Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


** Idézetek-Versek / * Márai Sándor.*

 

Boldog névnapot !

 

mail

 

smiley

 

Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van.

Mindig a közelben van.

Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána a kezed.


Márai Sándor 

 

wink

 

A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben, vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.

(Márai Sándor)

mail

 

Vannak ilyen szédülés-szerű pillanatok az életben, mikor az ember tisztábban lát mindent, érzi erejét, a lehetőségeket, látja azt, amihez eddig gyáva volt, vagy gyönge. Ezek az élet változásainak pillanatai. Átmenet nélkül érkezik az ilyesmi, mint a halál vagy a megtérés.

Márai Sándor

 

mail

 

Az élet értékéről

Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. 
Egy kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem. 
Senki nem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, és nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. 
Ember vagy, tehát ember módra és az emberek között kell élned.


Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. 
Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. 
Ha megkísérled - feltűnés és hiú szerep nélkül - segíteni az embereket. 
Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el, az egyszerű igazságokat. 
Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. 
Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, amikor mindenki kiabál: ,,Igen, Igen!" 
Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag, hangosan és melled veregetve tiltakozni ellene. 
A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha minden nap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. 
Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. 

De te ne válogass. Ennyi az élet értéke.

Márai Sándor

 

mail

Ha jó ügyet védesz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak kirabolnak, meggyaláznak? Vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek?
Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt, és ezért jó volt az is amit csináltál, mikor a jó ügy védelmére szegődtél.
Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az üggyel. 
Az ügy igazával, mert meg kell védened. 
Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. 
Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek.
Vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak. 
Elvehetik életed, de nem vehetik el igazságod. 
Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet szolgálsz. 
Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben. 
De nincs alku sem. 
Ezért soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz

/Márai Sándor/

mail

Az okos emberek mindig fárasztottak, kimerítettek. Társaságukban úgy éreztem
magam, mint valamilyen rosszhiszemű vizsgán. Örökké figyelnem kellett, mert ők is figyeltek engem, összehúzott szempillák alól, mint a vadász a vadat, vajon helyesen felelek-e okos megjegyzéseikre, elég okos vagyok-e ahhoz, hogy ők, az okosak,
szóba álljanak velem? Nem, az okosak mindig fárasztottak. S nem is tudtam meg
tőlük soha, semmi lényegeset.
Többnyire csak azt magyarázták meg, miért nem jó valami: az élet, egy ember műve,
a tavasz vagy az ősz? De azt, hogy az élet jó is, a halál természetes, az ember nem egészen reménytelen, nem mondották soha; mert okosak voltak.
Az okosság nem bölcsesség. Az okosság készség, idegrendszerbeli és értelmi
fürgeség. A bölcsesség az igazság, a megnyugvás, az elnézés, a tárgyilagosság és
a beleegyezés. Az okos emberek soha nem bölcsek, túl izgatottak ehhez, mintegy állandóan megrészegednek okosságuktól; de a bölcsek mindig okosak is, s
ugyanakkor többek ezeknél, mert nem akarnak bizonyítani semmit. Az okosak
társaságát kerüld, mert felizgatnak és végül megsértenek. A bölcsek társaságát
keresd. Az okosakkal lehet beszélni. A bölcsekkel lehet hallgatni.

Márai Sándor

mail

Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad,
hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani.
Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz;
a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot,
megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz,
mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki,
s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen.

Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben.
Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében.

Neveld magad magányossá és erőssé.
Tudjad, hogy soha, senki nem segít.
S ne sopánkodj ezen.
Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes.

Márai Sándor

mail

Az emberi dolgokat nem lehet idő előtt befejezni,
de befejezetlenül hagyni sem lehet...
az emberek között van valamilyen rend és rendtartás,
mely elől nem lehet megszökni...
sokkal nehezebb egy érzésből, melyet nem intéztünk el,
idő előtt elmenekülni, mint az ólomkamrákból,
éjjel, kötélhágcsón!

