Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


>> Képek / Gyász *- Halottak napja***

 

Boldog névnapot !

 

 

mail

GYÁSZOLNI KELL!

Gyászolni kell! Sírni némán...
azokért, kik elmentek rég. 
Lobogó fényén mécsesek, 
s csendben könnyeket ont az ég.
Mért költöztél másvilágra?! 
Hiányzol! Jaj, minden percben! 
Rezgő hanton krizantémok,
s pislákoló emlék sercen...

Fáj, hogy többé nem láthatlak! 
- bár lelked él, s nem vagy halott...
De úgy őrizlek szívemben, 
mint hulló esti csillagot.

Jó volt lakni mosolyodban...
...ezt nem veheti el senki! 
Ajándék, hogy megtanultam 
általad Téged szeretni!...

Gyászolni kell! Éjjel, s nappal. 
Álmot, ölelést, szerelmet...
Az ember mindig búcsúzik. 
És egyre csak temet, s temet...

Németh Noémi 

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

Halottak napján

Ki birja nézni az alvó sirokat,
ahol a holt lelkek nyugszanak,
temérdek csontváz a mélybe húz,
fölöttük friss, termékeny humusz.

Ki birja nézni a sziklaköveket,
a rajtuk fakuló neveket,
az idő a sirokon gyertyát gyújtogat,
hogy ne felejtsük el múltunkat.

Ki birja nézni az anyaföld sebét,
a halott múltat és gyermekét,
az elmúlás a siron csak nevet,
a név is elkopott, nemcsak az ékezet.

Egy csontkezet fogok, én is készülök,
pedig senki se üldözött,
az én kezem is gyertyát gyújtogat,
hogy ne felejtsem el múltamat.

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

Szuhanics Albert -

Elmentek a jók közülünk

E napon is úgy kel a nap,
mint az évnek bármely napján,
bár párás a tekintete
a láthatár horizontján.


Talán ő is érzi, sejti,
ez a nap a Holtak napja,
szomorúan gondol rájuk,
hiszen ő az élők papja.


Mi őrizzük szíveinkben
szeretteink emléklángját,
egész évben, rejtett fényben,
ám ma gyújtsunk mécsest, gyertyát!


Friss virág van a sírokon,
hantok alatt fáradt testek,
a szívünkben élnek tovább
ők, kik a kapun átmentek.


Mert lelkeik élők földjén
várnak minket fenn a mennyben,
álmok szárnyán találkozunk
habfelhők közt, kék egekben...


Letűnt idők tiszta tükrén
csak a szépre emlékezünk,
elmentek a jók közülünk,
s álmainkban velük leszünk.

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

Készítjük szívünket az emlékezésre:

"Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
'Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék',
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy."

(Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd - részlet)

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

 

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

 

mail

mail

mail

mail

 

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

mail

Gyász versek

Szép volt veled, szomorú nélküled
Amíg csak élek, siratlak tégedet. 

mail

 

Nem felejthet aki szeret
Nem múló az emlékezet
Könny a szemben bú a szívben
Felejteni nem lehet
Gyermekeink pihenjetek
Szívünkben mindig éltek
Eljön majd a viszontlátás
Sírotokon legyen áldás

mail

 

Itt nyugosznak ők szelíden, 
Béke, üdvösség velük, 
Megpihenve, tiszta hitben
Él tovább is szellemük.

mail

 

Virágzó élted tavaszán
Kegyetlen tél jött hirtelen
Reményem csillaga veled lehullott
Sírodon siratlak szüntelen
Anyai szívem bánata tenger
Fájdalma végtelen
Soha sem nyugszik el
Csak ha e hant alatt
Veled pihenek gyermekem.
Fájdalom a jelen és örökké valóságos
A szívünkben a múlt
Fél lelkünk maradt
Úgy összeroppantunk
Félhomály csak delelő napunk
De akárhogyan kínoz is a sorsunk
Mi már nem változhatunk.

mail

 

Elfeledni téged nem lehet,
Csak megtanulni élni nélküled"

mail

 

Itt hagytál engem oly árván
Örök álomra hajtottad fejed
A szent keresztfa tövében
Legyen örök nyugodalmunk a szűzanya ölében."
Ne bánkódjatok, ne sirassatok
sírhant alatt nem én vagyok
Ott csak fáradt testem pihen
Lelkem felszabadulva szabadon leng
Hallgasd a szellő lágy suhogását
Az esti harangszó utolsó kondulását
Nézd a felkelőnap táncát a Balaton vizén
Figyeld a sirályok röptét
S megérzed ott vagyok én.

