Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


** Ünnep / Anyák napja

 

Boldog névnapot !
 
heart
 
 
heart
 
Az anyák akkor boldogok...

Az anyák akkor boldogok,
mikor gyermekük szeme rájuk ragyog,
s átölelik őket a szerető karok,
és fülükbe súgják;- anya szeretlek nagyon!

Az anyák akkor boldogok,
ha gyermekük szeméből könny, bánat miatt sosem csorog,
s elkerüli őket minden rossz dolog.

Az anyák akkor boldogok,
ha gyermekük az életben mindig boldogul,
és a szerencse tőle el sosem fordul.

Az anyák akkor boldogok,
ha gyermekük, mikor felnő sűrűn hazalátogat,
s két karjával átöleli és azt suttogja;
- anyukám el sose hagyj!

Nagy Sándor Lászlóné 
 

wink

 

Édesanyának lenni kiváltság.

Nem sok nemesebb feladat létezik a Földön, mint életet adni. 
Erre csupán a nő képes. 

Mindaddig gyermekek vagyunk, míg élnek a szüleink. Akkor kényszerülünk felnőni igazán, ha ők nem léteznek többé. Bár tudjuk, hogy szívünkben örökké ott élnek, van lelkünknek egy kis része, ami csak az övék.
Bármely nap a legtökéletesebb arra, hogy megköszönd édesanyádnak a legnagyobb kincset, amit valaha kaptál: az életedet. Tudd, hogy Te akartál a gyermeke lenni, bárhogyan is alakult az élet. Hálával tartozol neki, amiért bevállalta ezt érted. Ő pontosan azt adta, amit Te kívántál megtapasztani. Itt az idő, hogy feloldj minden feszültséget, feloldj minden köteléket, és elmondd, milyen hálás vagy neki. Hogy sokat elégedetlenkedtél, s talán azt érezted, többre vágysz... Több szeretetre, több törődésre, több időre, s arra, hogy büszke legyen Rád. De ma már tudod, hogy mindent megkaptál, amire szükséged volt. Nélküle ma nem lennél az az ember, aki vagy.

A gyermek mindig azért jön, hogy megírja saját történetét. A szülő példát mutat, de leginkább a gyermek az, aki tanít. 
Életet adni igazi csoda. Örökké a része leszel egy másik ember életének. Része leszel a lelkének. 

Kedves Édesanyák! Legyetek végtelenül büszkék magatokra! A legnagyobb csodát adtátok a világnak: a gyermeketeket. És higgyétek el, tökéletes munkát végeztetek! Hidd el, nem tudtad rosszul csinálni. Azt tetted, amit tenned kellett. Itt az idő, hogy elengedj minden bűntudatot! Tökéletes anyuka vagy! A gyermeked pontosan tudta, hogy hová születik és mit vállal. Ő Téged választott. Méltó voltál és vagy arra, hogy édesanya légy. Hogy a gyermekednek Te légy az EGYetlen! Neki az egész világot jelented. Általad létezhet, Te adtál neki szárnyakat. Akkor is, ha erre még nem voltál tudatos. Igazi Teremtő vagy, ezt ne felejtsd el. Légy büszke magadra!
Szeretettel köszöntöm az összes édesanyát a Földön, és minden gyermeket, aki őket édesanyává tette!

Mohácsi Viktória 

 

heart

 

Anyámnak

Anyám törékeny bimbó, egy csöppnyi kis virág,
meleg mosolyában ott van az egész világ.
Anyám a napsütés a tündöklő égbolton,
a legfényesebb csillag nyári éjszakákon.


Anyám a szivárvány nyári zápor után,
halovány pír a lenyugvó nap homlokán.
Anyám a kerek Hold simogató fénye,
ő az óceánok végtelen kék mélye.


Anyám egy kis sziget a viharos tengeren,
és ő a hajó is, amely ring oly kecsesen.
Ő a friss, üde mező, béke és nyugalom,
ahol megfáradt fejem álomra hajthatom.


