidám, legyél szabad,
másokat emeljen szavad,
öröm kísérjen utadon,
legyen a lét a jutalom!

Aranyosi Ervin

 2017-06-26.

mail

Aranyosi Ervin:

Éld meg a szeretet csodáját
Ha tudnád,
van egy hely,
hol vár rád egy csoda,
vajon elindulnál,
elsétálnál oda?
Ha tudnád,
a csoda,
maga a szeretet,
elmennél-e érte,
megnyitva szívedet?
Ha tudnád,
hogy nem kell
egy lépést sem tenned,
hisz a csoda ott él
minden percben benned!
Ha tudnád,
mit tennél,
hogy tiéd lehessen,
hogy szívből szerethess,
s más is úgy szeressen?
Ha tudnád,
szerethetsz,
nincsen akadálya,
szabad az út felé,
tiéd is a pálya!
Ha tudnád,
megélnéd
mindennap e csodát?
Hát miért nem éled?
Nem értem az okát!
Tudd meg hát,
hogy nem kell
folyton epekedned!
Hiszen a szeretet
magja ott él benned.
Csak meg kell
locsolnod
hited szép vízével,
életre keltened
az öröm ízével.
Ám amíg csodádat
csak kívülről várod,
addig nem változhat
szebbé a világod.
Addig csak a kétség
árnya ébred benned!
– Önmagadat kéne
először szeretned!
Hinni a lelkedben,
hinni önmagadban,
képességeidben,
teremtő szavadban,
Hogy a külvilág
csak belsőd mozivászna,
rajta a gondolat,
film vetítő pászma!
Vetíts hát új filmet,
legyél rendezője,
s engedd, hogy világod
megszépüljön tőle!
Dédelgetett álmod
hadd váljon valóra,
hadd tegyen boldoggá
minden múló óra!
Segíts, hogy mások is
megélhessék végre,
szeretet csodáját
vetítsd fel az égre,
s vetítsd a szívükbe,
hogy arcukon lássad,
boldog pillanatok
maradnak utánad.
Már tudod,
van egy hely,
hol vár rád egy csoda,
mindennap keresd fel,
mindig juss el oda!
Már tudod,
a csoda,
maga a szeretet,
s mindig megtalálod,
megnyitva szívedet?
Már tudod,
a recept
lelkedbe van rejtve,
csak megélned kéne,
folyton ünnepelve!
Már tudod,
csak adni
kéne, folyton adni,
s mások szeretetét
szívből elfogadni!
Már tudod,
hát éld meg
a szeretet csodáját,
vetítsd saját filmed,
élvezd ki a báját!
Már tudod,
hogy éld meg
mindennap e csodát?
Csak tárd ki a szíved,
s ne keresd az okát!
Már tudod,
hogy nem kell
érte epekedned,
csak utadat járva
őszintén szeretned.
Forgasd le a filmed,
legyél rendezője,
s legyen világod is
szebb, s boldogabb tőle!


Aranyosi Ervin

 2017-06-25.

mail

Aranyosi Ervin:

Ébredned kell nemzetem!


Csipke Rózsa álmaidból ébredned kell nemzetem,
akarnod kell szebben élni, itt ezen a szent helyen!
Nem egymással hadakozva! Összefogva, mint egy nép!
Szeretettel elfogadva a magyarok Istenét!


Mert az Isten mellettünk van és ha kérjük megsegít!
Gyermekeit el nem hagyja, lehet még nagy nemzet itt!
Egymást kéne kézen fognunk és egymást emelni fel,
ezer éve gyötört népünk, most már többet érdemel!


Ne legyünk hát rabszolgái más népeknek, nem, soha!
Ne higgyük, hogy sorsunk üldöz, mert ez a sors mostoha!
Nem kell messze menekülni elhagyva népet, s hazát,
találja meg minden magyar e honban az igazát!


Vegyük elő tiszta lelkünk, s tiszta lappal indulunk,
keressük az igaz ösvényt, hol jövőnkbe eljutunk.
Hisz a magyar többre képes, lelkében az ereje,
szeretettel élni hívlak, szebb jövőbe jöjj, gyere!


