Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


** Idézetek-Versek / Bölcs gondolatok **

 

Boldog névnapot !
 
 
smiley
 
Van az a félelem...

Van az a félelem ,ami el nem mondható,
hogy olyan ember bánt ,kitől nem várható.
Szeretetet, ölelést szeretnél ,simogatást
és nem érted ,miért van ez a durvaság.

Keresed kutatod magadban a hibát,
a magányos félelmed segítségért kiált.
Mennél hátra sem nézve ,de nem lehet,
mert időnként úgy érzed mégis szereted.

Sodornak a napok,nem történik semmi.
A szép érzéseket nem lehet követelni.
Hiányzik néhány kedves szó, az ölelés,
de nem kapsz mást csak kint,szenvedést.

Egy dolgot azonban soha ne feledj!
A hibát ne csak önmagadban keresd.
Minden ember követ el hibákat,
épp ezért ne csak magadat hibáztasd.

Jogod van neked is boldognak lenni!!
Másik embernek, NINCS JOGA téged eltiporni!!

/ Alkony/ Ilona Zagyi Gáborné/
 
mail
 

Elég!
 
  Olykor eltűnődöm azon, mi is az élet,
úgy élünk sokan, mint a programozott gépek,
felkelünk, dolgozunk és a napnak már vége,
és kezdődik előröl minden ébredéssel
a rohanás, a stressz, a mókuskerék,
mikor mondjuk ki végre egyszer: ELÉG!


Lassan sétál el életünk mellettünk,
apró örömöket már észre sem veszünk,
családok hullnak szét, ahogy felemészt
a mindig, mindenkinek megfelelés,
és ha belehalsz is, akkor is kevés.


Tudom, hogy a pénz mozgatja eme romlott világot,
de a valódi értékeket neked kell kiásnod,
és az idő fogytán, egyre kevesebb,
de talán még nem késő, hogy megtegyed.


Öleld át azt, akit szeretsz,
hallgasd, figyeld, mit mond neked,
sétálj a szabadban,
fürödj a patakban,
érezd, hogy szabad vagy!

Nyiraty Gábor

 

mail

 
"Te vagy a jóság, a könyörület, a megértés.
Te vagy a béke, az öröm és a fény.
Te vagy a megbocsátás és a türelem, az erő és a merészség, te vagy a barát a bajban, a vigasz a bánatban, a gyógyír a betegségben, az útmutató a zűrzavarban. Te vagy a legmélyebb igazság és a legmagasabb bölcsesség; a legnagyobb béke és a legfennköltebb szeretet, és életed egynémely pillanatában már megismerhetted magad ilyennek.
Dönts úgy, hogy mindig csak ilyennek ismered magad."

(Neale Donald Walsch)
 
mail
 
Léria Dipán:

A múlt...


Egyszer csak odaadsz magadból mindent a múltnak...
azokat amik jöttek, és azokat, amik szépen tovagurultak.
Azokat is amiket kértél... mégsem adta meg soha az élet.
Pedig milyen nagyon kérted.

Milyen furcsa az élet.
Ha el is enged, mindig otthagy a múltból valamit benned,
amit a jövődben is mindig magaddal kell cipelned.
A nehézséget soha nem az emlék súlya adja,
hanem a gondolat, ameddig rágódsz rajta.
 
mail
 
"A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elnézed a másik ember viselkedését. 
Csupán azt, hogy nem vagy többé hajlandó magaddal cipelni a hozzá fűződő mérgező érzéseidet és gondolataidat. 
Aki megbocsát, szabad lesz. 
Aki dédelgeti a múltat, az pedig rab marad, merthogy már most is fogoly. 
A gyűlölet ellen nem veheted fel a harcot még nagyobb gyűlölettel. 
A gyűlölet, csakúgy, mint a düh vagy a szorongás, megbetegíti az embert. 
Aki képes megbocsátani, vagy elengedni egy életeseményt, az pozitív áramlást indít el az életében."
Doreen Virtue
 
mail
 
Csillagok és szivárványok...

Minden nap kihuny egy fénylő csillag,
S minden nap megszületik egy másik.
A hó ellepi a fázó földet,
mi jövőre újra kivirágzik.

Nézd, mint hullik a fáradt, sárga lomb,
Lábad alatt hever az elmúlt nyár,
Ma eső mossa őszbe fúlt szíved,
De mélyén ragyogó kikelet jár.

A fönt és a lent néha túl közel,
Olykor összecsapnak az elemek,
Ám a legádázabb vihar sokszor
A legfénylőbb szivárványt szüli meg.

Sárhelyi Erika
 
mail

 

Lecke...

Annyi csoda vesz körül,
amit észre sem veszünk.
Tálcán kínálja az élet, 
mellette mégis elmegyünk.

Védekezel: Nincs időnk,
az élet egy őrület.
Versengő hétköznapok,
vihar mindig fenyeget.

Rohanó nappalok,
kimerült mély álmok,
számítanak rád...
nem lehet megállnod.

Védekezel: Nincs pénz,
a szegénység egy átok.
Kútba dobált gondolat,
s csak mélyülnek az árkok...

... ha gazdagabb nem leszel?
Mindig ilyen maradsz?
Keserű és szomorú,
vérző tapasztalat?

Megéltem én is..., 
nem vagyok kivétel,
sodródtam az árral
a napok őrületével...

Ma már sajnálom az időt,
amit elvesztegettem,
hogy a mondatok végén
a pontokat kerestem.

