Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


** Ünnep / Húsvéti versek / képek

 

Boldog névnapot !
 
 
mail
 
 
Kosztolányi Dezső:
 
Húsvét

Már kék selyembe pompázik az égbolt,
Tócsákba fürdenek alant a fák,
A földön itt-ott van csak még fehér folt,
A légen édes szellő szárnyal át.

Pöttöm fiúcskák nagy hasú üvegbe
Viszik a zavaros szagos vizet,
A lány piros tojást tesz el merengve,
A boltokat emberraj tölti meg.

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
Megrészegül az illaton a föld,
S tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt -

Kelet felől egy sírnak mélyiből,
Elrúgva a követ, fényes sebekkel
Száll, száll magasba, föl az isten-ember.
 
wink
 

Aranyosi Ervin:

Miről szól a Húsvét?

Miről szól a Húsvét? A feltámadásról!
A hit győzelméről! Miről szólna másról?
Hogy a szenvedésnek, akkor lehet vége,
ha szeretet ébred mindenki szívében!

Ha félelmeinket el tudjuk engedni,
ha képesek vagyunk új emberré lenni.
Mert akik bántanak, tanítanak minket,
s nem kell visszaadni, attól óva intlek!

Tanuld meg hát büszkén viselni kereszted,
s ha így méltóságod már visszaszerezted,
légy a megbocsájtó, mindenkit megértő,
s csökken majd a bántó, s elkerül a sértő!

Tisztulj meg belülről, kezdd el változásod,
s meglátod követ majd újuló világod.
Szívedben a jóság, hagyd hogy feltámadjon,
aztán a valóság, méltó választ adjon.

Mit üzen a Húsvét? Higgyél önmagadban,
higgyél a lélekben, s ne csak az anyagban!
Mert a lélek túlél, feltámadni képes,
ám a test csak szolgál, földi léte véges.

Csak te rajtad múlik, utad hogyan járod,
teremts hát lelkesen boldogabb világot!
Keresd az örömöt, s tedd le a kereszted,
ezzel fájdalmaid végleg elereszted.

Támadj fel kegyes nép, kezdj magadban hinni,
nem elég az Úrnak szép véréből inni!
Újulj meg, virágozz, akár a természet,
a feltámadásból vedd csak ki a részed!

Határozd el, kérlek: - Mától szebben élek,
önmagam teremtek, s jövőmtől nem félek,
újra magam leszek, mihelyt feltámadok,
s minden kihívásra méltó választ adok!

 

mail

Húsvéti áldás

Hozzon a húsvét napfényt, áldást, meleget,
szívekbe jókedvet és sok-sok örömet,
teremtsen békét a háborgó világban,
lehessen mindenki boldog hazájában,
tanítsa szeretni a gyűlölködőket,
adjon kenyeret koldusnak, éhezőnek,
adjon egészséget betegnek, idősnek,
hozzon megváltást tengernyi szenvedőnek,
s éltesse a reményt, még nincs világvége,
van kivezető út sötétből a fényre.

 

wink
 

Izsák Arnold Róbert

Áldozat

Ó, nagyvilág! Bűnös vagy,
S sorsod kárhozat!
De térj meg, és higgy!
E bűnökért van áldozat.

Ott, a kereszten, Fia Istennek
Érted imádkozik, érted szenved!
Ő ad bocsánatot a bűnbe
belefulladt embereknek.

S ti nem kéritek. Inkább
Földi jólét, s majd kárhozat.
A világ hamis fénye
elhomályosította látásotokat.

Ó, balga nép, te gyáva!
Merd kinyitni szemed!
Merd meglátni - és megbánni -
Égbekiáltó bűneidet!

