Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


* Romantika-Szerelem-Fantázia

 

Boldog névnapot !

 

mail

 

Megérinthetlek?

Csendesen, de szívemben hallom hangod
ideje már letenni nehéz terhemet -
szavak, mik halántékomban lüktetnek,
megérinthetlek?
Valóság vagy, vagy csak képzellek...

Talán nem vagy egyéb, mint csalóka ábránd,
egy felmagasztalt érzés egészen az egekig,
itt ne hagyj, el ne hagyj mégis erre kérlek
e csodás érzés előtt nem mehetek el végleg
kérlek...

Szeretném végre érezni hús-vér valódat -
és csendben elmerülni lélektükrödben...
vagy csak áltat az élet, megcsillantja, 
ajkamhoz érinti, de nem hagyja,
méregpoharát itatja..

Sillingi Julianna

mail

Jobbágy Károly:

Szomorú szerelem 

A nő, ki nős embert szeret, 
szomorú szerető nagyon. 
Éjjel a vágy, ha rámered, 
felsír... Mert nincsen irgalom. 

Hetenként egy-egy délután 
eljön hozzá, ki öleli. 
Siet... feléje nyúl sután... 
más otthon ízével teli; 

a zsebkendőjén, ingein 
egy másik asszony nyoma van 
s a férfi életében ím 
ő - bárhogy lángol - nyomtalan. 

Csak, mint a napfény, felragyog, 
aztán pár napra beborul; 
az ünnepek, vasárnapok 
magányban telnek, józanul. 

Néha, ha fáradt s kézbefog 
otthon egy könyvet és leül, 
pár sort elolvas... felzokog, 
mert oly sokat van egyedül. 

De miért? Hisz ő is annyit ér, 
mint az, akinek férje van; 
benne is úgy lobog a vér, 
szeretne élni boldogan; 

fényes vasárnap járni kinn, 
büszkén, karolva vinni őt, 
mutatni: Nézzétek! Enyím! 
Állni a pletykálók előtt, 

s nem mellékutcák kis, sötét 
zugában kapni csókokat 
és ijedten rebbenni szét, 
ha ismerős, ki ott haladt. 

A nő, ki nős embert szeret, 
sok rossz asszonynál többet ad: 
hitet, szerelmet, életet, 
türelmet, ifjú álmokat... 



Ne szóljatok meg, olvasók! 
Nem pillangókról szól e dal, 
kiknél csupán szeszély a csók, 
- mert hogy a vérük fiatal - 

hanem azokról, kik szivét 
egyetlen férfi köti le, 
számára lettek menedék, 
egy jégkor hű tűztengere, 

akik megértők, csöndesek, 
nyomukban nem hull szét család, 
csak bennük mélyebb s fáj a seb 
látva kis lánykák mosolyát, 

érezve, hogy nincs - bárha van 
az, aki van - de nincs velük; 
és a sírás is hasztalan, 
akár az egész életük.

 

mail

 

Szerelmes vers

Tévedsz, ha azt hiszed a szerelem csak játék,
Vagy lobogó fáklya, mely az ujjaidra ráég.
Együtt ülni, kéz a kézben, a kispadon este,
Sétálni a patak partján csillagokat lesve.


Kedveseddel szombaton vígan táncba menni...
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak ennyi.
Nagy dolog a szerelem, és hogy múlnak az évek,
Még nagyobb lesz, meleg kendő, úgy betakar téged.


Erő elszáll, szépség hervad, jön az ősz, a tél is,
Aki szeret melletted lesz, megbecsül majd mégis.
Az életet véges végig együtt kell leélni.


Úgy válik el, mit ér a nő és mit ér a férfi.
Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni.
A szerelem dal, amelyet együtt kell megírni.

**** Sztyepan Scsipacsov ****

mail

Dante Alighieri -

Volt egyszer egy szerelem

Elmentél tőlem kedvesem, 
S én hagytam, menj csak el. 
Hiába lett volna minden, 
Ki menni akar hagyni kell. 


Mosolygott hozzá két szemem, 
De mögé más senki nem néz. 
Játszani a közömbös embert, 
Most látom milyen nehéz. 


Ha most valaki megkérdezné 
tőlem, mit jelentesz nekem, 
Büszkeségemben azt felelném 
Semmit, csak egy elmúlt szerelem 


Elmegyünk egymás mellett, 
A két szemed rám nevet 
Kacagva köszönök én is, 
De hangom egy kicsit megremeg. 


