Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


** Idézetek-Versek / * A Reményről..*

 

Boldog névnapot !
 
wink
 

A remény..
 
  Ha bánatos vagy, sírni kezd az ég, langy esőcseppek
hullanak a földre, hallgatod szíved magányos ütemét,
s azt hiszed, minden elveszett örökre...
Ne add fel a reményt!

Hogy tudnék erőt adni és hitet, hogy tudnál magadban
bízni még(?) érezned kell, hogy fogom kezed, és
elhiszed, hogy nincs itt a vég...
Ne add fel a reményt!

Most zord szelek cibálják ablakod, de tél után a tavasz
közelít, lábad elé szórja virágait, és rád nevet majd
kékjével az ég...
Ne add fel a reményt!

Egy életed van, egy - mely csak tied - a sötétséget felváltja
a fény, dicsértem százszor - ezerszer neked, mert az
Élet a legszebb költemény...
Ne add fel, soha ne add fel a reményt!

Szilas Ildikó

mail

Tóth Attila:

Mindig van remény!

Ha rád tör a magány ne félj,
mindent áthat a remény.
Van fény az éjszakában
szíved bármelyik zugában.

Megleled pár kedves szóban,
egy boldog önfeledt mosolyban.
Reményt kapsz a csillogó szemektől,
Reményt az igaz, ölelő kezektől.

Bár kisértenek az eltűnt tervek,
a múlt dallamai láncra vernek.
Most az álom is hideg s kemény,
de ne feledd el, mindig van remény.

Ne fuss el, újra fel kell kelned!
A boldogságra újra rá kell lelned.
Hogy megleld utad, szinte mindent megér,
mert más boldogságot, lehet tőled remél...

 
mail
 

"Megeshet, hogy valaki, akit szíved mélyéből szeretsz, megbánt vagy csalódást okoz neked, és akkor minden túlontúl bonyolultnak vagy egyenesen értelmetlennek tűnik majd. De soha ne feledd: minden véget ér egyszer, és semmi sem marad változatlan... Minden egyes nap új kezdetet rejt, és nincs olyan szörnyű sötétség, amelynek a végén ott ne pislákolna a remény..."

Bear Grylls

mail

 

A múlt hatalma
 
  Időnként belém mar még a múlt fájdalma,
a jótékony idő nem elég gyors.
Azt mondják begyógyít minden sebet, amit
könyörtelenül hagy a szeszélyes sors.

Még nem érzem a kegyet, amit nyújtani tud
a vén komisz, most ellustult nagyon.
Szívembe vágják tüskéit az elmúlt évek,
s közben elhalkul minden mondatom.

Nem az idő az, ami gondomat megoldja!
Nekem kell tennem, küzdenem érte!
Mert bármit teszek is a múltam nem változik,
s marad mindig a jövőm része.

Tudom a sebek sosem forrnak úgy össze,
a lélek, ha sebzett sosem lesz olyan mint az új,
de a remény mindig él s megmarad, hogy ha
kedvesen bánnak vele, átalakul.

Türelem kell ,szeretet megértés és bizalom ,
egy igazi társ és sok-sok szép gondolat,
s ha új már soha nem is lesz, de élhetőbb
lesz a jövő, s vele minden pillanat.

/Alkony/ Ilona Zagyi Gáborné

 

mail

 

Kölcsey Ferenc

REMÉNY, EMLÉKEZET

Éltünk rögös határain
Két Géniusz vezet,
S felleg borúlván útain,
Nyújt mindegyik kezet;
De bár tekint bíztatva rád,
Vigasztalást egyik sem ád:
Remény s Emlékezet.

Emlékezet lebegteti
Szárnyát a múlt felett,
S bús képzetekben rengeti
Borongó kebeled.
Múlt kedv után titkon epeszt,
Múlt kín között ismét senyveszt,
S lelkedre hoz telet.

Kéklő lepelben messze jár
Előtted a Remény;
Magához int, de meg nem vár
Tovább tovább lengvén.
S míg lepkeszárnyát kergeted,
Lezúg hiában életed,
S állasz pályád szélén.

