Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek / Aranyosi Ervin * ( 1 )

 

Boldog névnapot !

heart

 

Aranyosi Ervin:

Az egész része

mail


Amíg magad csupán törpének érzed,
s körötted minden hatalmas, óriás,
amíg nem látod egyben az egészet,
a sok kis részlet bántóan hibás!


Hogyan lehetne részekből összerakni,
teljessé tenni valóságodat?
Sikerre vágyva harcodat feladni,
s haladni úgy, ahogy egy rák tolat?


Kívülről nézni, nem rettegni, félni,
hiszen csak játék az egész életünk.
Nem kell a létet kudarcként megélni,
egy élten végig nem retteghetünk!


Nézd a világod, mint egésznek részét,
és a részletekben leld meg az egészét!

 

mail

 

Aranyosi Ervin:

Megújuló világ


Telet tavasz követ, meglátod,
nem hűl ki végleg jó anyánk, a Föld!
Erőt vesz magán, s megújul világod,
s előbújik majd mindaz, ami ZÖLD!


Szeretet színe, élőn, ébredezve,
keresi helyét, hogy teljes legyen.
Csak nő lustán, jövőt feltételezve,
hogy minden élőt gazdaggá tegyen.


A Föld szívéből a szeretet árad,
s nem félti tőlünk, adja szívesen.
Lám megújulni soha el nem fárad,
s nem is ürül ki szerető szíve sem.


Csupán az ember nem hisz önmagában,
pedig csak élni kéne itt, a mában!

 

mail

Aranyosi Ervin:

Ne hagyd kihűlni!


Látod, látod, a szeretet
az indulatot is legyőzni képes!
Nyisd meg szíved, s hunyd le szemedet,
hiszen szeretni mindig lehetséges!


Élvezd csupán a pillanat varázsát,
a kellemes érzést ott legbelül,
ne hagyd kihűlni szunnyadó parázsát,
és szíved se lesz többé egyedül!

mail

Aranyosi Ervin:


Bennem él az Isten! Bennem, él!


Bizony, az Istenem itt él, mélyen bennem,
igaz, meg nem súgja mikor, mit kell tennem!
Mért súgná, hisz egykor minden megadatott,
mikor ránk testálta a szabad akaratot.
Enyém hát a döntés minden szabadsága,
teljesülhet szívem bármely nemes vágya,
csak minden tettemnek van következménye.
Felelős magáért az Isten teremtménye!


Ám nem csak bennem él, hanem mindenkiben!
Van kiben tevékeny, s van akiben pihen!
A szemét behunyja, bizony, olykor-olykor,
s leveszi a kezét az elkóborlóról.
Mert Isten legjobban akkor van, ha hiszed,
ha szeretettel élsz, s megnyitod a szíved!
Akkor neki tetsző dolgokat cselekszel,
akkor örül neked, akkor nagyon tetszel!


Minden kérdésedre ő tudja a választ,
ám jó útirányt az érző lelked választ.
Mert a lelked is csak Isten apró része,
mutatja az utat, s rajtad áll, hogy mész-e?
Rossz szándék, bűn, harag, mind, mind rajtunk múlik,
amikor a lélek sötét kútba hullik.
Pokol és az ördög emberi találmány,
báránybőrbe bevarrt rossz szándékú ármány.


Aki abban is hisz, már kétség közt gázol,
s nem hisz istenében istenigazából.
Rögtön ott a kétség, a fény és az árnyék,
mintha, hol jó úton, hol rossz úton járnék.
Istent beengedtem, itt él a lelkemben,
ő a jóság, szépség, szerethető bennem.
Nincs másra szükségem! Hát ezért éltetem,
nem hagyom árnyékba borulni életem!


Egész nap teremtek, éjszaka álmodom,
gyűjtött kincseimet lába elé hordom.
Legyen az szeretet, avagy rossz akarat,
a nap közben gyűlt “kincs” mind az enyém marad.
Más napokon aztán tőle kapom vissza.
Kincsem örömöt hoz, ha szándékom tiszta,
vagy ha bűnös szándék vezetett csak engem,
akkor eredménye visszaköszön bennem.


Bennem él az Isten, éltetem hitemmel,
csupán az öli meg, ki szeretni nem mer!
Ám szeretet nélkül nem érdemes élni,
a Földi pokolról tán nem kell mesélni!
Ha nem bántasz senkit, dobd el a félelmed,
hadd keljenek szárnyra jó érzések benned!
Ha lelkedbe nézel, te is megtalálod,
s rájössz: életed van, és nincsen halálod!

mail

Aranyosi Ervin:

Járd az utamat!


Mély álomból ébredtem,
Testet öltött fény lettem,
lelkemből kifénylettem,
szeretet láng kélt bennem.


Álmodoztam, játszottam,
kisded voltam jászolban,
szívemen át rád szóltam,
hitem, álmom rád szórtam.


Kevesebb és több voltam,
mint, mit bárki hitt rólam,
sötétből kiragyogtam,
egy szebb létről álmodtam.


Álmodoztam, szerettem,
cipeltem a keresztem,
igaz hitet szereztem,
fogódzóm nem eresztem.


Lépj nyomomba hát, ha tudsz!
Mikor nem látsz, orra buksz!
Bármit teszek, nem tanulsz,
ha nem szárnyalsz, porba hullsz!


Ma sem tudod ki vagyok,
lelkedbe nézz, mi ragyog?
Járd az utamat gyalog,
kísérjenek angyalok!

