Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


** Idézetek-Versek / * Az Életről..*

 

Boldog névnapot !
 
mail
 
Lecke...

Annyi csoda vesz körül,
amit észre sem veszünk.
Tálcán kínálja az élet, 
mellette mégis elmegyünk.

Védekezel: Nincs időnk,
az élet egy őrület.
Versengő hétköznapok,
vihar mindig fenyeget.

Rohanó nappalok,
kimerült mély álmok,
számítanak rád...
nem lehet megállnod.

Védekezel: Nincs pénz,
a szegénység egy átok.
Kútba dobált gondolat,
s csak mélyülnek az árkok...

... ha gazdagabb nem leszel?
Mindig ilyen maradsz?
Keserű és szomorú,
vérző tapasztalat?

Megéltem én is..., 
nem vagyok kivétel,
sodródtam az árral
a napok őrületével...

Ma már sajnálom az időt,
amit elvesztegettem,
hogy a mondatok végén
a pontokat kerestem.

Szomorú tény, hogy 
az ember elfelejt élni,
s el kell hozzá esnie,
hogy észhez tudjon térni.  

/Alkony/ Ilona Zagyi Gáborné 
 
smiley
 

Ne add fel!

Mikor a fájdalom és a kín felordít,
és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad...

Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés...

Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted...

Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap,
s fájó búcsúztatódra készül már a pap,
mikor már nincs erőd küzdeni az árral,
és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral...

Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak...
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek...

Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz...
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel...

Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás...
Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,
akkor meríts belőlük magadnak erőt!

Amikor a reményed meghalni látszik,
és lelked a kialudt tűz mellett fázik,
szeretet-hasábot tesznek a parázsra,
nem is kell túl sokat várnod e varázsra.

Ha félsz az éjszaka baljós hangjaitól,
zenét csalnak elő lelkük lantjaiból,
hogy elűzzék a félelmetes árnyakat,
melyek kiölnék belőled a vágyakat.

És mikor hited porrá zúzná az élet,
festenek tenéked egy gyönyörű képet!
Miattuk, általuk érdemes tán hinni,
reményed, álmaid velük tovább vinni!

Ha másért nem, miattuk érdemes élni,
és Istentől imádban új csodát kérni!
Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál,
míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál!

JeepCKing  
 

mail

Ne becsüld túl...

Ne becsüld túl az életet,
játssz vele, ha játszik veled.
Koronája hamis arany,
kopogtasd meg, fahangja van.

Ne becsüld le az életet,
bárha sokszor eltévelyeg,
hűtlen hozzád, lelke ledér,
pár könnycseppet mégis megér...

Falu Tamás

 

mail

 

mail

 

Poller Ildikó

Nem tudom..


Nem tudom, milyen lesz az életem,
hogy sorsom jót vagy rosszat hoz nekem.
Kaptam az élettől már sok pofont,
oly sokszor nem is leltem rá okot.

Bántottak, megaláztak engemet,
mégis szeretem az embereket.
Nem tudok változtatni magamon,
ha kérik, mindenem odaadom.

Mosolygok akkor is, ha ég belül,
mikor lelkem mélyén nagy bánat ül.
Fájdalmat okozni nem akarok,
így hát nevetek, míg belül sírok.

Szomorúság lepi el szívemet,
mert oly közömbösek az emberek.
Oly sokan, csak magukkal törődnek,
átnéznek azokon, kik gyötrődnek.

Nem maradt szívükben más, csak közöny,
eltűnt belőlük az életöröm.
Mi lesz, ha kihal minden érzelem?
Vajon, lesz-e még akkor szerelem...

Remélem, marad olyan is, mint én,
ki mások sorsát viseli szívén.
Lehet, hogy elölről kell kezdeni,
megtanítani őket szeretni?

 

mail

 

hát addig élünk,...

hát addig élünk, ameddig...
mit mondjak, üsse kő!
csak a szívem ne ugrálna úgy,
mint egy vízre dobott kő!
hát addig élünk, ameddig....
csak az legyen kerek,
ne laposan kússzon el,
csak csendben, édesen!
hát addig élünk, ameddig...
csak tartson még soká!
az angyaloktól kérek majd
kis toleranciát...

Zsefy Zsanett 

mail


Törő Zsóka: 


SORSOM
Az élet küzdelmek sora..


Valahol egy köztes
világ, miben élek,
nem vagyok még vesztes,
de jövőmtől félek.


