Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


>>* Évszakok / Tavaszi képek -versek *

 

Boldog névnapot !
 
 
wink
 
Ichnát Zsóka
 
Mi a baj, tavasz?

Mért késel, tavasz? Hová lett égi fényed?
Ne hidd, hogy zsenge lombod' pótolja majd reményed.
Hol van a napsugarad? Talán azt is megéred,
mit mi, hogy szegény gólyánk hófehér télbe tévedt.

Elbújt a hóvirág, de fehér takaró a tájon,
pedig már rég feledtük, milyen is volt a karácsony.
Ne viccelj! ne rejtőzz már, látod megcsúfol ím a naptár.
Március idusa közel, s te faggyal köszönsz immár.

Fekete varjak fázón szökellnek sok-sok ágon.
Bent vannak a városban, -kell még a nagykabátom.
A hó meg egyre vastagabb lesz, eltévedtél, te léha.
Hozz nekünk virágnyílást, s egy kis meleget is néha.

Kinyílt az aranyvesszőm bent a meleg szobában,
pedig lassan a kertben virulhatna pompában.
A fűz is szomorú-szürkén várja, hogy újra kihajtson,
sárga barkavirágja a szélben táncolhasson.

Ébredjen lepke, s méhek, hívei kikeletnek,
míg a madárkáink reggel vígan csivitelnek.
Mozduljon alvó erdő levetve hópalástját,
s harsogó fülemüle hívja ismét a párját.

Ébredni tél-álomból, mindenki csak ezt várja,
hogy illat, s virágözön szálljon már a világra.
Hirdesse minden reggel, hogy éled a természet,
eltemetvén a telet, végre minden szebbé lett.

Áradjon már a tájra az életnek varázsa,
hogy mindenki meglássa, tavasz a fő világa.
Vigye el végre hírét messze, hogy harsan a természet,
mert enélkül az élet nem adhat semmi szépet.
 
mail
 
 
Kun Magdolna-
 
Hófehér remény

Lehet-e szebb hírnök,
mint ez a varázs fényből kibújt
csodás fehér virág,
mely áthatja kecsességével
a lélek fájdalmát
és rátereli figyelmét
mindarra a szépre,
mi élettel telt nyarat hozhat
az ember életébe.

Hisz egyetlen hóvirág is
visszaadja azt,
amit a köd szürke tél
lopva megtagad.
S míg egyetlen hóvirág
fejecskéjét öleli a nap,
addig nekünk is hinni kell,
minden egyes új tavasz,
életeket simogató reményt
tartogat.
 
mail
 
 
Tóth Árpád

AZ ÚJ TAVASZRA

Az új tavasz játékos ujja
Rügyet sodort az ághegyen,
S most lágyan enyhe szája fújja,
Hogy szétnyíljék és lomb legyen.
Már bús bivaly ballagva rázza
Igáját, s barnul új barázda,
S peng a pacsirták éneke:
A szíveket is újra vágja,
Már mélyre szántja újra, fájva
A vágy, a vágy, a vén eke...

A szívem kérdem: árva, gyarló
Szív, rajtad szánt-e régi láz?
Sarjad-e még a fáradt tarló
Borús rögén vidám kalász?
Tavaszi sóhaj pitypang-pelyhe,
Sovárgás reszkető, kék kelyhe
A holt ugart diszíti még?
Vagy lomha dudva lep be tengve,
S már csak a vérző naplemente
Komor pompája lesz tiéd?

Tompán tünődöm. Csend a tájon,
S mint aki mélységbe bukott,
Ha mozdul, szisszen jajja fájón -
Felelnék, jaj, de nem tudok.
Minden oly furcsa, torz és visszás,
Idegen a tavaszi tisztás,
És ferde ívü minden ág...
Ki lovagolt el ott a fák közt,
Az elhulló fehér virág közt?
A Szerelem? - az Ifjuság?