Mosolygok az utcán sokáig, 
De aztán ahogy befordulok, 
Fáradtan szememhez nyúlok 
És egy könnycseppet szétmorzsolok.

 

heart

 

 

Szabó Kila Margit -

Elillant a szerelem

Elillant vágyálmok tombolnak bennem,
Téged hívlak csillagfényben, Szerelmem!
Néha magányos órán Rád gondolok,
fájó szívvel Nélküled, Érted sóhajtok.

Bódultan hívlak és Veled álmodom,
forró vágytól perzselve vágyakozom.
Káprázatos szemedet látni akarom!

Szerelemre hív lelkem, s fogom kezed,
meglelem újra arcodat tekinteted.
Kábultan érzem szíved dobbanását.
Érzem selymes, puha hajad illatát,

a gyönyörű szép szemed ragyogását,
szerelmes ölelésed szorítását,
a szíved vágytól hevült remegését,
perzselő,mámoros csókod édességét.

Szerettelek! Itt hagytál a semmiben.
Szomorú álmom után nyúl a kezem.
Fájdalmas egyedül, Nélküled dobban a szívem.
Elsuttogom neved, fáj, itt élsz bennem.

Te voltál az őszi Hold az éjszakában,
fénylő szép csillag az égbolt otthonában.
Harmatosan zöld mező a lankás völgyben,
azúr-kék színű édes víz a tengerben.

Te voltál a csodálatos, röpke, lágy szellő,
a szíved, a szívem fölött volt tündöklő.
Villámröptöd visszfénye gyakran visszajár.
Sas lelked a végtelenséget szeli át.

Csillagfényben, a karjaidban ébredek.
A szívednek vágytól hevült remegését,
eltűnt szerelmemet, hiába keresem.  
 

mail

Légy oázisom!

Lopd le nekem a Napot a kék égről,
Hogy elhiggyem, fény nélkül nem élhetek,
Tarts távol engem két szemed tüzétől,
Ne vakítson, ha belőled ébredek.

Felhők jönnek néha szép jövőnk felől,
Máskor csábítanak buja Édenek,
Elfutnánk olykor vézna jelenünkből,
De marasztalnak szép emlék-szigetek.

Légy oázisom, hová visszatérek,
Mi mindig visszahív, bárhol is vagyok,
S csillapít, hogyha ezer fokon égek.

Születnek bennem, majd meghalnak dalok,
De hozzád szól minden szerelmes ének,
S minden gyönyörű szót, lám, neked adok.

Sárhelyi Erika

mail

Dante Alighieri -

Oly furcsák vagyunk...

Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Azt hisszük másról, hogy boldog talán
S irigykedünk egy-egy szaván.


Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták és szabadok,
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.


Oly furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk.

 

mail

Csak ölelj át

Mikor gyönge vagyok,
ha elveszni látszom,
mikor szívembe mar,
bár az erőset játszom,
csak ölelj át...

Mikor bent marad a szó,
a csönd vállamra ül,
mikor túl sok a kérdés,
s nem bírom egyedül.
Csak ölelj át...

Mikor elhagyottá dermed,
a rideg valóságom,
mikor homályos a holnap,
a jelentől még fázom.
Csak ölelj át...

Mikor egyszerűen csak
a közelségre vágyom,
mikor gyógyít az érintés
te űzd el magányom,
csak ölelj át...

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné

heart

 

Robesque -

Szemedbe néztem

Szemedbe néztem, s megfürödtem benne
Olyan volt tükre, mintha kristálytenger lenne
Melynek fenekén csillogó mély barna homok
Gyémánttá tördeli a felkelő napot


Szemedbe néztem, s elmerültem benne
Olyan volt színe, mintha nyári éjjel lenne
Melynek égboltján ezüstös telihold ragyog
Mit körbetáncolnak álmos csillagok


Szemedbe néztem, s lángra gyúltam benne
Olyan volt tüze, mintha izzó láva lenne
Mi addig ég, míg csak a föld forog
Míg a mennyben dalolnak angyalok


Szemedbe néztem, s feloldódtam benne
Olyan volt fénye, mintha bűbájosság lenne
Mely árva lelkem velejéig hatott
S gyújtott szívemben heves imádatot


Szemedbe néztem, s eltévedtem benne
Olyan volt vonzása, mintha mélységes mély lenne
Mint szédítő, kábító, gyönyörű vad titok
Szemedben láttam meg: Szerelmes vagyok.