Szomorú tény, hogy 
az ember elfelejt élni,
s el kell hozzá esnie,
hogy észhez tudjon térni.  

/Alkony/ Ilona Zagyi Gáborné 

mail

Kisiklott életek

Kisiklott életek,
Elfecsérelt évek,
Széthulló családok,
Köddé vált remények.

Oly sok bünös dolog
Csábítja az embert!
Ki egy szebb világért
Harcba szállni nem mert.

Állásunkat féltve
Dolgozunk serényen,
Munka után züllünk,
Vedelünk keményen.

Mire hazajutunk,
Alszik már a párunk.
Csókra, ölelésre
Hiába is vágyunk.

Így telnek napjaink,
Semmi sem változik.
Élénk fantáziánk
El-elkalandozik.

Lopott örömökben
Vigaszt keresgélünk,
Egoista módon,
Önmagunknak élünk.

Túl késön fogjuk fel,
Mily mélyen vagyunk:
Elkopott a testünk,
S leépült az agyunk.

Számunkra nincs kiút,
Elragad az örvény,
Kemény vasszigorral
Sújt le ránk a törvény.

* Imre*

mail

 

Járatlan út

Nehéz a szívem, 
lelkemben bánat dúl,
kimondatlan szó,
a torkomba fúl.


Istenem, mit tegyek,
merre menjek?
Nyújtsd felém kezed,
mutasd az utat,
a járható felé vezess!


Nyugalomra vágyom,
lelkem fáj, sírás
szorítja a torkom.
Harcolok, de meddig bírom?
Nem tudom.


Kitaposott ösvényt,
végig követem.
A járatlan út örvény,
érzem, nélküled,
eltévedek, elveszek.


Imára kulcsolom kezem,
Fohászom hallgasd...
Óh, segíts Istenem!


Horvárh M.Zsuzsanna

mail
 
  Keseregni, csak siratni régi, szép napokat, ugyan minek kéne,
forog a Föld, múlnak az évek, mi is változunk,
vétkezünk, szeretünk, gyűlölünk, megbocsátunk,
hol boldog békességben, hol szürke szomorúságban,
de élünk, várunk és a végsőkig remélünk.


Mi egykor értékes volt és fontos,
emlékek üvegfalú dobozában,
szívbe rejtve örökre ott marad,
de kell a folyton táguló tér, a fény,
új színek, illatok, érzések, élmények,
hogy az élet lépcsőin ne lefelé bukdácsoljunk,
hanem egyre feljebb, egyre magasabbra lépjünk.


Feljebb, hol szeretet, szabadság
együtt lobogtatnak zászlót,
hol nincsenek álarcok,
elfojtott bánatok, eltitkolt örömök,
csak ünneplőbe öltözött, békés hétköznapok.

Kerecsényi Éva

mail

Nyiraty Gábor

Törékeny életünk

Mennyire törékeny piciny életünk,
Ahogy tollpihét tart két kezünk,
A napsütésben boldogan nevetünk,
S ha jön egy kis szellő összerezzenünk.

A boldogság minden cseppjét
szívünkből préseljük,
S ha olykor könnyezni kell, könnyezünk.
Öröm és bánat, mind könnycseppé válnak,
Így mutatjuk, hogy részei vagyunk a világnak.

Kevés az időnk, s csak peregnek az évek,
Nincs már úgy semmi, ha néha visszanézel.
De mi csináljuk tovább, hittel és reménnyel,
S hálát adunk a mosoly minden percének. 

mail

Titoktartás az okosság pecsétje. A titok nélküli szív nyitott levél. Ahol mélység van,
a titkok is mélyen nyugszanak, mert nagy üregek és öblök vannak, ahol a súlyos
dolgok alámerülhetnek.
A hallgatás nagy önuralmat követel, s az igazi diadal azé,
aki ezen a téren legyőzi magát. 
Ahány embernek feltárjuk szívünket, annyinak
válunk adófizetőjévé. 
A belső mértéktartásban van a szellemi egészség.
A titoktartás veszedelme a mások puhatolódzása, a vallomás kicsikarását célzó
ellentmondás, az incselkedés; az óvatos ilyenkor még jobban begombolkozik.
Amit tenni fogunk, ne mondjuk el, s amit elmondunk, ne tegyük.

Legyen okos véleményünk magunkról és dolgainkról, főként az élet küszöbén.
Mindenkinek nagy véleménye van magáról, a legnagyobb a legkisebbeknek.
Mindenki szerencséjéről álmodozik és csodának tartja magát. 
A remény ész
nélkül ígérget, a tapasztalat utóbb semmit sem tart meg. A hiú elképzelések
gyötrelme az igazi valóság szerezte kiábrándulás.
Az okosság vegye elejét
az ilyen botlásoknak, s még ha a legjobbat várhatja is, készüljön el mindig a
legrosszabbra, akkor egykedvűen fogadja majd, ami jön. 
Az ügyes lövő
magasabbra céloz ugyan, hogy biztosan találjon: de nem annyira, hogy
lövése dőrén süljön el. 
Nincs egyetemesebb orvosság minden balgaság
ellen a belátásnál. 
Ismerje mindenki hatókörét és helyzetét,
akkor hozzáigazíthatja elgondolását a valósághoz.

