Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Imák- Fohászok ***

 

Boldog névnapot !
 

Ima

Én Istenem
add meg nekem:
boldog legyen 
az életem!


Szeretteim
szeressenek, 
soha bajt
ne szenvedjenek.


Adj lelkünknek
békességet,
a testünknek
egészséget.


Kérlek szépen
én Istenem,
mindezeket
add meg nekem.
és annak akit szeretek


Amen.

mail

 

Keresztury Dezső 

Imádság békességért

Ki lélek és test vagy mibennünk,
kit istenné, törvénnyé tettünk:
halottak élő hagyománya,
mag, fény a jövendő homályba: -

vadon veszejt, ijeszt a sárkány,
kereszten halsz, megégsz a máglyán,
s mind újra szebben, erősebben
születhetsz derék emberekben: -

légy bennünk játék, alkotó láz,
testvér-vágyból felépülő ház,
szív, igazság kényszerű harcban,
amit, ki küzd is tud tudatlan:

végzet, kegyelem, ihlet légy te,
tapasztalás, törvény beszéde: -
mit düh, vád, vérszomj ölt magára,
csak igaz lényed szörny visszája, -

igázza le bennünk hatalmad
indulatát a fenevadnak,
tedd urunkká isteni részed:
a teremteni bátor békességet.

 

mail

 

Ima
 
  Igaz lelkem fohászkodik minden szóban Tehozzád
Imám szárnyán Önmagam száll s lelkem ím, Elébed áll
Bármi is jő Uram, én azt hálás szívvel fogadom
Gyermekedként így szeretlek, hitem meg nem tagadom


Új Élet kél itt, most Veled eljövendő hajnalon
Ha Szeretet van énbennem, reményteljes holnapom
Köszönöm, hogy létezésem szent Fényedben született


Segíts Atyám, hogy utamat tudatosan tegyem meg
Mikor a csend honol bennem s Végtelenség ölel át
Látom Bennem Létezésed, s feltárhatom a csodát


Felismerem a Mindenség szétáramló ritmusát
Lelkem tánca egyként mozdul, létem dalként élem át
Magasrendű Igazságban a Minden így szerepel


Elmondani lehetetlen, mert érzésben érem el
Köszönöm, hát Jó Istenem, hogy megértem ki Vagyok
Szeretet a Szeretetben, Fény a Fényben, ÉN VAGYOK


Add, hogy lássam magam mindig a te igaz szemeddel
Mindenkire úgy tekintsek, mint isteni Gyermekre
Lehívom most ide közénk Áldásodnak Sugarát
Ez az Áldás szent imaként mindenkit öleljen át.

Ámen

mail

GYÓGYÍTÓ ÉS SZABADÍTÓ IMÁDSÁG

Jézusunk, imádjuk isteni hatalmadat, amellyel meggyógyítottad a betegeket, amellyel kiűzted a gonosz lelkeket, amellyel feltámasztottad a halottakat, amellyel lecsendesítetted a háborgó tengert.

Jézusunk, imádunk Téged.
Hisszük, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben.
Kérünk szellemileg lépj ki és menj oda a betegeink mellé
és érintsd meg őket gyógyító, szabadító szereteteddel.

Jézusunk, érintsd meg beteg, megkötözött testvéreinket:
a testüket, lelküket, nyelvüket, szívüket,
beteg részeiket, hogy azok meggyógyuljanak.
Jézusunk, add, hogy beteg, megkötözött gyermekeid
úgy nézzenek Rád, mint a köztünk járó gyógyító és szabadító Istenre,
aki üdvösségünk érdekében, minden jóra képes vagy.

Ámen.

mail

Uram, Te előre mentél...


Uram, Te előre mentél,
hogy helyet készíts nekünk.
Jöjj vissza, hogy fogadj minket,
amikor Hozzád megyünk!


Tedd erőssé lépteinket,
ha ösvényeden megyünk,
el ne mulasszuk kegyelmed,
tartsd éberen figyelmünk!


Míg azon az új reggelen,
amely ma még rejtve van,
áldást zenghetünk majd Neked,
szívünk mélyéből, Uram!

Németből fordította Túrmezei Erzsébet

mail

Berde Mária:


Add meg Uram

A minden napi kenyeret
A minden esti nyughelyet.

Nyáron a nyájas kék eget,
Télen a tűzhely meleget.

Vizek jótevő hűvösét,
Tisztaság tisztes köntösét.

A harcban már kíméletet,
s hogy elbírjam az életet,

Kis gondot értem, mennyi bár
koccant tojásnak is kijár.

És néha jó sugalmakat,
Még el ne üljek hallgatag.

Mesét, mely feltör könny helyett,
És másoknak is enyhület.

Fölöslegképp meg ne tagadd,
Néha mosolyom is megadd,

Csak a kevés kedvesekért,
Kinek ez még örömet ér.

És mindennapi hitemet,
Hogy elvezesse szívemet,
A Tőled gyúló pici lángot,
A mindennapi Miatyánkot.

 

mail

 

Ne enged el a kezem,
kérlek, szoríts magadhoz erősen.
Nélküled semmi sem vagyok.
Te veled újra erőre kaphatok.


Vigasztalásért hozzád jöhetek,
mert én rólam mindenki megfeledkezett.
Szememről letörlöd a bánatkönnyeket,
biztatsz engem, hogy erős legyek.


Veled újra talpra állhatok,
segítesz, ha gondban vagyok.
Nem adom fel a harcot, mert mellettem vagy,
ez én nekem biztos menedéket ad.


Jézus az én mesterem,
aki mindenre megtanít engem.
Megtanít, hogyan imádkozzak,
hogyan legyünk alázatosak.


Jézus maga a tiszta őszinte szeretett,
nála nincsen emberségesebb.
Tudja, jól mire van szükségünk,
áldozatokat hozott mi értünk, hogy mi élhessünk.. –

mail

 

Mindenható Istenünk!

Te azt akarod, hogy minden gyermek boldog felnőtté
váljon.

Add, hogy gyermekeink ne csak testben, hanem lélekben is
növekedjenek, felnőtté váljanak!

Add, hogy gyermekeink az ismeretek
elsajátítása mellett hitükben is napról napra fejlődjenek!

Ültesd el
lelkükben Igéd magjait, adj nekik erőt, hogy életükben hűségesek
legyenek hozzád, és majd egykor felnőttként ők is továbbadják
gyermekeiknek a hit igazságait!

Segítsd őket, hogy gyermekként és
felnőttként országod építésében munkálkodjanak!
Ámen.

 

mail

 

Döbrentei Kornél

Fohász

Seregek ura, mindenható Isten!
Hozzád kiáltok:
Őrizd meg a népet, amelyből vétettem,
óvjad meg Hazánkat,
Szent István által Boldogasszony Anyánk
oltalmába ajánlott Magyarországot.
A Szent Korona erejével
sokszorozd meg akaratunkat,
a balsorsból menekíts ki,
és vezérelj jobb sorsra minket.
Ámen

mail

Kárász Izabella:

VAJON IMÁDKOZOL-E ÉRTEM?


Vajon imádkozol-e értem, 
Mikor leszáll a csendes alkony, 
S a kis szobádban egyedül vagy, 
Hogy senki már ne zavarjon. 

Én úgy szeretném, hogyha akkor 
Áldást kérnél rám egy imában, 
Mert én hiszek az alázatos, 
Buzgó, őszinte szent imákban. 

Amit másokért mond a lelkünk, 
Amit más lelke visszaérez. 
Én szeretném, ha imádkoznál 
Úgy este későn, ha sötét lesz. 

És fönt az Isten trónusánál 
Ahol majd mindketten megállunk 
Egy csodálatos, tiszta percben 
találkozna az imádságunk? 

mail

Csákváry Zoltán

Újévi imádság

Ki jelen vagy a tűzben és a jégben, 
Csillagok közt és bányák mély ölén, 
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben, 
Madárdalban és kis gyermek szemén. 
Ki igazgatod sorsok fordulását, 
Romokból építsz boldog holnapot, 
Hozzád küldjük ma szívünk imádságát 
Uram, ne hagyd el árva magyarod!

Ne hagyd el őket, akik téged hívnak 
A mélységből kiáltva szent neved. 
Megváltást váró rongyos rabjaidnak 
Add meg, Uram, a napi kenyeret. 
Segítsd őket, kik mindig másnak vetnek, 
Kiknél az éhség elsőnek kopog, 
Mert áldásodból csak akkor ehetnek, 
Ha a zsarnok vérebje jóllakott.

Takard be őket tél hidege ellen! 
Hozz sebeikre enyhe gyógyulást! 
Adj, Uram, nekik áldó két kezeddel 
Bő szüretet és gazdag aratást! 
Légy velük, akik verejtékben ázva 
Az új Bábelhez hordják a követ, 
S mentse meg őket irgalmad csodája, 
Amikor a torony mindent eltemet.

Minden áldásod, amit nékünk szántál 
Oszd ki közöttünk az újév során, 
Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán 
Élőket köszöntsön a napsugár. 
Add, hogy túléljék, amit rájuk mértek, 
Keresztre verték, adj hozzá erőt. 
Adj nekik, Uram, száz kísértő fénynél 
Fénylőbb csillagot, égi vezetőt.

Vezesd őket, hogy soha, soha többé 
El ne tévelyedjen a mi nemzetünk. 
Légy velük, Uram, most és mindörökké, 
Akkor is, mikor mi már nem leszünk. 
Akkor is, mikor jő a boldog holnap, 
S parányi sorsunk emléke sem él, 
Sárga csontvázunk felett zöld fű sarjad, 
Szívünk porával messze szállt a szél.

Ki jelen vagy a tűzben és a jégben, 
Csillagok közt és bányák mély ölén, 
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben, 
Madárdalban és kis gyermek szemén, 
Ki igazgatod sorsok fordulását, 
Uram, ne hagyd el árva magyarod, 
Hallgasd meg szívünk újévi imáját, 
És legyen minden úgy, mint akarod.

mail

Gárdonyi Géza

Ima

Mély tisztelettel nyújtom fel tehozzád,
Fenséges Isten, a kérvényemet:
Csupán egy kunyhót adj nekem, Uram,
Hová a szél is gyalog mehet.

Egy kis patak mellette folyjon el,
S madár daloljon fenn a lombokon,
Az udvaron egy göndör kismalac
S egy tarka tyúk elég lesz, gondolom.

Szobám legyen hűs és télen meleg,
S ingóságom közt egy szép barna lány,
virágszag és pogácsa illata
Lengjen be és ki kunyhóm ablakán.

S a kis pincének öblös rejtekén
Pezsgőt mindig bőven találjak én:
S egy milliót, amely el sose fogy...
Akkor, Uram, megélek valahogy.

mail

 

Erdélyi József

IMA

Én Istenem, jó Istenem,
te tudod hogy mi lesz velem;
amit akarsz, javamra van, -
csak tereád bízom magam.


Reád bizom én dolgomat,
mind éltemet, mind holtomat,
én Istenem, én jó Atyám,
én jó napom, s jó éjszakám.


Én jó estém s jó reggelem,
járton-kelten te vagy velem;
s akárhová, a te kezed
engem mindig jóra vezet.