Gazdagok közt szegény,
szegények közt gazdag,
életem egy regény,
mit Isten igazgat.


Boldog vagyok néha,
ez egy nagy ajándék,
sosem voltam léha,
jelenem nem játék.


Sorsom olykor kemény,
harcos alkat vagyok,
él bennem a remény,
boldogulni fogok.


Nem adom fel soha,
szebb lesz tán a jövő,
nem lehet mostoha,
van még bennem erő.


Nem jó, hogyha elfutsz,
küzdj, mint egy oroszlán,
változtatni te tudsz
saját magad sorsán.  

 

mail
 

Mert mi fontos?

Az élet.

Más semmi, csak az az egy.
Az élet: a nyugodt és megelégedett élet,
melyben az ember békét köt önmagával és a világgal,
és nem vágyik sehova és semmire, még arra sem, hogy teljék az idő.
Ezt talán boldogságnak lehetne nevezni, pedig nem az.
A boldogság már nyugtalanító és aggodalmat ébreszt.
Félelmet, hogy egyszer véget ér.
A nyugalom az maga a végtelenség, bölcs, szelíd, emberséges élet:
úgy folyik, hogyha közben véget érne, nem is venné talán észre az ember."


(Wass Albert)

mail



"Életünket nem annyira az határozza meg,

amit az élet hoz nekünk,

mint inkább a hozzáállás,

amelyet az életbe viszünk.

Nem annyira az, ami történik velünk,

mint inkább az,

ahogy a történteket szemléljük"


/John H. Miller/

 

mail



Tudod, az élet szép lehet,
ne keress hozzá képletet!
Inkább csak éld az életet,
s vezessen álom, s képzelet!


Tudod, az élet nagy dolog,
s akik szeretnek boldogok!
Szívedben büszke láng lobog,
nem számít címed, vagy korod!


Aranyosi Ervin

mail



"Az élet teljessége
Az álmodásban
És a lehetetlen álmok
Valóra váltásában rejlik. "


Sri Chinmoy

wink

mail

"Az élet ajándék,

melyet vissza kell adni,

de addig is boldognak kell lennünk. "


Dean Ray Koontz

wink

Pacsutáné Sagáth Ilona 

Mi az élet, mondd


Mi az élet, mondd, barátom, mondd,
Az élet öröm, bánat és gond.
Olykor nevetünk, aztán szomorkodunk,
S ha elszáll a felhő, már boldogok vagyunk.


Ha fáj a szívünk, s könnyeink hullanak,
Másokat nézünk, hogy milyen jó annak.
De fordul a kocka: mosoly az arcomon,
S talán a másikat kínozza fájdalom.


Örökké szaladunk, örökké futunk,
Sokszor elfelejtjük, hogy emberek vagyunk.
Hajszoljuk a kincset, keressük a szépet,
S közben elfelejtjük, hogy rövid az élet.


A kincs, a szépség nem tart örökké,
Az élet útjain válhat rögökké.
Egyszer elmúlik minden, ami szép,
De akkor a lábad már nehezebben lép.


Állj meg hát barátom, csak egy pillanatra,
Gondolj életedre, gondolj önmagadra.
Az élet az egyetlen, a legdrágább érték,
S nem tudjuk, milyen hosszúra mérték.


Hiszen az órák nagyon gyorsan múlnak,
Lassan az évek is egymáshoz simulnak.
És ahogy az ősz is eljön a nyár után,
Úgy érkezik majd el hozzánk a délután.


Estébe hajlik immár a délután,
Sokszor kapkodni kell a levegő után.
Akkor vesszük észre: elmúltak az évek.
Gondold meg, barátom, ennyi csak az élet.

mail

Az élet szép...


Az élet szép, ha van család,
Amely mindig melletted áll.
A testvér a testvérnek nem árt,
S a gyermek tiszteli apját, anyját.


Az élet szép, ha van barát,
Aki veled van, és figyel rád,
Ha átéled az élet kudarcát,
Vagy ha boldog nap köszönt rád.


Az élet szép, ha van egészség,
Hisz a kincsnél is többet ér.
Megléte igazi ajándék, mert
Nélküle, nem küzdhetsz az álmodért.


Az élet szép, ha van egy társ,
Akit melléd rendelt a sors,
Hogy megoszd mindazt mi fontos,
Mert anélkül a magány mardos.


Az élet szép, ha van béke,
S a gyűlölet, nem életünk része.
Ha az embernek nincs ellensége,
S mindennél többet ér tisztessége.