Fogjunk össze, váljunk eggyé, hiszen mi egy nép vagyunk,
szeretettel, figyelemmel új világot alkotunk.
Akarjunk egy nemzet lenni, felejtsük a pártokat,
a megosztott népünk szíve széthúzástól fáj sokat!


Ne háborúzz, nem ez a cél, az erőszak nem segít,
a szeretet emelhet emelhet fel, a jó erőt így merít!
Ne hagyjuk hát megvezeti és becsapni nemzetünk,
szeretetet arathatunk, ha szeretetet vetünk!


Használjuk ki éles elménk, szeretetre kész szívünk!
Van remény egy szebb jövőre, ha magunkban még hiszünk!
Ébredjünk fel álmainkból, s építsünk egy új hazát,
adjuk vissza itt e népnek igaz hitét, igazát!

Aranyosi Ervin

 2017-06-24.

heart

Aranyosi Ervin:

Szívből jövő szeretet


Szívből jövő érzésekkel írom én a verseket.
Szeretném, ha megtalálná szívedet a szeretet!
Szeretném, ha szíved mélyén éreznél rá késztetést,
– s mit ültettem, learatnád – mint egy gazdag, szép vetést.
Begyűjtenéd szív-kamrádba, a szeretet magokat,
s szereteted szebbítené onnantól a napodat.
Ahol járnál, szeretetet a világba szórva szét,
segítenél terjeszteni. Továbbadni volna szép!


Egyre több szívre találna szívből jövő üzenet,
egyre többen gyújtva lángra szép szeretet-tüzemet.
Mosoly legyen gyufaszálad, szép szó szaladjon vele,
reményt, hitet, boldog álmot csepegtessünk még bele!
Emeljünk fel rászorulót, egyesítsünk nemzetet,
– pártoskodva és megosztva szépen élni nem lehet!
Szívből jöjjön el a jövő, bélelje ki szeretet,
valóságra, szebb világra nyissunk csukott szemeket.


Adjunk értelmet a létnek, szívből jövőt, élhetőt,
egymás kezét megszorítva érjük el a hegytetőt!
Lássunk egy gazdag jövőbe, hol a boldogság terem,
ahol jókedv és vidámság látszik minden emberen!
Szívből jöjjön el e jövő, s bontogassa szárnyait,
s érezze itt minden ember, hogy a mennyben, itt lakik!
Ébredjünk a fájó múltból, jöjjön el a Kánaán,
együtt, egyként, összetartva épüljön újjá hazám!


Ez a jövő, ha szívből jön, többé itt baj nem lehet,
tanítsunk meg szebben élni minden apró gyermeket!
Járjunk elöl jó példával, lássák a lét élhető,
szeretettel minden csoda tisztán felismerhető!
Szívből jövő érzésekkel írom hát a verseket.
Remélem, a gondolat majd szebb jövőnkbe elvezet!
Szeretném, ha hinnél benne, s tennéd dolgod boldogan,
s remélem, a szeretet-mag minden szívben megfogan!


Aranyosi Ervin 

2017-06-23.

heart

Aranyosi Ervin:

Jó lenne, ha…
Jó lenne, ha minden lényre szeretettel néznél,
jósággal és kedvességgel mást is megigéznél!
Varázsolnál magad köré egy boldog világot,
olyan létet teremtenél, mit más még nem látott!
Tárd ki szíved, engedd, hogy a szeretet repüljön,
engedd, hogy a víg mosolyod az arcodra üljön!
Etesd meg az éhezőket, szeresd jobbá őket,
adj reményt a holnapokban, tanuljanak tőled!
Meglátod majd, ha világod mosolyodtól szépül,
szeretetet és hálát kapsz vissza szép emlékül!
Aranyosi Ervin

 2017-06-22.

heart

Aranyosi Ervin:

