Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


** Idézetek-Versek / *** Vágyakozás ***

 

Boldog névnapot !
 
 
heart
 

Szimpla vágyvers
 
  Mikor ölelésed párájába bújhatok,
átkos napok terhét leszakítva rólam
bőrömön tőled nyílnak
verejték-virágok.


Mikor kezed liánja fonja körbe testemet,
forró hullámként dől rám a konok vágy,
s a mélybe hullva a lázas
tajték eltemet.


Fuldokol bennem a gyönyör,
s míg az örvény ereje partra vet,
ha rám simulsz, mint kagylóra a héj,
elrejt engem magam elől
csók lehelte tenyered.

Sárhelyi Erika

mail

Én legyek
 
  Gligorics Teréz 

Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod,
Sötétben az égő gyertyafény,
Holnap is én legyek a láthatárod,
Szívedben vigasz, ha nincs remény...

Legyek a napfény a felhőtlen égen,
Az éjszakában a csillagod,
Találjam meg a lelked a szélben,
Ha időnként bárhol elhagyod...

Legyek az ölelés, perzselő vágyad,
Nekem szánj minden csókodat,
Legyek a hullám a tenger ha árad,
Könny, ha már mindenki megtagad...

Szíved örökre enyémbe zárom,
Nem leszek sohasem délibáb,
Árnyékod vagyok, a te utad járom,
S kimúlok, ha fény nincs tovább.

mail

 
Panait Cerna

Akire várok

A tengeren lágy felhőfátyolokba 
Burkolva száll a néma holdkorong. 
De érzi őt a tenger, elborong,
S feléje árad zúgva, háborogva.

Te is, míg új, távol jövő ölelget, 
Igy tűnsz a titkok fátyolába el.
De lelkem hozzád háborog ma fel
S száz gondolattal csókolgatja lelked.

Ha írva van, hogy messze légy te tőlem
S mint zord halál elől, úgy fuss előlem,
Megkérlek: hogyha lelked éjjelén

Mosollyal szállasz álmaim felett el, 
Megállj, szorítsd le pillámat kezeddel, 
Hadd álmodjam örökre véled én.

/Franyó Zoltán ford./
 
mail
 
György Viktória Klára: 

Ha átölelnél . . .


Angyalszárnyakon nyugvó
édes pillanata az időnek,
könnyeimmel öntözve
nyíljon zöldülő útja a reménynek.

Karjaidba bújva,
hozzád simulva
lennék csücske a szívednek,
érezd, eljött a perc
mely nincs többé nélküled.
Boldogság nekem, hogy létezel,
lelkünk nesztelen közelít,
a hajnal édes zengésével.

Ha átölelnél,
felébreszteném benned a lángot,
s ha a szenvedély öble,
az érintésektől
csordultig telve,
feléledne az elszenderült
csókok íze,
sóhajunk, mint csendes csermely
megbújna a végtelenbe.

Ha átölelnél,
átöltözne bennem a szeretet,
mely felébreszti a vágyakat,
s a hajnal harmatos cseppjei
nem mosnák szét az álmokat.

Ha átölelnél,
a telihold bársonyos szőnyege
ringatná lelkünk,
s feltárulna a mámortól ittas édeni kertünk.
Könnyeid kagylójában gyöngy lennék,
csillagod ott fent, mely
rád kacsint esténként.

Ha majd átölelsz,
szereteted morzsáit szórd szét,
hogy kövesselek,
s engedd, had szeresselek.
 
heart
 
Horváth M. Zsuzsanna
 
A hajnal...

A hajnal ébren talál,
a szívem fáj.
Éjjel még velem voltál,
de már messze jársz.
Reád gondolok: az emlékek
frissek még.
Egy halk sóhajom szellővel
küldöm feléd.
Lábamat érinti a folyó
lágy hulláma,
Napsugara csillan,
a habok fodrába'.
Lenyűgöző e látvány,
a táj szépsége.
Fodrozó felhők tánca
káprázó élménye.
Szememből egy könnycsepp
a hullámzó vízbe,
...gyöngyszemként gördül,
alá hull a mélybe.
 
mail
 
Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Tudod, hogy kár volt az egész, mégse bánod.
Meglátod, és hevesebben dobog a szíved,
Érzed, hogy érte remeg a két kezed.

Várod, hogy újra eljöjjön a pillanat,
Várod, hogy ismét odaadhasd neki magad.
Vágyod hangját és szavait,
Naponta felidézed magadban
az együtt töltött órák emlékeit.

Néznéd mosolyát és két szemét,
Vágysz arra, hogy megint feléd nyújtsa két kezét.
Nem bírod már, hiszen kavarognak benned a szavak,
Közeledben van és alig bírod türtőztetni magad.

Elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Elhiszed, hogy míg együtt voltatok
ö is megörült érted. Megijedsz, mert rossz
lenne nélküle, Újra aludnál és ébrednél mellette.

Jó lenne ha újra veled lenne, Már önmagaddal harcolsz
ellene. Rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Döntesz, hogy miért is ne, hiszen egyszer élsz.

Világossá válik, hogy bármily rossz,
ez mégis jó neked, Tudod, hogy tilos de mégis
újra és újra megteszed Akkor vedd tudomásul,
hiába tagadod, igenis szereted! 

