Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


** Ünnep / Karácsonyi versek / képek

 

Boldog névnapot !

 

mail

Aranyosi Ervin:

Karácsonyi üzenet

A szívedbe érkezett egy karácsonyi üzenet,
ami talán lángra gyújtja a szeretet tüzedet.
Fentről, elment szeretteid néznek rád: – A csillagok.
A lelkedet megnyugtatják: – Vigyázok rád, itt vagyok!


Nyugodj hát meg, s hagyd, hogy szíved átjárja a szeretet,
engedd, hogy a könnycseppjeid fürösszék a lelkedet,
oly jó érzés, ha van kivel megosztanod mosolyod,
ha szeretni, kedveskedni, s beszélgetni van okod.


Díszítsd hát fel fenyőfádat, s vele együtt szívedet!
Engedd be most azt az érzést, ami eddig kint rekedt!
Bocsásd meg a többieknek mindazt, ami fájt nagyon,
sértődöttség bús madarát engedd ki az ablakon!


Öltsd magadra legszebb ruhád, és a legszebb mosolyod,
nem létezik annál szebb arc, mint amelyik mosolyog!
Melegíts át szép szavakkal, dicsérj, szóval simogass,
hagyd a látszat okosságot, inkább csak a szívre hass!


Ha elmúlik a karácsony, így folytasd a dolgodat,
így lehetsz majd szeretettebb, így lehetsz majd boldogabb!
Szíveden át üzenj másnak, érj el fáradt lelkeket!
Egész évben legyen vendég szívedben a szeretet!

 

 

mail

 

Ha eljönnek az angyalok

Este, ha gyúlnak a karácsonyi fények,
Égből az angyalok mind a Földre térnek,
Besurrannak titkon minden apró házba,
Békességet szórnak szíveknek falára.


Megpihennek csendben díszes fenyőágon,
Velük visszatérnek rég kifakult álmok,
Hárfáik hangjától felgyúlnak a fények,
Mosolyukban látod, kik lelkedben élnek.


Karácsony éjjelét állítsd meg egy percre,
Hited, szereteted, ne maradjon rejtve,
Gondosan csomagold, add valaki másnak,
Jut belőle, hidd el, a kerek nagy Világnak.


Gyermek voltál, s ma gyermek lehetsz újra,
Áldott ez az est, amely kegyelmét nyújtja,
Csillogó szemedbe visszatér az álmod,
Szent Karácsony éjjel őrizzed a lángot.


Melegét tápláljad igaz hittel, tettel,
Hiszen az angyalok reggel útra kelnek,
Mit hoztak, itt marad, a szívedbe zárva,
Ha érezted, a lelked, sosem lesz árva.

 

mail


Csodára várva


Oly rég nem gyúlt már szívemben fény,
kihunyt a karácsonyi várakozás,
mikor fordult velem a világ, rám talált
egy egészen új, reményteli vágyakozás.


Belém költözött, és sehogy sem akar
elhagyni egy érzés, egy vágy:
bárcsak karácsony szentestén Isten
egy angyalt küldene le hozzánk!


Rongyosra koptatott, összetört imáim
hiszem, ott vannak Isten előtt,
s mint meglévőt, előhozza mind,
mi öröktől fogva atyai szívében eldőlt.


Eljön, mikor már nem fordítja el
fájdalmában könnyáztatta arcát,
angyala áthatol a sötét égen,
elhozva a várva várt csodát.


Ó, bárcsak mint régen Betlehemben,
karácsony szentestén az ég ismét megnyílna,
s minden megtört szívűnek
egy angyal vigasztalást hozna!

mail


Karácsonyfa


Lennék ma fenyő, ünnepedben egy részlet,
Ott állnék némán, míg termetemet nézed,
Dísztelen testemen tűhegyes levelek,
Mégis boldogan, hogy melletted lehetek...


Jöjj közelebb, gyere, érezzem, hogy élek,
Érj hozzám, bájaid legyenek a díszek...
Oly gyöngéd lesz levelem, bársonyos, ne félj,
Hisz szentély vagy bennem, ó, énekelj, zenélj!


Öltöztess, illatod legyen az illatom,
Mosolyod lehetne ünnepi palástom...
Szemednek fénye, mint Esthajnal csillaga,
Simogasson lágyan, míg tart az éjszaka.


Hajadnak zuhatagja legyen fényfüzér,
Tiszta ragyogás, mely Szenteste elkísér...
Így lennék én legszebb az egész világon,
Legékesebb fenyő, hisz ma van Karácsony.


Ha Te lennél a fenyőm ma, rád nem kell ék,
Tudod, Te vagy a Nap, mitől ragyog az ég...
Amit rád aggatnék csókokkal illesztve,
Szívem szeretetét, hisz ma van Szenteste.

mail

Karácsony éjjel

Elmondom nektek a csodát, 
Azt a csillagos, téli éjszakát, 
Amikor bölcső lett a jászol, 
Együtt térdelt király s a pásztor, 
Amikor üstökös ragyog. 
Nem látta még se föld, se ég, 
Sem a messze tűnt századok, 
Megnyílt a menny, 
S Földön, lenn 
Jászolhoz gyűltek az angyalok. 
Azon az éjjen a világ 
Látta, hogy egyszülött fiát 
Jászol ölébe tette. 
A csodát ámulta minden, 
Gyermekké lett az Isten. 
Rég volt, bizony. 
Mégis, azon a szent napon 
Azóta csodák történnek, 
Ha újra szól a régi ének, 
Angyal suhan a város felett. 
Mikor a szív nagyobbat dobban, 
Zöld ágak között gyertya lobban, 
Csodát kutat a sok gyerek. 
Míg a szemükben égi a fény, 
Tudni fogod, hogy van remény

Gaál Szilárd

mail

Karácsonyi üveggömbök

Nincs, olyan ember kinek ne hullna könnye,
mikor Karácsonykor megcsillan a fenyők színes gömbje,
mert azokban a fénygömbökben arcok élednek,
arcok, mik a múltból a jelenbe törnek.

Karácsonykor tisztán ragyog szeretteink képe,
mert ilyenkor nem vet sötét árnyat a feledés elébe,
hisz emlékeik, vágyálmaik valóságot öltnek,
mintha nem is ők volnának, kik fájva elköszöntek.

Minden színes gömb egy-egy lélek tükörképe,
tükörkép mely szívünkbe van mélyen belevésve,
hogy mindaddig, míg az őértük ver, s őértük dobog,
feledetlen ragyogjanak a múltbéli arcok.

Kun Magdolna

mail

Tél díszíti fenyőfámat

 

Készül rá a téli felleg,
szállingóznak apró pelyhek.
Amit itt látsz nem varázslat,
tél díszíti fenyőfámat.

Ujjong a szél! Karácsony jő!
Mesés a hegy, téli erdő,
olyan mint egy festett vászon,
felhő ül a kicsi házon.

Angyaljárta? Rideg vadon?
Szelídít, ha úgy akarom.
Nincs bűbáj! Csak egyszerű lét. 
Nem akar mást: csendet, békét.

Sűrű bozót, ágak, avar.
Tudom, lüktet, amit takar.
Dermedtségből élet üzen.
Élni hagyni! A szívügyem!

Téli világ! Karácsony jő!
Látványos a kerti fenyő.
Ragyogás a valóságból,
füzér lesz a zúzmarából.

Sallangoz a dér és a fagy,
jégvirágot, sujtásokat,
amit látsz itt, nem varázslat,
tél díszíti fenyőfámat.

Ilona Zagyi Gáborné 

mail

Karácsony

Legszebb ünnep a karácsony,
Szívet, lelket megható,
A fenyöfa mellett állva,
Olvadozunk, mint a hó.

Meghitt béke és reménység
Tölti el a szíveket,
Megigézö áhítattal
Szétárad a szeretet.