Megsúgom titkaim


Megsúgom titkaim: – Legyél boldog, ember!
Alakítsd világod hittel, szeretettel!
Ismerd meg önmagad, légy tisztában vele,
minden napjaidat jósággal rakd tele.
Azt add a világnak, amit várnál tőle!
Alakíts élhetőt, s bőségest belőle!
Mert, tudod, teremthetsz minden gondolattal,
ha hiszel, bőséggel telik meg az asztal!
Szeretettel figyeld gyönyörű világod,
mosollyal locsolj meg fűszálat, virágot!
Mint a Nap, ragyogást fessél minden arcra,
nyugodj le, és többé ne is gondolj harcra.
A harc, a küzdelem mérgezi a létet,
háború, düh, harag hoz reád sötétet.
Engedd el, ami fájt, jobb ha megbocsájtod,
mert az téged mérgez, saját lelked bántod!
Kezdj el inkább élni, a szépre figyelni,
kezdj el világodban örömökre lelni!
Találd meg az utat a jóhoz, a széphez,
s hagy a hátad mögött mindazt, ami mérgez!
Energiát akar mindenki szerezni,
s azt hiszi, azt mástól kell birtokba venni.
Így hát egymás ellen folytatják a harcot,
vagy sikert aratnak, vagy csúfos kudarcot.
Ám, van egy másik út, hol senki sem sérül,
hol az energia biztosan megtérül,
ahol, ha mi adunk, kapunk is majd bőven,
kérlek, használd te is, ezt a szép jövőben!
A boldog világnak szeretet a nyitja,
s minden igaz lélek neked ezt tanítja!
Kezdj el szép szívedből szeretetet adni,
s hagyd ajtaját nyitva, hogy tudj befogadni,
Vess szeretet-magot, s engedd hogy kikeljen,
növényben, állatban fogadóra leljen,
emeld fel az embert, hadd lehessen boldog,
legyen szebb a világ, – mert ez a te dolgod!
Ha mindenkit, s mindent már jobbá szerettünk,
megtisztul a világ, s az ég is felettünk!
Csupán szeretnünk kell és szeretve lenni,
könyvemben is súgom: – A titok csak ennyi!


Aranyosi Ervin 

2017-06-22.

 
smiley

Aranyosi Ervin: Szeress, hogy szeressenek


Ami legjobban fáj: A szeretet hiánya.
Erre vár sóváran az ember fia, lánya.
Mindent megtesz érte, hogy szívből szeressék,
ám az nem működik csak úgy: – Nesze, tessék!
Sokszor ott keresed, hol szeretet nincsen,
elgondolkodtál már kalitkán, bilincsen?
Mindent feladsz azért, hogy valaki szeressen,
hogy a szíved kicsit boldogabb lehessen,
s közben önmagaddal nem vagy elégedett,
nem mutatod hát ki belső szépségedet.


Gyakran a szép szíved kalitkába zárod,
s már gyerekkorodban megéled halálod,
mert az élet üres szívszeretet nélkül,
s halálba, magányba belenyugszol végül.
Pedig nem kéne más: – Megnyitni a szíved,
s szeretetet adni. Ki bőséget hirdet,
annál, bíz’, beindul a szép áradása,
mert a szeretetnek belső a forrása.
Nyisd hát meg forrásod, s máris kezdj el adni,
hisz szeretned kéne, s élve megmaradni!


Ismerd meg önmagad, éld meg a csodádat!
Szeresd azt, aki vagy, s menekül a bánat.
Ha magad szereted, máris többre tartod,
derű árad benned, s kivirul az arcod,
a mosoly szikrája gyújt majd izzó lángot,
fogadd be szívedbe az egész világot.
És ha te szereted, a világ is téged,
örömben, vígságban bőven lesz majd részed.
Könnyű szeretetnek bőségében lenni,
nem is kell mást tenni, csupán csak szeretni.


Aranyosi Ervin

2017-06-19.

 
smiley

Aranyosi Ervin: Boldogságra vágyunk!


Apró, kicsi szívünk szeretetért koldul,
bennünk a szeretet kicsit túl is csordul!
Szeretnénk valakit őszintén szeretni!
mondd csak, te nem akarsz a mi gazdánk lenni?


Vagy csak egyikünké, s hidd el, majd meglátod,
szeretettel telik meg szíved, s világod!
Kell nekünk valaki, akire felnézzünk,
aki iránt csodát, szeretetet érzünk.