Anyám csak ritkán sír, könnyek nélkül, némán,
zokszó sem hallik feltörő, mély sóhaján.
Törékeny vállán hordja az évek terhét,
de nem adta el soha gyönyörű lelkét.


Az én anyám tiszta fényű, ragyogó gyémánt,
ezernyi színéből azért kopott már néhány,
de ha anyám két ölelő karját kitárja,
végtelen szeretete borul e világra.

/Rimai-Skoda Edina /

 

 
heart
 
 

 

heart

 

Komjáthy Jenő:

Anyámhoz

Beszélj, anyám! Szavad a szív zenéje,
Szivedből szeretet s élet szakad;
Nappalodik a szenvedélyek éje,
Meleg sugárként ömlik szét szavad.


Buzdíts a jóra, ójj a küzdelemben,
Szeretni, hinni ó, taníts meg engem!
Szivedbe Isten lelke költözött...
Áldott vagy te az asszonyok között!


Ragyogjon arcod és ne sírj miattam!
Bár most levert és bús vagyok,
Lesz még idő - ne félj! - midőn dicsőség
Övedzi majd e büszke homlokot!


Te csak szeress, ne legyen semmi gondod,
Vigasz legyen szavad, bár feddve mondod
És drága könnyeiddel öntözöd!...
Áldott vagy te az asszonyok között!


Tenszíved az, mi téged fölmagasztal,
Virágok nyílnak lábaid nyomán,
Termő rügyet bocsát a sziklapadmaly,
Amerre jársz mint égi látomány:


S hol szebb világok tiszta üdve támad,
Te oda szállsz. Kivívtad koronádat,
Körötted minden fénybe öltözött...
Áldott vagy te az asszonyok között!


Üdvöz légy, jó anyám! Malaszttal teljes
Szivedhez járul boldogan fiad.
Szivem remeg, mert üdvössége teljes,
Szivem zokog, de az öröm miatt.


Ó, mert áldás nő az áldás helyén:
Áldott vagyok, méhed gyümölcse, én!
Várnak reánk nem ismert gyönyörök...
Áldott vagy te az asszonyok között!

 

heart

 

Az én édesanyám
Galamblelkű asszony,
Életfáján Isten
Sok rózsát fakasszon.
Sugaras a lelke
S a szíve nemesfém
Ez drága színarany
Az meg szelíd napfény.
Megszokott imáját
Mikor mondogatja
Az égben is értem
Jár a gondolata
Én édes jó anyámnak
Földön párja nincsen
Nagy szeretetéért
Mind a két kezével
Áldja meg az Isten.

 

heart

 

Kun Magdolna

Vigyázd édesanyád, addig, amíg lehet,
mert eljön az a nap, mikor már nem teheted meg.
hisz az anyák sem birtokolják azt az örök életet,
amely nem róna szívükre halálbélyeget.

Tudod, az édesanyák csak néha könnyeznek,
mert elfojtják fájdalmukat, mibe belevéreznek,
elfojtják mindazért, hogy gyermekeiknek 
sosem okozzanak gyászos-perceket.

Az édesanyák mind-mind ilyen áldott emberek,
akik keservet és könnyet mélyre temetnek,
csak azért mert jól tudják, hogy eljön az a nap,
mikor vesztett hősként ők is porba hullanak.

S akkor gyermekeik kezét nem lesz, aki fogja,
mert mind ki jegyet váltott az égi csillagsorba,
már csak fentről nézheti, mint roggyan meg az,
akit árvult árvasága nyugton sosem hagy.

 

heart

 

Takács Mária

Édesanyámnak - Anyák napjára

Emlékszem. Még ma is érzem
azt a tiszta, friss illatot,
mikor féltve a sötétben
megnyugtattad "Kiscsillagod".

Még ma is visszacseng hangod,
ahogy álmot csókolsz reám,
majd fejed csendben lehajtod,
aludj te is, kicsi babám.

