Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


** Ünnep / Aratás / versek- képek

 

Boldog névnapot !

 

yes

Az aratás története

Az aratás a gabona levágásának művelete, ez a betakarítás. Régen ez nagyon nehéz, embert próbáló tevékenység volt. A mezőgazdaságból élő falusi emberek nagy gondossággal készültek fel rá, gondosan megszervezték a munkát és előkészítették az eszközöket.
Hosszú évszázadokon keresztül az aratás munkaszerszáma a sarló volt. A sarló olyan kézi eszköz, amely egy íves fémpengéből és a hozzá kapcsolódó egyenes fanyélből áll. Az aratás úgy történt, hogy egyik kézzel megfogtak egy kötegnyi gabonát, a másikkal a földtől 30 cm-re elvágták a szárát, majd letették maguk mellé. Az aratók mellett dolgozott egy kötöző munkás is, aki szalmakötéllel kévébe kötötte a szárakat.
Az aratás másik kézi munkaeszköze sokáig a kasza volt. A kaszás aratás több mozdulat pontos összehangolásából álló munkafolyamat: A kaszával arató ember a jobb lábával előre lép, jobb karjával a kaszát annyira fölemeli, hogy annak hegye a levágandó gabona széléig érjen, aztán erősen balfelé suhint. A jobb kéz a mell előtt keresztbe lendül, és a bal kar oldalt kinyúlik. A kaszával ív alakban 2-5 cm magasan lehet elvágni a gabona szárát. A kaszás ezután bal lábával lép előre és megismétli a mozdulatot.
Ma már persze a gabona betakarításánál is igénybe veszik a gazdák a gépek segítségét. A gabonakombájnokkal (más néven gabonabetakarítókkal) szinte ,,gyerekjáték" a betakarítás, az eddigi, kézi munkához képest. A gabonabetakarító vagy arató-cséplő gépek a szemes termények, elsősorban a gabonafélék betakarítására szolgálnak. A gabonakombájn lényegében egy arató és egy cséplőgépből áll, amelyet a járószerkezet, a motor magajáró gépként működtet. Az arató-cséplő gép három műveletet végez: aratást, cséplést és tisztítást. Az arató részben a gabonát levágja és a kalászt a szárral együtt továbbítja a cséplőrészbe. A cséplőrészben történik a szemek kicséplése a kalászból. A cséplés melléktermékei a szalma, a törek, a pelyva, valamint a táblában esetleg előforduló gyomnövények magvai, szárdarabok. A cséplőrészből kijövő keverék a tisztítószerkezetbe jut, míg a leválasztó-szerkezetben kiválasztódik és eltávozik a gépből a szalma, a törekrostán a törek, a pelyvarostán a pelyva. A kicsépelt szem pedig a magtartályba kerül.

mail

Bába József: 


Alázat... s Búzakalász


Nemes fejében telt mag
Meghajlik az ért búzakalász.
Alázatos kis fejében - bölcső ring
S benne Jézus arca van - mi benne ring.
S Őbenne a Mag, az Élet.
Mi szunnyadva alszik ott.
S életté válik odabent, amit megeszünk,
- Vagy a mag a földbe kerül, és
- Halálból is élet lesz. - majd aratás.
Ha otthon sütünk belőle, s lesz
Finom házi kenyér, minek életszaga (volt)
És oly kívánatos, ha előtte van lángos is
Omlós, édes és illatos finom (fonott) kalács
(mi tán sose volt) fogunkra a sok is kevés (volt).
Majd vetéskor a többi mag
A földbe nem oly mélyre leszáll.
De ebből új élet lesz, nem halál.
Csak ősi bölcső-termékeny ágy.
Miben csírázván -nem sokára
Új élet adatik- mit mindenki lát,
Ha zöldülve zsendül már a határ.
S lesz újra sok-sok búzakalász.
S vele és belőle: gazdag aratás.
Az üres kalász peckesen áll
Üres fejét meg nem hajtja ám.
Égi csodát így hiába vár
Némán és gőgösen csak áll
Áldás így nem hatja át.
Alázat nélkül nincs magvetés.
Sem élet, sem aratás.
Ezért:
Eszed vezessen értelemre!
Hogy lehess:
Leszel. Jó magvető!
Szíveddel láss! Úgy lehetsz, s
Legyél! Jó magvető!
S akkor múltból Jövendőre:
Így
Lehet s Lesz is!
Gazdag aratás!

wink

József Attila-

Aratásban

A búzát vágja sok szilaj legény 
- Marokszedő leány halad nyomukba - 
A síma réz-orcájok kipirulva. 
És villog a nap kaszájok hegyén. 