2017-12-24.

heart

Aranyosi Ervin:

Mondd ki, hogy SZERETLEK!

Mondd ki, hogy SZERETLEK!
S minden alkalommal,
legyen szebb a napod!
Töltsd meg tartalommal!

Keresd figyelemmel,
mit kíván a párod,
Ha odafigyelsz rá,
biztos megtalálod!

Tudd, nem az a lényeg,
hogy valamit adjál,
fontosabb az irány,
– jó úton haladjál!

Keresd az Ő vágyát,
és sose találgass,
ne a saját szíved,
álmod szerint válassz!

Mondd ki, hogy SZERETLEK,
mondd, naponta százszor!
Ez az apró szócska
felemel, varázsol!

smiley

 

Aranyosi Ervin:

Addig megyek…


Ahol a Föld az égig ér,
ahol egy szebb jövőt ígér,
akár odáig elmegyek,
hogy boldog és szabad legyek..
.
Mert ott talán van szeretet,
mit pénzen meg nem vehetek,
s nincs eltipró hatalom,
az igaz létet akarom.

Indulok hát, s addig megyek,
amíg kísérnek a hegyek,
amíg kerget a gondolat,
mely nem oldhat meg gondokat.

Amíg a csend rám nem talál,
amíg riaszt még bús halál,
amíg kerget a félelem…
Ameddig eljönnél velem!

mail

Aranyosi Ervin -

A jó, öreg Ősz, visszatér

Tovatűnt már a zöldellő Nyár,
az égre bíbort fúj a szél.
Forog a kör, s a festőművész,
a jó, öreg Ősz, visszatér.

Palettáján, megannyi színből,
hangulatból, élményt kever.
A természetben a sokszínűség,
a tél előtt, életre kel.

Sárgul a lomb, vörösbe hajlik,
reszket az ágon száz levél.
A félelem az elmúlástól,
uralkodik azon, ki él.

De vajon kell-e félni tőle?
Minden Telet, Tavasz követ!
Örülni kéne most az Ősznek,
s megmozgatni minden követ.

Kiélvezni az érettséget,
gyümölcseit, mit ránk hagyott.
A körforgás nem érhet véget,
az idő száll, s nem vagy halott!

Pár pillanat az életünkből,
s a körforgásunk meg nem áll.
Álomra készül a világunk,
s vágyjuk: - a tavasz jönne már!

De addig is, szeress és élvezz
minden rád váró, szép napot.
Örülj az Ősz művészetének,
szépségeit ezért kapod.

Hangulatod ne hagyd borongni,
fogadd a szépet lelkesen.
Csodálkozz rá az őszi lombra!
Én is e változást lesem.

A változás, az élet kulcsa,
Túlélni? - Az csak gyenge cél!
A levegő egy helyben állna,
ha nem kergetné lenge szél.

Csodálkozz rá az őszi tájra,
gyönyörködj benne, élj vele!
Aki szépségét meg nem látja,
egyedül az halhat bele.

smiley

Mosoly

Egy csepp mosoly a szájad szélén,
csiklandós, kellemes, zene.
Kis ragyogás szemeid fényén,
bizony a szív üzenete.

Ki kapja, nem tudja megállni,
sajátját el nem rejtheti,
szívet melenget, enged szállni.
Mennyei, mégis emberi.

Ha van pár perced nézz tükörbe,
villantsd magadra mosolyod.
Indítsd a reggelt, így megtörve
minden gonosz varázslatot.

S ha mosolyod bőséggel árad,
a nap is hidd el rád ragyog,
Nem lesz boldogabb ember nálad.
Próbáld ki, és megláthatod!

Aranyosi Ervin

smiley

Hej, a madárdalban gyönyörű a szólam,
rólad énekelnek, néha pedig rólam.
Néha a világról, a fényt hozó Napról,
messze szálló szélről, csobogó patakról.
Benne van az élet száz apró csodája,
kit tiszta szív vezet hallgatja, csodálja.
A szabadság vágya, szerelem éneke,
s nem fűződik hozzá kicsinyes érdeke,
mert e kedves dalnok csak örömből fújja,
az élet dallamát hamar megtanulja.
Kikürtöli hírét, az egész világnak,
közeleg a tavasz, tovább Ő sem várhat!


Aranyosi Ervin

smiley

Aranyosi Ervin
Változtass a világodon!


Gyerekkorodban arra tanítottak:
- harcolnod kell, hogy céljaid elérd!
S ha küzdöttél, a fejedre tapostak,
hiába tettél a vágyott sikerért.
Egy volt a lényeg, hogy beállj a sorba,
tegyed a dolgod, s ne kérdezd minek?
A birkanyáj közös billogját hordja,
s világodat még ez sem menti meg!

Mert látod azt, ki törtetve, taposva
átgázolt rajtad, s a fejedre ült.
De inkább ülöd a feneked laposra,
és sírdogálsz, hogy miért nem sikerült?
És nem vagy boldog, mivel nincsen pénzed!
- Csillogás, kincs, ez lenne mindened?
A gazdagot csak irigykedve nézed,
s borongsz azon, neked miért nem lehet?

Magadba nézve magányos a lelked,
nincsenek komoly, kitűzött céljaid.
Nem érted, miért kell naponta újra kelned?
Szíved mélyén csak kemény kő lakik.
Monoton rendben éled a világod,
nincs benne szépség, mosoly, szeretet.
Nyitott szemed csodát még sose látott,
s veszed a boltban az "olcsó "szemetet.