Az élet szép, míg van mosoly,
Amely felcsillan az arcokon,
S az emberek lelkébe hatol,
A vidám és borús napokon.


Az élet szép, míg van remény,
Míg szeretet él a szívek rejtekén,
Ami erősíti az ember hitét,
Hogy szépnek lássa életét...


( Gergő Rebeka )

mail

 

"Hajlamosak vagyunk elengedni a fülünk mellett, amikor valaki megjegyzi: "egy életünk van", mintha bele sem gondolnánk, mennyi igazság van ebben a mondatban. Amikor úgy igazán átérezzük és felfogjuk az értelmét, talán motiváltak leszünk cselekedni, búcsút inteni a nem működő kapcsolatoknak, és nagytakarítást végezni az élet egyéb területén is."

(Belső Nóra)

mail

Farkas Anna:

Az élet szekere


Az élet olykor bolyongós,
sokszor bizony borongós.
Gyakran olyan változó,
mint szerencse - forgandó.


Néhanapján jön a "pofon",
de azt se ne vedd zokon!
Borúra majd jön a derű,
ha a bánatod keserű.


Reánk zúdul élet-csapás,
sok a fájó eltávozás...
Így hullámvölgyben élünk,
de mindig remélünk.


Lesznek új és újabb életek,
születnek édes kisdedek.
Hoznak boldog, vidám éveket,
élvezzük, mint cseperednek.


Siet, pereg ez a rövid élet,
vegyük benne észre a szépet!
A felkelő, bíborvörös Napot,
ha horizontról reánk ragyog.


Csörgedező patak tükrét,
fényben úszó sima vizét.
Kis madarak vidám dalát,
a pacsirta zengő hangját.


Érkeznek majd új napok,
hol nincsenek panaszok.
Változatos boldog évek,
hoznak nekünk annyi szépet.


Ha bennünk él a hit-remény,
az élet sem olyan kemény.
A bajunk csak egy vele,
gyorsan szalad a szekere!  

mail
 
Várnai Zseni:


Szeretni.


Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.


E szép és szőrnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.


Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.


Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról..hallani:
Világ teremts már békét!


Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom...
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét...
e felbolydult világon!


Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet...
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!

mail
 
Éld, érezd...


Egy röpke sóhaj az élet,
ma még a tiéd, hát érezd.
Érezd, éld a pillanatot,
bőrödön a szelet a napot...


Nevess, ölelj, amíg lehet,
érezd a kapott perceket.
Éld, használd az esélyeit,
veszni ne hagyd az álmaid.


Alkony

mail


Vári Csorba István:

Az ÉLET KÖNYVE


Áradó, szép isteni szó,
Szívet, lelket megmozdító. 
Betegeknek gyógyírt adó,
Vándoroknak útravaló.


Minden lapja zengő áldás,
Vigasztaló, szent kiáltás,
Gyengeségben erőforrás,
Naponkénti megújulás.


Könyvespolcok ékessége,
Csüggedőknek reménysége,
Hitteremtő biztatás.


E világnak gyarló népe
Véled juthat üdvösségre:
Élet Könyve, Szentírás!

mail

Törékeny életünk...


Mennyire törékeny piciny életünk,
Ahogy tollpihét tart két kezünk,
A napsütésben boldogan nevetünk,
S ha jön egy kis szellő összerezzenünk.


A boldogság minden cseppjét
szívünkből préseljük,
S ha olykor könnyezni kell, könnyezünk.


Öröm és bánat, mind könnycseppé válnak,
Így mutatjuk, hogy részei vagyunk a világnak.
Kevés az időnk, s csak peregnek az évek,
Nincs már úgy semmi, ha néha visszanézel.


De mi csináljuk tovább, hittel és reménnyel,
S hálát adunk a mosoly minden percének.


Nyiraty Gábor

mail

Kovácsné Perei Irma :

Élet


Egy boldog világban élni. Egy szép úton járni.
A bút, bánatot elfeledni. A derűt, boldogságot kézen fogni.
Szeretetet adni és kapni. A napra mindig mosolyogni.
A holdnak és a csillagoknak örülni. Mindig kacagni, nevetni.
Éjjel és nappal, kéz a kézben járni.
Ki kedves nekem, reá féltő szeretettel vigyázni.
A vágyam csak ennyi,hogy így szeretnék élni.

mail
  
Móricz Eszter:

Hiányzik az életből valami


A napok rohannak, futnak,
céltalan bolyongunk a szürkeségben.
Mindenki siet valahová.
Nincs idő, nem állunk meg egy percre sem.