A rengő búza hódoló remény. 
Tikkadtan fekszik lábaikhoz hullva; 
Mint fáradt gyermek, anyjára borulva. 
És ihatnék a kutya is, szegény. 

Egy szomjazó legény hűs fához lábol, 
Jó hosszút kortyant öblös kulacsából 
És visszaindul, várja a dolog. 

A nap forró haragja újraéled, 
A homlokokról izzadság csorog, 
De gyűl a keresztekbe-rakott élet.  
 

yes

Benedek Elek

Aratáskor

Megérett a búza, sárgul a kalásza
Piroslik a szeme, kész az aratásra.
Dűl a kalásztenger, a kalongyák gyűlnek,
Aratók danája hangzik mindenünnet.

Amerre én járok, mindenütt aratnak,
Izzad a szegény nép, tüzében a napnak.
Arcát a tüzes nap perzseli keményen,
Bánja is a jó nép, dolgozik serényen.

Peng a kasza, sarló, csendül hegy, völgy, róna
Nincs az a muzsika, amely szebben szólna;
Még a pacsirta is elhallgat dalával,
A levegő égben némán lebeg, szárnyal.  

yes

Benedek Elek

A kalászszedők

Három kis lány mit gondola,
Mikor hazulról elindula?
Nem gondoltak rosszaságra,
Kimentek a rónaságra.

Cseng a kasza, peng a sarló,
Nyomán ott marad a tarló.
Tarló között búzafejek: 
Három kis lány azt szedeget.

Csirkék, libák, örüljetek,
Lesz ezután mit egyetek.
Három kis lány rátok gondolt,
Amikor hazulról elindult.  

yes

Zigány Árpád

Aratáskor

Tavasszal elveti a gazda a magot,
És ha a jó Isten szép időket adott,
Megnő majd a vetés, meg is sárgul nyárra,
Péter-Pálkor meg is érik a kaszára;
Akkor az aratók neki állnak szépen;
Mindegyiknek éles kasza a kezében: 
Levágják, kicséplik, behordják a magot,
S egymás mellé rakják a sok szép asztagot.  

yes

Farkas Antal

Aratás

Benépesült a délibáb hazája: 
Pacsirtaszóra kelő szorgalom
Munkás csoportja izzad szakadásig
A forró fényben, híves hajnalon.

Még a fiastyúk is feljő, mikorra
Daluk elszunnyad öreg éjfelen.
Egy rövid álmot alszanak szegények
És táboruk megint talpon terem.

Ó, hány bukik fel, elejtvén kaszáját
A nap hevében, munka nehezén.
Hánynak vére festi meg a tarlót
S az új kenyérből nem harap szegény.

Ki verejtékkel öntözi a földet,
Annak fekete kenyér se marad...
Mért hazudjátok hát, hogy aki szánt, vet,
Aki dolgozik, izzad, az arat?

Hiszen a magnak más tartja a zsákot,
Lefoglalózza a jövő tavaszt,
S tarlók kopárán szomorún csatangol
Éhes gebéje mellett a paraszt...

yes

Reviczky Gyula

Aratás

Lekonyul a búza feje;
Aratásnak van ideje.
Gazda ember kaszát penget,
Ugy vágja a sűrü rendet.

Hangzik a dal munka közbe,
A kévét igy kötik össze,
Sárga kalászt egybehányva,
Mind izzad, de egy se bánja.

Elindulnak nagy szekéren,
Koszorú van közepében,
Aratásnak koszoruja;
Igy mennek be a faluba.

A legvénebb béres aztán
A tornácz elé akasztván,
Körüle vig arcu lányok
Járnak aratási tánczot.

S a gazda pihenni dől le,
A gond messze van ma tőle.
Ha csorgott is verejtéke,
Mégis nyugalom a vége!  
 

yes

Túrmezei Erzsébet

NYÁR

Uram, áldalak a nyárban.
Aranykalászos határban
száll most hálával teli
trónusod elé az ének,
tüzéért a nap hevének,
mert a szemet érleli.
Esőcseppek záporáért,
hajnalok hűs harmatáért,
mindenért az ég alatt
vigassággal áldalak.