Boldog végre minden ember
Örvendezve énekel,
Csilingelö harangszóra
Önfeledten táncra kel.

Lélekmelengetö érzés,
Karácsonyi hangulat,
Gazdag, szegény együtt örül,
Felemelö pillanat.

mail

Pásztor Piroska

Szép karácsony éjjelén

Szép karácsony éjjelén, 
pici szoba szegletén, 
fát díszít egy tündérlány, 
ruhája mint szivárvány. 

Sietnem kell szaporán, 
sok fenyőfa vár reám, 
oly boldogan dalolok, 
a tündérlét jó dolog. 

Ide csillagot rakok, 
amoda egy jégcsapot, 
gömböm is van még elég, 
gyertyáimnak fénye szép. 

Reggel, ha a Nap feljő, 
pompázik a szép fenyő, 
gyermek arcán ragyogás, 
szeme csupa csillogás. 

Szép karácsony reggelén, 
pici szoba szegletén, 
örül egy szép kisleány, 
s elsuhan egy tündérszárny.

 

Szent karácsony

Ma születik a kis Jézus,
Szent karácsony este van
Meghitt, békés szeretettel
Várjuk öt mindannyian.

Örömtüz ég minden szívben
A lelkekben áhítat,
Gyertyák égnek a fenyöfán
Fényük mindent átitat.

Szikráznak a csillagszórók
Csilingel egy kis harang,
Boldogságtól meghatottan
Szól bennünk egy égi hang.

Erre vártunk nagyon régen,
Eltölt mindent az öröm.
Milyen jó így együtt lenni,
Kicsi Jézus, köszönöm!

 

mail

 

Schwalm Rózsa: 

Szent karácsony est


Elmúltak advent csendes napjai,
Tündökölnek, karácsony fényei.
Csillagok ragyognak fenn az égen,
Minden oly békés, olyan ünnepi.

Olyan meghitt, tán boldog mindenki,
S most e Szent estén bűnről beszélni
Szeretet ünnepén, tán nem illik,
Mégis e szép ünnephez kötődik.

Mert a bűn, mi Istentől elválaszt,
Hogy nem hisszük szeret, és jót akar.
Azért jött el ember mivoltában,
Hogy összekösse a szakadt szálat.

Azóta már kétezer év telt el,
Vajon jön-e ma is ez ünnepen?
Kérdés hisszük-e bűnösök vagyunk,
Mert Ő megtérő bűnöshöz jön el.

Megértettük-e a bűn fogalmát,
S hogy rólunk szól, érintettek vagyunk!
Mert Jézus nélkül tévúton bolyongunk,
És mentő kegyelmére szorulunk.

Hogyha hozzátérünk igaz szívvel,
Karácsony akkor lesz örömteljes.
Krisztus fénye felragyog szívünkben,
Szeretettel tölti be lényünket.

 

 

Aranyosi Ervin:

Karácsonyra angyalt küldök


Elküldök egy angyalt, hozzád szeretettel,
ez egy csepp ajándék, neked szántam vedd el!
Ez a kicsi angyal feladatot kapott,
mától aranyozza be mindegyik napod!


Vigyázzon szívedre, mások meg ne sértsék,
gonosz, rossz érzések soha ne kisértsék.
Bármerre is mennél óvjon, védjen téged,
tegyen róla, legyen jó az egészséged!


Vigyázzon, a világ neked sose ártson,
vidítson jó kedvre szilveszter, karácsony!
Találd meg a békéd, örülj az életnek,
legyenek körödben mind, akik szeretnek!


Verseim kísérjék mindennapjaidat,
legyen a lelkedben megértés, tapintat!
Teljesüljenek be régóta várt álmok,
angyal által őrzött ünnepet kívánok!

mail


Meggyesi Éva:

Téli esték

Azok a régi téli esték
csikorgó,hűvös éjszakák,
amikor csöppnyi ablakunkon
nem látszott más,csak jégvirág.

Azok a régi,édes álmok,
azt hittük vannak még csodák,
.amikor szívrepesve vártuk
a karácsony fehér angyalát.

Azok a régi téli esték
megfakult emlékek ma már
de ma is őrzöm szívem mélyén
a friss fenyőfa illatát.

Azóta eltelt sok karácsony
hajamra dér és hó szitál,
de most is érzem nem leszek már
boldogabb sohasem talán.

Nem voltak villogó díszek,
de ott voltunk egymás oldalán,
boldogan egymáshoz bújva
a szent karácsony hajnalán.

Most messziről kívánok néktek
ezernyi jót,és új csodát,
békét,és szebb világot
e szent karácsony hajnalán
 

angel

 

Kustra Ferenc

Karácsonyi gyertyaláng fényében...

Gyertyaláng fényében, a szobában úszva-kúszva éled a csend,
Majd felcsendül szép ívű, karácsonyi énekünk, és az már zeng.
Kint az udvaron a szavak... majdnem mind belefagyott a hóba,
De bent a meleg szobában élednek egymás szívéhez szólva!

Látod-e, hogy egy szent ünnep ez a karácsony?
Havas az egész udvar, a hó a barátom...
Menj éjféli misére, téged is vár templom.

És egy lehetőség, hogy méltóan ünnepelj!
Adj ajándékot, a szeretettel menetelj...
Ne mulaszd el, hogy esti imához térdepelj.

Figyeld meg és fedezd fel, hogy mit rejt bennünk a hit,
És ha másban nem... de a reményben higgy egy kicsit...
Szeretet uralja elmédet, testedet... picit.

Ha holnap új napon újabb reggelre ébredsz,
Felkeltél, már nem pihensz, de így visszanézhetsz...
Ha ködben is, utad előtted, még remélhetsz.

A gyertyák lángja felélesztette-e már bennünk a lángot?
Jó, így helyes, legalább kicsit jobbá tettük a világot!
Ehhez azért kell kérnünk némi pénzt és pici gazdagságot,
Mert manapság enélkül nem tehetjük szebbé a világot.

Tárd ki ajándékaidat nagy szeretettel,
Mutasd meg, mi rejlik bennük ajándék hittel...
Higgy magadban és másokban mellszélességgel.

Kérdések nagyon kavarognak a fejemben,
Már a holnapot várom, hogy választ megleljem,
Válaszokat a hajnal derengő fényében,
Mert hátha megszületnek az élet méhében.

Kitekintve ablakon, látjuk, öklömnyi pelyhekben hull a hó,
Kristálytiszta minden, ragyog, mint a hófehér gyermektakaró.
Holnap kint hóember is készül, szemekben boldog várakozás...
Míg kész lesz, lesz sok mosoly, messzire hallatszó gyermekkacagás.

angel

Pásztor Piroska

Karácsony

Fahéj illatú kis szobámban 
szép fenyőfa áll, 
éhes lelkem magába szívja 
csodás illatát. 
Csillog rajta oly sok dísz, 
a gömb, a jégvirág, 
zöld ágain táncot jár, 
a fényes gyertyaláng. 
Csillagszóró sziporkázva 
szórja szikráját, 
aranycsengő csilingeli, 
pásztorok dalát. 
Szőke angyal szárnya suhan, 
rebben a halk fohász, 
tűlevélre ima fűzi, 
ezüst fonalát. 
Ismét eljött, újra itt van, 
a szentkarácsony éj, 
szeretet gyújt szívembe is, 
sok-sok szép reményt. 
Úgy vágyom rá, bárcsak lenne, 
mindig gyertyafény, 
s jutna bőven mindenkinek, 
e szép nap ünnepén.

angel

Betlehemi kenyércsoda 

Letekintett az éhező világra
Ő, aki minket öröktől szeret,
s a betlehemi jászol szalmájára
odatette ínségünket szánva,
irgalmasan - a Kenyeret.