Kívülről várod, hogy majd sorsod fordul,
azoktól, akik a mélyben tartanak.
S lassan az élet kapuja csikordul,
s a napok súlya lök végül hanyatt!
Gondolkodj el, hát pont erre születtél?
Van értelme, ha boldog nem lehetsz?
Vagy esetleg egy másik okból lettél?
Van még lépés, mit magadért tehetsz?

Én úgy hiszem, szegényes lenne élni,
mikor az emberszív örömtelen.
Mikor csak újabb terhektől kell félni,
azt nézve: - miért történik ez velem?
Ám változtatni Te tudsz a világon,
nem kell mást tenned, elég, ha változol.
Nézz önmagadba és változz bármi áron,
s hidd, a világba csak szebbet hozol.

Tanuld meg előbb önmagad szeretni,
Isteni vagy, egyedi, nagyszerű!
Ha végre látnál, - már tudnál nevetni,
s arcodra ülne méltóság, derű!
Tükröddel kéne megbékülnöd végre,
s meglátni benne lényed, aki vagy!
Nem kéne többé felnézned az égre,
tudnád, az Isten cserben sose hagy!

Mert rájönnél, hogy csak azért teremtett,
hogy megtapasztald a földi csodát!
De lám, Te mindig odakint kerested
a szívhez szóló, szép harmóniát.
Ám ami bent van, kívül is azt látod,
és ami fent van, az van idelent.
Ezért ha mától változik világod,
nem lelsz a Földön többé idegent!

Külső világod a belsődnek mása,
azt tedd hát rendbe, ismerd meg magad!
Önismeret az első állomása,
a második a szabad akarat!
Emeld fel lelked, élvezd a világod,
- a természetben lásd meg a csodát.
Amit ma vonzol, holnap lehet, látod!
Kezdd el kijárni a "lélek iskolát"!

smiley

Mosoly

Egy csepp mosoly a szájad szélén,
csiklandós, kellemes, zene.
Kis ragyogás szemeid fényén,
bizony a szív üzenete.

Ki kapja, nem tudja megállni,
sajátját el nem rejtheti,
szívet melenget, enged szállni.
Mennyei, mégis emberi.

Ha van pár perced nézz tükörbe,
villantsd magadra mosolyod.
Indítsd a reggelt, így megtörve
minden gonosz varázslatot.

S ha mosolyod bőséggel árad,
a nap is hidd el rád ragyog,
Nem lesz boldogabb ember nálad.
Próbáld ki, és megláthatod!

Aranyosi Ervin

 Aranyosi Ervin

Vajon elhiszed, hogy sorsod meg van írva?
Emiatt bosszankodsz, ettől fakadsz sírva?
Vajon ki írta meg? Talán az Úristen?
Neki nincs oka rá, hogy lelket veszítsen!
Ám ha nem Ő, akkor ki írja e könyvet?
Ki okoz örömöt, s csal szemedbe könnyet?
Ki rendez itt drámát, olykor vígjátékot?
Ki szúr tört szívedbe, s ki ad ajándékot?
S mi van, ha Istened lelked mélyét lakja,
beléd bújt, s körülvesz szerető alakja?
Ha egy vagy Ő véle, s része is vagy, egyként,
s testvérként tisztelhetsz minden más teremtményt?
Akkor a Teremtőd, mért sújtana téged?
Ez léted alapja és ha ezt megérted,
úgy, változhat sorsod, változhat világod,
mert nem csak életed bevégzését várod,
hanem Te teremtesz, sorsodat Te írod,
s hited szerint telik minden új papírod.
Minden egyes napot tiszta lappal kezdhetsz,
s csak te rajtad múlik: rombolsz, vagy teremtesz?

Vajon elhiszed, hogy meg van írva sorsod?
Hiszed, hogy a létet, rossz gúnyaként hordod?
Nem tudod levetni? Hited meghatároz?
Ragaszkodsz a mindent lezáró halálhoz?
De akkor miért élsz, mért jöttél e földre,
szenvedni, bolyongni, földi testet öltve?
Elhinni, hogy lelked eredendőn vétkes?
Boldogulni néked, nem is lehetséges?
Akkor ez a POKOL, s Istened van távol,
s illúzió minden, ami elhatárol.
Csak a sorsod lökdös, nincs beleszólásod,
nincs saját döntésed, csak sírodat ásod.
Csak irigykedsz másra, kinek ;szebb a léte",
kin nem kérik számon, törvény ellen vét-e?
Kinek van hatalma, mesés gazdagsága,
akit tenyerén hord Istene, világa.
Rútság, nyomorúság, rád varrott szegénység,
s néhány hasonszőrű, hogy sírásod értsék,
ezek kísérőid, s töltik ki a napod.
Ez az üzeneted, s válaszul ezt kapod.

