Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


** Idézetek-Versek / * Érzelem- Szerelem..*

 

Boldog névnapot !

 

heart

 

heart

 

Ijesztő vad szerelem

Ijesztő vad szerelem elől daccal futottam,
fáradt, fáradt vagyok most, hová lett elszánt erőm,
szabad vagyok most... mégis
egyedül lennem fáj.

Örülni szeretnék most enyhe fényű napoknak,
fűben nyújtózni puhán, nézni, fehér fellegek
álmodozva hogy húznak
gyöngéd egeken át.

Rozsvetés zöld ragyogó, széllel beszél hajolva,
keskeny dűlő hívogat, dombokon, szőlőkön át,
csendes, csendes az este...
mért nem jössz most elém...?

Elfutni már nincs erőm, meleg tenyeredbe most
boldogan lehajtanám titkos mosolyú arcom,
békült s egyszerű minden,
kín, dac, rossz álom csupán.

Hajnal Anna

 

heart

 

Tudod milyen a szerelem?


Amikor magad-magad adod,
amikor a másikat elfogadod,
amikor ünnep minden szó és minden hallgatás,
amikor édes a só s a várakozás?


Tudod-e milyen a szerelem?
Az a kézfogás, mely úgy is él,
hogy kezünk egymáshoz nem ér,
mikor fájdalmad csontjaim érzik
mert én vagyok te,
és madárszívem vérzik ha menni készülsz
és utánad őszülök és utánad fájok,
s úgy ülsz szívem trónusán
mintha ez lenne minden élőnek a minta?


Tudod milyen a szerelem?
Mint a gyermek, kit anyja öléből ki nem vernek,
kit két karomon hordok, ringatok,
míg szüksége van rám el nem hagyok.


Tudod milyen ez a szerelem?
Egyszerre születés és halál.
Egyszerre rab és szabad madár,
egyszerre keserű könny és öröm.


Loptam, s most félek, hogy ebül eltöröm,
vagy elveszik tőlem ezt az édes
eleven kínt, ezt a gyönyörű szenvedélyt,
elvermelik a fényt, a földbe bezárják
ezer lakattal örökre.
Csikódobogással ver szívem..


ilyen,
csak ilyen ez a
SZERELEM


Láng Eszter

mail

Most kell . . .

Most kell, hogy téged öleljelek,
Ameddig az alkony messze még,
Mielőtt a nap végleg lemegy,
És a föld az éggel összeér.

Addig kell, hogy szeresselek,
Amíg nem üzennek a csillagok,
Hogy nekem adják a végtelent,
Hogyha velük együtt szárnyalok.

Kaphatnék én örök életet,
Feledve a földi gondokat,
Élhetnék velük az égben fent,
Már örökké mindig boldogan.

Ezüstfényű csillagszememben,
Ott ragyogna a lenti világ,
De kemény kővé vált szívemben,
Nem nyílhatnál, mint a virág.

Nem lehetnél te többé nekem,
Kezem nem érne már érted el.
Hogyha a szerelem szívemben.
Csillagok fényében égne el.

Mit érne akkor az öröklét?
Ha nem foghatnám többé kezed,
Csak keresne téged örökké,
Lázasan égő csillagszemem

Grigo Zoltán

 

mail

 

Mosolyog a szívem

Mosolyog a szívem.
Talán meggyógyult volna?
Mert ez én nékem
oly boldogság volna.

Elűzni a bánatot,
messze, nagyon messze.
Beengedni az örömöt
reggel,délbe,este.

Kinyitni ablakát,
hogy napfény érje,
hűs szellőnek illata
megérinthesse.

Mosolyog a szívem
most már én is érzem,
derű és jókedv
mi sugárzik belőlem.

Így hát barátaim,
remélem tudjátok,
hogy a mai naptól,
én mosolygós nő vagyok.

Szárnyaljatok velem,
csak tovább,csak tovább.
Együtt könnyebb átélni
az élet viharát.

SZABÓ PACSIRTA ÉVA

 

mail

Titok
 
  Elmerülve sötét éjben,
szemem szürke köd fátylában.
Újra felébredt a vágyam,
csillagfény lett sötét fátylam.

Szédítő vad kábulatban,
szerelemtől elvadultan.
Csak a testedet kívánom!
Puha párnán, meleg ágyon.

Békésen nagy nyugalomban,
ölelsz engem két karoddal.
Mozdulatlan pihensz csendben,
test a testtel egyek ketten.

Csillagfényű szikrák gyúlnak,
szívemben és lelkemben.
Villámaim elragadnak,
felébresztik alvó tested.

Szerelmünknek mámorában,
szenvedélyünk viharában.
Varázslatként élem én meg,
lángra gyúló szép szerelmed.

Kábulattól ébredezve,
valóságba visszatérve.
Az érzelmem nem változik,
álmok között ringatózik.

Nem hagylak el, tudom, érzem,
érted eped érző szívem.
Nem kívánok más egyebet,
csakis a Te szerelmedet.

Horváth Mária

 

 

mail

 

Mutz Péter verse

Emlékezz Rám,hogy vissza találj,
Hol tiszta a vágy,ott nincs akadály.
Falak omlanak egy érzés körül,
Az élet ,ha ébred a lélek örül.


Ne mondd,hogy nincs az,mit nem lát a szem,
Ne mondd azt rólam,hogy nem létezem.
Keress a csendben,és szólíts meg bátran,
Légy most hát újból hűséges társam.


Emlékezz Rám,mert Érted ragyog,
A fényem,ha érint,Én Veled vagyok.
De vakon szőtt álmok között sosem keress,
Egyet tegyél csak,hogy mindig szeress.


Fogadj el kérlek,Én mindig melletted állok,.
Hogy átadjak néked egy igaz világot.
És ne hidd,hogy Én ezzel csodát teszek,
csak szívembe írom be örökre neved.

 

mail

 

Reichard Piroska:

Sóhaj


Szívedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam elfeledni
s mint örök vándor, ki megérkezett,
múlt éveim súlyát levetni;
sorsomból életedbe térni,
onnan tovább sohase menni,
külön, magamnak nem is élni,
csak a szemedben, mosolyodban,
a melletted múló napokban;
a jóságodban megpihenni,
megfürödni tisztaságodba
s melegségedbe betemetni
szegény magános fázó életem.

mail

Paul Verlaine -

Hold a fák közt

A hold a fák közt 
szikrázva süt; 
gally moccan, ág zörg, 
és mindenütt 
hangok remegnek... 

Ó, hogy szeretlek. 

A tó sötéten 
őrzi hideg 
tükrén az ében- 
árnyú füzet; 
szél jaja rezzen... 

Álmodj, szerelmem. 

Maga a kék menny 
ereszkedik 
a csillagfényben, 
mely gyöngyeit 
szikrázva szórja... 

Isteni óra!

mail

 

Pósa Lajos-

Eddig volt, tovább nincs...

Eddig volt, tovább nincs, 
Szerelmemnek vége. 
Visszaszállt keblembe 
A nyugalom, béke. 

