Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


** Ünnep / Augusztus 20. - versek / képek

 

Boldog névnapot !

 

 

1083. augusztus 20-án szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. 
Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. 
A Szent Istvánra való emlékezésnek ugyan ezeréves hagyománya van, az államalapítás ünnepe a körmenetből nőtte ki magát a 20. században. 
Szent László uralkodása idején az I. István által minden évben Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára.

A középkorban az egész Kárpát-medencében élt Szent István kultusza. 
Fontos eleme volt a búcsújárás és 1222-ben az Aranybullában is rögzítették ,,szent király ünnepét", amelyet Székesfehérváron tartottak, bár kezdetben nem augusztus 20-án.
1342-től, Nagy Lajos uralkodásától kezdve Szent István ünnepének napja, a keresztény magyar államalapítás emléknapja, a legősibb magyar ünnep egyházi ünnep volt. 

Szent_jobb 



1771-ben Mária Terézia nemzeti ünnepként vetette fel a naptárakba. 
Elhozatta a Szent Jobbot Bécsbe, majd Budára, amelyet ettől kezdve minden évben körmenetben vittek végig a városon. 
A királynő rendelete értelmében az időközben elpusztult Zsigmond-kápolnában őrzött ereklyét évente hat alkalommal lehetett közszemlére állítani, köztük augusztus 20-án.
A körmenetnek egészen a második világháború végéig a budai vár adott otthont, nem pedig a pesti belváros, ahogyan napjainkban. 

A szokás történetében az 1848-49-es szabadságharc után több mint tíz éves kényszerszünet következett be, mivel a Bach-korszak betiltotta. 
Az enyhülés vetett véget 1860-ban a tilalomnak. 
Ezután augusztus 20-a egyre népszerűbbé vált, a körmenetet országos érdeklődés kísérte. 
A 19. század végén a Monarchiában igény merült fel magyar nemzeti ünnep megalkotására is. Hosszas parlamenti vita indult, amely március 15. és augusztus 20. körül forgott. 
1891-ben mégiscsak nyertesként került ki augusztus 20-a, amit munkaszüneti napnak, korabeli elnevezéssel nomra-napnak minősítették. 
A körmenethez kapcsolódó új, érdekes jelenség is felütötte a fejét, mégpedig a budapesti vásárlás: a városba érkező tömeg a körmenet után az utcákat rótta, hogy különféle portékákat vásároljon. 
Az újságokban megjelentek a ,,Szent István-napi vásár" hirdetések, az üzletek pedig teli polcokkal várták a látogatókat.



Ugyancsak a Monarchia végén bukkant fel újra egy elfelejtett szokás, az aratóünnep. 
A Horthy-rendszerben fektették le augusztus 20-ának, mint nemzeti ünnepnek az alapjait. 
A korábbi szokások közül megőrizték a Szent Jobb körmenetet, a lóversenyt, amelynek tétje a Szent István-díj volt és az ünnepi mulatságot, amelyet rengeteg programmal bővítettek ki. 

A körmenet továbbra is a várban zajlott. Horthy Miklós kormányzó, - aki egyébként református volt, vallása pedig nem fogadja el a szentek létezését - maga is rendszeresen részt vett a Szent Jobb körmeneten.
Az ünnep újdonsült eleme a tisztavatás volt, amit a Monarchiában az uralkodó születésnapján tartottak. 
A Ludovika végzős növendékeit az akadémia udvarán avatták tisztté, gyakran Horthy kormányzó jelenlétében.
Szintén az államiságot szimbolizálta a budapesti Szabadság téren 1928-ban felavatott ereklyés országzászló, amely a megemlékezések központi helyszínévé vált. 
Mindemellett fontos szerep jutott a szórakozásnak: dalnokverseny, ökörsütés, táncmulatság, légi bemutató, sétahangverseny, sportesemény, virágkorzó, cirkusz, tárogatókoncert. 
A tűzijáték Szent István napján 1927-től vált menetrendszerűvé. 
A Gellért-hegyről kilőtt rakéták fényeit a rakpartról és sétahajókról csodálták. 
A Gyöngyösbokréta a népművészet beemelését biztosította.