Minden vágyadnak eleget tenni:
ez az emberi élet legnagyobb művészete.
Akinek sikerül, az boldog.
Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.
A vágy az emberi lélek növényzete.
Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm.
Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon.
Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére.
Csak olyan növényt enged meghonosulni benne,
melynek virágai szépek és illatosak.
Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek.
Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül.
Olyan növények gyökerét sem ülteti el,
melyek fejlődéséhez a kert fekvése
és éghajlata nem alkalmas.
Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet.
Így tesz az okos és jó kertész.
Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.
Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak.
Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak,
hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül:
annak, hogy nem kell egyedül légy.
Vágyódj arra, amit a holnap hoz,
és örvendj annak, ami ma van.
Minden talajban megterem valamiféle virág.
Minden napnak van valamilyen öröme.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

 

heart

Nyugodt percek, s vidám órák,
a Vágyak a hosszú utakat róják.
Megbotlanak olykor és leülnek,
ám hamar újfent nekifeszülnek.

 
Nem hagyják lerázni magukat,
messziről hallatják a szavukat.
Hangjukat viszi a szél az éjben,
úsznak a borban, sörben, kéjben.

 
Egyszer célhoz érnek, remélik,
komolyan hiszik, hogy megélik.
Álmuk már közel van a valóhoz,
semmi közük nincs a csalóhoz.

 
Az Élet a csaló. Homályba vezet.
Szakadékba visz, ahol csak lehet.
Szabadjára ereszt sok-sok árnyat,
nem állíthat meg minden Vágyat.

Kiss Gyula

 

smiley

Ady Endre: 

Egy szép leányhoz
 
Hajnalsugár csókolta bimbó, 
Egészen gyermek, kis leány. 
Ki-kipirul szép, gyermekarca, 
Majd gyorsan ismét halovány. 
Ragyogó szeme vágyva fürkész, 
Majd ábrándozva megpihen: 
- Mennyi báj kedves gyermekarcán, 
Mennyi vágy fénylő szemiben! 

Elnézem ezt az édes arcot, 
Elnézem némán, hosszasan. 
Szívemben kínos emlék ébred, 
Amely a multon átrohan... 
- Ilyen volt ? is: rózsabimbó, 
Ilyen volt ? is: szép leány, 
Ki öntudatlan bűbájával 
Rabjául tartott oldalán... 

Elnézem ezt az édes arcot, 
Valósággá lett lelkemet 
És, míg a mult ismét kitárul, 
A szívem úgy sejt, úgy remeg: 
- Ha olyan lesz, ha elragadja 
Magával őt is a világ!... 
Óh, látom sorsod - jó előre - 
Szegény, korán hervadt virág. 

A teremtés legszebb gyöngyéről 
Úgy rendelték az istenek, 
Hogy egektől kölcsönzött báját 
Ne léha ajkról hallja meg. 
Egy férfinak nemes szerelme 
Legyen az égi, tiszta út, 
Amelyen az asszonyi szépség 
Fenséges öntudatra jut!

heart

Ady Endre: 

Óh, nagyszerű szerelem
 
Oh, lyányok észre nem vett csapatja, 
Kihagyott asszonyok, 
Meg nem vásárolt drága hetérák, 
Óh, minden rendű némberek tömegje, 
De nagyon szomoru vagyok, 
De nagyon szerelmes. 
Mások gyűrölték nyoszolyátokat, 
Mások pecsételték le szájatok 
S boldog igát 
Testetekre mások erőszakoltak, 
Mások, mások, nem én. 

Óh, induló nők, 
Szerelmetes gyanakvók, 
Rövid szoknyákban s iskolás könyvekkel, 
Kik megálmodjátok 
Gyönyörűségét a szabadulásnak, 
A Mindennek, Egynek és Egyetlennek 
S kik itt nőttök vén szemem előtt 
Adó, nagy nőkké, 
Kik csak tévedésből lehettek enyéim, 
Mert nőnek az ifjú férfiak is 
S aki kóstol belétek, 
Mások, mások, nem én. 

Óh, nagyszerű Szerelem, 
Minden nőnek szerelme, 
Borzasztó Lehetetlen, 
Bolond álom-beszéd, 
Nő, minden nő: 
Szemem s derekam fázik, 
Ha rátok gondolok 
S kis uccákon párosan 
Járnak a szerelmesek: 
Egy nővel minden betelik 
S az okos hímek olyan boldogak, 
Mások, mások, nem én.

heart

Kazinczy Ferenc: 

A tanítvány
 
Kékellő violák illatozási közt 
Szűle egy gyenge leány engemet ott, hol a 
Szirt forrása magasról 
Tajtékozva szökell alá, 

S lágy keblébe fogott, s kisdede homlokát 
Elhintette tüzes csókjaival, s Te, mond - 
Serdülj, s amiket itt látsz, 
Zengd majd lantom idegjein. 

Így szólván elhagyott. Hirtelen egy galamb 
Lebbent nyögve felém, s elfödöze a tavasz 
Ifjú lombjai közzé, 
S mézzel tömte meg ajkamat. 

Nőttem, s amit az ér szélein, ott, hol az, 
Aggott tölgyek alatt görbe futást veszen, 
Amit szirtpatakomnak 
Vad zajgásiban hallanom 

Engedtek kegyesen szent jelenéseim, 
Már-már zengi dalom; honomat egykor, és 
Lelkes nagy fiait; most 
Még csak gyönge szerelmeket, 

És a lyányka szemét, aki remegve fut 
Lobbant lángom elől kertje homályiba, 
S ott, a csintalan! önkényt 
Hull keblembe, de fut megint. 