Aki a gazdánk lesz, s gondoskodik rólunk,
kit boldoggá teszünk. Még időben szólunk!
Nem vágyunk kincsekre, kevéssel beérjük,
csak a szereteted, figyelmedet kérjük!


Légy a legfontosabb, kérünk légy a gazdánk,
– a boldog kutyus címkét, kérünk te ragaszd ránk!


Aranyosi Ervin

2017-06-18.

 
smiley

Aranyosi Ervin: Apák napjára


Tudod-e, hogy ma van a jó Apák napja?
Hiszem, a köszöntést mindegyik megkapja,
ki a gyermekével rendesen törődött,
ki példát mutatott, s elég időt töltött.


Hát meg is érdemli, mind ki jó apa volt,
– aki nem csak uralt, jóról nem csak papolt –
aki kimutatta igaz szeretetét,
s ellátta jó szóval, tanáccsal gyermekét.


Ki a szeretetet nem csak pénzben mérte,
időt áldozott rá, s megdolgozott érte,
a tenyerén hordta, néha kényeztette,
s gyermekét példával jobb emberré tette.


Aki odafigyelt, aki meghallgatott,
aki, hogyha kellett jó tanácsot adott,
aki vitt magával egy egész családot,
legyen hát az ő jó szíve is megáldott.


Aki megtanított, hogyan is kell élni,
hogy védd meg magadat, miért nem kell félni!
Kire – bármi történt – mindig számíthattál,
kinek a szemében jó gyerek maradtál.


Aki kényeztetett, aki veled játszott,
aki megmutatta neked a világot.
Aki anyukát is megbecsülte szépen,
kinek biztonságban voltál az ölében.


Ki az életében mutatta a példát,
hogyha felnősz egyszer, azt majd te is éld át,
hogy tovább adhassad majd a gyerekednek,
az igaz példáját a szív-szeretetnek.


Tudod, jó apának sem túl könnyű lenni,
nem mondja el senki, mikor, mit kell tenni,
ám, ha gyermekedet jósággal neveled,
akkor szívesen tölt sok-sok időt veled.


A fiad majd egyszer a nyomodban lépked,
és ha jó úton jár – igazol az élet.
És lányod, ha hozzád hasonló párt választ
– hogy jó apa voltál? – megkapod a választ!


Köszöntsük hát szépen, ma a jó apákat,
ünnepeljük őket, minden egyéb várhat!
Legyenek ölelve, legyenek szeretve,
legyen erős válluk jól megveregetve!


Aranyosi Ervin

2017-06-18.

 
mail

Aranyosi Ervin:

Higgyétek el, egy az Isten!


Higgyétek el, egy az Isten,
engedjük, hogy megsegítsen!
Szeretet, s a fény az Isten,
s velünk osztozik a “kincsen”.


De mi a kincs, derítsük ki,
talán a pénz, kaja, süti,
valami mely anyagból van?
Ott van a kincs szerteszórtan,
elásva a szép szívekben,
s akkor tudunk élni szebben,
ha szívünkben rá találunk,
s szeretettel jobbá válunk!


Próbáljunk meg szívből adni,
emberségesnek maradni,
együtt és egymást szolgálni,
szebb holnapért jobbá válni!


Egy az Isten s itt bennünk él,
mindnyájunknak jobbat remél,
építsünk hát új világot,
olyat, milyet ő sem látott,
olyat, amin jóság az úr,
hol a kapocs sosem lazul,
mely összeköt minden embert,
milyet a Teremtőnk rendelt.


Higgyétek el, egy az Isten,
engedjük, hogy megsegítsen!
Szeretet, és fény az Isten,
ahol ő él bánat nincsen!


Aranyosi Ervin

 2017-06-17.

 
mail

Aranyosi Ervin:

A bennem élő költők


A hajam Petőfi, a szívem szín-Arany,
költészetem helye kissé bizonytalan.
Ady megérintett, nem gúny a mosolyom,
kedves költőimet lelkemben hordozom.


Babits tán a lelkem, s az eszem sem Tompa,
írom verseimet rakásra, halomba.
Példát veszek néha József Attiláról,
Radnótit követni, csak halála gátol.