Baltasar Gracián

enlightened

Nem léphetsz egy új életbe úgy, hogy az egyik lábad még a régiben van.
Csak úgy tehetsz meg egy újabb lépést, ha mindent lezársz,
ha elbúcsúzol az addigitól, és hálát adsz neki, hogy azzá tett, amivé.
Köszönd meg a fájdalmakat, a megaláztatást, az egyedüllétet, mindent,
ami miatt úgy érezted, hogy nincs tovább...
Adj hálát a pillanatért, ami átsegített olyankor,
amikor minden olyan nehéznek és túlélhetetlennek tűnt.
De még inkább köszönd meg annak a valaminek,
ami a kezedbe adta a KULCSOT, amivel kinyitottad az ajtót a szívedhez,
tüzet csiholtál benne, hogy legyen erőd folytatni.
Jól vigyázz arra a kulcsra, mert az fogja mutatni az utat.
Ugyanis mindig van tovább - a kérdés, hogy elhiszed-e, 
hogy van hozzá elég erőd. 

mail

"Nemcsak a bánatot, az örömöt sem tudja elviselni az ember egyedül. 
Ha valami bánt, azért mondom el, megértsenek, vagy segítsenek, legyen könnyebb egy fájó gondolat.

Ha örömöm van, szeretném elmondani azt is, mert nem igazi öröm, ha csak az enyém, ha titokban tartom, ha más nem örülhet neki.
A legnagyobb bánat ott kezdődik, ha örömünknek senki sem örül."


Elekes Ferenc

mail

...Valakinek egy angyal vagyok,
valakinek egy boszorkány..
Valakinek a kincse vagyok,
s van akinek egy sorscsapás.. 
Valaki értékeli hogy mellette vagyok,s olyan is ki jobb szeretne távol látni...
Kinek mi vagyok azt ő dönti el,a hibáimmal hogyan fogad el.. 
Ember vagyok és vannak rossz napjaim....
De mindig mosolygok ha vannak is gondjaim....
Ez így van akkor is ha másnak ez nem értékes...
Változnom csakis magamért érdemes!....

mail

"...Van az úgy,hogy hazugok az álmok.
Megesik,hogy néhány barát álnok.
Van úgy,hogy félsz,hogy szebb jövőt már nem remélsz.
Hazug arcok vesznek körbe,és elborzadva nézel a tükörbe
van,hogy gyakran sírni támad kedved, patakként folyik a könnyed.
Van,hogy úgy érzed,nem értenek meg,fázó szíved,szeretetért remeg.
Nincs ami jó, csak rossz..az élet vegyes lapokat oszt.
Ebbe lassan belefáradsz, lassan megszokod,
megtanulsz nem meg bízni senkiben,és lassan elveszel a semmiben,
de mégis azt mondom: Jobb megtenni és megbánni,
mint megbánni, hogy nem tetted meg.."

mail

Van az a nap, van az a pillanat, amikor végleg elengedjük őt. Amikor rádöbbenünk, hogy mennyire kevés a kapcsolatunk, ahhoz képest, amit mi belegondoltunk. Nem is magunk mellől engedjük el, lehet az már korábban megtörtént, hanem a gondolatainkból, az álmainkból, de legfőképpen a reményeinkből. Már mi magunk leszünk azok, akik kinyitják azt az ajtót. Már nem várjuk őt, és már nem várunk tőle semmit. Nem várunk választ a miértekre, nem is keressük azokat. Nem gondolkodunk a döntéseinken, hogy mit kellett volna, vagy mit nem kellett volna tenni, vagy hogy ha bizonyos dolgokat másképp teszünk, akkor másképp alakult volna.....
Attól a naptól kezdve nem számít semmi, csak az, hogy végre döntöttünk. Döntöttünk, hogy nem fuldoklunk tovább, csak végre lélegezhetünk. Csak az számít, hogy boldogok legyünk, hogy a szenvedést magunk mögött hagyjuk, és éljünk!
Ha egyszer végre akaratunk olyan erős lenne, hogy elhessegetné a rózsaszín felhőket, a könyvekben megírt szerelemes regéket, a városi legendákat, ha egyszer végre akaratunk lenne. Akaratunk lenne most az egyszer megnyerni a csatát, ami lehetetlen, ami évezredek óta oly sok ember elvesztett.
Az ész mindig súg, a súgó ott van, de a szív dobbanása szüntelen elnyomja azt. De amikor az álmok elkezdenek szétfoszlani, és elkezdünk fulladozni, akkor az ész hangja is egyre erősebb lesz. Figyelmeztet, hogy elveszted önmagad, a színeket, az életed!
Az életünk csak is a miénk, minden szépségével együtt, nem rabolhatja el Ő, még akkor sem, hogy ha Ő lett volna az igazi... mert senki, de senki nem viheti el az életedet.
Mert lehet azt gondoltad, hogy ő a boldogság, de tudni kell, hogy minden, ami csak egy állomás, az csak egy ízelítő abból, hogy milyen nagyszerű dolog vár. Mert az élet egy élethossziglan tartó várakozás, hitetlenség, melyben oly sok gikszer van, de váratlan is, mert benne rejti az ajándékodat!

mail

"..Türelmesnek kell lenni saját magunkkal szemben is.
Nem szabad hirtelen akarni mindent.
Nem szabad mohónak lenni.
Ha már eddig vártunk, ezután is képesek vagyunk,
ha az út végén megpihenhetünk.
Hosszú lehet még az út, de ha megállunk egy pillanatra, s hátratekintünk, hogy mennyi mindenen keresztül jöttünk,
mekkora utat tettünk meg, s most hol vagyunk,
akkor át fog értékelődni minden.
Rájövünk, hogy az életben igenis vannak csodák.
Igenis mindenki kap második esélyt, hogy kifaragjon egy gyönyörű szobrot a rég elcsordult emlékből.
Igenis ott vár az út végén az álmunk. Addig, ameddig álmodjuk.
Szóval kitartással, türelemmel, akaraterővel, szeretettel, reménnyel, hittel, bizalommal bármi átvészelhető.
S minden elérhető.
A cél előtt pedig dobjunk le magunkról minden addig cipelt terhet, s adjuk át magunkat a boldog beteljesülésnek! (...)