Mi lenne, ha tudnád, sorsod nem más írja?
Élted minden súlyát, lelked vinni bírja!
Minden újabb nappal, újabb lapot kezdhetsz,
boldogulhatsz, szállhatsz, őszintén szerethetsz!
Kezdd el hát leírni vágyaidat szépen,
s váljon mind valóra, úgy mint a mesében!
Benned él Istened, teremtő a vágyad,
ne a módját keresd, hogyan is csináljad!
A mikéntjét tudja, ha kell kitalálja,
annyi kell, hogy lelked epekedve várja.
Bármi tiéd lehet, tisztességgel, szépen.
(A repülő is képes fenn szállni az égen.)
Emeld hát fel lelked, ne hagyd lenn a porban,
ne élj nyomorultul, a sárba tiportan.
Találd meg értelmét a csodás földi létnek,
ne csak letaposott füve légy a rétnek!
Istentől kérj erőt, hitet, szabadságot,
formáld egyre szebbé elvadult világod!
Szeresd kicsit jobbá az emberiséget,
kívánd, hogy az élet boldogítson téged!

Keresed az értelmét, miről szól a sorsod!
- Ne keress mindenben jó üzletet, boltot!
Ne hidd, hogy az boldog, kit érdek vezérel,
aki háborút vív késpenge eszével!
Ki itt él a Földön, mind szolgálni jöttünk,
a többinél különb, hidd el, egy sincs köztünk.
Mind csodásak vagyunk, más-más képességgel,
s az a legkiválóbb, mit másokért végzel.
Részei vagyunk egy szétesett világnak,
melyen élősködők, öncélúak rágnak.
Nem benned a hiba, de még te sem látod,
te tehetnéd jobbá, a megtévedt világot,
mert ha te változol, más is követ téged,
változásra épült mindig is az élet.
Ha belül változol, a világ megy utánad
- egyre több az öröm, s menekül a bánat.
Engedd hát szívedet őszintén szeretni,
ne félj mások szívét közelebb engedni.
Írd hát azt a könyvet, írd hát Te a sorsod,
a jövőd csíráját lelked mélyén hordod!

heart

 Aranyosi Ervin 

Varázsoló szeretet

Mi nem szenvedni jöttünk, - az élet többet ér!
Kutasd a boldogságot, mindent ezért tegyél!
Értelme van a létnek, s hidd el, ha megleled,
virágba borul minden, és ünnepel veled.
Bizony, tanulni jöttünk - kicsit lusták vagyunk,
- csak várunk a csodákra, s tett nélkül álmodunk.
Pedig csak néhány lépést kellene tenni még,
- s mi vissza-visszanézünk, mi sértett egykor, rég?
Félelmek gúzsba kötnek, - bolond hitrendszerek,
mert egykor ezt tanultuk! - Másként nem is lehet?
Törvények, rút szabályok, megannyi zord bilincs.
Ketrecbe zárva lelkünk, s kívül van a kilincs.
Ajtónk a szabadságra, csak szívvel nyitható,
csak mozdulatra vár, mint egy álló hintaló.
A lendület a lényeg, egy lépés, könnyű tett,
és új csodát varázsol a szív, a szeretet.

 heart

Aranyosi Ervin


A szeretetet nem pótolja semmi
Lehetsz milliomos, lehet zsáknyi pénzed
- lehet a másikat kevesebbnek nézed.
Lehet, hogy kincsekből építed világod,
de ez illúzió! Egyszer majd belátod.

Ahol pénz az isten, holtak ott a lelkek,
a földi pokolban sosem ünnepelnek.
Örök a sötétség, nincsen fény, csak árnyék,
betegség és közöny, mindaz, ami vár még...

Mert a szeretetet nem pótolja semmi.
Ne hidd, hogy anélkül tudnál gazdag lenni!
Üres lenne szíved, meghalna a lelked,
csak azok gazdagok, kik szívből szeretnek.

Őrizd hát magadban a szeretet csodáját,
Viseld az arcodon a mosolyod báját.
Ne sajnáld másoktól, oszd úton-útfélen!
Nyáron árnyat adjon, melegítsen télen...

Amit megszereztél oszd szét a világnak,
s hiszem, hogy holnaptól, boldogabbnak látlak.
Kincseket, ha meghalsz, nem vihetsz magaddal,
bánj hát bőkezűbben a jó indulattal.

A felhalmozott pénz nem teremt világot!
Ültess hát kertedbe fákat és virágot!
Lásd meg körülötted a csodát, a szépet,
akard megismerni, miről szól az élet.

Mert a szeretetet nem pótolja semmi.
Ne hidd, hogy anélkül tudnál gazdag lenni!
Üres lenne szíved, meghalna a lelked,
csak azok boldogok, kik szívből szeretnek. 

 

Aranyosi Ervin

Szabadítsd fel lelked!

Kell-e tanítanom másokat a jóra?
Hányan áhítoznak néhány, kedves szóra?
Oly sokan szeretnék, s félnek elfogadni.
Azt hiszik cserébe, kell valamit adni!
Talán túl nagy lépés? Nem létező álom?
Hiszem, ha akarom, titkát megtalálom!
Csak akkor működhet, ha mások megértik,
ha a szeretettől szívüket nem féltik.

Csak egyként javítunk ezen a világon,
ha át tudunk lépni falakon, határon,
mely elszakít minket isteni valónktól,
elválaszt a léttől, a bennünk lakótól.
Figyeld hát az érzést, mely lelkedben ébred,
kövesd vágyaidat, ez vezessen téged!
Tudd meg, ez a világ, nem más, mint egy játék,
s maga a teremtés, az isteni ajándék.

És ha az életed csak egy játék lenne,
mit keres félelem és aggódás benne?
Haragod és dühöd, engedd el, bocsáss meg!
Saját vétkeidet egyszerűen bánd meg!
Szabadítsd fel lelked, súlytalanná téve,
s lásd meg az igaz fényt, sötétből kilépve!
Próbálj végre élni, s ne féld a halálod!
Az életed kulcsát magadban találod!