Kölcseyként hordom édes hazám sorsát,
s hiszem, szebb időket lát még ez az ország.
Szabó Lőrincként is tudok szülő lenni,
Csokonai versén el tudok merengni.


Aranyosi néven láttam én világot,
s írom amit lelkem a világban látott.
Néha gondolatom tanítani próbál,
s nem áll le egyszerű mondanivalónál.


Kimondom én mindig, mi a szívem nyomja,
s hiszem, nem vagyok én a falu bolondja!
Olvasd hát versemet, szívem adom vele,
s összes szeretetem írom neked bele!


Aranyosi Ervin

 2017-06-17.

 
smiley

Aranyosi Ervin:

Mókuskerék
Mikor reggel felkelsz, mozog kezed, lábad.
Örülsz a világnak, s szemed könnybe lábad.
Ma még van mit enni, megtömöd a bendőd,
tegnap is vehettél kaját, elegendőt!
Kapkodsz fűhöz-fához és rohansz dolgozni,
rohanó világ fog lendületbe hozni.
Büszke vagy magadra, hiszen van állásod,
amivel a jövőd alapjait ásod.


Igaz, ez az alap, nagyon mélyre került,
onnan jövőt látni eddig nem sikerült.
Újságot olvasol, mint egy kuka búvár,
szemetet ás elő, jó mélyről a bulvár.
Látod, celebek közt, ki mit ivott, evett,
s hogy a hazugságból jól élni hogy lehet.
Belőled is lehet híres-neves senki,
mert a népszerűség gyakran ezt jelenti.


Olvasod kit szeret, ma épp ki jár, kivel,
megcsalta szerelmét, egy darab kiflivel.
Lángos boltot nyitott, szemhéját bevarrta,
részegen vezetett, más férjét akarta.
Gyereke kezébe egy Ferrarit adott,
az orrcimpájába műttetett lakatot.
Csodás tengerparton napozott a télen,
nyári napsütésben elcsúszott a jégen.


Meghalt, kibelezték, “fűt” találtak nála,
megúszta az adót, az APEH-nek hála.
Milliós ruhát vett, parlamentnyi házat,
olvasod a sok hírt és a lelked lázad.
Igen, ő teheti, van hozzá, lám, joga,
tehetségtelenség a jövő záloga!
Te meg menj dolgozni és ne politizálj,
minden nyomort elfed a kitalált dizájn.


Beérsz a munkába, vár mókuskereked,
s téged fog követni felnövő gyereked.
Csak az lesz a fontos, igen jól tanuljon,
hogy az államvizsgán majd nehogy kihulljon!
Te pedig dolgozol, s nem is ér ez véget,
hacsak el nem veszted a jó egészséged.
Ha igen, gyógyszerek csillapítják vágyad,
hogy kiállj a sorból és jobban csináljad.


Este kifacsarva hazaér a tested,
s rájössz, hogy egész nap az ágyat kerested.
Csobbansz a tévére, közben vacsorázol,
lelked is megtisztul, zuhany alatt ázol.
Aztán összeesel, bezuhansz az ágyba,
híreket hallgatva, pihenésre vágyva.
Aztán holnap reggel megnyomod a gombot,
ismételsz pár bevált napirendi pontot.


Jaj, de szép volt a nap. Csak attól kell félni,
a sok teendő közt nincsen időd élni!
Hol volt a szeretet, dédelgetett álom,
öröm és boldogság? Vajon hol találom?
Stressz és idegesség, örök frusztráció,
csupán ezt érdemli e generáció?
Erről szól a világ? Ez lenne az élet?
Nem érzed úgy néha, hogy becsaptak téged?


Aranyosi Ervin

2017-06-16.

 
heart

Aranyosi Ervin:

Jaj, milyen szép is lenne…


Jaj, milyen szép is lenne,
mindig szeretve lenni.
Örömlő tiszta mézből,
csak enni, enni, enni.
És megkínálni mást is,
örömöt, mosolyt főzni,
és adni, adni, adni,
s mindezt szívemmel győzni!