De jó is volt karjaidban
gondtalanul elaludni,
megnyugtató szavaidban
álomföldre elutazni.

Erős asszony, csodáltalak,
Annyi mindenen átmentél,
tudom, sokszor bántottalak,
de te szó nélkül szenvedtél.

Most csendben nézlek, féltelek,
gyengéden óvlak, vigyázlak,
tudod, most már megértelek,
nincs helye köztünk vitáknak.

Törékeny vagy és esendő,
de a legjobb anya, nekem,
s adja az ég, a Teremtő,
sokáig maradj még velem!

 

heart

 

A legszebb szó

Születünk, s meghalunk ez az élet sora,
Ám a világunk legszebb szava mindig ez lesz: édesanya.
Örökké így volt nem lesz másként soha,
Életünk legszebb szava az, hogy édesanya.

Ő az egyetlen ki mindig vár haza,
Sohasem haragszik, ő az édesanya.
Időnként megdorgál, ám szeretni nem szűnik soha,
Míg csak él, mindig reszket érted, ő az édesanya.

Akármilyen jól, vagy rosszul megy életed sora,
Hozzá mindig oda bújhatsz, ő az édesanya.
Szólíthatod bárhogy, anyu vagy anya,
Mégis így, a legszebb: édesanya.

Van úgy, hogy az élet hozzá is mostoha,
Akkor te öleld át, mert neked ő az édesanya.
Ha majd megöregszik, tudd hogy úgy vár haza,
Mint tán soha senki, mert ő édesanya.

Köszönd meg hogy élhetsz, s ne bántsd meg őt soha,
Csókold, szeresd mindig, mert ő az édesanya.
Míg ember él a földön, ne haljon ki szava,
Mert a világon a legszebb szó mindig ez lesz: édesanya.

Turóczi Katalin 

 

heart

 

 

heart

 

Születünk, s meghalunk ez az élet sora,
Ám a világunk legszebb szava mindig ez lesz: édesanya.
Örökké így volt nem lesz másként soha,
Életünk legszebb szava az, hogy édesanya.

Ő az egyetlen ki mindig vár haza,
Sohasem haragszik, ő az édesanya.
Időnként megdorgál, ám szeretni nem szűnik soha,
Míg csak él, mindig reszket érted, ő az édesanya.

Akármilyen jól, vagy rosszul megy életed sora,
Hozzá mindig oda bújhatsz, ő az édesanya.
Szólíthatod bárhogy, anyu vagy anya,
Mégis így, a legszebb: édesanya.

Van úgy, hogy az élet hozzá is mostoha,
Akkor te öleld át, mert neked ő az édesanya.
Ha majd megöregszik, tudd hogy úgy vár haza,
Mint tán soha senki, mert ő édesanya.

Köszönd meg hogy élhetsz, s ne bántsd meg őt soha,
Csókold, szeresd mindig, mert ő az édesanya.
Míg ember él a földön, ne haljon ki szava,
Mert a világon a legszebb szó mindig ez lesz: édesanya.

 

heart

 

Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kívántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.


Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna o azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.


Éjjel - nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kímélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.


Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

 

heart

 

ÉDESANYÁM 

Védelmet nyújt hő szíve, karja,
Jósága hibám eltakarja
Tanácsol, táplál, gondoz, szépít,
Hittel lelkemben oltárt épít.

Ha betegség támadja testem,
Imádkozva virraszt mellettem,
Orvoshoz megy, gyógyszert hoz, ápol,
Megfeledkezve önmagáról.

Figyelmeztet és tanít jóra,
Szent Igére, krisztusi szóra,
Nem fárad el javamat tenni,
Boldogságom, üdvöm keresni.

Édesanyám, szeretlek téged,
Hálám, hűségem tüze éget...
Sokáig élj, hogy legyen módom
Minden jóságod meghálálnom.

