Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


** Ünnep / Adventi versek

 

Boldog névnapot !
 

 

Finta Kata:

Karácsony

Elmúlt az ősz, a szép indián nyár
ködfátyolt öltött a hajnal már,
kigyúltak a karácsonyi fények
a város már ünneplőben ragyog.

Lelkünk várakozással megtelik,
szeretet után sóhajt a szívünk,
várva-várjuk a születő Kisdedet,
ki a békességet elhozza nekünk.

Mennyből angyalok kórusa zengett
királyok keresték a hozzávezető utat',
üstökös fénye ragyogta be a tájat,
hogy megtalálják Égi Királyunkat.

Szegényen, jászolyban született,
bárányok leheltek neki meleget -
édesanyja, Mária ölelte karjaiba' Őt,
aki megváltani jött bennünket.

Erre, az összezavart világra érkezett,
ahol gyűlölködnek, egymást gyilkolják
az emberek - békesség és szeretet helyett,
mintha a földtekén el sem férnének.

Kisjézus! Tekints ránk, teremts rendet
a világban, hogy béke és szeretet
honoljon ezen a csodás Földön,
ahol minden jóval elláttál minket.

Minden nap azért imádkozom,
hogy az egész világon győzzön
gyűlölet helyett - a megértés és szeretet!
Kérlek Kisjézus, hallgass meg engemet! 

 

mail

Karácsony felé közeledve

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Mindenki szeretetért tolong reszketve,
Hétköznapokban feledjük a szót: "veled",
Ha lehetne, még ma megvásárolnám szereteted.

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
A magány fogságában élünk csüggedve,
Párkapcsolatban élők is kétségbe vannak esve,
Azon töprengnek, kapnak-e ők elég szeretetet?

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Éppen a nagy vásárlási forgatagban szétnézve,
Felgyorsulva futnak bennünk az érzések,
Bájos szempár összevillanásával szemezgetnek.

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Valahogy mindenki kétségbe van esve,
Habzsolná a jót, mit egész évben elengedett,
Hisz biztonságos menedékbe melegedhetett.

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
De furcsák is vagyunk elmerengve,
Felborítanánk a biztost holmi kalandért,
Azért, mert a szívünkben szeretethiány elfért.

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Becsüld, Ember, azt, mi neked megadatott!
Értékeld egészséged, mert élnek betegek,
Akik mindenük odaadnák, csakhogy erősödjenek.

Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Jobban értékeld, kit párodul melléd rendeltek,
Mert nézz magányos embertársad szemébe,
Ki egy jó szóért életének ajándékát adná cserébe.

Szilágyi Anita

mail

 

Deborah Gordon Cooper

Áldás a fára

Ebben az évszakban,
mikor az éj sötétje
hosszabb a nap fényénél,
mikor a Föld aludni tért
a hideg elől,

Advent idején,
a várakozás idején,
hadd találjuk meg a módját,
hogy a rohanásból kiszakadva
békénk lehessen,
és tágra nyithassuk
hálás szívünk.

Áldd meg a fénylő fákat,
az örökzöld mindenség jelképét,
mert hűek és változatlanok,
mint Isten szeretete.

E drága időszakban,
mikor oly búsak az emlékek,
kérlek, emlékezhessünk
azokra, akik önnön fényükkel
ragyogták be utunk,

Szeretteinket,
akik örökké szívünkben élnek.

 

mail

Feltöltődés...

Most kéne egy kis önvizsgálat,
de játszadozom, mint egy kisgyerek.
Szeretem az adventi lázat,
a szép, karácsonyi fényeket.

Fűszeres ízű, felélt bűnök,
mind szép lassan összeszámolom,
belőlük tarka láncot fűzök,
s hófehér ingemre gombolom.

Kis kincsem súg: Angyalok élnek!
Szívemben hangzik faltól-falig.
Ünnepelek és amit érzek,
tart háromszázhatvanöt napig.

Zagyi Gáborné Ilona

mail

Juhász Gyula

Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben. 
A szeretetnek csillagára nézek, 
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, 
Ilyenkor decemberben. 

Bizalmas szívvel járom a világot, 
S amit az élet vágott, 
Behegesztem a sebet a szívemben, 
És hiszek újra régi szeretetben, 
Ilyenkor decemberben. 

És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek, 
A kis Jézuska itt van a közelben, 
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, 
S ne csak így decemberben.  
 

mail

 

M. Fresch 

Friss fenyőág 

Adventi hírnök: friss fenyőág, 
Lobog az első gyertyaláng! 
Karácsonyt várva lázban a föld, 
Isteni gyermeket köszönt. 
Ujjong a szívünk, dalra gyúl, 
Nincs már messze az Úr! 

Adventi hírnök: friss fenyőág, 
Lobog már két kis gyertyaláng! 
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám, 
Betér a szívünk ajtaján! 
Ujjong a szívünk, dalra gyúl, 
Nincs már messze az Úr! 

Adventi hírnök: friss fenyőág, 
Lobog már három gyertyaláng! 
Múlnak az évek, életünk száll, 
De utunk végén Jézus vár! 
Ujjong a szívünk, dalra gyúl, 
Nincs már messze az Úr! 

Adventi hírnök: friss fenyőág, 
Lobog már négy kis gyertyaláng! 
Azt mondta Jézus, visszajön még, 
Újjá lesz akkor föld és ég! 
Ujjong a szívünk, dalra gyúl, 
Nincs már messze az Úr!

mail

Ádventi szép csillag

Ádventi szép csillag,
árad meleg fényed,
kétezer év óta
a szív tőled éled.
Fényed, békességet,
szeretetet áraszt,
felvidítod akit
bú, gond epeszt, fáraszt.

Ádventi szép csillag,
fényedben hadd járjunk,
teljen meg fényeddel
vaksötét világunk!
Lássuk meg az úton:
mi egymásért élünk,
mi segítünk másnak,
más meg segít nékünk.

Ádventi szép csillag,
Isten szép csillaga,
földre szálltál értünk,
bár várt a Golgota.
Akkor is úgy jöttél
hontalan, szegényen,
ma is otthonra vársz
bűnbánók szívében.

Pecznyík Pál

 

mail

 

Váradi Krisztina :

Adventi szívek

Sötét van, némán ölel körül a csend,
Csak a színes gyertyák fénye lobog nesztelen
idebenn.
Kinn hófehér táj, csodára vár a világ,
Szívünkben is fellobban egy-egy égi láng.
Különös érzés, mely védőn ölel át,
Így üzen az idő, hogy létünk egy fontos
szemvillanás.
Bár nem biztos minden léptünk, vár egy cél,
Ragyogjon bennünk a hit s fényét szórja szét!
Biztató a tudat, minden értelmet nyer,
Így üzen a végzet, hogy egyszer minden
jobb lehet.
S bár néha nem merünk bízni semmiben,
A remény szikrája tüzet gyújt szívünkben.
Milyen nagyszerű szózat hangzik belül,
Így üzen a menny, hogy itt a földön
nem kell félnünk.
Bár gyakran könnyes szemünk s fájdalom ér,
A pislákoló öröm lángra lobban még!
Egészen betölt egy hatalmas erő,
Így üzen a mindenség:Igen,jön,
várjuk Őt!
Bár úgy érezzük, magányosan állunk,
A szeretet parazsa feléled társul.
Advent van, némán ölel a csend,
És a színes gyertyák fénye új értelmet
nyer hirtelen.
A megszentelt csendben érezhetünk csodát,
Hit, remény, öröm, szeretet, ezt adjuk tovább!