Mit kérjelek? Te jól tudod:
mi kell nekem, meg is adod;
tőlem soha, semmit sem kérsz;
ha szólítlak, szívembe térsz,
szívembe térsz és szívemet
szorongatni nem engeded;
elmémbe térsz és ott ragyogsz,
szemembe térsz és mosolyogsz...

mail

 

Amikor összeteszed két kezed
Halkan imádkozol
Hallgasson meg Istened
Hozzá fohászkodol

Remény és szeretet
Töltse el szívedet
Istent hívod
Segítsen teneked

Amikor összekulcsolod két kezed
Reménykedve imádkozol
Édes Isten segítsen neked
Vele könnyebb az életed

Amikor imára kulcsolod kezed
Isten is segít neked
Nem hagy egyedül árván
Szeretet ölel át,lelked simogatván

Egy percre megáll ez a rohanó világ
Nem húzza lelked lefelé az ág
Egy percre a remény látogat
Ne félj Isten meghallgat

Nélküle árva a lélek
Állunk,mint kifosztott szegények
Nélküle üres az élet
Elveszted minden reményed.

mail

 

Szép Ernő:

Imádság

Ki ülsz az égben a vihar felett,
Én Istenem, hallgass meg engemet.
Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.
A népekkel, ha haragod vagyon,
A magyarra ne haragudj nagyon.
Ne haragudj rá, bűnét ne keresd,
Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd.
Szeresd, vigyázz rá Istenem atyám,
El ne vesszen veszejtő éjszakán.
Mert itt a népek nem tudják, mit ér,
Hogy olyan jó, mint a falat kenyér,
Hogy nem szokott senkit se bántani,
Lassú dallal szeretne szántani.
Édes Istenem, te tudod magad,
A bárány nála nem ártatlanabb.
Te tudod ezt a fajtát, mily becses,
Milyen takaros, mily kellemetes.
Te látod életét minden tanyán,
Te tudod, hogy beszél: édes anyám.

Te tudod a barna kenyér ízét,
Te tudod a Tisza sárga vizét.
Te tudod, hogy itt milyen szívesen
Hempereg a csikó a füvesen.
Tudod a nyáj kolompját, ha megyen,
Édes szőlőnket tudod a hegyen.
S keserű könnyeink tudod Uram,
Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan.
S hogy víg esztendőt várunk mindenért
S hisszük, hogy lesz még szőlő, lágy kenyér.
Óh, keljetek a magyart védeni
Ti Istennek lényes cselédei:
Uradnak mondd el, arany arcú Nap,
Hogy kedveled te délibábodat.
Dicsérjed a Balatont, tiszta Hold,
Hogy szebb tükröd a földön sohse volt.
Csillagok, értünk könyörögjetek:
Kis házak ablakába reszketeg
Szerteszét este mennyi mécs ragyog
Könyörögjetek értünk, csillagok.

 

Horváth Ilona:Kérés 

"Van egy álmom, nem tagadom, ígérem és megfogadom.
A JÓISTENHEZ készülök, ha a mennyországba kerülök.
Leborulok majd előtte, hogy nézzen a szenvedőkre.
Kezem imára kulcsolom, kérésem én majd elmondom.
-Én ISTENEM nézz a földre, arra a sok szenvedőre.
A TE hatalmad olyan nagy, de a földön ó ne hagyd,
azt a sok-sok szörnyűséget.
Küldj a földre békességet, tedd jobbá az embereket,
öld ki a sok gyűlöletet.
A szeretetből olyan kevés, elpusztul az emberiség.
Hintsd meg földünk a szeretet porával.
Leborulok előtted e földi imával.- ÁMEN."

 

angel

Fohász.. 

Mikor elfog a bizonytalanság és nem tudom mit tegyek,
mi lenne akkor a legjobb, s mit lehet...
Hozzád fordulok Uram, segítesz-e nékem?
Sokszor magamat, olyan elesettnek érzem...
Bármi is legyen válaszod azt biztosan tudom,
hogy hitem és bizalmam,irántad soha fel nem adom!
Vezessen bárhová is az élet, tudom csak én dönthetek
De ha rád bízom sorsomat,ugye nem hagysz el engemet?
Kérlek Uram adj erőt nekem, nem kérek én egyebet,
Csak erősítsd a lelkem, s így vele létemet...

(ismeretlen)

 

 

"Tégy mindent Isten kezébe!
Ne kérdezd Tőle, mit ad cserébe,
Hisz Tőle kaptad földi életed,
És megváltásod elvégeztetett.
Csak szent kezébe tedd le mindened:
A fájó múltat, súlyos terheket,
lelkedet gyötrő átkos bűnöket
Jelen idődet, minden percedet,
Kezébe tedd le, amíg teheted.
S mit hoz a jövő? Nem is sejtheted,
Nem kell, hogy tudjad: tudja Istened.
Most arra kérlek a Jézus nevében:
Tégy mindent Isten kezébe!
Hagyj mindent Isten kezében!
Mit Neki adtál, bízd rá egészen,
"Az Úrra hagyjad minden utadat"
Ó add át Neki teljes önmagad!
Ő számon tartja minden dolgodat,
Ne vedd kezedbe ismét sorsodat!
Hadd tartson kézben mindent hű Urad..."

(részlet Vizi István verséből)

angel

Isten szeretete végtelen

Néha mikor elgondolkodol
Kire számíthatsz az életed során,
Egy név az csak, mely benned érlelődik:
Isten, a Mi Atyánk!
Ha bánatod van, bármilyen fájdalmas
Ő az, kihez igaz szívvel elvonulhatsz.
Nem nevet ki, nem űz gúnyt belőled,
Hatalmas szeretete, megsegít és átölel.
Félelmed úgy érzed, nehéz elviselned,
A mi Urunk az, ki ebben segít neked.
Úgy érzed, néha az élet unalmas,
Sok-sok gond nehezedik rajtad.
Fordulj csak bizalommal az Atyához,
Oltalmat adó keze, minden gondot megold.
Megcsaltak, becsaptak, átgázoltak rajtad,
Nem kívánsz tovább élni, célodat feladtad.
Egyet tegyél meg, menj az Úr házába,
Bánatos szíved valami boldogság átjárja.
Rádöbbensz: bánatodra a választ rögtön megtaláltad.
Előtte nincs titok, őt be nem csaphatod,
Őszinte legyen minden pillanatod.
Minden időben, minden korban,
Esőben, hóban, zivatarban
Az egyetlen akire mindenben számíthatsz.
S mikor közeleg a vég, közeleg az elmúlás
Ő az egyetlen, aki mindig melletted áll-
Nem hagy ott egy pillanatra sem,
Megölel... megsegít... fájdalmadon enyhít.
Utolsó pillanatban is Ő fogja a kezed,
Ő lesz az, aki fogad majd a nagy mindenségben.
Most már tudod, az életed véges,
Mindig és mindenért az Istent szólítod meg.
Tehát még nem késő, alakítsd így
az életed,
Meglátod az Úr majd megsegít tégedet.
Köszönd meg számtalanszor az életet Néki,
Meglátod, Hited mindig, mindenben
átsegít. 

Istenünk, Te örömmel ajándékozod meg az embereket, és azt várod, hogy örömben éljenek, mert a te világod öröm és boldogság.
Űzd el lelkemből a szomorúságot.
Adj gondolataimnak szárnyat, és vedd el tőlem a gondokat.
Azért is könyörgök több örömért, hogy másokat is örömre hangolhassak.

Amen.

 

Uram , adj egészséget!

Csendes kis kápolnában térdre ereszkedek,
Mély sóhajom gyöngyei arcomon peregnek.
Szeretett Istenem, hozzád küldöm fohászom,
Könnyem cseppjeit a betegekért hullajtom.

Látod, mennyi ember kiált új reményekért?
A porba hullt, de mégis értékes életért?
Csodás álmokból szőtt, varázslatos célokért?
Egy jó szóért, segítő kézért, szeretetért?

Adj hitet és elég erőt, kérlek Istenem!
Nem lehet, hogy bárki méltatlanul elvesszen!
Nehéz az út, mit nemes küldetésként kaptunk,
Hibáztunk sokszor, de kínnal el nem bukhatunk!

Oldozd fel a betegség fájó kötelékét,
Add vissza az elesettek szép reménységét!
Tegyél áldott csodákat dicső kegyelmeddel,
Cseréld fel a sorvadást viruló élettel!

A virágok özöne kertekben pompázzon,
S ne a könnyáztatta temetőben nyíljon!
Add, hogy a kéz szeretve fogjon másik kezet,
Felemelve egymást, tegyenek lépéseket!

Engedd a szív arcát egy másikban látni meg,
Ne legyen egy szem sem, mi a sötétben mereng!
Gyújts a homályban apró, szelíd mécseseket,
Mely utat bevilágítva hozzád elvezet!

Éreztesd, hogy minden lélek fény és szeretet,
Ki gyermekedként boldog életre született!
Áld meg, kit gyötör a kór, ereje elveszett,
Ápold irgalommal, már eleget szenvedett!

Hálát adok Szent Atyám, hogy ajtót nyitottál,
Magadhoz engedtél és békességet adtál.
Könyörgő szavaimmal hozzád fordulhattam,
Az esendő emberekért imát mondhattam.

Köszönöm. Ámen.

angel

Szívből köszönöm Istenem az életem,
köszönöm, hogy óvód, vigyázod léptemet.
Köszönöm hogy adsz, köszönöm ha elveszel,
köszönöm, mert tudom a fényed felemel..
Köszönöm neked a hajnalokat s az estét,
köszönöm a szeretet mi felőled árad és megvéd..
Köszönöm a családomat és a barátaimat,
köszönöm hogy mindig , mindenkor velem vagy..
Köszönöm hogy minden imám válaszra lel,
bár néha a szomorúságtól nem látom meg..
Köszönöm ami voltam, vagyok és leszek,
Köszönöm neked szívből, az életemet! Ámen..

Iván Erika

Uram !
Annyi mindenért kell köszönetet mondanom,
bár sok ezernyi imával még mindig tartozom Neked.
Őszinte lelkemet úgy is csak te ismered,
nem is kell, hogy elmondjam neked.
Csak tudd, mégis!..
Köszönöm az életem, amit
egyszerűen, de mégis élhetek.
Köszönöm hogy láttatod velem
mindazt a szépet, mi köröttünk terem,
és engeded nekem, hogy mindig ott legyek,
ahol szükség van rám és segíthetek.
Köszönöm Neked a szenvedéseket,
a bánatot, a fájó könnyeket,
Hisz mindig tudod, mit miért teszel.
Valamit biztosan most is tervezel,
mert látod, ahogy lassan s csendesen,
lelkem bús köpönyegét magamról levetem.
Látod, hogy örülni tudok fűnek, fának, minden virágnak,
és hálásan köszönöm, hogy átadhatom magamat még ezernyi újabb csodának!
Ámen

angel

Végh Tamás
Fohász

Mindennapi szavainkat
Add meg nekünk ma,
Hogy tudjunk
Egymáshoz szólni szépen.
Káromkodjon bár e jelen,
Mi maradjunk meg
Vérpiros igézetükben.

Mindennapi jóságunkat
Add meg nékünk ma,
Hogy ki ne hűljön
Bennünk az a jászol,
Melyből egykor
Kihangzott az Ígéret,
Őszbe lehullt
Nyaraink csendjén törve át.

Mindennapi szívünket
Add meg nékünk ma,
Hogy bírja erővel
A reszkető lélek,
Ne legyen sohasem
Szeretni rest,
Ha már fájdalmait
Hozzád felemelte.

Imádság:

Urunk, nyugtalan szívünket magad felé irányítod. 
Add meg nekünk a hűséget:
lehessünk mindig hozzád ragaszkodó, Terád figyelő emberek. 
Értékeket
bíztál ránk: az életet, a földet, a világot. 
Add, hogy meg tudjunk felelni
a mindennapok kihívásainak, amikor őrizni és óvni kell az életet, amikor
gondozni és védeni kell földünket, világunkat, emberi közösségünket.
Add,
hogy sose legyünk megosztott szívűek: add, hogy mindig Neked, az igaz,
egyetlen Istennek szolgálhassunk. 
Segíts, hogy hűségesek lehessünk Hozzád
minden cselekedetünkben.

angel

Gegő Rebeka : 

Fohász

Te, a mindenség Teremtője, 
Nézz le hozzánk ide a Földre: 
Áldást szórj a szenvedőkre, 
S okot adj, az új reményre. 