Addig viszont, hogy teljesüljön kívánságunk, még sok víznek kell lefolynia a folyón.
Tehát álmodjuk tovább az álmunkat, váljunk eggyé a boldogsággal,
s érezzük át, milyen lesz, ha a boldogság könnye fog az arcunkon végigfolyni...."

mail

Meg tudlak tanítani arra, hogy miként kell átkelni a folyón, 
meg tudlak tanítani arra, hogy miként kell felmászni egy hegyre, 
de azt nem tudom neked megmondani, 
hogy hol van a te folyód és
hol van a te hegyed.

Jorge Bucay

mail

Az ember csak úgy számíthat mások becsülésére,
ha van önbecsülése,
és csak akkor hisznek benne, ha ő is hisz magában.
/Fallaci/

Isten minden gondolatát szeretném tudni,
az összes többi csak részlet.
/Einstein/


Ahhoz, hogy az ember győzni tudjon,
hozzátartozik, hogy tudjon veszíteni is.
/ Segal/

Minden dologról csak egy igazság van,
s aki azt megtalálja, annyit tud a dologról,
amennyit egyáltalán tudni lehet róla.
/Descartes/

Ha valaki azt hiszi, hogy birtokában van az igazságnak,
akkor ki is kell mondania.
Az emberi szellem becsületéről van szó...
/Anatole France/

Mindnyájan nagy dolgokra törekszünk,
és nem vesszük észre, hogy az élet kis dolgokból áll össze.
/Frank A. Clark/

A zaj semmit sem bizonyít!
Egy tyúk néha akkora ricsajt csap,
mintha aszteroidát tojt volna.
/Mark Twain/

A boldogsághoz elengedhetetlen, hogy az ember hű legyen önmagához.
A hűtlenség nem az, hogy hiszünk vagy nem hiszünk valamiben,
hanem hogy azt hazudjuk magunknak,
hiszünk abban, amiben nem hiszünk.
/Thomas Paine /


Emlékezz arra, hogy a boldogság nem attól függ,
hogy ki vagy vagy mi van neked,
egyedül attól függ, hogy mit gondolsz.
/Dale Carnegie/

Vannak dolgok amiket nem csak véghezvinni,
de túlzásbavinni is érdemes."
/David Lettermann/

A saját életének nem megbízható tanúja senki sem.
Kár is fölesketni, hogy az igazat,
csakis az igazat fogja vallani.
/Ancsel Éva/

Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat!
A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled,
hogy te is naggyá válhatsz.
/Mark Twain /

A vita nem mindenki számára jelenti ugyanazt.
A kiművelt, higgadt elmék számára izgalmas játék, melynek célja az igazság feltárása, a kusza és fegyelmezetlen elmék számára csata, amit meg kell nyerni, még ha az igazság bele is pusztul.
/Frank Crane /

Aki vereséget szenved, annak még nincs vége.
Annak van vége, aki feladja.
/Richard Nixon/

Isten előtt mindannyian egyformán okosak
és egyformán buták vagyunk.
/Einstein/

Ha alacsony célokkal is megelégszel,
az igazság útjáról letérsz.
/Babiloni bölcsesség/

Van-e olyan élet -akár a szentek élete is-,
amely ne lenne nap nap után alávetve a hazugságnak?
/Martin de Gard/

A bölcsességet nem úgy kapjuk,
magunknak kell azt felfedezni, oly út után,
amelyet senki se tehet meg helyettünk.
/Proust/

Általános balgaság, hogy senki sem elégedett sorsával,
akármilyen jó, és senki sem elégedetlen eszével,
akármilyen rossz.
/Gracián/

Megbocsátani és felejteni annyi,
mint becses tapasztalatokat az ablakon kidobni.
/Schopenhauer/

A bölcsesség nem mások, hanem Önmagunk uralása.
A nemesség nem név vagy hatalom,
hanem önmegismerés kérdése:
ismerd meg Önmagad, s magadban az egész világot megleled.
A boldogságnak nincs köze ranghoz és vagyonhoz,
egyszerűen csak harmónia dolga.
/Lao-Ce/

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos
a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét
és a bók nem esküszó.

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget,
a felnőtt méltóságával,nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér.

Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.
/Veronica A.Schoffstall/

Ha jó ügyet védesz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak kirabolnak, meggyaláznak? Vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek?
Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt, és ezért jó volt az is amit csináltál, mikor a jó ügy védelmére szegődtél. Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az üggyel. Az ügy igazával, mert meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek. Vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak. Elvehetik életed, de nem vehetik el igazságod. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet szolgálsz. Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben. De nincs alku sem. Ezért soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz
/Márai Sándor/

A barátság legszebb aktusa az,
midőn barátunkat hibáira figyelmessé tesszük.
/Berzsenyi Dániel/

Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni,
senki se önmagát.
/Lev Tolsztoj/

Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került,
hogy magad vontad oda.
Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.
/Bach/

A megrovást könnyen elviselik az emberek,
de a kinevetést nem tűrik.
Abba beleegyeznek, hogy ostobák legyenek,
de nevetségesek lenni nem akarnak.
/Moliére/

mail

Bölcs tanácsok

Agytakarítás - avagy nyolc dolog, amit pucolj ki az életedből, és boldog leszel!
Mindenkinek vannak olyan szokásai, amik nem kedveznek különösebben a békés, nyugodt életnek. Minél több rossz szokást tart meg egy ember, és gyakorolja azt, annál inkább a rabjukká válik, mígnem a végén azonosul velük, és a kritikákra már csak a vállát rángatja, hogy persze, "de én ilyen vagyok". Az emberi elmére sok minden hat: képek, szagok, hangok, érzések, érzelmek, vagy éppen ezek hiánya. Viszont van egy olyan érzés, ami kifejezetten erősen hat, és az a félelem. A félelem az, ami olyan szokásokra veszi rá az embert, amelyek teljesen idegenek tőlük. A szokásaink, akárcsak az elménk, fejleszthető. Minden olyat kizárhatunk az életünkből, amelyek visszahúznak minket, és idegenek a valódi, boldog énünktől.

 

1. Panaszkodás Ez az egyik legelterjedtebb emberi szokás. És egyben ez az egyik legárulkodóbb jele annak, hogy felelősségvállalás és konkrét cselekvés helyett másban keressük a hibát, egyszerűen a körülményeink áldozatává válunk. Te szívesen vagy a körülményeid áldozata? Megoldás: szívd fel magadat, és vedd a kezedbe a sorsod irányítását!

 


2. Pletykálkodás Egy másik szintén gyakori rossz szokás. Mit jelent a számodra a pletyka? Miért pletykálkodsz? Nem azért, hogy ezzel tereld el saját magadról a figyelmet? Megoldás: másokról való puszta feltételezések helyett objektív információkat keress. Baj esetén kibeszélés helyett mutass együttérzést.

 


3. Halogatás A fontos dolgok halogatása végül mindig intenzív szorongáshoz vezet (pl. nem veszed fel a telefont). Ha tudod, hogy meg kellene csinálni egy feladatot, de eddig még nem vágtál bele, akkor csináld meg most. Miért tologatnád magad előtt? Megoldás: Vegyél egy mély lélegzetet, és tedd, amit tenned kell!

 


4. Szüntelenül csak a munka Akár a te munkád a legfontosabb a világon, akár nem, mindenkinek szüksége van pihenésre. A hivatás az élet része, de pihenj néha, ne félj attól, hogy ha nem dolgozol, nem fogják látni, hogy létezel! Keresd meg a benned szunnyadó taoistát és adj választ erre a kérdésre: "Az életem végén azt fogom jobban sajnálni, hogy nem dolgoztam még többet, vagy azt, hogy nem töltöttem több időt a szeretteim és a barátaim körében?" Megoldás: Lazíts, iktass be heti egy pihenőnapot, amikor csak a családoddal foglalkozol.

 


5. Felesleges kiadások Azt hiszem, ehhez nem kell túl sok magyarázat. Az időnk nagy részét olyan dolgok vásárlására (vagy vásárlásra szükséges pénz előteremtésére) fordítjuk, amelyek azon kívül, hogy az önérzetünket növelik, semmi másra nem jók. Ne feledd, hogy mindenféle plusz tárgyak nélkül is teljes személyiség és egyéniség vagy, nincs szükséged felesleges kiegészítőkre. Megoldás: fogadd el, hogy nem a tárgyak tesznek azzá, aki vagy.

 


6. Azon aggódni, hogy mit gondolnak mások Talán meglepő ezt hallani, de az idő nagy részében az égvilágon senki semmit nem gondol rólad. Ezt most ne vedd rossz néven, egyszerűen csak a többiek is pont azzal vannak elfoglalva, hogy te éppen mit gondolsz róluk. “Amit szerinted mások gondolnak rólad, azt valójában te gondolod magadról." Megoldás: vonatkoztass el attól, hogy éppen mások mit is gondolnak rólad. Ez egy csomó mentális energiát megspórol.

 


7. Perfekcionizmus és önbizalomhiány A tökéletesség bűvöletében élni valójában állandó félelmet jelent. Ha maximalista vagy, akkor szinte állandóan kétségbe vagy esve, és mindent és mindenkit meg akarsz javítani. Ha mindig a hibákat keresed, majd javítasz rajtuk, aztán megint hibát keresel, amit javítani lehet, akkor romboló és szükségtelen ciklusokba kergeted magadat. Ha a hiányosságokat keresed, az elméd is a negatív dolgokkal kezd el azonosulni. Megoldás: próbálj meg a pozitív dolgokra fókuszálni: nem kell mindent tökéletessé tenni! (Nem is lehet.)

 

 

8. Rágódni a múlton, aggódni a jövőn Ó, igen, ezek a legalattomosabb szokások. A félelem nagyon szereti ezeket a szokásokat, mert így állandó terrort tarthat az elmédben. Rettegsz, hogy a jövőben megismételed a múlt hibáit. Ha a múlt és a jövő között őrlődsz, soha nem leszel a jelenben. Márpedig mindened, amid van, az csak a jelen pillanatában van. Hogy szeretnéd a jelent tölteni? Megoldás: a múlt hibáira úgy tekints, mint bölcs oktatómesterekre, amelyek alapján okos döntéseket hozhatsz a jelenben.

enlightened

Idővel az ember megérti mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet,
vagy leláncolsz egy lelket..
És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel...
és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy...
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret..
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel...
és megtanulod az utakat a mára és a mostra építeni,
mert a holnap nem garantálja a terveidet..
a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele úton...
és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is,
az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet...

Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és díszitgetni a saját lelkedet ahelyett,
hogy mástól várod hogy virágot hozzon.....
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd,
és tényleg értékes vagy, és az ember csak tanul és tanul...
és idővel megtanulod, hogy csak azért maradsz valakivel,
mert gazdag jövőt ígér előbb-utóbb visszatérsz a múltba...

Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni,
aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni...
de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül,
idővel majd nem akarod látni...

Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte,
mert másként körülvesznek a nem igazak...

Idővel megtanulod hogy a haragból kimondott szavak egy életen
át bánthatják azt, akit megsérteni akartál...
megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom", de megbocsájtani
csak a nagy lelkek tudnak...
megtanulod, hogyha megsértettél egy barátot,
valószínű soha többet nem lesz úgy, mint régen...

Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal,
de eljön az idő, hiányozni kezd a régi..

Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető...

Megtanulod, hogyha megalázol és lenézel egy teremtményt,
előbb-utóbb sokszorosan visszakapod...
megtanulod, hogyha sietteted, kikényszeríted a dolgokat,
nem válnak a reméltté...
és megtanulod, hogy a MA a jó, pont ez a perc, nem a holnap...

és megtanulod, hogyha jól is érzed magad azokkal,
akik körül vesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek...

Idővel megtanulod, hogyha megbocsájtással próbálkozol,
vagy bocsánat kéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz,
ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni, egy sír fölött haszontalan.

MEGTANULOD EZT MIND, DE CSAK IDŐVEL...

enlightened

Márai Sándor: Az emberi jellemről

A legérdekesebb tünemény, mellyel az emberi életben találkozhatunk, az emberi jellem.
Semmi nem olyan érdekes, meglepő, kiszámíthatatlan, mint a folyamat, melynek során
egy ember elárulja jellembeli sajátságait. Bármit mutat is a világ: tájakat és természeti
csodákat, a földi flóra és fauna beláthatatlan változatait, semmi nem olyan sajátos, mint
egy-egy ember jelleme. Mikor érdeklődésünk eljut a világ dolgainak szemlélése közben
az emberi jellem ismeretéhez, egyszerre úgy érezzük, ez volt igazi feladatunk az életben.
Minden más, amit megismertünk, csak ismereteinket gazdagította. De lelkünk csak a
jellemek ismeretétől lesz gazdagabb. Mert ez a legközvetlenebb emberi tapasztalás, igen,
a jellem maga az ember.

S mert a jellem maga az ember, hasztalan iparkodunk eltitkolni azt: jellemét éppen olyan
kevéssé rejtegetheti az ember, mint ahogy testi lényét nem tudja elrejteni semmiféle
ködsapka. Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat, de egy pillanatban
lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy
cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a
találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk
lehet.

enlightened

Az ember mindig számon kér, pedig minden döntés,
az ő, a saját kezében van. Mindig mindenre csak a
lehetőséget kapja, amivel, ha akar él, de nem
muszáj élni vele, Az élet is csak lehetőség, amit
az ember saját akaratából fogad el.
A szülei, az Isten, csak megkínálják az élettel,
Csak kóstolót adnak, lehet nem kérni belőle,
az ember csak a lehetőséget kapja az életre,
az élet élése szabadon választott, és mi,
mindannyian, akik szidjuk, akik átkozzuk,
önként választjuk. Eldobhatnánk, talán
helyette másikat is kapnánk, de ragaszkodunk
ehhez a szidott, de mégiscsak szeretett élethez.
Annyira szeretjük, hogy érte mindent vállalunk,
fájdalmat, szenvedést, csupán csak annyiért,
hogy néha, egy pillanatra ki-kisüt a mi Napunk.
A szerelmet is mi választjuk, a szerelmet se tudja
senki reánk erőltetni, valahol, a lelkünk mélyén
úgy döntünk, szeretünk, de nem muszáj, mi
akarjuk, ezért senkit nem hibáztathatunk, ha
nem olyan, milyennek elképzeltük.
Mert a szeretet is egy lehetőség, mint az élet,
mi döntünk, elpusztítjuk, vagy éljük, de mi
mégis választjuk, sok-sok fájdalmat elviselünk,
egy-két gyönyörű pillanatáért.

enlightened

Van egy mondat, amely szinte teljesen igaz, s így hangzik:
Egy bizonyos kor fölött az ember már maga felelős az arcáért.
A "szinte" szócskát azért tettem hozzá, mert azért a géneknek
ebben is nagy szerepük van, de az biztos, hogy ha rápillantunk
egy arcra, máris ér bennünket valamiféle benyomás, lehet az az
arc sima, kifejezéstelen, vagy keserű, széles barázdákkal szabdalt,
netán derűs, kiegyensúlyozott. Igen, de ezek még csak a külsőségek.
S mi a helyzet a lelkünkkel? Egy bizonyos kor után - sok-sok tapasztalat,
átélt élmény hatására - még sokkal inkább a lelkünkért vagyunk felelősek.
Rajtunk múlik, hogy engedjük-e elhatalmasodni rajta a fájdalmat, el tudja-e
szívni erőnket az átélt szenvedés, vagy igenis, mégis kikaparjuk magunknak
a remény egy apró szikráját akkor is, ha már egyre sötétebbé válik körülöttünk
a lét. Ördögi kör ez: ha elhagyjuk magunkat, ha összeomlunk végleg, azzal a
körülöttünk élőktől is elveszünk valamit, hiszen őrájuk is hat az, ami bennünk
zajlik. Többé-kevésbé, így vagy úgy, de nemcsak arcunkért, s lelkünkért,
de másokért is felelősek vagyunk.

enlightened

Vajda János: Napirend

A nap legszebb része bizonnyal a reggel,
Régi mondás, hogy ki korán kel, kincset lel.
De hogy ember ezt a szabályt követhesse,
Szükséges, hogy jókor feküdjék le este.