Hiányzik valami az életünkből.
Nem látjuk a tarka virágok színét,
nem érezzük a napfény melegét.


Hiányzik egy ölelés, egy jó szó,
elmúlt nyarak igézete,
ringó kalászos, erdők illata.


Hiányzik az életből valami...
Egy csoda, egy varázs, egy csillaggyúlás.
Egész életünkben szakadatlanul,
fuldoklásig küzdünk, harcolunk.


Vágyódunk a tökéletességre,
és csak reménykedünk hiába.
Reménykedünk egy csókban, ölelésben,
egy kézfogásban, egy mosolyban.


Hiányzik az életből valami...
Hiányzik a jó, hiányzik
a napfény mosolya, az éjszaka
vaksi pislogása, a hajnalok
ébredő ölelése. Hiányzik
a nappalok hangos nevetése.


A nappalok rohannak, futnak,
mindenki siet valahová.
De egyszer, valahol meg kellene
állni egy mosolyra, egy
ölelésre, egy igaz szóra.


Valahol meg kellene állni,
segíteni azon, aki elesett.
Meg kellene tanulni újra
mosolyogni, kezet nyújtani!


Hiányzik a világunkból
a nagy világ...
Hiányzik az életünkből
az életünk,

- a szeretet."  

mail
 
Nichi-ya Nikoletta:

Az élet értelme


Az élet értelme mindenkinek mást jelent,
szerelmet, családot, szebb jövőt, boldog jelent.
Az út gyakran göröngyös, mely a célig vezet,
s van, hogy az ember csak kínjában nevet.


Néha eltűnnek a csodák, s fájó minden lépés,
nincs, mi motiváljon, s üres minden érzés.
De addig nincs vége, míg nem adjuk fel,
"A remény hal meg utoljára", ezt ne feledjük el!


Mikor hirtelen minden reménytelennek tűnik,
s a lelkünkben a fájdalom sehogy sem szűnik.
Azt érezzük, hogy az életünk értelmét veszti,
s azt gondoljuk, hogy e helyzeten már nem segíthet semmi.


De tudnunk kell, hogy egyedül rajtunk múlik minden,
mert bennünk él a remény, s mellettünk áll Isten.
Bárki képes arra, hogy újraépítse kisiklott életét,
s meglelje a lét minden szépségét, s életének értelmét.

mail

Élet


Az ember, olyan könnyen jelenti ki,
hogy többé nem akarok élni!
Elég egy csalódás, egy rossz szó,
és feladjuk, ez mire jó?


Látod, oly gyönyörű az élet!
Nézd a fákat, milyen szépek!
Milyen szép a fű,
és olyan zöld: Gyönyörű...


Nézd a méhek táncát,
szagold a rózsa illatát,
fogd meg a gyermeked kezét,
szorítsd magadhoz, s a gondod elvész.


Olyan jó érzések ezek.
Ne hagyd, hogy elvesszenek!
Ma lehet, hogy nincs jó napod,
de ha már nem élsz, vissza se sírhatod.


Nem élvezzük ezt a sok jót ami körülvesz!
Nem élvezzük a csodás színeket!
Nem élvezzük gyermekünk kacaját!
Ha igazán baj lesz, nem élvezheted már!


Ha már tényleg el kell mennünk,
akkor élni lesz kedvünk.
Ha már tényleg itt kell mindent hagynunk,
még a fűszálba is kapaszkodunk.


Ha a betegség, s a fájdalom emészt,
ha tudod, hogy az életed itt véget ér,
mit nem adnál azért,hogy a
családoddal legyél.


Hát, ne tegyél könnyelmű kijelentéseket!
Elégedj meg avval, ami most történhet veled.
Vagy tegyél ellene, harcolj!
Csak kérlek, ne haldokolj!


Ha hívnak, úgy is menned kell!
Senki nem tud vissza tartani, ha ő jön el...
Ne azon imádkozz, hogy jöjjön el,
tegyél szebbé mindent, ami érdekel!


írta : Éva Hirth

mail

Meggyesi Éva:

Apró dolgok...


Oly nehéz az élet, s olyan nagyon véges!
Mért nem tesszük széppé, amíg lehetséges?
Ma még pótolhatjuk tán, ami elveszett,
de kétszer születni senkinek sem lehet.