Márai Sándor

mail

Csak a barát vonzalma önzetlen,

nincs benne érdek, sem az érzékek játéka.

A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat,

a legnagyobb emberi próba és szerep.

Márai Sándor

mail

Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van a lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit ismersz. 
Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: - "Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! 
Önző, rideg fráter!"- ne törődj velük. 
Szeresd csak nyugodtan a kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. 
Ne hidd, hogy gyöngeség és önzés késztet az állatokat szeretni. 
Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek.
Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj a kutyáddal. 
Jó társaságban maradsz, s Isten tudja ezt."

Márai Sándor

 

mail


Ajándék

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.

Márai Sándor


mail

 

Köszönöm a sorsnak ..


"Utolsó leheletemmel is
köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam
és az értelem egy szikrája világított
az én homályos lelkemben is.
Láttam a földet, az eget, az évszakokat.
Megismertem a szerelmet,
a valóság töredékeit,
a vágyakat és a csalódásokat.
A földön éltem és lassan felderültem.
Egy napon meghalok:
s ez is milyen csodálatos
rendjén való és egyszerű!
Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb?
Nem történhetett.
Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet,
az emberi sorsot.
Más és jobb nem is történhetett velem."

Márai Sándor


mail

Nem belevakulni a valóságba, a mindennaposba, látni azt, amit már oly gyakran láttál: ez a képesség elhal a legtöbb emberben, mint ahogy a civilizált emberben elsatnyul bizonyos érzékszervek működési készsége, például a szaglás. Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van.
Mindig a közelben van. 
Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána kezed.

Márai Sándor

mail

....És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes.

A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti.

Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le.

Te válogass. Ne finnyásan és orr fintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben.

Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot."

(Márai Sándor: Füves könyv - Az igényről)



mail

 

Nem kell azt mondani, hogy szeretlek, nem kell az ágyban feküdni, hogy viszonyunk legyen valakivel, nem kell hozzá fiatalnak lenni, s nem baj, ha az ember öreg...
Sokféle bók lehetséges emberek között, sokféle viszony.

(Márai Sándor: Féltékenyek)



mail


Nem szabad közönyösnek és tunyának lenni: néha le kell hajolni és fölemelni azt a "nagyon sok mindent", ami az úton hever.


(Márai Sándor  Ami a naplóból kimaradt )



mail
Vannak ilyen szédülés-szerű pillanatok az életben, mikor az ember tisztábban lát mindent, érzi erejét, a lehetőségeket, látja azt, amihez eddig gyáva volt, vagy gyönge. Ezek az élet változásainak pillanatai.

Átmenet nélkül érkezik az ilyesmi, mint a halál vagy a megtérés.


Márai Sándor


mail


A nárcisz, igen. A kankalin, a szagos bükköny, a gyöngyvirág.
De ne feledkezz meg a fiatal hagymáról, a hónapos retekről, a friss parajról sem.

Ne feledkezz meg arról, hogy az erdők, melyek e csodálatos alkotásokat elővarázsolják, rád is hatnak, az emberre.

Tavasz van, tehát történik valami. Oly szemmel láthatóan történik: a föld arculata néhány nap alatt megváltozik, a fák feltűzik zöld gyertyáikat, a földek zölden és sárgán áradni kezdenek: mit gondolsz, az erő, mely ilyen felismerhetetlenül elváltoztatja a világot, áthatja a fákat, földeket, vizeket, nem hat át téged is, tested és lelked, nem alakít, nem öl és épít benned is valamit?

Élj nagy figyelemmel, tavasszal."


Márai Sándor: Ég és Föld


mail


"Nem elég szeretni, lelkem.

A szeretet tud nagy önzés is lenni.

Alázatosan kell szeretni, hittel.

Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne.

Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot."


/Márai Sándor/


mail


A szeretet olyan, mint... de nem, nincs hasonlat a szeretetre.