A tavaszi sürűben állok,
S már oly kábultan nézem én,
Mint búvár a bizarr korállok
Bokrát a tenger fenekén;
A fény is olyan messzi, tört fény,
S a lég oly lomha, súlyos örvény,
Fulladva, fájva görnyedek,
S száz halk polip-karjával roppant
Lassan átfon, s alélni roppant
A bú, a renyhe szörnyeteg.

Ó, fent az égen felleg úszik,
Aranyfelhő, angyal-hajó,
Egy angyal tán a szélre kúszik,
Inteni volna néki jó:
Ó, angyal, nézd, megöl a bú már,
Elpusztulok lent, árva búvár,
A kék örvények rejtekén...
Testvérem, angyal, szállj le értem,
Ringass a hűvös, szűzi térben,
Míg lázat és bút elfelejtek én...
 
mail
 
Benedek Elek:
 
Dal a hóvirágról

Kedves virágom vagy te, hóvirág,
Gyermekkorom legszebb virága vagy.
Édes öröm szívemnek nézni rád:
Virulsz, bár dajkád a hó és a fagy.

Mikor a földe hó borítja még,
Nevetve bújsz ki: Ihol, itt vagyok!
A nap alant jár, szomorú az ég,
De a te arcod örömtől ragyog.

Nem pompázol tarka színekbe te,
Egy a te színed: Egyszerű fehér.
Ám a tavasz első lehelete,
Legelső csókja téged ér.

Te vagy a kikeletnek hírnöke,
A természetnek első mosolya:
Veled mozdul a föld kemény röge
S szólal meg a víg pásztorfurulya.

A furulyaszó... mintha hallanám...
Pedig de rég volt, Istenem, de rég!
Ott vagyok megint a pásztortanyán,
S terelgetem báránykák seregét.

Volt kis botocskám, cifrán faragott,
Kicsi tarisznyám, benne lágy cipó,
S ha egy-egy bárány el-elmaradott,
Hajrá! Szaladtam, mint a kis csikó.

Legjobb barátom János bácsi volt,
A vén juhász, - derék egy cimbora! -
Pipára tüzet kovából csiholt...
Oh, múlt időknek kedves pásztora!

Öreg legény volt, szépen furulyált,
A hóvirág kedves virága volt.
Ment, mendegélt s mindegyre meg-megállt:
,,Né, mennyi gyócsé!" s lassan lehajolt.

Óh, hóvirágos szépséges napok!
Te vén juhász! Te bájos hóvirág!
Ti hóvirágos pörge kalapok!
Jaj, milyen szép volt akkor a világ!
 
mail

A tavasz csókja...

a tavasz belecsókolt a tájba
ahogy rádőlt a hópaplanos ágyra
takaróját mindjárt félre is dobta
helyét illatos jácinttal beszórta
párnája lett egy puha hant
a kibúvó fűszálak megannyi lant
susogtak a szélben
a vékonyka jégcsapzenészek
már kullogva nyugovóra tértek
a rügyek közt a fákon
versenyben hangoltak
pille könnyű kis dalnokok
méhek dongtak a fákon
és megannyi sárga topánról
pollennel szórták a tavaszt
s az égi-földi táncban
- az ég azúr pongyoláját adta
a nap sugaraival
féltőn átkarolta -
fecskék szárnyán
ahogy libbent ide-oda
még nekem megsúgta:
a tél eliszkolt tova
végre nyílhat az orgona...

Zsefy Zsanett

mail

A tavasz illata

A tavasz illata, az ígéret maga,
hogy a várakozás nem volt hiába,
mert a tavasz most visszahozza,
mit a tél elvitt, ideje, hogy visszaadja.


Mert megérkezett a fény,
mert erre várt sok élőlény,
mert nincs már hideg, 
mert megérkezett a meleg.


Mert itt a kikelet, és ébred a természet.
Mert újra illatos, és tarka virágos, a kert, a rét,
mert csicsereg, csivitel, minden madár,
mert a kéményen, és villanykarón kelepel a gólyapár.