Friss vetés, szép zöld ígéret
magot hozott és megérett,
s amint lengeti a szél,
zizegő, szelíd szavával,
hitet tevő himnuszával
nagy jóvoltodról beszél.
Boldog, aki érti, hallja,
s míg aratni indul karja,
miközben rend rendre dűl,
Téged dicsér egyedül.

Minden kicsiny búzaszemben
térdre kényszerítesz engem,
csodatevő Istenem.
Kezed odatette áldva
a nyár gazdag asztalára
mindennapi kenyerem.
S asztalán a keresztfának
Fiadat is odaszántad,
hogy benne legyen nekünk
kenyerünk és életünk.

yes

Túrmezei Erzsébet

DAL A BÚZASZEMRŐL

Dúsan került és életteljesen
a föld alá az első búzaszem.
Magán érezte még
az Úr teremtő, alkotó kezét.

Aranynap fénye lenn nem érte már,
nem is érinthette csillanó sugár.
Mégis, meleg titokkal volt tele
sötét éjjele.

És egy napon a szíve meghasadt
ott lenn a durva, barna föld alatt.
Szállt, szállt a hír fekete réteken:
Meghalt a búzaszem.

Ég, ölts magadra borút, felleget,
zokogj, zokogj a gyilkos föld felett,
pacsirta, sírjon, sírjon a dalod,
a búzaszem halott!

Dalold a gyászt, dalold a szenvedést,
sötétlő mélyben kínos tespedést,
ahol a fény többé rá nem talált,
dalold a nagy halált!

És a magasban megzendült a dal:
,,Győzelmes élet! Édes diadal!
Meghasadt szívből nő a búzaszál!
A halál nem halál!

Halleluja! Aranykalász fakad.
Aranykalászból újra hull a mag;
és újra meghal: életet terem.
Az élet végtelen!"

Aranytenger ring szét a földeken,
amerre néz, amerre lát a szem;
s halálból támadt életről beszél,
ha rázza lenge szél.

Halálba hullott égi búzamag,
erő és élet szívedből fakad.
Halálod támaszt tenger életet, mert
mert égi kéz vetett.

Ne sírjatok a búzaszem felett.
Oszoljatok szét, sűrű fellegek;
Elmúlt nagypéntek és,
Halleluja, most sarjad a vetés!

yes

 

Gergely István:

 A kenyér szava

Magvam hideg földbe tették,
fölém az ősz köde borult,
kicsiny testem reszkettették,
csírám rögök közé szorult.
Fáztam éjjel, de délben is,
fáztam, de tűrtem, tűrj te is!

Hajtásomat hó takarta,
fagyott porhó mind befödte,
kérges paplant szél vakarta,
álmom törte varjú lépte.
Fáztam már reggel s este is,
fáztam, de tűrtem, tűrj te is!

Elmúlt a tél, langyult a rög,
borzolta nedveim a szél,
langyos eső megöntözött,
száramat ölelte levél.
Tűrtem az esőt s időt is,
tűrtem, de vártam, várj te is!

Kalászomat nap ápolta,
de morgott már a köszörű.
Testemet szedték marokba,
szalmámból készült koszorú.
Féltem a zajban s rendben is,
féltem és vártam, várj te is!

yes

Mentovics Éva: 

Aranybúza - mezők éke

Aranykalász, aranybúza…
kössed, kössed koszorúba!
Búzavirág legyen éke,
pipacs nyíljon közepébe!
 
Melengető napfény járta,
szél simított dús hajába,
megcsodálták erdők, rétek,
dísze volt a messzeségnek.
 
Megőrölve, megszitálva
langyos vízzel teszik tálba,
megkelesztve, megdagasztva
pihen kicsit a damasztba’,
 
majd kemence szája várja,
hogy pírt süssön orcájára. 
Aranybúza - mezők éke -
vártunk már az új kenyérre!

yes

Mentovics Éva:

 Aratás

Érik már a búza,
sárgul a határ,
hajlongó kalászát
érleli a nyár.

Morognak a gépek,
zajuk messze száll -
a sok gabonára
malomgarat vár.

yes

Benedek Elek

Kis falumon néma csend ül…

Kis falumon néma csend ül,
de a mezőn kasza csendül,
otthon csak a beteg maradt,
a többi mind búzát arat.

Merre nézek, kalásztenger,
mindenfelé dolgos ember:
hull a földre verejtéke,
s szaporodik, gyűl a kéve.