Azóta évszázadok telnek,
s az a Kenyér ezernek meg ezernek,
éhezők millióinak elég...
neked, nekem!
Mindenkinek, aki a pásztorok
nyomában eltalál oda,
ahogyan ők azon a csendes éjen...
hogy ínsége örökre végetérjen,
s másokat is boldogan hívogasson
osztozni az égi Kenyéren.

Betlehemi kenyércsoda!

Túrmezei Erzsébet

Meggyesi Éva


Ünnepkor.

Mikor ünnepkor kigyúlnak a fények
s a fenyő égő felragyog,
a csillogó fánál elmerengve
a régmúlt karácsonyra gondolok.

Nem kaptunk drága ajándékot
legtöbbször semmi sem jutott
és mégis a szívemben érzem
ott voltunk igazán boldogok.

Nem voltak fenyőfa izzók
csak a kályha fénye pislogott,
sudár fenyőnkre rávetítve
aranyló,fénylő csillagot.

Nem voltak karácsonyi fények
szívemben mégis ott ragyog
a régi karácsony fénye,
s most újra rátok gondolok!

Amikor együtt énekeltük
a kiskarácsony énekét,
s átadtuk szelíden véle
szívünknek minden melegét.

Azóta elszállt egy élet
mindenkit máshová sodort,
de mégis,szívemben érzem:
ott voltunk igazán boldogok! 

angel

Virginás András

Karácsonyi köszöntő

Elhúzom a függönyt a téli ablakon,
A dermesztő jégpáfránycsokor integet,
Köszöntenek a kucsmás, fehér havasok...
S a jókívánságokból nagyobb szeletet!

Sok örömet hozzon nekünk a Karácsony,
Csillagszóró fénye hirdesse a békét,
Legyen ez ünnepünk Istentől megáldott...
Hallgassuk újból a Gyermek születését!

Csillag gyúl az égen, hasad a fa törzse,
Megrémült pásztorok szaladni kezdenek,
Ajándékot hoznak keletről a bölcsek...
Angyalok kórusa hangzik a táj felett.

Mária és József hosszú útra mennek,
Betlehemi Gyermek szeretetet hozzon,
Megváltója lesz Ő minden nemzedéknek...
Simábbak a ráncok az öreg homlokon.

Nem baj, ha kevés a csomag a fa alatt,
Az ágakon inkább vidám mosoly csengjen,
Mindenki szívében zengjen egy kis harang...
Holnap boldogabbak lesznek az emberek.

Szívemből kívánom.

angel

Kondra Katalin

Karácsony

Amikor télen meghal a föld,
Mikor sötétség borul a világra,
Kékre fagyott, reszkető testtel jó
Bemenekülni egy meleg szobába.

Kint hagyva mindent, ami a múlt
S amit a hó már betakart.
Meggyónni minden vérző sebet,
Amit a bűn felkavart.

Sokan vagyunk elhagyatva
Oly bizakodók, mint egy árva,
Ki csodát remélve néz szelíden
A gyermektelen édesanyára.

Rajtunk kívül is vannak sokan,
Kik bár örökké velünk élnek,
Figyelmet, békét, törődést
Csak karácsonykor remélnek.

Szeretettel fordulj most felé,
Kire hétköznap időd nem marad.
Karácsonykor borulj szívére,
Ajándéka légy önmagad.

angel

Szuhanics Albert

Az Isten megáldott titeket

Karácsony, karácsony, karácsony,
hópaplan fehérlik faágon,
zöld fenyő, zöld fenyő, zöld fenyő,
ágain száz csillag, tündöklő.

Szenteste, szenteste, szenteste
pásztorok néznek egy kisdedre,
az égből angyalok jövének,
felzeng a mennyei karének.

Királyok, királyok, királyok,
népetek felnézhet reátok,
ámde ti hódolni jöttetek,
ajándék származik tőletek.

Mária, Mária, Mária,
karjában az Isten szent fia,
álmában mosolyog, "Itt vagyok!
Nézzétek, csillagom fenn ragyog!"

Emberek, emberek, emberek,
az Isten megáldott titeket,
térjen meg szívetek a jóra,
s mennyország válhat itt valóra!

Szeretet, szeretet, szeretet
uralja mindenkor szívetek,
mert az Úr immár megszületett,
itt él már ezentúl köztetek.

angel

angel

Juhász Gyula

Betlehem

Ó emberek, gondoljatok ma rá, 
Ki Betlehemben született ez este, 
A jászol almán, kis hajléktalan, 
Szelíd barmok közt, édes bambino, 
Kit csordapásztoroknak éneke 
Köszöntött angyaloknak énekével. 

Ó emberek, gondoljatok ma rá, 
Hogy anyja az Úr szolgáló leánya 
És apja ács volt, dolgozó szegény. 
És nem találtak más födélt az éjjel 
A városvégi istállón kivül. 

Ó emberek, gondoljatok ma rá, 
Kit a komor Sibillák megígértek, 
Kit a szelíd Vergilius jövendölt 
S akit rab népek vártak, szabadítót. 

Ó emberek, gondoljatok ma rá, 
A betlehemi kisded jászolára, 
Amely fölött nagyobb fény tündökölt, 
Mint minden földi paloták fölött. 

Ó emberek, gondoljatok ma rá, 
Augustus Caesar birodalma elmúlt, 
Az ég és föld elmúlnak, de e jászol 
Szelíd világa mindent túlragyog. 

Ó emberek, gondoljatok ma rá, 
Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, 
A kerek föld mindegyik gyermekéhez 
Egy üzenettel jött: Szeressetek! 

Ó emberek, gondoljatok ma rá, 
És hallgassátok meg az angyalok 
És pásztorok koncertjét, mely e szent éj 
Ezerkilencszázhuszonhároméves 
Távolságából is szívünkbe zeng. 

Ó emberek, gondoljatok ma rá, 
S gondoljatok rá holnap és minden áldott 
Napján e múló életnek s legyen 
A betlehemi énekből öröm, 
A karácsonyi álomból valóság 
És békessége már az embereknek!  
 

angel

  Kerecsényi Éva

Karácsonyi üdvözlet

Karácsony csillaga fent ragyog az égen,
csodaváró csendben megpihen a lélek,
örömtüzek lángja feltör a magasba,
találd meg az Istent másban és magadban.

Meggyújtok egy gyertyát, bámulom a lángot,
magam előtt látok egy mennybéli világot.
Itt vannak mind velem, kik elmentek, szerettek,
angyali lényükkel csendben átölelnek.

Köszönöm, ki itt van, s hoz aranyló kincseket,
szeretettel átkötött, meghitt érzéseket.
Legszebb ajándékom nem kell zsákba tenned,
elég a mosolyod, s hogy nem kell másnak lennem.

Mit is kívánhatnék e háborgó világnak,
költözzön békesség minden szívbe s házba.
Tiszteljük az embert, ne bántsunk szavakkal,
kell, hogy megbocsássunk, s ne éljünk haraggal.

 

mail

 

Sajó Sándor

Karácsonyi ének

Akkoron csillag gyúlt az égre 
És rásugárzott a vidékre, 
És Betlehem fölött megállván, 
Egy rongyos istálló homályán 
Tündöklött már a Glória: 
Ott ingecskében, szép fehérben, 
Feküdt a jászol szent ölében 
Az Isten egyszülött Fia... 

A hír bejárta a világot, 
És jöttek bölcsek és királyok 
És együgyűk és pásztorok: 
Ott minden lélek egyetérzett 
És sírt és álmélkodva nézett 
És boldogan fohászkodott: 
Örömöt hozván az embernek, 
Dicsőség légyen az Istennek! 