Fürdettem lelkedet 
Tiszta napsugárban, 
Könnyező szivemnek 
Hulló harmatában. 

Lerázta magáról 
A sugárt, harmatot. 
Földi salakjától 
Meg nem tisztulhatott. 

Szerelmem elszállt a 
Tiszta napsugárral, 
Könnyező szivemnek 
Hulló harmatával. 

Nem fáj már a lelkem, 
Száll az ég boltjára - 
Csillagnak nem lehet, 
Csak csillag a párja.

mail

Szeretlek némán...

... Mosolytalanul, remegőn félve, tétován és árván.
Derengő hajnalon érzékcsaló bódító aranyfényben,
Estébe hajló tompa, zajtalan múló képzelt csillaglétben.
Hangtalan zokogva, mély hosszú álomba szenderedve,
Elbújva metszőn sivár gyilkos áttetsző üvegverembe.


Szeretlek némán...

... Nem kérve érezz végre egészen és nézz rám.
Könnyes reggelen halottan ébredve nem értem
Miért nincs élni vágyó hatalom, varázserő e kézben.
Sóhajtok pislákoló fehéren, fájón, halkan keseregve.
Belelehelnék lágyan, kedvesen kincstelen lelkedbe.

Szeretlek némán...

... Kérdezvén a boldogság vajon hol, merre vár rám,
Mely ismeretlen szegletben, kegyes időben és térben,
Hol ragyoghat teljességével mélyen rejtett fényem.
Vágyam már esztelen rohanna, messze-messze menne,
Ha téged mint álmot nem ismerhetne, szerethetne.

Szeretlek némán...

... Szívem testemben, fekete gránitban rideg zárvány
Sóhajod tudatlanul önző éhesen, bántón nem kérem.
Álmaid kékjének hiánya nem az én bűnöm, vétkem.
Fut az élet erre, vár halkan, lassan felém közeledne.
Boldogtalanul remény vesztve nézek rá esdekelve.

Szeretlek némán...

... Várok egyedül tovább. Egyszer majd. Mégis talán...
Szólsz szelíden, ha nem is hallod meg hányszor kértem.
Elfogadsz vakon hívőn így, mindenestől, gyarlón, egészben.
Mindent, mi rövid létem értelme, vétke és lényegtelene.
Szavak nélkül várom csodád csendben, múlón elmerengve.

/Szerző: mirian/  
 

mail

Gyóni Géza

Örökre

Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd senkinek szívét,
Mondd te csak azt, hogy - most szeretlek,
Mert a jövő perc nem tiéd.


Örökre. . . bús, tréfás, hazug szó.
Isten ajkára illik az.
Egy percre, míg egy csók elcsattan
Leányajkon csak ez igaz.


S ne is kívánd e szót: örökre!
Vesd meg, ki mondani meri.
A végtelenséget csúfolja,
Mert nincsenek csak percei.


Szeresd te azt, ki büszke ajkkal
Csak azt ígéri, mit megád.
Örökre...csak a vértelenség
Kendőzi ezzel önmagát.


Ameddig ajkad csókol, éget,
Ameddig szítja lángomat
A férfi-ajkon ez igaz csak
És hazudik, ki mást fogad.


Vesd meg, ki így susog: örökre.
Szeresd, ki csókol s nem ígér.
Örökre szánt fanyar kötésnél
Egy csókterhes perc többet ér.

 

heart

 

Zas Lóránt 

Hogy mondjam el?

Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő bimbó a harmatot?
Hogy mondjam el, hogy kezem reszket,
és alva-ébren rád gondolok?
Hogy mondjam el a titkos sóhajt,
a vágy-burjánzó éjszakát?
Hogy mondjam el a drága szókat
néked, tenéked, drága lány?

Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint szorgos méh a nektárcsepegést?
Hogy mondjam el, hogy égi enyhet
terítsz lelkemre, és a feledést?
Hogy mondjam el, hogy benned égve
életparázsló kedv derít?
Hogy mondjam el, hogy mennynek üdve
felejti bánat lakhelyit?

Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint szomjú föld a szakadó esőt?
Hogy mondjam el, hogy földi ember
Így még nem szeretett soha nőt?
Hogy mondjam el, hogy menny malasztja
nem érhet föl egy csókodért?
Hogy mondjam el, hogy csókba fagyva
véled pusztulni üdvöt ér?

Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint holdsugár a bűvös éjt?
Hogy mondjam el, hogy a szívem rejtett
tükrében te vagy a Madonna-kép?
Hogy mondjam el a távol estet
és a borút, ha búcsúzunk?
Hogy mondjam el, hogy mondjam el?
Nem... nem, hiszen most álmodunk!  
 

mail

Ismeretlen szerző: 

Búcsúzó (1899.)


Kicsiny fejed hű keblemre hajtva,
Mit fogadtál, emlékszel-e rája?
Enyém leszel, azt susogta ajkad,
Óh, mi nagy volt szívem boldogsága!

Amikor így egymáshoz simulva,
A jövőről szőttük még a képet;
Nem hittem, hogy rövid idő múlva
Búba ejt majd csalfa hűtlenséged.

Eljutok-e egykor vágyaimhoz,
Érek-e még oly nagy boldogságot?
Begyógyul-e a seb, mely úgy kínoz,
Melyet a sors a szívemen vágott?

Szenvedésim érnek-e majd véget,
Idővel a múltat felejtem-e?
Vagy viselem a fájó emléket,
Míg kivisznek a hűs temetőbe?

Míg hű voltál, öröm között éltem,
Hej! azóta oda boldogságom;
Hogy még egyszer lenne benne részem,
Ez életben már hiába várom.

Amióta nem lehetek véled,
Óh, de hányszor sóhajtok utánad?
Óh, hogy gyötör kínozó emléked,
Őrli, mint szú, szívem a bánat.

Nem átkozlak hűtelen kedvesem,
Némán tűröm fájdalmas sorsomat;
Mert tudom, hogy nem soká viselem:
Közelg a sír, mely végre nyugtot ad.

mail

 

Gérecz Attila

Szeretlek

Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra vágyom;
mert sápadt hangom mosolygássá
aranylik éjjel a szádon.

Szeretlek,
mert káromlásos, sajgó Istenhitem
hajnallá szépül, szivárványa
törik meg könnyeiden.

Szeretlek,
mert pogány gúnyom tiport minden csodán,
s te szád égő kelyhével nyújtod
legfájóbb úrvacsorám.

Szeretlek,
mert szemed kékjét szívemig ölelted,
mert feloldoztál, s elképzeltem
a lelkem és a lelked...

Szeretlek,
mert ember vagyok, fázékony, bús, gyáva,
mert betakarsz, s mert emlékeztetsz
egy szelíd elmúlásra.  

 

mail
 

Horváth Piroska

Szenvedély...

