Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


** Idézetek-Versek / Álom és képzelet

 

Boldog névnapot !
 
mail

Ha a lélek fázik


  Fázott már a lelked,
úgy istenigazából?
Mikor hiába a meleg
vacogsz parazsától...

Jegesnek érzed,
megfagynak a könnyek,
dermedt páncélként
szorítják a szíved.

Hiába fűt, duruzsol,
szobádban a kályha,
sóhajtva dideregsz,
csöndes magányába.

Nehéz feldolgozni
a rád törő érzést,
kellene valami, ami
gyógyítja a remegést.

Nem létezik orvosság ,
nincsen rá ilyen szer.
Együtt érző szeretet,
ölelés az ellenszer.

Egy biztató mosoly,
egy megértő mondat,
egyetlen kézfogás is
enyhülést hozhat...

Alkony /Ilona Zagyi Gáborné/

 
mail
 
Ábránd...

Égig érő csillagos remények 
Fényesítik e sötét földi létet, 
Adnak-e gyógyírt fájó szívünknek? 
Álmokat álmatlan éjeinknek? 

Örömteljes, boldog jövőt várunk, 
Közben dermedten üres az ágyunk, 
Könnyekbe fojtott minden vágyunk 
Perzseli fel magányos nászunk - 

Sivár, nyomorult jelenünket, 
Egész elrontott életünket, 
Minden elsírt bánatunkat, 
El nem múló csókjainkat 

Egyetlen sóhajnyi rebbenő fény 
Aranyozza be: az állandó remény, 
A tiszta, éltető, igaz érzelem, 
Az elpusztíthatatlan, örök szerelem!

Simon Ágnes
 
 
mail
 
Holdrabló

Hozzád simul az est, mint igaz szerető,
tested körbefonja. Zöld-pázsitheverő,
ma esti vánkosod, nem térsz nyugovóra
míg csillag nem jelez, hogy eljött az óra.

Vágyakozhatsz csendben, tücsökhangú térben,
figyelve hangokra, lüktetést a vérben,
ahol tested tüzét ezer ördög szítja,
hol a józanságot, érzés letaszítja.

Mezítelen testtel tóban fürdik a Hold,
Nézd csak, ringatózik - sejted csak, milyen volt...
Elkápráztat bája, víz fodrába bújva,
amikor veled volt... s te újra meg újra

elképzeled, ahogy ajkát megérinted,
míg égbolt kincseit lába elé hinted.
Látod, elvakítja ezernyi fényelem,
megremeg, mint holdfény ezen az éjjelen.

Hozzád simul az est, és oltárhoz vezet,
karjaiban lenni minden perc élvezet...
és eljön az idő, az álom elrabol,
eltűnik a Hold is, felhők közt valahol.

Ligeti Éva
 
 
mail
 

Az álmok birodalma....


  Az álmok birodalma:... csalóka hely,
tele van érzelemmel.
Szerelmet keresel? Megtalálod!
Itt minden megvalósul, amit csak álmodsz.
Biztos, hogy ezt akarod?
Ha felébredsz, megbánhatod!
Mégis hív, oly messze hív az álmok birodalma,
ellenállni nem is akarsz, belépsz,
de nem csak egy pillanatra...
Mesék, szerelmek, képzelt csókok,
de még mindig csak álmodsz.
Ne ébredj fel soha, belehalnál,
a valóság oly messze Tőled már.
És ha álmaid mégis megvalósulnak,
a szerelem rád talál, hagyd!
Mindig magával ragad, hunyd be szemed
Látod, megint álmodsz,
ezen a helyen mást nem is tudsz,
Nem számít, hogy nem alszol,
ébren álmodni ugyanolyan jó,
az ember örök álmodozó:

Gondolj el magadnak egy társat,
kivel a rosszat jónak látod,
kivel teljesül minden álmod,
akivel a holnapot bátran várod.
Menj el vele egy másik világba,
s ne gondolj többé a hibákra.
Élj úgy, mint az álmaidban,
s higgy a vágyaidban..
Légy önmagad s szeresd őt,
mert ő jelenti számodra a jövőt,
Ne akard feledni bárhogy is fáj,
ne tégy még semmit csak várj.
Várj míg meglátja benned kit keresett,
s rájön mindig is téged szeretett,
Várj míg eljő az idő, ne félj, sohasem késő.
Ne hagyd, hogy fájjon mi máskor szép.
Lebegjen előtted egy kép,
az álmod, vágyad, a szerelmed,
s mire oly rég vársz, benne megleled,
talán nem benne, hanem egy másik társban.
Érezd a szerelmet, a boldogságot,
s éltesd az álomvilágod,
Mert az álmok szebbé teszik életed,
és erősítik szerelmed.
Légy az, ki a saját világodban,
számíts rá bátran, ha baj van,
szeress szívből, tisztán,
s megismered a boldogságot igazán.

 
 
mail
 
 

Csendes álom
 

  Ligeti Éva

Csendesen cseppen éjbe az álom
Elnyeli csöndben, s fut ezer szálon
Körkörös körbe, fonja a vágyat
Gyűrött gyönyör nyomja az ágyat

Terhétől távol, könnyű a teste
Szakadt ruháját letette este
Szabadon szárnyal, súlytalanságban
Káprázik szeme az éjszakában

Álomvilágban varázsos minden
Időben, térben, határ már nincsen
Pillanat, óra, napok, vagy évek
Felvillannak, majd oszlanak képek

Rejtélyes árnyak libbennek tova
Csillaggá válik lépteik nyoma
Követve útjuk mélyül az álom
Csendesen csillan színe a szálon

mail
 
"Az ember sosem szűnik meg álmodni...
Előfordul, hogy álmaink viharosak és vágyaink beteljesületlenek,
de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk...
Az egyetlen módja, hogy megmentsük az álmainkat, ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz..."

Paulo Coelho
 
mail
 
Ha az álmok nem válnak valóra
 
Ha az álmok nem válnak valóra,
Ha úgy érzed érzéki csalóka,
Akkor is büszkén emeld fejedet
Az Ég felé, mert mindent nem lehet
Megkapnod, amit szeretnél nagyon,
Erős Hittel lépj túl az álmokon.

Manna sem hull mindig az öledbe,
Saját sorsodat vedd a kezedbe,
Mert az Isten is csak akkor segít
Megvalósítani az álmait
Bárkinek ki maga is tesz érte,
Nem csak várja, kezét ölbe téve.