Éjfél előtt egy-egy jó órai álom
Bizony majd annyi, mint éjfél után három.
Hogy pedig alvásból mennyi elegendő,
Az életkor szerint különböztetendő.

Legtöbbre van szükség az élet két végén,
A csecsemő-korban, meg ha az ember vén.
Mikor "még" nincsen, vagy "már" fogy az ereje,
Rászorul, hogy hosszú álommal nevelje.

A természet ezt is maga megmutatja,
Legkevesebbet alszik a déli nyár napja.
Télen, mikor fénye, ereje halványul,
Alig bír megválni a nagy éjszakától.

Azt tartotta már a hajdani bölcs Róma,
Aludni hét órát elegendő volna.
Nyolc óra hosszáig hevernek a restek,
Kilenc óra való csak tunya nemesnek.

Délelőtti idő minden perce drága,
Testi - de kiváltképp észbeli munkára.
Az ember ilyenkor leginkább alkalmas,
Mikor még el nem kezd munkálkodni a has.

Nem jó kora reggel mindjárt sokat enni,
De az is árt, ha nincs a gyomorban semmi.
Egyél, ha éhes vagy, de sohase sokat,
Találd el mindenben a bölcs középutat.

Ebéd után magad ne szoktasd álomra,
E szokás rabságát hagyd a késő korra.
Könnyedebb mozgásban telhet egy fél óra,
Azután indulhatsz erősebb dologra.

A vacsora legyen könnyebb, mint az ebéd,
És a lefekvésnél pár órával elébb.
A szegény embernek nem való tivornya,
Jó munkára való erejét megrontja.

enlightened

,,Sose foglalkozz mások életével. Minek teszed? Hisz ott a saját életed.
Éld azt. Ha már mások életével foglalkozol, ha már mások múltjában
vájkálsz, akkor csak menekülsz önmagad elől. Futsz a saját lényed, a
saját jelened elöl. Természetesen az egod megpróbálja elhitetni veled,
hogy csak azért foglalkozol mások életével, hogy tanulj a hibáikból. De
ez csak egy kényelmes önbecsapás: nem tudsz más hibájából tanulni, mert
csak az a tiéd, amit megélsz, megtapasztalsz. Ha más ,,hibájából" okulva
te nem teszel meg valamit, akkor csak kihagyod a tapasztalás csodáját -
pedig csak az az ember értékeli s becsüli igazán a tüzet, aki már
megégette magát...
Úgyhogy ne foglalkozz mások életével. Csak arra fogod használni, hogy
megítéld az embert, s a nagy véleményformálás közben nem fogod
meghallani azt, amit mond, pedig egy gyilkos szájából megszülető
szavak is adhatnak csodát neked. S ne is tömd tele a fejed híres emberek
önéletrajzaiban szereplő adatokkal, mert hát könnyen lehet, hogy egyetlen
szó sem igaz az egészből. Egyetlen valaki viszont biztosan valódi: Te."

/ A. J. Christian /

enlightened

Brian Weiss

Szeresd önmagadat. Ne törődj a többiek véleményével.
Ha valóban el kell hárítanod valamilyen kötelezettséget,
ha vissza kell utasítanod valamilyen ajánlatot, mondd
meg nyíltan. Ha nem így jársz el, előbb-utóbb harag
ébred benned. Utálni fogod azt a tennivalót, és utálni
fogod azt is, aki a nyakadba lőcsölte. Jobb nemet
mondani, ha szükséges, és igent, ha lehetséges.
Ha az ember nem képes rá, hogy kellemetlen
kötelezettségeket visszautasítson, annak gyakran
fizikai betegség a következménye - hiszen ez
,,elfogadható" módja annak, hogy nemet mondjunk.
Akkor az embernek nincs más választása, mert a
szervezete mond nemet helyette.
Sokkal egészségesebb, ha az ember nyíltan képviseli
saját érdekeit. Ennek az elvnek humoros
megfogalmazását olvastam egyszer egy pólón: Stressz
az, amikor az eszed nemet mond, de a szád igent.

enlightened

"Sose higgy el semmit addig, amíg meg nem tapasztalod .
Sose formálj előítéleteket, még akkor se, ha az egész világ
azt állítja, hogy valami úgy van, hacsak nem találkoztál vele
te magad is.

A nagy indiai misztikus, Kabír azt mondja: "Sose higgy a
fülednek - csak a szemednek higgy. Minden, amit hallottál,
hamis. Minden, amit láttál, igaz."