Add, hogy a világra béke szálljon, 
A düh, s a gyűlölet messze szálljon. 
Szívünkben szeretet sarjadjon, 
S hitünk mindig megmaradjon. 

Óvd meg lelkünk tisztaságát, 
Hallgasd meg mindenki imáját, 
Vezesd, ki nem találja útját, 
Váltsd valóra sokak álmát. 

Te, ki belelátsz minden szívbe, 
Ismered mindazt, ami zajlik benne, 
Segíts, hogy fájdalom ne gyötörje, 
S a bánat, ha lehet, elkerülje. 

Őrizd mind, kit szívem szeret, 
S nyújthassak, ha kell segítő kezet. 
Amikor nehéz s mostoha az élet, 
Akkor is meglássam benne a szépet.

Szabó Sándor:

Uram köszönöm

Uram, köszönöm a napfényt, mely ad nekünk meleget.
Köszönöm a testemet tápláló kenyeret.
Köszönöm a vizet, mi oltja a szomjamat,
És még mennyi, mennyi köszönet elmaradt.

Köszönöm a füvet, az esőt, a harmatot,
Köszönöm a virágot, mely ontja az illatot.
Köszönöm a fákat, melyek árnyékot adnak,
Köszönöm az estét, hogy most vége a napnak.

Köszönöm a hangyát, a tücsköt, a bogarat,
A hajnalban ébredő kis dalos madarat.
És még mennyi mindent köszönök Teneked,
Az eget, a földet, a folyót, a hegyeket.

Köszönöm a légzéshez szükséges levegőt,
S hogy boldogabb vagyok, mint bármikor ezelőtt.
Amit a legjobban köszönök, utoljára hagytam,
Köszönöm az életet, amit tőled kaptam.

angel

Jolie Taylor:

Uram nézz reám

Uram nézz reám, karom nyújtom feléd.
Ott keress, hol nem ér semmi fény.
Mindig vigyáztad léptemet, óvtad létemet.
Bocsásd meg bűneimet, mosd tisztára lelkemet.

Uram taníts meg újra hinni, bízni.
Utam csak így tudom tovább vinni.
Szeretnék angyal lenni,
szeretet szárnyán messze repülni.

Uram töröld le könnyemet,
erősítsd meg hitemet, hogy jók az emberek.
Nyisd fel szemem, hogy lássalak.
Feléd száll most a gondolat.

Lelkemet töltsd fel fénnyel, hittel, reménnyel.
Égett a tűz bennem, mégis száműzött lettem.
Ne szólj, csak fogd meg kezem.
Ne hagyd, hogy ezer darabra hulljon szívem.

Uram irgalmad oly nagy, hát el ne hagyj.
E földön nem vagyok más, csak áldozat.
Teremts egy új világot nekem,
hol boldogságban élhetem életem.

Lelkem mostantól a templomod.
Kegyeidért minden éjjel imádkozom.
Ölelő karodban áldásod rám találjon.
Uram, halld meg néma kiáltásom.

Hajdu Sára:

A lélek imája

Mindenki lelkében létezik egy ima,
Mit nem kell könyvből tanulnia.
Elég ha a csendben némán elmerül
S a szavak előtörnek oly rendületlenül.

Mik aztán maguktól mondatokká válnak,
Részesei lesznek egy szív dobbanásnak.
S lassan átjárják az egész lényed,
Érzed ugye, ahogy megroggyan a térded?

A kezed is önkénytelen összekulcsolod,
Ne bánd ha imádat némán ordítod.
S ha könnyes már a szemed, mivel nézel az égre,
Esendő vagy Ember, nincs, kinek nincs vétke.

Imádkozz hát a magad Istenéhez,
Bűneid bocsánatára, tán ez is elég lesz.
S a hited, ne veszítsd el soha,
Egy életed van, bár a sors néha mostoha.

Cipeld hát, még ha nehéz is kereszted,
Utad végén megtudod, miért kellett így tenned.
Addig imádkozz, mert létezik egy ima,
Mit a léleknek nem kell, könyvből tanulnia..

Olvasd olyan szeretettel , és hittel mint ahogyan én .
Kívánom hogy teljesüljön minden vágy, akarat mit Isten ad.
Én is kaptam , és mélyen érintett / gyönyörű/.

IMA

Kérlek, hittel olvasd. Ez egy csodálatos ima. Higgy és áldott leszel. Sokunkkal az a probléma, nem hiszünk abban, hogy Isten ki fog nyitni egy ablakot és kiontja áldásait és akkor majd nem lesz helyünk, hogy befogadjuk azokat. Bátorítok mindenkit, forduljon Istenhez. Ő hű a Szavához. Isten nem hazudhat és Ígéretei igazak. Három dolog fog történni az eljövendő héten. 1. Váratlan segítségben lesz részed. 2. Túl fontos lesz ahhoz, hogy semmibe vedd. 3. Találkozni fogsz Istennel és már nem leszel ugyanaz.

Az én mai imám érted:
A szemeid, melyek megpillantották ezt az üzenetet, ne lássák meg az ördögöt, a kezek, melyek elküldik ezt az üzenetet másoknak, ne munkálkodjanak hiába, a száj mondjon áment erre az imára és nevessen mindörökké. Maradj meg Isten szeretetében, amint elküldöd ezt az imát mindazoknak, akik a listádon szerepelnek. Legyen szép az életutad! Bízz Istenben teljes szíveddel és Ő nem fog megfélemlíteni téged, mert Ő maga a Legfőbb, Legfenségesebb, Leghatalmasabb, Legcsodálatosabb, Legirgalmasabb Úr! Ha igazán szeretnéd az áldását, olvasd tovább .

Égi atyánk, Legdicsőségesebb és szerető Isten, Hozzád imádkozom, bőséggel áldd meg családomat és engem. Tudom, hogy te elfogadod azt, hogy a családhoz mások is tartoznak, mint egy apa, anya, nővér, fivér, férj és feleség,gyerekek és mindazok is, akik hisznek és bíznak Benned. Atyám, most küldök fel hozzád egy imát, kérem áldásodat nemcsak arra, aki ezt az emailt nekem küldte, hanem önmagamra és azokra is, akik ezt továbbküldik. És tudom, hogy az ide illesztett imát elmondók imái - akik hisznek és bíznak Benned - erősebbek, mint bármi más a világon.

Istenem, Atyám, mentsd meg az olvasót most nyomban a betegségeitől, az adósságától, és az adósság terheitől. Áraszd ki rám Isteni Bölcsességedet, hogy jó gazdája lehessek mindannak, amit adtál nekem Atyám, hogy megismerhessem, milyen Dicsőséges és Fenséges vagy és hogyan engedelmeskedjünk, hogyan kövessük Igédet, hogyan legyen a hitünk akkora, mint egy mustármagé, hogy kiáraszd ránk áldásaidat. Köszönöm azokat az áldásaidat, melyeket eddig kaptam, azokat is, melyeket még adni fogsz, mert tudom, hogy még nem tetettél meg mindent velem. Jézus nevében imádkozom.
Ámen.

Dsida Jenő:

Gyöngék imája

Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, fűre, szétmálló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz,
csak gyönge, nagyon gyönge. 

angel
Idős emberek imája


Uram vigyázz reám, hogy öreg koromban is szerethető legyek.
Fékezd meg túlbuzgóságomat, amellyel azt képzelem, hogy
nekem minden témához, mindig mondanom kell valamit.
Szabadíts meg attól a jó szándékú segíteni-akarástól, amellyel
mindig én akarom elrendezni mások rendezetlen ügyeit.
Ne vegyem zokon, ha az emberek beavatkozásnak nevezik az
én segíteni akarásomat.
Taníts meg arra, hogy okos legyek, de nem okoskodó.
Legyek mindig kész a szolgálatra, de a mellőzést is el tudjam
fogadni.
Sok bölcsességet halmoztam fel életemben és nagyon sajnálom,
hogy ezt talán nem tudom másoknak továbbadni.
Beletörődöm ebbe Uram, de ugye megérted kérésemet, hogy
legalább néhány barátom maradjon mellettem ezekben az
utolsó években.
Taníts meg arra, hogy tudjak hallgatni betegségeimről és a
nehézségeimről. Ezek évről évre növekednek és velük együtt
nő bennem a hajlandóság arra, hogy mindig ezekről beszéljek.
Nem merem azt a nagy kegyelmi ajándékot kérni tőled, hogy
őszinte együttérzéssel tudjam hallgatni másoknak betegségekről
szóló folyamatos panaszkodását. De legalább arra adj erőt, hogy
türelmesen végig hallgassam őket.
Azt sem merem kérni, hogy halványodó emlékezőképességemet
erősítsd meg olyanná, amilyen régebben volt. Inkább azt kérem,
hogy adj nekem több szerénységet és kevesebb magabiztosságot,
amikor előfordul, hogy ugyanarra az esetre másként emlékeznek,
mint én.
Ajándékozzál meg azzal a csodálatos bölcsességgel, amely beláttatja
velem, hogy én is tévedhetek.
Taníts meg arra, hogy előítéletektől és irigységtől mentesen fel tudjam
fedezni az utánam következő nemzedékek igazát és ajándékozd nekem
azt a derűs szabadságot, hogy sok jót tudjak mondani a fiatalokról.
Tölts be úgy a te szereteteddel, hogy vénségemben is szívesen szóba
álljanak velem az emberek. Tudom, hogy nem vagyok szent, de azt is
tudom, hogy az öregember örökös zsörtölődése az ördög munkájának
a csúcsteljesítménye.

Wilhelm Nakatenus SJ:

Egy meghallgatott imádság

Erőt kértem az Úrtól,
s Ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam,
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam,
gondolkodó agyat adott és testi erőt kaptam,
hogy dolgozzam.
Kértem bátorságot,
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.
Áhítottam, hogy szeretni tudjak,
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
akiken segítsek.
Kegyes jóindulata helyett alkalmat kaptam a jóra,
és mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Imádságom meghallgatásra talált.
(Aachen, 1682.) 

angel

Drága Jézusom, fedj be engem drága szent véreddel! 
A te drága szent véred tisztítson meg és oltalmazzon! 
A te kereszthalálod mentsen meg a kárhozat tüzétől! 
Édesanyám, a te könnyeid tisztítsanak meg és vezessenek a nehéz úton! 
A te végtelen anyai oltalmad védelmezzen meg a gonosz támadásaitól!
Kérlek Édesanyám, és Jézusom, födjetek be szent palástotokkal! 
Legyetek segítségünkre a nehéz helyzetekben! 
Oltalmazzatok, és vezessetek a szeretet útján! 
Szentlélek, jöjj, tölts be engem a Te szent lelkeddel! 
Ne engedd lankadni a szívem! 
Ne engedd a szeretetlángot kialudni a szívemben! 
Segíts, és tégy engem a szeretet eszközévé. 
Tölts be engem az égi kegyelmekkel, hogy segítségemre legyenek a nehéz helyzetekben! 
Mennyei Atya, küldd Lelkedet, hogy mindig tiszta és egyszerű gyermeked lehessek!
Töltsetek el az égi szeretettel, és vezessetek! 
A ti akaratotok valósuljon meg bennem!

Ámen.