Testem lázban ég, csókod forrón perzsel
Szerénységem elfeledtem
Érintésed forró parázs, jöjj! Éget a vágy!
Buja testem téged kíván


Ölelj! Csókolj! Ha kell, harapjál!
Testünk ördögi táncot jár hol fenn, hol lenn
Mámoros örült vágy
Félelmeim, amik voltak ruháimmal a sarokba dobtam


Megszűnt a világ csak te létezel
Tiéd a testem birtokold, repíts a mennybe fel!
A csúcson szoríts magadhoz, ahogy csak lehet
Suttogd a fülembe "szeretlek"


Ússzunk a mámorba, sose legyen vége
Összefonódott testünk egy szív egy lélek
Karjaidban alszom el mesém szerelmes szavad
Suttogva fogadjuk, ez mindig így marad.

 

 

heart

 

A szerelem mindvégig megőriz egy pillanatot, azt a pillanatot, amikor született; 
és akit szeretnek, sosem öregszik meg, szerelmese szemében mindig tizenhét éves marad, 
és kócos haját, könnyű, nyári ruháját ugyanaz a barátságos szél borzolja egy életen át, 
ami akkor fújt, abban a végzetes pillanatban.

Szerb Antal

heart

Nem szerelem az, ami változik, ha minden más változik. 
Örök útjelző az, ami meg sem rezdül semmilyen viharban. 
A szerelmet nem koptatják az idő röpke órái s hetei. 
A szerelem örök, ítéletnapig. 

Shakespeare

heart

Mekkora üresség, ha távol van az a lény, aki egymaga betölti az egész világot! 
Ó, mennyire igaz, hogy, akit szeretünk, megistenül! 
Nem volna csoda, ha Isten féltékeny volna rá, ha nem volna bizonyos, 
hogy a mindenek atyja a világot a lélekért, a lelket pedig a szerelemért alkotta meg. 

Victor Hugo

heart

Várni. Ez volt az első lecke, amit megtanultam a szerelemről. 
A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel, megígéred magadnak, hogy megváltozol
- miközben egyre csak várod, epekedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik.

Paulo Coelho

heart

Nincs szebb dolog az életben, mint az ébredő szerelem. 
Fátyolos és titkos vágyak ópiuma, amiket úgy szívsz le a szívedre, mély, 
szívet elállító lélegzetvétellel, mint a zsályás szénarétek fülledt, meleg illatát. 
Az ismeretlenség és végtelenség misztériuma, 
az örök tavasz hárfahangja ez a lélek felajzott húrjain.

Zilahy Lajos

heart

A szerelem és szeretet közt nagy a különbség. 
Az első vak, a másik szemes.

Széchenyi István

heart

A távollét szerelmesek közt úgy hat, mint a szél a tűzre: 
a kis szerelmet eloltja, a nagyot tűzvésszé növeli.

Füst Milán

heart

Manapság már alig-alig merné valaki azt mondani egy emberpárról, hogy "meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt". 
Pedig bizony így szeretnek egymásba az emberek, és csakis így. 
Ami még hozzájön, az mind járulék, és csak később következik.

Victor Hugo

heart

"Hiszem, hogy egymást szeretve,
egymást megértve, könnyebb lesz élni,
s bármi sors állna is elénkbe,
a boldogságot el fogjuk érni."

Ady Endre

heart

"A hirtelen támadt szerelem,
amely házasságot indít, igazgyöngy,
gyémánt, drágakő, melyet a legnagyobb
művész csiszolt, kincs, amelyet a szív 
legmélyén kell elrejteni."

Balzac

heart

 

Aranyosi Ervin:

Szerelemdal


Te rólad szól már minden percem,
rólad mesél minden gondolatom,
te inspirálsz, mikor írom a versem,
te ihleted minden szép mondatom.


A szerelem jó, a szerelem szép,
az ember csak elveszti cseppnyi eszét.
A szerelem szép, a szerelem jó,
ehhez szór zenét a rádió.


Te rólad szól a nagybetűs élet,
rólad mesél az egész világ,
egész nap szinte csak rólad mesélek,
nem is tudok már nem gondolni rád.


A szerelem jó, a szerelem szép,
az ember csak elveszti cseppnyi eszét.
A szerelem szép, a szerelem jó,
s úgy árad bennem mint zajló folyó.


Te rólad szólnak fák és virágok,
rólad mesél a szép kikelet.
Te rólad szólnak éjjel az álmok,
ezért jó boldogan élni veled.


A szerelem jó, a szerelem szép,
az ember csak elveszti cseppnyi eszét.
A szerelem szép, a szerelem jó,
olyan csoda, mi a szívnek való!


Te rólad szól és dalol a szívem,
rólad mesél minden szép pillanat,
te rajtad kívül boldogság nincsen,
s remélem életünk ilyen marad marad.


A szerelem jó, a szerelem szép,
örömöt csepegtetünk szerteszét.
A szerelem szép, a szerelem jó,
érezzük, tudjuk, hogy nekünk való!

heart

Ég veled

 
  Adalbert von Chamisso

Mért érdekelne másokat
hogy történt - az élet ilyen.
Örültem, hogyha láttalak,
s ha láttál, örültél nekem.

Az első csók, szádon mi gyúlt,
szívünkben kincs egyszerre lett.
Ha jöttem, arcod kipirult,
ha mentem, elfehéredett.

S mindennap újra jöttem én,
eső hullt ránk és napsugár,
átjárta lelkünket a fény,
de elrepült hamar a nyár.

Szorítottuk egymás kezét
mosolytalanul, könnytelen,
mindkettőnk őszintén beszélt,
gyönyör volt együtt s gyötrelem.

És jött az ősz, aztán a tél,
a fecske is messze repült,
szerelem, mely a sírig él?
Hideg lett, s a szívünk kihűlt.

Messzi országba indulok,
s te kedvesen szólsz: Ég veled.
Könnyedén kezet csókolok,
így volt, s másképp nem is lehet.

heart

 

heart

Halász Judit:

Nehéz okosan szeretni


Egy kis virág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó szörnyű bajt 
Valami elszorul legbelül 
És úgy szorít, hogy az ember menekül 

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell 
Amit a másik örömmel elvisel 
Nehéz szeretni okosan, józanul 
Szeretni sajnos senki nem tanul 

Távol tart egy félénk mozdulat 
S a vallomáshoz nincsenek szavak 
Valahogy mindig rosszkor érkezünk 
S néha magunk elől is menekülünk 


Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó 
Ahogy az örömmel elfogadható 
Nehéz szeretni okosan, józanul 
Szeretni sajnos senki nem tanul 

A közeledés is félreérthető 
A hazugság is lehet megnyerő 
Néha túl érzékenyek vagyunk 
Máskor meg a büszkeség a bajunk 

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell 
Amit a másik örömmel elvisel 
Nehéz szeretni okosan, józanul 
Szeretni sajnos senki nem tanul......

heart

Ha szeretlek, akkor hazugság, 
Amit igaznak hittem én. 
Hazugság a sírás, a bánat 
S az összetörtnek hitt remény. 
Hazugság akkor minden, minden, 
Egy átálmodott kárhozat, 
Amely még szebbé fogja tenni 
Az eljövendő álmokat. 