 

 

Szebenyi Judit:


HÚSVÉTI ÜZENET

Mit kérsz, ember, még többet tőlem
Neked adtam, a világmindenséget
Az eget, és a földet, életemet adtam érted
Fejemen a dísz, kincs helyett tövis korona volt
Megváltottalak, téged, és az egész világot

Életet adtam neked, szívedbe igaz békét, szeretet
Miért nem találod helyed, lelked miért bolyong értetlen
Céltalanul mész úttalan utakon, kóborolsz, de hova te magad sem tudod miért
Siratod sorsodat, életed, jelened, múltad jövődet , ember nézz fel
az égre, és térj vissza hozzám míg nem késő

Kulcsold imára két kezed, igaz hittel, szívvel, lélekkel,
Engem hívj, Megváltódat, ki adtam neked életet, és halált is
Engem nézz, az én utamat járjad, én legyek célod, irányod, jövőd, életed
Életed sorsa ha mást irányt vett, bízz bennem, a múltad meghalt,
De kaptál lehetőséget, tiszta új életre, feltámadt velem együtt kirajzolódott szép jövőd

Újra feltámadt, minden, neked, emberek, nektek egyformán
Kivétel nélkül, mindenkiért egyformán haltam meg, boldogan, így adva lehetőséget igaz örök életre
Fáradt szívetekbe, lelketekbe, hoztam, újra békét, megnyugvást
Megértő, segítő, igaz, őszinte szeretetet, annak erejét, melegét
Lángját, reményt, mely soha nem alszik el, csak ha Ti eloltsátok
Kezeiteket kulcsoljátok igaz szívből jövő imára, kérjetek, bízzatok
Szeretetben, békében éljetek egymással, üzenem nektek Emberek
Bízzatok, szeressétek egymást, ez a Húsvét üzenetem mindenkinek

Feltámadt Jézus Krisztus,a mi Megváltónk, éljen Szent Neve,
dicsőség az Atyának, a Fiúnak. és a Szent Lélek nevében !

 

wink

 

Kecskeméti István:

Elvégeztetett 

Elvégeztetett!
Ki annyi jót tett járva-kelve,
A bűnös embert úgy szerette,
Hogy trónusát elhagyva érte,
E földi kínnal elcserélte.
Kiben bűn nem találtatott,
Kiben az egy Isten lakott:
Lelkét az Őr kezébe adta,
És lett a bűnök áldozatja.

Elvégeztetett!
Kik felfeszíték a keresztre,
Látták, hogy szíve vért ereszte,
És megnyugodva elmenének,
Örülve a bűn győzelmének,
Hívén, hogy Ő legyőzetett,
Hogy elveszté az életet.
Nem tudva még, hogy van hatalma:
Letenni azt, és felvenni újra.

Elvégeztetett!
Kik a Messiást benne látták,
Kik a mennyek országát várták,
Miként a vert nyáj, szétfutának,
Leverve őket a kétség, bánat,
Bolyongtak szerte, szótlanul:
A Mestert elhagyá az Úr!
Ki hatalmas volt szóban, tettben,
Ím elvérzett már a kereszten.

Elvégeztetett!
Isten, s embertől elhagyottan,
Ott csüng az Úr Krisztus halottan.
Néhányan sírnak csak fölötte,
Gúny és szitok hangzik körötte:
A népámító elesett.
A nagy harc elvégeztetett!
Kereszten a zsidók királya
Ím, így végződött el munkája!

Elvégeztetett!
Igen, a váltság műve teljes,
Az Isten irgalmas, kegyelmes.
Ő egy Fiát halálra adta,
Hogy mi ne jussunk a kárhozatra.
Meghalt, de el nem rothadott!
Az Úr Krisztus feltámadott!
Legyőzve bűn, s halál hatalma:
Miénk az Úr örök irgalma! 

 

 

Reviczky Gyula:

Húsvét

Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a Földön,
Ma öröm legyen,
Feltámadt az Isten-ember
Győzedelmesen!

Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső,
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő,
Gondoljon feltámadására,
Mely örök leszen...
Feltámadt az Isten-ember
Győzedelmesen

 

wink

 

SZUHANICS ALBERT:

Húsvét titka 

Isten fia emberré lett, 
mégis több volt mint egy ember. 
Áldjuk nevét százezerszer, 
s kevés lenne rá az élet... 

Nagycsütörtök, kelyhet emel, 
"ezt igyátok, vérem ebben!" 
Elárulták Júdás-esten, 
Gecsemáné kertje e hely. 