Hálaadás és könyörgés

Istenem! Köszönöm, hogy adtál újra egy napot.
Meg egy órát, egy további percet,
új alkalmat, hogy szolgáljak Neked.
Szabadíts meg ma a jövőtől való félelemtől,
a holnap felőli aggodalomtól,
valaki iránt érzett keserűségtől,
a veszély idején rám törő gyávaságtól,
a munka terhe elől menekülő lustaságtól,
a megfutamodástól, amikor vannak új lehetőségek,
a gyengeségtől, amikor a Te erőd közel van.
Tölts meg ehelyett szeretettel, mely nem ismer határokat,
bátorsággal, mely nem rendíthető meg,
hittel, mely dacol a sötétséggel,
erővel, mely feladataimhoz elég,
hűséggel, mely országod javáért fárad,
bölcsességgel, hogy szembenézzek az élet változásaival,
hatalommal, hogy Hozzad emeljek fel embereket.
Légy velem újra ezen a napon.
Használj tetszésed szerint.
Jézus nevében kérem.

Ámen.

angel

Adj szeretteimnek jó egészséget

Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot,
hitet és szeretetet, igaz lelki életet,
ajándékozd nekik békédet, amelyet
nem kaphatnak meg a világtól.

Engedd, hogy védelmed alatt
boldog közösséggé váljunk;
hogy mindig szeretettel és
hűséggel viseljük el, ami ér bennünket;
hogy mindig osztozzunk egymás
örömében és bánatában.

Adj erőt, hogy amikor szeretteim
elcsüggednek és keserű csalódás éri őket,
mindig vigasztalást, menedéket,
támaszt jelenthessek számukra!
Ámen

Esti ima

Köszönöm Istenem a mai estén Neked
Hogy átölelt áldásod, fényed és kegyelmed
Ma is megmutattad segítő kezedet
Meghajtom előtted őszintén fejemet
Oltalmazó karod útmutatást adott
Szerető szívemben hallom igaz hangod
Hálatelt szívemmel kérlek Jézus Uram
Szűzanya, Tanítók, Mennybéli Atya
Segíts emlékeznem szent igaz valómra
Hogy tisztán ráláthassak mai dolgaimra
Számadást vethessek a szeretet fényében
És megbocsátást tegyek lelkem erejében
Ha hibáztam Uram, segíts, hogy meglássam
Szívbéli jósággal mindazt kijavítsam
Adj erőt mindehhez az álom mezejében
Mikor fent járok Nálad csillagfénnyel
Angyalaid kik álmomban kísérnek és óvnak
Küld el hozzám őket, míg eljön a holnap
S ha szemem becsukódik megnyugodva Benned

Éjjel míg pihenek Te ringatsz el engem

ÁMEN

angel

Nichi-ya Nikoletta:

Drága Uram

Drága Uram, nem kérek tőled egyebet,
csak azt, hogy az utamon kísérjen szeretet.
Nem kell sok pénz, sem fényűző élet,
egyedül a boldogság, amíg csak élek.

Küldj egy hű társat, aki szívből szeret,
aki őszintén ölel, és a jó irányba vezet.
Adj töretlen hitet, hogy küzdeni tudjak,
s a végtelen harcban el sohase bukjak.

Ne hagyd, hogy a lelkem rossz útra térjen,
s az ördög keze végül engem is elérjen.
Segíts, hogy majd én is segíteni tudjak,
s elég erős legyek ahhoz, hogy a célomig eljussak.

AZ IMA ÁLDÁSA

Van egy szolgálat, melyhez nyelv se kell,
Se nagy erő, se kéz, se láb,
És mégis ez jut legtovább.
Ez a szolgálat hangtalan,
Nem gyors, sőt mozdulatlan.
Titokzatos: az nem is tudja tán,
Kiért hűn szolgálsz nap-nap után,
Nem is sejti, mi hozza azt,
Hogy bújára talál vigaszt.
Csak azt érzi, hogy megjavul,
Élte lassan átalakul.
Gyönyörűséges ige ez,
Amely boldogságot szerez.
Így szolgálni könnyen lehet,
Nem kell hozzá csak szeretet.
Nem kell nap. Néhány perc csupán,
Jézus nevével ajakán.
Nem tett, csak hit, lélek-erő,
Akarat, égbe emelő...

Aki végzi annak kiváltság

Ifj. Kovács Géza:


Uram, csak Te hallod

Uram, csak te hallod, a néma kérésem
Mit mással megosztani nem lenne érzésem
Bízva az Igében, s bízva Szent Szavadban
Hozzád fordulok én, minden gondolatban

Te vagy az erőm, Te vagy a tanom
Te vagy félelmek közt, az őrangyalom
Te vagy a váram, te vagy az arcom
Te vagy ki vívja, velem a harcom

Bennem élsz örökre, hatalmas Isten
Bennem, kit képedre alkottál
Bennem, ki már sokszor bántott
Kiben nem egyszer csalódtál

S még is velem vagy, megbocsátó Isten
Még is velem vagy, s kívánságod nincsen
Csak a tíz parancsolat, mit tartani nehéz
Égi-földi boldogsághoz, ennyi az egész

Szükségemben Isten, hozzád száll fohászom
Bárány vagyok Uram, s Te vagy a Juhászom
Add meg kegyesen, mit kér a Te szolgát
Hogy a Te dicsőségedre, végezhesse dolgát 

Berde Mária:


Add meg Uram

A minden napi kenyeret
A minden esti nyughelyet.

Nyáron a nyájas kék eget,
Télen a tűzhely meleget.

Vizek jótevő hűvösét,
Tisztaság tisztes köntösét.

A harcban már kíméletet,
s hogy elbírjam az életet,

Kis gondot értem, mennyi bár
koccant tojásnak is kijár.

És néha jó sugalmakat,
Még el ne üljek hallgatag.

Mesét, mely feltör könny helyett,
És másoknak is enyhület.

Fölöslegképp meg ne tagadd,
Néha mosolyom is megadd,

Csak a kevés kedvesekért,
Kinek ez még örömet ér.

És mindennapi hitemet,
Hogy elvezesse szívemet,
A Tőled gyúló pici lángot,
A mindennapi Miatyánkot.

angel

Angyali üzenet

"Nincs szebb dolog az életben,
mint másoknak örömet szerezni!
Nincs boldogabb érzés a világon,
mint vigasztalni, adni, szeretni!
Hidd el, nem ér az élet semmit
mások boldogsága nélkül!
S annyit ér a lelkünk a világon,
ahány lélek szeretetén épül!
Szeretnék Angyalként az emberek lelkébe látni,
egy pillanatra megérteni őket,
s mélyen a szívükbe ásni.
Megőrizni mosolyukat,
s cserébe az enyémet adni,
átélni minden élményüket,
s őket nem szenvedni hagyni.
Átölelni őket, ha éppen egyedül vannak,
csókot adni nekik,
de csak aki megérdemli annak.
Velük zokogni, s örülni,
amikor csak lehet.
Hiszen ez a legtöbb,
amit egy Angyal megtehet!"

Mária Harascsák

FOHÁSZ

Istenem, oh, egyetlen Úr
Kinek trónod a kék azúr
Gyönge lányod előtted áll,
Minden jót csak Tetőled vár.
Jöjj le ide kegyelmeddel,
A félelmet űzd el, vedd el.
Szereteted harmatcseppje,
Csepegjen a szívsebemre.
Gyógyítsd meg e beteg szívet
Ébreszd fel az élő hitet.
Erőd uralkodjék bennem,
Segéljen tehozzád mennem.
A magas ég szentelt széked,
A tiszta szív oltárképed.
Reményem a fénylő csillag,
Fohászom az égő illat.
Hozzád emelem szívemet
Oh hallgasd meg kérésimet. Ámen.

angel

Végh Tamás
Fohász

Mindennapi szavainkat
Add meg nekünk ma,
Hogy tudjunk
Egymáshoz szólni szépen.
Káromkodjon bár e jelen,
Mi maradjunk meg
Vérpiros igézetükben.

Mindennapi jóságunkat
Add meg nékünk ma,
Hogy ki ne hűljön
Bennünk az a jászol,
Melyből egykor
Kihangzott az Ígéret,
Őszbe lehullt
Nyaraink csendjén törve át.

Mindennapi szívünket
Add meg nékünk ma,
Hogy bírja erővel
A reszkető lélek,
Ne legyen sohasem
Szeretni rest,
Ha már fájdalmait
Hozzád felemelte.

A  KERESZT IMÁJA
 
Keresztet a Földön mindegyik ember kap
Az egyik kisebbet, a másik nagyobbat.
Szülessen kunyhóba, avagy palotába,
El van készítve az ő keresztfája. 
 
Az a csoda az után, hogy senki nem látja
Milyen nagy a másik ember keresztfája!
 
Van ki könnyen hordja, még nevetni is tud
A másik zokog és a földre rogy. 
Van aki büszkén viszi, hisz senki se látja
Hogy vérzik a válla, sebes a háta.
 
Van aki alázattal és lehajolt fővel,
Viszi keresztjét, .. Krisztusi erővel. 
Van aki morogva zúgolódva viszi,
Minden sarkon megáll, ha lehet leteszi.
 
Van aki dicsekszik, örül ha megszánják
Hazug könnyek sokszor áztatják orcáját. 
Van aki keresztjét más vállára rakja,
Abban a hiszemben vissza nem kapja.
 
Van aki félrenéz, , hol jobbra hol balra
Segít embertársán, ő segít te balga 
Én a keresztemet fiatalon kaptam
Elfogadni, hej sehogyan sem akartam
 
Sírtam lázadoztam, még össze is törtem
Óh csodák-csodája összenőtt előttem 
Azután felvettem gyenge vállaimra
Tudtam, hogy elkísér hűen a síromba
 
Tövises utakon elgyengül a lábam
Vittem a keresztem meggörbült a hátam 
Elestem, felkeltem, így ment éveken át
Vittem cipeltem a nehéz keresztfát
 
Elmentem messzire, idegen országba
Oda is elkísért a keresztem fája 
Akiket szerettem, azok egytől egyig
Azok kigúnyoltak, lettek ellenségeim
 
Töviskoszorúkat a fejemre nyomták
Könnyeim patakját szélesre ássák  
 
Mivel keresztemet nehéznek tartottam
Azért még hozzá egy fakeresztet kaptam
Oda van téve gyermekem sírjára
Egyből kettő lett a keresztem fája 
 
Már megöregedettem, hajam fehér lett
De az én keresztem súlya könnyebb nem lett
Naponta növekszik a keresztem súlya
Vagy én lettem gyengébb, vállam nem bírja 
 
Ó sokszor de nagyon szeretném letenni,
Azt hiszem tovább már nem is lehet vinni
Vérzik szívem, lelkem roskad össze
De az én keresztem, hű hozzám örökre 
 
„Cirenei Simon” ki vinni segíted
A jó Isten áldjon meg érte tégedet
Amikor   meghalok eltemetnek engem
Letűzik síromra nagy nehéz keresztem 
 
Bocsásd meg Jézusom, hogy zúgolódva vittem
És most visszaadom néked a keresztem
Csak azt az egyet kérem tőled ó istenem
Lelkemet vedd hozzád, magadhoz majd 
Ámen

angel

Ha él még benned a remény a jóra,
vágyakozzál édes Megváltódra.
Ő eljön hozzád és szeretetét adja,
ha a szíved Őt, őszintén akarja.
Csak nyisd imára ajkad s kulcsold össze kezed,
s lelked megérintheti az Isteni szívet.
A mennyei tűz átjár, de mégsem éget,
csak tisztít és emel, fel az egekig téged.
Leomlanak a falak, melyek elválasztanak Tőle,
s már csak a határtalan szeretetét érzed, ami árad Belőle.
Szabadság ez mely ki nem mondható,
szárnyal a lélek, de szavakba nem foglalható,
s hogy átéld a lét e csodás titkát,
valld Uradnak, Jézust, Isten fiát.
Szerelme a tiszta szó, mely az igazság forrásából fakad,
gyógyulás a léleknek, csak ez az igazi vigasz.
Mindig jól és mindig jót, csak Rá emeld tekinteted,
Ő adja a szót s a módot miként cselekedhess.
Örökké Rá figyelj, ez az élet nagy titka,
nem engedi, hogy hibázz, csak Benne maradhatsz tiszta.
S mikor hálát adsz mindenért, már nem kötelességből teszed,
szeretete átjár s csordultig lesz szíved,
s ha akarnád sem tudnád tartani magad,
egész lényed hálává válik, pillanatok alatt.
Engedd el könnyeid, mert tisztára mosnak,
s mikor Istenedért sírsz, veled angyalok dalolnak.