Az Úr áldjon, vezessen, védjen,
Hogy semmi baj soha nem érjen...
S kívánom, hogy végső óránk ha üt,
A mennyben is legyünk majd együtt.

Dénes Ferenc

 

heart

 

heart

Kurczina Terézia

Anyai tűnődés

Anyukának lenni igazán gyönyörű, 
megélni azonban nem mindenkor könnyű. 
Gyermeked megfogant, s szíved alatt hordva, 
bizonyos dolgoktól máris meg vagy fosztva. 

Rögtön az elején ott van az émelygés, 
majd folyton csak ennél, és sok a tévelygés; 
Mérlegre, ha ráállsz, kiakadni látod, 
szülésed eljöttét sóvárogva várod. 

Végre ölelheted életed csillagát, 
majd virrasztasz vele számtalan éjszakát. 
Pelenkázás, szopi, büfi és altatás, 
valamit elrontasz, lesz lelkifurdalás. 

Bizonytalanságod hamar tovatűnik, 
hiszen az anyaszív nagyon jól működik. 
Mit, hogyan kell tenned, magad észreveszed, 
ősi ösztönöddel csak őt védelmezed. 

Napok egymás után oly gyorsan szaladnak, 
kicsi gyermekedből iskolást avatnak. 
Telnek a hónapok, örömöd végtelen, 
látván, bontakozik benne az értelem. 

Hihetetlen gyorsan repülnek az évek, 
nem ül már öledbe, fejét fel sem éred. 
Kamasz lett hirtelen, ritkán kerül haza, 
nagyon keveset szól, s nincs egy kedves szava. 

Majd ez is elmúlik, türelmed végtelen, 
érett anyaszíved szeretetet terem. 
Korábbi évekre mikor visszanézel, 
lelkednek legmélyén boldogságot érzel. 

Elfelejtettél már bánatot, sérelmet, 
hiszen életednek ő adott értelmet. 
Tudod, hogy őt egykor ajándékba kaptad, 
te "csak" felnevelted, s szárnyra bocsátottad..

heart

 

ANYUKÁMHOZ! 

Ne légy te bús soha, 
légy mindig csak vidám, 
legyen fénnyel teli a
a te szíved, Anyám. 

A te szelíd lelked, 
te kedves alakod 
mindig előttem van
s én reád gondolok!

Amikor a lelkem 
odabenn kavarog, 
mindig és mindenkor
én hozzád szaladok. 

Felszáll minden este
könyörgő, halk imám:
- Tartsd meg jó Istenem 
Sokáig Anyukám! - 

Legyen fénnyel teli 
a te szíved, Anyám 
ne légy Te bús soha, 
légy mindig csak vidám!


Kárász Izabella

 

heart

 

Anyámhoz

Köszönöm az életem,
köszönöm, hogy vagy nekem,
szíved minden szeretetét,
mit önzetlenül szórsz elém.

S én, a gyermek e napon
kezemben virággal ballagok,
szeretném átadni neked...
hisz ennél többet érdemelsz.

Tőled kaptam minden jót,
a legfontosabb útravalót -
mondtad, tanuld meg gyermekem,
legnagyobb kincs a szeretet.

Lehet márvány palotád...
lehet pompa, ragyogás...
mindez soha fel nem ér
oda, hol a szeretet él.

Őrizd ezt az adományt,
egyszer másnak adod át,
majd tőled függ egy apró lét,
zengje az anyák dicséretét.

heart

heart

 

heart

 

Aranyosi Ervin

Anyák napjára

Angyalok ők mind-mind, 
kik e földre szálltak. 
Mi nevezzük Őket, 
édes, jó anyánknak. 

Szeretetet adnak, 
cipelik a terhet, 
tőlük tanultuk 
az édes anyanyelvet. 

Mik lennénk nélkülük? 
Kiszáradt virágok. 
Nem színesíthetnénk 
e gazdag világot. 