Nagypénteken a kereszten 
szenvedése mily emberi. 
Ám őt még sem vak sors veri 
isteni terv rejlik ebben... 

Sírban fekszik szombatnapon, 
kővel van az reá zárva. 
Ifjú teste megtört, árva, 
élettelen, sápadt nagyon. 

Harmadnapra feltámadott, 
legyőzetvén poklot, halált. 
Aki ott járt, angyalt talált 
betöltvén, mi megíratott... 

Isten fia emberré lett, 
Húsvét titka nyilvánvaló. 
Ő a megígért megváltó 
szép parancsa a szeretet! 

Vasárnap az Úrnak napja, 
örvendjetek minden népek! 
Krisztusban az örök élet, 
és aki hisz, bizton kapja!

 

 

smiley

Balogh Miklós

Zengjen ma hangos hálaének
A mindenség nagy Istenének!
Ünneplő lelkünk égbe szállva,
Olvadjon össze hő imába.
Ég, föld derüljön fel ragyogva:
Feltámadott! Feltámadott!

A szellő susogva hogy átmegy a tájon,
Könny csillog utána ezernyi fűszálon.
Érinti az erdőt, lombját az olajfa
Megrezgeti vígan, s bólintva lehajtja...
Áldott legyen a szó, mit a szellő mondott!
Zizegve beszélik egymásnak a lombok:
Feltámadott! Feltámadott!

De ah, amott, zöld selymén a rétnek,
Galileának özvegy női jőnek...
Kezükben balzsam, sok jó illatú,
Szemükben némán ott virraszt a bú...
- Te néma bánat, nyílt örömre változz!
Győzelmi dalként szállj az ég Urához:
Feltámadott! Feltámadott!

Nézd, ott a sír, az Úr akarta, s ímhol
Örök élet bölcsője lett a sírból...
Lehullt a kő: helyén az égbe látunk,
A sír üzen: halál, remélve várunk!
Szegezd nyilad bár az ember szívének,
Fülünkbe cseng mindig az angyalének:
Feltámadott! _Feltámadott!

Töröld le könnyed ember, nem vagy árva,
Út lett a sír egy szebb, dicsőbb hazába.
Csak légy erős, csak légy szilárd a hitben,
Az út felén ne félj, nem hagy el az Isten.
Ha tán a bűn lett újra rajtad úrrá,
E mennyei varázsszó szüljön ujjá:
Feltámadott! Feltámadott!

Zengjen hát hangos hálaének
A mindenség nagy Istenének!
Ünneplő lelkünk égbe szállva
Olvadjon össze hő imába.
Ég, föld derüljön fel ragyogva,
A Golgotának szent halottja
Feltámadott! Feltámadott!

 

 

Túrmezei Erzsébet

HÚSVÉT HAJNALÁN

Alig várták, hogy jöjjön a reggel,
s most bánatosan, illatos kenetekkel,
sírva sietnek a sír felé hárman,
epesztő, emésztő, roskasztó gyászban.


Ím ébred az élet és támad a nap már.
A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár,
és csattog az ének száll által a légen
fel, fel az ég felé... Csak úgy, mint régen.


Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék?
Mikor a Mester előttünk ment még,
és ajkén az élet igéi fakadtak
a szomjazóknak a fáradtaknak!


Volt-e valaha riasztóbb álom,
mint ez a három nap, ez a három:
mikor, aki folyvást csak életet mentett,
vad, gyilkos kezek fogják meg a Szentet,
viszik diadallal a főpap elébe,
rágalmat, gúnyt vágnak a tiszta szemébe,
és suhog a korbács és csattog az ostor.


Hol, aki megvédje, a hős, az apostol?
És az Atya hallgat? - Mély csend ül az égen
s most hajnallik újra csak. Úgy... úgy mint régen.

Hogy hurcolták! Mint egy gonosztevőt.
S még volt, ki gúnnyal nevette Őt,
amint a tövistől a vére kicsordul,
s úgy kell felemelni az utcai porbul.