1787 

mail

Juhász Gyula: 

Mese

Egy világvégi házban 
világszép lány lakott, 
világ végére néztek 
ott mind az ablakok. 
Nem járt előtte senki, 
nem látott senkit ő, 
az Óperencián túl 
megállt a vén idő. 
A világszép lány nézte 
a csillagos eget, 
tavasz táján szívében 
valami reszketett. 
Hajába rózsát tűzött, 
valakit várt nagyon, 
de csak a csillag nézett 
be a kis ablakon. 
S a csillag oly közömbös, 
hideg és halovány. 
S hiába várt örökké 
a világszép leány..

wink

Juhász Gyula: 

Valami nagy . . .

Valami nagy, mély szerelem hiányzik, 
Valami sírás, valami öröm, 
Valami harc, valami csönd, 
Valami nagy, mély szerelem hiányzik! 

És így marad ez mindig, mindhalálig? 
Mindig bús, csipkerózsa szívvel 
A várás várában sejtem a sorsot 
És így marad ez mindig, mindhalálig? 

Szőke csodák, barna csodák, 
Meddig csodálkozom csak rajtatok? 
Ó, adjatok valami szépet, 
Valami életet, halált, 
Szőke csodák, barna csodák!

heart

Goethe Johann Wolfgang: 

Boldogság és álom

Láthattál álmaidban gyakran: 
oltár elé veled haladtam, 
te asszony voltál, én urad, 
míg én ébredve, őrizetlen 
órákon szádról gyűjtögettem 
a számlálatlan csókokat. 

A tiszta öröm hordozója, 
mit átéltünk, pár gazdag óra, 
tűnő gyönyörként száll tova. 
Mit ér az élvezet, ha szádon 
a legforróbb csók is csak álom, 
s minden öröm a csók maga?

heart

Ady Endre:

 Ó zordon szépség

Versemmel hogyha megelégszel 
- Kínáltam úgyis már elégszer - 
Fogadd el: véres, könnyes ékszer. 

Ó zordon Szépség, trónusodhoz jöttem, 
Bús koldusod, ki elfáradt szegény. 
Vér-rózsák nyíltak lábom vak helyén, 
De trónusodhoz mégis elvetődtem. 

Ó zordon Szépség, mosolyogsz fölöttem 
S hallgatva ülsz a dús Élet hegyén. 
Egy ájult lelket hoztam. Az enyém 
És fölajánlom Néked összetörten. 

Örökkön verte mákonyos varázsod, 
Most oly hideg, mint néma mosolygásod. 
S várna reá száz büszke viadal. 

Ó hívd életre ápoló szavakkal, 
Illesd meg homlokát meleg ajakkal! 
Ó Szépség, nézz rá: olyan fiatal

mail

Ady Endre:

Ezüst patkós paripáinkon

Minden vágyam ezüst patkó 
Fekete lovaimra verve, 
Magyarságomnak borzasztó, 
Utált és átkozott szerelme 
Szikrát ver a köves uton 
S legfeketébb paripámra verve. 

Nem tudom, hogy meddig érek, 
Mert szörnyű ellenem a hajsza, 
Néha lovakat cserélek, 
De leghűbben vágtatok rajta, 
A legfeketébb paripán: 
Gyertek, fiúk, ez a legszebb hajsza. 

Verd csak, patkó, verd a szikrát, 
Rajta, rajta, új lelkek népe. 
Szép nép: az új hitü szittyák 
S mit akarnak: a szépek szépe. 
Szikrázzék patkónk az úton, 
Rajta, rajta, új lelkek új népe.

 

wink

 

Csokonai Vitéz Mihály: 

A szépek szépe

Ti élet édesét lehellő leányok! 
A szépség tüzénél olvasztott bálványok! 
Kiket imád sok szív, áhítva reszketvén, 
Füstölgő oltárán a tömjént égetvén, 
Óldjátok le rólam hitvány kötésteket, 
Félre! nem imádlak többé benneteket, 
Mert minden szépséget, mellyel hódítátok, 
Már az én szépembe egy summába látok. 

Jer, szépem, mutasd meg azt kevély nemednek 
Együtt, amivel ők egyenként kérkednek: 
Hadd mondják, akiknek vagyon tisztább ízek, 
Te vagy a remekkép, amazok csak skízek. 
Léda gyermekinek hűljön meg a vérek, 
Szégyeljék a görögországi vezérek 
Azt, hogy Helénáért harcoltak Trójánál, 
Holott, ímé, van szebb asszony Helénánál! 

Állj ki, irígy, találj mocskot tagjaiba; 
Nézd, legkényesb ízlés! van-é benne hiba? 
Ha valamely részét hibásnak lelitek, 
Hibáztok, - a szépet rútnak képzelitek. 
Ha kérditek tőlem: mi szép? azt felelem: 
Én a szépet s rútat olyformán képzelem, 
Hogy szép mindaz, ami őbenne láttatik, 
Ami benne meg-nincs, az rútnak mondatik. 