Rosszat ne félj, s ne kívánj jót
Múlt és jövő közűl;
Öleld meg a jelenvalót,
Mely játszik és örűl.
S bár ködbe néha burkozik,
De színe gyorsan változik,
Ajkán mosolygás űl.

mail

Czeslaw Milosz

Remény

Reménye annak van, aki hisz benne:
Nem álom a föld, hanem eleven test,
S nem csal a hallás, a tapintás, látás.
És minden dolog, mit a földön ismersz,
Olyan, mint egy kert, ha a kapunál állsz.

Belépni tilos. De hogy van ilyen kert,
Biztos. Ha jobban s okosabban néznénk,
Új virágot és csillagot nem egyet
Megláthatnánk a világ kertjében még.

Ámít a szemünk, egyesek azt mondják,
Hogy nincsen semmi, csupán mi képzeljük,
De épp annak, ki így szól, nincs reménye.
Ha elfordul az ember, azt gondolják,
Háta mögött a világ máris megszűnt,

Mintha tolvajok hordták volna széjjel.

mail

Egyed Emese

Ébredés

Nem tudjuk nem szeretni ezt a földet,
ahol születtünk, és ahol a fű
szálai nagyapáink szívéből nőnek
napfény és kaszák elé, hű
szent László király halványodó képét
végig a régi székely templomokban,
nem tudjuk nem szeretni hazáink,
patakjaink és rengetegeink,
mindent, bár limlom, s mindent,
ami érték...

Látjuk hűségünk százszor megtoroltan
a csángó kislány meggyengült szaván,
a sokezer kivándorolt családon
(kit a halál vitt el, kit a vonat),
Bálványos szétmállott várfalain,
s a rémálmokon, ahová bezárom,
akárcsak te, sok hétköznapomat.

Az ébredés? Megérted azután.
Nézd, mivé lesznek, akik meghajoltak,
s mivé lettek a hajthatatlanok.
Ha nem lelhetnek itt békét a holtak
s az élők sem, ha belefáradok,
s te is, ő is, abba, hogy elomolnak
reggelre mind kilátótornyaink:

majd kitépjük magyarul szóló nyelvünk,
s hagyjuk végül, hogy legyen, ami lesz,
és elfelejtjük, mint kamasz szerelmünk,
ezt a közös bút-bajt... És aki vesz
annyi fáradságot, hogy visszatérjen:
semmit sem ért a gyér nyomok fölött!
Gyűlölni sem tudja majd ezt a földet:
hallgatni fog. Mert csöndet örökölt.

Vigyázzatok ránk, galagonyabokrok,
borókaágak, gyapjas jegenyék,
hogy ne legyünk földönfutók, se foglyok,
hogy hitünket-vérünket ne vegyék.
Vigyázz ránk, égbolt, magasságos Isten:
akaratunk, erőnk nem végtelen.
Szülőföldünk ez. Benned bízunk, Isten,
hogy életet, nem pusztulást terem.  
 

mail

 

Tobai Rózsa

Jobb lett volna

Eltelt rajtam az idő,
S nem történt semmi.
Milyen jó is lett volna,
Más embernek lenni.

Ha jobb lett volna,
E kegyetlen világ.
Ma nem kellene elmondani,
Oly rengeteg imát.

Mindent másképp tenni,
Másképpen szeretni.
S nem félni semmitől,
Boldogan nevetni.

Lehetnék más ember,
Tele vad érzésekkel.
Sohase féltem volna,
Hogy a magányom elnyel.

Nem sírnék sohasem,
S nem kéne, hogy fájjon.
Nem kellene várni,
Hogy könnyem vérré váljon.

Nem kellene hagynom,
Hogy más megalázzon.
Csak eszemre hallgatni,
Mindig, s minden áron.

Bármit megtennék,
De sajnos mindhiába.
Félek, egyedül maradok,
Ebbe a nagy világba.

S most egyedül vagyok,
Nem történik semmi.
Milyen jó lett volna,
Más embernek lenni.