Ha az álmok nem válnak valóra,
Ne legyen majd más az okozója
Mindenáron. Az önbecsülésed
Sokat segíthet, ha majd eléred
Mindazokat, amikről álmodtál,
Lehunyt szemeiddel ábrándoztál.

Ha nem kapsz meg mindent az élettől,
Ne akard kérni soha Istentől
Csak ha már mindent megtettél érte,
Akkor járulj csak az Úr elébe!

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
 
mail
 
Jules Supervielle:
 
Közel álmodlak-e ...

Közel álmodlak-e vagy távol: egy nekem,
mindig határozott vagy és cáfolhatatlan,
szemem láttára lesz belőled zene, dallam
s már lát a fülem is, épp úgy, mint a szemem.

Úgy élsz bennem, akár ha itt állnál előttem,
szíved oly dallamos, oly nyílt; és néhanap
hallom, amint dobogsz halántékom alatt,
mikor mélyeimen átsurransz eltűnőben.

(Képes Géza)
 
mail
 
Alföldy Géza

Ne keltsétek fel az álmodókat,
amíg álmodnak, addig boldogok.
Foltozott gúnyájuk királyi palást,
aranykalászt ringat meg-sincs földjük.

Fölgyűlt könnyük gyémánttá válik.
Az égig szikrázik a földöntúli fény,
s az arany nagyot játszik a kék ég ívén.

Robotos testünk a szépség szobra,
ellopott lelkünk a jóság csokra.
Füsttől mart hangjuk orgonabúgás,
s márvány palotájukban a rabszolgatartó
rongyos koldusként száraz kenyérért kopog -

Ne keltsétek fel az álmodókat -
amíg álmodnak, addig boldogok!
 
mail
 
Somlyó Zoltán

Az álmaimból és reményeimből
színes, süppedő szőnyeget fonok.
És éjjel-nappal fonok egyre-egyre,
a munka édes, sürgető, konok.

Belefonom a jelen bús magányát
ciprus-színével is kegyetlenül.
Amely fölött az őszi alkonyatban
lágy tétován fehér galamb repül.

Ha elkészül a ritka mívű szőnyeg,
nagy boldogan terítem majd eléd:
menj végig rajta s érezd meg a lelkem
különös, vágyó, rezgő ütemét.
 
mail
 
Farkas Éva

Messze jársz, csak az álmok érnek el,
találgatom, valóban létezel?
Vagy csak magamban teremtettelek,
szabadon hagyva képzeletemet...

Rajzoltam neked szemet, alakot,
s arcodra mosolyt, amely rám ragyog.
Lelked kiszíneztem csodaszépen,
akartam, az enyém légy egészen.

Velem oszd meg minden gondod, bajod,
érezd mindig, hogy melletted vagyok.
Fogd meg kezem, hogy már ne féljek,
tárd ki ajtód, hogy hozzád betérjek.

Leülhessek temelléd egy székre,
s azt kívánjam, sosem legyen vége.
Legyen rá néha-néha alkalom,
hogy eljátszd nekem a kedves dalom.

S ha mégis könnyes lesz a két szemem,
töröld le azt, s maradj kicsit velem.
Messze jársz, tán soha nem érlek el,
itt ez a kép, tudom, hogy létezel.
 
mail
 
Vendéged voltam
 
Vendéged voltam tegnap éjjel.
Úgy fogadtál, mint aki hazatért.
Amint beléptem az esti széllel
hajam borzas volt, a szívem remélt

Karodba zártál, s hajamba fúrtad
arcod, úgy suttogtad: ,,Isten hozott!"
Én boldogan feledtem a múltat,
amikor rám senki nem áhított.

Kabátom letéve kék ruhámban
csinosnak, nőnek éreztem magam.
Kecses cipőmben szép volt a lábam,
s éreztem: tekinteted végig suhan,

pásztázza arcom, alakom, s bokám
és kedvtelve, jólesőn nézeget.
Úgy tűnt, nem csak te vagy a csodám,
de én is egy csoda vagyok neked.

Magadhoz vontál, és oly gyöngéden
kezdtél el ruhámból kibontani,
hogy a ránk boruló téli éjben
csak sóhajod lehetett hallani

Kibukkant a vállam, s te csókoltad
máris, öleltél, ahogyan senki még,
derekamat szorosan karoltad,
míg fölénk borult a csillagos ég.

Öleltél tüzesen, szenvedéllyel,
amíg vágyón boldoggá tettelek.
Megtöltötted az éjt új mesékkel,
s én őszinte szívvel szerettelek.

Vendéged voltam tegnap éjjel,
s úgy fogadtál, mint aki hazatért.
Soha semmi mással ez nem ér fel.
Bármit odaadnék az álomért!
 
 
mail
 
Nyomot hagyott...

Csak álom volt... de itt hagyott
egy ébredésbe égett képet.
Árnya fölém magasodott,
mint egy baljós istenítélet.
Rét, mező-mocsárvidékek.

Tisztán érzem, hogy féltek
valamit... könyörgök, kérek...

Makacs vízió, felhőörvény.
A leszálló köd homályosít
éleket, s nincs kiút, ösvény.
Erdőt és földet iszap borít,
nincs menedék... elszomorít.

Tisztán érzem azt, hogy féltek
valamit... könyörgök, kérek...

Mentenék az iszonyatból
valami kedveset... enyémet.
Kímélném a borzalmaktól.
Talán odafönt, ha szétnézhet...
repüljön, keressen fészket.

Tisztán érzem azt, hogy féltek
valamit... könyörgök, kérek...

Szárnyalása belőlem rész.
Látom hogy elszakad, nem bánom.
Kíséri e szívdobbanás...
majd lassan szétfoszlik az álom...
Fény játszik a szempillámon...

...de most is érzem, hogy féltek.
Jelent, jövőt... élő képet.

Alkony/Zagyi G.Ilona 
 
mail
 
Kalina 
Álmodj velem 

Álmodni hívlak most: gyere, jöjj velem;
csak hunyd le két szemed, és fogd meg két kezem.
Rugaszkodj el bátran – lelked könnyű pihe,
s vágyad elég erős, hogy bárhová elvigye.

Múlt emlékeihez… Nem kell már, hogy fájjon;
vagy jövő reményihez, hol kétség sose bántson.
Nincsen mitől félned: álom ez, csak álom:
minden, mi körülvesz, szépségből szőtt bársony.

Álmodni hívlak, mert én is álmodom;
szállok képzeletből kovácsolt szárnyakon,
míg az otthonérzés fel nem támad bennem,
vidáman harsogva: ilyennek kell lennem!