Ha szeretlek, akkor vergődve 
A halált nem hívom soha, 
Eltűröm még a szenvedést is, 
Nem lesz az élet Golgotha. 
Mikor álmomból fölébredtem, 
A percet meg nem átkozom - 
A lelkedhez kapcsolom lelkem 
S mint régen, ismét álmodom. 

Ha szeretlek... Ne adja Isten, 
Hogy hazug legyen ez a hit!... 
De mért?... Legyen hitvány hazugság, 
Elég, hogy engem boldogít. 
Ha úgy érzem, hogy most szeretlek, 
Haljak meg most, ez üdv alatt, - 
Többet ér egy hosszú életnél 
Egy álmot nyújtó pillanat!... 

(Ady Endre)

heart

Orbán Ottó 

Kibomló nyár

Úgy jöttem hozzád mint a szél a fához 
forró, elmondhatatlan utakat söpörve,
most ülök lábadnál, 
szám az arcodnak némasággal áldoz,
mert mélyebb bennem a szerelem gödre,
hogy hanggal betemetném, 
szóval betemetném,
csak nézlek, boldog ég része, örökre
egyforma felhők közt és mint a repkény
tekintetedre tekerődzöm 
s keringnek bennem a kínzó gyönyörűség nedvei, 
az olvadó, meleg fény nedvei 
s öntözik a teljességet, melyre nincs szó,
se dallam, csak a sűrű párában úszó csend, 
mely reszket, gőzölög, mint halhatatlan
réteken a frissen született borjak;
élek, ágad és gyökered, hogy halkan
suhanva friss combjaidra hajoljak.
Mint hajnal a földre, 
felhőtlen hull testedre testem, s megnyílsz, 
kelyhe a fénynek, edénye a csóknak.
Én szabadnak születtem, nem ismertem a törvényt,
most állok, lélek a nyárban, elédbe terítettem
szívem piros szőnyegét önként,
hogy járj rajta süppedő lábbal,
mert nem több az öröklét, mint te meg én, 
mint mi meg ti, a bizonyos halállal
dacoló pillanat, a könnyű és örökkön
tartó harang, melyet csak a szél és a madár hall,
míg mosolyodból törékeny fák épülnek a földön. 

heart

Én éj vagyok, te a fény,
ízig, fogytig az enyém.
Ha föld vagyok, úgy te fű,
bennem zöldellsz, holtig hű.
Fénylő csillag vagy, én ég,
nekem ragyogsz, bennem égsz.
Te eső csepp, én fergeteg,
bensőmben langy permeteg.
Én szív vagyok, te a vér,
tőled lüktet minden ér.
Ha én fa, te levelem,
én a csók, te szerelem.
Völgy vagyok, te friss patak,
bennem zúgó zuhatag.
Ha erdő vagy, én az árny,
egyben társ vagy és magány.
Tűz vagyok, s te melegem,
itt lobogsz a keblemen.
Hópehely vagy, én a tél,
csillogásod bennem él.
Ha szemfény vagy, én a szem,
semmim vagy és mindenem.
Én dalnok, te énekem,
életem vagy, s végzetem.

Mikolai Bertics Mihály

heart

Lithvay Viktória

De jó annak...

De jó annak, aki senkit 
Nem szeret, 
Mosolyoghat örök, fájó 
Könny helyett, 
Kinek álmát nem zavarja 
Semmi sem, 
Mert nem tudja, mily nagy kín a 
Szerelem! 

Énnekem nincs sem éjem, sem 
Nappalom, 
Temiattad elkerül a 
Nyugalom, 
De jaj annak, aki nem tud 
Szeretni, 
Én Istenem, csak tudnálak 
Feledni!

heart

Szuhanics Albert

Neked adom

Neked adom a hajnal sugarát, 
s a felfénylő rózsafelleget. 
Az éj emlékét, álmok halk szavát, 
én így vallok szerelmet neked. 

Tiéd a csend, mely lelkem tölti el, 
e zöld sziget, hol mély az óceán. 
Én nem cserélnék soha senkivel, 
ha ott örökkön te várnál reám! 

Neked adom szívdobbanásaim, 
összes titkom megosztom veled. 
Az életem, ifjonti álmaim, 
mindent-mindent átadok neked! 

Könnyeimet, mely eláztatta párnám, 
sok magányos, fájó éjjelen. 
Neked adom, forró csókod várván, 
csak ajkad nyújtsd szomjazón nekem! 

Neked adom én az életem, 
ennél többet már nem adhatok. 
Szeress nagyon, szép szerelmesem, 
mert nélküled én halott vagyok!

broken heart

heart

broken heart

Aranyosi Ervin

Két szív, ha csendben összeér

Két szív, ha csendben összeér,
egymással dallamot cserél.
Úgy érzi, végre szebben él,
ha két szív a csendben összeér.

Két szív, ha csendben összeér,
hálás lesz végre mindenért.
Nincs érzés, mely ezzel felér,
s úgy kell, mint egy falat kenyér!

Mit kell hát tenned mindezért?
Adj hálát múló percekért,
a rád nyíló tekintetért,
mikor szívetek összeért..

heart

Szuhanics Albert

Visszatérek

Visszatérek érted kedves, 
Jaj, ne legyen szemed nedves! 
Megérkeztem hozzád végre, 
Miképp Újhold éj egére. 

Visszatérek hozzád drága, 
Miképp lepke száll virágra. 
Jaj, könnyeid hagyd el szépen, 
Ne zokogjál, többé értem! 

Visszatérek végleg, újra, 
Átölellek hozzád bújva. 
Jaj, ne sírjál többé mától, 
Elfordulok a világtól...! 

Visszatérek révbe érve, 
Jaj, dús könnyeidtől félve! 
Mint nagy folyam árvíz után 
Ős medrébe térni kíván... 

Visszatérek, hazatérek, 
Vigasztallak téged, édes. 
Ezentúl csak veled leszek, 
Jaj, szárítsd fel könnyeidet! 

Megérkeztem, itthon vagyok, 
Szép orcádra mosolyt csalok. 
Szemhéjadra csókot hintek, 
Országútnak búcsút intek...!

heart

Szuhanics Albert

A telihold titka

Nagy titkok tudója 
a mi öreg Holdunk. 
Mivel hogy az éjjel, 
szeme előtt voltunk. 

Látta, hogy szomjazzuk 
hűs ajkát egymásnak. 
Talán irigye lett, 
egy ily ifjú párnak...? 

Minden titkunk tudja, 
lesett minket éjjel. 
Hírül adja, hidd el, 
friss hajnali széllel! 

Madarak csicsergik 
széles e világnak. 
Nagy a mi szerelmünk, 
sosem adjuk másnak!

heart

Szuhanics Albert

A Nap szerelmese

Csak álmodom, szépek az álmaim, 
mert rólad szólanak, hiszen... 
Úgy vágyódom, utánad kedvesem, 
te érted dobban a szívem. 