Sajnos mind hiába,
Én már ilyen lettem.
Csak ne taszítson lentebb,
Minden egyes tettem.

Én nem tudom a választ,
S az Urat megkérem.
Szükségem van valakire,
Ki segít, s megért engem.
 

smiley

Szomorúfűz: 

Bolyongsz, mint árva szél
a száj néma, csak a szem beszél
ez érdek és a békesség
csak belül vérzel
könnyed is csak belül égnek.
Ne lássák, hogy sírsz
ha kérdezik
mit mondanál,
hiszen úgysem érthetik.
Körbevesz álnok jószándék
és sok őszintének hazudott szó
gyakran úgy érzed
valahol máshol volna jó.
Néha a szívedbe mar
talán Te sem vagy különb
ilyenkor önmagad is
messze elkerülöd.
Ne higgy a reménytelen pillanatnak!
Ne higgy, adj esélyt még magadnak!
Csak néhány év az élet,
csak néhány pillanat a boldogság
de a remény újra éled,
ha valaki kedvesen szól hozzád!"

Pete Márk:

Remény

Az élet nem a legkönnyebb,
S bár ejthetsz egypár könnyet,
Miközben imára kulcsolod kezed,
Most te jössz, erősnek kell lenned!

Ha hibáid össze- összegyűlnek,
Ha kincseid mind el is tűnnek,
Mondd csak el legalább egyszer:
Most te jössz, erősnek kell lenned!

Ha azt hiszed, hogy nincs kiút,
Hogy a láng benned már rég kihunyt,
Mondd csak el legalább egyszer:
Most te jössz, erősnek kell lenned!

Jöhet még ezer akadály,
S ha egyedül is maradnál,
Ha eljő a perc, ne feledd,
Most te jössz, erősnek kell lenned!

Egy perc,
mikor azt hiszed megvan mindened,
hogy így boldog és szép az életed,
akkor mindig jön a változás szele,
először simogat, hogy észrevegyed,
de inkább elfordítod fejed,
- mert fél a változástól az ember. -

Aztán a szélből lassan tornádó lesz,
Hiába menekülsz előle, hiába küzdesz,
Utolér, és felkap, ide-oda dobál téged,
És a végén vagy földhöz vág,
vagy letesz szépen.
Ez a változás. Lehet jó, s lehet rossz a vége.

Mégsem kell félned tőle,
Mert a változás viszi életed előre.

Soha nem tudjuk mit hoz a holnap,
Úgy kell élni hogy soha ne bánd a múltat.
S ne bántsd azt ki neked irányt mutat,
Fogadd meg tanácsát s kövesd, kutasd.


Hidd el nem akar ő neked rosszat,
Mint egy angyal őrzi az álmodat,
Ha eltévedtél, és erősen akarod,
A helyes irányt, tőle megkaphatod.


Átvezet majd életed rossz napjain,
Biztat majd, hogy ezután jó következik.
Hisz minden reggel felkel a nap,
S minden nappal új esélyt kapsz.


Új esélyt kapsz, hogy boldog lehess,
Új esélyt hogy a múltat eltemesd.

wink

Vajda Kata: 

Bízni érdemes...

Nekem egybefolyik az idő eggyé lettek a napok.
Minden nyomorúságos léptemmel csak araszolok.
Hogy mi lesz holnap? nem gondolkodok,
mindenben csak bízni tudok.
Hinni abban, hogy jobb lesz, hogy szebb lesz.
És az életem boldogabb lesz.
De, hogy így legyen kell pár dolog
s míg élek azért harcolok...
Nem adom fel hisz remény nélkül élni nem lehet,
Azokért kiket szeretek mindent megteszek..