Nincs hát semmi hiba, mind így ítélgetnek 
Ezen remekébe a bőlcs természetnek. 
De óh, e remekben én egy hibát látok, 
Amelyről ti éppen nem gondolkozátok, 
Hogy ámbár a pazar természet bő keze 
Minden szépségeket ez egyre hímeze, 
Mégis e remekben az a nagy csonkúlás, 
Hogy ővele is köz a végső elmúlás. 

Isten! hát csak azért mívelsz Ily remeket, 
Azért árasztasz rá minden szépségeket, 
Hogy egy légyen szódat feldúló múljonnal 
Minden szépségeket eltörőlj azonnal? 
Hová teszed akkor Ily dicső mívedet, 
Amilyet még semmi főld pora nem fedett? 
Hadd tudjam, sírjára rózsákat plántálok, 
S ezt írom rá: szépek! de ez szebb volt nálok. 

Ha pedig őnéki több élet adatott, 
Szóljon sírom felett csak egy fél szózatot, 
Akkor is szikrái a hév szeretetnek 
Fagyos tetemeim között lángot vetnek.

heart

József Attila:

Egy asszony és egy leány

Ó messzi, messzi két szép Asszonyok! 
Egy asszony s egy leány szivembe verten. 
Mig értük tornáz ifju, büszke lelkem, 
Vágyam közöttük gyáván kóborog. 

És jaj a Végzet átkozott-konok, 
Duhaj mámort csihol sötét szememben 
S dús, ölelő-nagy ágyu véreremben 
Értük lihegnek megváltó borok. 

A lány: Ős, termő, naphajú mező, 
Az Élet vár szent méhében magokra 
S úgy szól szava, mint hallgatag habokra 
Ha lágyan símul esti evező. 

Az asszony: Város, bűnös elveszés, 
Rejtelmes és meleg homály, hol bongva 
Búg esteórát vágyak titka, tornya 
S forró polippá ájul át a kéz. 

Két tulsó part. Közöttük égtem annyit 
S csókolja most is nagy szivem a Bor. 
Mint szép, tünő nap bánata mikor 
Fáradt folyón sötéten átaranylik.

mail

József Attila: 

Távol a zongora mellett

A hangok ömlenek a zongorából, 
Mint illatos teából száll a gőz. 
Lassan simítja arcomat a mámor 
És bennem most száz élet kergetőz. 

Mártának hangja jut eszembe mostan, 
Oly bársonyos volt s ez nem az övé. 
Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam. 
Szemem mered a zongora fölé. 

A csókos ajka itt remeg előttem, 
Ó jaj, hogy tőle messze elvetődtem, 
Ó jaj, emléke mért olyan erős? 

Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol. 
És hangok ömlenek a zongorából, 
Mint illatos teából száll a gőz.

heart

Korda Tibor: 

Felhő szeretnék lenni

Felhő szeretnék lenni az égen
Mosolyogni, vígan, szépen, kéken
Lassan halkan tovaúszó felhő
Nézni fentről, amint a virág nő.

Felhő szeretnék lenni az égen
Élni szeretnék kacagva szépen
Járni lassan, mint felhő az égen
Az ezer veszélyt átélni épen.

Felhő szeretnék lenni az égen
Mosolyogni minden sötétségen
Élni világosságba, fénybe, színbe
Belelátni egy apró női szívbe.

wink

Szentessy Gyula:

Az, akit én a szívembe hordok . . .

Az, akit én a szívembe hordok
Tündérhaju, kékszemű leány.
Fel-feltünik, mint a hattyu néha
Álmaimnak sugaras taván.

Sugaras, mert csillagfényben úszó,
Nyugodalma, csendje végtelen,
Habjai csak akkor ringatóznak,
Amikor a tündér megjelen.

Meg-megjelen, - s elmerül a mélybe,
Játszadozó hattyu képibe
S ha letűnik álmaim szinéről,
Csak leszáll a szívem mélyire.

heart

Szentessy Gyula:

Az egyetlennek

Száll, száll az ifjúság felettem,
Az én világom romba dül
S a mérhetetlen pusztaságon,
Hol nincsen ösvény, csak halálnyom,
Emléked áll még egyedül.

Köröskörül romok hevernek,
Lassan a nap is búcsúzik,
Nyugodt lelkemnek semmi vágya,
De míg csak lesz egy lobbanása,
Terólad mindig álmodik.

Hajó, ha elmerült a mélybe,
Az ár felette összecsap,
De lelke, a tű mozdulatlan,
A mélységben változatlan
Egyetlen pont felé mutat . . .

wink

Ráth József:

Alkony

Dermedt, óriás korongja a napnak,
Búcsút int vörösen, és íme leszáll.
Rabja vagyok én minden alkonyatnak,
Pedig de fáj.

Rabja vagyok én, mert nagyon szerettem
Az elmúlást, és a bágyadt téli fényt,
Mert benne mindig, mindig megkeresem
Az új reményt.

Száz alkonyat múlt száz alkonyatra már,
Én állok csendben a lanka dombtetőn,
A lelkem mindig új napokra vár,
Vár szenvedőn.

mail

Korda Tibor: 

Szeretnék . . .

Szeretnék fűzértáncot járni
Bolondos bolond Májusban,
Szeretnék szépet, szépet látni
Pompázó kincses kincseket.