 

mail

 

mail

 

Ne szégyelld kimondani:


SZERETLEK,


Ne csak dajkádnak, kedvesednek mondd, szeretlek. . . 
De mondd a Holdnak, a Napnak is, hogy szeretlek, 
És mondd a szélnek, a fellegeknek, szeretlek, szeretlek! 
Mondd a forrásnak, a csermelynek, szeretlek, 
A tavaknak és a tengereknek, szeretlek. . . 
Mondd a hegyeknek, a fenyveseknek, szeretlek, 
És a virágoknak, a mezőknek, szeretlek, szeretlek! 
Mondd a delfinnek, a kismadárnak, szeretlek
A pillangóknak, az őzikéknek, szeretlek. . . 
Mondd a Földnek, Égnek, csillagoknak, hogy szeretlek, 
Minden népnek, összes gyermekének, szeretlek, szeretlek!
Ám ha szégyellnéd kimondani, hogy szeretlek, 
Hát kiáltsák világgá tetteid, szeretlek. . . 
E szócskától megszépül a világ, szeretlek,
És akkor meglátod, visszakiált, szeretlek, szeretlek!
Meglátod, visszakiált.


-Vass János-

mail

 Thalis Silvenier


Neked adom lelkem

Csendes az éj, az égen ezer csillag.
A Hold égi útján felfelé ballag.
Telt arca fentről a Földre mosolyog,
Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.

Hűvös az éj, gyere, bújj ide mellém!
Én vigyázom álmod ezen az estén.
Csendes már minden, a nappal véget ért,
Helyét az estnek adta, aludni tért.

Bújj ide hozzám, és hunyd le a szemed.
Felejts el mindent, én fogom a kezed!
S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,
Feltárom előtted lelkem kapuját.

Valahol messze egy manó útra kel,
S az Éjtündér most, csak nekünk énekel.
Hallgasd csak, kedves, milyen szép ez a hang,
Hallod már Te is, hogy cseng a kis harang?

Hát hunyd le szemed, és Te is láthatod
Az előttünk nyíló, mesés világot,
Ahol ezer csoda és varázslat vár,
Szoríts magadhoz! Gyere, induljunk már!

Nézd csak, ez az a hely, ahol minden más.
Itt nincs rossz, nincs harag, semmi rohanás.
Ez egy sziget, a Vágyak Birodalma:
Lelkemnek mélye, az álmok világa.

Ez az a hely, amit magamban hordok.
Ha Rád gondolok, mindig itt vagyok,
Együtt Veled; mert Rólad szól az álmom.
Náladnál fontosabb nincs e világon!

Senki más nem látja, nem ismerheti,
Álmaim kapuját fel nem törheti.
Mások előtt e helyet zárva tartom,
És a kulcsát most Tenéked átadom.

Lesz majd egy hang, mely mindent megmutat.
Segít neked, hogy megtaláld az utat,
Ami elvezet Téged a lelkemhez.
Csak gondolj rám, és szoríts a szívedhez!

Mert Te vagy az, kiről annyit álmodtam!
E mesés világot Neked alkottam.

heart

heart

Hidas Antal

Míg szeretlek, élek

Amíg engem szeretsz,
meg nem halok, élek.
Sarkcsillagként vezetsz,
haláltól nem félek.

Távolság és idő
széjjel nem tördelhet.
Szerelmed egyre nő,
oldja e förtelmet.

Vonszolhat a vihar,
förgeteg forgathat:
Vakmerő óhajjal
állom e borzalmat.

Szeretlek oly nagyon,
mint ahogy soha még.
Nő a fű. Hallgatom
zizegő énekét:

tavasz lesz, tavasz van
Felvonul az élet,
tüzel a tavaszban

Míg szeretlek élek.

heart

P. Pálffy Julianna:

Szívem a szívedre

Elfutni volna kedvem,
menekülnék messzire,
nem is olyan messze, csak
odaborulnék a szívedre.
Hallgatnám csendben,
érezném mennyire dobog,
válaszul visszadobognám:
Még mindig a tiéd vagyok!

Várok Rád - félek nem látsz,
nem ér el, de nyújtom a kezem,
elfelejtettél - mit tegyek? -
mondd meg Kedves, nekem.
Úgy hiányoznak a szavak,
a szád, a mosolyod, a szemed,
csak az emlékeimben él, milyen
gyöngéden érintett a kezed.