Ki féltene minket? 
Ki lenne, `ki ápol? 
Ki védelmezne meg, 
a világ zajától. 

Hol kapnánk biztatást, 
jövő váró álmot? 
Hol lelnél igazabb, 
kedvesebb barátot, 

aki kérés nélkül 
lesi minden vágyad. 
Hagy köszöntsem mos én 
az ÉDESANYÁKAT.

heart

Ha száz szívem volna:
Mind érted dobogna,
Szelíd arcod mind a százban
Napfényként ragyogna.
Áldjon meg az Isten
Jártadban, keltedben.
Hová nézel a virág is
Ott nyíljék legszebben.
Nincs több, csak egy szívem,
Csak egyetlen egy van:
Ám, de százzal sem tudnálak
Szeretni már jobban.
A te neved zengi
Minden dobogása...
Szálljon reád édesanyám
Az Isten áldása!

 

heart

 

 

heart

 

Köszönöm Édesanyám

(Juhász László)

Szeretnék elmondani valamit,
de nem tudom.
pedig évek óta
magamban hordozom.
Szeretném elmondani
mind azt a szépet,
amit Édesanyám iránt érzek.

Hemzsegnek bennem
a szebbnél szebb szavak.
Kavarognak, mint a
megárad patak.
Ám hiábavaló
mind ez a bőség,
Tenyerem izzad,
elönt a hőség!
És csak ennyit motyog a szám:
Köszönöm, köszönöm Édesanyám.

Köszönöm,
hogy felnevelt és ápolt,
Hosszú betegségemben
is istápolt.
Sokszor erején felül
összegörnyedve,
Nem egyszer befelé
könnyezve,
Sokszor
jól sem lakhatott,
A szájától vonta meg
a falatot.
Nem gondolt önmagára
csak rám.
Köszönöm, köszönöm,
Édesanyám
 

heart

Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.


Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.


A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.


Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.


Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?


S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

 

heart

 

 

heart

 

Minden Édesanyának

E szép nap alkalmával köszöntünk minden édesanyát, akinek az arca örömtől sugárzik, mert gyermeke rajongó szeretettel, virággal, dallal, verssel, saját maga készítette rajzzal köszönt fel. 
Így viszonozva azt a nagy szeretetet, amit édesanyjától kap.
Hiszen a szeretet a legmagasztosabb érzés, amely megszépíti életünket, látóvá teszi szívünket. 
S ha a szeretetet fokozni lehet, az anyai szeretet kerül a legfelső fokra.
Szorongó, de vigasztaló szóval próbálok azokhoz az édesanyákhoz is szólni, akik gyermeküket elveszítették. 
Nehéz vigasztaló szavakat találni.
De nem tudhatod, Te drága édesanya, hogy miért kellett ennek így történnie. 
Nem tudhatod, hogy a Mindenható milyen szenvedéstől mentette meg gyermekedet és Téged. Tudnod kell és érezned, hogy gyermeked Isten örök világosságában, az angyalok körében, a mennyei boldogságban őrangyalként van melletted. 
Őt már nem kell féltened, mer a Mennyei Atya védőszárnyai alatt áll.
Most pedig Hozzád szeretnék szólni, ahhoz az anyához, aki szomorú szívvel nézi a televízióban az "Anyák napi" műsort, mert a Te gyermeked, akit féltő szeretettel neveltél fel, nem hoz neked virágot, nem nyitja rád az ajtót, nem érdekli hogyléted, pedig jól tudja, hogy öregségedben, testben és lélekben törékeny vagy.
Tudom, hogy fáj, mert az anyai szív nagyon tud szeretni, de szenvedni is.
Isten mégis erőt és vigaszt nyújt neked.
Vissza kell gondolnod arra az időre, amikor gyermeked még kicsi volt, amikor Te voltál a mindene. Ő már akkor hálálta meg az iránta érzett jóságodat. 
Kacagva, boldogan szaladt karjaidba, mert csak ott talált szeretetet, megnyugvást. 
Ha pedig játszótársai bántalmazták, azt kiáltozta: "Anyu, anyuci !". 
Erre az időszakra gondolj, és bocsássad meg gyengeségét. 
Ne panaszkodj, légy nemes lelkű, ne érezd úgy, hogy eltévedt. Imádkozz, hogy Isten segítő kegyelme őrizze útjait.
Most úgy látod, hogy gyermekedtől elhagyatva állsz, de isten végtelen jóságában bízva tudnod kell, hogy gyermeked előbb-utóbb megtalálja azt a kulcsot, amely kinyitja az édesanyja iránti szeretet kapuját. 
S ha rá fog jönni, hogy nem veszítheti el a legnagyobb, az anyai szeretetet, az lehet, hogy csak akkor fog bekövetkezni, amikor te már az angyalok körében fogod látni őt. 
A sírodnál bűnbánó szívvel döbben majd rá, hogy mit mulasztott el. 
Anyai szíved akkor is ott lesz vele, mert az anyai szív a síron túl is szeret.
Eljön majd az idő, amikor minden anyai szív azzal a tudattal fog a végtelen boldogságban megnyugodni, hogy hátrahagyta gyermekének és unokáinak az anyai szív szeretetét.