Keresd meg e kulcsot, s szabadítsd ki magad,
bilincseid dobd el, s lásd azt, ami marad!
Nyisd fel csukott szemed, így nézd a világot,
terhek nélkül, hidd el, sokkal szebbnek látod.
És ha már szabad vagy, s a szenvedésnek vége,
szálljon szép szívedre tiszta fény és béke!
Kezdj el másokért is megnyílt szívvel tenni,
engedd a lelkedet őszintén szeretni!


  heart 

 Aranyosi Ervin

A legszebb szív


Egyszer, nagyon régen, egy város főterén,
megjelent egy ifjú, nyalka, deli legény.
Arról áradozott, büszkén mondogatta,
milyen szép a szíve: ép minden darabja.
A népek csodálták szíve simaságát,
tökéletességét, s nem találták mását.

Nem volt karcolása, nem volt repedése,
seb sem csúfította, szép volt a verése.
Nem hiába büszke ifjú viselője,
a szíve tökélyét nem vitatják tőle...

Ám most egy morajlás. Megnyílik a tömeg.
Közeledni látszik egy halk szavú öreg.
Mintha csak magának beszélne a bátya,
- görbe hátat takar, elnyűtt vén kabátja.
Csendesen megszólal, igen bölcsen érvel:
Az ifjú szép szíve övével nem ér fel.

A tömeg figyelme immár rá irányul,
de jő' már az ifjú, Ő sem marad hátul.
Harag támad benne, - Hogy ez mit merészel!
Hogy szállhat versenybe az Ő szép szívével?

Hasonlítsuk össze, vedd le a kabátod!
S ím a vén embernél erős szívet látott.
Hangos dobbanása messzire hallatszott,
ám külső szépsége többeket aggasztott.

Tele volt sebekkel, több darabból vérzett,
mi is tartja össze, egybe az egészet?
Hiányzó részeit máshonnan pótolták,
nem is válogatva, csak úgy, összehordták.

Pár lyuk is tátongott, ütött-kopott darab,
csodálja az ember, hogy még egyben marad.
Ám az öreg mondá: Fogjátok fel ésszel,
el nem cserélném én az ifjú szívével.

Megismerek rajta minden egyes sebet,
minden sérülése egy-egy embert jelent,
kiknek ajándékul szeretetem adtam,
szívemből kitépett egy-egy kis darabban.

Pár darabkát én is kaptam viszonzásként,
s nem bántam a cserét, ma sem tennék másként.
Mert akik szeretnek, szívből kapnak, s adnak,
szerető szívedet ne tartsd meg magadnak.

A kis szívdarabkák gyönyörű emlékek,
azok, kiktől kaptam, mind szívemben élnek.
Megosztott szeretet fűzi össze lelkünk,
mindig emlékeztet, mily jó volt szeretnünk.

Néha olyan is volt, amikor csak adtam,
szívemért cserébe viszonzást nem kaptam.
A szeretet jelent egy kis kockázatot,
- de hidd el, megéri, ezért kockáztatok.

Néhány sebből vérzik, lyuk is van már rajta,
szerettem olyat is, aki nem akarta.
Egyszer tán megérti, s visszatér majd hozzám,
befoltozva szívem, szeretetet hoz rám.

Látod, kedves fiam, ezért szép a szívem,
mert használni mertem, istenemhez híven.
S lám, az ifjú ember szeme megtelt könnyel,
nem tudott elmenni, hencegő közönnyel,
inkább az öreghez még közelebb lépett
és a szép szívéből egy darabot tépett.

Reszkető kezével az öregnek nyújtja,
szeretet példáját tőle megtanulja.
Az öreg is adott megtépett szívéből,
s az ifjú szív dobog a szeretetétől.

Nem oly tökéletes, mint annak előtte,
ám szebb, a szeretet fonala beszőtte.
Arcukat a mosoly szép keretbe fonta,
szemük tiszta fényét be is aranyozta.
Elbúcsúztak szépen, aztán útra keltek,
szerető szívükben megnyugvásra leltek.

Milyen szomorú is, ha utad úgy járod,
tökéletes szíved önmagadba zárod.
Hiányzik belőle az öröm, a szépség.
Engedd, hogy nevüket mások belevéssék!

heart

 Aranyosi Ervin:


Miről szól az élet

Gondolkodj el kérlek,
miről szól az élet?
Pénz, vagy a családod
tesz boldoggá téged?

Amit pénzért kaphatsz,
mind kacattá válik!
Ilyen kincset gyűjtesz,
egészen halálig?

Egész nap dolgozol,
Őket ritkán látod.
Beszűkül, odavész,
saját kis világod
.
Nem látod, gyermeked
lelke hogyan éled.
Kihagyod a csodát!
Más életét éled.

Persze, könnyű ezért
másokat okolni,
- miattuk dolgozol,
mert kell a sok holmi.

Arra hivatkozol
- mások is így élnek!
Ám ők sem szeretnek,
s parancsszóra félnek!

Te sem tehetsz másképp,
a pénz ma az Isten!
Családra, gyermekre
elég időd nincsen.