Néha elcsitulsz bennem,
néha a pokol tüze éget,
mert tudom, hogy nem lehet,
nem szabad szeretni Téged.
Parancsolnék én a szívemnek,
ne verjen, ne dobogjon hiába,
mégis - mit tehet az ész, ha
a szív érzi, ki az igazi párja.

Elfutni volna kedvem,
nem is olyan messzire,
a karjaid közé, csak
odaborulni a szívedre.

heart

 

heart

Heltai Jenő

Szívem falán

Szívem falán a gond sötétlik,
Egy árny a hófehér falon:
Óh, megöregszel te is egyszer,
Én édes, szőke angyalom.

A szőke haj ezüstre válik,
Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pírja elvész
S a szíved halkabban dobog.

És benne mélyen eltemetve
A régi, régi szerelem,
És szenvedélytelen, szelíden
Fogsz társalogni énvelem.

Ígérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.

Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajakadra
Sok év alatt a zord telet.

Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy elhervadtál keblemen,
Hogy másnak senkije se voltál,
Csak nékem voltál mindenem.

Ígérd meg azt, hogy szemrehányást
Szíved magadba nem fogad
S nem kéri tőlem soha vissza
Aranyos ifjúságodat.

heart

 

heart

Szuhanics Albert


Te még vágysz a boldogságra


Te még vágysz a boldogságra,
ne érezd, hogy mindhiába!
Én várok rád, s szívem tiszta,
gyere vissza, gyere vissza!

Ha nem voltam hozzád kedves,
megbántam, lásd, pillám nedves.
Sós könnyeim bús föld issza,
gyere vissza, gyere vissza!

A bánatod hagyd most hátra,
térj vissza a kis szobánkba!
Minden úgy van, ahogy hagytad,
kitárva vár ajtó, ablak...

De a szívem jobban dobog,
s érzem, veled boldog vagyok,
ha éveim kéz a kézben
veled telnek, nyárban-télben.

Te még vágysz a boldogságra,
egy percig sem leszel árva,
szomjas ajkad csókom issza,
gyere vissza, gyere vissza!

heart

Laren Dorr

Lennék...

Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
hogy gyönyörködj, ha akarod.

Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.

Köd lennék, ha hűvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám előtted utadat.

Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.

Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.

S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod!

heart

Kubik Ilona

Ha egyszer én lennék...

Ha egyszer én lennék az este,
szép álmot hoznék a szemedre,
ha egyszer én lennék az álmod,
álmodnál igazabb világot.

Ha egyszer én lennék az éjjel,
színültig telne minden kéjjel,
ha egyszer én lennék az ágyad,
száz évig aludni hagynálak.

Ha egyszer én lennék a reggel,
hozzád lesnék be, szeretettel,
ha egyszer én lennék a nappal,
az erdő lennél madárdallal.

Ha egyszer én lennék a tenger,
sós lennék, édes lehelettel,
ha egyszer én lennék a felhő,
gyermek lennél, ki hozzám felnő.

Ha egyszer támadna délután
a sárkány orrán fúvó orkán,
akkor sem volna mitől félned,
barlangként lennék menedéked.

Ha egyszer én lennék a kék ég,
Nap lennél, fényes égi ékként,
ha egyszer én lennék a lelked,
szép lennék, vagy talán a legszebb!?

heart

heart

Kéri Mihályné


A gondolat és Én


Gondolataim felett kétkedek,
döntésem vajon helyes-e?
Leírhatom? Lefesthetem?
Mást vajon nem sértek-e.

Ő az enyém, belülről fakad,
s nincs mindig gyönyörű tavasz.
Olykor háborog, mint a tenger,
megfékezni? - nincs ember.

Terelgetem, dédelgetem,
szeretetemmel etetem,
s ha mégis felbosszantják,
könnyeimnek útját ássák.

Amikor felettem ítélkezel,
magadba vajon nézel-e?
Tudod-e melyik a helyes út,
lehet-e mindig a mosoly az úr?

A gondolat és Én,
olyan mint a hadvezér.
Hol harcol, hol békében él,
küzdeni kell mindegyikért.

Gondolatban szárnyalok,
lelkem mélyén vágyakozom.
Amikor a bánat átkarol,
megbénít és áthatol.

Gondolat felett ha kétkedek,
nem kérdés már, - helyes-e?
Átadom a döntést a sorsnak,
s teret adok a mosolynak.

heart

 

heart

Helen Bereg:

Csak nézz rám...


Csak nézz rám! Kérlek, ne szólj!
A szemed mindent elmond.
Benne csillog a szerelem,
Megsimogat selymesen
Csillámként borítva testem.