Köpdösve, gyalázva a fára szegezték,
de Ő ugyanaz volt, ott is szeretett még,
ott fenn a kereszten anyát és poroszlót:
könnyet hullajtót és gyilkos sebet osztót.


Ó, jaj, a halálig, mindig szeretett!
Viszik az illatozó kenetet,
és sírva sietnek a sír felé hárman,
nagypénteki gyásszal húsvéti sugárban.

Hogy látnak szemükben keserű könnyekkel,
milyen csodálatos ez a reggel.
A pálmafák két szegélyén az útnak
súgva-búgva valami titkot tudnak.


A virágok át harmatkönnyeken
már látják felragyogni fényesen
az élet napját, s azt hirdeti minden:
A sírban nincsen! A sírban nincsen!

Ők mégis mennek. Gyászolva, sírva.
Betekinteni egy üres sírba,
az angyal előtt döbbenve megállni:
feltámadott, élő Mesterre találni.

Húsvétkor, ha nincs még húsvéti szíved,
a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed
könnyesen, aggódón búsan, amint van,
s keresd a Krisztust, keresd a sírban!


Nem, úgysem fogod megtalálni ottan.
Eléd fog állni feltámadottan.

Túrmezei Erzsébet  

angel
 

 

Hétköznapok húsvéti fényben


"Győzelmet vettél, ó Feltámadott!"
Minden reggel elénekelhetem,
s boldog húsvéti fény ragyogja be
új napom, utam, egész életem.

Hisz Jézus Krisztus, a Feltámadott,
jár aznap is előttem és velem.
Nyomában új szolgálat, feladat,
új erő vár, új öröm, győzelem.

"Győzelmet vettél, ó Feltámadott!"
Jöhetnek borús és nehéz napok,
zengve kísér az ének ritmusa:
a Győzelmes nyomában járhatok.

Jöjjetek, énekeljetek velem,
és énekelje egész életünk!
A Győzelmes nyomában járhatunk,
s vele győztesen célhoz érhetünk.

Túrmezei Erzsébet

 

mail

 

Wass Albert:

Nagypénteki sirató

"Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk, 
messzi út porából köpönyeget veszünk... 
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta. 
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta. 
Véreim! Véreim! Országútak népe! 
Sokszázéves Nagypénteknek 
soha sem lesz vége? 


Egyik napon Tamás vagyunk, 
másik napon Júdás vagyunk, 
kakasszónál Péter vagyunk. 
Átokverte, szerencsétlen 
nagypéntekes nemzet vagyunk. 
Golgotáról Golgotára 
hurcoljuk a keresztfákat. 
mindég kettőt, soh\'se hármat. 

Egyet felállítunk jobbról, 
egyet felállítunk balról, 
s amiként a világ halad: 
egyszer jobbról, egyszer balról 
fölhúzzuk rá a latrokat. 
Kurucokat, labancokat, 
közülünk a legjobbakat, 
mindég csak a legjobbakat. 

Majd, ahogy az idő telik, 
mint ki dolgát jól végezte: 
Nagypéntektől Nagypéntekig 
térdelünk a kereszt alatt 
húsvéti csodára lesve. 

Egyszer a jobbszélső alatt, 
másszor a balszélső alatt, 
éppen csak hogy a középső, 
az igazi, üres marad. 
Nincsen is keresztfánk közbül, 
nem térdel ott senki, senki. 

A mi magyar Nagypéntekünk 
évszázadok sora óta 
évszázadok sora óta 
ezért nem tud Húsvét lenni. 
Így lettünk országút népe, 
idegen föld csavargója, 
pásztortalan jószág-féle. 

Tamással hitetlenkedő, 
kakasszóra péterkedő, 
júdáscsókkal kereskedő. 
Soha-soha békességgel 
Krisztus-Úrban szövetkező. 

Te kerülsz föl? Bujdosom én. 
Én vagyok fönt? Bujdosol Te. 
Egynek közülünk az útja 
mindég kivisz idegenbe. 

Bizony, jól mondja a nóta, 
hogy elmegyünk, el-elmegyünk, 
messzi nagy utakra megyünk. 
Messzi nagy utak porából 
bizony, köpönyeget veszünk. 