Ha a sors térdre kényszerít,
állj fel, s kezd el újra.
Meg lásd másfelé visz életed útja,
neked is nyílik még virág a réten.
Reád is mosolyog a nap az égen.
Jönnek még napok,meglásd.
Csak tarts ki és élj tovább.
Harcolj az igazadért,
állj ki az igazakért.
Ne gondold,hogy az élet,
mindig csodás.
Vannak hullám völgyek, s paloták.
De mind a miénk, küzdeni kell.
Így talán nem veszel el.
Véletlen nincs, jól tudod,
életed hát így alakítod.
Vállald fel hát önmagad,
ne csapjál be másokat.
Mert tudd minden vissza jár,
mókuskerék a világ...

Kandrács Róza

 

 

mail

Valahogy mindig félúton vagyok
Remélve,nem vagyok útban senkinek
S míg "valahonnan" "bárhova" jutok
Talpam alá éles kövek görögnek Valahogy mindig félúton vagyok
Úton a múltból talán a most felé
S ha elhiszem,szép jelenem élem
Hegyek zúdulnak a két lábam elé Valahogy mindig félúton vagyok
S néha félek,elfogy alólam az út
Olykor elfog az a furcsa érzés
Hiába megyek - minden út körbefut Valahogy mindig félúton vagyok
S azt mondják,az út a fontos,nem a cél
Vezet hitem eltökélt-magamban
S hogy minden lépés a csillagokig ér Valahogy mindig félúton vagyok
Mint ki örökké utazni kényszerül
Csomagom könnyű,egy szív s egy lélek
S próbálok úton maradni - emberül.

Sárhelyi Erika

mail

 

wink

Halad a világ, változik az élet,
De az élet csak akkor ér valamit,
ha benned a remények még élnek.
Kicsi szívedben, ha fájdalom is tombol,
Egyszer ez is elmúlik, csak erre gondolj!

Hazugságból és bajból jutott már neked elég,
Ezeket az élet próbaképpen állította eléd.
Miután pedig szépen kiállsz majd minden próbát,
Azután egyszer csak boldogságot szór rád.

Neked nyílnak majd az orgonák és a rózsák,
Szirmaik simogatva illatukat feléd ontják.
Addig is ne csüggedj, ha gyomok özönlik el a kertet,
Mert virág köztük egyedül vagy,
s ez a virág a világon a legszebb..

(részletek Éberling József verséből)

A remény megmarad,akkor is,
ha már úgy érzed nincsen hited,
mikor azt érzed erőd elhagyott,
s a vágyott holnap nem a tied .

A remény megmarad,akkor is,
ha életed munkája odavész,
ha maradt még benned akarat,
számodra minden nap új esély,

A remény megmarad, akkor is,
ha tudod romokban az életed...
ne vessz alatta, építsd újra,
míg életben tart a lélegzeted..

A remény megmarad, akkor is,
ha a magány makacsul hűséges,
a szív minden újabb dobbanása
azt jelzi, minden lehetséges..

Alkony (Ilona Zagyi Gáborné)

 

mail

Ha a sors térdre kényszerít,
állj fel, s kezd el újra.
Meg lásd másfelé visz életed útja,
neked is nyílik még virág a réten.


Reád is mosolyog a nap az égen.
Jönnek még napok,meglásd.
Csak tarts ki és élj tovább.
Harcolj az igazadért,
állj ki az igazakért.


Ne gondold,hogy az élet,
mindig csodás.
Vannak hullám völgyek, s paloták.
De mind a miénk, küzdeni kell.


Így talán nem veszel el.
Véletlen nincs, jól tudod,
életed hát így alakítod.
Vállald fel hát önmagad,
ne csapjál be másokat.
Mert tudd minden vissza jár,
mókuskerék a világ...

Kandrács Róza

mail

Szabó Ibolya

Remény

A remény egy hitbe vetett mag,
hogy örök szüntelen nyugtalan maradj.
Más úton halad vágyad és akaratod,
mint maga a lét, ha hagyod.
Az emlékek néha összecsapnak,
helyet hagynak örömnek, haragnak.
Néha megadod magad,
de a remény örök marad.