Álom ez, csak álom… A tied, az enyém;
ölelő karjait hívón tárja felém,
míg káprázat fényében tündökölve ragyog.
Gyere, álmodj velem… Mert a tiéd vagyok.

 

mail

Leéb Ferenc

Az álmok kapujában


Feküdj le szépen.
Ma nincs már több dolgod.
Ruhád a széken.
Tedd el a gondot.


A gond úgyis megmarad,
de most ez a pillanat,
vigyen át az álom kapuján.
Vigyen át az álom kapuján.


Ma megtettél mindent,
amit csak kellett.
Szívedből adtál
sok jót és szépet.


Ami ma megmarad,
holnap majd megtalál.
De most lépj át az álom kapuján.
Most lépj át az álom kapuján.


Amit most érzel, nem adnád semmiért:
Hogy lelkével a lelkedig elért.
Ahogy néz rád, ahogy mosolyog,
tudod Ő már minden holnapod,
és veled lesz majd minden éjszakán.


Nézd szép szemét, hogy ragyog.
Már szült neked egy csillagot,
s átölel majd, úgy megy veled át,
mikor átléped az álom kapuját.


Feküdj le szépen.
Ma nincs már több dolgod.
Szép hitvesednek
adj még egy csókot.


Öleld át szelíden,
súgd neki csendesen,
hogy nyitod már az álom kapuját.


Öleld át szelíden,
súgd neki csendesen,
hogy nyitod már a holnap kapuját.


Indulnod kell, öleljen át.

mail

Szabó Magda

Terítsd arcomra álmodat

Ó álmodó, micsoda álmokat
szoríthatsz fáradt szemhéjad alatt,
míg a nappalok szörnyű szőttesét
meg nem nyugvó agyad úgy fejti szét,
hogy mégis, újra, szebben összeáll,
rívó élet és mosolygó halál
a képen összebékél, elpihen,
s magára lel a sértett értelem.


A múltra hág az új fényben derengő
puhaszájú és érzékeny jövendő,
s nyomában ott léptet félénk lovon
a rózsástalpú, szelíd hajadon,
a hajnali reménység, szép húga;
az ég meggyűrődik, alázuhan,
a szél csücskeit összehúzza,
meg is köti, botjára szúrja,
elindul vele vándorútra,
s a föld ott marad egymaga,
se teteje, sem ablaka,
s akkor kinyitja viola
szemét a bársony szerelem,
s ott lebeg súlyos mosolya
a föld felett, mint kupola.


Ó, álmodó, nincs hit szivemben,
nincs isten, aki óvna engem,
anyámnál is öregebb lettem,
s a halál egyre közelebb, -
terítsd arcomra álmodat majd,
mint egy szemfödelet!

 

smiley

 

surprise

Eska Rita

Álmomban, egyszer...

Egyszer éjjel messze jártam,
egy "ki tudja, hol" helyen,
lebegtem a semmi űrben
ringatózva, csendesen.

Beszélgettem szavak nélkül,
hogy kivel, azt nem tudom;
élt, zenélt velünk az éter,
boldog voltam ott nagyon.

Kapaszkodtam... úgy maradnék,
húzott vissza egy erő,
a párnára sírva hulltam,
eltűnt minden, mind, ki Ő.

A varázsból tört varázs lett,
emléke még bennem él,
isten tudja, hogy mi volt ez,
mégsem adnám semmiér`.

smiley

Mazál Ferenc

Szépet álmodom

Álmodom! Szépet. S nem könnyezem!
Nem szenved, némán nem sír a szívem.
Rosszalkodjál! Kis virgonc gyermekem.
Kicsi szívem! Fénybe borítottad életem.

Kérlek, rajzolj! Otthont. Kutyát. Házat.
Felejtsd el ma a fehér kórházi ágyat!
Mondjak mesét? Kalandosat, színeset?
Történetet! Kedveset, vicceset, édeset!

Játsszunk! Ki nevet a végén? Párnacsatát.
Festünk. Színező könyvet. Életet. Csodát!
Barátságot, a hitet, kitartást és alázatot.
Mondd! S lehozom! A csillagot, a Napot!

Álmodom! Egészséget! Életet! Oly szépet.
Felhőtlen, üde, derűs, vidám eget, kéket!
Együtt a család! Kéz a kézre újra rátalált.
Megpróbáltatás volt! Ám szeretetre vált.

Álmodom. Virágzó tavaszt. Életet. Szépet.
Vidám nyári ízeket. Őszi, varázsos színeket.
Havas téli tájat. A szánkót! Víg embereket.
Otthont. Társat. Játszadozó kis gyermeket.

Térdelő anyát. Kálváriát! Három keresztet.
Töredezett kősziklát. Feltámadást. Érveket.
Múló könnyeket. Megbocsátást! Szíveket.
Angyalt! Vezérlő csillagot! Hű szeretetet.

Álmodom! Szépet. S nem könnyezem!
Rosszalkodjál! Kis virgonc gyermekem.
Kicsi szívem! Fénybe borítottad életem.
Látod! Nem sír! Nem szenved a szívem.

Álmodtam. Szépet. Áldott, nyugodt életet.
Elbűvölő, mindennapi, természetes színeket.
Lelket óvó, egészséges, dédelgető fényeket.
Várt, ölelő karokat, gyermeket, a szeretetet.

/ Minden szülőnek és gyermekeinknek /

smiley

Mihály Martina (Tina)

Álom

Boldog az álmom, mert rólad szól,
Itt most nem számít magasság, súly vagy kor.
Csak az idő, mit veled töltök itt,
Kár, hogy ez az álom ilyen rövid.

Veled lenni egy édes pillanat az egész,
Mesebeli álom, gyönyörű mesék.
Te leszel a hercegem, míg világ a világ,
Én a királynő, te pedig a király.

Meseországban végre az enyém vagy
Örökkön-örökké teljes boldogságban.
Csodaszép helyeken csak te meg én,
És egy nagyon jó, hirtelen jött érzés.

Rózsaszín minden, a felhő, a nap, az ég,
Ez a pillanat mézédes szenvedély.
Szerelmem, szeretsz valóságban is?
Vagy csak képzeletem meséin?

Ha ébren vagyok minden más,
Nem vagy ott, te gyönyörű szívkirály.
Én szívem királya,
Életem egyetlen boldogsága.

Az álmodozás megy tovább,
Hisz ébren is rólad álmodom már.
Csak kár, hogy ez nem a valóság,
Így csak szívem romokban áll.