Augusztus 20., mint nemzeti ünnep a Horthy-rendszerben vált a magyarság egyetemes ünnepévé. 
A Rákosi-diktatúra éveiben új arculatot akartak találni az ünnepnek, felújított Szabadság hidat 1946-ban augusztus 20-án adták át, az ország vezetői már kevésbé képviseltették magukat, a körmenet viszont a kommunizmus berendezkedése után ismét tiltólistára került, ezúttal negyven évre. 



Az ünnepnek természetesen új nevet adtak. 
Először eltűnt a szent kifejezés, majd 1948-ban megszületett az új kenyér ünnepe elnevezés, mint központilag előírt szóhasználat. 
1949. augusztus 20-án lépett életbe ugyanis az alkotmány, így a kifejezést hamar felváltotta egy újabb elnevezés, az alkotmány ünnepe. 
Augusztus 20. a Kádár-rendszerben az ünnep új arculatot a munkás-paraszt szövetség megjelentével kapott. 
Lényeges elemként jelent meg az avatás: pályaudvart, iskolát, gyárat, üzemet, szállodát, lakótelepet, utat avattak. 
A hatvanas évek közepén újjáéledt a tűzijáték, egyre jelentősebb lett a vízi és légi parádé, Debrecenben pedig megszületett a virágkarnevál. 
A Rákosi-diktatúrához képest váltás, hogy - szigorúan a szent jelző említése nélkül - István király személye is felbukkant.
Augusztus 20-át az államalapítás, az alkotmány és az új kenyér ünnepének tekintették. 
A körmenet továbbra is tabu volt, egészen 1989-ig, amikor hosszú évtizedek után a Bazilikánál megrendezték az ,,elsőt". 
Augusztus 20. a rendszerváltás után nagymértékben hasonlít a Kádár-rendszer forgatókönyvéhez, a hivatalos program a zászlófelvonással indul, majd a tisztek felavatásával folytatódik a Kossuth téren, akik már nem ökölbe szorított kézzel, hanem két ujjukat feltartva tesznek esküt. 

A felavatott tisztek elvonulnak az országzászlók, köztük az 1956-os forradalom lobogója előtt. 
Nem hiányozhat a hang- és fényeffektusokkal kiegészített tűzijáték, a vízi- és légi parádé valamint a nyolcvanas évek közepén megszületett mesterségek ünnepe a budai várban. 
A körmenet a Bazilikánál zajlik, a szertartásnak immáron kihagyhatatlan eleme a kenyérszentelés. 

2000-ben avatták ortodox szentté István királyt, bővítették ki a körmenet útvonalát.

 

Juhászné Bérces Anikó

Augusztus 20.

Országunknak szent királya, 
Így emlékezünk Istvánra, 
Ki államot alapított, 
Istenhitre megtanított. 
Óh, mennyi gond tépte, marta, 
Hogy a népét egyben tartsa. 
Törvénykönyve rögzítette, 
Mint helyes a magyar tette. 
Égi anyánkat felkérte, 
Legyen hazánk védelmére... 

*** 

Új búzából, új kenyér, 
Friss illata száll felénk. 
Köszöntjük szép szavakkal, 
Nemzetiszín szalaggal. 
Testet tápláló manna, 
Üdv neked és hozsanna! 
Áldott legyen a kenyér 
István király ünnepén! 
Megköszönjük Istenünk 
Mindennapi kenyerünk... 

*** 

Sorsom szele felkapott, 
s földi pályára rakott. 
Hálás vagyok én ezért, 
kicsiny porszem létemért.

 

 

Szuhanics Albert

Kedves az Istennek

Kedves az Istennek,
hogy magyarok vagyunk.
Mennyekbe írta fel
a mi ünnepnapunk.

Szent Istvánnak napján
nemzetünk ünnepel.
Előttünk új kenyér,
büszke a hű kebel!