S ebben a nagy köpönyegben, 
sok-sok súlyos köpönyegben 
bizony pajtás, mondom Néked: 
rendre, rendre mind elveszünk. "

 

mail

 

Húsvét napját ünnepeljük!

H-ófehér gyöngyvirág bontogatja szirmát,
Ú-t szélét szegélyezik gyönyörű ibolyák.
S-elymes fülű nyuszi ül a zöld fűben,
V-ele szemben játszik kölyke a sűrűben.
É-des virág illattal érkezett a tavasz.
T-ávoli faluban megkondul egy harang,

N-osza szalad a falu apraja- nagyja,
A -legszebb ruháját magára kapva.
P-adsorok megtelnek, együtt ünnepelnek.
J-ézus feltámadott! Hozsannát zengnek.
Á-rad az ének szó szerte a vidéken,
T-él hamvaiból a tavasz újra éled.

Ü-nnepeljük meg, hogy győzött az élet!
N-apsugarunk ragyog, éled a természet.
N-agylányaim hívják legkisebb gyermekem,
E-gyütt készítik a hímes tojást velem.
P-iros tojás készül, a sonka puhán itt vár,
E-gy tepsi sütemény a sütőben sül már.
L-egényeket hétfőn ezzel kínáljuk meg,
J-ól meglocsolnak, hogy ne hervadjunk el.
Ü-nnepünk így telik, mi együtt örülünk.
K-ikelet ragyogja be egész életünk!

 

wink

 

 

smiley

 

 

smiley

 

Húsvét


Húsvét napját már mindenki várja,
nyuszika jön, ez sok gyerek álma.
Fészekben zöld fű, öröm a szívben,
díszes tojások különböző színben.

Az ünnep boldogság fiúnak és lánynak,
örülnek nagyon a locsolkodásnak.
Illatos kölnivíz száll a levegőben,
de néha csak kúti víz az ivóvederben.

Lánynak, virágnak nem szabad hervadni,
a fiú megkérdezi: szabad-e locsolni?
Vicces versikét fog most mondani,
a leány arcára vidám mosolyt csalni.

Húsvétkor mindenki boldog és örül,
az asztalra finomság, sonka, tojás kerül.
Piros arccal pajkos, nevető gyerekek,
friss fűvel igazi nyuszikát etetnek!


(Farkas Anna)

 

wink

 

 

mail

 

Kurczina Terézia

Krisztus útja

Keresztfáját meggyötörten
cipeli a Szent Mester;
Elfutott a sok tanítvány,
Szíve mégsem neheztel.

Botladozva porba hullik
iszonyatos súly alatt;
Szánakozó könnyek folynak,
amerre csak elhalad.

Fáradt teste vérben úszik,
arca fájón halovány;
Ártatlanul szenved értünk
latrok közt a Golgotán.

Meghozva az üdvösséget
minden ember számára;
Feláldozta magát értünk
Istennek Szent Báránya.

 

wink

 

Zelenka Brigitta

A kínszenvedés

A Getsemáne-kertben Ő már tudta,
hogy sorsán a pecsét végleges, örök:
harminc ezüstpénzre váltva a hűség,
s mögötte a Gonosz markába röhög.

Az olajfák hegyén korom éjszaka,
félelem-szárnyakon a végzet oson,
őrzőkön álom, nincs, aki vigyázzon,
vérverejték gyöngyök Isten-homlokon.

Arcába ököl csap, penge a gúny,
tombol a gyűlölet: feszítsétek meg!
És amíg Pilátus a kezét mossa,
keresztet ácsolnak a hitetlenek.

A te akaratod legyen meg, Atyám,
meztelen testén korbács ólom csattan,
szégyen, gyalázat szaggatja a lelket,
szakad a hús, és vér folyik patakban.

A Gonosz nem nyugszik, terve ördögi:
töviskoszorút a szenvedő főre!
Idegek pattannak, őrült fájdalom
tűként fúródik a meggyötört bőrbe.

Gerenda súlya kínzott testét nyomja,
nehéz kereszt alatt a nyakcsigolya
roppan, és arcával a porba bukik,
Atyám, Istenem, messze még Golgota?