Ó betlehemi égi csillag, 
Világmegváltó Szeretet! 
Lásd, én is várlak, várva hívlak: 
Jöjj, váltsd meg ezt a nemzetet! 
Lásd, sírva vár egy csonka ország 
És gyásza fátylát lengeti, 
Ó szánd meg népe árva sorsát 
S hozz végre örömöt neki: 

Jöjj újra úgy, mint azelőtt, 
Hozz duzzadt ágú friss fenyőt 
A Tátra s Erdély erdejéből, 
Az elrablottból, - a mienkből! 
Ó, neked lehet és szabad, - 
Neked nem állja utadat 
Oláh Heródes, se cseh zsandár, 
Mert a te utad magasan jár, 
Te angyalként jársz, égi szárnyon, 
Te átrepülhetsz a határon, 
Mindenhová és mindenhonnan, - 
Te sohsem voltál Trianonban... 

Ó, szállj le hozzánk, égi angyal, 
Ó, jöjj, kis Jézus s légy velünk, 
És igazságot hozz magaddal, 
És sok játékot hozz nekünk, - 
Mindent, mit vágyunk álmodott: 
Sok trombitát és sok dobot, 
És sok-sok puskát, kardot, ágyút, 
Hogy szent nevedet áldva-áldjuk, 
Hozz hírt, amelynek hallatára 
Itt minden szemek fölragyognak, 
Boldog Karácsonyt valahára 
Szegény-bús-árva magyaroknak!  
 

 

angel

 

Közeledik ismét a várva várt karácsony,
De lenne még számodra egy utolsó tanácsom.
Tudom, voltál mélyen, s értek már el gondok,
De kérlek, légy most hálás s tiszta szívből boldog.
Örülj kérlek annak, hogy van ahová menned,
S hogy nem kell e világon földönfutó lenned.
Mert oly sok ember fázik s éhezik a télben,
S mégis többet állt már Isten előtt térden.
Tudom, néha nehéz és elítélnek mások,
S úgy érzed, hogy fentről csak rád szállnak csapások.
De fogalmad sincs róla, hogy sokan így sem élnek,
S bár betegségben, kínban, de minden nap remélnek.
Akármerre lépünk, csak kerüljük a gondokat,
S azt hisszük, hogy nálunknál minden ember boldogabb.
Lenézzük a szegényt, beteget és némát,
De sosem vettünk eddig más emberről példát.
Mindig abban bíztunk, hogy van nekünk egy Istenünk,
S hogyha Tőle kérünk, meglesz nekünk mindenünk.
Mert sokkal könnyebb sajnos nagy csodákra várni,
Mint oly sok ember előtt a szívünket kitárni.
De most, hogy végre ismét közeleg az ünnep,
Ne akard, hogy minden csak neked legyen könnyebb.
Fogd hát össze kezed s adj mindenért hálát,
S ne akard te soha más embernek kárát.
Próbálj meg most végre másokért jót tenni,
S meglátod, majd így fogsz boldog ember lenni.
S ne félj soha attól, hogy ledobnak a mélybe,
Mert hidd el, hogy ott látnak mindent fent az égbe`

angel

 

Áprily Lajos

Karácsony-est

Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? -
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.

angel

KARÁCSONYI BOLDOGSÁG

(Árvai Emil verse)

Isten nagy titkáról lebbent föl a fátyol,
mikor Betlehemben bölcső lett egy jászol.
Akkor is foglalt volt minden szív és szálló,
így lett szülőszoba egy szerény istálló.

Itt és most ki lesz az, aki befogadja,
szívét és életét Úr Jézusnak adja?
Angyalok örvendtek Krisztus születésén;
ugyanígy ujjongnak egy szív megtérésén.

Találsz-e valakit, járd be a világot,
akinek szívügye a te boldogságod?
Isten alig várja azt, hogy befogadjon,
s minden másnál nagyobb boldogságot adjon !

angel

Karácsonyi karének


"Megtaláltak" téged a pásztorok.
és karácsonyi örömmondók lettek.
"Megtaláltak" téged csillagvezette,
gazdag bölcsei távol Napkeletnek.

"Megtaláltak" az első tanítványok,
és boldogan a Te nyomodba léptek.
"Megtaláltak!" - ujjongja millió hang,
visszhangozzák századok, ezredévek.

"A Szabadítót! Az Isten Fiát!
Az Életet, kegyelmet, békességet!"
Nagy karácsonyi karban énekel
Krisztus Jézus, aki megtalál téged.

S egy hang abban a karácsonyi karban,
hálaénekemet boldogan zengem,
mióta én is "megtaláltalak" - 
mert Te eljöttél, s megtaláltál... engem.

Túrmezei Erzsébet

 

 

Deborah Gordon Cooper

Áldás a fára

Ebben az évszakban,
mikor az éj sötétje
hosszabb a nap fényénél,
mikor a Föld aludni tért
a hideg elől,

Advent idején,
a várakozás idején,
hadd találjuk meg a módját,
hogy a rohanásból kiszakadva
békénk lehessen,
és tágra nyithassuk
hálás szívünk.

Áldd meg a fénylő fákat,
az örökzöld mindenség jelképét,
mert hűek és változatlanok,
mint Isten szeretete.

E drága időszakban,
mikor oly búsak az emlékek,
kérlek, emlékezhessünk
azokra, akik önnön fényükkel
ragyogták be utunk,

Szeretteinket,
akik örökké szívünkben élnek.

 Búsan megy az Isten anyja, szívén viszi szent fiát,
De sok ember nem hallja meg szálláskereső szavát.
Jó emberek engedjetek házatokba beszállni,
Ne kelljen az éjszakában szent fiammal kint fázni!

Nyissátok meg házatoknak, szíveteknek ajtaját!
Kopogtat a kis Jézuska, szállást kér a szent család.
Boldog ki a szívét, házát őelőtte kitárja,
Azokat a mennyországba nyitott ajtóval várja.

Megáldja a házatokat, megszenteli szíveket,
Békét hoz a kis hajlékba, eltörli a könnyeket.
Vigaszt hoz a betegeknek, enyhíti a gondokat,
Érző szívvel meghallgatja minden panaszotokat.

Térj be hozzánk édes Jézus, boldogságos Szűzanya,
Szent Józseffel, nyitva áll már szívünk, házunk ajtaja.
Betlehemi pásztorokkal, térdre hullva imádunk,
Maradjatok áldástokkal, mindörökre minálunk!

angel

S. Danieli: Luce nel presepe

A JÁSZOL FÉNYE

Gyermek Jézus,
karácsony éjjel
a világban
Oly hideg van.

Gyermek Jézus,
A világ talán olyan
mint egy fáradt, 
öreg zarándok,
aki az éj sötétjében
keresi jászlad fényét.

Gyermek Jézus,
Szeretetből font
Jászolodban 
hadd találjon Rád,
hogy a világ jobbá legyen,
hogy Téged átöleljen. 

angel

 

Karácsony nyári reggelen


Karácsony... fenyőillat, gyertyafény.
A rét, az erdő hólepett, fehér.
De első igazi karácsonyunk,
amikor szívünkbe Jézus betér.

Talán nem hólepett, fehér úton,
talán ragyogó nyári reggelen.
Belép az életünkbe csendesen,
és a szívünk lesz boldog Betlehem.

Nem zendül-kondul ünnepi harang.
Fenyőillat és gyertyafény se kell...
de a szívünk lesz boldog Betlehem,
s az angyalokkal együtt énekel.

Szívembe is betértél, Jézusom.
Engem is átölelt a kegyelem.
Akkor lett igazi karácsonyom
egy napsugaras nyári reggelen.

Nem kísért fenyőillat, gyertyafény.
Nyári virágok nyíltak nyomodon.
S az a harmatos, üde reggel volt
az én első igaz karácsonyom.