Most kell keresni a földi boldogságot,
s színesebbé tenni minden egyes álmot.


Szeretni szívünk minden melegével,
s bánatunk temetni olyan nagyon mélyre,
hogy már soha többé ne tudjon úgy fájni,
s lelkünk legmélyében vaslakatra zárni.


Mosolyt sugározni bánatos arcokra,
egész addig, míg a könnyeket elnyomja.


Hisz a mosoly az, mely oly csodákra képes,
hogy megszépít mindent, s egyre jobban éltet.
Próbálj mosolyogni, mindenkit szeretni,
s e gonosz világot kicsit szebbé tenni.


Apró dolgokban is meglelni a szépet,
szeretni szívből, szelíden, és mélyen.
Tudod, az életünk olyan nagyon véges,
s az él csak igazán, ki mosolyogni képes....

mail

Az élet értelme nem mindig látszik
sokszor tűnik úgy hogy nincs is neki
de csak nézz körül s ha szíved örül
mondd ki hogy mégis élni érdemes
örökös vágyban nem szűnő lázban
a másik felé való odafordulásban..


(Schrenk Éva)

mail

Vári Andrea:

Sokszor...


Sokszor volt nehéz az élet,
megmutatta, mily keserédes.
Volt, hogy könnyek közt ültem egy padon,
s éreztem, most már feladom.


Sok nehéz nap után nem vágytam másra,
csak csendben ülni a szobámba.
Merengve régi emlékek között
átélni újra, mi egyszer már elköszönt.


Később rájöttem, ez veszélyes dolog,
hisz ami rég volt, az csak a múlt.
Nem lehet mindig a múltba visszajárni,
begyógyult hegeken újra sebet vágni.


Nehéz az élet, de talpra kell állni,
ha fel is löknek, újra kell próbálni.
Játszani kell, hisz erről szól az élet,
játszva élni, míg dobban a szíved.

mail

"Az élet nagy biztonságát mindig az a kéz adja...

amiről tudod, hogy feléd fog nyúlni... ha baj van."

Léria Dipán

wink

Az élet útja bizony néha rögös és nehéz,
de könnyen boldogulsz, ha hiszel,bízol és remélsz.

mail


Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie kudarcoknak, vereségeknek, újrakezdéseknek is. Ez kifejleszt bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, amelyek a mindig párnázott úton rejtve maradnának.


(Popper Péter)  

wink
 

Van egy hasznos szabály az életre: nem neked kell megvívni az összes csatát, ami az utadba kerül. Válaszd ki azokat, amelyek fontosak és hagyd, hogy valaki más küszködjön a többivel.


Andrew Lane

wink

Eknéry Lakatosné Irénke:

Csodás az élet...


Csodás az élet, bár néha nem értem...!
mert voltak percei, mit el kéne felednem!
Az életem volt minden...! szép és varázslatos,
pokoli, gyötrelmes, s néha iszonyatos.


Kaptam benne vágyat, szeretetet, álmot,
néha elfeledném az összes valóságot!
Sokszor volt fájó, csúfos az egész,
de talán most a rossz a múlt ködébe vész!


Most talán már jó lesz minden pillanat,
valóra válhat egy meseszép gondolat.
Így kell már lennie! Elég volt a rosszból,
a félelmekkel teli, pokoli napokból!


Nem vagyok öreg még, annyi minden várhat,
el kellene érnem a rám váró csodákat!
Nem tudom, mi jön még, de szeretnék remélni
boldogan, vidáman szépeket megélni!



,,Néha az élet egyszerűnek látszik,
a képzelet az érzelmekkel játszik.
Van úgy, hogy mindent elront egy félreértett szó,
üvöltesz, tombolsz, pedig ölelni volna jó.
A szív szeret, de hamis a szó,
csak ülsz csendben, sírni volna jó.."

mail


Pisch Ferenc:

Az életünk mulandó


Az életünk mulandó,
Az emlékünk az örök,
Ha igaz szívvel szeretünk,
Mi is ott lehetünk majd
Az angyalok között.


Az emlék, mit hátrahagyunk,
Szeretteink lelkében
Örökre ott marad,
S boldogan emlékeznek reánk,
S szívükben bánat nem marad.


Éljük az életet úgy,
Hogy ne bánjunk meg
Egy pillanatát, soha,
Mert túl rövid ahhoz,
Hogy lelkünket nyomja,
Napjaink szürke alkonya.