Nincs oka, nincs magyarázat reá.

A szeretet, úgy látszik, önmagáért való.

Néha felgyűlik egy emberben és kiárad.


(Márai Sándor : Az árva)

mail

Mindig alakulni s változtatni, odasimulni és áldozni valamit, mindig adni, amikor kapsz, mindig továbbadni, amit szereztél, így vagy úgy... 
Csak nem "biztonságban élni". 
Mindig várni vihart és a tűzvészt. 
S ha beköszönt a vihar és a tűzvész, nem csodálkozni és nem sopánkodni. 
Nyugodtan mondani: "itt van". 
S oltani és védekezni.

Márai Sándor

mail

Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mint egy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között.
De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.
Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten.
Hiszek benne?
Néha azt hiszem, csaknem frivolitás és túl buzgalom hinni benne. 
Több és más Ő annál, semhogy hitem, vagy tagadásom eldöntené kettőnk viszonyát.

Márai Sándor: A négy évszak

mail

Márai Sándor:

A gyertyák csonkig égnek
/részlet/


Lelked mélyén görcsös indulat szorongott - vágy, másnak lenni, mint amilyen vagy. 
Ez a legnagyobb csapás, mellyel a végzet embert sújthat. 
Vágy, másnak lenni, mint aki és ami vagyunk: ennél fájdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben. Mert az életet nem lehet másként elviselni, csak azzal a tudattal, hogy belenyugszunk mindabba, amit magunknak és a világnak jelentünk.
Bele kell nyugodni, hogy ilyenek vagy olyanok vagyunk, s tudni, mikor ebbe belenyugszunk, hogy nem kapunk e bölcsességért az élettől dicséretet, nem tűznek mellünkre érdemrendet, mikor tudjuk és elviseljük, hogy hiúk vagy önzők, vagy kopaszok és hasasok vagyunk - nem, tudni kell, hogy semmiért nem kapunk jutalmat, sem dicséretet.

mail

"Mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat és életütemünket egyeztessük a természet
nagy és örök ritmusával.
A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága, az éjszaka áramai,
mindez alakítja személyes sorsunkat, keddi vagy szerdai életrendünket is: az ember hallja, nagyon messziről, az intéseket és figyelmeztetéseket, a világmindenség óvó-igazító zörejeit... 
Egyszerre
kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és meleggel: soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába, a teremtés és pusztulás teljes rendjébe. 
Csak azok botlanak meg
az életben, akik valahogyan belülről süketek a világ hangjai iránt.

De egyszerre kell élni szívünkkel is, azzal a másik életütemmel, mely titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető, mint a világ áramlásának rendje. 
Akinek szíve, készséges ütemmel, nyolcvanat ver, ne akarjon maratoni versenyfutók módjára élni. Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit, e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják életed igaz mértékét.
Kinek érzékeit eltompította a becsvágy, a szenvedély, nem hallja többé e hangokat. 
Az ilyen ember teste, lelke és a világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik."

(Márai Sándor: Füves könyv -

Az egyezkedésről; Arról, hogy a szívünkkel is kell élni)

mail

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. 
Csak lépdel az utakon és másra gondol.
Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. 
Az utakat sokáig
csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba
vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová.
Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk.
Az utaknak céljuk van.
Minden út összefut végül egyetlen közös célban. 
S akkor megállunk és csodálkozunk,
tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében,
csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül
eljutottunk ugyanahhoz a célhoz.
Igen, az utaknak értelmük van.
De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt."