Az ég királynője,
Boldogasszony népe.
István országunkat
ajánlá kezébe!

Szent a mi koronánk,
megszentelt e nemzet.
Magyarország örök
Istentől teremtett.

Államiságunknak
ünnepe hű imánk.
Hogy ő védő jobbját
kiterjessze miránk!

Előttünk új kenyér,
szalaggal. átkötve.
Piros-fehér-zölddel...
erőt ad szívünkbe!

Kedves az Istennek,
hogy magyarok vagyunk,
és hogy e szent napon
van az ünnepnapunk!

Kovács Sándor

A Nemzet kenyere

Érkezik a búza,
Jön minden irányból!
Kárpát-medencének
Távoli sarkából.

Ott termett e búza,
Hol magyarok élnek.
Búzavetés közben,
Magyarul beszélnek.

Boldogan adják ők,
Tettük szív és lélek.
Azt is jelzik ezzel,
Hogy még vannak, élnek.

Magyar ember veti,
Majd később aratja.
Magyar ez a búza,
Senki nem tagadja!

Háromszínű szalag
Díszít minden zsákot.
Gyorsabban ver szívem,
Mikor ilyet látok.

Messziről jött búzák,
Egy malomba mennek
És az őrlés folytán
Összekeverednek.

Összekeverednek
És együtt maradnak.
Nem válnak szét soha -
Egymásba porlanak.

Kenyér illat terjeng
Es pékség melege -
Kemencében van már
A Nemzet kenyere.

Oly szép ez a kenyér -
Mintha álom lenne.
Tizenötmillió
Búzaszem van benne.  

 

smiley

 

Juhászné Bérces Anikó

Fohász Szent István királyhoz

Megszólítlak alázattal, s könyörögve kérlek,
Tekints le az országunkra és a magyar népre.
Amióta nem vagy velünk - lassan ezer éve,
Számtalan nagy vihar dúlt a Kárpát-medencében.

Vad villámok csaptak bele termő Életfánkba,
Erős ágakat szakítva, s taposva a sárba.
A törzsét meg jól irányzott, egyetlen csapással
Széthasítva több darabba, meg a pusztulásba.

Túlélte, mert a gyökere erős, szívós fajta,
Hajszálgyökér, ha megmarad, élet fakad rajta.
De termések millióit a szél szertefújta,
Gyökértelen kapaszkodnak az új világukba.

Fánk törzse, mi épen maradt, próbál tovább élni,
Alig forradt, mély sebeit rendre fel-feltépik.
Gyökereit férgek rágják, levelét meg tetvek,
Friss hajtása alig serken, - így élni kegyetlen.

Szükség lenne törhetetlen, erős, tiszta kézre,
Istenhitre, biztatásra, tisztán lássunk végre.
Kapaszkodnánk Szent Jobbodba, segíts nekünk élni,
Boldogasszony jó Anyánkat támaszunknak kérni.

Bocsássa meg vétkeinket, s legyen velünk Atyánk,
Maradjon meg, s virágozzék drága Magyar Hazánk.

 

 

Csepeli Szabó Béla

ARANYKENYÉR

- Szelj kenyeret édesanyám
pirítsd meg a kályha vasán,
aranyozd be sárga lánggal,
s kend be zsírral, fokhagymával!


Édesanyám: nagyanyóka
szoknyáját két csöppség fogja,
Béla fiam, Mari lányom,
"csákós hősöm", "gyöngyvirágom".


A kályhából kicsap a láng,
bevilágítja a szobánk,
négyen lessük anyám kezét,
s ő tűnődve szel négy karéjt.


Négy karéjt szel... Mért csak négyet?
Önmagának nem szelt étket!
Unokái... fia... menye...
Önmagát lám - elfeledte!


Önmagára sosem gondol,
megőszül értünk a gondtól,
süt, főz, mos ránk, töri magát,
hogy szépen éljen a család.


Anyám szíve aranyat ér,
a kenyere - aranykenyér,
szeretettel pirongatom,
megölelem, megcsókolom:


- Öten vagyunk, édesanyám!
Öten? - néz rám... Öten az ám!-
mosolyog és éles kése
belehasít a kenyérbe...

