Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


** Képek / Állat képek png / gif

 

Boldog névnapot !

 

wink

 

Szárnyalás

Jön a tavasz,várom már,
vidáman röpköd két gerlepár.
Háztetőkre rászállnak,
súgnak-búgnak kántálnak.

Csodálkozva nézem őket,
madárszerelem ez? Vélhetően.
Elárvultak, találkoztak,
önfeledten turbékolnak.

Kicsi csőrük egymáshoz ér,
galambszívük, vajon mit remél?
Madárnyelven beszélgetnek,
szárnyalnak,de mit remélnek,

Horváth M.Zsuzsanna

mail

Orgoványi Anikó:

Állatok világnapja

 

(Október 4. az Állatok Világnapja)

 

Hej, de nagy a sürgés-forgás,
zsong a tisztás széle,
ünnepnapra készülődik
erdő-mező népe.

Batyus bálba hívogatják
ma a vadvilágot,
összehordják egykettőre
a sok finomságot.

Száraz rőzsét gyűjt a szarvas,
gombát szed a medve,
kerek üstben rotyog már az
ízletes csiperke.

Hangyák morzsákat cipelnek,
torta lesz belőle,
méhek mézet csurdítanak
majd a tetejére.

Misi mókus diót tördel
ízes tölteléknek,
mogyorót is rakosgat rá,
színes díszítésnek.

Tücsök koma hegedűjén
felcsendül a nóta,
ugrándozik a kis veréb
meg nem áll a lába.

Szöcske szökken, darázs zümmög,
lepke libben szépen,
rózsabogár keringőzik,
pont mint a mesében.

Egész nap tart a vigasság,
aki bírja, ropja,
mert ez a nap, ugye tudod,
az állatok napja.

mail

 

smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley

smiley

Gazdag Erzsi: Csigaút

 

Elindultam egy fűszálon,
– hogy a világot megjárom...
Csigaút, csigaút, 
ki tudja, hogy hova jut?

Feljutottam jó messzire, 
fű szálának közepére.
– Uramfia, ott az út 
nagy hirtelen visszafut: 

földre hajlott a fű szála. 
Nem mehettem a világba.
Csigaút, csigaút,
most már tudom, hova jut.

 

smiley

Aranyosi Ervin: Egyedül itthon


Nem is tudod elképzelni,
azt, ha egyedül vagyok,
ha nem vagy itt és nem játszunk,
akkor a Nap sem ragyog!
Egyedül kell kitalálnom,
mit csináljak, mit tegyek,
ha nem vagy itt, nem mondja meg
senki, hogy jó hogy legyek.


Mivel játsszak? Kitalálom.
Nem biztos, hogy jó neked!
Ha nem vagy itt, ki taníthat,
minden jóra engemet.
Na jó, megrágtam a cipőd,
de a szagod rajta volt.
Ne is kérdezd, hogyan került
a szőnyegre az a folt…


Megtanulnék mindent tőled,
csak nincs rám elég időd,
s mikor nem vagy, úgy hiányzol,
s húzkodtam a terítőt,
és a váza földre pottyant,
de felnyaltam a vizet,
a váza meg rossz helyen volt,
életével így fizet.


Szóval néhány dolog történt,
de olyan rossz egyedül.
Rosszat tenni nem akartam,
én jó vagyok legbelül.
Legyél velem, taníts engem,
ne is hagyj itt soha már!
Én leszek a tanítványod,
te pedig egy jó tanár!

smiley

Aranyosi Ervin: Kicsi kacsa

 

Pihe-puha és sipákol,
gondolkodom mi lehet?
Nagyon kedves és esetlen,
megérinti szívemet.

Totyog, motyog, örökmozgó
és kíváncsi, jaj, nagyon!
De hajamból a virágot
kicsipkedni nem hagyom!

Kicsi kacsám kecsessége,
mosolyogtat, felvidít,
ügybuzgóan mondogatja:
– sok mindent kell tenni itt!

Csipegeti a fűszálat,
hangyát kerget fű között.
Nem figyelte, hol a kanyar
és egy fának ütközött.

Olyan kedves, olyan muris,
és igazi jó barát,
hát az ember nevet rajta
és fogja az oldalát!

smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley
smiley smiley

mail

Tigris

Nem hallod a léptét,
Hisz némán járkál.
El nem ismert féltés,
Amire vártál.

Magadat idézed,
Sok tetted mást mond.
Előttem kikéred,
És nem is szánod.

Szeretetem nem csal,
Szívemből hozzád.
De füled nem hall,
És ezt te mondád.

Akarok vigyázni,
Árnyékod lenni.
Majd mindent kivárok,
Érted elmenni.

Fogadd a testem,
Majd óvón takarlak.
Mutatom lelkem,
Így pusztán akarlak.

Szemeddel szelídíts,
Hogy ne tomboljak.
Szíveddel irányíts,
Hogy ne romboljak.

Legyek a tigrised,
Élhessek érted.
Lehessek a szíved,
Mely érted érez.

smiley

Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje

 

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhő alatt.

Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"

Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.

Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"

Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.

Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen:
"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -
s mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:

őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.

Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.

Mátraalján, falu szélén
lakik az öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.

Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!

wink

 
 

Megosztás Megosztás a Facebook-on