Szeretnék futni fürge lábbal
Zümmögő zöldes réteken,
Szeretnék csókolni csókos szájjal
Selymes szép sárga pamlagon.

Szeretnék mámorba merülni
Szívni ópiumos pipát,
Szeretnék mindent elkerülni
Minden igaz, nem álomcsudát.

mail

Ismeretlen : 

Vágyódás!

Vágy egy édes érzés mi hatalmába kerít...
Ha vágysz valakire/valamire teljesen legyengít...
Addig nem nyugszol míg el nem éred célodat...
Mindent megteszel csak teljesítsék vágyadat...

Vágy mi benned él kínoz szüntelen...
De van mikor helyzet kilátástalan reménytelen...
Olyankor szíved majd meg hasad...
Kegyetlenül rosszul érzed magad

Hisz szenved lelked untalan...
Érzed ilyenkor minden bizonytalan...
Elfog a kétség a kínzó félelem...
Vajon miért nem sikerül semmi énnekem?...

Jár eszed peregnek fejedben a gondolatok...
Mit rontottam el élettől mért kudarcot kapok?...
Nem vágyom ékszerre pompára palotára...
Csak szeretetre figyelemre boldogságra...

Nem vagyok nagyra vágyó nem akarok sokat...
Mért nem teljesítik hát szerény vágyaimat??...
Fáj sajgó szíved nem érted már az életet?...
Más mindent megkap én mért nem?várod a feleletet...

De sajnos hiába vársz,nem jön rá felelet...
El kell fogadni kérdésedre választ magadban leled...
Szenvedés életed nem teljesülnek vágyaid?...
Gondolkozz el ezzel nem csak te vagy így...

Vágy kevés én tudom,sokat kell tenned érte...
Nincs jó tündér sajna csak a mesékbe...
Az élet valóság,nem álom és nem mese...
Az élet kemény nem hullik öledbe semmi se...

Ha mindent megtettél mégsem teljesülnek Álmaid...
Vigasztaljon a tudat nem csak te érzed így...
Tanácsom:Küzdj ne add fel a reményt...
Én is küzdök s befejezem e vágyakkal teli regényt!!:-)...

heart

Kutas Kálmán: 

A költő és a leány

Ó térj be hozzám ifjú lány!
Tavaszban áll a kertem,
Legyen tiéd virága mind,
Szedjük csokorba ketten.
Mit ér nekem e sok virág,
Szívén, ha nincs ki hordja?
Kebledre fonj egy szép füzért
És egyet homlokodra!
- Mily sok virág! S ez mind enyém?
Ó add csak jó barátom!
Pompázhat-é szebben virág?
Miként egy ifjú lányon?! . . .

Ó térj be hozzám ifjú lány!
Tiéd a birodalmam -
A föld s az ég, nézd, pírban ég
És cseng a csermely dalban . . .
Szebb itt a fény, zengőbb a dal,
Bíborban kél az este -
E sok szépség legyen tiéd,
Fogadd be kis szívedbe! . . .
- Enyém, enyém, e szép világ? . . .
Mily jó barátra leltem!
Költözz szívembe szent öröm,
Legyen szebbé a lelkem! . . .

Alvó virágok kelyhiből
Susogva kél az ábránd,
Ezüst holdfényben áll a táj,
Sóhaj lebegve száll rád,
Erdő mélyén mereng a vágy . . .
E bűvös holdas éjjel
Megejti szíved - érzed-é? -
Felzsongó halk beszéddel . . .
- Látom szívemnek álmait
Lebegni át a tájon . . .
Engedd, maradjak mindig itt,
Hol szép a lét - egy álom.

Maradj örökké hát. De lásd,
Árván szívedre várva:
Vágyó lelkem feléd reped -
Szeret téged leányka.
S bár szép e kert, ez éj, e táj,
De sokkal szebb szerelmem:
E sok széppel, mit látsz körül,
Fogadj szívembe engem! . . .
- Mily boldogság! Szerelmedet
Mélyen magamba zárom.
El nem hagylak többé soha
Te áldott hű barátom . . 

mail

Nagy Elizabeth:

Nélküled

Ha nem vagy eltévedek,
perceim céltalanok,
s bolyongok, 
mint fényüket vesztő,
útjukat tévesztő 
hullócsillagok.
S nem vagyok.
Csak néha egy lélek, 
kit reménye felkap, 
s visz egy mocsár felett...
olyankor a felhőkön át
ráhajolok a rózsák szirmára,
s onnan illatokat csenek 
a szél szelíd selymes hajára.
Ha nem vagy, eltévedek,
s nem találom helyem,
kóboran lüktet a szív, 
szédül a vér is ereimben.
Csókjaid méz- szava csak,
szárnyat oldó szent dal,
és mikor nem szól,
csak vagyok, rohanok,
a könnyek völgyébe zuhanok,
fáradtan és árván,
mint szárnya-vesztett angyal..

angel

Bodó János:

Várakozás

Lepkeszárnyú vágyakozás,
A szerelmes várakozás.
Vajon jön-e? Tényleg eljő?
Nem állja útját egy felhő?
Vagy egy hegy, mely égig érő,
Kereszt út, mely megtévesztő?
Arany szőrű, csábos borjú,
Vagy hirtelen támadt bosszú,
Mely semmiből nő körötted,
Akadályaként jöttödnek?
Nőhet köréd kerek erdő,
Sűrű, sötét, elveszejtő.
Vén boszorka, meg egy seprő,
Acél-szívnek is ijesztő...
Annyi minden jut eszembe,
Ahogy várlak reménykedve -
De egyszer csak elém toppansz:
A csillagos égből pottyansz,
Egyenesen a karomba,
Csókos ajkad a csókomba!