(Márai Sándor)

mail

A formákat pedig utolsó pillanatig be kell tartani.
Étkezés közben, társalgás közben. Ágyban és asztalnál.
S mikor mindegyre formálhatóbbá válik az emberi együttélés:
Te maradj hűséges a köszönés, meghajlás, kézfogás, érzésnyilvánítás,
véleményalkotás kialakult, végső és kristályos formájához.
Egy korban, mikor mindenki azt követi, hogy öltsél formaruhát,
Te járj csak következetesen zakóban, s este, ha éppen
társaságba hívnak, ölts fekete ruhát.
Nem a ruha, hanem a forma kedvéért.
A műveltséget a köznapok apró reflexei mentik meg.
Amikor egy korszak fölemelt ököllel jön ellened,
Te köszönj vissza, nyugodtan és udvariasan, úgy, hogy megemeled a kalapod.
Nem tehetsz mást.

Márai Sándor

mail

,,Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a tapintat és az a gyöngédség, amely mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok, és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak!
...Ez a tapintat nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyönyörűségét is.
Vannak ritka emberek, akik tudják ezt."

Márai Sándor

mail

Márai Sándor:

A szomorúságról

Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban,
talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől.
S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...
Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök.
Emlékezzél csak...
Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. 
A szomorúság nagy erő. 
Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. 
A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín-derengésben. 
Egyszerre emberebbnek érzed magad.
Mintha zenét hallanál, dallam nélkül. 
A világ szomorú is.
S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!

mail

Márai Sándor:

A tanulság

De valamit mégis megtanultam, negyven év alatt: megtanultam azt, hogy nem lehet
eléggé alázatosan, elég türelmesen és hódolva fogadni az élet ajándékait, de nem
lehet eléggé vigyázni arra sem, hogy ne adjuk oda szívünket egészen és feltétel nélkül eleveneknek. Aki feltétel nélkül élőkhöz köti érzéseit, szenved és elpusztul.
Nem hirdetek közönyt, sem pökhendi fölényt, sem ridegséget. 
Csak éppen ezt: szeress,
de módjával. 
Ne higgyél azoknak, akik a lángot, a megsemmisülést, a
teljes odaadást követelik. 
Uzsorások ezek, ha karmaik közé kerülsz, kiszívják véred
és érzéseid, s azután elpusztulsz. 
Örülj a fénynek, szeress, hálás is lehetsz, de
valamit tartsál meg magadnak. Nem kell sokat beszélni erről.
Mosolyogni kell,
örülni az életnek, s pontosan annyit adni, amennyit kapsz. Semmivel többet, érted?
Egy kézszorítással, egy mosollyal sem többet! 
Nagyon komolyan mondom ezt.
Okom van erre.

mail

Márai Sándor:

A kalandor

Én nem akartam, jaj, ki hiszi el nekem,
én nem akartam modern ember lenni
pizsamában, szakálltalan arccal feküdni végtelen éjeken
az ágyban, vagy bálba, irodába járni, parancsolni, inni, enni.

Én szívesebben lennék pásztor vagy vadász, vagy halász
a vizek mellett s a réteken, nem ilyen frakkos senki,
eltévedtem, higyjétek el,
a hit bennem fölénekel,
utolsó szegény valaki vagyok s üres, mint a csépelt kalász.

A villamoslámpák is boldogabbak nálam,
ha fény övezi őket a hajlott rudakon, zöld özön,
egy szót sem értek abból, hogy mi az : közrend, állam,
mindehhez semmi közöm.

Még egy hangya is jobban érdekel,
ha tojást cipel egy túrás felé, egy kis veréb,
ha csőrével csiripel, énekel -
minden diplomáciánál érdekesebb, ha fut a dombon
lefele egy kerék.

Én unom már a shawlos betörőket a mozikban s a tengereket
a kasírozott hajókkal s a kifestett démoni nőket,
ájult unalommal nézem és élem őket,
szeretnék fix havi fizetést és egy gyereket.

Isten, e cifra éj reggel felé jár,
hallgasd meg most az imámat:
az én szívem ellágyult, nem kevély már,
engedd, hogy még egyszer négy lábon járjak.

mail

Márai Sándor:

Anya

Amit egy titkos kéz irat:
lágy arcod fonódott redője
bonyolult, fakult kézirat,
nézem, betűzgetem belőle:
mit írtak az évek, az élet?