Aranyosi Ervin

A pillangó szabadsága

Egy csodás pillangó, apró bábba bújva, 
megszületni készült és hogy megtanulja, 
hogyan is repüljön fényes szelek szárnyán, 
hogyan legyen úrrá égbe vonzó vágyán. 
Egy jószívű ember a küzdelmét látva, 
úgy dönt segít neki, - ne maradjon lárva! 
Kézzel meglazítja bábja selymes szálát, 
hiszi, visszaadja a lepke szabadságát. 
S lám, a szép pillangó kiszabadult szépen, 
s szomorúan verdes bábja közelében. 
Amit jó emberünk nem tudhatott róla, 
születés küzdelme a szárnyak rugója. 
Attól erősödik, s képes repülésre, 
ha küzdelem árán történt születése. 
Így hát a pillangót földhöz köti lánca. 
Földhöz ragadtan él, s elvész szabadsága. 
Meg kell hát tanulnunk nyílt kézzel szeretni, 
kéretlenül senkit nem szabad vezetni! 
Fájdalom tüzén át, türelem vizével, 
önként rendelkezzen saját életével. 
Az igaz szeretet, enged, sosem gátol, 
nem fosztja meg sosem a szabadságától, 
kit szeret a szívünk, szabaddá kell tennünk, 
annyit kell tudnia, mindig bízhat bennünk. 
Mert, ha csüngsz csak rajta, a szeretet lánc lesz, 
s el fog menekülni, kit legjobban féltesz. 
Hagyd, hogy saját bőrén tapasztaljon, éljen! 
Ne legyél te árnyék, s ne akard, hogy féljen. 
Álljon ki magáért, s gondolja át tettét, 
s vállalja a súlyát, hogy végre elengedték. 
Saját kezében lesz a boldogulása, 
s végre kivirágzik ereje, tudása..

Suhajda József

Tavasz-ébresztő

Életünk egy végtelen remény,
S könnyedén eljátssza szerepét,
Ábrándjaink sűrű hálójában,
Sokszor elveszünk a valóságban.

Rojtosra tépjük a múltunkat,
Hiúsággal oltjuk szomjunkat,
Közben a jövőkép méltatlanul
A zsebünkben marad bontatlanul.

Az idő örök, járja útját,
Tartja a világ egyensúlyát,
Neked csak egyetlen csónak maradt,
Hogy életed folyóján áthaladj.

Evezhetsz egyedül vagy párban,
Mindig küzdened kell az árral,
Ha örökké a kikötőt várod,
Sohasem lesz boldog utazásod.

Bonts vitorlát az első széllel,
Ne törődj mindig a veszéllyel,
Olyan lehetsz, amilyen szeretnél,
Megszülethetsz a tavasz elején.


...Ne sirasd meg soha a búcsúzó tavaszt,
virágot a te szíved is fakaszt,
Légy örökké vidám és kacagó,
A búsulás a bánat nem neked való,
Utadat, ha mosolyogva járod,
Kit szeretsz egyszer megtalálod,
Meglátod milyen szép lesz az élet,
Csak el ne dobd soha a reményed!!...

 

 

mail

Szuhanics Albert

Ott várnak a magas csúcsok

Neked ne lenne reményed, 
neked ne lenne vágyad? 
Hidd el szíved sok kis titka 
mind valóra válhat! 

Neked ne lenne hatalmad, 
neked ne lenne erőd? 
Csak hited legyen, mindez tiéd, 
meglásd, idő előtt! 

Neked ne lenne szerelmed, 
ki téged viszont szeret? 
Valahol már rég vár reád, 
másképp nem is lehet! 

Neked ne lenne barátod, 
s önzetlen társaság? 
Tárd ki szíved mi előttünk, 
ne is várj tovább! 

Neked ne lenne szép jövőd, 
út, mely felvezet? 
Ott várnak a magas csúcsok 
a fellegek felett!


...Ne sirasd meg soha a búcsúzó tavaszt,
virágot a te szíved is fakaszt,
Légy örökké vidám és kacagó,
A búsulás a bánat nem neked való,
Utadat, ha mosolyogva járod,
Kit szeretsz egyszer megtalálod,
Meglátod milyen szép lesz az élet,
Csak el ne dobd soha a reményed!!...