 

mail

 

Advent első gyertyalángja

Advent első gyertyalángja legyen ma a béke,
apró gyermekszívek szépreményű éke.
Ráncos, fázós kézfejeknek forró meleg kályha,
szomorú arcocskáknak pihe-puha párna.

Advent első gyertyalángja legyen ma a mosoly,
ott is ahol szívfájdító nyomorúság honol,
hisz az Adventi gyertyákban fellobbanó láng,
koldusra és királyra is mennyei fényt ád.

Kun Magdolna

mail

Vágyva várjuk

Eljössz Urunk, mint ígérted, 
vágyva várjuk visszatérted.
Minden napunk Advent addig,
hívő népet éltet a hit.

A Karácsony szent öröme, 
szívünk mélyén él örökre.
Mennyei fény ragyogása, 
nem alszik ki soha lángja.

Schvalm Rózsa

2017-12-04

mail

Adventi várakozás

Legyen ünnep a földön és a menyben,
Isten angyalai vigan énekeljen.
Elküldte az Úr a földre négy angyalát,
továbbitsa az üzenetet embereknek kis Jézus hamarosan érkezik már.

Az első angyal a hit lángját meggyújtotta,
higgyetek, mert létezik Isten országa.
Soha ne kételkedjetek benne Ő mindennap veletek van,
tárjátok ki neki szivetek észreveszitek,hogy Ő bennetek van.

Második angyal remény lángját hozta el,
sötétségből elvesszet emberek Jézus segitségével világossságra lel.
Mindig van kiút a legnehezebb helyzetből is,
reményvesztet emberek,kérjetek mert mindenkinek megadatik.

A harmadik angyal is a földre jött,
a szeretet lángját keltette életre, mert homályosodni látszot.
Szeretet nélkül élni nem lehet,
mindig mindenkit egyformán szeressetek.

Utolsó angyalnak is eljött az ideje,
Ő a békét a világon hirdette.
Mind a négy angyalnak fontos a küldetése,
hit, remény, szeretet, béke az emberiség ezek nélkül nem is élhetne.

Megszólalt a menyben a harsonaszó,
csengettyük lágy vidám muzsikája mindenüt dallol.
Földön is hallani hallatszik Isten szava,
kis Jézus megszületni készül, neféljetek soha


Katalin Lackó

mail

 

Kiss Angéla

Angyal 


Az adventi koszorú négy színben ég 
Négy angyal jő is, mire leszáll az éj 
Első nap kék köpenyben jött az első 
Ő a csendesen figyelő, lélekfürkésző 

Másnap jön a piros palástba öltözött 
Napsugaras aranyserlegét megtöltött 
Fénykészítő angyal a kék mennyből 
Ragyogó csillagot készít szeretetből 

Ide ér a harmadik vasárnap angyala 
Fehérben, a tiszta szeretetet kutatva 
Jön vele a béke, a boldogság érzése 
Csillogó fényt gyújt az emberszembe 

A negyedik nap lila lepelben érkezik 
Az emberek a kezében a lantját nézik 
Angyal a lantot már pengetni is kezdi 
Hozzá az új tavasz béke dalát elénekli 

Daluktól valamennyi szunnyadó mag 
Kisarjad, s a föld is új életre kel majd.

mail

Adventi csendben

Közeleg az ünnep, csillognak a fények,
vásárlási láz sodorja a népet.
Érinti-e vajh, az ünnep lényege,
Vár-e vágyakozva az ünnepeltre?

Adventi csendben nyíljanak a szívek,
sok bálvány között meglelve az Istent!
Meghallva hangját, csendes kopogását,
felismerve benn' Igazi Királyát.

Ne tovább, kétségek közt sóvárogva,
Ő, Ki a lélek rabbilincsét oldja!
Aki elűzi félelem sötétjét,
lángot gyújt szívekben, Menny fényességét.

Schvalm Rózsa

mail

György Viktória Klára: 

Advent... 

Bársonyos a csend,
s a gyertyaláng szelíd fénye mellett,
az álmok ösvénye kitárul.
Megérint a szív boldogsága,
szól a mennyek halk szerenádja.
Már közeleg...
Karácsonyi szépségben
ragyog a szeretet!
Nem álom ez, valóság!
Angyal érint meg s a jóság!
Áldást ont a négy
gyertya fénye,
amely szent örömben
él és ragyog,
s egy őszinte, tiszta fohász
kinyitja fényes templomod!
Nincs sértetlen emberi lélek,
mind hullatta már könnyét.
Szívünk gazdagsága
ez az ünnep!
Mondjunk imát mindenkiért!
Legyen ez kezdete
egy boldog jövőnek!
Varázslatos pillanat vár reánk,
s majd elmondhatja minden ember,
a szeretet bölcsője a Földünk
s lelke a mi hazánk.
A tiszta szavak
a lélekben születnek!
Szívből fakadnak
és életre kelnek.
Ragyogja be a Betlehemi csillag
a holnapot, s a mát!
Tegyük boldoggá
mindenki szent Karácsonyát!
 
mail

 

Ádventi kérés!

Jöjj Urunk Jézus,
lelkünk nagy Királya,
hozzád száll mennybe,
híveid imája.
Lelki sötétség,
egyre jobban terjed,
mint a must, erjed.

Hisszük jöttödet,
nem hiába várjuk,
szívünk kérését,
színed elé tárjuk.
Vándorutunkon,
járhassunk mi fényben,
itt a bűn éjben. 

Úgy vágyik lelkünk,
örökfény honába,
megváltott lelkek
dicső otthonába.
Tudjuk: onnan már
nem kell tovább mennünk,
meg pihen lelkünk.

Adj tűrő szívet,
Téged visszavárót,
hogyha késnél is,
csak Téged imádót!
És ha majd eljössz,
szent angyalsereggel,
lelkünk emeld fel!

Pecznyík Pál 

mail

Boros Gergely

Én csak várok türelmesen,
míg beáll az este,
Uram jöttét, kürt zengését,
s a fügefát lesve.

A jelek már úgy sürgetnek
teljes készenlétre,
ha jő az Úr, meglássam Őt,
meglássam Őt végre!

Drága Jézus, készülődöm,
vágyom Nálad élni!
De ez a föld még húz vissza,
segíts jól küzdeni.

Minden jóért küzdeni kell,
leginkább a Mennyért,
s nem akarom fölcserélni
semmi múló kincsért!

Te mosd lelkem hófehérre,
méltó legyen Hozzád,
szívemet is Te hangold föl,
áldjon dicső orcád!

mail

Advent

Búcsúzik november,
kopogtat december,
a Remény csillaga
ragyog a szemekben.