Hisz meglehet, elküldesz engemet, 
eldobsz mint lombjukat a fák. 
Ha őszi szél, csalfán szól szívükhöz, 
de álmunk él bennem tovább. 

A képzelet szárnyára vesz minket, 
angyali szeretőm leszel. 
Ha könnyezem, miattad sírnék tán, 
de csókod mennyekbe emel! 

Felszárítod bánatos könnyeim, 
tekinteted az áldott Nap heve. 
Te oltod el szomjazó vágyaim, 
mert én leszek a Nap szerelmese! 

Ám meglehet, hogy szeretsz engemet, 
s lemondok máris, álmaimról én. 
Hisz átölel remegőn két karod, 
mindent elönt egy forró szenvedély. 

És akkor majd áldom a sorsot én, 
hogy megtaláltalak, enyém leszel. 
Elsuttogok egy titkot, jól figyelj, 
álmaimon, te már most túl teszel!

heart

Szuhanics Albert

Kék rózsák kertje

Csodáknak kertjében jártam, 
Hej de sok rózsafát láttam. 
Gondoltam, szakítok néked, 
Vöröset, fehéret, kéket... 

Ámde, mily hamvas a sárga, 
Aranyló szirmát kitárja. 
Rózsaszín illata bódít, 
Gyönyörű hölgyeket hódít. 

Tépek egy vöröset néked, 
Ennyire imádlak téged. 
Fehéret, mert tiszta a szíved, 
Én vagyok legnagyobb híved! 

Szakítok kék rózsaszálat, 
Üzenet gyanánt lesz nálad. 
Ennyire csodás vagy nekem, 
Kék a menny, kék a szerelem. 

Kék rózsák kertjében járok, 
Csodás, kék rózsafát látok. 
De nincs szebb rózsaszál nálad, 
Legjobban téged csodállak...!

heart

Szuhanics Albert

Már te vagy az én világom

Szállok hozzád, mint a szél, 
lágyan simogatlak én. 
Tűz-szerelmem, angyalom, 
szép füledbe suttogom. 

Cirógatom finom vállad, 
nézlek, nézlek és csodállak. 
Meglebbentem selymes hajad, 
csókolgatom kecses nyakad. 

Sóhajod, mint tenger partján, 
lágy fuvallat, könnyed, halvány. 
Kék óceán, huncut szemed, 
ajkadon száz mosoly remeg. 

Ugye igaz, ez nem álom? 
lám, te vagy az én világom. 
Minden, minden köddé válik, 
ez a világ már egy másik..

heart

Szuhanics Albert

Holdfényrománc

Ím felkérlek most, jer velem, 
Egy táncot adj nekem! 
Jöjj, bájos arcú kedvesem, 
Vár ránk a bálterem... 

Nincs több ily szép, karcsú leány, 
a fényes parkettán. 
Mint kecses őz, lépsz könnyedén, 
Mosolyod rám talál... 

Sötét hajad a légben száll, 
Hullámzón, ütemre jár, 
Míg hófehér báli ruhád 
Lágyan, keringve száll... 

Ím száz csillár is fénylik itt, 
Bűbájjal rám tekintsz. 
A két szemedben látom én, 
Lelkedben mennyi kincs... 

Ezüsthajó a kék Dunán, 
Finom, szőtt holdsugár. 
S mi ringatózva utazunk ott, 
Ezen az éjszakán... 

Itt minden Holdnak sugara, 
Álomból szőtt világ. 
A fedélzeten fogom kezed, 
S nézzük az éjszakát... 

Ránk nevetnek a csillagok, 
A vén Hold fenn ragyog. 
Soha nem voltunk ily boldogok, 
Csak csókolsz, s csókolok... 

Egy zenekar hangolni kezd, 
A fénylő fedélzeten. 
Johann Strauss a karmester, 
S már táncolsz is velem... 

Álomhajó a kék Dunán, 
Ezüst, mint holdsugár. 
S mi lágy keringőt táncolunk, 
Szerelmes éjszakán... 

Bécsből Budára utazunk, 
És végig táncolunk. 
A holdsugárból szőtt világ hív, 
S mi ebben álmodunk... 

Látom most a két szemedben, 
Mily bájos sejtelem; 
Míg keringőre járunk mi, 
Hogy forog a bálterem... 

Majd visszatérünk hirtelen, 
Mert véget ért a tánc. 
De emlékeinkben megmarad 
A holdfényes románc..

heart

Helen Bereg

Csak veled érzem


Csak veled érzem, az élet csoda,
Nélküled út nem vezet sehova.
Lágy melengető szerelmes mosoly
Szívemhez édesen, féltőn oson.

Veled gyönyörű varázs minden perc.
Karodban boldogság igézete
Csalogatón örökös nászra hív.
Hiányod szívembe kínzón hasít.

Érezni akarlak minden percben,
Válladra odahajtani fejem,
Beleszagolni nyakad gödrébe,
Forrón izzani szemed tüzében,

Suhanó csókot lehelni szádra,
Átölelni gyengéden, vágyva,
Megpihenni ölelő karodban,
Feloldódni édes csókjaidban.

Kínzón, örökké vágyom a csodát.
Nélküled út nem vezet sehová.
Szerelmes szívem dobbanása
Minden pillanatban azt szeretné
Mellettem légy életem örökké.

heart

Radnóti Miklós

Mióta készülök


Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem mint a lét
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.


A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.


És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.


Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? A tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a terítőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.


Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felém int,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.


Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.

heart

Brain Storming :

Csoda vagy nekem: 

Az egyetlen, 
Akit a lelkem befogad, 
Akire vágyom, 
Akit életem végéig várom, 
Hogy jöjjön, ha kell. 
Akinek magyarázkodnia 
Nem kell, 
Aki kell, mert kell. 

Ha szemed csillog, 
Abban gyönyörködöm, 
Ha szomorú vagy, 
Azon erőlködöm, 
Hogy felvidítsalak; 
De nem tudok többet 
Tenni, csak egy csöppet. 

Téged is tép az élet: 
Elkezdtél valamit, 
Amit félre tenned 
Nem lehet, 
Mert várják, 
Hogy minden leheleted 
Azért libbenjen, 
Azért legyen, 
Hogy másnak jobb legyen. 

Csoda vagy nekem, 
Mert vagy; 
Mert olyan vagy, amilyen; 
Olyan, ami kell nekem; 
Olyan, amit kívánok; 
Amiről, ha nem is tudok, 
Mégis várok és akarok. 

Csoda vagy, mert vágyaim 
Képe vagy, 
Mert kínjaimra lényed 
Enyhítést ad; 
Mert jelenléted azt adja, 
Amit semmi más ... 
... Csoda vagy nekem, 
Ha valóban vagy, 
És nem csak egy látomás 

heart

Te vagy kire vártam,
te vagy minden vágyam.
Te vagy a csillogás
a fénylő napsugárban.

Napjaim lassúak,
magányosak nélküled,
csak a remény mi velem tart,
míg el ér hozzám két kezed.

Mindig szeretlek,
legyen reggel vagy este,
én veled ébredem,
és veled fekszem le.