Egyszer talán rádöbbensz, hogy kellek neked,
És az már nem álom lesz, hanem igazi mese.
Valóra válna minden álmom,
És kiderülne: szívedet kívánom!

smiley

Fa Pál

Álmodom

Minden nap álmodom. Ugyanazt.
Bár a táj szép fehér, nem havas.
Sorban állunk. Mint a gyors gondolat,
ott lehetek bárhol, támpontokat
nem találok, miért épp ott állok.

Madárdal szól némán, hangtalan.
Csendben állok, ülve. Szagtalan
illatot hoz a szél. A nyugtalan
lelkem nem tudhat sok ritmustalan
szívhanggal dobbanni ... Haldoklanak!

Szétnézek. A táj előszoba,
ahol elosztják szülőszoba
módjára, hogy ki-ki mikor, hova
juthat. Kinek nincs itt varázslova,
az a mennybe nem juthat fel soha.

Mint Bádogember, ki hontalan,
keresi a múltját `untalan.
Tett-e sok jót, boldogat? Nyugtalan
álom. Csak némán állnak. Sorstalan
sorsuk most eldől itt egy perc alatt.

Én is köztük állok. Már várok
ítéletet. Szép szó, tán átok?
A csend játszik lelkem húrján táncot!
- Ő jó volt. Te oda! Csapodárok
a tűzben tisztulnak! - ... Szabotálok.

Mondhatnak rám jót vagy rosszakat!
Bántani nem akartam, soha.
Tettem - mint más - az apró dolgomat.
Nos, hát ítéld meg lelkem, sorsomat!
Mennybe jutok? Pokolba? Mondd, hova?!

/ Egyszer mindenki sorba áll! /

smiley

Bukovsky Dorottya

Álmok és vágyak

Engedd szabadjára álmaidat
a vágyak tengerén,
s mint a csónak,
úgy fújja majd őket a szél.

Dobálja majd hullám,
veri majd csípős szél,
de a csónak egyszer partot ér,
s álmod beteljesülé.

Most én is álmokat bocsájtok tengerre,
de vihar kerekedé,
és csónakomat dobálja víz,
de elsüllyeszteni nem sikerülé.

Közel már a cél,
a csónak mindjárt partot ér,
ám jön egy forgószél,
és csónakom halad,
de rossz irány felé.

Ilyen tud lenni egy álom,
összevissza jár,
az emberre nem hallgat,
beteljesülése homály.

Egy esélyünk csakis az,
hogy a kormányt megfogjuk,
és vasmarokkal irányítsuk
lassan a part felé.

S majd a célba ért csónak,
mint egy ajándék,
örömet hoz,
mert vágyad teljesülé.

smiley

Visszatérő álom

Vörös István


Sejtelmes, furcsa érzés,
ma éjjel visszatért egy álom,
fényét még őrzöm arcomon.

Rég elmúlt időkbe vitt át,
egészen más világról szólt;
talán csak egy lepke álma volt.
Sejtelmes álom, te mindig visszatérsz,
mondd, mit jelent e kép,
és miért hullik szét, ami szép!?

Szikrázó napsütésben,
felhő sem volt az égen, elszállt;
ismerős gyermekarcot látsz.

Önfeledt bújócskáztunk,
és mindig megtaláltuk egymást;
távolról égi zene szállt.

Sejtelmes álom, te mindig visszatérsz,
mondd, mit jelent e kép,
és miért hullik szét, ami szép!?

Sejtelmes, furcsa érzés,
ma újra visszatért az álom,
fényét még őrzöm arcomon.
Rég elmúlt időkbe vitt át,
egészen más világról szólt;
talán csak egy lepke álma volt.

Sejtelmes álom, te mindig visszatérsz,
mondd, mit jelent e kép,
mondd, láthatlak-e még,
ugye újra visszatérsz,
és érezhetlek még,
ugye sohasem törhet szét, ami szép!?

smiley

Álmok

Ha robotban kimerülve
Párnámra hajtom bús fejem,
Lelkemre mintha galamb ülne,
Te édes képed megjelen.

A fényes álmok a tiéid
Azokat mind neked adom
Álmodja bár a lelkem végig
Selyempárnán vagy kőpadon.

És álmodom selyemhajaddal,
Karod szelíden átölel...
De virrad. Újra itt a hajnal.
Varázsos kép, búcsúzni kell!

Elűzlek, mint a nap az égről
A fényes hajnalcsillagot
Habár a fájdalom terhétől
Napestig összeroskadok

Sebők Árpád

smiley

Ha most elalszol,


Ha most elalszol, repülj egy világba
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.

Suhanj úgy mint még soha, repülj
boldogan, s mindennek örülj,
mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.

Az ezüstös fénybe öltözött fák
boldogan intenek, s ki éjszaka lát
mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják röptödet, s már érzed

a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen vele

smiley

Az álmaidra vigyázz!
S őrizd meg friss tej
ízét a gyermekkornak
Mikor csaholó felhőket
hajszoltál, s köszöntél
minden bokornak

Őrizd meg szemedben
az ártatlan kéket,
Az első lépések
botladozását,
S hagyd, hogy kísérjen,
rózsaszín nevetésed.

Őrizd meg az először
feszülő szavakat a szádnak,
Mellyel testvére lettél a világnak.
Az első sírásoddal megkarcolt
csendet, mellyel az örök
bűnöket magadra vetted.

Őrizd meg szavak ifjúkori
lendületét, a nemlét
társtalanságát váltsd fel
apró örömökre, s a szív
mély hangjait énekeld,
Konok tüzeknél lázasabban.

Őrizd meg a hajnali földek szagát,
Az égi óceán roppant csillaghadát,
Halk folyók zöld csobbanását,
Őrizd meg szemednek,
Hogy elmerülhess benne,
Ha rád tör sok bántó földi nesz.

Kígyóvonalú fák bámész lombját,
Testükön a finom pókhálóredőt,
Érezd a sóhajos bomló életvonzást,
S őrizd meg a csillagszámláló időt.

Mert kell néha pár bolyhos emlék,
Szótöredék, villanó mondatfoszlány,
Hogy megtaláld elhagyott gyerekarcod.