Gondolkodj el kérlek,
miről szól az élet,
ha azt mások által,
betáblázva éled? 

smiley

Aranyosi Ervin


Barátság


Barátod az, ki akkor jön, ha kell,
Kit nem a pénzed, s a rangod érdekel.
Aki előtt nincsenek titkaid,
s rohan, ha hívod, mindegy, hogy hol lakik.
Nem számít az sem nappal, vagy éjszaka.
Akinek fontos egy barát "jaj" szava.
Akivel gyorsan rohan az idő,
de ha hiányzik, holnap újra jő`.
Aki meghallgat, s komolyan veszi,
és hogyha sajnál, azt őszintén teszi.
Aki megérti minden gondodat,
ki szót sem vár, elég a gondolat.
Ki megért téged és Ő is érthető,
ha együtt vagytok megáll az idő.
Bármit is mond, csak igazat beszél,
s elvárja azt, hogy Te, magad legyél.
Barátod, egyben lelki rokonod,
s a legjobb benne, hogy te választhatod.
Egy szinten rezeg időtlen lelketek,
egyenlők vagytok, mint ikergyermekek.
Barátod az, ki melletted marad,
ki elviseli a rigolyáidat.
Tettéért hálát tőled sose vár,
ki nélkül élni unalmas és sivár...

smiley

Éld a napot...

Aranyosi Ervin

Minden egyes kornak van valami bája,
- és az embernek is számtalan hibája, -
ám ha minden korod tiszta szívvel éled,
minden pillanatban újabb vágyad éled.

Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!
Mától érted ketyeg, múlik minden óra.
Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,
lassíts, - éld a napot - végre szabad lettél!

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?
A betegség jelzés, könnyebb elviselned,
ha megérted azt, mit lelked üzen véle:
- csökken a fájdalom, legyen bármiféle!

Életedben biztos, sok volt, aki bántott.
Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?
Elengedted-e már a haragos múltat?
Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?

S volt-e olyan ember, akit te bántottál?
Önmagadnak ezért meg is bocsátottál?
Patyolat tiszta már lelkiismereted?
Ha ez így van, tested nem is lehet beteg.

Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran,
szereteted szórd szét, szerte a határban,
szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára,
napfényre mosolygó, gyenge kis virágra.

Vizek csobogása vidámítsa lelked,
szeretet szikrája gyúljon lángra benned!
Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon,
szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!

És az emberekkel légy megértő, kérlek!
Mindegyik másképpen keresi a szépet.
Az sem tehet róla, aki még nem érti,
hogy a gondolata, a másikat sérti.

Mindig azt keresik, ami jónak látszik,
ám az élet néha délibábot játszik.
Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked,
a nyugalom leljen otthonára benned!

Élvezd ki a világ millió csodáját,
és ne keresd többé a mások hibáját.
Legyél újra tiszta, könnyű lelkű gyermek,
akit az emberek, s angyalok szeretnek!

smiley

Aranyosi Ervin

Légy újra a régi...

bíztató

Drága, jó barátom, mondd mi történt veled?
Mi lett terveiddel, mit szült a képzelet?
Hova tűnt megannyi csodás célod, álmod?
- Úgy érzem a helyed, sehol sem találod?

Hová tűnt a kedves, életvidám barát,
kinek szívét, lelkét mosoly hatotta át?
Hová lett pozitív életfelfogásod,
hogy minden napodat sötétebbnek látod?

Miért vagy szomorú? - Tudom, hogy csalódtál!
A csalódás sötét tengerén hajóztál.
Ébredj álmaidból, térj magadhoz végre,
újra tiszta szívvel, vesd szemed az égre!

Lásd, a jövő szélén egy torony világít.
Tartsd rajta a szemed - lásd apró szikráit -,
mutatja az utad. Emelkedj a fénybe!
Kezdj el újra bízni, minden kedves lénybe`.

Emeld hát fel fejed, napod újra felkel,
csodáld a világod, minden újabb reggel.
Szeresd azt, kit szemed a tükrödben látott,
engedd, hogy megéljen boldogabb világot!

Ne hurcold terhedet, könnyíts rajta, kérlek!
Indulj el utadon, én majd elkísérlek!
Minden, miben hittél, lásson napvilágot!
Hadd kaphassam vissza a régi, jó barátot!

heart

Aranyosi Ervin: Nézd, mit kaptam!

Nézd, mit kaptam kora reggel!
Kaptam egy újabb napot!
Ma életem tovább élem,
s érte hálát adhatok!

Szeretetem szerte árad,
a mosolyom egyre nő!
Életre kelnek a vágyak,
s elhárul pár bökkenő!

Csodálom a külvilágot,
belsőm titkát élvezem,
ellazulok, megbékélek,
egyszerűen létezem.

Nem keresem létem célját,
járom csak az utamat,
nem kötnek gúzsba a vágyak,
élvezem, amíg szabad.

Hálás vagyok a világnak,
örülök, hogy itt vagyok.
Magam után, ahol járok,
apró nyomokat hagyok.

Ha tetszene, ahogy élek,
lépj nyomomba, s láss csodát,
tekerd te is élvezettel
fel a lét bűvös madzagát!

Nap végén majd megköszönöm,
ezt a csodaszép napot,
terheimet elengedem,
súlytalanul alhatok...

Aranyosi Ervin:

Ha adsz - gazdagodsz

Ha szíved adod másért, az tiéd is marad!
Hagyd hát fent repülni szeretet-madarad!
Ne tartsd magadban derűd, áraszd a mosolyod,
másokra fényed szórni, van pár száz komoly ok!