Annyi mindenért kell köszönetet mondanom,
ezernyi imával is, még mindig tartozom,
őszinte lelkemet úgy is ismered,
nem is kell, hogy elmondjam neked...
Csak tudd, mégis...
Köszönöm, hogy az életem
egyszerűen, de mégis élhetem
s hogy kislányként fehér zokniban dalolva
nézhettem fel a csillagokra...

Te ott voltál, s vigyáztál rám...
elküldted értem a Nagymamám...
Szerettek sokan, voltak barátok,
a tudást is, amit adtak a szigorú tanárok,
a szellőt, ami arcomat lágyan simogatta,
mikor az első csókot lehelték ajkamra...
Köszönöm... Uram a gyermekeimet.
Ennél nem is adhattál volna nagyobb örömet!
Köszönöm, hogy láttattad velem
mindazt a szépet, mi köröttünk terem...
Te engedted nekem, hogy mindig ott legyek,
ahol szükség van rám és segíthetek.

Köszönöm Neked a szenvedéseket,
bánatot, a fájó könnyeket...
Te mindig tudod mit, miért teszel,
valamit biztosan most is tervezel...
mert látod, ahogy lassan, s csendesen...
lelkem bús köpönyegét magamról levetem,
hogy örülni tudok egy piros virágnak...
s átadom magamat egy újabb csodának.

angel

Azon a napon, amelyen megismertelek
Megismertem veled a Te mélységes hited,
Mennyi időt vesztegettem el azóta
Már akkor ráléphettem volna erre az útra.

Te mindig hívtál : Gyere és élj vele
De akkor még szívemet nem érintette,
Láttam, hogy ez jó, hogy valami más
De nem ért el hozzám az igaz hívás.

Nagy gondoknak kellett jönniük ahhoz
Hogy akarjak lépni közelebb az Úrhoz,
Így találtam meg magamban a választ
Több kell nekem, mint emberi támasz.

Vízesésként hullott akkor ezernyi könnycsepp
Éreztem, hogy bennem valami más lett,
Az én időm eljött, szívem ki kell nyitnom
Most lépnem kell, ez belső parancsom .

Segítő kezed akkor magával húzott
Minden mit tettél, békét árasztott,
Tekinteted reménnyel marasztalt
Jóságod szívembe fénysugarat csalt.

Azóta a teher csak édes teher nekem
Nehéz még néha, de boldogan viszem,
Mondtad, ha nem bírom és a földre esem
Isten szeretete mindig felemel.

A mai napig futok, minden gonddal hozzád
És Te mindig ott vagy, ha szükségem van Rád,
Szűkre szabott idődből is szakítasz nekem
Visszaadod Istent, ha kicsit elengedem.

Tudom, Istentől való az a nagy szeretet
Amivel Te engem mindig segítesz,
Nem is tudom eléggé megköszönni neked
Átadom hát Istennek, hogy áldjon meg Téged.

Dévényi Erika

ADY ENDRE : 

HISZEK HITETLENÜL ISTENBEN


Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok,
Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élő, sem halott.

Szinte ömölnek tört szívemből
A keserű igék,
Melyek tavaly még holtak voltak,
Cifrázott semmiség.

Most minden-minden imává vált,
Most minden egy husáng,
Mely veri szívem, testem, lelkem
S mely kegyes szomjúság.

Szépség, tisztaság és igazság,
Lekacagott szavak,
Óh, bár haltam volna meg akkor,
Ha lekacagtalak.

Szűzesség, jóság, bölcs derékség,
Óh, jaj, be kellettek.
Hiszek Krisztusban, Krisztust várok,
Beteg vagyok, beteg.

Meg-megállok, mint alvajáró
S eszmélni akarok
S szent káprázatokban előttem
Száz titok kavarog.

Minden titok e nagy világon
S az Isten is, ha van
És én vagyok a titkok titka,
Szegény hajszolt magam.

Isten, Krisztus, Erény és sorban
Minden, mit áhitok
S mért áhitok? - ez magamnál is,
Óh, jaj, nagyobb titok.

angel

Megváltóm, Hozzád száll imám:
Taníts meg élni igazán!

Az élet legdrágább ajándék,
S én élni igazán szeretnék!
Nem úgy, amiként sokan élnek,
Dolgoznak, sírnak, nevetgélnek,
Vagy éltek Fáraók a trónon,
És szirének a szigetparton,
Kis eszkimók a jégrétegen,
Vagy ősatyánk az édenkertben.

Élni! Nem úgy, mint sokan élnek,
Kik a lelkükkel nem törődnek,
Járnak e létben gondtalanul.
Vagy összetörten, nyugtalanul,
Őrjöngnek, sírnak és gyűlölnek,
Dínom-dánomban elmerülnek.
Naponta vermet ásnak másnak,
S ha beleesnek, kiabálnak.
Gyilkolnak szívvel, szájjal, tettel,
Nincs viszonyuk a szeretettel.
Nehéz keresztet raknak másra,
Ők nem vinnék, hogy más meglássa.
Szenvedni félnek, mint a tűztől,
De másokat nem óvnak ettől.
S míg békéről zengedez ajkuk
Csak félig van elásva kardjuk.
Port hintenek egymás szemébe
S vakon rohannak végzetükbe.

Élni! Mint a hithősök éltek!
Kik e világgal nem törődtek,
Könyörületes szívvel jártak,
Jutalmat senkitől sem vártak.
Szerettek szívvel-szájjal-tettel,
Nem sújtottak senkit kereszttel.
De ők viselték mások terhét,
Testvérré fogadták a szegényt.
Őket mindenki üldözte, gúnyolta,
Otthonuk volt a katakomba.
Kiket bántott fagy, jégeső, hó,
Kikre a világ nem volt méltó.

Élni! - Igazán! - búban, bajban,
Imádkozni a nagy viharban!
Szenvedni Krisztusért keresztet,
Vállalni börtönt, rabbilincset,
Bemenni tüzes kemencébe,
Dobatni oroszlánok vermébe,
Ha kell, szenvedni hajótörést -
S így törjek az Igének rést.
És életemnek mártír vére
Legyen a szeretet pecsétje...
Ilyen életnek nagy az ára...
Így élni lelkem leghőbb vágya...

Megváltóm, hozzád száll imám:
Taníts meg élni igazán!

Dénes Ferenc

Katona István:

 Jöjj, Szentlélek ...

Jöjj Szentlélek, jöjj Imádság Lelke,
taníts meg szívem mélyéből imádni az Urat,
legyőzve a földi dolgok szórakoztató varázsát,
segíts, hogy minden figyelmem az Egyetlené legyen.

Jöjj Szentlélek, jöjj Szeretet Lelke,
gyújtsd lángra a szívemet egészen
az Isten- és emberszeretet tüzével.

Jöjj Szentlélek, jöjj Irgalom Lelke,
töltsd el bensőmet az együttérzés erejével,
hogy ha szükséget szenvedőt látok, ne forduljak el,
és megbocsátással válaszoljak a haraggal támadónak.

Jöjj Szentlélek, jöjj Szépség Lelke,
add, hogy megnyíljon szemem és mindenben
felismerjem az Atya szépségének ragyogását.

Jöjj Szentlélek, jöjj Bölcsesség Lelke,
add, hogy a mulandó dolgok kísértései között
mindig az örökkévaló legyen a mértékem
és bölcsességed fénye világítson a sötétben.

Jöjj Szentlélek, jöjj Erő Lelke,
újítsd meg akaratom erejét,
hogy követve indításaidat,
bátran fussam végig a ,,pályát".

Jöjj Szentlélek, jöjj Győzelem Lelke,
védelmezz a gonosz alattomos támadásaitól,
szabadíts meg az aggodalmaktól és félelmektől,
hogy ujjongó szívvel dicsérhesselek Téged.

Jöjj Szentlélek, jöjj Öröm Lelke,
töltsd el lelkemet isteni örömöd boldogságával,
hogy a reménytelenség és szomorúság támadásait visszaverve
örömmel szolgáljalak Téged.

Jöjj Szentlélek, jöjj Ige Lelke,
taníts meg az Írás titkait megértenem,
hogy mint lángoszlopok a pusztai vándorlásban,
Isten üzenetei vezessenek ezer veszélyen át
az örök Kánaánba. Ámen

angel

MINDÖRÖKKÉ

Lelkembe látó én Istenem,
Bocsásd meg minden bűnöm nekem.
Változtasd lelkem hófehérre,
Hogy ne legyen rajta az éltem vétke.
A Földön élőknek békét kérek!
A hajléktalanoknak menedéket!
És add meg Uram, hogy minden gazdag
Örüljön annak, hogyha adhat!
Legyen az ember százszor áldott,
Ha lelke mélyén már jóra váltott!
Járja át szívét a szeretet fénye,
Ez legyen lénye szent igénye!
Gazdagabb legyek, ha mindezt látom:
Legyen a jószándék az én világom.
Ha lehetne kérném, Uram az Égben!
Tisztuljon lelkem a földi létben.
Nem nagy vagyont, de kincset kérek,
Amitől gyógyul a sebzett lélek!
Nemesedjen a sátán is végre!
Hogy eljöjjön végre a világ-béke!
Kéréseimnek se' vége, se' hossza,
Szívemmel hiszem, a jövő meghozza!
Istenem add, hogy csodaképpen,
Így ragyogjon el a jövő létben!
Tedd nemessé az emberi lelket!
Legyen ez Istenem a jövő kezdet!
Az ember szívébe türelmet kérek,
Hogy helye legyen az égi fénynek!
Ha mindezt megadod Jóságos Isten!
Megváltozhat a Földön, majd minden!
Oldozd fel Atyám az Éva-vétket!
És akkor a jóság csak hitet éltet!
Így lesz az élet, mit nekünk adtál,
Egy szorgos, gazdag mézes kaptár!
Az emberiség a földi térben,
Pontos lesz majd, mint csillag az égen.
Ámen

Szénási Sándor:

 Magyar imádság

Uram, egy népért könyörgök:
Fordítsd felé Szent Orcád!
Szíved ajtaján, ím zörgök:
Tied hatalom és ország!
Uram, egy népért könyörgök:
Sokszor káromol az ajka,
Szenteld meg ajkát, s felzendül
A legszebb zsoltárszó rajta.
Uram, egy népért könyörgök,
A szíve sokszor oly konok.
Hódítsd meg, s akkor e szív
Lesz majd királyi zsámolyod.
Uram, egy népért könyörgök,
Mindene van és mégis szegény:
Mert Nélküled árva koldus
Aranyhalmai tetején.
Uram, egy népért könyörgök:
Mindig szabadságra vágyott,
De bűnei bilincséből 
Tehozzád alig kiáltott.
Uram, egy népért könyörgök:
Annyit folyt könnye s vére!
Ajándékozz arcára mosolyt
És vidám Napot egére!
Uram, egy népért könyörgök:
Érezze, mindig szeretted.
Gyógyítsad meg a vakságát,
S ragyogjon felé Kereszted!
Uram, egy népért könyörgök:
Magyar népemért most, sírva.
Imádságom szívembe van
Örök betűkkel beírva.

angel

Szeretlek Jézus

Szeretlek Jézusom, hűséges pásztorom,
Életem teljesen Neked adom.
Neked adom Uram, ki engem megtaláltál,
A bűnben elveszni nem hagytál.