Erre a mondásra mindig emlékeznünk kell, és mindenhová
magunkkal kell vinnünk, mert emberek vagyunk, és
hajlamosak vagyunk téveszméket hangoztatni.
Része vagyunk ennek az egész őrült világnak, és az az
őrület ott rejtőzik minden emberben. Ne engedd, hogy a
hatalmába kerítsen. Szüntelenül emlékezned kell.
Nehéz feladat, mert az előítéletek nagyon kényelmesek
és könnyűek; nem kell fizetned értük.
Az igazság költséges, drága; sokat kell fizetnünk érte.
Valójában, csak ha az egész életedet kockára teszed;
akkor érsz el hozzá. De egyedül az igazság szabadít fel.

Ezért, ha más emberekre és az elméjük működésére
tekintesz, mindig emlékezz arra, hogy ugyanolyan elme
rejtőzik benned is. Vagyis sose hallgass rá. Rá fog beszélni;
vitázni fog, megpróbál meggyőzni. Egyszerűen mondd azt:
"Majd meglátom magam. Még élek. Szembenézek bármivel,
amivel csak kell."

yes

Neil Gaiman

Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban: egyedül. Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül. Fáj az egyedül is együtt. Záródsz és záródsz, szorongásod a pajzsod, fegyvered. S ha szemed csukva, füled mellett megy el a dal is. Nem látsz színeket, nem érzel ízeket. Ott állsz magaddal szemben, és nem tudod, ki néz a tükörben. Ha elmentél már a legmélyebb mélységbe, rá kell jönnöd, hogy hit nélkül nem térhetsz vissza. Visszatalálhatsz magadhoz, önmagadon keresztül, de egy másik útvonalon, mint addig. Utólag hálás lehetsz veszteségeidért, hogy eljuttattak egy kevésbé szemfényvesztő valósághoz, azaz "a valósághoz". Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is.


Az emberek könnyen törnek, ahogy a szívek és az álmok is.
 

heart

Vass Albert

MÉG A MOHA IS VIRÁGZIK

Ne hidd, hogy csak az orchidea virág. Meg a rózsa, meg a szegfű. Még a mohának is van virága.
Pedig a moha sohasem lát napot. Sűrű erdők nyirkos homályában él, földhöz ragadtan, nyomorultul. Ő a legnyomorultabb a növények között.
Mégis eljön évente az idő, amikor kivirágzik. Kivirágzik, örömet ünnepel. Akár a rózsa, az orchidea, vagy a szegfű. Semmivel sem kisebb az öröme, mint az orchideának, vagy a szegfűnek.
Sőt, ne feledd, egy nagy előnye is van: senki emberfia nem tépi le különlegessége miatt a moha virágját.
Fogadd meg a tanácsomat és gondolj sokat, nagyon sokat a mohavirágra.

Wass Albert

Te és a világ - Vágy és öröm

Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen. 
A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az okos és jó kertész. Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek. 
Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van. 
Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt... 
 

mail

Hamvas Béla

A láthatatlan történet

"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másoknak is ad belőle.
Mert amikor bennünket elküldtek- az útra bocsátó hatalom, így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit- segíts, adj enni,
adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
AZ egész világ tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig.
Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked ha magadnak tartod.
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit -
felelős vagy minden emberért aki veled él,
el kell számolnod minden fillérrel amit magadra költesz
minden örömmel amit magadba zártál,
és minden boldog pillanattal amit magadnak tartottál meg.
Most eredj és élj, mert a világ a tiéd."  

mail

 

12 örök érvényű Életbölcsesség

1. A nap mindig fölkel - soha nem késő újrakezdeni!
2. A gyerekeknek nagyszerű válasza van mindenre - engedd, hogy ők legyenek a tanítóid!
3. A logika nem oldja meg a szív gondjait.
4. A boldogság csakis benned lakozik.
5. A szíved minden egyes töréssel erősödik.
6. Tedd meg most, mielőtt túl késő lesz, egyszerűen, csak mert túl késő lesz!!
7. Ha úgy érzed, sürgetnek, nem kell azonnal döntést hoznod. Gondold át, és akkor lépj, mikor valóban úgy érzed, hogy tényleg itt az ideje.
8. Bízz magadban.
9. Ha másokat bírálsz, az mindig többet mond rólad, mint róluk. A könyörület a békés élet titka.
10. A szeretet erősebb, mint a félelem. Mindig válaszd a szeretetet.
11. Ha úgy döntesz, hogy boldog leszel, másoknak is könnyebb lesz boldognak lenni.
12. A hála az élet mozgatórugója.

mail

Mikor

Mikor összecsapnak 
Fejed fölött a hullámok,
Mikor az élet értelmét keresed,
De nem találod.
Mikor tudod jól, nincs többé folytatás,
Mikor minden ember megtapos, megaláz.

Akkor indulj útra, 
Ne nézz többé vissza,
Nincs szüksége rád senkinek, 
Bár a szíved tiszta.
Jót akartál mindig, rosszul sült el néha,
Megtört ember lettél, önmagad árnyéka.

Elhagyott a család, 
Egyedül vagy nagyon,
Magányosan halsz meg, 
Egy borús hajnalon.

Na de nem baj, legyen!
Ennyi volt az élet.
Magához vesz, sirat,
Gyászol a természet.

Ne is gyászoljon más,
Hiszen senkim sincsen,
Csak a jó anyaföld,
És a nagy Úristen.

Ök vigyáznak reám, 
Ezután örökre,
Hulljanak a rögök, 
Síromra zörögve.

Én már úgysem érzem,
Messze jár a lelkem,
Amit betakarnak, 
Ez csupán a testem.

Értéktelen dolog, 
Nincs már benne élet.
Ami értékes volt,
Az maga a lélek.

* Imre *

mail

 

Megosztás Megosztás a Facebook-on