Csak lecsukom két szemem,
s már látom is arcod,
érzem a csókod,
hallom a hangod.

Elvesznék benned,
mint sodró szélben,
elvesznék bármikor,
karod ölelésében.

Magányos éjjelek,
s szívem csak remeg,
legördülő könnycsepp,
a párnámra pereg.

Lágy táncot járva,
én neked tündöklök,
mert te adtad nekem,
a legszebb örömöt.

Nekem adtad szerelmed,
s szebbet szív nem tehet,
nekem adtad szívedet,
mit hűen őrzök meg.

heart

Székely Bianka


Őszinte vallomás

Amikor régen először megláttalak,
Azt gondoltam, ez is egy beképzelt alak.
Hallottam, miket mondanak rólad mások,
De gondoltam, a véleményemmel várok.

Úgy éreztem, hogy az emberek tévedtek,
Lehet, még nem voltak eléggé érettek.
Ahogyan teltek azok a munkanapok,
Úgy éreztem, szívem egyre jobban ragyog.

Az egyik este hazavittél,
Szépen, csendesen megöleltél.
Néhány csókot is kaptam tőled,
Éreztem veled a jövőmet.

Teltek az együtt töltött napok, hónapok,
És tudtam, ennél többet nem akarhatok.
Benned ráleltem arra, amit kerestem,
És ennél jobban még senkit sem szerettem.

Veled mindig is ott fent, a fellegekben jártam,
De ami utána történt, arra sosem vártam.
Magasan repültünk, és te elvetted a szárnyam,
Zuhantam, és közben próbáltak elkapni páran.

Hiába, mert az erős karjaidban landoltam,
És barna szemeidben újra elkalandoztam.
Felemeltél, és megint hagynál zuhanni újra,
Mert a te szívedet a vágyakozás még fúrja.

Pedig tudnod kell, én őszintén szeretlek,
És téged már soha el nem felejtelek.
Te vagy minden álmom, múltam és jelenem,
Amit érzek, azt soha el nem feledem.

Szeretném, ha te lennél egyszer majd a jövőm,
És végül te lennél majd a végső kikötőm.
Elmondhatom és leírhatom neked százszor,
De ha rám nézel, erősebben érzed, hányszor.

Nálad jobban senkit nem tudok már szeretni,
De ha tudnék is, én nem akarlak feledni.
Nélküled csak teljesen üres a világom,
Sajnálom, tudom, nem egyszer van, hogy hibázom.

Tudom, sokszor már idegesítő vagyok,
És hogy vannak még hibáim bőven, sajnos.
Én igyekszem megfelelni, tudod, majd most.
Akkor is, ha nem is vagyok mindig hasznos.

Talán érzed még, hogy tudsz engem szeretni,
És nem kell egyelőre most még elfeledni.
Remélem, érzed még, amit én érzek irántad.
És rájössz majd egyszer, hogy mennyire nagyon imádlak.

heart


Fövényi Sándor 
Hogy mondjam el 

Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint gyümölcsön a pír,
szád lágy íve boromban mámoros zamat.
Dobbanásoktól lüktető szív,
álmodó csend, ha torkomra forrnak a szavak.
A könyved leszek, amelyből olvasol,
sárguló lapjaimra vésett, gyűrött imád.
Befagyott tó tükrén eged, hol lángoló
szememtől megolvad minden jégszilánk.

Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint tüdőmnek a levegő,
úgy láthatlak, ha felmetszem mellkasom.
Így leszel a belőle részegen ki-be lebegő
lélegzetem, ami megfagy a rideg vason.
Késő aszú-magányom vagy, érlelő derem,
szíjas szőlővenyigék lilás tüze.
Törött játékom, mert szétzúzta a félelem,
röpke életem, mely érted küzdene.

Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint égnek az őszi est,
mikor a pillanat hideg lobbanás.
Pogány istennőm, ki őrjítő vágyat keres,
buja bűnöm, ha éhesen rám találsz.
És fekete mosolyom cserepes ajkamon,
a semmit csókoló édes gyűlölet.
Feledett ébredések hűvös hajnalokon,
halálom, a leszálló ólmos szürkület.

heart

Cserényi Zsuzsánna:

Hoztam neked

Hoztam neked napot,
Hogy fényben lehessél.
Hoztam neked szellőt,
Hogy szárnyra kelhessél.

Hoztam neked vizet,
Hogy soha ne szomjazzál.
Hoztam lágy kenyeret,
Hogy azzal táplálkozzál.

Hoztam neked békét,
Néhány szóvirágot,
Hogy elűzzék mellőled
A szomorúságot.

A legvégére pedig
Csak önmagamat hoztam,
S fele barátságom,
A másik fele itt van.

heart

Szeretni...

Mi mindannyian azért születtünk,
Hogy életünkbe fényt szülhessünk
Szeressünk: szülőföldet, barátot, anyát,
Lelkeinkbe írva a nagy világ.

Lelkeink halhatatlan magányosak,
S szívünk megszokásból ver, nem szabad,
Ha nem töltjük meg azt a szeretettel,
Élni születtünk, vággyal, dallal, szívvel.

Valamit szeretni kell, tiszta szívből:
Valamit tenni kell, akarattal, nemességből,
Csodálni az árnyas-bogas kék eget,
Forrásokat fakasztani, festeni kikeletet.

Valamit, szeretni kell, teljes szívből,
Mosolyt csalogatni a nyitnikéktől,
Társaink szeméből könnyeket törölni,
S kiket elhagyott a hit, azokkal törődni.

Koldus az, kinek szívében nincs szeretet,
Ki az anyagi világot választja, a fény helyett.
De az, kinek szeme szeretettől tündököl,
Mosollyal ébred, mosollyal nevet rá a tükör.

(Kerner Mariann)

heart

,,Nem szerethet téged mindenki.
Ez mindig is így volt, lesz és van, ezt te tudod a legjobban.
De ez téged sose zavarjon.
A lényeg, hogy az egyéniséged mindenkor megmaradjon.
Nem kell másnak lenned és látszanod, hogy szeressenek.
Hisz aki szeret, úgy szeret amilyen vagy!
Nem kell olyannak lenned, amilyennek ő szeretné, hogy legyél.
Aki valójában már nem is te lennél.
Azzal pedig nagy kárt tennél, magadban...
Így hát jobb, ha olyan emberekkel veszed körül magadat, akik szeretettel aranyozzák be a mindennapjaidat, mert ők valóban úgy szeretnek és olyannak, amilyen vagy..."

(Lippai Marianna)

heart

Meggyesi Éva verse

Szeretni jöttünk erre a földre
és hogy másokat boldoggá tegyünk,
de bármerre járok,bármerre nézek,
gonosz irigység vesz mindent körül.

Hová tűnt már az emberi érték?
Hol van már őszinte érzelem ?
Talán tovaszállt a zúgó őszi széllel
s nem maradt belőle szinte semmi sem ?