1955
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)

 

smiley

 

Szuhanics Albert

Csillagokban írva sorsunk

Hová lett a dicső múltunk,
siralmas a magyar út.
Elvesztettünk több száz éve
mindenféle háborút.

Nem nyertük meg a békét sem,
kopott, rongyos, a ruhánk.
Zsebünk üres, gyomrunk korog,
az Isten sem ismer ránk!

Mint foghíjas ember szája,
olyanná vált a hazánk.
Elfogyunk és kihunyunk majd,
mint füstölgő gyertyaláng?

Sohanapján nem történik
ilyen végzet mivelünk.
Csillagokban írva sorsunk,
örök a mi életünk!

Államiságunk ünnepén
a víg kenyér mosolyog.
"A vetett mag kalászban nőtt,
s kenyér lettem, itt vagyok!

Isten malmai őrölnek,
s lisztből lesz az új kenyér.
Örök élet ígérete
áldás, munka, hit, remény!

Királyságunk nem a földön,
az égben vert gyökeret.
István király népe jöjj hát,
szegjetek meg engemet!"

Apostoli királyságunk,
Szent koronánk van nekünk.
Boldogasszony a patrónánk,
s ez a mi nagy ünnepünk!

 

 

Molnár Józsefné

Az új kenyér ünnepe

Az államalapítás ünnepe,
mely szeretettel van tele.

Az új kenyér ünnepén,
hálát adunk mindenért
.
Gabona a szorgos kezek
munkája, a föld őket ellátja.

Aprók várnak már a napra,
a feljövő virradatra.

Kínozza az éhség őket,
várják már a szép időket.

A kovászt melengették, a
kemencében megsütötték
,
S megszegték a kenyeret,
amit sok ember szeretett.

Emlékezünk a hagyományra,
Szent István Királyunk napjára.

A nemzet összetartozása,
augusztus 20, a történelem világa.

 

 

Szuhanics Albert

Nemzeti Ünnep augusztus 20.

Csordultig telt szíveinkben 
ős reménynek hangja dobban. 
Ezer éves szép hazánkban 
hogyan élhetnénk mi jobban? 

Kárpátoknak igazgyöngye, 
Magyarország a mi földünk. 
Teremje meg új kenyerünk, 
s legyen borunk, mit kitöltünk! 

Államiságunk ünnepén 
a Szent jobbot körbe hordják. 
Az időknek végeztéig 
a mi hazánk, Magyarország! 

Ott ahol zúg Duna, Tisza, 
az új kenyér bőven terem. 
Áldott földjén arany mezők, 
nektár csöppen szőlőhegyen. 

István király mindörökre 
Máriára bízta földünk. 
Patrónusunk Nagyasszonyunk, 
nem veszi el senki tőlünk! 

Gyermekáldás legyen számos! 
Boldog párok, otthon, fedél... 
Mi mást adhat magyar állam? 
Azt hogy te itt otthon legyél! 

Munka legyen, boldogulás, 
család, Isten ege alatt. 
Szent koronánk védelmezzél, 
s magyar hazánk erős marad!

 

Szuhanics Albert

Boldogasszony országában

Eme ünnep fundamentum
államiságunk terén,
magyar hazánk ősi otthon,
s a lakói ő, te, én...

Helyünk biztos e nagy házban,
Európa közepén,
Szent Istváné eme érdem,
a döntése kőkemény.

Él a remény, hogy örökkön
Magyarország otthonunk,
kelet-nyugat jó szomszédunk,
s jobb világot akarunk!

Az új kenyér ünnepe hív
feldíszített asztalon,
éveinknek minden napján
terítenénk gazdagon!

Legyen béke és megértés,
összefogás, hit, remény,
becsülete a munkának,
s nemes erkölcs, bölcs erény!

Majd akkor nem szűkölködünk,
megáld a mi Istenünk,
Boldogasszony országában
boldogságra lelhetünk...