Durva kezek tépik véres gönceit,
kereszt szálkás fája sebeibe mar,
csukló közepén, hol hüvelyk domborul,
fúródik a vasszög, lábfejbe csavar.

Csak három szögre nehezedett súllyal
függ emberfia szörnyű kínok között,
görcsbe rándult izmok, patak-veríték,
s bűzös borzalom a vesztőhely fölött.

Láz-száraz ajkán panasz szava rebben,
feszül a mellkas, az idő beérett...
Atyám, Istenem, mért hagytál el engem,
felszakad a sikoly. Elvégeztetett.

 

mail

Mátyás Rita

Golgota...

Jézus rogyadozik, nehéz a keresztje,
Halálnak lesz Ő nemsoká kegyeltje!
Emberi gonoszság megfeszíttette,
világnak bűneit vállaira vette.


Via Dolorosán halál szele jár,
fájdalomtól sápadtan néz a holdvilág.
Nyugodt szenvedés, vér-áztatta kövek,
Jézusunk testét szegezik keresztre,
Szívünk beleroskad e fájdalmas kínba,
végső szóra nyílik kiszáradt ajaka,
Szent lelkedet Atyádnak már visszaadtad!


Mária zokogva siratja szent fiát,
keresztre omolva mormolja imáját!
A keresztről levéve Jézusnak testét
Édesanyjának ölébe helyezték.
Szívében tengernyi fájdalom árad,
Kínok kínjával ment halálba fia!


Szent asszonyok sírva sírba temetik,
a barlangnak száját kőlapokkal fedik.
Harmadnapra Jézus holtából feltámadt,
Atyja mellé került, Isten trónusára.
Húsvétkor, Krisztusunk, rád emlékezünk,
köszönjük Tenéked örök életünk!

 

mail

 

Serbán Sára Edina

Húsvétra

Értünk adtad drága véred,
térdre borul a néped.
Mind, akikért kereszthalált haltál,
bűneink alól feloldoztál.

Vitted hosszú úton keresztedet,
önként vállaltad, testeden ejtsenek sebeket.
Megaláztak, de szívedben nem volt harag,
ehelyett Atyádtól kértél irgalmat.

Miután lelked kilehelted,
rideg sír lett fekhelyed.
Harmadnapon hiába kerestek,
csak egy üres sírra leltek.

Akik megláttak, szemüknek alig hittek,
tanítványod Tamás megérintett.
Így vált bizonyossá, feltámadtál,
húsvétkor az örömteli ünneplésre okot adtál.

Amit tettél, talán meg sem érdemeltük,
csekély hála, könnyeinkkel és hitünkkel fizetünk.
Drága Jézus köszönjük áldozatod,
neved mindörökké legyen áldott.

 

mail

 

L. Horváth Zsuzsa

Húsvéti gondolatok

Néma harangok kongatják
süket csendünkbe
az elveszített hitet,
Emberek, ébredjetek!

Nagypénteken könnyezett az ég
emberi bűnökért,
keresztre feszített Jézus
életét adta életünkért.
Szennyes maradt mégis a világ,
kiömlött vér égre kiált,
Az Úr asztalán csupán
halovány gyertya ég.

Nagyszombat térdepelt
Krisztusnak sírjánál,
Atyád, ki szeretett,
mért mért rád ily halált?
Megváltó véreddel
törölte el vétkünk,
de bűnösök maradunk,
s örökkön vezeklünk.

Imára kulcsolt kezű fákra
hullanak égi könnyek,
gyökerekhez szivárogva
viszik az Életet.
Fénnyel jött vasárnap,
s a hajnal már nem talált,
üres a sírkamra, legyőzve a halál,
Isten magához emelte a Fiát.

Harangok, kongassátok
süket csendünkbe
az elveszített hitet,
mielőtt késő lesz!

mail

Hegedűs Emese

Boldog feltámadás

Ti emberek és állatok,
Mondjátok csak, mit láttatok?
Üresen áll az Ő sírja,
Elgördítve a nagy szikla.