/Király Imre/

smiley

Álmodtam magamnak

Álmodtam egy világot magamnak,
világom fényes, tiszta és meleg.
Virágok nyílnak minden faágon,
és boldogok az emberek.
Álmodtam egy világot magamnak,
ahol nem fáj a szív és nincs hiány.
Könny helyett mosoly ül minden arcon,
és ismeretlen szó ott a magány.
Álmodtam egy világot magamnak,
hol megfogják a kinyújtott kezet.
Hol igaz barátok a barátok,
s a legfontosabb szó a szeretet.
Álmodtam egy világot magamnak,
hol őszinte az érzés, s a szavak.
Ahol mindenki egy nyelven beszél,
és tetteket szül az akarat.
Álmodtam egy világot magamnak,
de az éjszaka lassan véget ér...
Az álmok nappal nem folytatódnak,
ősz van, és nemsokára itt a tél."

/Farkas Éva

smiley

Őri István

Az álmok tengere furcsa szerzet
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden - mi itt nem - lelhető
ott vagyunk Isten is világot teremtő.
Az álmok világa furcsa szerzet
az álmokban virág vall virágnak
szerelmet az álmokban, ki' van,
mind angyalok fejükön fénylő
tündér-glória ragyog.
Az álmokban ritkán van szenvedés
s ha fáj is, mit élsz jön az ébredés.
Az álmokban zöld a fű, és minden
vidám az álmokban mindig süt a nap,
mint szép őszi délután, amikor Ő
jött feléd, megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök.
Az álmokban így van mind'
a valóban mögöttünk az Élet
sündörög. De sebaj! újra itt az éj,
csukd be szép szemed,
álmodj és remélj!

smiley

Vannak az álmok...

És van a valóság. 
Aminek létezése csak álmainknak köszönhető. 
Az álmok kora soha nem múlhat el. 
Hiszen minden egy álommal kezdődik. 
Földünket készen kaptuk, az nem a mi álmunk. 
De minden, amit valóra váltunk benne, az bennünk, belül születik meg először. 
Vagyis, álom. 
A valóra váltás pedig éppen ezt jelenti: valósággá váltunk valamit. 
Ez a valami a mi álmunk. 
Elképzelésünk, vágyunk. 
Enélkül nincs valóság. 
Az álmok életünk minden területén a valóságot hordozzák magukban. 
Akár egy repülő megépítéséről, akár egy vers megírásáról, akár két ember szeretetéről van szó. Hiszen a legfontosabb, a nő és férfi kapcsolata is egy álommal, egy vággyal kezdődik. 
A másik megismerésének, felfedezésének vágyával. 
Ebben a folyamatban két ember közös álma válik valóra. 
És ebből a vágyból, álomból lesz az Élet. 
Kettejük élete.
Amiben már nem álom az egymás iránti tisztelet, a szeretet, a megbecsülés. 
Hanem valóság.

Ami álomból született.

smiley

Álmodozás


Nem megyek világ körüli útra
Engem senki nem visz magával
Maradok kies honomban
A szomorú szív, s a bánat.

Nekem nem zugnak tengerek.
Csak ha már elmegyek
Egy másik világba,
a por zúdul utánam.

Sziklák és bércek
Másnak kellenek
Nekem csak a látképek.
A távolról kéklő hegyek

A Nagy szurdok mélye
Sosem fenyeget.
A Niagara se ijeszt meg
Hogy a víz elveszejt.

Olasz freskókra nem nyílik szemem,
Hol a képzelet száguld velem.
Mindez nagyon messze van
nekem. Nem érhetem el.

Nem sétálok őserdőben.
Oroszlános szavannán,
Csak a bezártság érzete
E testbe, ez marad rám.

Mégis a képzeletem.
Messze tájra visz.
Ott mindez egy helyen.
megvan nekem is.

Csodák a világból.
Nem hét, rengeteg, több száz.
Sok dolgot látok,
Millió apró csodát.

Kegyes ajándék az élettől,
Ennek is örülni kell.
Még él ez a test.
S benne én leszek.

Ha egyszer vége lesz
Eltűnnek ezek a percek.
S nem lesz többet,
Irányítható a képzelet. 

smiley

Az ember sosem szűnik meg álmodni.
Létezésünk során számtalanszor előfordul,
hogy álmaink viharosak,
és vágyaink beteljesületlenek,
de szükségünk van rá,
hogy tovább álmodjunk,
különben meghal a lelkünk.

Paulo Coelho

smiley

Marton Paul

Édes álmok

Sokat álmodtam rólad,
olykor csak csendben szóltam,
nehogy megriadj és
elillanj nyomban.

Láttalak sírni, szeretni,
csókolni és imádni.
Láttalak égni,
a pillanat örömében ragyogni.

Sokszor fürödtem
angyali fényedben.
Kezed dédelgető melegét éreztem,
fejem ott pihent öledben.

Rajongva szemedbe felnéztem,
te voltál nekem akkor is
a szentem, lelkem,
és életem. 

smiley

Murzsa András Dr.

Álmok, vágyak...

Talán nem érzem az élet súlyát,
Pedig keresem az élet sóját.
Gondolataim mindig szárnyaltak, -
Magukkal vitték a vágyaimat.

És ezek a vágyak a földön jártak.
Néha messze, de volt, hogy velem háltak.
Hittem, hogy mindig a földön állok,
S mit akarok, azok nem csak álmok.

Álom és valóság, - volt, hogy nem köszöntek.
Magamban őrlődtem, őrlődtem köztetek.
S ha az álmok egyszer valósággá lesznek,
Vajon lesz-e értelme az életemnek?

Míg az álmok csak vágyak maradnak,
Még esélyt is adhatnék magamnak.
Az esély számomra, az is csak egy álom, -
Hihetnék is benne, de már nem kívánom.

smiley

Nem kell álom!

Új Hold ragyog már az égen 
Fényesebb, büszkébb, nagyobb lett 
S nem hagyja álomba merülni 
Lángoktól izzó testemet. 

Nem enged álomhoz, hogy lássalak 
Hisz érzést nem, csak képet ad, 
Hogy érinti bőröm két kezed, 
De vágyaim mégsem hűti le. 

Nem kell az álom, hol magunkat látom 
S szerelmes tűz testünkkel játsszon, 
Nem kell az álom, hol valónak látom, 
De álomcsók mégsem éghet a számon. 

Jöjj el Kedvesem, 
Hogy milliárd érintéssel égesd lelkembe 
Vágyaink minden édes rejtelmét! 
Jöjj el Kedvesem, legyük szeretők, 
Mint tegnap voltunk, legyünk úgy örökké!

smiley

Sárhelyi Erika :

Az álmok visszatérnek...

Tudod, az álmok mind visszatérnek,
s nemcsak a békés, idilli álmok.
Őriz a szív és őriz a lélek
virágot is és fájó bogáncsot.