Ahogy a Megváltó
érkezését várták,
úgy várja mindenki
szíve titkos vágyát.

Jöjj el hát, oly rég várt
békesség, szeretet,
tedd te boldogabbá
a jó embereket ...

Tisztítsa meg lelkünk
az ünnep várása,
a frissen hullott hó,
karácsony varázsa...

Felejtsünk haragot,
sértődést, bánatot,
tanuljunk Jézustól
sok-sok alázatot ...

Tanuljuk meg tőle, 

mi a megbocsájtás,
ne legyen közöttünk
veszekedés, bántás ...

Adventnek idején
győzzön a Szeretet,
tegyük boldogabbá,
aki velünk lehet ...

Fedje be a rosszat
csillogó hólepel,
hiszen decemberben
minden szív ünnepel.

Ajándékba idén
adj forró ölelést,
lelket melengető,
erőt adó reményt ...

Ne legyen szívünkben
fájdalom és ború,
legyen a karácsony
Szeretetkoszorú ...

Törő Zsóka

 

Túrmezei Erzsébet
Adventi út


Te emberi utunkat végigjártad,
Éles kövei lábad is sebezték,
Ismerős neked a gond, félelem, bánat,
És jól tudod, hogy most is hányszor kell még
Rögös utakon roskadozva mennünk,
Fáradtságot, fájdalmat viselve...
S most ismét karácsony lesz és a lelkünk
Tiszta fényekre, boldog énekekre Sóvárog.
Hozzád kiált szívünk vágya:
Ajándékozd minekünk békességed!
Vond adventi utunkat ragyogásba!
Hiszünk, így cselekszel, ha kérünk Téged.
S ha a szent éjszakában Betlehem
Kis jászla elé borulunk,
kezed Tedd rá hajszolt szívünkre csendesen,
Hogy minden vihar elcsituljon bennünk,
És boldogan ujjongva énekeljünk:
Karácsony! Földre szállt a szeretet!

mail

Z. Farkas Erzsébet :


NÉGY GYERTYA


Advent négy hete...

BÉKE harmóniája ringat csendesen
imára kulcsolom kezem,
didergő fényben átnézek az éveken
óvjon, formáljon kegyelem.

A HIT lángja meggyújtja Advent gyertyáit
fölemeli holnapunkat,
elindítja szemeinknek sugarát
Glória, oltáráldozat.

REMÉNY árasztja el kitárt lelkünk zugát
a Megváltó közeledik,
fölragyog a csillag, hangtalanul kiált
a kis Gyermek megérkezik.

Sugárzó SZERETET az istálló körül
égő királyi tekintet,
érthetetlen borzongás, a tél megenyhül
négy gyertya ég, békét teremt.

 LÉGY  KÉSZ

Légy kész meghallani az Úr hangját,
Ha szólít csendes éjszakán!
És mondd, mint mondta egykor Sámuel,
Csak szólj, figyelek, Atyám!

Légy kész meghallani az ÚR hangját,
Ha lázas munkában talál.
És kér idődből csak egy fél órát,
Légy kész mondani: Itt vagyok, Atyám!

És légy csendesen, míg beszél!
Légy kész megtenni, amit kér!
Mert nemsokára jő a vég,
S nem lesz rá időd elég.


   Almási Mihályné

Jöjj békesség fejedelme!

Jöjj békesség fejedelme!
Az egész világ téged vár,
mert oly sok háború után
békességben szeretne élni már.

Jöjj békesség fejedelme!
A megváltott nép hív és vár!
Vándor utján probák között
félelemmel, fáradtan jár...

Jöjj békesség fejedelme!
Hozd el békeországodat!
Amelyben édeni béke
várja, a  megváltottakat!


      Groska Jószef


Túrmezei Erzsébet


Találkozó a jászol mellett

Messze vagyunk, s talán magunk vagyunk,
de most találkozót adunk,
és a jászolnál mind-mind ott leszünk.
A Királynak tisztességet teszünk,
a Királynak, aki lejött közénk,
s nem volt, hová fejét lehajtsa.
Mi, boldog népe,
odatérdepelünk elébe,
s meghallgatjuk, mi a parancsa:
Örömhírt vinni szerteszét!
Világosságot, mert nagy a sötét!
Elhirdetni, hogy Ő itt van jelen!
Futni a fénnyel át az éjjelen!
Őrizni reggelig! 
Szívünk a szent örömmel megtelik.
Hiszen ha ez a Gyermek a miénk lett,
feledtet minden fájó veszteséget,
minden keserű könnyet letörül.
Karácsonyi béke ölel körül. 

Győzve a távolságon, téren,
boldog betlehemi találkozóra
várlak, testvérem.
***

Vajay Tiborné: Áldott ünnepet

Közeleg az ünnep
békét hoz magával,
telve reménnyel,
örömmel és vággyal,
felölti a világ
hófehér ruháját,
s meggyújtja csendben
a szívek gyertyalángját.

A lélek is csendesül,
átjárja a béke,
reményruhát öltve
vár e csodás éjre,
a szíveknek csendes,
szelíd dobbanása
egy szikrázó csillag
fénysugarát várja.

Égi reménységet,
el nem múló békét,
az otthonnak áldott
boldog melegségét,
a szeretet fénylő,
arany glóriáját,
mindent átölelő
tündöklő csodáját.

Öltöztesd fel lelked
tiszta hófehérbe,
boldog békességgel
várj e csodás éjre,
tárd ki lelkednek
bezárt kapuját,
s engedd magadhoz
a szeretet angyalát.

Kívánok mindenkinek
áldott ünnepeket,
szívet melegítő
csodás szeretetet,
békét, örömöt,
megvalósult álmot,
egy reménységgel teli,
sokkal jobb világot!

  Jön a Király!

Hirtelen felharsan:
Hozsánna Tenéked,
Ki most Jeruzsálem
kapuit átléped!
Ifjak és gyermekek
üdvkiáltása száll,
Mind ruhát terít le
s pálmát lengetve vár:
Íme, jön a Kiráiy!

Hozsánna tenéked,
a Dávid Fiának,
Akit az emberek
lelkesülten várnak.
A nagy Jeruzsálem
hódoló népe vár,
Boldog az a lélek,
aki most Rád talál:
Te mennyei Király!

Jöjjünk mind, őszintén,
szívünket kitárva,
Fogadjuk be Őt és
zengjen a Hozsánna!
Boldog, aki készen
a Megváltójára vár,
Mikor dicsőségben
arkangyal trombítál,
Mert eljön a Kiráiy!

        Vad Lajos

Adventi ének

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj elottünk fénynek oszlopával:
Szent bíztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt szo a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mitfélne lelkünk?

Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bunben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.

O lesz a váltság élet-birodalma;
Változz' örömre szívünk aggodalma.
Az elhagyottnak lesz már pártfogója,
Oltalmazója!

S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,
A szeretetnek fényes napja jo fel
Idvezítonkkel!