Jaj, milyen szép is lenne,
fürdeni tiszta fényben!
Meglelni tükörképünk,
egy másik érző lényben.
Hallgatni szép szavára,
és mindent elmesélni,
és aztán csendben lenni,
s csak élni, élni, élni…


Aranyosi Ervin

 2017-06-15.

 
heart

Aranyosi Ervin:

Engedd szívedet szeretni!


Érzelmeknek rabszolgái, mi nyomja a vállatok?
Mit hitettek el veletek, hogy szolgákká váltatok?
Hiszitek, hogy a szeretet csak kiérdemelhető?
Csupa ilyen hiszékennyel van tele a temető!


Jó lenne már felébredni, s felnyitni a szemeket,
nem egy kurrens áru fajta a hőn vágyott szeretet!
Nem lehet kiérdemelni, ha kapod, ingyen kapod,
s mint a napfény, ingyen árad, csak tárd ki az ablakod!


Nem köthető feltételhez – akkor kapsz, ha jó leszel? –
s szeretetet itt a Földön, pénzért biztos nem veszel!
Mégis könnyű hozzá jutni – szerethetnéd önmagad –
kezd el gyorsan lebontani szíved körül a falat!


Mert úgy más hogyan szeressen, ha a szíved elveszett,
ha te sem tudsz mást szeretni, s ez nyomja a lelkedet.
Nap, mint nap végzed a munkád, teszed csak a dolgodat,
s szíved irigységtől vérzik, mert a másik boldogabb!


Pénzt hajszolva, gazdagodva, azt hiszed majd jobb lehet,
érzelmeknek rabszolgája, eladtad a lelkedet!
Ha már üzlet: A szeretet szeretetért kapható!
ám ezt nem így találta ki neked a Mindenható!


Le kéne szállnod a földre, s lelki szemed nyitni fel,
ráébredni, hogy világod több figyelmet érdemel.
Szeretettel vizsgálódva felfedeznél száz csodát,
végre látnád és élveznéd a lét szebbik oldalát.


Szerethetnéd világodat, segíthetnél másokon,
elfogadva a tanácsot, s semmit nem véve zokon!
Jó szándékkal, szeretettel ez a világ élhető!
Ám nem különb a síkságnál a fenséges hegytető!


Látni kéne minden szépet, aprót és az óriást,
Úgy szeretném megmutatni, szemed elé tolni, lásd!
Örülj minden apróságnak, melegítsd fel szívedet,
mert akik szívükkel látnak, az az ember mind remek!


Hagyd, hogy léted felvidítson, lelj mindenben örömöt,
legyél hálás minden percért, s mond is ki, hogy köszönöd.
Álmodj szeretett jövőről, húzd közelebb vágyaid,
a szeretet, a boldogság már a szívedben lakik.


Csak engedd valóra válni, hagyd hogy olyan szép legyen,
álmaidat fesse szebbre, szívvel fűtött érzelem.
Találj rá a boldogságra, nincs eldugva, benned él!
Engedd szívedet szeretni, hagyd, hogy boldogabb legyél!


Aranyosi Ervin

 2017-06-15.

 
wink

Aranyosi Ervin:

Tervezem a boldogságot


Figyelem a nagy világot,
annyi szépség, csoda vár.
Engedjetek végre élni,
engedjetek oda már!
Mosolyomat hadd szórjam szét,
áradjon a szeretet,
úgy hiszem, hogy nekem szánták
az angyali szerepet!
Mindenkire rámosolygok,
s rögtön minden szem ragyog.
A szeretet prófétája
– higgyétek el – én vagyok!
Lelkem tiszta, még nem félek,
nem ismerek bánatot!
Tervezem a boldogságot,
leírtam a vázlatot…

Aranyosi Ervin

2017-06-14.

 
mail

Aranyosi Ervin:

Hipp-hopp nyuszi reggele


– Hipp-hopp vagyok, tapsifüles,
erdő peremén lakom.
Zöld mezőre, kies rétre
nyílik az én ablakom.
A Napocska már felébredt,
s ablakomon beköszönt,
szép hajnali ajándékként
küldött egy kis fényözönt.