Hálád szálljon vissza, emeljen végre fel,
mind, aki jót cselekszik, ennyit megérdemel!
Add csak magad, sose sajnáld, s még többed lehet,
visszatér a szívedbe a jóság, s szeretet!

Amit szétszórsz a világban, vissza is kapod!
Örülj minden boldog percnek, legyen szép napod!
A Nap fénye beragyogjon, rád áldás legyen,
engedd, hogy a szereteted gazdaggá tegyen!

heart

Aranyosi Ervin: Mi lenne, ha...

Tovább adod az érzést, amit kaptál,
s fertőz a düh, harag és fájdalom.
Csak gyásznapokat mutat már a naptár,
s búsongva ülsz pár boldog napodon.

Mi lenne, ha a szíved ünnepelne,
vággyal teremtve, a Napot érve el,
ha lelked élne szeretettel telve,
tudva az úton, csupán csak lépni kell?

Ha elhinnéd a jövő boldogságát,
ha gondoznád, kinyíló szép virágát,
ha álmaid valódba öntenéd,
s a teremtő költözne így beléd...

Mi lenne ha... csupán csak mernél élni,
bízni és hinni, egy szebb jövőt remélni?

Aranyosi Ervin: Ülj le itt a padra!

Ülj le itt a padra,
s gondolj önmagadra,
s gondolj a lelkedben
élő pillanatra!

Mikor boldog voltál,
mikor álmodoztál,
lelkedben szép reményt,
szép jövőt hordoztál.

Tudd meg ez a módja a szép teremtésnek,
mert a vágyak élnek, s örök nyomot vésnek.
Álmok fénylő útján a forrásod látod,
s eléred a mindent teremtő világot!

Csak kaput kell nyitnod,
s meglelned a titkot,
melyet lelked hordoz,
s meg is mutat itt-ott!

Csak észre kell venned,
mert ott él rég benned,
megmutatja, hogy élj,
hogy mit is kell tenned!

Bizony, ez a módja a szép teremtésnek,
lelkedbe a vágyak örök nyomot vésnek.
Ha követed őket, világod kitárul,
s minden csúf akadály előled elhárul.

mail

Aranyosi Ervin: Rólad szól az élet

Amíg a világnak akarsz megfelelni,
nem képes a lelked megnyugvásra lelni.
Addig nem vagy képes meglátni a szépet,
addig nem is tudod: - Rólad szól az élet!

Amíg nem vagy képes önmagad szeretni,
amíg fájó múltad nem tudod feledni,
amíg a világtól elméd elhatárol,
s meglátni a csodát saját szemed gátol,

addig nem tudod még, miről szól az élet
addig hamis hangok megvezetnek téged,
s amire úgy vágynál, nem kapod meg soha!

Elhiszed, a világ rideg és ostoba?
Jó lenne a létben szeretetre lelni?
Ülj le, csendesedj el, s belül kezdd keresni!

Aranyosi Ervin: Őszinte beszéd

Beszéljünk egymással,
beszéljünk őszintén!
Igaz szóra vágyunk,
te és én, s ő szintén!
Ám az igazságnak
ereje van, éle,
s vajon a gyökere
lelkünk mélyén él-e?

Gyakran a valóval
félünk szembenézni,
s inkább hagyjuk lelkünk
csúnyán megigézni.
Hamis prófétának,
hiszünk a szavában,
s kételkedni kezdünk
magunk igazában.

Pedig a szó tükör,
tiszta lelkünk tükre,
s kimondva visszaszáll
majd mindegyikünkre.
Mert, amit kiküldesz
a valós világba,
azt kapod válaszul,
az borul virágba.

Hazugság virágod
tele van tüskével,
ezért ne nagyon játssz
mások életével!
Mikor visszakapod
neked is fog fájni,
jó lesz szavaidra
mindenkor vigyázni.

Legyél hát őszinte,
erre taníts mást is!
Ne dédelgess tovább
kebleden a jáspist!
Hidd el, az igazság
szebbé teszi léted,
ha a hamis bálványt,
Istenre cserélted!

heart

Aranyosi Ervin: Találkozás egy gólyával

Hosszú lábú, piros csőrű,
kelepelő gólya,
messze szálló vándormadár,
kémények lakója.

Oly jó látni, ahogy büszkén
lépegetsz a réten,
tücsköt-békát szedegetve
takarítgatsz éppen!

Néha én mentem utánad,
majd nyomomban jártál,
kivívtad a figyelmemet,
vagyis rászolgáltál.

Köszönöm a bizalmadat,
hogy közel engedtél,
megtisztelő, hogy pár percre
útitársam lettél.

Kívánom, hogy boldog legyél,
találd meg a párod,
életeddel, szépségeddel
szebbítsd a világot!

Aranyosi Ervin: 

Angyalnak születtünk!


Angyalnak születtünk. Mind azok vagyunk!
Amerre járunk nyomokat hagyunk
mások lelkében. Születő álmokat,
s ha szeretünk, az öröm látogat.

Küldjük világgá a fényt, mi bennünk él,
hadd kapja meg, ki ma még csak remél!
Hadd nyissa fel szemüket szeretet,
lelkünkkel gyújtsunk megóvó meleget!

A tél, a fagy, az elhidegülés,
rablánc a szíven, s nincsen enyhülés.
Bilincsét nyissa simító szeretet,
szeressük jobbá az embereket!