 

 

Kedves az Istennek,
hogy magyarok vagyunk.
Mennyekbe írta fel
a mi ünnepnapunk.

Szent Istvánnak napján
nemzetünk ünnepel.
Előttünk új kenyér,
büszke a hű kebel!

Az ég királynője,
Boldogasszony népe.
István országunkat
ajánlá kezébe!

Szent a mi koronánk,
megszentelt e nemzet.
Magyarország örök
Istentől teremtett.

Államiságunknak
ünnepe hű imánk.
Hogy ő védő jobbját
kiterjessze miránk!

Előttünk új kenyér,
szalaggal. átkötve.
Piros-fehér-zölddel...
erőt ad szívünkbe!

Kedves az Istennek,
hogy magyarok vagyunk,
és hogy e szent napon
van az ünnepnapunk!

Szuhanics Albert

 

 

Dicső István nagy királyunk
téged ég s féld magasztal
téged tisztel kis országunk
első szent urának vall
tőled vette fényességét
méltóságát érdemét
koronája ékességét hitét
kincsét s mindenét

magyar hazánk fénye...
magyar hazánk fénye
nemzetünk reménye
szent hitünk alapja
népünk édes atyja
szent István király

ezer évet éltünk
te esdettél értünk
hogy még áll országunk
te voltál istápunk
szent István király

koronád keresztje
elhajolt fényt vesztve
mert hűtlenek lettünk
téged elfeledtünk
szent István király

nincs egység közöttünk
nincs áldás fölöttünk
sok rajtunk az ínség
te légy a segítség
szent István király

kinek felajánltad
drága szép hazánkat
kérd az isten anyját
tárja felénk karját
szent István király

tekints ránk az égből
szentek seregéből
bús ügyünket szánd meg
magyarjaid áldd meg
szent István király

 

 

Szilágyi Domokos:

Új kenyér

Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér-
-Honnan van az új kenyér?

Három traktor földet szántott,
a vetőgép búzát vetett,
felhő hullatta az esőt,
nap hullatta a meleget,
szökkent a szár szép magasra,
jött a kombájn, learatta,
learatta, kicsépelte,
a gőzmalom megőrölte,
teherkocsi hazahozta,
anya pedig megsütötte.

Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér.

 

 

Szent István király

Jól megjelölte ezt az ezredévet:
kereszttel írta rá kemény nevét,
mint halhatatlan győzelmi ék.
Alapkő lett, de kőnél súlyosabban
vetette el az épülő falakban
toronyszökkentő, férfias hitét.

Amint alázatát mindegyre inkább
úrrá emeli roppant erején,
a bércre hág s egy országon tekint át,
hol hajnalpírban reszket még a fény.
Komor felhőkből bomlik ki a kék ég
s virrasztva várja népe ébredését
a századok szélfútta reggelén.

Nem tétován, de biztos mozdulattal
lendül előre tervező keze,
míg port kavar és szilaj kedvvel nyargal
a forró puszták zendülő szele.
Bölcs szemmel néz a fényes távlatokba
s pillantásával féltőn átkarolja
a frissen szántott szűzi földeket.

Kegyes jobbjával törvényt ír, keményet,
hogy megkösse a rónák vad porát,
szőlő teremjen és kenyér, fehérebb
s hogy mindenki meglelje otthonát.
Áldott szigor, rendet hozó szelídség!
Arany szív, mely eltékozolja kincsét,
hogy új szívekben ragyogjon tovább!

Hát róla zengjen most a lelkes ének!
Uram, téged dicsérünk általa,
mert ő volt a te választott edényed,
apostolod; híved s a föld sava.
És ő volt ama bibliai sáfár;
kire be jó, hogy éppen rátaláltál,
midőn megvirradt napunk hajnala!

Tűz Tamás  

 

 

Augusztus húsz, új kenyér, asztali áldás

Augusztus magasztos hónap, 
íze van ennek a szónak, 
új kenyér, asztali áldás, 
s az ünnep öröme vár rád!