Csak nézz rám! Kérlek, ne szólj!
Szemünk összeolvadó
Mélyében megfürdik lelkem,
Mint sziklákon futó csermely
Hűsítő, tiszta vizében.

Csak nézz rám! Kérlek, ne szólj!
Hamisan csengne a szó.
Mit szemed mesél vágyva,
Meghitt pillanat varázsa.
Szerelmes, őszinte hang.
A száj formálhat hazug szót,
De szememben elvesző
Szemed elárulja a valót.

Csak nézz rám! Kérlek ne szólj!
A csend nyugalmat adó
Végtelenében elveszek.
Érzem élni sejtjeimben
Az igaz, örök szerelmet. 

heart

 Ady Endre:


Félhomályban

Ott ültünk némán, édes félhomályban,
Te elmerengve s égő vágyban én.
Álmod hová szállt s kié volt a vágyam,
Titok maradt az, szívünk rejtekén.
Talán a múlt viharzott át előtted
S előttem halkan tűnt fel a jelen...
...Neked talán már bántó, kínos álom
S nekem már kínos vágy a szerelem...

Hidd el, mi csupán csaljuk a világot,
Arcunkon is hazug az ifjúság,
Én nem török le illatos virágot
S neked sem kell már soha mirtusz-ág.
Én az álmod szeretném visszahozni,
Te tán szívembe vágyat oltanál-
Küzdünk egymásért hasztalan, hiába:
Köztünk a múltnak tiltó romja áll!...

A szívedből egy-egy sóhaj
Átnyilallik a szívembe...
Egyedüli kincs tetőled:
- Amit adhatsz még nekem-
A szívedből egy-egy sóhaj...

A szívemből egy-egy sóhaj
Átnyilallik a szívedbe...
Oly kevés maradt a múltból...
Amit néked adhatok:
A szívemből egy-egy sóhaj...

Ne vádoljunk senkit a múltért,
A vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp lehetett volna-
Most már...mindennek vége van!...
Úgy szeretnék zokogni, sírni
A sírra ébredt vágy felett-
De ránézek fehér arcodra
S elfojtom, némán, könnyemet.

Várunk a csendes félhomályban
Valami csodás balzsamot,
Mely elfeledtet mindent, mindent
S meg gyógyít minden bánatot...
Leolvasom sápadt arcodról
A rád erőszakolt hitet
És megdöbbenve, sejtem, látom,
Hogy nem hiszel már senkinek!...

Nekünk is volt még fiatalos lelkünk,
Mi is tudtunk még hinni valaha.
Ami hevünk volt, mind elfecséreltük
S ami hajnal volt, az most éjszaka.
Te ott a deszkán ki nem oltott vággyal
Hamvadsz el lassan, némán, egyedül,
Én meg, szakítva emberrel, világgal
Bolyongok árván, temetetlenül.

Nekünk is volt még fiatalos lelkünk,
Magasba vont és így - a porba vitt.
Megnyugvás útját epedve se leltük,
Szívünkből végkép elszállott a hit...
...Olyan a színpad, mint a lant világa,
Kifosztja lelkünk s lelket még sem ad-
A boldogságért küzdtünk, mindhiába:
Boldognak lenni nekünk nem szabad!...

Nem jó kép itt az őszi napsugár,
Mit mi érzünk, nem késő szerelem.
A szerelem nem szánalomra vár,
S te szánalomból érzel csak velem.
Én reszketek egyedül elkárhozni,
Magammal vinném beteg lelkedet...
De végzetünkkel mindhiába küzdünk:
Nekünk együtt még halni sem lehet...

heart

Armand Sully Prudhomme

Sóhaj

Nem látni őt, nem hallani,
nem szólni és nem vallani,
imádni híven, nem feledni,
folyton szeretni,

A két karunk felé kitárni,
a semmiségbe nézni, várni,
s ha nem jön, úgy is rámeredni,
mindig szeretni.

Szenvedni, s bírni, egyre bírni.
nem érni el, és sírni, sírni, elhullani, 
könnyben feredni
mindig szeretni.

Nem látni őt, nem hallani,
nem szólni és nem vallani,
de láztól és vágytól veretni,
s mindig szeretni.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

heart

Széplaki Erika

Ne sírj!

Ne sírj, inkább köszönjük meg a sorsnak,
hogy összehozott egy merő véletlen,
s még az sem baj, ha épp rosszkor jött,
de miénk volt e tiszta szerelem.