Elkergette a sötétet,
minden csillog, csuda szép,
hallgatom a lombos erdő
ébredező, lágy neszét.
Ébrednek a madarak is,
dalba szökken trillájuk,
hálát adnak az új napért,
mit az élet hoz rájuk.


Vidámítják a világot,
meghozzák a kedvemet:
– Olyan jó, ha vidámsággal
indulnak a reggelek.
Kikecmergek az ágyamból,
kiugrálok a rétre,
harmatcseppel arcot mosok,
s felnyújtózom az égre.


Integetek a felhőknek,
ahogy szállnak magasan.
– Jó lenne már reggelizni!-
figyelmeztet a hasam.
Mező szélén, erdő mellett,
vár is már a reggeli,
füvek várnak, szép virágok,
orrom könnyen megleli.


Megtömöm a pocakomat,
s játszópajtást keresek,
erdőszélen keresgélve,
bokrok alá belesek.
Hátha ott van őzgidácska,
s kedve lenne játszani,
ám őt nehéz észrevenni,
mert nem akar látszani.


Ám ha észreveszi jöttöm,
felugrik, s szalad felém,
ilyen kedves, jó barátra
nem lelhetnék máshol én.
Jön a rétre, kergetőzünk,
én ugrálok, ő szalad.
Erdő szélen kell maradnunk,
messze futnunk nem szabad!


Hancúrozunk, jó a kedvünk,
tőlünk vidám a világ,
mosolyog a Nap is fentről,
jó kedvű lesz, aki lát.
Erdő szélén, kint a réten,
így indulnak reggelek,
örömökkel gazdagodni,
minden reggel felkelek!

Aranyosi Ervin

2017-06-14.

mail

Aranyosi Ervin:

Magyar testvérem, élni hívlak!


Magyar testvérem, élni hívlak!
Teremtsünk együtt szebb hazát!
Nem csábítlak, csak megtanítlak:
– Dalold az élet himnuszát!


Kövesd velem az ősök útját,
amerre érző szív vezet,
s pengesd meg bátran lelked húrját,
csendüljön rajta szeretet!


Tanuljunk újra együtt élni,
együtt, egymásért, közösen!
A jó útról kár volt letérni,
– figyeld a múlt miképp üzen!


Legyél világod fénylő Napja,
melegíts, fényt adj, lelkesíts!
Legyen álmod jövőd alapja,
egy élhetőbb jövőt vetíts.


Ami csak kell, már megvan, minden:
– Bőn termő föld, víz, levegő,
szellemi, lelki, testi szinten,
minden elem elérhető!


Nyújts hát kezet a csüggedőknek,
emelj fel, éltess másokat!
Hazug világok dőlnek össze,
ahol a pénz sírt ásogat!


Feledd az ármányt, megkisértést,
legyen utad a szeretet,
s fentről kapsz tudást, hozzáértést,
ha mások lelkét eteted.


Maradj magyar és védd hazádat,
s védd meg néped értékeit!
S ha elnyomótól lelked lázad,
védd meg a nemzet kincseit!


Magyar testvérem, kezet nyújtok,
emelkedjünk a gond fölé!
Lelkedbe fénylő lángot gyújtok,
gyújtson tüzet, s gyűljünk köré!


Egymás kezét erősen fogva
visszatér majd az ős-erőnk!
Nem lesz lelkünk a mások foglya,
s nem lesz a föld a szemfedőnk.


Föld hátán hazug nem maradhat,
ne éltessük a gazt, gonoszt!
Közös létet csak egység adhat,
töröljük el, mi még megoszt!


Pártoskodásra nincsen szükség,
alkossunk együtt nemzetet!
Ne hagyd, hogy lángodat lehűtsék,
tűz nélkül égni nem lehet!


Menjünk hát mindig egy irányba,
s nyelvünk, a magyar nyelv segít!
Emelkedjünk a napsugárba,
megáldva népünk Istenit!


Egy az utunk – a többi téves –
a jó felé csak egy vezet!
A hazugság már ezer éves,
s így élnünk tovább nem lehet!


Magyar testvérem, élni hívlak!
Teremtsünk együtt szebb hazát!
Nem csábítlak, csak megtanítlak:
– Dalold az élet himnuszát!