Az a szempár még ezerszer rád néz,
s hangja is elér a felhőkön át.
Minden nap hosszú, minden éj nehéz,
füledben hallod a szíved zaját.

S ha azok az álmok visszatérnek,
én itt vagyok, hogy vigasztaljalak.
Ha beléd marnak az emlékképek,
csak sírj, kedves, erősen tartalak.

S majd tartasz te is, ha én álmodom
istenverte, gyötrelmes álmokat.
Mert engem is elér egyszer, tudom...
ki elment egykor, még meglátogat.

smiley

ÁLMOM VOLT CSAK

( Gabricsevics István )

Kétféle világ kapujában állok,
az álom és a valóság között ingázom.
Valóságos dolgok történnek meg velem,
én mégis álmokból építem életem.
Egy álomvilágot teremtek magam köré,
melyben mindig megtalálom önmagam,
tündérek, manók teszik teljessé csodaszép álmomat.

Ez egy tökéles világ, melybe mindig menekülhetek,
ez az egyetlen hely, 
ahol nem kell elrejtenem érzelmeimet.
Gyermeki énem itt otthonra talál,
az álmok Tündérországában semmi sem szabhat határt.

Tündért láttam mely csodás volt, 
csábítóan átkarolt,
fülembe súgta; SZERETLEK,,,! 
S a hangja oly tiszta, őszinte volt...
De jött egy szellő és hozzám ért, 
érintése fájón ostorolt!
Mert rájöttem, mit látni véltem, 
csupán csak egy szép álom volt...!

Sehol sem találtam, hiába kerestem! 
Mert mint egy látomás eltűnt oly hirtelen, 
magával vitte vágyaimat, s az összes szép reményemet.....

smiley

A tudattalan nyelve: az álom

Akik emlékeznek álmaikra, tudják, hogy minden álomnak annyi, de annyi szintje van. Alakjai, formái, látomásai szinte folyamatosan változnak, és ha elménk nem eléggé szilárd és pallérozott, bizony minden álomkép puszta homályos emlék marad ébredésünk után. Ritka kincs egy álom tükörképébe nézni, hiszen ilyenkor saját tudatalattink folyamataiba nyerünk bepillantást. A tudattalan nyelve pedig a kép, érzés, folyamatos alakváltozás, olyan, mint egy háborgó tengerfenék, melyben számtalan láthatatlan áramlat küzd egymással. A felszínen ringó éber öntudat, persze ebből szükségszerűen nem fog fel semmit, ő legfeljebb küzd az ár ellen, vagy éppen meglovagolja az áramlatot, ha céljai pillanatnyilag összhangban állnak a felszín alatt rejlő erők sodrásával.

A tudattalan régióiba tett álomutazást minden magas kultúra isteni kegynek, adománynak, égi üzenetnek tekintette. A híres ószövetségi példában József pont annak köszönhette, hogy bár zsidó származású és nem egyiptomi születésű volt, mégis Egyiptom hercegévé válhatott, hogy értette a tudattalan nyelvét: így képes volt megfejteni a fáraó álmát, megmentve Egyiptom földjét az éhínségtől. Az ókori, és a spirituális létszemlélettel bíró civilizációk, mind tudták, hogy az álom kapu, amelyen átlépve a lélek, a túlsó világ előéletét éli. Tudták, az álom a halál előszobája, azzal rokon természetű állapot. Ezért is van, hogy például a görög mítoszokban Hüpnosz, az alvás megszemélyesítője és az álom istensége, a Halál, Thanatosz ikertestvére. Ez azt is jelentette, hogy pont az álmok alapján tudták, a halál nem megsemmisülés, hanem egy másik élet kezdete, ami az életünk alatt szőtt álmunk folytatásaként is felfogható.

Érdekes, hogy ez a tudás az újkor küszöbén majdnem eltűnt, megsemmisült. A XIX.század nagy racionalista természettudósai közül sokan úgy gondolták, az álom a tiszta észhasználat, a józan ész ,,potyadéka", amolyan melléktermék. Véleményük szerint az emberek álmai, a fel nem fogott és nem hasznosuló tapasztalatok öntisztuló folyamata. Az álmodás alatt az elme megszabadul a szükségtelen tudati terhektől. Ma számítógépes analógiával úgy mondanánk, ilyenkor az elme töredezettség-mentesít, és törli az ideiglenes fájlokat. Véleményem szerint ez nem így van. Szerintem az álom valóban egy másik, belső világ tükörképe, amit a mi elménk színez át, saját evilági tapasztalataink képzeteivel, alakjaival, figuráival.

Tibeti tanítás az álomról

A tibeti buddhizmus tanítása szerint, nincsenek végső valóságok. Nem lehet azt mondani, hogy az éber tudatállapotunk által lefestett világ ,,a" nagybetűs Valóság. Ez pusztán egyike a valóság ábrázolás-módjainak, amit elsősorban az átlagos, szokványos tudatműködés határoz meg. Miután ez a tudatműködés az általános, ezt tekintjük normálisnak, és ez alapján alkotjuk a hétköznapi valóságunkról alkotott képünket. ,,Normális" valóságunkban, nem él senki test nélkül, nem lehet repülni, senki nem változik át madárrá, stb. Ilyen csak az álom-állapotban lehetséges, amit módosult tudatállapotnak tekintünk, és ezért sokan nem is tekintik ,,valóságosnak". Pedig az álom a maga idejében, a maga átéléseiben az álmodó számára legalább annyira valóságos, mint az éber tudatállapot. Az egyetlen ok, ami miatt sokan nem tekintik valóságnak, az az, hogy egyszerűen nem emlékeznek rá, ezért nem is tudnak a létezéséről.

A tibeti tanítás szerint, az álom-állapot a lehetséges tudati valóságok egyikeként ugyanolyan egyenértékű tapasztalati birodalom, mint amit az éber tudatállapotunk fest le nekünk. Ezért érdemes megtanulni, felismerni és fenntartani az éber álmodás képességét, amit a tibeti álomjóga gyakorlatán keresztül némely buddhista hagyományvonal is tanít. Az álomjóga gyakorlása vezet el ahhoz a felismeréshez, hogy az éber tudatállapot által leírt valóságunk is csak egy ,,álom", és álomállapotaink ebben az álomban szőtt további álmok. A tibeti tanítás szerint az élet álmából is ébredni kell. Ehhez vezet közelebb az éber álmodás tanösvénye.

