Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


** Képek / Tájképek vegyesen

 

Boldog névnapot !

 

Az erdő éneke

Vándor, ki erre jársz, lassítsd meg lépteid.
Utad van száz és száz - álmomat el ne vidd.
Állj meg e tisztáson, nézd fáim homlokát,
lásd - ifjú barátom -, mennyi ránc futja át.


Ismerem mind névről, szívós, bölcs öregek,
olykor, ha egy kidől, felsírnak a hegyek.
Bokraim simítsd meg, mind megannyi titok,
meglesett szerelmek őrizője vagyok.


S vagyok a madárdal, a halk szavú patak,
harmat szőtte hajnal, telente a vadak.
Nyír vagyok és juhar, bükk, éger és vén tölgy,
hirtelen jött vihar, meredély és dús völgy.


Hallgasd! A szél dúdol - könnyű, csacska dallam.
Az erdő átkarol - dúdold te is halkan.

Sárhelyi Erika 

 

mail

 

mail

 

mail

 

 

Weöres Sándor

Tájkép

Ködbe-hanyatlott régi vidék -
Könnyez a felhő, szürke az ég...

Alszik a ködben a csonka határ -
Délen a tájrul a nyári madár...

Messzire néznek a szürke hegyek -
Állnak az égen a hóseregek...

Ködbe-takartan alszik a táj -
Alszik az őszben...tél-fele jár...

Házak a tájban gondtalanul -
Ködteli földre az ősz szava hull...

Barna a tájék, sárga a fa -
Nyikkan a csöndben a tél fogata...

Csörren a csermely, dermed a tó -
Halkan a tájra hullik a hó...

Elmegy a sárga, jő a fehér -
Hóba takarva nyargal a szél...

Cukros a házak rőt fedele -
Halva vonaglik az ősz ereje...

Nyargal a tájon a hóval a szél -
Elmegy az ősz és itten a tél...

Halkan a tájék télbe borul -
Mindig a régi...mindig az új..  
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mihai Eminescu :

A holnapoddal nő az élet...

 

A holnapoddal nő az élet,

A tegnappal megint apad,

De mégis mindig csak a mád az,

Amely neked jutalmat ad.

 

Mihelyt egy ember innen elmegy,

Nyomába más jön hirtelen,

Úgy mint a nap, ha itt lenyugszik,

Legott fel is kel más helyen.

 

Úgy véled: mindig más a hullám,

Bár egyazon gázlón megy át,

Úgy véled, hogy tán más az ősz is,

Míg egyazon lomb hull reád.

 

Az éjszakánk előtt a reggel

Szép hercegnője száll tova;

A halál maga is csak látszat,

Az életek kincstárnoka.

 

Amit mulandó perceimből

Megértek: egy törvényt jelent,

Mely támasza az öröklétnek

És mozgatja a végtelent.

 

Ezért hadd szálljon ez az év el,

Amíg a múltban elmerül,

Lelkedben is csak az a kincs lesz,

Mely benne élt időtlenül.

 

A holnapoddal nő az élet,

A tegnappal megint apad,

De mégis mindig csak a mád az,

Amely neked jutalmat ad.

 

A tarka tájak arca gyorsan

Pereg le, fénylik s elfakul,

S az örök eszme tűzkörében

Megnyugszik változatlanul.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 

Megosztás Megosztás a Facebook-on