És az nem is történt meg tán,
Hogyan halt meg a keresztfán?
De mind láttuk, hogy szenvedett,
Testén most is ott a sebek.

Ám most élőbb, mint valaha,
Élteti ég száz angyala.
Kövessük mind, hisz ő mutat
Boldogsághoz igaz utat.

Sötétség, köd mind eloszlik,
Baj és bánat szertefoszlik,
Megszünteti betegséget,
S ki csonka volt, az most ép lett.

Csodák még ezerszám lesznek,
Míg Ő eléri a Mennyet,
Ott ül eztán fénylő trónján
A Mennyei Atya jobbján.

 

mail

 

Húsvéti ima

Uram adj nekem kitartást a mindennapokhoz,
ne érezzem, bárkinél is kevesebb vagyok,
mert egyedül már nincs erőm a sorssal küzdenem,
kell, hogy védj és óvj, ha lelkem védtelen.


Sok időt megéltem, sok könnyet hullattam,
de bátran elviseltem, ha alulmaradtam,
mert volt hozzá akarat és kellő méltóság,
hogy hinni tudjam azt, több vagyok, mint más.


Sokszor szembenéztem a világ erejével,
akkor is, ha arcul csapott élet-tenyerével,
mert hittem, ha mellettem állsz minden bírható,
és nem lesz olyan veszély, mely át nem hágható.


Hozzád fohászkodom Uram, ahogy eddig mindig,
ne hagyj el, ha létem bűn-lángokban izzik,
te legyél majd, ki felemel egyszer,
hogy magasabbra szárnyalhassak
mint a többi ember,
s te legyél majd az is, ki otthonába fogad,
ha elgyengült testemre súlyos kereszt szakad,
mert általad válunk azzá, akik voltunk,
azok a test nélküli lelkek,
kiket hozzád fűz a sorsunk.

Vers:Kun Magdolna

mail

 

A keresztény hagyomány nagyhétnek vagy bűnbánó hétnek nevezi nagyböjt utolsó hetét, mely virágvasárnaptól nagyszombatig tart. Sok olyan szokást gyakoroltak őseink, melyet még a táltoshitből mentettek át számunkra. 

Jelenleg a kalendáriumban a karácsony után a második legnagyobb ünnepünk a húsvét, amikor is hivatalosan Jézus Krisztus kereszthalálára emlékezünk.

A magyar néphagyományban termékenység varázsló hagyományok őrződtek meg, a régi táltoshitet gyakorló őseink azokkal akarták biztosítani a bő termést, illetve megáldani az embereket is az elkövetkezendő évre. A kereszténység felvételével a tavaszi mágikus eljárások a húsvéti ünnepkörbe kerültek be.

A húsvétot, illetve Jézus keresztútját és feltámadását már az első közösségek is megünnepelték, de más és más időpontokban. Az ünnep pontos napját a keresztyének első szabad gyűlésén, zsinatán, Niceában határozták meg 325-ben, amikor is kimondták, hogy a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap emlékezzen meg mindenki Jézus feltámadásáról.

A teljes húsvéti ünnepkör csak az 5. század közepén alakult ki, amikor is Szent Hilarius püspök már a hét első felére is engedélyezte a szentmise celebrálását. Az újkor hajnalán, 1642-ben VIII. Orbán pápa eltörölte a nagyhétre vonatkozó korábbi egyházi előírásokat és a nagyhéten megadott korábbi ünnepnapokat munkanappá nyilvánította.

A magyar néphagyományban azonban megmaradt a régi hagyomány és nálunk a hívek már virágvasárnaptól készültek Jézus feltámadására és az egész héthez különös ősi hiedelmek társulnak.

 

mail

Lelki megtisztulás

A nagyhéti ünnep telis tele van az ősi táltos hagyomány tavasz jövetelével kapcsolatos szokásokkal, ami a természet újjászületését kívánja elősegíteni.

A magyar néphagyományban ezért nagyhét első három napjában nagytakarításé a főszerep, hogy az ünnepre az emberi lelken kívül a környezet is megtisztuljon.