A tudatos álmodás

Nagy sikert aratott a mozikban az Eredet című, a tudatos álmodásról szóló új Leonardo DiCaprio főszereplésével készült film. Ez érzékletesen mutatja be mi is a tudatos álmodás. A tudatos vagy éber álmodás az álmodás azon fajtája, melynél az alvó személy tisztában van tudatállapotával, felismeri, hogy épp álmodik, és jártasságától függően álma bármely elemét képes befolyásolni vagy meghatározni. Az éber álmodás sokszor spontán módon előidézett élmény, amit kiválthat egy külső zaj vagy inger, ami kicsit közelebb hozza az álmodót a felébredéshez, de mégsem ébred fel tőle egészen. Vagy az álom cselekménye is válthat ki olyan stresszt az álmodóban, hogy az részlegesen felébreszti öntudatát. Persze a legtöbb kutatót az érdekli hogyan idézhető elő szándékosan. Mint az a filmből is kiderül, s spontán ébredés mellett bizonyos gyakorlatokkal is elő lehet idézni a tudatos álmot.

A legegyszerűbb, leggyakoribb és egyben leginkább sikerrel kecsegtető módszer az úgynevezett ,,valóságteszt". Ilyenkor a mindennapi helyzetekben, például vásárláskor, utcán sétálva, táplálkozás, tisztálkodás közben stb. vizsgáljuk meg saját magunkat, gondolkodásunkat, és környezetünket, hogy olyan körülményeket találjunk, amit esetleg csak álmodás vagy épp nem álmodás közben tapasztalhatunk. Ez a szokásunk előbb-utóbb álmunkban is előjön, ahol álom állapotra utaló jeleket fogunk felfedezni, s ez előidézheti a tudatos álmot.

Álom és önismeret

A legérdekesebb és leghasznosabb felhasználási területe a tudatos álmodásnak Önvalónk és tudattalanunk megismerése. Ha sikerül elérnünk a tudatos álmodás állapotát, akkor megidézhetünk: feldolgozatlan emlékeket, konfliktusokat, személyeket, vagy saját érzéseket, fájdalmakat, gátlásokat. Ezek sokkalta könnyebben fognak előjönni, mint éber vagy meditatív állapotban és a feldolgozásuk is ezerszer könnyebben megy majd! Tudattartalmaink között szabadon böngészhetünk, anélkül, hogy a tudatosításban akadályozna saját egónk, énképünk. Miután a tudatos álmodás állapotában az ego csak alkotóelemeiben van jelen, Ő maga ,,alszik", nem irányít! Az ego pont azokból az elemekből áll, amelyek tévedések, hazugságok önmagunkról és az életünkről. Ezeket álom állapotunkban tudatosítva, felszámolva, képesek leszünk önmagunkat és így az életünket tisztázni. A folyamat a teljes önfelismerésig vezethet: hogy az élet is álomszerű, átmeneti állapot, amely az álom, majd a halál előszobája. A halál pedig nem más, mint az álom folytatása, amelyet most alkotunk magunknak éber álmainkkal mindnyájan. Ébredjünk hát álmainkra!
 

Veled is előfordult már, hogy ébredés után néhány perccel nehezedre esett fölidézni egy furcsa álom részleteit, csak a hangulata maradt meg benned? Többet szeretnél tudni az álmokról? Kíváncsi vagy, hogy mi történik a testeddel, amikor alszol? Most minden kiderül!



1. A vak emberek is álmodnak

Azok az emberek, akik jóval a születésük után veszítették el a látásukat, képesek álomképek észlelésére. Azok pedig, akik látás nélkül születtek, szintén álmodnak, de a többi érzékszervük által nyert információk alapján alakulnak az álmaik. Egy átlagos, látó ember számára igen nehéz elképzelni, hogyan lehetséges ez, de a szervezetnek szüksége van a pihentető alvásra, ezért képes előállítani szinte bármit az álomban, csak hogy megtörténjen.

2. Az álmaid 90%-át hamar elfelejted

Az ébredéstől számított öt percben az álmaid 50%-a feledésbe merül. Tíz perc után pedig már 90%-ukra nem emlékszel. Sok művész, költő, író, nagy gondolkodó személy nyer (nyert) ihletet az álmából, a probléma akkor van, ha nem veti azonnal papírra a ködös emlékképeket, mert azok hamar eltűnnek, és örökre elvesznek. Sok művész járt úgy, hogy félbe maradt a műve, mert nem jegyezte le álmát időben, vagy alkotás közben megzavarták, és minden feledésbe merült.

3. Mindenki álmodik

Minden ember álmodik valamit, valamiről (kivéve a nagyon súlyos mentális problémákban szenvedőket), azonban a férfiak és nők igen eltérően álmodhatnak, és mások az álom hatására kialakuló fizikai reakciók is.

A férfiak rendszerint más férfiakkal álmodnak, míg a nők egyaránt álmodnak nőkkel és férfiakkal. Ráadásul mindkét nem olykor szexuális jellegű dolgokat is megtapasztalhat az álmaik során, ezek az élmények pedig fizikai reakciókat is kiválthat: férfiaknál erekciót, nőknél fokozott vaginális vérkeringést (vérbőséget).

4. Az álmok megelőzhetik a pszichés problémákat

Egy nemrégiben folytatott tanulmány során az alvással kísérleteztek a kutatók, az önkéntes kísérleti alanyokat nem engedték álmodni, felkeltették őket mielőtt az álomszakaszba értek volna - de hagyták őket összesen nyolc órát aludni. Az önkéntesek már három nap után igen kellemetlen tünetekkel szembesültek: dekoncentráltság, hallucináció, pszichés problémák. A következő szakaszban hagyták az alanyokat végig aludni (főleg a fontos REM-szakaszban, ami előzőleg mindig megszakítottak), az önkéntesek agya pedig megpróbálta bepótolni a kiesett álommal töltött időt azzal, hogy megnövelte az alvás során a REM-fázis hosszát.

5. Csak arról álmodunk, amit már megismertünk

Az álmainkban sok idegen és furcsa dolgot tapasztalunk, például számunkra idegen és ismeretlen emberekkel találkozunk. Vajon az agyunk kreálta azokat a személyeket? Nem, azok valós, létező emberek, akikkel életünk során találkoztunk, vagy csak láttuk őket valahol, de számunkra fel sem tűntek. Az agyunk eltárolja a beérkező összes információt és később felhasználja az álmok kreálása során. Így gyakorlatilag végtelen mennyiségű nyersanyag áll az agy rendelkezésére, amiből aztán színes, érdekes vagy rémisztő álmokat gyárthat.