kiss

Sz.István Bálint:

Nem tudsz eltagadni

Nem tudsz eltagadni, 
árnyékként követelek
megvert- megáldott képzeletemmel
mely őrzi a csodákat,
lábad ívét , csípőd hajlatát, a vállad
bódító illatát az ölednek
s szép csókra-nyíló szádat
Mindig ,mindig téged várlak !
S éjszakáimon visszatérsz te
vágyammá és kínommá felépítve
S újra látlak ! Látom a csodádat
zuhog az igézet,
kitakart testtel virrasztok érted
kitakart, feszülő idegekkel
lélegzetem
lázasan zihál
Nincsen előled menedékem
az ősanyag vagy bennem
a paráznaság 
egy ölelés égető hiánya 
titok vagy
kőteher
kárhozat
van-e legalább részvéted irántam?

heart

Landi Krisztián:

Csak vágy!

Csak vágy! Semmi más...
Ezért nem bánthatsz meg (azt hittem jár nekem)
Nincs bennem rosszindulat,
Csak vágy-indulat, csak ez, és semmi más!
Ne félj a lelkemtől, ő nem vesz észre téged...
Neki nem létezel!
Csak én és a testem gondolunk rád, és csakis a testedre...
A lelked nekünk nem árt!
Elképzelem tested vágyát,
Pokolbéli, álomtalan hasonulását...
S így a testem lassan otthonos lesz!
A hangod lentről szól, a lelkem mellől...
Én észre sem venném,
Ha nem lenne valós, fizikai megnyilvánulása...
Lelked testbeli rosszindulata!
Játszom az elképzelt valóság örömét...
Te vagy a világűr, s én a sötét.
Benned vagyok, a legbensődben, mélyen...
Egy pillanat... majd naprendszer robban, s messzire lövell benned!
Mennyeien élvezem, hogy nap vagyok, és sugaraimmal beléd hatolok...
S végül akkor, és ott egy vagyok veled... örökre...

Ezért nem bánthatsz meg!
Hisz, nem is... szeretlek...
Nincs bennem rosszindulat, csak vágy!
Csak örökké kísértő
Test, vagy lélekremegtető???

heart

Sz.István Bálint: 

Az én képzeletem

Az én képzeletem
a megvert, megáldott
visszatér hozzád
minden átvirrasztott
éjszakámon
Minden képzelt ölelésben
téged látlak
téged csókollak
a te melled bimbóit
tartom a számban
markolom
tenyeremben a te
dús öledet
és a te lélegzeteddel
zihálok
téged ölellek minden
képzelt 
asszonyomban
akiket szerettem
mert te vagy 
aki beleégetted magad
az ereimbe
a te édes széttett combjaidra
vágyom
hogy széttárt forróságukba
elvesszek
és semmi se maradjon
ezen a világon
csak te
örökkön
örökké
s kezdhetünk mindent
mindennap 
újra
ezért
nem félek a haláltól sem 
ki tudja
lehet
mégis van
még egy esély
mégis van
egy másik élet
térj vissza hozzám
ölelj át
szeress!
kinyújtott kezemmel
könyörgöm érted

heart

Holdosi Tímea: 

Hangtalan

Szépnek tűnő dallamok,
Tisztán zengő hangok.
Valami becsaphatott,
Meghajolt árnyékok.

S te mégsem adtad fel,
Tömted magad hittel.
Valaki dúdolt neked,
Szíved tiszta meleg.

Ablakod zárva, csukva,
Nincs ki, bújjon oda.
Csillámló éjszakákon,
Most csak hozzád vágyom.

Hangtalan suttogását,
Hangos muzsikáját,
Én hallgattam hajnalban
Létem volt hangtalan.

S olyan halkan jöttem,
Léptedet követtem.
Hadd haljam énekedet,
Csak ennyit kérhetek.

heart

Gyurkovics Tibor 

Istenem 


Ölelj meg engem, Istenem, 
már föl akarom adni 
az örök ellenállást, 
már meg akarok halni. 

Köszvényben és közönyben 
nagyon sokáig éltem 
bódító tisztességben 
és tarkó-szenvedésben. 

Vadász vadásznak vadra 
figyelő úr-cselédje 
voltam, miközben kaptak 
engem is puska végre. 

A füvön így rohantam, 
az erdőn így szaladtam, 
kapkodtam lábam, ám de 
a hitet megtartottam. 

Valahol meg kell állni, 
valahol meg kell halni, 
valami könnyű réten 
akarok elfakadni. 

Az izmaim a télben 
mint jég húrok feszülnek, 
úgy néznek a szemembe, 
ahogy a menekültnek. 