A palócoknál régen az asszonyok az egész portát kitakarították, kihordták az istállóból a trágyát, kijavították és kifestették a melléképületeket, és felseperték az udvart. A férfiak pedig a szerszámokat fényesítették ki.

Az asszonyok a családi hajlékot is teljesen újjávarázsolták. Nemcsak az élők környezetét tették rendbe, hanem a halottakét is, a családtagok elzarándokoltak a temetőbe és kitisztították őseik, rokonaik sírját.

Volt olyan hely, ahol barkakoszorúkat aggattak elődeik nyughelyére, hogy az elhunytak lelki üdvét is óvja. A nagyhéten megfigyelhetjük az ősi tűz-és vízkultusz nyomait, amely a kereszténység előtti időből való.

A sonka és a húsvéti ételek megszenteltetésének hagyománya sem a kereszténységhez kötődik, hiszen keleti rokonnépeink is meg szokták áldatni ünnepi ételeiket. A húsvéti körmenetek az ősi határkerülés mágikus szokását vitték tovább, ahol a régi bálványszobrok helyére állított feszületeket látogatnak meg.

A régi falusi közösségek ezzel a módszerrel akarták biztosítani a szerencsét és a jó termést arra az évre.

 

 

Makovei János:

A keresztről való beszéd ...

 

„Mert a keresztről való beszéd
bolondság ugyan azoknak, akik
elvesznek, de nekünk, akik
megtartatunk Istennek ereje.”
(1Korintus 1, 18.)

A koponyák-hegyén ott fenn állt,
Durván összeróva három kereszt.
Egy lator káromló hangon kiált:
„Emberek, ugyan ki érti meg ezt,
Mi latrok itt, bűnösök tetőtől talpig
Ő állítólag Izráel Istenének fia,”
– Mindenfelől gúny, kacaj hangzik –
„És ma velünk kell itt meghalnia!”

A koponyák hegyén az átok fája
Háromszorozza a szörnyű halált…
Szól a lator, szívét bús halál vájja,
Eddig ő ölt, most csapdára talált:
„Ez a kereszt a legnagyobb átok,
Innen csak egy helyre vezet az út,
A pokol ezer lángja hulljon rátok,
S hintsen mindenre sötét hamut.”

A harmadik kereszten is mozdul
A másik lator fájón, összetörten,
A halál már készen, s e léten túl
A pokol nyitja meg száját bőszen.
Ő is szól, mert a kárhozat szele
Vad kősziklákat is megmozdítana,
És szíve most vad félelemmel tele
Mielőtt elnyelné a halál hatalma.

Odaszól a másiknak csendesen:
„Mi méltán vesszük büntetésünk,
Méltó másra nem vagyok, te sem.
Mi már örökre mindent lekéstünk.
Ő ártatlan, Ő az Isten szent Fia,
Ő csak adott, szolgálta az életet,
Mégis közöttünk kell meghalnia.
Legalább most bánd az életed!

Uram, emlékezz rám; a kereszten
Függve látom a halált, s tudom
Hiába volt itt minden, elvesztem,
Csak a pokol várt rám ezen az úton.
Emlékezz rám nagy országodban,
Mert semmit nem kezdhetek újra,
Minden cselekedetemnek ára van,
Kegyetlenül lesújt életem, múltja.

Kereszted közel – bár életed útja
Más, soha nem mondtad – elég!
Mint aki az örök Isten útját futja
Neked itt most megnyílik az ég!”
Uram, emlékezz rám; a kereszten
Függve látom a halált, s tudom
Hiába volt itt minden, elvesztem,
Csak a pokol várt rám ezen az úton.

A kereszt. Csak néhány szó, a lator
Beszél… egyik ítél, a másik bánja
Bűneit és életét, ez ott felhatol
Egész az égig… mert az Ember Fia
– Azért aki egész életében csak ölt, –
Ott függ, annak ne kelljen halnia 
S a kegyelem ott mindent betölt
Mert néhány szó is lehet erős ima!

A keresztről való beszéd nekem,
Azóta örök élet és hű kegyelem!


mail

 

Megosztás Megosztás a Facebook-on