Még a földön harmat csillog
a sarló, a kasza már ott villog.
Napfölkeltét meg se várva,
kint van a nép a határba.

Csillagok tán földre szálltak?
Búzakeresztekké váltak?
ahány csillag nyári éjjel,
annyi kereszt szerteszéjjel.

Itt is, ott is csendül a dal,
s nincs vége az alkonyattal,
együtt dalol ember, madár,
daltól zeng az egész határ.

Hej, ez a dal! Nincs szebb ennél!
Mintha mennyországban lennél,
nincsen ez kótára szedve,
csak úgy terem a szivekbe.

Szivben terem, szivhez talál,
minden szava az égbe száll
hozzá, ki mindnyájunk atyja,
ki az áldást osztogatja.

Száll az ének, száll az égbe,
a végtelen mindenségbe:
„Uram, kitől minden ered,
áldott legyen a te neved!”

yes

Szalai Borbála

Aratás

Megérett már
a búza, az árpa -
az egész táj
aranyszínű, sárga,
s olyan mint egy
végtelen nagy tenger,
melynek partját
nem látja az ember.

Hullámokat
vet a búza, árpa -
valahányszor
szellő barázdálja:
mégis békés
ez a kalásztenger -
nem háborog,
vad tajtékot nem ver.

Susog, zizeg
a búza, az árpa…
Kombájnosok
jönnek a határba:
gépükkel a
ringó tengert járják -
aratják az
érett búzát, árpát.

yes

Drégely László

Aratás

Süt a nap, meleg van
Rekkenő a hőség,
Mégis a faluban
Jár a sok cséplőgép.

Kövér búza pereg,
Megtelnek a zsákok,
Holnap már új lisztből
Sülnek a kalácsok.

yes

Sándor Gyula

Az aratás

Szellő kóborol céltalan, néha meg-megállva
itt is, ott is, beletúr, a szikkadt út porába.
Parasztok feszülnek, a lendülő kaszának,
s az aranyló búzába, sorba, rendet vágnak.

A fehérnép sarlóval, a markot felszedvén,
majd keresztekbe rakják, szépen, sorja mentén,
hogy érhessék a szem, még, vagy néhány napra,
majd a szérűn sok táncos láb, később kinyomtatja.

Vibrál a rónaság, már a szél sem rezdül.
A nap is fentről néz, majdnem igenyesrül.
S messze túl a tarlón, a templom tornyán,
megkondul a harang, a delet kiáltván.

Hűs árnyékot borít, a rezgő nyárfa lombja,
elő kerül lassan, a kenyér, meg szalonna.
A cserépkorsókat, reggel, fölbe ásták,
hogy az innivalót, jó hűvösön tartsák.

Míg enyhül a nap heve, eldőlnek a nyirkos avaron,
csupán, az aludttej marad még kicsit, sűrű bajszukon.
S ha majd az alkony, halvány fátylat sző az égen,
elindulnak hazafelé, a zörgő szekéren.

yes

Bálint Dániel - Aratás

Suhog a kasszapenge, zizeg a tarló, 
asszonyi kezekben, kapkod már a sarló. 

Rendre fekszik mostan a büszke gabona, 
jaj szavát elnyomja, az aratók dala. 

Kévébe kötik most, a sok szalmaszálat 
keresztbe hordani, sok legény s lány fárad. 

Nyüzsög most a határ, minden életre kél, 
karavánnak tűnik, a sok lőcsös szekér. 

Forró nap sugarán, az arató elfárad, 
mégis üresek, a hűvös parasztházak. 

Bezzeg a szérűk, most csak úgy zsibognak 
szorgos férfikezek, nagy kazlakat raknak. 

Hatalmas kazlak lettek, nagyobb, mint a ház, 
unokának a nagypapa emígyen magyaráz: 

Jön majd a cséplőgép, zakatolva nagyot, 
az rázza ki a kalászból a magot! 

Szürkületi alkony, vett a munkának véget, 
hazafelé látni a sok munkás népet. 

De megcsal a szemem, nem is haza mennek, 
falunak főterén, ím egybe gyülekeznek. 

Máglya fénye adja nékik a világot, 
középre egy legény, s nagyot kiáltott: 

Dolgoztunk eleget, a munkának vége, 
az arató bálba, dalunk szálljon égbe! 