Nem félek a haláltól. 
Megállok vele szemben. 
De mikor lesújt rám, 
Isten, ölelj meg engem. 

broken heart

Néhány percet még táncolj velem,
Legyek holnaptól csak egy idegen,
Ködfoltos fehér hideg reggeleken,
Nem várok rád majd a megszokott helyen

Néhány percig még vigyázok rád,
Kezemben kezed, számhoz ér a szád
Elmondanám most azt, mi el nem mondható,
Megkopott már sok becéző szó

Ha a gyertya kigyúlt, és nem bánt a múlt,
Sok régi emlék bennünk ég,
Csak fénykép lesz az, ami most még igaz,
Egyedül oly csendes lesz az éj

Néhány percig még mesélj nekem,
Utolsó szavad majd magammal viszem
Nehéz lesz, bár de megyek te is jól tudod,
Szívem visszahúz, de nem maradhatok

Néhány percet még táncolj velem,
S legyek holnaptól csak egy idegen,
Ködfoltos fehér hideg reggeleken,
Nem várok rád majd a megszokott helyen

Ha a gyertya kigyúlt, és nem bánt a múlt,
Sok régi emlék bennünk ég,
Csak fénykép lesz az, ami most még igaz,
Egyedül oly csendes lesz az éj

/D. Nagy Lajos/

mail

Már nem kérlek, ha rózsát látsz, én jussak eszedbe, 
Már nem kérdezem kétségbeesve, szeretsz-e, 
Már nem kételkedem aranyos szavaidban, 
Már a szívem tiszta és érted dobban! 

Most már gyönyörű rózsát kezedbe én teszek, 
Most már én mondom boldogan, szeretlek, 
Most már én küldök feléd kedves szavakat, 
Most már én csókolom forró ajkadat! 

Ha láthatnálak már aranyos szerelmem Téged, 
Ha foghatnám aranyos drága finom kezed, 
Ha átölelhetnélek könnyezve, boldogan, 
Ha már tarthatnálak gyöngéden a karomban! 

Akkor én olyan boldog és gyöngéd lennék, 
Akkor a boldogság egén veled röpülnék, 
Akkor már el nem engednélek sohasem, 
Akkor körbeölelne minket a szerelem! 


(Francoise)

heart

Johann Wolfgang Goethe : 

Könnyek vigasza


Mért vagy oly szomorú, mikor
itt mindenki nevet ?
Valld csak be: sírtál, biztosan;
mutatja a szemed.

S ha sírtam is, elbújva - az
nekem volt fájdalom;
s oly édesen szakad a könny:
könnyít a kínomon.

Barátok vidám köre hív,
ne vesd meg a szívét,
s ha vesztettél, közöld velünk,
mi az a veszteség.

Ti mulattok, s nem sejtitek,
engem, szegényt, mi bánt.
Nem veszteséget siratok,
csak egy, csak egy - hiányt.

Akkor meg rázd föl magadat !
Fiatal vagy. A te
korodnak van még mersze és
küzdeni ereje.

Azt megszerezni nem tudom,
ahhoz kevés vagyok.
Úgy ragyog, és oly messze, mint
fönt az a csillag ott.

Csillagra nem vágyunk. Ha szép,
hát örülünk neki,
s a derűs éjben jólesik
rá föltekinteni.

Tekintek én rá, napra-nap
s ez minden gyönyöröm;
de éjeim hadd sírjam át,
míg jólesik a könny.

(Fordította: Szabó Lőrinc ) 

crying

Kormányos Sándor


Megfáradt napjaid
monoton zajában
néha még hallod
vágyaid dalát,
gyötrően sajdul
szívedben az érzés,
ha felzengni hallod
régi dallamát.
Akarsz-e lángot
lelked hunyt tüzébe?
Akarsz-e fényt,
ha rád szitál a köd?
És akarsz-e mondd csak,
önmagadnak tükröt,
s bele mersz-e nézni,
vagy újra eltöröd?

smiley

 

Arra vágyom, hogy vállamra borulva sírj.
Nem a vigasztalásért,
Csak, hogy közünk legyen egymáshoz.

Arra vágyom, hogy megoszd örömöd.
Nem a boldogságért,
Csak, hogy lássam: gazdagabb lettél.

Arra vágyom, hogy megfogd a kezem.
Nem az érintésért,
Csak, hogy megértsük: fontosak vagyunk
egymásnak.

Tornay András

heart

Komjáthy Jenő:

Vallomás

Szeretlek égi áhítattal,
Híven, örökké, igazán.
Oly tiszta, mint a nap, szerelmem,
És mély, miként az óceán.
Mert legdicsőbb te vagy a földtekén,
Szebb, mint az égnek minden csillaga;
A mennyet én már itt megízlelém,
Az én szerelmem az élet maga.

Szeretlek forró indulattal,
Lobogva, kéjjel, lángolón.
Oly forró, mint a tűz, szerelmem,
S minként a tűz, oly romboló.
Te vagy a legkívánatosabb nekem
A pazar összesség csodás ölén;
Nem céltalan, nem álom életem,
Ha te hajolsz áldólag én fölém.

Szeretlek rémes szenvedéllyel,
Vihar kél csókjaim nyomán;
Hervasztó, mint a nap, szerelmem,
S háborgó, mint az óceán.
Önön világát nem szeretheti
Jobban az Isten, mint én tégedet;
A láng, mely a világot élteti,
Halált is oszt, mert vég nélkül szeret.