Lehajoltál hozzám, és kebledre vontál,
Sohasem felejtem el, amit akkor mondtál.
Szerelmednek lelke átjárja szívemet,
S el kellett hinnem, hogy jegyesed lehetek.

Ruhám, mit szégyelltem, foltos volt a bűn miatt,
Lehullott rólam, egy pillantásod alatt.
Megmostad lelkemet drága szent véredben,
És felöltöztettél ragyogó fehérbe.

Tudom már mit jelent elhívottnak lenni,
Rajtad kívül Uram, nem boldogít semmi.
Amikor hallgattam kedves szavaidra,
Átjárta a szívemet az örömáradat.

Üldözhet a világ, had támadhat reám,
Nem rendít meg semmi, vigyázol reám.
Nemes forgatagban velem, vagy Te híven,
És nem szakaszthat el tőlem semmi.

Hűséged vezérel, mert szavad biztat,
Szereteted fénye utat mutat.

Hogy meg tudjunk bocsátani...

Istenünk, Atyánk,
Te mindig megbocsátón nyúlsz felénk;
taníts minket is megbocsátani.
Mivel a Te titkod,
csak Te tudsz rá megtanítani.
Ne engedd, hogy erőt vegyen rajtunk
a régi, ismerős rossz,
hogy ütést ütéssel viszonozzunk.
Adj nekünk bátorságot,
hogy felismerjük önmagunk sötét oldalát.
Lássuk be,
hogy mi is képesek vagyunk elkövetni
mindazt a rosszat, amit mások
velünk tettek.
Ismerjük fel emberlétünk törékenységét.
Kérünk, adj bátorságot és alázatot,
hogy feltárjuk mások előtt fájdalmunkat.
Ne engedd, hogy magunkba zárkózzunk,
azzal a meggyőződéssel,
hogy ez jogunkban áll,
és azt az illúziót tápláljuk,
hogy egyedül ki tudunk lábalni a bajból.
Ne engedd elfelednünk,
hogy egymás testvérei vagyunk.
Taníts meg bennünket igaz módon látni.
Bűneinket, hibáinkat olyannak tudjuk,
amilyenek,
se nagyobbnak, se kisebbnek. 
Óvj meg attól, hogy felnagyítsuk
és feleslegesen boncolgassuk a részleteiket.
Add, hogy hazánkban
az igazságszolgáltatás is
valóban az igazságot mondja ki,
teljesen, de ugyanakkor emberségesen.
Add, hogy megértsük azokat,
akik rosszat tettek nekünk.
Add meg a megbocsátáshoz szükséges
bátorságot.
Te azt kívánod, hogy szívünket elárassza
a béke.
Kérünk, szilárdítsd meg bennünk
a meggyőződést,
hogy nincs olyan rossz a világon,
amit Te ne tudnál jóra fordítani.
Add, hogy higgyük:
bocsánatod megelőz minket,
és nem várja meg,
hogy másoknak megbocsássunk.
Jó Urunk és Atyánk,
taníts arra is, hogy ellenségeinket szeressük
és sose számolgassuk,
hogy hányszor kell megbocsátanunk.
Szeretnénk a hetvenszer hétszeren túl
számolni,
hiszen Te kéred ezt,
és mert Te annyira számítasz ránk.
Ámen.

angel

Imádság

Ki ülsz az égben a vihar felett, 
Én Istenem, hallgass meg engemet. 

Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog, 
Hazámért reszketek, magyar vagyok. 

A népekkel, ha haragod vagyon, 
A magyarra ne haragudj nagyon. 

Ne haragudj rá, bűnét ne keresd, 
Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd. 

Szeresd, vigyázz rá Istenem atyám, 
El ne vesszen veszejtő éjszakán. 

Mert itt a népek nem tudják, mit ér, 
Hogy olyan jó, mint a falat kenyér, 

Hogy nem szokott senkit se bántani, 
Lassú dallal szeretne szántani. 

Édes Istenem, te tudod magad, 
A bárány nála nem ártatlanabb. 

Te tudod ezt a fajtát, mily becses, 
Milyen takaros, mily kellemetes. 

Te látod életét minden tanyán, 
Te tudod, hogy beszél: édes anyám. 

Te tudod a barna kenyér ízét, 
Te tudod a Tisza sárga vizét. 

Te tudod, hogy itt milyen szívesen 
Hempereg a csikó a füvesen. 

Tudod a nyáj kolompját, ha megyen, 
Édes szőlőnket tudod a hegyen. 

S keserű könnyeink tudod Uram, 
Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan, 

S hogy víg esztendőt várunk mindenért 
S hisszük, hogy lesz még szőlő, lágy kenyér.

Sík Sándor:

Verses imádság

Te vagy a Fészek, 
Puha vagy, édes és meleg. 
S én oly keveset gondolok veled, 
És oly sokszor máshova nézek, 
És megvetem a régi fészket, 
A régi meleget 
És a régi egyformaságot. 
Szédülő fejem vándorolni késztet, 
Keresni más vidékeket, 
Szivárványszínűbb új világot 
És ismeretlen fészket 
És elmegyek, örök elégedetlen, 
Hazátlan bujdosó gyanánt, 
És sose tudom, mért sírós a kedvem, 
És nem tudom, mi bánt 
És szállok, szállok messze földeken, 
Szüntelenül és pihenéstelen, 
És egy sajgó vágy egész életem: 
A régi Fészek melegére. 
És te vagy az Anyamadár, 
És én vagyok pelyhes fiókád, 
A csupa-vakság, a csupa-mohóság, 
Aki mindig máshova vágyik, 
Akit hív minden félhomály. 
És botorul és elbízottan 
Kiszállok bizakodva, bátran 
Nap-nap után. És te utánam 
Sírva nézel és gond sújtottan. 
És én nyugalmat nem találok 
Sehol a végtelen világon, 
Mert ott sír bennem, bárhol járok, 
Aggódó, fájó csipogásod 
Hívogató, síró zenéje. 
És mindenhonnan visszavágyom 
Szerelmes Szíved melegére. 
Te vagy a Sziklaszál, 
Melyen a fészkem épül, 
Amely az apró dombok tömegébül 
Messze-magasra szökken 
és magában, 
Egy-óriás-magában áll. 
És röpke szárnyam, fürge lábam 
Akárhová visz engemet, 
Csak körötted keringhetek, 
És nem lehet távozni tőled 
S nem látni téged nem lehet. 
Bejárhatom a rég halott időket, 
És lelkem messze jövendőkbe 
szállhat: 
Nem lehet vissza nem kívánni 
Amaz egyetlen Sziklaszálat. 
Te vagy a Hegy, 
És a hegyet nem lehet túlrepülni, 
Te vagy a Völgy, 
És a völgyből nem lehet kirepülni. 
Te vagy a Lég, 
És a leget nem lehet átrepülni. 
Te vagy a Föld, 
És a földről nem lehet fölrepülni. 
És Te vagy a Határ: 
Csak tebenned lehet repülni: 
Itt nem lehet és nem szabad, 
Csak szépen, csendesen megülni

angel

SZÓLJ, SZÓLJ HOZZÁM, URAM... 

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" 
Így mondom, mert magam rég annak érezem. 
Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat! 
Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen. 

Adj Lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem 
Elrendelt utamat s minden parancsodat. 
Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem 
Szent igazságodat, szent igazságodat. 

Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, 
A bölcs nem fejti meg törvényedet sohasem; 
Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, 
Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem. 

Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek 
És fennen hirdetik felséges rendedet, 
Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, 
De szívig nem mehet, de szívig nem mehet. 

Szólj, szólj én Istenem! -- szól hangodból a jóság, 
A lelkem megfeszül s a hallásban segít, 
És szódban meglelem az örökkévalóság 
Jó édességeit, jó édességeit. 

Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, 
Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; 
Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, 
És mindörökre nő, és mindörökre nő.

Gárdonyi Géza

Isten keresése. 


Elindultam Istent megkeresni.....

Barangoltam hegyen,völgyön,hogy megtaláljam Istent.
Utam állták erdők,mezők, de bátran mentem hitben.
Vállamon egy zsákban:minden ingóságom,
szívemben a remény,hogy egyszer megtalálom.

Erdők dús közepén, egy nagy kerek tó partján,
elém állt az ördög és így kiáltott rám,
hallom földönfutó a jó Istent keresed!
de én a pokolra vetlek,mert az ő szavát hiszed.

Rút patás lábával dobbantott egy nagyot,
lett nagy fényözön s a villám belecsapott.
Szabadságom vissza nyerve indultam az úrhoz,
nem sokára oda értem egy feneketlen kúthoz.

A víz azúr tükre rám csodálkozott,
ha Istent látni jöttél, fordulj csak a Naphoz!
Bámultam a felhőket,a fénylő messzeséget,
rám nevetett a Nap s adott újra reménységet.

Aranysárga sugarával mutatta az utat,
ha mégis eltévednél, kérdezd meg a Holdat.
Az éj sötétje már közeledett,vakon botorkáltam,
egyszer csak a tejúton csillagokat láttam.

Csillagok,szép csillagok,mondjátok, hol vagyok?
-keresem az Istent,de a Hold cserben hagyott!
De ők csak csüngtek ragyogva az égre felrakottan,
néha sziporkáztak egyet, ők sem tudták hol van.

Bandukoltam tovább,Ó micsoda közöny !
Belém botlik a hajnal, még csak nem is köszön.
Sűrű sötét felhők fölém telepednek,
zöld mohaágyakra esőcseppek gyűlnek.

Mókusok odvában tölgyfalevél párna,
integetnek álmosan, vándor - Isten áldja !
Felszólok hozzájuk láttátok az Istent ?
Rázzák kis fejüket ide fent nincsen!

Tanácstalan állok fázva,bőrig ázva,
tovább kéne mennem,de az ördög újra utam állja.
Én vagyok az Úr! ne kutass tovább,
sorsod magam vezérlem,nekem mondj imát.

Te nem lehetsz az Isten, mert a rosszat képviseled!
Jézus keresztjével feléje legyintek.
Nem is láttam többé annyira megijedt,
az eső is elállt hamar reggel lett.

Egyre fáradtabban kerestem az utat,
fölöttem a varjú kárál,s a Nap megint rajtam mulat.
Mosolyogva így szólt csodás ragyogással:
nincs messze az Isten,csak gondolj rá hálával!

Nézz előre bátran és fordulj most hátra,
ne bolyongj tovább, ne keresd hiába,
mert itt van velünk bennem él és benned,
nem kell mást tenned,csak szeretned és hinned.

angel

ELFÁRADTUNK?

Még távol a csúcs.
Még nagyon messze.
Ködfoszlányok és felhők fedte,
messzi csúcs.
Ólomléptekkel, kő nehéz szívekkel
araszolunk felé,
s míg magunknak biztatón suttogunk:
menni, menni kell!
Egyre ritkábban emeljük fel tekintetünk,
s megadón valljuk be:
tovább már egy lépést sem tehetünk.
Mert oly távol még a csúcs.
Olyan sokat kell addig még küzdeni.
Öregszünk, gyengülünk,
s homályosuló szemünk
már nem egészen tisztán látja a célt,
azt a messzi-messzi célt.
Ami talán már nem is a célunk,
amiért már nem is olyan jó küzdeni,
amit már nem is annyira akarunk,
s amivel már nem is érdemes időt tölteni.