Szuhanics Albert

A remény kertje

Ne hidd, hogy délibáb 
a remény-sziluett, 
Ne gondold, nem lehet 
vágyad már te neked! 

Minden, mi benned él, 
olyan, mint elvetett 
Csíra vagy kezdemény, 
mely elrendeltetett. 

Nem hal meg a remény, 
csak néha szundikál. 
Letenni őróla 
és másban hinni kár! 

Mindenkor mindenütt 
reményed meglegyen! 
Ő mindig átragyog 
minden bú-fellegen. 

Nem csal meg a remény, 
hiszen, hol vágy terem. 
Csak magát csalja meg 
aki reménytelen! 

Ne hagyd el eszedet, 
emeld fel fejedet! 
Ápold, mint kertedet 
legszebb reményedet!

 

 

Bajza József

A reményhez

Nincs halandó szemnek égibb
Mint bájképed, oh Remény;
Ah de minden, amit ígérsz,
Gyarló földi tűnemény.
Kába én, hogy úgy öleltem
Szívigéző álmidat;
Melyet égbe épitettem,
Összedúltad a hidat.

Most a fényhonból kizárva,
Hol örök tavasz virúl,
Messze végtelenbe sírok,
Bús hazámnak partirúl;
S irgalomnak nincs hajója
A sötét sors tengerén,
Mely áttenne oly világba,
Hol való lesz a remény.

mail

Meggyesi Éva: 

Az utolsó könnycsepp

Az utolsó könnycsepp mit érte hullatsz
most végigcsorog az arcodon,
lemosva mindent, mi fáj és éget
s végig gördül az ajkadon.

Egy utolsó könnycsepp s már nem érzel semmit,
már csak egy seb marad lelkeden,
néha még fáj, és néha tán vérzik
de már nem éget szüntelen.

Hisz annyi szép, és jó vár még rád is!
Ne add fel könnyen,ostobán!
Minden mi volt, okkal történik
s jön majd helyette annyi más!

crying


Meggyesi Éva: 

Szeretnék végre

Szeretnék végre megnyugodni
karjaid között csendesen,
a szürkeségben felragyogni
s átölelni a végtelent.

Szeretnék végre megcsitulni
karjaid között csöndesen,
s minden kis gátat elsöpörni,
ami közénk áll szüntelen.

Szeretnék végre megpihenni
karjaid között csöndesen,
s szemed tükrében felfedezni
a felcsillanó végtelent.

Én úgy szeretném hogy elfeledjük
a szörnyű mát, és a tegnapot,
hogy mind a ketten azt érezzük,
szebbek lesznek a holnapok

heart

Meggyesi Éva: 

Nem szégyen az

Nem szégyen az ha sírni látnak,
csak azt jelzi érzel!Van szíved!
Nem szégyen az ha hull a könnyed,
nem ítélhet meg senki sem.

Sírj csak ha megtört a szíved!
Sírd csak ki minden könnyedet!
Most te sírsz ,s holnap tán más is!
Ne szégyelld hát a könnyeket!

Ma sírsz még,de talán a könnyek
tisztára mossák arcodat,
s mint napsütés tavaszi szélben,
holnapra virágot fakaszt!

crying


Csokonai Vitéz Mihály

A reményhez

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak: 
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még: 
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem: 
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!

broken heart

Kiss Gyula

Mint tisztán csillogó patak

nyugtatnak az igaz szavak.

Hazugság, sértés, sérelem,

átlát mindenen az értelem.

 

Rosszindulat, pletykák sora,

belep mindent az idő pora.

Elfelejtődik a bú, s a bánat,

a vigasz magára nem várat.

 

Ismét felragyog az új remény,

csillogó páncélja igen kemény.

Nem vághatja át már semmi,

magától tudja mit kell tenni.

 

Áthatja a szeretet, a tiszta szív,

mely lángol, s újból visszahív.