Ez én vagyok, az én sorsom,
e mély sor a homlokodon:
bocsáss meg,
nem így akartam, ennyi lett,
ki sorsa ez, enyém, tied?
nem tudom.

Szobákban éjjel, idegen
tükrök előtt néha megállok:
nézd anyám, fiad idegen
arcán indulnak már a ráncok,
hasonlók, mint a tieden,

és kopva, elomolva, mállva
két testünk visszaporlik lassan
egy testbe, egy porba, egy anyába.  

mail

Márai Sándor:

Az emberi érzékenységről

"Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert.

S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. 
Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin, soha."

mail

Márai Sándor:


A nőkről általában

Köszönet a nőknek.

Köszönet neked, aki megszültél.
És neked, aki a feleségem voltál.
És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor
a haláltól féltem.

Köszönet neked, mert szőke voltál.
És neked, mert fehér voltál.
És neked, mert a kezed szép volt.
És neked, mert ostoba és jó voltál.
És neked, mert okos és jókedvű voltál.
És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál.
És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott testemnek, mikor fáztam az élet magányában.
És neked, mert gyermeket szültél nekem.
És neked, mert lefogod majd puha ujjakkal a szemem.
És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes
és szomjas voltam.
És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott.
És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok.
És neked, mert testednek olyan illata volt, mint a földnek
az élet elején.

Köszönet a nőknek, köszönet.

mail

Boldoggá az tehet, aki boldogtalanná is.
Van, akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád.
A biztos megöl, de túléled.
A kétely éltet, de belehalsz.
Az igazit elhagyjuk a többiért. A többit az igazi miatt.
A szép rögtön kell. Az igazra alszunk egyet.
Testet lehet venni. Lelket csak eladni.
A férfi addig él, míg kíván. A nő, amíg kívánják...

Márai Sándor

mail

Márai Sándor:

Monológ

Akarok még hinni az életemben
s a mások életében - akarom,
hogy izmos és erős legyen karom
s földaloljak egy lobogó "igen"-ben.


Mert megbocsátottam mindenkinek
s szeretném, hogy nekem is
megbocsásson, ki tetten ért
a pózon és csaláson
és ne vádoljon többé senki meg.


A múltat én elhordozom magammal
új életemre, mint zsákját a vándor:
hogy éltem egyszer én, Márai Sándor,
s emlékeimmel elmotozva élnék,
mert amit érdemeltem, rám talált:
kaptam egy életet és egy halált.

mail

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség.
A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól.
Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.

Márai Sándor

mail

"Egy napon csendes lesz az ember. Már nem vágyik az örömre, de nem is érzi különösebben kisemmizettnek, megcsaltnak magát. 
Egy napon az ember tisztán látja, hogy mindent megkapott, büntetést és jutalmat, s mindenből annyit kapott, amennyi érdeme szerint jár neki. 
Amihez gyáva volt, vagy csak nem volt eléggé hősies, azt nem kapta meg... 
Ennyi az egész. Nem öröm ez, csak belenyugvás, megértés és nyugalom.
Ez is eljön. Csak nagyon sokat kell fizetni érette."

(Márai Sándor : Az igazi)

mail

"Tükörbe sokáig kell nézni, sokszor és sokáig, amíg végre megismeri az ember igazi arcát. 
A tükör nemcsak sima ezüstlap, nem, a tükör mély is, mint a tengerszemek a hegyekben, s aki nagyon figyelmesen hajol... felülete fölé, egyszerre a mélybe lát, s mindig új és új mélységeket lát, s mindig messzebb dereng az arc, mely a tükör fölé hajol, s mindennap lehull egy álarc az arcról."