6. Nem minden ember álmodik színeset

A látássérültek 12%-a gyakorlatilag csak fekete-fehérben látja az álmait. A többiek számára pedig az álmok színesek. Előfordul, hogy az egy csoportot alkotó emberek (iskola, munkahely) hasonlót álmodnak, nem meglepő módon, hiszen napközben ugyanazt vagy igen hasonlót tapasztalnak meg együtt. Ezek az iskolai élmények elég nyomasztóak tudnak lenni, főleg a rossz élmények álmokban történő megismétlése (bukás, verekedés, késés, felelés, baleset, lassított érzés, sőt szexuális tartalmú is lehet). Gyakoriak az erőszakos cselekedetek vagy rémálmok, ha rossz élményt tapasztalunk napközben.

7. Az álmok nem feltétlenül jelentik azt, ami történik bennük

Hiába álmodsz egy konkrét dolgot, az nem épp azt fogja jelenteni. Nem lehet közvetlenül átültetni a valóságba az álomban tapasztaltakat, mert az álmok szimbolikusak, csak utalnak valamire, egy sokkal mélyebb dologra. A tudatalatti megpróbálja a látott álmot valamihez kötni, hasonlítani, amivel összekapcsolható vagy hasonlóságot mutat. Tehát valószínűtlen, hogy a látott kép önmagát jelentené, sokkal inkább valami elvont jelentése van.

8. A leszokó félben lévők álmai sokkal színesebbek, élénkebbek

Azok az emberek, akik hosszú dohányzással töltött időszak után végre leszoktak, azok sokkal élénkebb álmokról tapasztalásáról számoltak be, mint ami megszokott volt azelőtt. Ráadásul néhány exdohányos olyan álomról számolt be, ahol cigizett, ráadásul ez az élmény igen negatív érzéseket váltott ki bennük (kétségbeesés, bűntudat). Az ilyen álmok a dohányzás abbahagyása (nikotin megvonás) miatt jelentkeznek. A vizsgált alanyok 97%-a nem tapasztalt hasonlót, amikor még aktívan dohányozott, az ilyen álmok észlelése az elvonási tünetek és a kényszer függvényében volt gyakoribb vagy ritkább. Sokkal látványosabbak, élénkebbek, színesebbek voltak a leszokási időszak alatt tapasztalt álmok, leginkább a napközbeni elvonási tünetekhez lehetett hasonlítani a gyakoriságukat.

9. A külső ingerek befolyással vannak álmainkra

Ezt szokták nevezni álomba való beépülésnek is. Ezt szinte mindenki megtapasztalta már, például egy, a külvilágból érkező hang érzékelése kivált valamilyen hatást az álomban, beépül oda. Egy hasonló példa (bár kevésbé külső inger), ha szomjas vagy a valóságban, akkor az álmodban is az leszel. Azonban hiába iszol az álmodban, az inger folyamatosan fennáll a valósában és addig fog folytatódni az álombéli körforgás, amíg fel nem kelsz és iszol egy jót. Erre még számos jó példát lehetne felsorolni, valószínűleg mindenki tudna néhányat a saját tapasztalatai közül.

10. Alvás közben a test bénult állapotban van

Akár hiszed, akár nem, a tested gyakorlatilag bénult állapotban van, amíg alszol. Leginkább azért, hogy álmaink hatására ne legyen akaratlan reakciónk, ami sérüléshez vezethetne a valóságban. Ez igen hasznos, ha magas és/vagy szűk helyen alszol, így elkerülheted a leesést. Az alvás folyamata hormonális irányítás alatt áll, a neuronok pedig olyan jeleket küldenek a gerincvelői idegekbe, melyek hatására ellazulnak az izmok, majd egy virtuális bénult állapot jön léte, ami az ébredéssel megszűnik.

Extrák:

1. Amikor valaki horkol, akkor épp nem álmodik semmit.

2. A kisbabák nem álmodnak önmagukról egészen három éves korukig. Szintén kicsi korban a gyerekek sokkal gyakrabban és intenzívebben tapasztalnak rémálmokat, mint a felnőttek, egészen 7-8 éves korukig.

3. Ha valakit a REM-fázisból keltenek fel, akkor sokkal jobban és részletesebben fog emlékezni a látott álomra, mint ha rendesen, a teljes alvási szakasz végén ébredne.

 

"Az egyedüllét soha vissza nem térő alkalmat kínál arra, hogy a belső csendben az ember végre meghallja saját, igazi hangját.

Ez a belső hang gyógyító és vigasztaló, akár sorsfordító változtatásokat képes elindítani az életedben!"

(Rácz Zsuzsa)

mail

Szabó Magda

Kinek már álma sincs

Rólad, terólad. Míg erőm tart,...
s a lopott pillanat szabadsága
szavakra bomlik, megnyitja torkomat.
Ó, hadd kiáltsam messzire,
mi vagy nekem e súlyos ég alatt!

Talán utólszor. Mert a nappal
kiszopja csontjaimat,
mert ébren várom, a hegyen
hogy gázol át a virradat.

Kinek már álma sincs, meddig tart élete?
E test meddig lesz még erős?
Itt lassan-lassan minden ismeretlen,
csak a halál, meg te vagy ismerős.

Hogy írjon verset, aki fél?
Hogy írjon verset, aki fáradt,
hogy írjon, aki nem remél,
ki úgy tölti az éjszakákat,
hogy mire új reggelre kél,
várja, valaki nekitámad?

Lásd, rólad írnék, s szüntelen
másról beszélek én,
világunk iszonyú vizében
gázol e költemény.

Ó, mennyire szeretlek, hogy miattad
sorsunk keserű kortyait nyelem,
rémült testem meg tud pihenni
békítő testeden, s az éjjel
szörnyei közt leheleted a védelem.

Mily sötét van mindenütt!
Csak az ablakunk fénylik.
Csak dadogok. Szeretlek,
annyira, hogy még kívánok élni.

Vezess! Támaszd meg homlokom
szelíd homlokodon, ha
mint a részeg, dülöngőzve járok,
s kiáltozom.

Átláthatatlan téli reggelek:
alig virrad, hogy munkába megyek;
csiszolja ifjú érdességemet a város.
Egyszer oly kerek leszek, oly síma,
mint a többi odalenn.
Őrizd lelkem épségét, szerelem!

 

mail

 

 
 

Megosztás Megosztás a Facebook-on