Üstökösként száll fent az égen,

megtalálja az útját a sötét éjben.

wink

Poór Edit

Minden reggeli ébredéssel,
Új élet kezdődik el.
Szívedet és lelkedet,
Reményteli várakozás tölti el.
Talán ma láthatom,
Szerelmemmel, találkozhatom.
Így telik el nap – nap után,
Múlnak az évek egymás után.
Csak vársz és vársz,
Holnap talán rá találsz.
Eljön a szerencsés pillanat,
Őt, végre megláthatod,
Leírhatatlan boldogságod.
Előtted áll, s te csak csodálod,
Keresed a szavakat, de nem találod.
Mondanád mennyire szereted,
De most még nem teheted.
Földöntúli érzés járja át lelked,
Fáj, meg nem ölelheted.
Az idő meg nem áll,
Találkozásotok pillanata lejár.
A búcsúzás nehéz,
Hiszen újra csak remélsz.
S még nem tudhatod,
Majd újra, Őt mikor láthatod.
Szemének fényét,
Szívedben örökre megőrzöd.
Szavainak dallamát,
Míg élsz, lelkedben őrzöd.
Szeretnél vele boldog lenni,
Szeretnéd őt boldoggá tenni.
De várnod kell rá,
Amíg lelke, ezt megérzi.
Nem tehetsz mást,
Csak reményteli várakozást.
Talán majd egyszer,
Ő kezdeményezi a találkozást!

heart

Kiss Gyula

Ezen a világon nincs,

amiért küzdeni ne kéne.

Néha ez bátran megy,

máskor meg csak félve.

 

Az élet sok terhet tud

rakni az ember vállára,

s ki nem tud harcolni,

nem jut hely számára.

 

A lelket jóval könnyebb

összetörni, mint a testet.

Az egyén úgy érzi sokszor,

lelke kiégett, vagy feslett.

 

Feladni soha nem szabad,

mert akkor végleg vége!

El kell határozni, mégsem,

vagy még inkább, még ne!

 

Ki csalódott mindenben,

bármiben, mi történt vele,

ne adja könnyen magát,

vágjon ismételten bele!

 

Nem szabad a reményt

a halványat sem feladni,

mindig tiszta érzésekkel

szívből kell előre haladni!

 

Hiszen nem az a gyenge

ki változtatásokra képes,

túllép bármin, olyasmin,

mely számára igen rémes.

 

Nem! A gyenge elpusztul,

csupán az erős győzhet!

Igazán értelmes dolgokat,

újításokat, terveket szőhet.

 

Ne add fel! Nézz magadba!

Gondolkodj, remélj és élj!

Bízz magadban, küzdj jól,

a kudarctól pedig sose félj!

wink

Madarász Erzsébet Terézia 


Maradsz csak ábrándnak

Volt már akkor is, hogy semmit nem értettem, 
mégis hittem, és sokat reméltem, 

magamban rólad álomképeket festettem, 
szépen, hogy tetsszen, ki is színezgettem, 

gyönyörű lelkedet aranyló sárgára, 
édes ajkaidat vágyadó rózsára, 

szemedben megláttam a felkelő napot, 
hangodban beleszőtt millió madár volt, 

nem volt elég ábránd, nappal is folytattam 
amit éjszakánként rólad megrajzoltam, 

színes-szép képedet egyre csak csodáltam, 
míg végre a tökéletest bizony megalkottam, 

magamban rólad nem is létezőről, 
egy igaz hitű embert varázsoltam, 

és vártam, csak vártam, hogy egyszer megtalállak, 
de aki Te volnál, maradsz csak ábrándnak. 

Tele gonddal éled az életed,
arra gondolsz, hogy a holnap jobb lehet.
Minden nap küzdesz a jóért,
minden nap egy új reményért.
Bíznod kell hisz ez hajt előre
hited ad erőt a boldogabb életre.
Dolgozol, hazamész s várnak,
az már egy boldogság a mának.
Kit nem vár senki elgondolkodik
jó annak kit hazavárnak szeretteik...
Az évek múlnak s te megöregszel,
Szíved tele emlékekkel...
Arra gondolsz, hogy élted életed
Vajon mindent megtettél amit lehetett.
Vajon úgy éltél ahogy neked jó,
vagy úgy ahogy elvárható.
Gyorsan telnek az évek s röppenek tova,
homlokodon gyűlik a ráncok sora.
Becsüld meg az életet,
mert abból csak egy lehet...