S ha nem is volt az, csak szerettük volna,
hogy örökké tartson, nemcsak pár hetet,
az élet bár néha kiszámíthatatlan,
s örüljünk ennek is, amíg lehet.

Ne könnyezz hát, hisz neked írok,
mint mindig annyiszor, titokban,
látod, itt vagyok, s még mindig szeretlek,
de most másképp, máshogyan!

Előttem vagy most is, mint mindig,
ahogy utoljára nálam láttalak,
rég volt, de a szív az nem felejt,
s remélem, te is érzed ugyanezt!

Nézz fel éjjel a csillagos égre,
látod, a Hold az mindenhol ugyanaz,
én is azt fogom látni amit Te,
s lelkünk akkor együtt szárnyal majd. 

heart

 

heart

 

Szerelem


Amikor
se éjjeled, se nappalod,
amikor minden percben Őt akarod,
amikor fájni tudnak nélküle a percek,
csak érte, érte sóvárog a lelked.
Amikor üres buboréknak tűnik az élet,
mindened Ő, kenyered, vized és a léted,
akkor szinte biztos lehetsz benne,
hogy életed a szerelem hálójába tévedt.

Amikor
minden percben arcát látja szemed,
örökké csak kezét fogná kezed,
amikor haját lágyan simogatva,
szíve dobbanását hallgatná a szíved.
Amikor félredobnál pénzt, gazdagságot,
minden jót, addigi kellemeset, szépet,
akkor szinte biztos lehetsz benne,
hogy életed a szerelem hálójába tévedt.

Amikor
csak jelenléte nyújtja számodra az éltet,
éltető oxigénként Őt kéri a léted,
ha ünnepnapod, hétköznapod csak róla,
csak róla szól, és nincs nélküle élet.
Ereidben és szívedben csörgedezik,
és létének hiánya az életednek méreg,
ha az utolsó leheleted az Ő neve lesz,
akkor szinte biztos lehetsz benne,
hogy e szerelem a sírba száll majd véled.

heart

heart

Halász Judit:
Nehéz okosan szeretni

Egy kis virág is okozhat nagy zavart.
Néhány ostoba szó szörnyű bajt,
Valami elszorul legbelül
És úgy szorít, hogy az ember nem menekül.

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell,
Amit a másik örömmel elvisel.
Nehéz szeretni okosan, józanul,
Szeretni sajnos senki nem tanul.

Távol tart egy félénk mozdulat,
S a vallomáshoz nincsenek szavak.
Valahogy mindig rosszkor érkezünk,
És néha magunk elől is megszökünk.

Nehéz úgy szeretni, ahogy az jó,
Ahogy az örömmel elfogadható.
Nehéz szeretni okosan, józanul,
Szeretni sajnos senki nem tanul.

Búcsúzom Tőled, de látlak még talán,
Isten Hozzád, kedvesem, gondolj néha rám.

A közeledés is félreérthető,
S a hazugság is lehet megnyerő.
Néha túlérzékenyek vagyunk,
Máskor meg a büszkeség a bajunk.

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell,
Amit a másik örömmel elvisel,
Nehéz szeretni okosan, józanul,
Szeretni sajnos senki nem tanul.

Búcsúzom Tőled, de látlak még talán,
Isten Hozzád kedvesem, gondolj néha rám.

 

heart

 

Juan de la Cruz

Szerelem élő lángja 

Szerelem élő lángja, 
lelkem legközepében 
milyen vigyázva, míly szelíden sebzel! 
Nem fáj sebed marása, 
fejezd be hát egészen, 
találkozásunk hártyáját szakítsd el! 

Ó, seb, gyönyörbe forgatsz! 
Égetés édessége! 
Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves! 
Örök életről hírt adsz, 
kárpótolsz mindenért te! 
Megölsz, s halállal új életre keltesz. 

Örökkön égő mécses, 
érzékeim homályos 
üregeit világod beragyogja, 
mi vak volt, íme fényes, 
tökéletes, világos, 
melegét, fényét Kedvesének adja. 

Mellemben lakva titkon 
ébredsz lágy fuvalommal, 
eszméltetsz 
nyugalomra, szerelemre. 
Lélekzeted beszívom, 
eltöltesz javaiddal. 
Ilyen gyöngéden ejtesz szerelembe!

 

heart

 

Oszd meg a barátaiddal is.   Megosztás a Facebook-on