Augusztus, nyár királynője, 
gazdagon tekint előre. 
Nagyboldogasszonyunk látod, 
ma is él a te országod!

Lélekben sasként köröztünk, 
ezer év szállt el fölöttünk. 
Rólunk ne vedd le a kezed, 
hiszen, itt minden a tied!

A sorsunk keserű gyakran, 
könnyünktől sós... párna-paplan. 
Mégis a hitünk oly szilárd, 
százezer próbát rég kiállt.

Királyink, szentek az égben, 
bennetek bízunk mi régen. 
Patrónánk, Szent fiad révén, 
hadd éljünk boldogan, békén!

Kezünkben legyen a sorsunk, 
s erényünk szívünkben hordjuk. 
Legyen az adott szó kincsünk, 
Istenben, hazában higgyünk!

S higgyünk a józan eszünkben, 
szorgalmas, ügyes kezünkben, 
higgyünk a gyarapodásban, 
s egy erős magyar hazában!

Szuhanics Albert

 

SZENT ISTVÁN HIMNUSZ

István király ünnepének
Örvendezzünk keresztények.
Isten adta e napot,
Fel a szívvel magyarok:

Szent királyunk, árva néped
Hódolattal jő elébed.
Légy velünk, légy velünk!
Országodról el ne vedd
A te áldott jobb kezed.

Országunknak építője,
Ronthatatlan Szegletkőre
Építetted e hazát.
Krisztus küldte koronád.

Szent királyunk, megfogadjuk:
Örökséged el nem hagyjuk.
Esküszünk, esküszünk:
Mindörökké az vezet:
Halhatatlan Jobb kezed.

Dicsőséges koronádat
Máriának felajánltad.
Ő vigyáz azóta ránk,
Nagyasszonyunk, Szűzanyánk.

Szent királyunk, esdve kérünk,
Kérd a mennyben most is értünk
Máriát, Máriát.
Útja vesztett népedet
Vigye hozzá szent kezed.

Erényeid fénye - lángja
Szétragyogott hét országra.
A te áldott nyomodon
Szentek földje lett e hon.

Szent királyunk felsír hozzád
Tépett szívű Magyarország:
Légy velünk, légy velünk,
Régi, - jámbor népedet
Támassza fel szent kezed.

Kérjük édes Istenünket,
Kinek súlyos karja büntet,
Ám ha hozzád fordulunk,
Újra védő jó urunk:

Szent királyunk érdeméért,
Rajtunk tartott szent kezéért
Megbocsát, megbocsát
S minden régi jót megáld:
Szentistváni szép hazát.  

 

Faludi Ferenc

Szent István királyhoz

1. 
Dicső István, nagy királyunk,
Téged ég s föld magasztal,
Téged tisztel kis országunk,
Első szent urának vall.

2. 
Tőled vette fényességét,
Méltóságát, érdemét,
Koronája ékességét,
Hitit, kincsét, mindenét.

3. 
Elbujdostál, megkerestünk,
Áldott légyen a szent ég!
Országunkba bévezettünk,
Szivünk örömében ég!

4. 
Drága kincsünk, feltaláltunk:
Magyarország, vigadozz!
Itt van, kit óhajtva vártunk,
Ezer áldásokat hoz.

5. 
Ime a te reménységed,
Inségedben ide nézz:
Isten után erősséged,
Mególtalmaz ez a kéz.

6. 
Megvigasztal minnyájunkat,
Hatalmunkban vastagit,
Megtágitja országunkat,
Végig megtart, bóldogit.

7. 
Budán nyugszik; Buda vára,
E szentséget megböcsüld!
Atyja után, nem sokára,
Biztat az ég: Imrét küld.

8. 
István mellett itt lész fia,
Megtestesült angyalunk,
Megszerzi ezt két Mária,
Égi s földi asszonyunk.  

 

 

Reményik Sándor:

Mindennapi kenyér

Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó,
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.

Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És - nincs tovább.
Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, -
De benne van az élet.
 
smiley
 
 
 

Megosztás Megosztás a Facebook-on