mail

 

Minden egész eltörött
Minden láng csak részben lobban,
Minden szerelem darabokban, "
Boldogságom elvitted magaddal
Hogy találkozunk ott fenn az vigasztal .

mail

 

Éltem áldoztam a hazámra
Szüleim szerelme haza hozott engem
Ahol még a hant is sokkal könnyebb nékem
Atyám, anyám könnye áztatja síromat
Mert így találják meg az én sírhalmomat.
Hazáért meghalni dicső szent áldozat
Megadja Isten méltó babéromat.

mail

 

Ha emlegettek köztetek leszek
De fáj ha látom könnyetek
Ha rám gondoltok mosolyogjatok
Mert én már Istennél vagyok 

mail

 

Óh istenem miért is születtem
Ha ily hamar lefolyt az életem
Nekem nem fáj többé a földi szenvedés
Ez volt felettem az isteni végzés
Legdrágább kincsetek itt van eltemetve
Ugye jó szüleim nem leszek felejtve
Hozzatok virágot fiatok sírjára
Szülői jóságtok az isten megáldja
Szeretett testvérem neked is kívánok
Hosszú életet és sok boldogságot
Búcsút köszönetet mondok mindenkinek
Akik életemben szerettetek engem.

mail

 

Búcsú nélkül eltávoztál tőlünk
Nem hallottuk utolsó sóhajod.
Fáradságos életeden át
Miénk volt minden gondolatod
Mindent megtettél értünk
Halál lett a vége
Kérjük az Úr Jézust vegye kegyelmébe"

mail

 

Sohasem halványul szívünkben emléked
Sohasem szűnik meg
Lelkünk gyásza érted.

mail

 

Elmegyek, mert el kell mennem... 
Az elválás nagyon nehéz... belátom! 
Szólítottak, nincs mit tennem... 
Isten veled földi élet... s családom! 

Elmegyek, mert el kell mennem... 
Hogy elköszönni sem tudtam... sajnálom, 
Tudjátok, kiket szerettem 
A síron túl is örökké...imádom! 

Elmegyek, mert el kell mennem... 
Vár rám az ismeretlen... hosszú álom? 
Míg éltem szívem és lelkem 
Néktek adtam... hát ne fájjon halálom! 

mail

 

Fáradt a tested, 
Nyomja a sírhalom, 
Tied a csend a nyugalom, 
Mienk a könny a fájdalom. 
Akartunk mi annyi jót és szépet, 
De a sors életünkben, 
Mindent összetépett.

mail

 

Igaz, hogy most ti, engem temettek. 
Én azért most is, itt vagyok veletek! 
Lélekben, egy másik dimenzióban. 
Januárban, esőben, hóban, fagyban. 
Nem látom síró szemeitek, hulló könnyeitek. 
Higgyétek el, nekem sem könnyebb! 
Nem láthatom csillogó szemetek, 
Mint mikor még itt voltam veletek. 
Nem érezhetem kezetek melegét, 
Mint beteg ágyamnál, mikor még, 
Foghattuk egymás kezét. - Nehéz. 
Nehéz a kezem - leteszem. 
Nehéz a szemem - lecsukom. 
Megyek az úton, de ne sirassatok. 
Földi életemből csak ennyi jutott. 
Isten, minden embernek kimérte, 
Kinek hol a kezdete, és hol a vége. 

mail

 

Csendesen alszik, megpihent végleg
angyalok bölcsője ringatja már
nem jöhet vissza, hiába hívjuk
emléke szívünkben otthont talál... 

mail

 

Hulló könnyekkel állok sírod felett,
a koporsó bezárta legdrágább kincsemet.
Megállt egy szív, mely élni vágyott.
Csak az idő múlik, feledni nem lehet.
Nehéz az életet élni nélküled.
Felejteni téged soha nem lehet.
Ha a bús napjaim le fognak telni, 
Oda vágyom hozzád megpihenni.

mail

 

Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet,
de a kegyetlen halál mindent összetépett.
Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél,
nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.
Egy reményünk van, mi éltet és vezet,
hogy egyszer majd találkozunk veled.

mail

 

Az élet olyan, mint a viharos tenger, melyben csak dolgozik az ember.
S ha egyszer céljára talál, csónakját felborítja a halál.

mail

mail

 
 

Megosztás Megosztás a Facebook-on