heart

 

Áldd meg Isten


Ki az, aki ápol
Születésem óta,
Testemet, lelkemet
A bajtól is óvja?
Ki tanított engem
Isten szent nevére,
S ha baj vagy bánat ér,
Ki ölel szívére?
Könnyes lesz a szemem,
Ha róla beszélek,
Az én édesanyám
Ez az áldott lélek.
És szívemnek nincs szebb
Kívánsága, vágya
Csakhogy őt az Isten
Ezerszer megáldja.

 

heart

 

heart

 

 

heart

 

Horváth Icu

Édesanyám

Édesanyám, előtted most gyermekként állok,
Csokorral kezemben kisgyermekké válok.
Szorít az érzés, a térdem is megremeg,
Arcomon könny csorog, anya, most mit tegyek?
Tudod mit? Ne szólj, csak hallgasd vallomásom,
Kezed most hadd fogjam, nézd el zokogásom.

Tudod, Édesanyám, én észre sem vettem,
Gyermekből oly hamar felnőtté lettem.
Bár elcsukló hangon, de el kell, hogy mondjam,
Te csoda vagy nekem a mindennapokban.
Szemedbe ha nézek, látom ragyogását,
Meglapuló könnyeidnek csendes vonulását.

De ne sírj most, kérlek, hiszen nem végeztem,
Ezen a szép napon csak érted érkeztem.
Nem csupán csokorral, aztán rohanással,
Hanem szívből jövő, igaz áldomással.
Bár sosem mondtam, de elkísérsz utamon,
Szívemnek e nagy titkát neked elárulom.

Ha virágra tekintek, a te szépséged látom,
Szél ringatta lombok alatt ölelésed várom.
Szereteted, vidámságod szivárvány az égen,
Féltésed, és óvásod véd erdők rejtekében.
Kis tócsára letekintve látom titkolt könnyeid,
Őszi avar alatt szunnyad megálmodott álmaid.

Látod, drága Édesanyám, ott vagy, ahol akarom,
Hajtsd vállamra a fejedet, két karom a takaróm.
Hogyha újra megszületnék, nem kívánnék egyebet,
Te legyél az, Édesanyám, kinek majd mesélhetek.
Így hát arra kérlek, Atyám, fenn a magas égen,
Áldd meg az én Édesanyám, hogy sokáig éljen!

 

heart

 

Az én édesanyám
Galamblelkű asszony,
Életfáján Isten
Sok rózsát fakasszon.
Sugaras a lelke
S a szíve nemesfém
Ez drága színarany
Az meg szelíd napfény.
Megszokott imáját
Mikor mondogatja
Az égben is értem
Jár a gondolata
Én édes jó anyámnak
Földön párja nincsen
Nagy szeretetéért
Mind a két kezével
Áldja meg az Isten.