Szeretlek titkos rettegéssel,
Marcangol egy sötét talány:
Hogy hirtelen nem oszlasz-é el,
Te fényes égi látomány?
Hogy üdvömet meg nem sokallja-e
A boldogságra irigy, gúnyos ég?
De hiszen örök lelkünk élete,
Az égbe is utánad szállanék!

Szeretlek mélységes gyönyörrel,
Lelkem csak benned s érted él,
Ember nem vágyhat magasabbra,
Érted szenvedni, sírni kéj.
Látásod üdvén sápad a merész,
Szívem a kéjtől majdnem meghasad,
Ölelni, bírni téged szinte vész,
Nem bírják el a testi, csontfalak.

Szeretlek élő szerelemmel,
Nem múlik el e láng soha,
Hervasztó bár, de hervadatlan,
Örök, mint az Isten maga.
Dicsőbb vagy, mint a büszke csillagok,
Nagy szíveden a mennyet élvezném,
Szívünkben halhatatlan láng lobog,
Hiszlek, szeretlek és reméllek én!

heart

Máté Rózsika: 

Bárcsak...

Bárcsak e világon minden másképp volna,
Minden szó és áldás tiszta szívből szólna.
Bárcsak a szívekben ott élne a szeretet,
Amely meggyógyíthat bármilyen nagy sebeket.

Bárcsak minden ember boldogságban élne,
Örömben és bajban egyaránt remélne.
S bárcsak aki ott él fent a magas égben,
Felemelné azt, aki előtte áll térden.

Bárcsak minden napban meglátnánk a szépet,
S értékelnénk minden falon logó képet.
Bárcsak megőriznénk sok régi emléket,
S meglátnánk egymásban az ott rejlő értéket.

Bárcsak minden álmunk valósággá válna,
S minden igaz barát mellettünk kiállna.
Bárcsak lenne társunk örömben, magányban.
S együtt gyönyörködnénk ebben a világban.

Bárcsak lenne béke minden egyes házban,
S áldás szállna arra, aki egyedül él gyászban.
Bárcsak lenne erő sok megfáradt karban,
S bárcsak segíthetnénk másoknak a bajban.

Bárcsak lenne erőnk megtenni a lépést,
Amely megválaszol sok nem értett kérdést.
S bárcsak elérhetnénk minden egyes célunk,
A sok nehéz harcban, amit magunkért megvívunk.

Bárcsak lenne időnk jobb emberré válni,
S bármilyen nagy bajban a szépet megtalálni.
S bárcsak tudnánk mindig tiszta szívből élni,
S segítséget, áldást odafentről kérni.

heart

Önmagam gyóntatója...

Amikor túlcsordul az a bizonyos pohár,
és semmi, semmi sem a régi már...
Fájdalomként élem meg a perceket.
Akkor kérek egy csöpp szeretetet,
Odafigyelést - bármit, mi emberi:
Segítsetek a kínruhát levedleni!
Amikor már önmagamtól is csak rettegek,
és semmi sincs amin nevethetek,
mert bezárul az ajtó - kívül reked a fény,
Nem jön segítség, eltűnik a remény.
Fojtogat, kínoz, mardos a bűntudat,
dühömben szűkölve bántok meg másokat.
Milyen ember vagyok? Kérdezem szüntelen,
de a válasz közömbös, személytelen.
Nem vagyok ember, csak gyarló porhüvely,
ki itt a Földön mindenért felel. Mindenért,
amit tesz, alkot leír, vagy kimond...
Így vagyok Ember - vagy inkább Bolond?
Óh ha tudnám, mit miért teszek?!
Vezessetek hát, segítő kezek,
hogy önmagamban keressem a fényt!
Eldobva minden ártó véleményt.
A keserűség szobrát összezúzva,
mégiscsak Ember tudjak lenni újra!

Bodnár Éva

broken heart

Vágy és remény 

Vágy és remény - a két örök csapda, 
Életünknek két fő mozgatója - 
Vágyunk, remélünk és csalódunk, 
Sebződünk - s vádakba burkolódzunk. 

Vágy és remény - a két illúzió... 
Hinni bennük mégis nagyon jó! 
Hamis, de édes testvérek ők, 
Az örökösen nem létezők. 

Vágy és remény - eldobtam őket. 
Az életem még üresebb lett! 
Ha nem vágyom - nincs mit remélni... 
Ha nem vágyod - nincs kit szeretni. 

Vágy és remény - a két csalfa kópé - 
Elhitetnék velem is, hogy kell még 
Újra vágynom és reménykednem 
Egy szép életre - egy szebb jövőben. 

Nagy Lajos

Egyedül

Kinek mondjam el mit érzek?
Hogyan tud fájni a nemlét.
Ki gyógyítja sebem, ha vérzek?
Ha felszakad egy emlék.

Ki értheti meg bánatom?
Melyet kimondani sem lehet.
Eltévedt bennem pár atom,
Gyógyszer itt mit sem tehet.

Ki segít fel, ha elestem?
A hosszú út során.
Ki mondja meg mit kerestem?
Akkor még, idejekorán.

Ki áll mellettem, ha sírok?
S könnyeim papírra vetem.
Ki fogja kezem, ha írok?
Ha van pár jó ötletem.

S ki kérdi majd meg tőlem:
"Barátom, hogy érzed magad?"
Ki érdeklődik majd felőlem?
Ha életem filmje kettészakad.

mail

 
 

Megosztás Megosztás a Facebook-on