A szeretetnél fontosabb
Nincs, ez boldogságot
Hoz az emberek szívébe,
S az önzetlen szeretet,
Nyomot hagy az emberek
Lelkében.

mail



Nyiraty Gábor:

Törékeny életünk...


Mennyire törékeny piciny életünk,
Ahogy tollpihét tart két kezünk,
A napsütésben boldogan nevetünk,
S ha jön egy kis szellő összerezzenünk.


A boldogság minden cseppjét
szívünkből préseljük,
S ha olykor könnyezni kell, könnyezünk.


Öröm és bánat, mind könnycseppé válnak,
Így mutatjuk, hogy részei vagyunk a világnak.
Kevés az időnk, s csak peregnek az évek,
Nincs már úgy semmi, ha néha visszanézel.


De mi csináljuk tovább, hittel és reménnyel,
S hálát adunk a mosoly minden percének...

mail

Az élet cseppjei


Van benne egy csepp öröm, egy csepp bánat,
mely cseppek egész életedben magukba zárnak.
Lelhetsz benne derűt, jókedvet és vidámságot,
adhat szeretetet, megértést és sok-sok boldogságot.


De adhat fájó gyötrelmet, vérző sebet lelkednek,
igazságok, hazugságok egymást váltva repkednek.
Adhat néked igaz szívvel szerető, jó apát és anyát,
vagy érzéketlen, semmit érő, önző, gonosz mostohát.


Őszinte és segítő, bajban hű barátot, társat is adhat,
de álnok kihasználókat is, kik folyton csak becsapnak.
Kaphatsz virágos, tarka rétet, üdítő, tiszta vizű folyót,
de járhatatlan, gyilkos mocsarat, vagy süllyedő hajót.


Juthat neked szabadság, hazafiság és csodás szerelem,
de ha nem, akkor rabság, elnyomás és kínzó gyötrelem.
Meglephet váratlan, értékes ajándékkal, mesés kinccsel,
s elviheti a legdrágábbat, egyszerre elveszíthetsz mindent.


Viheti édes álmod, meghittnek vélt békés, nyugodt napjaid,
fénylő szemedbe könnyet csalhat, sirattatja nevető ajkaid.
Kaphatsz tőle szép, gondtalan, naiv, örök emlékű éveket,
ha szerencsés vagy, életed hosszan, nyugalomban élheted.


De ha nem, akkor maga lehet a kínokkal teli, földi pokol,
gond, bú, baj, betegség, csukott öklében sok minden honol.
Lehetsz bárki, szép, csúnya, jó, rossz, igaz vagy hamis,
előle nem menekülhetsz, ami meg van írva, az kapod úgyis.


Sosem sikerül megfejtened, kinek, mikor, mi, miért adatik,
mert nem láthatod előre Sorsod könyvének íratlan lapjait.
Édes vagy keserű, boldogító és boldogtalan cseppek,
életed gyorsan múló, évei, napjai, órái, percei lesznek.

mail

AZ ÉLET SZAVA...


Ne keresd a múltam,
ne bíráld a lelkem,
mert csak Isten tudja,
azt, hogy én mit éltem...
milyen gyermek voltam,
s milyen ember lettem,
ha nem is voltam gazdag,
én mindig csak szerettem...
és ki úgy születik,
hol nincsen fűtött szoba,
de van neki ölelő
szerető édesanya,
kinek megfogadta,
egyszer minden más lesz,
"mert a jókkal meglásd,
Isten egyszer jót tesz"
...hát ne kutasd azt,
ki vagyok, és mit érzek,
mit vett el és adott
nekem az élet,
mert csak Isten tudja,
mennyit szólítottam,
kezeim kulcsolva,
hányszor imádkoztam...
...ne kutasd a szívem,
ne bíráld a lelkem.
Mert én is, ahogyan Te,
embernek születtem...

mail

Változik az élet,mint
a gondolat,nincs benne állandó,csak egy pillanat.Válltozzon hát életed minden perc alatt,légy először boldog,aztán boldogabb" -  

wink
 
Az élet teljességét nem években mérik, hanem örömben. Kinek-kinek annyit ér az élete, amennyi örömet szerez másoknak.


Zay László  

wink
 

"Az élet nem rózsaszínű mosoly-mese, amiben mindig minden jól alakul.

Az élet veszélyes.

Kudarcok, meglepetések és kínos helyzetek várnak rád, amint kiemelkedsz a tömegből.

Engedd hát meg a kétségeidnek, hogy éberen tartsanak, de ne adj nekik több hatalmat, mint amennyit megérdemelnek.