 

heart

 

 

heart

 

Jobbné Nyilas Ildikó 

Édesanyámnak

Anyák napja van ma,
legszebb nap az évben,
ülök asztalomnál,
toll van a kezemben.
Azon gondolkodom,
mit írhatnék néked,
hogy megköszönjem,
azt a sok-sok évet,
amíg felneveltél,
s fáradoztál értem.
Mert nincs oly
szép szava
a nyelvnek,
mi kifejezhetné,
mennyire szeretlek.
Nincs oly virág,
sem olyan ajándék,
mi meghálálhatná,
a sok szeretetet,
amit édesanyám,
neked köszönhetek.
Köszönöm neked,
hogy világra hoztál,
hogy rólam mindig,
féltőn gondoskodtál,
mikor beteg voltam,
Te ott virrasztottál,
ha fájt a lelkem,
mindig vigasztaltál.
Köszönöm, hogy
boldog gyermek
lehettem,
szerető családban
nevelkedhettem,
köszönöm, hogy
tanítottál minden
szépre, s jóra,
hogy szeretetet
adtál útravalóra,
Köszönöm mosolyod,
bájos kacagásod,
nyugalmad, mi
most is mindig
elvarázsol,
Köszönöm, hogy
ma is így szeretsz
engem,
még ha időközben
felnőtté is lettem.
Arra kérem a jó Istent
odafenn az égben,
hogy vigyázzon reád,
s tartson egészségben,
hogy azt a sok jót,
amit Tőled kaptam,
szeretetemmel
visszaadhassam.

heart

 

Ha beteg vagy, fáradt,
És ha gyötör a bánat,
Betakar, vigasztal,
Megveti az ágyad.
Szeresd ezért nagyon
Az édesanyádat!


Sokszor bizony rossz vagy,
Talán nem is láttad
Mikor a két szemén
Könnyek vontak fátylat.
Tiszteld ezért nagyon
Az édesanyádat!


Ő mindig gondol rád,
Megvarrja a ruhád,
Egész nap dolgozik,
Késő estig fárad.
Tiszteld, szeresd ezért
Az édesanyádat!


Gondolj mindig arra,
Hogy a legdrágábbat
Addig kell szeretni,
Míg melletted állhat.
Tiszteld, szeresd ezért
Az édesanyádat!

 

heart

 

 

Kibédi Ervin:

Ahogy a napok rövidülnek...

Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.

Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.

Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.

Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.

Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.

Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.

A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.

S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.

Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.

 

heart

 

A legszebb szó

Ha valaki minden szép szót mese-
füzérbe fonna és elmondana ,
meséiből lágyan kicsengene
az az egy szó, hogy édesanya.

Amikor kicsinyke voltam még, és
néhanap messzi vidékre mentem,
öröm volt valahány visszatérés:
valaki mindig visszavárt engem... 

És még ma is csak így vagyok vele,
pedig hát nem vagyok az a csöppnyi:
haját már behinti az élet dere,
és szeretnék mindent megköszönni.

Nincs még ilyen kéz a föld kerekén,
őriz vele, véd, fölöttem tartja:
alig szólítom, s már röppen felém
anyám jóságos, szép puha karja.

Ilyesmi csak a mesékben terem:
Könnye nem is gyöngy - igazgyöngy talán!
Ami nekem fáj - megosztja velem:
Köszönet ezért is, édesanyám!

Szebbnél szebb mese, akárha száz is
egymásutánban elhangzana,
a szavak közül mindig kiválik
az az egyetlenegy: Édesanya.  


 

heart

 


Meggyesi Éva:

Mama ne sírj

Mama ne sírj! A kedvemért!
Hisz itt vagyok neked!
Én sokkal szebben ragyogok
minden csillag helyett.

Mama ne sírj!Hisz láthatod,
én itt vagyok veled!
S csöppnyi ujjammal átfogom
reszkető kezed.