Túrmezei Erzsébet  
 

angel

Egyszer talán én is Angyal lehetek,
Az égben élek majd, csillagokkal játszok,
S amikor a karácsony közeleg,
Elmegyek mindenkihez, elmegyek hozzátok.

Széthintem mindenfelé imára hívó igém,
Ünnepelem veletek Jézus születését,
Magammal viszem serlegem,
Melyből csordul majd a szeretet.

Betegeknek gyógyulást adok,
Szegényeknek ételt, takarót,
Gyermekeknek varázslatot,
Szomorúknak megváltó holnapot.

Házaitokba viszem a meleget,
Lelketeknek adom a fényt,
S hol áldott szájakon fohász sorakozik,
Ott hagyom kicsit önmagam is.

Tudom, hol túl nagy a csillogás,
A fénytől már romlott a látás,
És hol nem világít, csak egy mécses,
Nemesebb az érzés, mélyebb.

Nem kérnék semmit, csak észrevegyél,
Ha az égen szállok huszonnegyedikén,
Mit adok, kérlek öleld szívedre,
Kívánom, maradjon nálad örökre!
Kishonthy Csilla

angel

Betlehemi beszélgetés


Kis Jézusom, gyenge tested hidegtől remeg.
Így szerzed meg drága áron üdvösségemet,
Jászlad előtt térdelek és szavam esdve kérd:
mit adhatna hálás szívem szeretetedért?

"Semmit! Csak az angyalokkal énekeld nekem:
Istennek a magasságban dicsőség legyen!
Magam érted még mélyebben megalázom én
Gecsemáné kertjében s a Golgota hegyén."

Mégis, mégis drága Gyermek, hadd adjam neked,
hadd teszem kis jászlad elé minden kincsemet!

"Nekem adod? Hiszen ég-föld, s ami kincse van,
mind az enyém: fénylő ezüst, csillogó arany!
Mire való volna nekem kincsed, aranyod?
Add oda a szegényeknek, és nekem adod!"

Kész örömmel teljesítem szent kérésedet.
Mégis, mégis: mit adhatnék egyedül neked?
Mondd meg, drága égi Gyermek! Súgd meg szelíden!
Meghasad a fájdalomtól másként a szívem."

"Hát megmondom: bűneidet nekem adhatod.
A rossz lelkiismeret, a kárhozatot!"
De mit akarsz bűneimmel, kisded Jézusom?
"Add nekem! Én mind magamra veszem, vállalom!
És cserébe tiszta szívet adok teneked:
tiszta szívet, békességet, örök életet!"

Kis Jézusom, szememben most hálakönny ragyog.
Nem kérsz tőlem, semmi szépet, nemeset, nagyot,
csak a rosszat! Fogadd hát el bűnös szívemet,
és cserébe add a tisztát, add a tiedet!
Még az örök életre is elég lesz nekem,
ott is téged dicsér érte hálaénekem!

(Így beszélgetett a betlehemi Gyermekkel
Hieronymus egyházatya. Élt 340-420-ig)

Fordította Túrmezei Erzsébet

 
 

angel


Szuhanics Albert

Felkelt az ő csillaga

Karácsonyi üzenet,
ma egy kisded született,
azt ígéri égi szó,
ő lészen a megváltó!

Karácsonyi üzenet,
gyújtsatok nagy tüzeket,
lelketekben égjenek,
hogy soha ne féljetek!

Itt már a fény egyre nő,
feldíszítve a fenyő,
s szívünkben új napkelte,
áldást hoz az emberre.

Karácsonyi üzenet,
tartsatok kis szünetet,
vetélkedni, mi végre?
Legyen nyugalom, béke!

Száll a fenyők illata,
felkelt az ő csillaga,
csendülnek a szép dalok,
béke legyen rajtatok!

Karácsonyi üzenet,
nézd az égi tüzeket,
jön a három bölcs király,
tudják, merre az irány...

angel

Túrmezei Erzsébet

Karácsonyi kívánság 

Ha én betlehemi 
pásztorgyerek lennék,
karácsony estéjén
a jászolhoz mennék.

Ha volna egy szelíd
szép, fehér báránykám,
azt is odavinném,
azt is odaszánnám.

Gyorsan letérdelnék...
Milyen jó is volna!
Angyalok éneke
gyönyörűen szólna.

Talán egy kis angyal
kezemen is fogna...
Megtartó Úr Jézus 
rám is mosolyogna.

De én nem lehetek...
mért is nem lehetek
betlehemi nyájat
őrző pásztorgyerek!
Magyar földön járok...
el is múlt az régen,
hogy az a csillag
ragyogott az égen.

Van most csillag elég,
de úgy egy se ragyog.
Nem énekelnek már
mennyei angyalok.

Úr Jézus elébe
Elmegyek én mégis,
száz nap és száz éjjel,
Ha mindig mennék is.

Száz nap és száz éjjel,
még nem is kell járnom:
Odarepít engem,
az én imádságom.

Mért megyek elébe?
megköszönni szépen,
a sötét világra,
hogy leszállott értem.

Megmondani neki:
életem, halálom:
már én csak ezentúl 
mindig őt szolgálom.

Megsimogat, tudom,
Szerető szemével,
Megtelik a szívem,
Szíve melegével.

Megtartó Úr Jézus
édes mosolyával:
karácsonyestének
nagy boldogságával.  
 

angel

Túrmezei Erzsébet

Betlehemi kenyércsoda 

Letekintett az éhező világra
Ő, aki minket öröktől szeret,
S a betlehemi jászol szalmájára
Odatette ínségünket szánva,
Irgalmasan - a Kenyeret.
Azóta évszázadok telnek,
S az a Kenyér ezernek meg ezernek,
Éhezők millióinak elég...
Neked, nekem!
Mindenkinek, aki a pásztorok nyomában eltalál oda,
Ahogyan ők azon a csendes éjen...
Hogy insége örökre végetérjen,
S másokat is boldogan hivogasson
Osztozni az égi Kenyéren.
Betlehemi kenyércsoda!

 

angel

 

Aranyosi Ervin

Öltöztesd szívedet karácsonyi díszbe!

Öltöztesd szívedet karácsonyi díszbe,
csak a jó szándékot engedd be a szívbe,
mert amíg kedvesség, szeretet vezérel,
hidd el, szomorúság, bánat úgysem ér el.
Ezt a szeretetet tedd be egy csomagba,
s boldog lesz, ki ilyen ajándékot kap ma!
Arcodra tégy mosolyt, fénylőt és kedveset,
örömet okozni, meglásd, így is lehet!
Gyújts reményt szívekbe, néhány kedves szóval,
s meglátod nyomában kevesebb a sóhaj!
Nyújts segítő kezet, éhesnek kenyeret,
karácsony ünnepe legyen a szeretet.
Bár múlik az ünnep, a szeretet maradjon,
együtt érző szíved, azután is adjon!
Légy te is megváltó, ki világot gyógyít,
éld meg a karácsonyt, éld meg a valódit!

 

angel

Pósa Lajos 


Karácsonykor


Fényes égből, Mennyországból,
Szálljatok le, angyalok!
Zöldleveles, aranydiós
Karácsonyfát hozzatok!
Karácsonyfát, ragyogót,
Zörgő-börgő mogyorót,
Ezüstcsengős barikát,
Selyemszőrű paripát.


Fényes égből, Mennyországból,
Szálljatok le, angyalok!
Kis fiúknak, kis lányoknak
Egy-egy könyvet hozzatok!
Hadd kiáltsák: jaj de szép!
Legyen benne mese, kép,
A hazáért imádság,
Magyar érzés, szabadság.


Fényes égből, Mennyországból
Szálljatok le, angyalok!
A didergő szegényeknek
Meleg ruhát hozzatok!
Nagykabátot, nagy kendőt,
Vastagtalpú cipellőt.
Tüzelőfát, angyalok,
Azt is, azt is hozzatok!