Vajda Kata verse

Már nem vágyom forrón lobogó,
Vad tűzre égető parázsra,
Már elég egy őszinte kis láng,
Szelíd de csodás lobbanása,

Már annyit meglopott az élet,
Oly kevés mi igazán az enyém lett,
Most ezt az utolsó kis szikrát,
Kérlek ezt hagyd meg nekem.

Már nem vágyom hangosan zúgó,
Vad folyó zuhanó sodrába,
Már elég egy csobogó csermely,
Csendes és lassú morajlása.

Már oly sok minden elúszott,
Az élet viharos tengerén előlem,
Most ezt az utolsó szép reményt,
Kérlek ne vidd el mellőlem.

Ady Endre:
Adjon az Isten mindenkinek

Adjon Isten békét, kedvet
Asszonyoknak, embereknek,
Sok örömet mindenkinek,
Pénzt, szerelmet, vágyat, hitet.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

Úgy szeretném megtalálni,
Úgy szeretnék azzá válni,
Kinek az élet teher:
Az ember könnyen megy el.
Gyönyörű-kék Itt az Ég.

Által-adni úgy szeretném
Sok hirtelen vágyam, eszmém,
Sok drága kincset, nagyot,
Amihez már vén vagyok.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

Néha-néha szerelemmel
Telik meg az ilyen ember.
Néha-néha úgy megsajog,
Más bánat, bú és más bajok.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

Adjon Isten ifjúságot,
Szabadságot, boldogságot,
Egészséget, pénzt és hitet,
Szerelmet, hírt mindenkinek.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

Egy fáradt pille ringott haldokolva 
Tarlott gallyon, barnás levél alatt. 
Sápadt falombok halovány árnyéka 
Remegve űzött őszi sugarat. 

Nagyon szomorú mese volt az élet. 
A fán már útrakészült száz madár. 
És mind nekem csacsogta búcsúzóra, 
Hogy a nyaram sohsem jön vissza már. 

Bealkonyúlt keserves sóhajomra, 
És csillagkönnyel lett tele az ég. 
Azon az éjen álmok látogattak, 
Oly teli fénnyel, mint tán soha még. 

Olyan kicsike, szűk volt a szobácskám, 
Mégis egész tündérország befért. 
-- És álmodtam merész, nagy boldogságrul, 
Álmodtam nagy, boldogságos mesét. 

Álmodtam én már sokszor égiszépet 
És mindig fájó szívvel ébredék. 
Elég! Álmodni nem akarok többet, 
Se húnyt reményeket siratni még. 

Tudom: jő majd a józan, szürke reggel 
És szomorú lesz. Csupa köd, hideg. 
Jöhetne már maga a boldogság is, 
Annak se tudnék hinni. Nem hiszek.

/ Kaffka Margit/

Kárpáti Éva:

Elmúlt már az ifjúságod
Itt van életed alkonya.
Ne gondolj az elmúlásra.
Ne add fel soha!

Tartogat még az élet szépet
Még, ha lassabb is már a lépted
Gyönyörködj kerted virágban
Fürdőzz meg a Napsugárban.

Nézd, hogy növekszik egy kisgyermek.
Tanítsd meg , mire csak lehet
Ha tovább adod a jót és szépet
Már nem volt hiába élted!

A reményt , ne add fel soha,
Hogy sorsod nem lesz mostoha.
Ha elérkezik az utolsó óra
Mosolyogva indulj a Nagy Útra.

Mikor megszülettél, mosolygott mindenki
Egyedül Te sírtál ,más senki.
Próbáld úgy élni Élted,
Hogy mikor elmész sírjanak Érted!

 

Megosztás Megosztás a Facebook-on