Szeretni jöttünk erre a földre,
és mégis úrrá lett itt a gyűlölet!
Kik mást eltaposnak,kincseket rabolnak,
csak azoknak jár már bőség,tisztelet.

Szeretni jöttünk erre a földre,
hát ne gyűlöljetek,szeressetek!
Itt van a pokol ! Itt van a mennyország!
Nincs másik élet,most szeressetek! 

heart

Akit szeretsz, ajándékként fogadd
Az Úr kezéből, s légy hálás e kincsért!
Nem érdemed, hogy tiszta, szép, eszes;
Érette Isten áldott nevét dicsérd!

Akit szeretsz, szeresd szerelmesen,
Becézgesd szépmívű, gyöngéd szavakkal!
Ha jönnek is a szürke köznapok,
Legyen virággal díszített az asztal.

Akit szeretsz, szeresd imádkozón;
Hordozd erőtlenségeit szelíden.
Állj érte naponként az Úr előtt;
Kegyelméből javadra fordul minden.

Akit szeretsz, szeresd örvendezőn.
Ne verjen sátrat nálatok a bánat!
Harsanjon kacaj! Jókedvű beszéd,
Vidám énekszó lengje át a házad.

Akit szeretsz, szeresd hűségesen.
Cserben ne hagyd soha. Légy hű halálig!
Boldog, ki társát boldoggá teszi,
Kinek az Ige szent fénye világít.

Gerzsenyi Sándor 

heart

Éjfekete bogara van...

 
  Éjfekete bogara van
a te két szemednek,
úgy ragyognak, a mennyei
csillagok sem szebbek.

Lábad nyomán virág nyílik,
ahányat csak lépsz te,
illatozó kertben járok,
Áldjon Isten érte!

Ért búzának mezejénél
szebb a szőkeséged,
mint friss vetés vár esőre,
úgy várlak én téged.

Szívem máris hevesen ver,
amikor meglátlak,
ha nem leszel hites párom,
elemészt a bánat!

Sóhajtásod tavaszi szél,
hangod sellő-ének,
úgy élünk majd, mint két galamb,
ha elveszlek téged.

Ha ölellek, száz csókot adj,
édes rózsaszálam,
elárulom, hogy örökre
itt maradhatsz nálam!

heart

 

Ha majd egyszer szerető szívre vágysz, 
s ha nem találsz se közel se távol, 
gyere oda ahova engem temettek, 
ott a fűszál is azt súgja, hogy: 
NAGYON SZERETLEK!

heart

 

Öröm és bánat együtt van a szívemben, 
egy könnycsepp csillan meg a szememben. 
Ha megkérdeznéd mi a bajom csak annyit 
mondanék, HIÁNYZOL de nagyon!

heart

 

Eljöttem érted, mert szeretlek téged 
Mert reszket az ajkam, hogy ajkadhoz érjen, 
Hogy átöleljelek magamhoz szorítsalak, 
Tüzes ajkammal lágyan csókoljalak.

heart

 

heart

 

Bizalom nélkül boldog nem lehetsz soha, 
Boldogság nélkül az élet mostoha. 
Bízzál tehát abban, kit a szíved szeret, 
Az életben boldog, -hidd el- csak így lehetsz.

heart

 

Hunyd le a szemed, s bízd rám magad. 
Elviszlek oda, hol senki sem zavarhat. 
Nem lesz ott senki, csak Te meg Én, 
Ott fekszünk majd a felhők tetején!

heart


Örülj az életnek, mosolyogj sokat, 
találd meg a boldogsághoz vezető utat! 
Olyanná válj, amilyen szeretnél lenni, 
s tudd, hogy én örökké foglak szeretni!

heart

mail

heart

 

Szeretnéd, ha szeretném, amit szeretnél? 
Mert Én szeretném, ha szeretnéd, amit Én szeretnék! 
Na, akkor most már CSÓK ahová szeretnéd!:)

heart

 

Nem tudom, hogy mondjam el, mindazt, amit érzek, 
Hidd el, hogy csak TE vagy, és én érted élek, 
Nem tudom, miért fáj, de fáj a messzeséged, 
Minden percben hiányzol, én úgy SZERETLEK téged.

heart

 

Oly üres nélküled az ágy, 
Oly forró irántad a vágy, 
Oly édes minden csók, mely éget, 
Hisz tudod, nagyon SZERETLEK én téged.

heart

 

Tudom, hogy e csönd érzelmeket takar, 
Tudom, minden gondolat előtör majd hamar, 
Tudom, hogy az érzelem széttöri a gátat, 
Tudom, hogy a némaság öleli a vágyat.

heart

mail

heart

 

Az égen már ragyognak a csillagok, 
Én az ágyikóm felé ballagok, 
Behunyom a szemem, és én boldog vagyok, 
Mert álmaimban, te velem vagy, 
és én veled vagyok…

heart

 
Ha majd egyszer síromnál állsz, 
s engem többé soha nem látsz, 
írd a porba csendesen, 
őt valaha szerettem.

heart

 

Millió csók a szádra, 
de ha a lelked nem bánja, 
adok a tested más tájára, 
oda ahova a legjobban várod 
és elérjük együtt a MENNYORSZÁGOT!!!

heart

mail

heart

 

Tedd a kezed a homlokomra, mintha kezed kezem volna. 
Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. 
Úgy szeress, mintha jó volna, mintha szívem szíved volna.

heart

 

Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, minden csókot a számon felejtett. 
Még csak akkor tenne igazán szépet, ha örökre nekem adna Téged!

heart

 

Sosem tudtam eddig, milyen szép az élet, mióta ismerlek, azóta élek! 
Szívem lágyan összedobban, szeretlek téged napról-napra jobban.

heart

 


Higgy mindent, csak azt ne, hogy feledlek! 
Feledj mindent, csak azt ne hogy szeretlek!

heart

mail

heart

 

Mikor szívünk először összedobbant, mikor szemed rám nézve lángra lobbant, mikor első csókod ajkamon égett, én már akkor úgy éreztem, MEGHALOK ÉRTED!

heart

 

Ha kinézel az ablakon és felnézel az égre, 
Rád ragyog majd sok ezer csillag fénye. 
Köztük én is ott leszek, s nézek le Rád, 
onnan kívánok neked Jó Éjszakát!

heart

 

Fáj a lét a létezés, a fekvés és az ébredés. 
Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy itt velem!

heart

 

Addig vagy boldog, míg van, aki szeret, ki bajban megfogja kezed 
és hogy milyen fontos is neked csak akkor tudod, ha már nincs Veled.

heart

mail

heart

Gyönyörű álmot láttam az éjjel, 
egy csillag szeretkezett a holdfénnyel. 
Felébredtem s rájöttem ez tény, 
Te voltál a csillag, én pedig a fény!

heart

 

Úgy szeretnék sokszor vándor felhő lenni, 
suttogó széllel hozzád elrepülni. 
Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, 
Veled tölteni hosszú éjszakákat.

heart

 

Lassan elhalkul a nyüzsgő világ, s csend tölti meg az éjszakát: 
Csak szívem hatalmas dobbanása zavarja meg a csendet 
és ez azért van, mert nagyon SZERETLEK!