Aranyosi Ervin

2017-06-13.

 
mail
 

Aranyosi Ervin:

Kell egy dal


Kell egy dal, mely szívemből beszél,
kell egy szív, mely az én szívemhez ér,
kell egy szó, kell egy érzés,
kell egy álom, megkísértés,
kell egy hang, mely hozzám visszatér.
Hinnem kell, hogy van még tiszta szó,
hinnem kell, hogy a jó átadható,
hinnem kell, benned, s bennem,
hinnem kell a végtelenben,
s hinnem kell, hogy él bennünk a jó!
Értünk van – tudom – az egész világ,
Tudom jól, még sok jó vár reánk,
Tudom jól, hogy nem kell félni,
csak a mának kéne élni,
nekünk nyílik minden szép virág!
Kell egy dal, mely szívemhez beszél,
kell egy Föld, hol az ember szebben él,
Kell egy Föld, ahol szeretnek,
nagyon kell az embereknek,
lélek kell, hogy emberré legyél!

Aranyosi Ervin

 2017-06-11.

wink

Aranyosi Ervin:

A negyedik fióka kalandja


Négyeske a negyedik volt, ki nehezen született,
kikeléskor úgy kifáradt, tartott némi szünetet.
Ám kiszáradt a tojáshéj, és a meleg egyre nőtt,
a mamának melege lett, s “nem volt dunsztban a befőtt”!
Aztán jött egy földi angyal, ki a gólyát ismeri,,
kiben ott a lélekjóság, s a szíve is emberi.
Segített hát Négyeskének, s lám a picurka kikelt,
s falatozott tele csőrrel, ha már megmentőre lelt.
Tisztelet a “Pót papának”, amit tesz az kész csoda,
ő Dömösön a madarak segítőkész doktora!
Négyeske is erősödik, túl van már a nehezén,
csodálatos madármentés! Gratulálok ehhez én!

Aranyosi Ervin

 2017-06-09.

 

 

smiley

Aranyosi Ervin: Ha újra nemzetté válnánk…


Hej, ha újra, s végre egy nemzetté válnánk,
közös célok mentén, szebb jövőt szolgálnánk!
Együtt tennénk dolgunk, egymást támogatva,
munkánkba lelkünket szívből beleadva.


Nem bűnhődnénk tovább a mások bűnéért,
nem adnánk el lelkünk soha piszkos pénzért,
a kezünk nyomában bőség, kincs teremne,
s a jövőnk csírája készülődne benne!


Ha a magyar ember egyként tenné dolgát,
nem játszanánk többé a hajlongó szolgát!
Jövőt teremtenénk, Istenünknek hála,
minden magyar ember egy nemzetté válna!


Szórd az anyaföldbe szét a jövőnk MAG-ját,
felejtsd el a múltnak bánatát, haragját.
Épüljön az ország, legyen jó alapja,
az erőt majd hozzá a jó Isten adja!


Segítsünk magunkon, Isten hadd segítsen,
hagyjuk, hogy az élet jókedvre derítsen!
Szálljon áldás reánk, szeretet és béke,
viruljon lelkünkben a jók egészsége!


Bennünket az úton szeretet vezessen,
hogy a magyar mind-mind büszkévé lehessen!
Együtt, egyenlően, egyként összefogva,
tudással szívünkben, összemosolyogva.


Múlt zavaros vizét húzza le az örvény,
végre az igazság legyen jog és törvény!
S úgy, mint Isten előtt legyünk egyenlőek,
egyként részesei a közös jövőnek!


Váljunk egy nemzetté, összefogó néppé,
idegen hatalom ne zúzhasson péppé!
Hisz erősek vagyunk, amíg jót akarunk,
amíg Istent szolgál, s hazát épít karunk!


Legyen minden magyar, úgy mint rég, testvéred,
a közös célokért hulljon csak a véred!
Oltalmazd karoddal, éltesd szeretettel,
hadd váljon boldoggá minden magyar ember!

Aranyosi Ervin

 2017-06-08.

 

 
 

Megosztás Megosztás a Facebook-on