Mama ne sírj!Majd ráhajtom
válladra kis fejem.
Látod?Már nem is fáj semmid
ha itt vagyok veled.

Mama látod?Már mosolyogsz!
én is azt teszem.
Elűzöm minden bánatod
ha itt vagy én velem.

heart

Pósa Lajos:


Emlékezés nagyanyámra

Nem tud ugy szeretni a világon senki,
Mint a hogy ő tudott engemet szeretni.
Akármit kivántam: megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta vóna.

Mikor odahaza iskolába jártam: 
Rangosabb egy gyerek nem igen volt nálam.
El nem türte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhában járjon.

Nekem volt a legszebb iskolás tarisznyám,
Nekem volt a legszebb magas sarkú csizmám.
S ugy kitisztogatta, kifényesitgette,
Hogy magát a vak is megláthatta benne.

Milyen tulipántos, czifra szürben jártam!
A király fia is hordhatta vón bátran,
Nyakravalóm rojtos, olyan volt, hogy rája
Még a rekt'ramnak is elállt szeme-szája.

Ha felöltöztetett s rendbe hozott szépen: 
A kapun kikisért, megcsókolta képem.
S ugy nézett utánam, gyönyörködött bennem,
Ha az iskolába rátartian mentem.

Tarisznyám ellátta mindenféle jóval: 
Czukorral, czipóval, mogyoró -, dióval.
Mikor haza mentem: hogy örült, ha bátran
"Mind közönségesen" jónapot kivántam.

S mikor a vásárra elment Rimaszécsbe,
A czakói hegyig ballagtam elébe.
Ott vártam, és ha már messziről meglátott: 
Szedte kosarából a sok jó kalácsot.

Hozott mézes lovat, kardot, szivet, órát,
Szép árvalányhajat, piros pesti rózsát,
Süvöltőt, dorombot, czifra képes könyvet,
Nevető szemében drága örömkönnyet.

Az volt minden vágya, földi kivánsága,
Hogy kitanulhassak a papi pályára.
Ha ő ezt megérné: milyen boldog lenne!
A temetőben is jobban megpihenne.

El is vittek aztán messze egy városba,
Hol elvakitotta szemem a nagy pompa;
De mikor ott hagytak csókolva, ölelve: 
Mintha egy kést dobtak volna a szivembe!

Én aztán tanultam, a hogy csak telt tőlem,
Hogy jó papi ember váljék majd belőlem.
A professzorok meg egyre dicsérgettek...
Szegény jó nagyanyám, hogy örvendett ennek!

Mikor haza mentem a vakáczióra: 
Hogy füröszté arczom záporkönnybe, csókba!
Nem törődött akkor senkivel se mással,
Szépen bánt velem, mint a himes tojással.

Hogy kitudakozta: jól megy-e a dolgom?
Hát a gazdasszonyom, hogy' viseli gondom?
S ha panaszolkodtam, hogy küldöz a boltba: 
Hogy szidta, hogy küldte a tüzes pokolba!

Nem győzte elégszer azt se elbeszélni,
Hogy az ablakomon szeretne benézni,
Mikor nem is tudom, mikor nem is sejtem,
Látná: mit csinálok; megláthatna engem.

Mikor aztán ütött a válás órája: 
Szivét ellepte a keserüség árja;
S mindig ez volt vége hosszu bucsujának: 
"Az isten áldjon meg, többet soh'se látlak!"

Hanem azért minden ünnepkor meglátott;
Sütte a jó turós és mákos kalácsot.
Mig végre csakugyan igaza lett egyszer...
Jól elbucsúztatta tőlem is a mester.

Most az a sziv, melynél egyse lángolt hőbben,
Künn porladozik a hideg temetőben.
Áldja meg az isten a haló porát is!
Altató dalt zengjen sirján a madár is!

 

heart


 

Megosztás Megosztás a Facebook-on