(Márai Sándor)  

mail

"Te vagy a nő!
Te nem vagy ember és nem közülünk való. A becézés és imádás új szavait találtuk ki érted, a halál új formáit, és szaggattuk az élet kereteit, hogy Te többet élhess.
Hegyeket bontottunk le, hogy messzibb lássál. 
Kitaláltuk a telefont, hogy felhívhassad ágyadból a kedvesedet. 
Hajót csináltunk, hogy megállhass az esti szélben a jachton, lila fátylakban, kissé hunyorítva a szemed. 
Megépítettük a szibériai expresszt, mert hátha egyszer kedved lesz arra járni. 
Komoly nagy népek jogrendszert alkottak, hogy Te egyszer megtaposd.
Isteneket faragtunk és hittünk, hogy érted megtagadjuk őket, s túl minden képén az Istenségnek, mellünket verve feléd tartottuk ajkainkat:
Te vagy a Fény!"

(Márai Sándor)

mail

Márai Sándor:

Mosoly játsszon az arcodon...

Álldogáltam a tenger partján,
A víz színén a hold pihent.
Mélységes nyugalom áradt
Odafent és idelent.

A pillanat elvarázsolt.
Szívemet béke járta át.
Ott kint a végtelen, nagy tenger,
Lelkemben bent a nagyvilág.

Hogyan lehetnénk boldogabbak?
Álmodjunk együtt szebb jövőt!
Tenger nyugalma ránk ragadjon,
S hagyjuk elmenni a múlt időt!

Éljünk a mának! Ma is, és holnap.
Élvezzünk órát, s perceket!
Mosoly játsszon arcunkon mindig,
És szeressünk, hogy szeressenek!

mail


Először, valamikor régen, boldog akartam lenni. Aztán tökéletes. De nincs messze az idő, mikor az ember csak lenni akar, boldogtalanul és tökéletlenül is, lenni, még egy kis ideig, mert süt a nap, vagy esik az eső.
Márai Sándor


mail


"Tanulj szerénységet, örülj a szépségnek, s ne várj tőle mást, mint amit adhat."
Márai Sándor

 

mail


Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok."
(Márai Sándor)


mail


Ez a legnagyobb csapás, mellyel a végzet embert sújthat. Vágy, másnak lenni, mint aki és ami vagyunk: ennél fájdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben. Mert az életet nem lehet másként elviselni, csak azzal a tudattal, hogy belenyugszunk mindabba, amit magunknak és a világnak jelentünk."

Márai Sándor

 

mail


"A végén nem számít semmit a világ.

Csak az számít, ami a szívünkben marad."


Márai Sándor

mail


"Egy lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely eltölti ott az embereket."


Márai Sándor

mail


"Úgy kellene élni, mint a kőkorban:

naptár nélkül, élet és halál között, csak az időben."

(Márai Sándor)


mail


"Mert az ember - ezt egyre inkább hiszem - csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket."


(Márai Sándor)

mail

A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben, vagy a levegőben.

Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.


(Márai Sándor)  

mail

"A sorsok mindig érdekesek.

Az ember megszokja a sorsát, azon belül megtalálja a magatartást a mindennaphoz és a lehetőségekhez..., s ez a képesség csaknem határtalan."


Márai Sándor

mail

"A betelt valóság, akármilyen szörnyű is,

soha nem tud úgy fájni, mint a ki nem elégített képzelet.


Márai Sándor

mail

Nem elég szeretni valakit. Bátran kell szeretni.
Úgy kell szeretni, hogy tolvaj szándék, vagy törvény, isteni, világi törvény ne tehessen e szerelem ellen semmit.
Nem szerettük egymást bátran... ez volt a baj...!


Márai Sándor

mail

"Az élethez türelem kell.

De a csodához bátorság kell.

Az egyszerű, a csendes csoda, mikor valaki elég bátor ahhoz, hogy az életben türelmes legyen.

De ez nagyon nehéz."