 

Dsida Jenő

Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony, 
Élünk dión, friss kalácson: 
mennyi fínom csemege! 
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága 
csillog-villog: csupa drága, 
szép mennyei üzenet: 
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek, 
kályha mellett körben ülnek, 
aranymese, áhitat 
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek 
és kántálva ráköszönnek 
a családra. Fura nép, 
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég 
a szemeken, a harangjáték 
szól, éjféli üzenet: 
Kis Jézuska született!

 

Madách Imre


Karácsonykor


Zúgva nyargal a szél, hordja a havat,
Mindenekre tiszta fénypalástot ad.
Egyiránt borít el bércet, völgyeket,
Tán az egyenlőség tart ma ünnepet.


Ünnep van valóban, ím a büszke vár
Dús világításnak özönében áll,
Fényes csarnokáról hangzik a zene,
S vad dombérozásnak hangja jön vele.


Vár alatt útfélen űl kolduscsalád,
Férj s nő átkarolva tartja magzatát,
Keblök melegével óvják gondosan,
S rájok elterítve egy rossz gúnya van.


Igy ülnek sokáig, némán, reszketeg,
Míg a férjnek ajki szólni kezdenek:
"Márma van karácsony szentelt ünnepe,
A nép megváltója márma születe;


Jó hogy ez egy emlék megmaradt reánk,
Mert feledtük volna, hogy megváltatánk.
Óh hatalmas Isten, hát miért, miért
Ontatál fiaddal értünk drága vért?


Hogy dombérozásra több ünnep legyen,
S a nép rab maradjon véges-végtelen?
Cél után fáradni, küzdeni dicső,
Elfeled minden bajt, aki célhoz jő,


Ah, de én mért hordom a szörnyű igát,
Csak hogy életemet nyomorogjam át,
S amelyet kiküzdök, életem minek,
Hogy legyen igámat hordani kinek?


Rettentő körút ez, melynek vége nincs,
Egy kétségbeejtő örökös bilincs. -
Vagy nagy ég, megvolnánk váltva általad,
És igába tart csak zsarnok akarat?


Úgy még jő idő, mely újra törvényt tesz.
S a megváltó újra gunyhó sarja lesz. -
Hátha e bíró még gyermekem lesz tán,
Óh, takard, takard nőm édes gondosan.


Jőjj, jőjj közelebb, így hajtsd reám fejed,
Hadd tomboljon a szél, rossz szűrünk felett,
Szálljon a hó, itten vad dühe nem ér." - -
S ím leszáll közéjük enyhadó tündér,
Édes álomképet sző rájok keze,
S boldogok mindhárman, férj, nő s gyermeke.


S hogy ne verje őket zord valóság fel,
Lassan eltakarja őket hólepel. -
A várból öröm száll - zúg a téli szél -
A család helyén csak kis hódombot ér.  
 

Aranyosi Ervin


Közel a karácsony


Legyen a lelkedben nyugalom és béke!
Csillogjon szemedben mosoly csillagfénye!
Hidd el, lehet szebben, boldogabban élni,
csak bántó perceket kell szebbre cserélni!


Engedd hát lelkedbe a feloldó szépet,
csodás látványával segít a természet.
A csillagos égről milliónyi csillag,
nevet rád. Örülnek, hogy még mindig itt vagy!


Öntözd a világot mosolyod vizével,
teljen meg ételed a jókedv ízével!
Szavad simogasson, szíved melegedjen,
hogy minden vendége melegségre leljen!


Zord a külső világ? Légy hát belül áldott,
szeretet fényével szebbítsd a világot!
Adj, amikor adhatsz, jó szót, emberséget,
jó példád vezesse az emberiséget!


Lelked szép nyugalma, hadd terjedjen másra,
találj segítőkre, vagy követő társra!
Közel a karácsony, akarj többet adni,
tedd próbára magad, s merj ember maradni!
 

Endrődi Sándor


Ünnep-est


Boldog, aki feldíszíti fáját,
A sötétzöld, fénylő gallyakat;
Gyertyácskáit sorba gyujtogatja
S szobájában egy árny sem marad.


Összegyűl a házi kör vidáman,
Tapsol, ujjong az egész család,
Mintha zengő, csattogó madárdal
Verné fel a téli éjszakát...


Földíszítem én is zöld fenyőmet,
Meggyújtom a gyertyácskákat is,
De szememben könnyek égnek titkon
S örömömnek zengő szárnya nincs.


Megváltozott az élet köröttem,
Búban, gyászban megváltoztam én;
Ezekről a ragyogó lombokról
Nem hull én rám, nem hull semmi fény.


Árva lelkem csüggedt bánatával
- Árny az árnyban - némán állok itt.
És tünődöm: nem kellene inkább
Koszorúba fonnom ágait?


Olyan e fa, mint a szomorú fűz,
Melynek lombja sírhalmokra hull,
Fénye, mint a temetők pompája,
Mely halottak estéjén kigyúl.


Mindig lesz rajt' boldog napjaimból
Egy-egy emlék, mely suttog, beszél,
Tűnt tavaszból, meghalt szerelemből
Egy-egy halvány, reszkető levél;


Mindig lesz rajt' egy kicsiny lovacska,
Mely ez estén gazdátlan marad
S egy kis bébi, mely hiába várja
Úrnőjét a lengő lomb alatt...  
 

Pósa Lajos 


A fenyőfa álma


Álmodik a fenyves
Valamennyi fája,
Csillagot ragyogtat
Minden egyes ága.
Arany almát himbál
Csendesen és lágyan,
Mogyorót is zörget
Ezüst tarisznyában,


Piros cipellőt is
Ragyogtat vidáman.
Itt baba nevetgél,
Ott barika béget,


Angyalok repdesnek,
Hoznak ezer szépet.
Bevonják az erdőt
Fátyolos holdfénnyel,


Csillogó fonállal,
Reszkető sugárral,
Apró kis gyertyáknak
Szelíd mosolyával.


Egyszer csak megindul
A sok álmodó fa,
Ki kastélyba surran,
Ki pedig kunyhóba.


Kis fiúk, kis lányok
Köröskörül állják...
Teljesítsd Jézuskám,
A fenyőfa álmát:


Juttasd mindenüvé-
Legalább egy ágát!
 

Devecseri László


A karácsonyi csillag


Decemberi fényességben,
szép karácsony estéjében
csillag-gyermek könnye hullik,
rossz kedve tán el sem múlik.


Decemberi fényességben.
Szép karácsony estéjében.
Fény-nagyapó vigasztalja,
ám szavait meg sem hallja!


-Jó nagyapó, Fény-nagyapó!
Csillagfényben fürdik a tó,
karácsonyfák fénye játszik,
csak egy házban fény nem látszik.


Erdő szélén, szegény portán,
karácsonyfa búsul árván:
nincsen dísze, semmi éke,
nincsen néki fényessége!


Karácsonyi csillag lennék!
Fény-nagyapó, Földre mennék!
-Égből szakad akkor léted,
elveszted a Mindenséget!


Hogyha egyszer innen elmész,
te is tudod, vissza nem térsz!


Örök parancs: mehetsz önként,
ülnek rajtad égi törvényt:
száműznek a földi létbe,
fényed vesztő ember-éjbe,
száműzötten, földi létben,
csupán egyszer, minden évben,
felragyoghatsz csoda-fényben,
karácsonyi csendes éjben!


-Jó nagyapó, engedj engem
lenn a Földön csillag lennem!
Felszikrázom minden évben,
karácsonyi fényességben.
Nem bánom a csillag-csendet,
ne ejts értem többé könnyet!


Fény-nagyapó, Isten veled,
kis unokád mindig szeret!
Mégis, mégis el kell mennem,
öröm-fényem messze vinnem!