Szállj hát magasra, szíveink reménye,
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Elsirni könnyünk' édes örömünkben,
Szeretetünkben!


 Szabolcska Mihály

   Eljön

Advent. Szelíd zengésű üzenet
Eljön. Eljön.
Beteg - a gyógyulásod,
rab -a szabadutásod,
halot - az életed.
Szomorú - most jön az öröm,
erotlen - most jön az ero,
éjbe járó, hajnalra váró
fölkell a fény neked.
Zendül az ág,
zendül a föld,
Isten üzen...
Eljön. Eljön.
Advent, Advent.
Advent. Dörög rendíthetetlen
kemény királyi üzenetben.
Eljön. Eljön.
Ha etkerülöd a mosolyban,
Eléd kerül, mint könny, sikoltás.
Ha bölcsoben meg nem látod,
Utadat állja, mint koporsó,
Eljön az Első és Utolsó.
Ha mint templom szelíd harangja
Nem talált szíveden a hangja,
figyelmeztetések tüzében hallod
majd meg e hangot.
És rombadőlhet minden oltár,
Elnémulhat zsolozsma, zsoltár,
Házad küszöbén fog megállni,
vagy az éj titkos csendjében fogod
közelgo lépteit meghallani.
Eljön. Eljön.
Ki nem kerülheted,
Ha kikerülöd, mint kegyelmet,
ugy kell bevárnod, mint ítéietet.
Hallod? Hallod?
Mozdul az ég!
Mozdul a föld!
Isten üzen?
Eljön. Eljön.
Advent. Advent.

A jelekre figyeljünk!

Az utolsó napokban majd sok jel
Üzeni: Krisztus jövetele közel.
Mert a sugárzó Nap elsötétedik,
A Hold többé már nem fénylik.
Az ég csillagai lehullanak,
Az elemek megégve felbomlanak...
Félelmetesen zúg-búg a tenger,
Sír és fél majd minden ember.

Ha Krisztus jele feltőnik az égen,
Ő újra eljön az égfelhőiben,
Hatalommal és dicsoséggel,
Angyal-seregek kíséretével.
Mi azért a jelekre figyeljünk!
Szüntelenül égjen a mécsesünk.
Ebren vigyázzunk és imádkozzunk!
Mert nem tudjuk, mikor jön hű Urunk.

            Groska József

Minden advent

Minden advent kegyelem:
vétkem jóvátehetem.
Minden advent vigalom:
Isten Úr a viharon!
Minden advent érkezés:
átölel egy drága kéz!
Minden advent alkalom:
gyozhetsz saját magadon!
Minden advent ítélet:
így kellene - s így élek!
Minden advent remegés:
Isten felé epedés!
Minden advent ima is:
Uram, fogadj be ma is!


        Ürögdi Ferenc

   Tanács

Ha bánt a bú, a bánat, a szív vigaszra vár,
Ha űznek éji ámyak, s az álom messzejár:
Tekints fel jó Atyádra, Ő hallja hő imád,
Karját feléd kitárja, ne félj, gondol reád.

Míg fájón hull a könnyed, mert álmod összetört,
Úgy érzed, nem lesz könnyebb a kín, mi meggyötört:
Fordítsd Atyádhoz arcod, csak Ő adhat vigaszt,
Megérti minden harcod, s lecsendesíti azt.

Oly régen hívna téged az enyhülés felé,
Hát mondd el azt, mi éget, mint gyermekjou elé,
És kérjed bízva, hittel, add minden gondod át!
Sebedre tölti - hidd el - a béke balzsamát.

Egy ritka égi percben feltűnik majd neked,
Meglátod szemtől szemben, betölti lelkedet.
A földön és az égen mindent megújít Ő,
Várd hűn kitartva, ébren, mert nemsokára jő.


     M. Erismann - ITné

Koczor Tamás:

Advent van..

 

Advent van,

gyertya gyúl,

Szívünk új dalba kezd.

Lobbanó fénye hull

Szám szerint még csak egy.

Életünk árnyai

Fényében tűnjenek!

Jézus jön, örvendjünk,

Ég és föld ünnepel.

 

Advent van

gyertya gyúl

– újra egy esztendő –

világít szemünkben

Szám szerint már kettő

Őszinte szavakra

Biztat a jövendő

Jézus jön, örvendjünk

Bűnünkből ébresztő!

 

Advent van

Gyertya gyúl

Jön már a karácsony

Ajándék Istentől

Szám szerint épp három

Igéjét hirdeti

Jordánnál szent János

Jézus jön, örvendjünk

Szívemet kitárom.

 

Advent van

Gyertya gyúl

Biztat, hogy készen légy

Titkoknak zárja nyíl

Szám szerint éppen négy.

Hadd legyen ünnepünk

Valódi ünneppé

Jézus jön, örvendjünk!

Angyalszárny röppenjél!

Szüzek az éjszakában,
kialudt mécsű, meglankadt szüzek,
oly ismerős nekem az arcotok.
Tudom, tudom: ti erre jártatok
és ittátok gémeskutak vizét
és ettétek az Alföld gabonáját
és megkóstoltátok Tokaj borát
s bejártátok a délibáb hazáját.
Azért él az az ismerős, rokon
vonás megsápadt orcátokon.

Talán innét is indultatok el
égő méccsel a Vőlegény elé.
Úgy lobogott a mécs.
Úgy lobogott szívetekben a vágy.
Úgy lobogott a lelketek tüze.
Bennetek minden csupa lobogás volt!
Mélységes éj borította a távolt…
Ti nem bántátok: frissen, ernyedetlen
lángolt a mécs fölemelt kezetekben,
– lángolt egy ideig.
De a Vőlegény késett egyre még.
Olaj nem volt elég.
A lángok kialudtak:
a vágy, a mécs, az éltető remény.
Hajnal nem pirkadt az ég peremén.
A Vőlegény
bizony már el se jő.
És tovább várni nincs hit, nincs erő.
Lelankadtak a fölemelt karok,
porba hervadt a lélek reménysége:
„Olyan boldogan, bátran, bízva vártam.
Minek már? Vége!”

Szüzek az éjszakában,
kialudt mécsű, meglankadt szüzek,
úgy véd titeket bennem valami.
Nincs nehezebb, mint bátran, szépen várni,
mint mindig-égő méccsel állani,
ha a kémlő szem hiába figyel,
ha semmi biztatás és semmi jel,
sehol semmi.
Olyankor jobban esnék megpihenni.
Akkor könnyebb
kaput tárni a keserű közönynek
és nem várni tovább.
Da jaj, akkor már hiába rivall
a kürt, zendül a menyegzői dal,
vonul a boldog ünneplő sereg.
Kialudt mécsű, kintrekedt szüzeknek
szeméből már csak fájó könny pereg.

Szüzek az éjszakában,
kialudt mécsű, meglankadt szüzek,
oly ismerős nekem az arcotok.
Valami fájó, keserű rokonság,
hogy nagyon forrón, égve várjatok,
de ne a célig, mindhalálig.
Most mégis megtagadlak titeket.
Utam az utatoktól messze válik.
Várni akarok! Kitartóan várni.
Nem elcsüggedni, elernyedni gyáván.
A lankadó reménnyel szembeszállni,
túlnőni bátran minden kétely árnyán.
Nagy mégis-hittel emelni a mécset
és várni, várni! Krisztus el nem késhet.