Márai Sándor

mail

"Először, valamikor régen, boldog akartam lenni. Aztán tökéletes. De nincs messze az idő, mikor az ember csak lenni akar, boldogtalanul és tökéletlenül is, lenni, még egy kis ideig, mert süt a nap, vagy esik az eső."


Márai Sándor

mail

Az embereken nem lehet "segíteni". De el lehet viselni őket. Ehhez sok tapasztalás kell. És emberfeletti türelem. És humor.


Márai Sándor  

mail

"Azelőtt nem tudtam így örülni a világnak. Más dolgom volt, másra figyeltem. Egy emberre figyeltem, nem értem reá a világgal törődni.
Aztán elvesztettem az embert, és kaptam helyette egy világot."
(Márai Sándor)

mail

"Van, akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád."
Márai  Sándor

mail

A szeretetnek nincs szüksége eszményi alakokra.

A szeretet olyan, mint...
de nem, nincs hasonlat a szeretetre.

Nincs oka, nincs magyarázat reá.
A szeretet, úgy látszik, önmagáért való.

Néha felgyűlik egy emberben és kiárad.
(Márai Sándor)

mail


Az élet igazi, nagy vállalkozásai
legtöbbször nem hőstettek,
hanem türelemjátékok!


Márai Sándor

mail

"Az élet,kedvesem,teljesség.

Az élet,hogy egy férfi és egy nő találkoznak,mert összeillenek,mert olyan közük van egymáshoz,mint az esőnek a tengerhez,egyik mindig visszahull a másikba,alkotják egymást,egyik feltétele a másiknak.

Ebből a teljességből lesz valami,ami összhang,s ez az élet."


Márai Sándor

mail


Pihenj. Hallod a fák zúgását? Valamit üzennek.
Az ember megáll, hallgatja a zúgást, s egyszerre megérti, hogy kár volt sietni.


Márai Sándor 

mail

Szükségem van erre az érzésre, hogy egyedül vagyok odahaza.

Hogy nem figyel senki.

Nem ellenőrzi senki a szokásaimat.

Nem bámul senki.

Az embernek szüksége van néha a teljes magányra.


Márai Sándor

mail

Csak ne lenne olyan gyönyörű a világ!

A hajnalok!

A víz, az erdő!

A növények, az állatok!

S közben minden nyomorúságukkal, ne lennének olyan érdekesek az emberek!"


/Márai Sándor/  

mail

Szeress egészen mellékesen és szelíden, kissé szórakozottan is, csak úgy, ahogy lélegzik, vagy ahogy egy keddi napon, mikor nem történik semmi", él az ember. 
Már nem szeretem, amikor úgy szeretnek, mint egy operaelőadás második felvonásában, mikor az összes kürtök üvöltenek, a reflektorok a szivárvány minden színében játszanak. (...) 
Szeress úgy, mint egy nem nagyon fontos magánügyet, figyelem nélkül. 
Akkor, talán, majd én is odafigyelek.

Márai Sándor

mail

Márai Sándor 

Idő...


Goethe ráért. 
Van, aki stopperórával kezében él, minduntalan célok felé rohan, és a másodperceket számlálja.
Mások úgy élnek, mint egy fa, nagyon lassan és szívósan, s
tudják, hogy még sok, sok idejük van, évtizedek. 
Az én koromban sok ember már tudja, hogy életének igazi ideje lepergett, a szerkezet lejár. 
Ebben a korban, negyven körül,
Goethe tudta, hogy nem érdemes sietni, van még egy fél
századra való ideje, ráér. 
Csodálatos öntudat ez, mely
minduntalan ketyeg bennünk, üti az éveket, figyelmeztet,
mennyi az időnk még. 
Goethe, Tolsztoj nyolcvan évre tervezték az életet. 
Shakespeare már sietett: húsz év alatt
gyorsan megírt mindent, mert tudta, hogy ötven éves korában abba kell hagyni. 
Van bennünk valamilyen mérték
és öntudat élettel és halállal szemben. 
Kapkodunk, másról
beszélünk, de közben tudjuk az igazat.

mail
 
Márai Sándor 

Arról hogy minden nap tovább kell menned...