Ne engedd, hogy visszatartsanak attól, hogy kövesd mélyebb ösztönödet, amely az ismeretlen területre vezet.

Alakítsd át a kételyeidet valódi bizalommá azzal, hogy lassan elindulsz, fogadod az élet visszajelzését és esetleg korrigálsz az útirányon.
A legmerészebb álmaid cselekvés nélkül nem érnek semmit."


(Veit Lindau)

mail

'' Az élet valami olyasmi, amit meg kell élni ahhoz, hogy meg tudjuk határozni!

A boldogságot is tudni kell megélni ahhoz, hogy azt mondhassa valaki, hogy tudja mi az!

Maga az élet, a sors, az emberi lét meghatározó tényezője maga az ember.

Az az ember, aki megéli emberi mivoltát élete során, és csak saját maga tehet a boldogsága érdekében!

Sose mástól várd el, hogy megélje életed, és boldoggá tegyen!''

mail

Nyiraty Gábor:


Ez az életünk...

Összerogyunk, talpra állunk,
elfutunk, szembeszállunk,
adunk s elveszünk,
jövünk s elmegyünk,
de Valakit mindig szeretünk,
mert kell, hogy szeressünk,
erről szól porszemnyi életünk.


A sötétben elveszel,
ha nincs, ki fogja kezedet,
s onnan téged kivezet,
de mielőtt végleg feladod,
hunyd le két szemed... hallod?


Szíved még mindig zakatol,
súgja, ne dobd el a holnapot,
mert, ha a magány magába zár,
a remény akkor is megtalál,
hisz ott él benned, s csak vár,
hogy megvívja a sok csatát,
s ha olykor porba is hull majd,
feltámad, hidd el, újra meg újra.

mail

Hermann Lucia:


A nagybetűs élet...

Megtanít arra az élet,
hogy van jó és rossz véglet.
Kipróbál a könny és mosoly,
a nagybetűs élet a békével nem rokon.


Még minden szépnek tűnik,
a jó végül úgyis eltűnik.
Szavak, tettek, emlékek...
pillanatok, mik szívedben élnek.


Majd valahogy rájössz,
hogy a nagybetűs élet
nem az ,mit vártál a szép ígéret.
Talán te vagy, kit tenyerén hordoz a sors,
vigyázz, hogy ezt soha el ne rontsd!  

mail
 
Salamon Éva :


Becsüld az életet


Ha kijössz a sötétből,
S felkel a nap,
Ne feledd,miért vagy
Anyád szült,hogy legyél,ki életet ad
Ne tépd,még ha rongy is,
Becsüld,még ha fáj is


Ha senki vagy,mert annak tartanak,
Nézz az égre
Örülj és imádkozz érte,
Hogy jóanyád éljen,
Ki téged szeret,érted szenved


Ha nincs senki,ki érted éljen,
Melletted van Isten
Menj a fény után,ne a sötétbe
Ne fojtsd italba,
Ne dobd porba,
Mert összetörik lelked gyémántja


Keresd azt,ki őszintén szeret
Nagy a világ,addig járj,míg őt nem leled
Egy üveg borban magad nem találod
Földhöz vágod,s szilánkokra törik,
S széthullik a porban


Senki leszel,így azzá teszed magad
Ásó ássa lelki sírodat,
S nem találod többé lelki párodat
S úgy fogy lassan életed,
Mint olvadó gyertya halvány fénye
Lassan kialszik,
S az életed is elmúlik


Becsüld az életet,mert nincs másik,
Akkor is ha sorsod porba hullik
Mássz ki a szutyokból és állj fel,
Húzd ki magad,akár egy Isten,
Hisz te is vagy valaki,hidd el !

mail
 Purzsás Attila


Az élet naplója...


Az élet naplójának lapjai csak telnek,
peregnek az órák, peregnek a percek.
Betelnek már lassan, elfogynak a lapok,
hogy mivel írjad tele, sokszor nem tudhatod.


Sokszor az élet baját megoldja egy fohász,
de sokszor sajnos azt sem tudod, hogy hol állsz.
Sokszor nem látod, hogy az élet mitől szép,
mindig csak a rossz tör elő, a sok-sok fals kép.


Meg kell hát tanulnod látni a szépséget,
becsülni az őszintét, az egyenes beszédet.
Meg kell találnod magadban a jóságot,
a sötétben fényt, a hamisban az igazságot.