Túrmezei Erzsébet

Borús szemű, gondbarázdált,
fáradt arcú emberek.
Itt is egy és ott is egy.
Vége sincs és száma sincs.
Mellettem sodródnak el
mind az utcaforgatagban.
Várja őket íróasztal,
akta, gép, katedra, műhely,
munka terhe, kenyér gondja.
A nagy város ontja, ontja
őket végtelen tömegben.
Gondbarázdált fáradt arccal
tovatűnnek, elsietnek.
Itt is egy és ott is egy.
Vége sincs és száma sincs.

Valamikor,nem is régen…
csak húsz éve… negyven éve…
mind ez a sok fáradt ember
hívő, boldog gyermekszemmel
tekintett a nagyvilágba.
Csodákat várt! Szelíd szárnyon,
ha közelgett szent karácsony,
tekintete csodavárón,
csodahívőn csillogott.
Jaj, a hajszás nagy robot
szeme fényét kioltotta.
Sose csillog benne most a
csodavárás öröme.

Valamikor nekik is volt
gyertyafényes fenyőfájuk.
Évről évre kevesebb lett
rajt’ a gyertya… és az ágát
szelek törték, tördelgették…
Most már nincsen. Minek várnák
szent karácsony közeledtét?
A mennyország csukva-zárva.
Nem suhog az angyal szárnya.
A gyermekkor szép világa,
s vele minden – oda rég.
Most ők vesznek karácsonyfát
alkudozva, olcsó pénzen
és ők mondnak mesét.

Zúg az adventi harangszó.
Gyermekszemek lámpácskái
felragyognak – fénylenek.
Ők csak mennek fejlehajtva.
Másé már az üzenet.
Istenem, zúgó haranggá
teremtsd most a szívemet.
Istenem, harangozok:
ádventet harangozok.
Fáradtléptű embereknek
ádventet harangozok.

Bim-bam! Higgyetek megint!
Legyen ádvent bennetek!
Csodahívő szemetek
világítson a világba…
benne várakozás lángja,
benne ádventi remény!
Mert elő a Messiás!
Szeretete fénylő fáját
Lángja gyújtja, ahol várják.

Fül nem hallott, szem nem látott
égi békét, boldogságot,
el nem múló szép karácsonyt
irgalommal osztogat.
Önmagát is úgy megosztja,
hű szívét is – szeretettel.
Rózsásarcú kisgyerekkel,
fáradt léptű emberekkel,
úgy megosztja önmagát!

Jaj, a hajszás nagy robot
annyi szemnek Krisztus-vágyó
tiszta lángját kioltotta.
Sose csillog benne most a
csodavárás öröme…
istenem, harangozok.
Ádventet harangozok.
Fáradtarcú embereknek
ádventet harangozok.

Túrmezei Erzsébet

Ha már lehullt a hó
s fekete földünket befödte,
hogy’ szállott gyermekálmok röpte
a fényes ég felé,
az égi trón elé…
De Téged nem talált meg.

Az égi gyermeket kereste,
akiről, ha leszáll az este,
csodálatos mesék borulnak,
vágytól égő gyermekszívekre.
Az égi gyermeket kereste
és nem talált rád, nem ismert meg…
Hiszen Te nem vagy többé gyermek.

Szétfoszlottak a régi álmok,
meghaltak a mesék.
A karácsonyfa lángjait
oltogatták hideg szelek…
Még mindig nem ismertelek.
Sok évbe telt, s ha Te nem jössz elém,
Megváltóm, Uram, Messiásom,
ma sem ismerlek én.

Hála neked, hogy megkerestél.
Ó, most már van karácsonyom,
s ádventi nagy csodavárásom.
Megcsaltak mind a régi álmok,
de benned nincs csalatkozásom.
Benned mindenem megtalálom.
A valóság szebb, mint az álom.

Túrmezei Erzsébet

Létezik egy ország, minek idő és tér,
nem szabja határát, hol nincsen sötétség.
Hol örök fény ragyog, hol nem váltják egymást,
éjszakák és nappalok, Isten a fényforrás.

Az Ő dicsősége ragyog, s Krisztus által,
világossága jött, a földi világba.
Ki Őt befogadja, szíve mélyén annak,
már e földön felragyog, Isten országa.

Nem gyötri félelem, az út végét látva,
küszöb a halál az örök boldogságba
Ahol Ura által, készített hely várja,
örökös otthona, az égi hazába.

Schvalm Rózsa

Mindennap advent Uram azoknak,
akik hittel várakoznak Reád.
Égbekiáltó a sok gond és baj,
számtalan sebből vérzik e világ.

A földnek szíve is sajogva fáj,
tajtékozva sóhajt az óceán.
Sötét olajfolt úszik tetején,
mérgével szennyezi tiszta vízét.

Lávafolyamát ontja a vulkán,
gőzét, füstjét sodorja az orkán.
Tátongó ózonlyuk van felettünk,
káros sugarak égetik bőrünk.

Amit tavasz ígért, nap égette,
tomboló ár mosta, zápor verte.
Tudom Uram, megvan a miértje,
távol van Tőled az ember szíve.

Tekints ránk Uram irgalmasan!
Te, Aki a mindenség Ura vagy,
szánd meg e szenvedő világot,
kegyelmesen nyújtsd felénk karod!

Schvalm Rózsa

Advent könnyei

Advent fénye ragyogja át azon lelkeket,
melyek fenn az égi kékben némán könnyeznek.
Könnyeznek, mert hátrahagyott szeretteiknek,
már nem nyújthatnak vigaszt, sem vigyázó kezet.

Ott a fehér felhőtetőn, hol tündöklik a fény,
ma milliónyi lélek sír fel szeretteiért.
Sírnak és zokognak, mert a nagy egyedüliség,
Advent napján félbetöri szívük egészét.

Hisz Advent a szeretet áldott ünnepe,
csak annak keserű, kinek nincs már senkije,
hisz az Advent is akkor teljes, és akkor igazi,
ha van, kinek még átölelhet óvó karjai.

Kun Magdolna

Advent után, mikor a Csendnek vége lesz,
Az égi fény jelzi: megérkezett,
Piros szívek arany húrján majd felkacag
A Hozsánna, Dicséret és Hódolat.
Az én szívem’ is megérinti az öröm,
És hirdetem mindenkinek, hogy íme, jön!
Advent után, mikor a Csendnek vége lesz,
S az égi fény jelzi: megérkezett!

Ó, szent, nagy Éj, te békességnek éjjele,
A Boldogság és Üdvösség szent fényjele,
Mikor viszály, békétlenség kudarcba fúl
És hatalmas máglyafényként a hit kigyúl!
S a szeretet úr lesz a nagy világ felett,
S jóakarat simítja meg a szíveket,
Advent után, mikor a Csendnek vége lesz,
S az égi fény jelzi: megérkezett!