-A jóságod áldjon téged,
legyen boldog földi léted!
...és a csillag Földre szállott,
erdő szélén kis ház állott...


Nyílt az ablak, mintha szólna
karácsonyi csengőszóra...
Karácsonyfa legtetején
ott ült már a csillag-legény.


Eztán mit tett, én nem tudom,
ám azt néked elárulom,
hogy az üres kicsi fácska,
karácsonynak szép zöld ága
sok-sok dísszel telt meg nyomban,
még abban a minutumban.


A fa alatt? Ruha, játék,
mennyi-mennyi szép ajándék!
Egy kisfiú nézi, nézi,
tán e csodát meg sem érti!


Örül nagyon, szeme nevet,
aztán hullat nagy könnyeket,
hiszen beteg, akit szeret.
Ott fekszik a rozzant ágyban,
öreg dunna hajlékában,
karácsonyfa árnyékában.


A kis csillag odapillant,
szomorúság fénye villant,
mert akit ott ő meglátott:
idézett égi világot...


-Olyan ő is, mint nagyapó!
Segíteni, az volna jó!
Csillagfénnyel simogatta,
szeretettel szólongatta,
fénykezével gyógyítgatta.


Mesélt néki unokája,
dalt dúdolt a kicsi szája:
angyalkórus sem szól szebben,
szállt az ének, szólt a mennyben.


Karácsonyi éjszakában
csoda történt a kis házban:
 



Szuhanics Albert


Nagyanyó kalácsa


Karácsony, Karácsony,
olyan, mint az álom,
lágyan hull kinn a hó,
vetésre takaró.


Ágaknak puha dísz,
mindenki csupa szív,
díszes a fenyőfa,
sok gyermek nyerő ma.


Míg sül a kalácsunk,
Jézuskára várunk,
szavaljunk szépeket,
daloljunk éneket!


Nagyanyó kalácsa
kisül valahára,
messze száll az illat,
kutyánk ránk kacsintgat.


Szánon ül nagyapó,
előtte fut a ló,
szaladjunk elébe,
üljünk az ölébe!


Látjátok gyerekek,
ilyen a szeretet,
boldog az ünnepünk,
csillog a két szemünk.


Mindenkit kínálunk,
kisült a kalácsunk,
egyétek, vegyétek,
nincs ennél jobb étek!


Pósa Lajos


Levél a kis Jézuskához 


Én édes Jézuskám, 
Itt van a hideg tél. 
Böskeékről valahogyan 
El ne feledkezzél! 


Hiszen, tudod, 
ott a Város végin laknak... 
Mint az övék, nincs több olyan 
Jégvirágos ablak. 


Házukban az idén 
Tűz még nem égett: 
Dideregve szenvedik át 
A nagy hidegséget. 


Mondd meg,én Jézuskám, 
Minden angyalodnak: 
Gondoljanak rájuk is, 
ha Karácsonyfát hoznak. 


Nem kell nekik olyan 
Csillogó-ragyogó, 
Csak egy kevés tüzelőfa, 
Melegen lobogó. 


Egy hát rőzsével is 
Megelégednének... 
Küldj is, édes kis Jézuskám, 
Szegény Böskeéknek!  


 


Szilágyi Domokos


Karácsony


A puha hóban, csillagokban,
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel,
Hogy itt van újra a KARÁCSONY.


Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig e kis melegség,
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen és szeressék.


S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen KARÁCSONY.



Babits Mihály


Az előkelő tél


Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.


Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél...
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörü Tél!


S a hó is itt lesz nemsokára
s minden egyszerre eleven.
Aki rápillant ablakára,
fehér apácák végtelen
meneteit véli vonulni,
s ki boltbul az utcára lép,
lágy-fehér könnyek ostromolják
kemény csomagjait s szivét.


Estefelé kitisztul néha,
a csillagok kilátszanak
s mint gyermekek állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt,
amelynek ágát föl nem érjük,
de gyertyás fénye ránk sajog:
gyertyásan és csufolva néznek
a karácsonyi csillagok..


Aranyosi Ervin


Legyen minden nap karácsony...


Legyen minden nap karácsony,
minden óra a szereteté.
Legyen Béke a nagyvilágon.
Legyen a szíved mindenkié.


A mosolyod legyen a hírnök,
és bátran nyújtsd a kezed,
Szálljanak el a gond felhők,
fújja világgá szereteted.


Legyen végre az egész világunk
egy hatalmas nagy család
és öltöztessünk fel, amerre járunk
minden élő fenyőfát.


És égjen a házunkban adventi gyertya
és sohase aludjon el,
mert Hitnek, Békének, s a Szeretetünknek
örökké élnie kell!


A remény lesz benned az útmutató
az iránytű szemed elé,
Bár hová mész, bár merre indulsz
az utad a szereteté.


A boldogság legyen örökös vendég,
s az ország egy nagy család.
Ha szeretetünkkel gazdaggá tennénk,
olyan szép lenne ez a világ.


Legyen minden nap karácsony,
minden óra a szereteté.
Legyen Béke a nagyvilágon.
Legyen a szíved mindenkié.




Zelk Zoltán


Karácsonyi ének


Nem alszik még kis Jézuska,
Lágy szalmában fekszik ébren.
Három csillag áll fölötte
Mosolyogva fönn az égen.


Szól egy csillag két társának:
"Nem mennénk le Jézuskához?
Melengessük, hátha fázik!...
Keljünk útra jászolához."


Így beszélnek, jődögélnek
Égi útról, földi útra.
Kis Jézuska jászolához
Visz a három csillag útja.


És odalent már az ajtón
Fűszállal kis bárány tér be
S így szól: "E füvecskét hoztam
Én Jézuska örömére."


S jönnek lepkék édes mézzel
S jön a szellő virágporral,
Jönnek a három királyok
S jönnek pásztorok nagy bottal.


Jönnek messzi földről népek,
Hoznak nótát, hoznak kincset.
Erdő, porszem súgja vélük:
"Megszületett, ím, a kisded..."


Mosolyogna Jézus rájuk,
De alszik már, nincsen ébren.
Három pásztor őrzi álmát:
Három csillag fönn az égen.



Benedek Elek


A karácsonyfa


Csingilingi, szól a csengő,
Jertek, fiúk, lányok!
Föl van gyújtva, meg van rakva
A karácsonyfátok.


Csingilingi, szól a csengő,
Arany a csengése,
Aranyosabb, szebb ez, mint a
Muzsika zengése.


Csingilingi, szól a csengő
Vajon kik csengetnek?
Mennyországból az angyalkák
A jó gyerekeknek.


Csingilingi, szól a csengő
Nyílik már az ajtó,
Cseng a szoba, zeng a szoba
Vidám gyermek zajtól.


Csingilingi, szól a csengő,
Jertek, fiúk, lányok,
Föl van gyújtva, meg van rakva
A karácsonyfátok.


Heltai Jenő


Karácsony


A szeretet nagy ünnepén,
Amikor minden csupa fény,
Amikor minden csupa pompa
És csillogó a karácsonyfa,
Mikor az angyal szárnya lebben
És békesség van szívekben,
Nagynak, kicsinynek gyönyörül,
Amikor gazdag és szegény örül,
A szeretet nagy ünnepén,
Mikor kiújul a remény,
Amikor testvér minden ember
És egy a másnak könnyes szemmel
Bocsátja meg sok vétkeit,
A dús a kolduson segít,
Mikor fehéren száll a béke árnya
Minden kunyhóra, minden palotára,
A szeretet nagy ünnepén,
Amikor annyi költemény
Hirdeti ékes mondatokban,
Hogy végre ismét karácsony van,
Mikor övéihez rohan
Mindenki meghatottan, boldogan,
Mikor mindenki egyetért,
Mindenki egyért, egy mindenkiért.  