Nincsen gonosz, csak tudatlan. Csupán
az érdek szipolyoz ki másokat bután.
Hisz elhiszi, a több örömöt ad,
a gazdagabb csak búsulva vigad.

Mert ott a világ kívülről csillogó,
akár a jég, megfagyott hógolyó.
De a meleg a szívünkben lakik,
lelkünktől leszünk mind-mind valakik!

Figyeljünk hát a többiekre mind,
éljünk szeretet törvénye szerint,
küldjük lelkünkből, vigyük el gyalog!
Legyünk megváltó, szerető angyalok!

angel

Aranyosi Ervin

Tökéletes vagy jó?

Miért szeretnél te tökéletes lenni?
Mindenáron mindig másnak megfelelni?
Mért hódolsz be, mért kell szerepet játszani?
Annál, aki te vagy, különbnek látszani?
Nincsen tökéletes lénye a világnak.
Hidd el, egy sem olyan, akit annak látnak.
Szerintem ne pályázz tökéletességre,
inkább gondolkodj el, és nézz fel az égre!

Bárányfelhők szállnak szakadtan, fehéren.
Ők tökéletesek? Azt kéne elérnem?
Hisz a Nap szárítja, elenyészi őket,
vegyem példaképül a fogyó felhőket?
De nézd csak a Napot! Néha belesápad,
tökéletlen felhő adhat neked árnyat,
mert urát, a Napot gyakran eltakarja,
pedig tökéletlen - nincs keze, se karja.

Vagy nézd meg a Holdat, saját fénye sincsen,
és mégis megcsillan az ablakkilincsen.
Ő is tökéletlen, hol elfogy, hol megnő,
s őt is eltakarja néhány huncut felhő.
Vagy nézd a vizeket, lehet folyó, patak,
ő tán tökéletes? Bár forrásból fakad,
teljes erejéből a világnak szalad,
nem tud megnyugodni, nyugton sosem marad!

Mi útjába kerül, le akarja győzni,
nem akar kerülni, túl sokat időzni.
Hordalék és szikla mégis útját állja,
s bár fénylő körmeit gyakran belevájja,
ki kell kerülnie, hogy útjára leljen,
hogy egy helyben állni ne sokáig kelljen.
És vajon a szikla, Ő tán tökéletes?
Kin a száguldó víz folyton fogást keres?

Előbb-utóbb a víz le fogja majd győzni,
a szikla sem képes mindig ott időzni.
Lehet tökéletes virág, fű, fa, állat?
Van-e tökéletes része a világnak?
Lehet tökéletes szárazföld vagy tenger?
Akad a világon tökéletes ember?
Nem hiszem, hogy lenne. Mert arra nincs szükség.
Balgák egytől egyig, kik tökélyre büszkék.

Már az is elég, ha jót akar a lélek,
Jó lelkek közöttünk igen sokan élnek.
Azok, kik tanulnak egyre jobbá válni,
kik a jó ügyekért hajlandók kiállni,
akiket a jóság, szeretet vezérel,
s megdolgozik érte dolgos, két kezével.
Nem tökéletesek, jóval többek annál,
jó lenne, ha te is inkább JÓ maradnál !

Lám csak jó az ember, aki képes adni!.
Ki szűkös világban, ember tud maradni!
Aki nem vagyont gyűjt, nem halmoz kincseket,
Ki a kevésből is képes adni neked!
És nem is vár hálát, minek, hiszen tudja,
szeretetből épült a mennyország útja.
Menni sem kell rajta, állhatsz rajta szépen.
A mennyország ott van az ember szívében..

Aranyosi Ervin verse

mail

Aranyosi Ervin:

Csodákra vársz?


Csodákra vársz, s nem veszed észre őket.
Látsz bús férfiakat, szeretetlen nőket,
s elhiszed, hogy neked ugyanúgy kell élni,
nem mered az utad másikra cserélni.


Pedig annyi csoda lézeng körülötted,
csak a figyelmedet hamishoz kötötted.
Gondolat kátyúban kereked elakad,
mások rossz nyomában vezetteted magad.


Nem is mersz álmodni nagyot vagy merészet,
előre lejátszod szinte az egészet,
kétségek közt vergődsz, magadat legyőzöd,
hamis próféciák térképeit őrzöd.


Pedig csak múltadból kellene kilépned,
s végre az önálló életedet élned,
hagyni, hogy a lelked szabad legyen újra,
saját útját járni végre megtanulja!


Hunyd be a szemedet, teremts a hiteddel,
ne küszködj a léttel, mint megannyi ember!
Engedd, hogy a lelked szép célokat lásson,
ne rágódjon többé múlton, elmúláson!


Légy csak gyermek újra, akarj nagyra nőni,
holdfényben fürödni, Napban tündökölni,
szabadon táncolni életed szép táncát,
lerázni magadról a magány rút láncát.


Keresd a lelkednek szerethető felét,
s hidd el a sorsod majd tálcán hozza eléd,
keress komoly, szép célt, s indulj el feléje,
s hagyd, hogy éhes lelked önmagát megélje!


Újra gyermek szemmel figyeld a világot,
s élvezz minden percet, mellyel Isten áldott!
Ébredjen szívedben boldogságos hála,
s érezd, minden percben a mennyben vagy, nála!

mail

 

Oszd meg a barátaiddal is.   Megosztás a Facebook-on