Advent alatt, ti földön élő emberek,
Kongassátok az elhallgatott szíveket,
Legyen csengés-bongás a föld terén át,
Úgy várjátok az örök Isten szent Fiát!
Mert jön, mert jön, mert nemsokára itt leszen,
Az ég fénylő csillagképében megjelen,
Advent után, mikor a Csendnek vége lesz,
S az égi fény jelzi: megérkezett!

Karácsony jön, hatalmas és titokzatos,
Kigyulladnak szívek, tüzek és csillagok,
Megtalálják Jézus Krisztust az emberek
S a békesség zászlója leng a föld felett,
Béke, öröm, szeretet és jóakarat
Játsszák el a karácsonyi himnuszokat,
S velük zengi a boldog föld az éneket:
Urunk, Szabadítónk, megérkezett!

Kárász Izabella

Világmegváltó Istenünk,
Hit-gyújtó, égi Tűz,
Halld meg az adventi énekünk
És minket egybe fűzz!
Veled egységben lelkesen
Járjuk az életünk,
Világmegváltó Istenünk,
Ébresztő, égi Tűz.

Igédben bízva egykoron
Hittel vártak Reád,
Míg csillag gyúlt, s a hegyorom
Zengte Igéd szavát!
Veled egységben, lelkesen
Együtt, imádkozón,
Igédben bízva egykoron
Hittel vártak Reád!

Világmegváltó Istenünk,
Hit-keltő, égi Tűz,
Halld meg adventi énekünk,
S magadtól el ne űzz!
Veled egységben, mindnyájan
Karácsonyban hiszünk,
Világmegváltó Istenünk,
Minket egységbe fűzz!

Kárász Izabella

Ádvent idején szembe jön velünk
földi vándornak öltözötten
ünnep-várásunk országútján,
lélek-terhelő nagy ködökben…

Gyertya kell! – Égő, tiszta lángú,
szív-didergető éjszakába,
hogy meg ne csalja virrasztásunk
neon-reklámok tarkasága.

Gyertya kell! – Égő, szelíd lángú,
és kéz, amely magasra tartja,
és… egy másik aki segítsen,
ha annak elfárad a karja!

Gyertya kell! – Sok kis égő gyertya,
És lángokat hordozó kezek,
hogy amikor szembe jön velünk,
el ne kerüljük Őt, emberek!

Lukátsi Vilma

Adventi csend van.
Nincs hang, csak lélek-beszéd.
Adventi csendben
Lehullok, Uram, eléd.
Adventi csendben
Csak hitem kis mécse ég;
Adventi csend van.
Köröttem mély a sötét.

Adventi csend van…
Készül-e, mond, a szíved?
Adventi csendben
Gyümölcsöt hoz-e hited?
Adventi csendben
Szunnyadsz tán? Lámpád nem ég?
Adventi csend van…
Krisztus vár éretted még.

Almási Mihályné

Majd, ha elmúlik az ünnep, a karácsony,
S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon…
Vajon… kialszik-e a fény a szemedben?
Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben?

A Messiás eljött, de nem úgy mint várták,
Nem fogadták be Őt, tagadták, utálták,
Hiszen királyt vártak, hatalmi jelt, pálcát,
Megakarták mérni Isten igazságát,
És nem értették Isten Golgotáját…
És nem értették meg Isten Történelmét.
És nem értették meg Irgalmát, kegyelmét.
Azt, hogy az öröktől fogva élő Ige
Alázatosan jött le szolgálni ide.
S végigjárta minden lépését az útnak…
A próféciák is mind-mind ide futnak –
– De itt van kezdete már a másik útnak.

Később megértették, s szerte a világon,
Évente új várás indul, új karácsony.
Aztán… ahogy elmúlt a várásnak vége,
Indulunk ismét a köznapok elébe…

A Messiás eljön, de nem úgy, mint várják,
De aki megérti Isten Golgotáját,
Annak ádventje nem ,,karácsonyi ádvent.’’
Mert tudja, visszajő onnan, ahová ment!
És amikor zsendül a fügefa virág:
A KEGYELEM betelt, s eljő az IGAZSÁG!

Ádventi nép! Ma már az örömhír csendül,
Emeld fel szemedet: a fügefa zsendül.
Vedd füledbe szavát, igéretét zengőn;
Várd igaz ádventtel: eljön, eljön, eljön!

R. Lukátsi Vilma

Csillag az égen
csillag az éjben,
ünnepet hirdet a fénye;
Hó ködök mélyén,
erdők szegélyén
mennek az utak elébe…

Régtelen régen
teljességében
készen volt terve az Úrnak.
Ígéretében
idők méhében
jelölte helyét az útnak…

Próféciában,
oszló homályban
nőttön nőtt, terjedt a fénye,
akik meglátták
már Őt imádták,
s messziről jöttek elébe.

Az égi ívben
mélyen a szívben
ünnepet hirdet a fénye:
Ma évről-évre
Nevét dicsérve
Siessünk, fussunk Elébe!

Jézus, mély csöndben várni Rád
mily nagyszerű vágyakozás!
Köröskörül a téli fák,
s a világ csupa ragyogás,

a Titok zeng, mely eljövendő:
Megszületik a Messiás!
De hiszen eljött! S újra eljő?
Igen, hozzánk jő, újra Ő!

Mibennünk kell, hogy megszülessék,
Úr Jézus, lelkünk élete.
Széna-szalmánál jobban esnék
néki szívünknek melege.

Lakást venni bennünk szeretne
a Kegyelem, a Szeretet,
hogy számunkra is megszerezze
a boldog örök életet.

Csanád Béla

Adventi csendes áhítattal
várom, Megváltóm, jöttödet.
Ne késlekedj, jöjj el, vigasztalj!
Jöjj, és emelj fel engemet!

Ledobnám, jaj, a keresztem,
Az élet súlya épp elég!
De tudom, mennyit szenvedtél értem...
Megszégyenülten állok eléd.

Adventi csendes áhítattal
várom, Megváltóm, jöttödet.
Tudom, ha újra jő a hajnal,
Velem lesz szent ígéreted.

/Bodnár Éva/

Túrmezei Erzsébet: 

Adventi ház

Adventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyermekszemek.

Ablaktábláin biztató írás:
el jő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik Csodálatosnak.
És fölemeli, akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.

Telnek a percek, múlnak a napok,
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek.
Mi áhítattal álljuk mind körül.
A ház sugárzik, és a szív örül.

Fehér falára festve sok gyerek.
Mind Betlehem felé igyekszenek.
Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon,
kéz a kézbe\', hogy kis kezük ne fázzon.
Sietve mennek mint a pásztorok.
Piros orcájuk bízva mosolyog.

De én egy másikat is ismerek.
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg.
Van-e gondom sok sötét ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára.
Nyitom-e sorra minden egy napon
Krisztusra váró lélekablakom?

Mert az a lelkem is: adventi ház.
És ha elalszik, hogyha nem vigyáz,
olyan sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, vigaszt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.