Így araszolunk, töpörödött lelki csúcsokon,
míg vérszomjas, kárörvendő,
Lucifert szolgáló 'angyalok'
fülünkbe súgják:
Ó nem, nem a csúcsokon,
ott lent van igazán az élet,
ott alant lehet mindent megtalálni,
a völgyben, a hűs patakok mentén,
széltől védetten ott kell neked pihenni.
Nincsenek ott gondok és
nem kell küzdeni,
ó, hagyd e bárgyú vágyat,
a folyton felemelkedését,
hisz úgy is túl messze a csúcs!

Valóban, messze van.
Verejték hull alá a homlokunkról,
ahogy botrányköveket kerülgetve lépkedünk.
Mindenféle szél csapdossa arcunkat,
mennyire nehéz, de mást nem tehetünk.
Könyörgünk, kérünk,
imáinkkal döngetjük égi ajtaid, Istenünk:
Ó segíts, segíts magasba jutni,
oda, a csúcsok közelébe,
fel, minél feljebb, hogy egykor majd
trónod elébe állhasson a néped.
Ha szél verten, szakadtan is,
de győzelemmel,
s feltelve Tőled áradó,
örök életet adó kegyelemmel.

Ó, ha látjuk már a célt,
akkor nincs is oly távol.
A távol is közel van,
és nem a ködfátyol,
nem a kísértő látható-hallható csupán,
hanem látni Téged,
érezni a Lényed,
tudni azt, hogy mellettünk harcolsz,
s megfogni erős, átszegezett kezed,
s úgy indulni újra meg újra el
a távoli csúcsok felé.

A menny felé. Ámen

JÉZUS SEGÍTS

Jézusom kérlek, segíts testvéremen,
Hogy téves álmából felébredjen!
Kérlek, gyógyítsd meg eltévedt szellemét!
Vezesd jó útra, fogjad meg kezét!

Kérlek Jézusom, segíts testvéremen,
Hogy szívében ne legyen félelem!
Gyógyítsd meg szemét, hogy meglásson Téged!
Áldd meg életét, ölelje fényed!

Jézusom kérlek, segíts testvéremen,
Hogy túljusson a szenvedéséken,
Hogy ne ölje meg lelkét a fájdalom!
Remény vezesse túl a bánaton!

Jézusom kérlek, segíts testvéremen!
Utadon haladjon az életben.
Vigyázzad szívét és őrizzed álmát,
Kérlek Téged, hogy vezessed vágyát!

Kérlek Jézusom, segíts testvéremen,
Aki már nincs e földi tereken...
Emeld fel Magadhoz szegény Szellemét!
Fényed vezesse örök életét! 
Ámen

angel

A vándor

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még a bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.

Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.

Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy továbbindulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.

"Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek"
- mondja magában.
"De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!" - sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
s eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:

A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
"Mit tettem!" - kiált kétségbeesetten.
"Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!"
S ott áll a parton keserű önvádban.

Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.

"Rálépek én is!" Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. "Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts!" Így sikolt, és felébred.

Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.

"Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!"

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már!
- sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.

 

Mindenki lelkében

Mindenki lelkében létezik egy ima,
Mit nem kell könyvből tanulnia.
Elég ha a csendben némán elmerül
S a szavak előtörnek oly rendületlenül.

Mik aztán maguktól mondatokká válnak,
Részesei lesznek egy szív dobbanásnak.
S lassan átjárják az egész lényed,
Érzed ugye, ahogy megroggyan a térded?

A kezed is önkénytelen összekulcsolod,
Ne bánd ha imádat némán ordítod.
S ha könnyes már a szemed, mivel nézel az égre,
Esendő vagy Ember, nincs, kinek nincs vétke.

Imádkozz hát a magad Istenéhez,
Bűneid bocsánatára, tán ez is elég lesz.
S a hited, ne veszítsd el soha,
Egy életed van, bár a sors néha mostoha.

Cipeld hát, még ha nehéz is kereszted,
Utad végén megtudod, miért kellett így tenned.
Addig imádkozz, mert létezik egy ima,
Mit a léleknek nem kell, könyvből tanulnia.
Ámen

angel

Ha elfáradsz... 

Ha elfáradsz az úton vándorolva,
rátalálhatsz Istennél a nyugalomra.
Szárnyai alatt lehet menedéked,
Pihenj meg Jézusnál, Ő átölel téged. 

Öröme kiárad, szava bátorságot ad,
Megvigasztal téged, add át gondodat.
Súlyos teher már nem nyomja a vállad,
Szíved felvidul és könnyed is felszárad. 

Jézus letörli minden könnyedet.
Vizek folyásainál egyenesen vezet.
Angyalai mindig körülötted vannak,
Hogy Jézus nevében neked szolgáljanak. 

Világ világossága árad feléd,
Szelleme bennem és benned él.
Megmutatja neked mi az örök élet.
Megismerni Istent, s áldozatát érted. 

Ruhád és szíved, a vére mosta hófehérre.
Kőszíved helyett, hússzívet adott cserébe.
Útjelzőket rakott e vándorútra,
Hogy el ne tévedj, arra is van gondja. 

Öltöztet, táplál naponként az úton,
Ne kérdezd hát többé, mit eszel és iszol,
Salamon minden ruhatára 
Nem hasonlítható Isten áldására. 

Mi ma még számodra lehetetlennek tűnik,
Holnapra Istentől már, megoldás érkezik,
Így bíztat Mestered: vessd rá gondodat,
Egyszerű okból: hisz Isten fia vagy!

Könyörgés


Csendes kápolnába térve,
lehajtom bús fejemet...
Isten létét megidézve,
Behunyom két szememet.

Égig érő bánatomat
úgy sírom el csendesen,
fel jajduló sóhajomat,
ne hallja meg senki sem.

Összekulcsolom két kezem
s kitárom a lelkemet,
hallgasson meg arra kérem
esengve, Istenemet...

Én Istenem, Jó Istenem,
hallgasd meg a bánatom!
s ha elítélsz is érte engem,
a büntetést, én vállalom...

Bocsáss meg, de szeretem
kit nem lenne szabad!
Úgy vágyik rá testem-lelkem,
Szívem majd meghasad...

Szeretem Őt, szerelemmel...
Már ennél jobban nem lehet!
Akarom őt, egész lényemmel,
mert minden út, hozzá vezet.

Tudom, bűn az, amit érzek!-
De ne verj meg érte Istenem!
Hallgass meg és segíts, kérlek!
Engedd, hogy enyém, legyen!

Bencs Gizi

angel

Kegyelem

Szomorú volt szívem, minden gyötrelem,
Teherként zúdult rám, a földi életem.
Szeretetre vágytam, hogy valaki megértsen,
Terheim cipelni naponta segítsen.

Reményem szétfoszlott s minden hiába,
Örömöt nem leltem sehol a világba.
Teltek a napjaim a súlyos terhek alatt,
S egyszer a ,,SZERETET" önmaga megragadt.

Terhedet cipelni segítek ,,ÉN" neked,
Betöltöm szívedet, örömöd lehet.
E földi életben erőt adok neked,
Életed alkonyán ott leszek melletted.

Ha szíved majd egykor egy végsőt dobban,
Tört szemedben egy fény fellobban.
Ott is ,,ÉN" leszek majd, tereád várva,
Bevezetlek az örök menny honába.

Azóta életem más lett e világban,
Nem vagyok egyedül, s nem élek hiába.
Szolgálat életem, másoknak javára,
Terheim levette ,,Ő" vette vállára.

Betelt az életem, szívemből zeng hála,
Dicsőség Istennek, dicsőség és hála!!!

 

Kerekes Károly

A kereszt

Keresztet a földön minden ember kap:
az egyik kisebbet, a másik nagyobbat.
Szülessen kunyhóba, avagy palotába,
El van készítve az ő keresztfája.

Az a csoda azután, hogy senki sem látja,
milyen nagy a másik ember keresztfája.
Van, aki könnyen hordja, még nevetni is tud,
míg a másik zokog, és a földre rogy.

Van, aki büszkén viszi, hisz senki se látja,
Hogy vérzik a válla és sebes a háta.
Van, aki alázattal és lehajtott fővel
viszi a keresztjét - krisztusi erővel.

Van, aki morogva, zúgolódva viszi,
minden sarkon megáll, ha lehet - leteszi.
Van, aki dicsekszik, örül, ha megszánják,
hazug könnyek sokszor áztatják orcáját.

Van, aki keresztjét más vállára rakja,
abban a hiszemben, hogy vissza nem kapja.
Van, aki félrenéz, hol jobbra, hol balra,
segít embertársán, ő segít, te balga.

Én a keresztemet fiatalon kaptam,
elfogadni, hej, sehogy sem akartam.
Sírtam, lázadoztam, még össze is törtem,
oh, csodák csodája! Összenőtt előttem.

Azután felvettem gyenge vállaimra,
tudtam, hogy elkísér hűen a síromba.
Tövises utakon elgyengült a lábam,
vittem a keresztem, meggörbült a hátam.

Elestem, felkeltem, így ment éveken át,
vittem és cipeltem a nehéz keresztfát.
Elmentem messzire, idegen országba,
oda is elkísért a keresztem fája.

Akiket szerettem, azok egytől-egyig
kigúnyolnak, lettek ellenségim.
Tövis koszorúmat a fejemre nyomják,
könnyeim patakját szélesebbre ássák.

Mivel keresztemet nehéznek tartottam,
azért még hozzá egy fakeresztet kaptam.
Oda van az téve gyermekem sírjára,
egyből kettő lett a keresztem fája.

Már megöregedtem, hajam fehér lett,
de az én keresztem súlya nem lett könnyebb.
Naponta növekszik a keresztem súlya,
vagy én lettem gyengébb, s a vállam nem bírja.

Ó, sokszor de nagyon szeretném letenni,
Azt hiszem tovább már nem is lehet vinni,
Vérzik a szívem, lelkem roskad össze,
De az én keresztem hű hozzám örökre.

Cirenei Simon, ki vinni segíted,
A jó Isten áldjon meg érte Tégedet.
Amikor meghalok, eltemetnek engem,
letűzik síromra nagy, nehéz keresztem.

Bocsásd meg Jézusom, hogy zúgolódva vittem,
És most visszaadom Neked a keresztem.
Csak azt az egyet kérem Tőled, én Istenem,
Lelkemet vedd hozzád, magadhoz az égbe!

Aranyosi Ervin: 

Mai Ima

Én Istenem, jó Istenem,segítsd tiszta lelkem.
Kérlek, hogy fohászom meghallgatást nyerjen.
Engedd, hogy a hitünk, mint a mag kikeljen,
engedd, hogy a lelkünk szeretettel teljen.
Engedd színes álmunk valósággá válni.
A béke madarát a vállunkra szállni.

Az emberek lelke tisztuljon meg szépen,
ragyogjon a jóság az emberek szívében.
Szeretetet szórjunk az éhező világra!
Szívünk hangolódjon, köszönő imára!
Add uram, hogy kapjak hitet, bátorságot!
Szeretettel teremts egy boldogabb világot! 