heart

 

Itt ülök a Dunán egyedül, s rád gondolok szüntelenül.
A nap lágyan ring a víz tükrében, s te itt vagy velem a szívem csücskében!

heart

 

Szeretnék szeretni, szerelmet szerezni, 
szerelmes szívemet szívednek szegezni. 
Szólj hát szaporán szívemnek szerelme, 
szerelmes szívedet szeretném, szabad-e?

heart

mail

heart

 

Üres az ágy, és nem jön az álom, nem szól a zene, hiába várom. 
Üvölt a csend és hallgat az élet, rám tör egy érzés: SZERETLEK TÉGED!

heart

 

Aki azt mondja szeret, talán igaz lehet. 
Aki azt mondja imád, sose hidd szavát. 
De aki csak áll és mélyen a szemedbe néz annak szívében örökké élsz!

heart

 

Tudnálak Téged mindörökké szeretni, melletted bút, bánatot feledni. 
Nélküled céltalan az életem, csak Te kellesz nekem ebben az életben!

heart

 

Fogy a hold, sápadt fénye kúszik be az ablakon. 
Tüzes csókod perzselését érzem ajkamon.
Gyengéden simogat kezed. Veled szeretnék ébredni, mindig csak Veled!

heart

 

Pici erdőben pici nyuszi, pici szádra pici puszi! 
Egy bűnöm van nem nagy vétek, két szó az egész: SZERETLEK TÉGED!

heart

 

Szeretném, ha tudnád szeretlek Téged. 
Szeretném, ha tudnád, csak Miattad élek. 
Szeretnék a szemedbe mélyen belenézni 
és elmondani: nem tudok Nélküled élni. 
Szeretném nyelvemmel érezni nyelvedet. 
Szeretném, ha valóra válna a képzelet! 
Te légy álmaim vágya, s a testem tested puha ágya…

heart

 mail

heart

 

Szemembe nézz, Szívembe látsz, 
Ha szerelmet kérsz ott mindig találsz. 
Csak annyit mondj: SZERETLEK ÉN!
S ez lágyabban cseng mint száz költemény!

heart

 

Bárhol is jársz, melletted ott vagyok, 
vigyázok Rád, ha alszik angyalod. 
Egyedül nem hagylak sohasem, 
ígérd meg Te is ezt nekem!

heart

 

Szeretnék a szél fuvallatával simogatni, 
szeretnék a nap sugarával melegíteni, 
szeretnék én a levegő lenni, 
mert szeretnék mindig Veled lenni!

heart

mail

heart

 

Kicsiny szívem ÉRTED dobban, 
úgy zakatol majd felrobban! 
Ez a szív csak ÉRTED remeg, 
mert azt mondja, hogy nagyon SZERET!

heart

 
Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem
hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott
csillog a könnyem.

heart

 

Két csillag ragyog az égen, egyek ők már nagyon régen. „Szeretlek”- suttogják
váltig, egyik te vagy, én a másik.

heart

 

Szeretném szívemet kitépni, s virág
helyett ablakodba tenni. 
Hogyha látnád hervadó szívemet,
Akkor elhinnéd, hogy igazán szeretlek!

heart

mail

heart

Kicsi szívem Érted dobog, 
Érted égnek a csillagok, 
Érted süt a nap az égen, 
Érted élek én is régen. 
Te vagy kicsi szívem vágya, 
Veled lenni, azt kívánja!

heart

 

Hiába tagadnám régóta szeretlek, 
könnyeim titokban teérted peregnek. 
Kértem a jó Istent tanítson feledni, 
válasza az volt: 
Téged kell szeretni!!

heart

 

Öröm és bánat együtt van a szívemben, egy könnycsepp csillan meg a szememben. Ha megkérdeznéd mi bajom, csak annyit mondanék: HIÁNYZOL, de nagyon!!!!

heart

 

Ösvény voltál s mélybe húztál. 
Megbántottál s összezúztál! 
Csókod ízét még itt érzem a számon, 
de Rád már hiába vágyom!

heart

 

Szeretném ha szeretnél, 
két kezeddel megölelnél, 
szép ajkaddal csókolgatnál, 
és közben ápolgatnál!

heart

mail

heart

 

Kezem, kezed nélkül, mint virág illat nélkül, 
ajkam ajkad nélkül, mint hajnal harmat nélkül, 
üres vagyok nélküled, mint víz nélkül a tengerek.

heart

 

Szeretlek és szeretni is foglak, 
míg át nem adlak egy néma sírnak, 
igaz ott is van élet, de én ott sem 
fogok mást szeretni CSAK TÉGED!!!

heart

 
A legdrágább kő az, mely másokat karcol,
de ő nem tűr karcolást.
A legnemesebb szív az, mely inkább
vérzik, minthogy megsebezzen mást.

heart

 

Oly megnyugtató, hogy itt vagy nekem,
Hogy minden bajban fogod a kezem,
Hogy nem hagysz el soha, hogy viszont szeretsz,
Hogy velem együtt sírsz és nevetsz.

heart

mail

heart

 

Valamikor alkonyatkor Te is fogsz majd sírni,
ha kisétálsz a temetőbe síromat megnézni.
Sírom felett pacsirta panaszosan zengi:
Itt nyugszik Ki Veled BOLDOG AKART LENNI!!!

heart

 

Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz,
szerelmes szavakra s forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem ajkadon,
olyan ez mint a valóság csak kár hogy álmodom.
Sötét éjjel édes álom hamar tova száll,
felébredek és a szívem vadul kalapál.
Körül nézek és te nem vagy sehol se s ettől szenvedek,
mert szeretném ha velem lennél mindig csak velem!
 

heart

 

A csókod festi kékre az eget, szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret és világtalan az egész világ. 

heart


Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg
megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen
át, és én is mindig szeretni foglak.

 

heart

 

Hajnal Anna

A legszebb volt az éjszaka

Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a csóktalan,
melyben két ember elfeküdt
egyetlen ágyon boldogan,
hallgatva nem is túl közel, 
elég volt egymás hű kezét
érezni néha simulón, 
s hallgatni künn a szél neszét.

Tél volt, a kályha lángjai
alig lobbantak, s - két szobor -
feküdtünk egymás oldalán, 
csak néma szánkon a mosoly
lett egyre tisztább, ékesebb,
s meghalt bennünk az árvaság
amire megreggeledett.

Oh, több volt ez mint szerelem,
nem hevítette semmi láz,
de mindennel megbékített
az ajándéktalálkozás,
minthogyha annyi tévedés,
sötét tapogatása után
a fénybe érnék végre ki,
hogy megtaláljam új hazám...

vagy mint tengerbe ért folyó,
kit őseleme vesz körül
s szívében magasság és mély
egyetlen csókban csendesül,
míg minden cseppjében betelt
s megszűnt az út, a szomjúság,
s élete boldog vegyülés,
napfényben édes áramlás.  

heart
 

 
 

Megosztás Megosztás a Facebook-on