Sötét lelkemen sötét ablakok,
táruljatok, örömre nyíljatok!
Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva.
Ragyogjon mind a Messiásra várva!
Sötét adventi ház, sokablakos!
Minden este nyíljék egy ablakod!

Ádventi ringató)

Vajon miről álmodnak a télen
az elfáradt, kis szorgos krampuszok?
Alhatnak-e tétlen, hosszan, mélyen,
ha éheznek az őzek, mókusok?

Gondolnak-e karácsonykor arra,
hogy van, ki fázik, van, ki éhezik?
S ha harang szól, karácsonyi dalra
az árvákhoz is angyal érkezik?

Nem felejt el senki sem szeretni?
- Dió csörren, alma mosolyog.
Karácsonyi tűznél melegedni
mind, ki szeret, ugyanúgy szokott.

Betlehemi csillag fénye lángol.
Könnyűléptű angyal dalol himnuszt.
Hócsipkéből van a tündérfátyol,
három király Jézuskához indul.

Gáspár, Menyhért, Boldizsár sietnek,
szívük boldog, lelkük, mint a hó.
Ajándékul szeretetet visznek,
karácsonyi dal szól, ringató.

Adventi hajnal 

Zihál a szél s megfagy a sóhaj, a felhő fenn hajó raj. 
Könyörtelen, vad téli éjjel, az út a messzeségbe vész el. 
De lángruhában száll az angyal s lila sugárral gyúl a hajnal. 
Adventi hajnal, zeng és árad a lélekből a tiszta bánat.
S a vágy zokog és zsolozsmázik s harsog az Isten trónusáig. 
Sikolt a könnyes antifóna, hogy jöjjön a szépséges óra,
harmatozza az Úr, az áldott, a békét és az igazságot. 
Táruljon ki a Menny, a fény dús s szülessék meg a drága Jézus...

Lukátsi Vilma

HA SZEMBE JÖN

Ádvent idején szembe jön velünk
földi vándornak öltözötten
ünnep-várásunk országútján,
lélek-terhelő nagy ködökben...

Gyertya kell! - Égő, tiszta lángú,
szív-didergető éjszakába,
hogy meg ne csalja virrasztásunk
neon-reklámok tarkasága.

Gyertya kell! - Égő, szelíd lángú,
és kéz, amely magasra tartja,
és... egy másik aki segítsen,
ha annak elfárad a karja!

Gyertya kell! - Sok kis égő gyertya,
És lángokat hordozó kezek,
hogy amikor szembe jön velünk,
el ne kerüljük Őt, emberek!

Lukátsi Vilma

Adventi csend

Őbenne élünk, mozgunk és járunk,
mégis várjuk Őt évről évre,
hitetlen hittel, azért tud fájni
magányos létünk érverése.

Őbenne élünk, mozgunk és járunk,
s nem ismerjük fel: Ő kopog!
Adventi csendben, figyelő csendben
halkan, ahogy a sziv dobog... 
Adventi csend

Bódás János

ADVENT

Te szörnyű, vajúdó idő,
ne szülj, ne szülj több rémet!
Most már tiszta örömmel is
legyen megáldva méhed!

Szülj halva minden szenvedélyt,
vad átkot, véres harcot,
Fojtsd meg a bűnt, mi valaha
öledben megfogamzott.

Elég volt már a gyötrelem,
elég volt már a vérből!
Napfényre vágyunk már a
gond fekete erdejéből!

- Te véres, vergődő szívünk,
ne szülj te sem több átkot,
öleld magadhoz boldogan
az embert s a világot!

Növeld, mi bennünk isteni,
s öld meg, mi bennünk állat,
hisz a dühös tusákba már
mindenünk belefáradt! -

Szüless meg bennünk, Tisztaság,
szüless meg bennünk, Béke!
S tedd kezedet a vad világ
lázas ütőerére.

Szüless meg bennünk, Szeretet,
te legszebb lelki virtus:
- a szívünk szomorú, beteg, -
Teremts bennünk új életet,
szüless meg bennünk, Krisztus!

 
Kőszeghy Miklós
Adventi utakon

Nem vártam csillagos csodát,
és sorsom pénzesőt sem ád.
Nem kellett arany sem, minek?
De vártam Istengyermeket!

Ám szólt és felhevült szívem,
elvinném elé mindenem.
Kincseim porrá omlanak,
megváltott éltem már szabad!

Az úton, szegények között,
az Úr is belém költözött.
Nem volt csak reményem, mi más
kell, ha itt van a Messiás?

Ballagtunk csillagéj alatt,
megosztott kenyér, jó falat,
ha száraz nekem, az se baj,
nincsen rá se mézem, se vaj.

De mosoly érik számtalan,
örül a sok otthontalan,
hiszen hozzájuk érkezik
a gyermek, kinek jöttét lesik.

A csillag nappal is ragyog,
mindannak, aki nem halott,
meglátják őszinte szemek,
emeljétek fel fejetek!
 
György Emőke
Adventi lángok

Viasztestben hitnyaláb,
Kérünk, égj te, legalább!
Hogy házunk sziklára épüljön,
Életünk mélybe ne merüljön!

Reménnyel gyúlt gyertyaláng,
Fénylőn tekints most le ránk!
Jégszívekbe égő tüzet hozz,
Ördögi bűntől esdünk: oldozz!

A legmelegebb láng ég,
Összeér most föld és ég.
Angyal, ember, mindenki boldog,
A rég várt fény végre fellobog!

E gyertya az örömtűz,
Messiást szült égi szűz.
Az éjszaka áldott karjában,
Alszik a kisded jászolában.
 
Molnár Jolán
Advent

Odakint ég lobog, kékje szintjét
éppen csak súrolják fenn a cinkék.
Hanyatlóban zenitjén a ború,
éjszakáján Advent gyújt koszorút.

Gyertyaillat árad estelente,
a fagy kését kissé késve fente,
és az álom valósággá ájul,
egy varázsütésre félhomály hull

szobánk tompa csendjére, s mintha gong
hallatára rezdülne fájdalom,
az ünnep úgy teríti, hinti szét
ágára libbenő pihék neszét.

Ablakból ámulunk e bálterem
tündöklő fényein, mint száll, kereng
a lenge szoknyás, sűrű forgatag,
bár tüllruhák csipkéje olvatag.

Sötétedésig tart az utcabál,
az ónos eső mindent felzabál,
reggelig e légi lények tánca
sárba hull, bevonja jég zománca.
 
 
Simon Józsefné
Advent idején...

Csíp a hideg, fúj a szél,
December van, itt a tél,
A kályhákban tűz zenél,
Hallgassuk meg, mit mesél...

Minden Advent idején,
Koszorúkon gyertyafényt,
Szemek tükrén: Hit, s Remény,
Gyémántként úgy látom én...

Majd eljön a Szeretet,
Örömöt hoz, s ünnepet,
Boldogok az emberek,
Senki nem ejt könnyeket...

Szív a szívhez jut közel,
Szeret, örül, átölel,
Béke lesz a világon,
Mert érkezik karácsony...
 