Szent István király imája 

A mélységből kiáltok Hozzád , hallgass meg Uram!
Taníts meg, hogy kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben, s hogyan
kell örülni a megérdemelt könnyben.
Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam, s az alázatosság
színtelenségét okosan csillogtassam.
Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni, s hogyan kell féktelen erővel
egyenesen állni.
Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet, s alázatosan megadjam magam
a léleknek.
Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek, s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek.
Adj erőt napközben, hogy el ne fáradjak, s fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak.
Taníts meg lendülni, ha Reád találtam, s hirtelen megállni, ha utat hibáztam.
Ne add meg mindig, amit nagyon kérek. Taníts bátor lenni, mikor nagyon félek.
Engedd a világot megvetve szeretni, csak magadat ne hagyd soha elfeledni.
Ez a kívánságom, ez maradjon végleg, de ha másként szólnék,
nagyon szépen kérlek, ne neheztelj reám, ne fordítsd el orcád,
hiszen a mélységből kiáltok fel Hozzád.

angel

Fohász

Ének Boldog Özsébhez 

Magyar erdők mélyén 
fehér lángok gyúlnak 
Boldog Özséb remetéi 
imára vonulnak. 
Boldog Özséb, áldott atyánk, 
esedezve kérünk: 
gyűjtsed össze imádságra 
árva magyar népünk! 

Magyar lelkek mélyén 
fénylő tüzek gyúlnak, 
Nagyasszonyunk lovagjai 
Atyjuknak hódolnak. 
Boldog Özséb, áldott atyánk 
esedezve kérünk: 
gyűjtsed össze szeretetben 
drága magyar népünk! 

Magyar Élet mélyén 
izzó tüzek gyúlnak, 
Krisztus Király hű fiai 
Özsébben imádnak. 
Boldog Özséb áldott atyánk 
Esedezve kérünk: 
gyűjtsed össze élő hitben 
küzdő magyar népünk!

angel

A táltos éneke 

(Árpád imája)

Boldog Isten! Nézz ránk a magos egekből,
Áraszd ránk mosolyod fénylő napszemedből!
Nemzetek Istene! Add nekünk e földet!
Magyarok Istene! Tarts meg itt bennünket!
Évezredeken át, áldd meg életünket!
Viharban és vészben oltalmazz meg minket!
Adj szívünkbe békét, derűs boldogságot,
Ne érezzük soha a hontalanságot!
Duna, Tisza partján magyar szóval áldjunk,
Ez legyen örökké a mi szent országunk!
Legyen minden magyar a te fénygyermeked,
Pihentesd meg rajtunk áldott tekinteted!  
 

angel

Heltai Jenő: 

Ima

Ha hazatérek kis szobámba
Én befejeztem robotom:
Szűzies, tiszta szerelemmel
Egy arcképhez fohászkodom.

Ahogy gyerekkoromba tettem,
Imára kulcsolom kezem,
De az imádság nem a régi...
Már arra nem emlékezem.

És áhitattal trédre hullok
És ajkamon sohaj fakad:
" Te, aki jobb vagy mindeneknél,
Áraszd reám malasztodat!

Te, akihez a szenny nem ér föl,
Te édes, szőke, tiszta szent,
Kinél fehérebb szőke angyal
Egyetlenegy sincs odafent.

Emeld magadhoz azt a szolgád,
Ki most a lábadhoz borult,
S bocsásd meg néki szeretettel,
Hogy bűnös és hogy nyomorult.

Bocsásd meg néki, hogy hitetlen
És hogy a bűne millió,
Hisz nem lehet mindenki tiszta
És nem lehet mindenki jó.

Bocsásd meg néki, hogy szerelmes,
Hogy életének nem örül,
És nem lát glóriát seholsem,
Csak a te homlokod körül."

Isten, ki élsz, isten ki úr vagy,
Itt lenn a földön s fönn a mennyben:
Add, hogy a drága, az imádott,
A szőke lány szeressen engem.

Add, hogy enyém legyen szivének
Minden szerelmes dobbanása,
Add, hogy ne sírjon soha másért
És ne nevessen soha másra!

Add, hogy örökké szomjas ajka
Csak az enyémmel forrjon össze,
Add, hogy a testét csókjaimmal
Csak én, csak én - más ne fürössze!

Add, hogy szemének tiszta kékje
Vigasztalón csak rám ragyogjon,
Add, hogy amellyel őt dicsérem,
A dal szivemből ki ne fogyjon!

Add, hogy a keblemen találja
A napsugár s az éj sötétje,
Add, hogy örökre hű maradjon
És senki tőlem el ne tépje!

Add, hogyha elmegy messze tőlem
És jár akármi messze tájon,
A lelke hozzám visszavágyjon,
A lelke hozzám hazaszálljon!

Add, hogy e verset elolvassa
S ha elolvasta, hát megértse.
És add, hogy én is ott lehessek
Mikor azt mondja? "Csak azért se!"

 

Imádság a mindennapokra


Istenem! Hozzád kiáltok reggel. 
Segíts imádkozni és
rendezni gondolataimat,
mert egyedül képtelen vagyok rá. 
Bennem sötét van, 
de Nálad világosság van. 
Én egyedül vagyok, 
de Te nem felejtesz el.
Én elcsüggedek, de Te kitartó vagy. 
Én nem értem utaidat, 
de Te tudod, mi az én utam. 
Mennyei Atyám, hálát adok
és dicsérlek az éjszaka
nyugalmáért, az új napért, 
Életemben megtapasztalt 
minden jóságodért, és hűségedért. 
Sok jót tettel velem. 
Hadd fogadjam el a nehezet is a Te kezedből. 
Te nem raksz rám több terhet, 
mint amennyit el tudok hordozni. 
Te gyermekeidnek mindent javára fordítasz.


Dietrich Bonhoeffer  

mail

György Viktória Klára: 

Fohász


Istenem,
tégy csodát
bensőm rejtekét töltsd meg,
ragadj meg végtelen erőddel,
mert szívem megszakad,
lezuhan, mint egy kő darab.

Felébredni akarok egy képzelt világból,
adj vizet a fellegek tavából,
had oltsam szomjam ne lásd, hogy szenvedek,
láthatatlan karjaid védjenek.

Csillagport hints le  rám
álmom   nyugodt legyen,
kínom hangjait többé ne halld,
ölelj féltőn, fogd  kezem.
Üzend meg a végtelen bársonyán át,
hol lelem lelkem szentélyébe.

mail

Bede Anna

Fohász

Köszönöm azt, Uram, hogy élek, 
Köszönöm azt, hogy ép hitem, 
S hogy e világban ím, a lélek 
Gyönyörű házát építem

Köszönöm azt, hogy sok bajomban 
a Te Igéd vigasztalás, 
s hogy ahol ennyi fájdalom van, 
Tovaröpít egy jó varázs.

Valami mindig talpra állít, 
valaki mindig megsegít, 
rövid utunk kálváriáit - 
járva az átkok berkeit.

Köszönöm azt, hogy vársz a Mennyben, 
s hívogató szód rám talál. 
A sugaras, kék végtelenben 
köszönöm azt, hogy nincs halál.  
 

mail

Pecznyík Pál

Mi az imádság? 

Az imádság: hívő ember lélegzetvétele;
érte szíve Isten iránt, hálával van tele.

Az imádság: égbe szálló mélységes hódolat;
Istenünkkel a legbensőbb, szent, titkos kapcsolat.

Az imádság: beszélgetés, őszinte, gyermeki;
Atyával, ki a gyermekét, áldja és szereti.

Imádság: a lélek szerve, amellyel lélegez;
imádság nélkül a lélek, elsorvad, vége lesz!

Az imádság: lelkünk szárnya, mely felfelé emel;
Isten trónja elé suhan, s eléje térdepel.

Az imádság: csodás ének, lelkünk szép éneke;
miért nincs a szívünk mindig, ily énekkel tele?

Az imádság: betegeknek esdő, mély sóhaja;
Isten a sóhajt is hallja, s nem veti el soha.

Az imádság: lelki fohász, Istenhez, kit szeret;
aki Fiát áldozta fel, minden bűnös helyett!

Az imádság: földi kérés, válasz rá mennyben van;
Atyánknál, kit válaszáért, imádunk boldogan.

Az imádság: hálaadás a sok szépért, jóért;
mellyel Atyánk betölt minket, Fia váltságáért!

Az imádság: csodás oltár, melyen áldozhatunk;
hálaáldozattal azért, amit ad hű Urunk.

Az imádság: felelősség, mert felelős vagyok;
azokért, kiket imámban, szívemben hordozok.

Az imádság: emberekhez lehajló szeretet;
imádságban ölelhet át szívem, bús szíveket.

Az imádság: vallástétel, merjük hát vallani;
Megváltónknak Jézust, aki meg is tud tartani! 

Az imádság: lelki szemünk, amellyel láthatunk;
már láthatjuk égi hazánk, melyet ád hű Urunk!

Az imádság: felemelt kéz, s míg felemelve van;
bűnünk felett, világ felett, győzhetünk boldogan.

Az imádság: mély hódolat, hű Teremtőnk előtt;
alázatunk, ha őszinte, Szentlelkével betölt.

Az imádság: bűnvallomás, ha bánt, kínoz a bűn;
ki őszintén bánja bűnét, azon megkönyörül!

Az imádság: alázatos bűnbocsánat kérés;
kinek Isten megbocsátott, nincs már abban félés.

Az imádság: megbékülés égi Teremtőnkkel;
aki békére törekszik, minden gyermekével.

Az imádság: már e testben, drága benső élet;
hűséges imádkozókra vár, az örök élet!  
 

mail

Víg Béla

Fohász

Uram, Te hű, titokban éber Isten,
Kit árva hittel annyiszor kerestem,
E bús, magába roskadó vak esten
Emeld öledbe kínaszalta testem.

Tudom, hogy ismered mogorva múltam.
Fanyar keservek üldözöttje voltam.
Magasba vágyakozva mélybe hulltam - 
Ölelj magadhoz Élet Atyja holtan.

A büszke homlokot s a vézna mellet
Ujjad faragta-gyúrta, Téged illet.
S ha lelkemért a test halála kellett:
Merengj Uram, csodád bukása mellett...

Merengj, a gyászt aláíratta Véled
Visszavonhatatlan ős ítéleted.
S midőn erőd e döbbenetbe mélyed:
Meríts a fénybe s vond reám az éjet...  
 

mail

13. Fejezet Pál apostol első levele a korintusiakhoz

A szeretet himnusza. 

Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, 
Ha szeretet nincs bennem, 
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. 
Legyen bár prófétáló tehetségem, 
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, 
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, 
Ha szeretet nincs bennem, 
Mit sem érek. 
Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek 
S vessem oda testem, hogy elégessenek, 
Ha szeretet nincs bennem, 
Mit sem használ nekem. 
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, 
A szeretet nem féltékeny, 
Nem kérkedik, nem gőgösködik, 
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét, 
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, 
Nem örül a gonoszságnak, 
De együtt örül az igazsággal. 
Mindent eltűr, mindent elhisz, 
Mindent remél, mindent elvisel. 
A szeretet soha el nem múlik. 
A prófétálás megszűnik, 
A nyelvek elhallgatnak, 
A tudomány elenyészik. 
Tudásunk csak töredékes, 
Töredékes a prófétálásunk is. 
Mikor azonban eljön a beteljesedés, 
Ami töredékes, véget ér. 
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, 
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek. 
De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait. 
Ma még csak tükörben, homályosan látunk, 
Akkor majd színről-színre. 
Most csak töredékes a tudásom, 
Akkor majd úgy ismerek, 
Ahogy én is ismert vagyok. 
Most megmarad a hit, remény, szeretet, 
Ez a három, 
De köztük a legnagyobb a szeretet.

mail

 

 

Megosztás Megosztás a Facebook-on