Érzed, hogy az életed álmaid törött tükörképe,
de a darabok összeállhatnak még, csak tegyél érte.
Keresd mindenhol a jóságot, az élet szépségét,
s ha átlátsz a bajon, megleled szíved reménységét.


Rájössz majd arra, hogy mily sokat ér a léted.
Űzd ki lelkedből azt, hogy feladod, s megérted.
Megérted, hogy egy az élet, véges a léted,
ha nem jól használod ki, elherdálod élted.


Álmaid tengerében oly sokszor eltévedsz.
De vajon mért hiszed, hogy ott más ember lehetsz?
Tanuld meg használni a valós életedet,
s rájössz majd arra, hogy élni így is lehet.


Ne álmokat kergess, hanem a mában élj.
Ha nem tetszik a múltad, szebb jövőt remélj.
S ha nem kell már az elhasznált tegnapod,
dobd ki, mint egy összegyűrt papírlapot.


Naplódban nyiss új lapot a mának és holnapnak,
csak szépet írj bele, hogy vidám légy ha olvastad.
S ha egyszer majd betelik, s végleg bezárul naplód-
az élet gyönyörű volt - ez lesz majd a végszód.

mail

"Minden élet megismételhetetlen és végtelenül szép,

tele olyan mélységekkel és bukásokkal, olyan csodákkal és tragédiákkal,

amik csakis a megélő számára elevenednek meg,

s jutnak el a létezésig, hogy aztán a kikerülhetetlen sorsfélbetöréssel,

a halállal újra a nemlét sötét masszájába hulljanak vissza."

Kovács-Cohner Róbert

mail

Hirth Éva:


Az élet jó!

Mondd, néha miért fáj az élet?
Mindig boldog, miért nem lehet?
Sokan ezt kérdezitek,
én élni, nagyon szeretek!


Szeretem, ha madarak dalolnak,
énekükkel felvidítanak,
szeretem az esőt, a havat,
a tavaszt, a virágokat!


Szeretem a selymet megérinteni,
szeretem a nap sugarát érezni,
szeretem,ha eső mossa arcomat,
szeretem a lágy dallamokat...


Minden az életet jelenti nekem.
A szerelmet is szeretem!
A magányt is, ő is itt van velem,
ő kitartó társam nekem.


Éjszaka, a csillagok táncát,
az öreg hold kacsingatását,
és reggel, az ébredő napot,
ketté válik a felhő, s ő ragyog!


Az élet oly szép, csodás,
előtted van minden jó, bármerre jársz,
mindenben van valami ragyogó,
érzed a virág illata : milyen bódító?

mail

Molnár Annamari:

Az élet...


Az élet olyan, mint egy viharos tenger,
Valakit életben hagy, valakit elnyel.
Valaki sokat szenved, valaki keveset,
Valaki szereti, valaki nem, az életet.

Vannak benne mosolyok, de könnyek is,
Vannak barátok, de ellenségek is.
Valakiben bízhatsz, valakiben nem,
Az élet olyan, mint egy kemény Egyetem.

Vannak akik szeretnek, vannak kik gyűlölnek,
Hogy ki melyik? - neked kell kiismerned.
Az élet látod, nem könnyű,
Néha édes, de legtöbbször keserű.

mail
 
 

Horváth-Varga Sándor 

Amit az élettől akarok

Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt
És meglocsolni a sivatagot
Ez - mit az élettől akarok

Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez - mit az élettől akarok

Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez - mit az élettől akarok

A vérnek legyen végre értéke
S nem kérdezve, hogy kérték-e
Csak adni, magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez - mit az élettől akarok

Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez - mit az élettől akarok  
 

mail

Hurt Judit -

Az élet titka

Olyan bonyolultnak tűnik az élet,
végül minden egy pontba fut össze.
Mint kagylóban a gyöngyszem,
elmúlásunk titkát úgy rejti az élet.

Élni akarunk magunkért, másért,
szenvedéllyel az egész világért.
Ezerszer feladunk hitet s reményt,
majd imával könyörgünk az életért.

Kergetünk elérhetetlen vágyakat,
örökké felfedezünk nagy csodákat.
Úgy születünk, nem is tudunk róla,
elmúlásunknak Isten az akarója!

Megélünk szívbehasító szerelmet,
százszor kimondjuk: maradj velem!
Istenhozzádot mondunk ezerszer,
Isten legyen velünk itt az életben!

mail

 
 

Megosztás Megosztás a Facebook-on