Bedő Gábor - 

Csendes az Advent, várakozunk

Csendes az Advent, vágyakozunk,
Kicsit elmerülünk, kicsit belülről nézzük magunk,
Kik is vagyunk mi, lényünkből másnak mit adhatunk,
Mert bizony adni kell, adni folyton,
Minden jótett csillaggá válik az égbolton,
Aztán este gyönyörködi bennük,
Emlékezni, elmélkedni, jótettünk ragyog bennük,
Csendes az Advent, gyülekeznek az égen a csillagok,
Így szép az Advent:
Te adhatsz,
Ő adhat,
Mi adhatunk,
Mindannyian, bizony mindannyian:
Valakinek Angyala Vagyunk.
 
Ágh Tihamér -
Adventkor

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen megakad.

Az ősz lassan lépked, majd télbe borul
és ahogy megvirrad, be is alkonyul...
Este tompa fények remegnek az utcán,
megtörnek a tócsák fodródozó foltján.

De a hétköznapok bágyadt szürkesége
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent,
boldog Jézus-várás... 
 
Adventi imádság

Urunk, Istenünk,
Adventi üzeneted, tudjuk, nekünk is szól:
,,Készítsétek az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!"
- így mondja Izajás próféta.
,,Térjetek meg!" - ezt hirdeti Keresztelő János.
Add, hogy mostani karácsonyi készületünk
És életünk nagy adventjének minden igaz törekvése
Eredményes legyen:
Mindjobban hozzád térjünk,
Kinyissuk szívünket előtted,
És egyre nagyobb részt kapjunk életedből.
Lelked irányítsa napjainkat,
Mindennap hasonlóbban legyünk Krisztushoz,
És így munkáljuk
Magunk és a világ megszentelését. Ámen.

Csanád Béla
 
Szuhanics Albert

Advent első vasárnapja

Ez a hónap mindent vesztő,
mi kellemes, s nekünk tetsző,
a fák lombját földre dobja,
deres ködök vén bolondja.

Eltékozol minden szépet,
amit ápolt a természet,
az ősz csodás színvilágát,
sárgát, rőtet, rozsdabarnát.

Opálosan szürke az ég,
pedig kék volt, gyönyörű kék,
nem is érti vén november,
mért van ennyi a fázós ember?

Elherdálná a reményt is,
de mi bízunk benne mégis,
aki eleitől fogva
üdvösségünk földre hozza!

Egy kisdedre vár a világ,
aki majdan minket kivált
a sötétség zálogából,
távol van még, nagyon távol.

De az idő bármily kemény,
velünk él egy halvány remény,
s az adventi gyertya lángja
fellobban az Úr napjára.

Az elsőnek gyönge fénye,
magot vet a sötétségbe,
jövendölt egy fényes fácska,
prófétája négy gyertyácska.

Megszületik majd egy kisded,
számunkra ő a legszentebb,
a leghosszabb, téli éjen,
az Úr áldott idejében.
 
 
Bencze Marianna :

AZ ÉN ÜNNEPEM


Az én ünnepem nem kérkedő,
Jöttét világgá nem kiáltja,
Lelke tiszta, őszinte, meztelen
Születik erre a világra.

Az én ünnepem nem hivalkodó,
Giccses-pompát nem ölt magára,
Csendben bújik meg szívemben,
Boldog-ölelő némaságban.

Az én ünnepem nem múlik el,
Mikor a gyertyák csonkig égnek,
Szelíd fényét magamban őrzöm,
S mindennap újra lángjába nézek.
 
BOLDOG ADVENT


Azt mondta, hamar jön,
És azóta várom,
(Most a Székelyföldi
hegyvidéki tájon.)
Biztos, hogy jönni fog!
Jönni fog este,
Bíborban úszik
Csendes naplemente.

Áldásdús ősz után
Csupa fehér minden.
Várom, érkezni fog
Hű Uram, az Isten!

Leng a zöld fenyő
Zordon hideg télben,
Biztosan jönni fog
a sötét éjfélben.
Vagy épp kakasszókor,
Virradatkor, reggel...
Várom bizalommal,
Buzgó szeretettel!

A Bárány vérében
Hótisztára mosva,
Lelkeket mentve
Várom szorgoskodva!
Angyalok készítik
Ünnepi ruhámat,
És sorban csodálják
Fényes koronámat!

Advent, boldog advent
Ez adatott nékem...
Haza várnak engem
Örök dicsőségben!

Tőtős János
 
Darvas Ferenc
ADVENT

Várakozással telik életünk,
mert egy nagy érzésre vágyunk,
szívünk-lelkünk áhítozva,
éhezőn, a szeretetre várunk.

Eljő-e úgy, ahogy kívánjuk,
szelíden, halkan, csendesen,
mint azon a szent éjszakán,
a közelgő karácsony esten.

Ádventben járva újra várunk,
megtaláljuk-e, akit keresünk,
eljő-e hozzánk a Szeretet,
itt lesz-e, ott lesz-e velünk.

Várakozással teli életünkben
egy nagy-nagy érzésre várunk,
lelkünk-szívünk Őt keresve,
a békére, szeretetre vágyunk.

És eljön Ő, aki a Szeretet,
és mellyel világot megvált,
hozza békésen és csendesen,
amire nagyon sok ember várt.

Itt kopog majd belül, finoman,
bensőd megújulva rátalál,
és ha te is ezt így akarod,
ha szíved szeretetet kínál,

Hidd el, akkor eljön Ő hozzád,
fényével szerényen s halkan,
lényednek szeretetsugára
lesz majd az édesítő hajnal.
 
mail
 
Schvalm Rózsa: 

Örömóda zengjen!

Fehér ruhát sző az adventi álom,
át a gomolygó, szürke ködhomályon.
Gyertyaláng lobban, áttör a sötéten,
patyolatot öltsön szív és a lélek!

A Karácsony boldog, szép ünnep legyen,
árad a földre az égi kegyelem!
Nyugalom, béke szálljon a világra,
segítő kezet leljen, aki árva!

Ég - Föld Urának örömóda zengjen,
szeretet nyelvén szóljon minden ember!
Némuljanak el a háborúk, harcok,
nézzenek egymásra mosolygó arcok!
 
mail
 
Pilinszky János: Advent

Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi ,,meglepetés"; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. ...
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől - szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
 
mail
 
Adventi gyertyák ragyognak fénylő csillagként;
egy, kettő, három, négy,
hajad lágy selymén táncol a lobogó fény.
Csitt! Ne szólj, csak ülj ide mellém,
hiszen most szívünk beszél;
kezedet fogva a szeretet árad szét.
Kérlek, ne szólj - csak ölelj, míg e láng ég!
S ha kialszik mind a négy,
szenteste gyúl helyettük ünnepi fény...
És nem kell, csupán egyetlen ajándék,
mit szívem karácsonyon úgy remél:
láthassam szemedben csillogni még,
sokáig e szépséges, adventi gyertyafényt.

(Szoby Zsolt)
 
mail
 
 

Megosztás Megosztás a Facebook-on