Előkerül a jó bor, és még néhány falat, 
az öregek isznak, a fiatalság mulat. 

Jó kedvel zárul a fárasztó napjuk, 
haza kéne menni! Szól mostan az anyjuk.
 
 yes

ADY ENDRE

Arat a MAGYAR

Árkokban s délben kuruttyol a béka
S csüggedt arató,
Prometheusznak paraszt ivadéka,
Meg-meglopja rohanva a Napot.

Félelmes balsors minden faluvégen
S Nap-leső paraszt:
Életet s reményt így aratnak régen
Magyarországon, rothadás között.

Erről s arról is felhők gomolyognak:
Senki sem lesi
És dehogy várja sohasem a jobbat,
Csak gonoszabbul mindjárt ne legyen.

Rothadunk lábon, még leteperetlen,
Üldöz, ver az Ég
S tán jól teszi, ne is hagyjon veretlen,
Mert nemcsak Éggel veretjük magunk.

Veretjük földdel s ránk-táplált haraggal,
Zsiványos, bolond,
Dühös és földes, úri here-haddal:
S mégis Nyár ez s még - ez is az övék.

Be jó békának s be rossz az embernek
S szép mégis a Nap
S learatjuk rothadtan is, mi termett
S tán jön Jövő, mely válogatni fog.

Most áll az ország, kuruttyol a béka
S minden arató,
Prometheusznak magyar ivadéka,
Reszket, búsong, gyűlöl s mégis - arat.

 
Kárász Izabella
 
VETÉSEK VÁLASZA

Megérett a kalászos róna
összes kalásza már,
sugarát bőven szerteszórja
a vidám kedvű nyár.
Az első gép munkába kezdett:
arat, arat, arat -
arat aranyló búzatáblát
aranyló ég alatt...

A dús vetések válaszában
benne van az öröm,
a munkát zengő büszke ének
áthat minden körön,
A diadalmas gazdag termés,
a bő nagy aratás,
a termő szemtől dúsan terhes
halálraszánt kalász.

De minden szétmorzsolt szemecske
az életről beszél,
hiszen belőle lesz a frissen
illatozó kenyér.
A dús vetések válaszában
így épül fel a lét,
és zengi minden aratásunk
győzelmes énekét.

A munkást és az Áldásadót
dicséri ma a fény,
a fényben rengő érett termés,
a legszebb költemény,
Zengi az erőt és az élet
diadalmas dalát,
Mert megkezdődött, újra itt van,
eljött az aratás!!!
 
 
Csontos Sándor
 
Szép búzamezők

Hajló, szép búzamezők, 
nekem ti vagytok a legszebbek, 
mint utazónak 
az aranyló nap fényében 
a tengerek. 

Engedjétek, hogy nézzelek, 
de ha ott vagyok köztetek 
nem is kell, 
mert érezni a legszebb. 

Belülről hullámoztok rá 
a lelkemre, 
elringattok a gyönyörű 
csendbe. 
Szívem csendjébe 
önmagam vagyok. 

Belülről látok, 
nem kellenek 
a hazug szólamok. 
Itt nincs más, 
csak én vagyok és 
ti vagytok. 

Ti adtok nekem álmot, 
boldogságot. Tápláléka vagytok 
az éhező léleknek. 
Ha már a test is kíván, 
éhét csillapítván, 
kenyérré lesztek. 
A legszebb adomány! 

Hajló szép búzamezők, nekem 
ti vagytok a legszebbek. 
Én nem tudok adni nektek, csak 
szemem fényével növeszteném 
száratok, az legyen még szebb. 

Mikor nyár van mindennap 
ott lennék, 
fényetekben fürödnék, 
kalászaitokról 
hajnali párát gyűjtenék. 

S reszkető őzeknek 
inni adnék. 
Ó ha adhatnék, 
madarak dalával 
énekelnék. 

Én lennék a legboldogabb, 
s hajló, szép búzamezők 
aranyló fényetekkel 
szíveket melengetnék, 
s hívnék 
mindenkit, jöjjön közénk! 

Érezze mi a szép, 
mert akinek a föld 
az anyja, 
csak az tündökölhet 
önzetlenül, 
a lelkeket beragyogva. 

Ó hajló szép búzamezők, 
hívlak titeket 
gyertek közénk, 
mert a pazarló életnek, 
csak ti adhattok, reményt!
 
 

Megosztás Megosztás a Facebook-on