 
Siklós József


Betlehemi fényes csillag


Betlehemi fényes csillag
gyúlj ki már az égen, 
árassz békét, szeretetet,
mint valaha régen.


Vágyakozunk életvízért
Betlehembe menni
a Megváltó bölcsőjénél
tisztességet tenni.


Hirdess nekünk örömhimnuszt, 
Isteni kegyelmet, 
lángolj fel ma minden szívben, 
fényes égi jelnek.


Így lehessen nagyon boldog 
a mi karácsonyunk, 
Jó Istenünk, Krisztus által 
ezért imádkozunk.



Tóthárpád Ferenc


A Hírhozó


Mikor Jézus megszületett,
tiszta volt az ég.
Aprócska kis csillagtüzek
égtek szerteszét.


Köztük egy, a legfényesebb,
mindig arra várt,
hogy a jó hírt megtudhassa
szerte a világ.


Fényes csillag, vándor csillag
- három bölcs fölött -
reményt hozott, s reményt adott,
amíg őrködött.


Aztán fénye elhalványult,
de ha akarod,
minden évben, decemberben,
újra felragyog!



B. Radó Lili


Mit üzen az erdő?


Víg ünnepre készülődünk,
esteledik már.
Szobánkban a szép fenyőfa
teljes díszben áll.


Zöld ágain kis csomókban
puha vattahó,
tűlevél közt víg aranyszál,
fel-felcsillanó.


Itt is csillog, ott is ragyog,
mint a napsugár, 
s csilingelő csöpp csengettyű
édes hangja száll, 
akárcsak az erdőben a
dalos kis madár.


Csitt csak! Figyeld mit is suttog 
szép fenyőfánk most neked?
-Halló itt az erdő beszél!
Sürgős fontos üzenet:


Kívánunk ma mindenkinek 
szép fenyőfa ünnepet!



Móra László


Karácsony édes ünnepén


Legyen ma templom minden ember szíve, 
Melyben a lélek szárnyat bontogat! 
Karácsony édes ünnepén 
Legyen imádság minden gondolat.


Legyen ma templom minden ember szíve, 
S legyen a templom tiszta, szent fehér. 
Karácsony édes ünnepén 
Istennek tetsző legyen a kenyér.


Szálljon szívünkbe áldott akarat, 
Ez kösse egybe mind a kezeket. 
Karácsony édes ünnepén 
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!


Akinek könnyet osztogat az Élet 
És kín a napja, kín az éjjele, 
Karácsony édes ünnepén 
Ne fuss előle! Óh beszélj vele!


Testét takard be s enyhítsd sok sebét! 
Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled. 
Karácsony édes ünnepén 
A szíved szépül, őt ha öleled.


Az emberszívek örökélő őre 
Tegye ma össze mind a kezeket! 
Karácsony édes ünnepén 
Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!



Aranyosi Ervin:

Ami számít…


Ami számít az ünnepben,
azt fa alatt nem leled,
nem tudja becsomagolni,
bármily ügyes két kezed.
Ami számít, áruházban,
s pénzért nem is kapható,
csupa olyan kedves dolog,
ami szívekig ható.


Minden nap lehetne adni,
s többet érne, azt hiszem,
befoltozná a sérülést,
a sok meghasadt szíven.
Ami számít láthatatlan,
az csomagban nem lehet,
mert az igazi ajándék:
Ölelés és szeretet.


Akit szeretsz, csomagold be,
két karoddal vedd körül.
Öleld át és figyeld arcát,
– látszik, ha a szív örül!
Arcod díszítsd mosolyoddal,
s mindenkinek add tovább!
Néhány jó szó csodát tehet,
beszéljünk, tegyünk csodát!


Ne csak mondd a mondandódat,
hallgasd is a másikat,
a figyelem szép ajándék,
mely a lélekre kihat.
Vess véget a rohanásnak,
várd lemaradt lelkedet,
engedd meg, hogy utolérjen,
s szebbé tegye ünneped.


Élvezd ki, hogy szívből adhatsz,
és megélhetsz száz csodát.
Ne keresd a miérteket,
sose kutasd az okát!
Szeretettel, kedvességgel
díszítsd fel az ünneped,
s gondolj arra, hogy mi,
mind-mind, együtt ünneplünk veled!

mail

 

Aranyosi Ervin:

Karácsonyra várva


Ugye, várod a karácsonyt, mint a többi ember?
Elképzeled, hogy töltöd meg szívvel, szeretettel?
Rohansz tehát vásárolni – szeretet jeléül?
Befekteted érzéseid, talán majd meg térül?


Pénzt adsz minden ajándékért – megdolgozol érte –
hadd kapja meg a szeretted, ha vágyta, remélte!
A karácsony ettől válik szeretet ünneppé?
Nem gondoltál arra még, hogy hogy tehetnéd szebbé?


Mondjuk adnál kis figyelmet, érző kedvességet,
hadd örüljön: – veled lehet, beszélgethet véled.
Közös program, közös játék, mind javára válna,
a békesség szép madara vállatokra szállna.


Nem gyűjtene kacatokat, mi szemétté válik,
melegségre nem kellene várakozni nyárig.
Az emberség térne vissza az ünnepnapokba,
s nem torkolna a hétköznap szörnyű viharokba.


Az ünnepet megtölthetnéd fénylő szeretettel?
Egész évben erre vágyik minden érző ember.
Azt nem értem valójában, mért kell erre várni,
miért nem tud minden napunk karácsonnyá válni?


A borzasztó rohanásban nincsen időd élni,
ami lenne, azt munkával pénzre kell cserélni!
Szomorúság a szívedben, mert gyötör az élet,
nem álmaid, valaki más rút életét éled.


Összespórolt forintokon veszel ajándékot,
addigra már belefáradsz, unod a játékot.
A tömegben tolakodva utálsz minden embert,
s azt is, aki karácsonnyal az idén is megvert!


Mire eljön a karácsony, nincs is kedved élni,
fáradtságod képtelen vagy örömre cserélni,
nem marad hely ölelésnek, boldog, közös percnek,
az ünnepek a vásárlás árnyékában telnek.


Ugye, várod a karácsonyt, s megpihennél végre!?
Gondjaidtól szabadulnál, s kitennéd a jégre?
Inkább meleget csinálnál otthonban, a lakásban,
nem maradna a szeretet folyton takarásban.


Hozzuk vissza a karácsonyt a mindennapokba,
szeretetet, kedvességet gyúrva csomagokba.
Egy-egy mosoly, pár ölelés, biztos beleférne,
felvidító kedves, jó szó, biztos többet érne.


Legyen minden nap karácsony, telve szeretettel!
Ugyan mire, mire másra, vágyhatna az ember?
Akarjunk hát közös élményt, szép emléket adni,
próbáljunk meg “boldogulni”, embernek maradni!

mail

 

Aranyosi Ervin:

Karácsonyi kántálás

Karácsony este kántálni mentünk,
az ablakok alatt szép dalt énekeltünk.
Aztán az egyiket követte a másik,
így jártuk végig a falut, háztól házig.


Amerre csak jártunk, ott vendégül láttak,
tudunk mi örülni bornak és kalácsnak.
Azután csak mentünk, folytattuk utunkat,
és énekelgettük sok, szép dallamunkat.


Szépséges daloktól lett gazdag az ünnep,
hétköznap bajai sorra tovatűntek,
mosoly került  a sok vidám, kedves arcra,
szívünk a lelkeket szeretni – akarta.


Ma már az ember nem jár házról-házra,
mintha a lélek még ilyenkor is fázna.
Kihalnak lassan a szép, régi szokások,
nem is érdekel már, mit csinálnak mások…


 2017-12-18.

mail

 

Megosztás Megosztás a Facebook-on