S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismer és felé vezet. 
Nem könnyű ez. 
Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél! 
Szép nő áll az út mentén és bájos mosollyal int feléd. 
Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél elvegyülni e szép testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. 
De tudnod kell, hogy a hiú és kéjes pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság követi. 
Mert lelked mást akar, s mikor tested megéteted egy másik test fülledt fűszerével, a lélek éhes és szomjas marad. 
Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha a figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az isteni megismerésétől

Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásra biztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsma asztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi: ,,Miért lopod itt az időt? 
Mindez gyermekes és aljas. 
Tovább kell menned, hiszen dolgod van." 
Körülbelül így szól hozzád az élet, minden nap, minden pillanatban -- megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban. 
De mikor nem ez a dolgod!

Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. 
Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad vég céljához, lelked és az isteni megismeréséhez? 
Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. 
Mert vándor vagy."
 
mail

Márai Sándor

Sértődött vers

Én nem akartam, istenem - 
S nem kértem, hogy segíts nekem 

Gyanútlan érkeztem, meleg 
Szavakkal is kerestelek 

Nevetgéltem a nap alatt 
Tagadva sem tagadtalak 

Szándék nélkül és kedvesen 
Szólítottalak: "Kedvesem" 

Szájamban jó íz volt neved 
Fűnek-fának dicsértelek 

Nem is akartam semmi mást: 
Jó szót, kenyeret, egy falást 

S a kenyér és bor isteni 
Ízében téged sejteni 

Hogy' ragyogott a két szemem: 
Mi történt velük, istenem? 

Behunyom, mikor tehetem 
Két kezemmel is befedem 

Nem jó látni, se hallani 
Elromlott nálam valami 

Leköpve állok, sárosan 
Megsértettek halálosan 

Fejembe tövis koszorú 
Arcom gőgös és szomorú 

Nézz a szemembe, istenem: 
Miért csináltad ezt velem? 

Asszonyt is küldtél vigaszul 
Ő is megsértett pimaszul 

Nem mondom: választott edény - 
Szívem hideg, szájam kemény 

S mint ki tönkrement hirtelen 
Elkezdem egész meztelen 

Elkezdem egész kicsiben 
Csontból, rongyból és irigyen 

Leszek magányos, mint a sas 
S mint hiéna, büdös, avas 

Mint az éj, oly hallgatag 
Ha ember meglát, elszalad 

Vérszomjas, mint a keselyű 
S mint a bűn, olyan keserű 

Elfenem arcomon setét 
Korommal isten kézjegyét 

S nem lesz nekem engesztelés 
Többé a tiszta, éles ész 

A hét fő bűn lesz iparom 
Megsértett valami barom 

Mikor? Hol? Nem emlékezem 
Szöggel verték át két kezem 

Spongyát csókoltam szív helyett 
S ittam epét és ecetet 

Megsértve lógok itt, dagadt 
Szemmel a véres nap alatt 

Nem mondom: arany ház, titok - 
Halálra sértve ordítok 

Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? 
Nem állok jót senkiért 

S ki volt? Miért? Mikor? Minek? 
Nem adtál választ senkinek 

Felelj most, Isten! Már elég 
A kínból és reped az ég 

Repedt ég s megnyílt föld felett 
Nézzünk egyszer farkas szemet 

(Nem emlékszel?...Hisz én vagyok 
Arcod mására alkotott 

Lelkedből lelkedzett csodás 
Kétlábú, lelkes alkotás 

Ki nem is akart egyebet 
Jó szót s egy falat kenyeret 

Jobbat nem akart senki sem -) 

...Úgy-e, emlékszel, istenem?

 mail
 

 

Megosztás Megosztás a Facebook-on