Mert sárgarigó trilláz a fán,
mert pacsirta dalol, a magasban,
mert gerlice keresi a párját, s búg hangosan.
mert csodás esti nótát fúj a feketerigó lelkesen.


Mert a tavasz illata, üde és csábító,
mert semmihez sem hasonlítható,
mert pontosan meg sem fogalmazható,
mert csak egyszerűen boldogságot hoz a lelkekbe.


Meg szeretetet, és szerelmet a szívekbe.
Mert a tavasz magával hozza,
a boldogság néhány havát,
a tavasz mézédes illatát.

/Pék Rozália/

mail

Itt van a tavasz !
 
  Boldogsággal a szívemben ébredtem reggel.
Csodáltam a napot, ahogy felkelt.
Szikrázó fényével beragyogja az eget.
Sugaraival melengeti lelkemet.

Madarak dala száll fel az egekig.
Zöldben pompázik minden odakint.
Ébred a természet, gyönyörű virágok,
zöldellő rét közepén ott állok.

Beleszippantok még a levegőbe,
közben egy harmatcsepp hull a fejemre.
Elmosolyodva letörlöm csendben,
itt van a tavasz, megjött végre.

Vári Andrea verse

mail

 

Tavasz

 
  Tavasszal az erdőt járom...
virágok közt szőtt álom,
távolban a sugarak fényjátéka,
ámulok, ez egy égi csoda.
Lágy fuvallat simogató...
arcomra mosolyt csaló.
Boldog vagyok, szárnyalok...
felszárad a könny, nincs fájdalom.
Lombkorona átölel, nyugalmat hoz,
szívem repes, boldog vagyok.

Életre kel a természet,
madár dalolja, szép az élet.
Harmatcsepp a fűszálon,
tavaszvarázs, nem álom.
Szirmot bont sok színes virág,
eléd tárul az ébredő világ.
Nincs ennél szebb ébresztő, 
madártrilla, virágeső.
Napsugara cirógasson, 
meleget és éltet adjon. 
Szereteted szórjad szét,
kívánom, hogy boldog légy!

Horváth M. Zsuzsanna

mail

Farkas Paor Anna:

Örülj a tavasznak

Soha ne légy csüggedt
ha van szív mely szeret
ki mindig átölel
nem hagyja, hogy szenvedj.

Nem fáj már a magány
ha valaki Rád vár
nem üres a házad
vár a vetett ágyad.

A terített asztal
mindenféle jóval
élet ege tisztul
boldogságod virul.

Örülj a nyárnak,
minden szál virágnak
rövid ez az élet
boldogság a részed!  

mail

Álmodjál tavasz tündére!

Tavasznak tündére hol vagy,
Aluszol idők ölében?
Lombod hull, virágod hervad,
Őszutó bús örökében...

Átadja lassan a télnek,
Meztelen ágát sok fának.
Földre hullt levelek égnek,
nyomai elnyűtt ruháknak...

Rőt vörös avarra téved,
November bágyatag fénye.
Már a nap tél után réved,
Lassan az évnek is vége...

Most aludj tavasz tündére,
Pihenjél, nyugodjál szépen!
Jössz még te tett mezejére,
Ha fénylő nap lesz majd az égen!

Álmodjál rügyfakadásról,
Míg hó lepi karcsú fák ágát.
Egyszer csak lebben a fátyol,
S táncolod a tavasz táncát!

Ajkadról fuvallat-sóhaj,
Lengi át a téli tájat.
Olvadást hoz ez az óhaj,
Reád még friss rügyek várnak.

Addig is álmodjál szépet,
Fátyolba takarva, szendén.
Tavasznak varázsát gyűjtsed,
Illatos ligetek mentén...!

Majdan a te időd eljön,
Felserkensz virág-ruhában.
Táncaid lejted a felhőn,
Szél szalad lábad nyomában.

Két kézzel hinted a földre,
Kikelet friss ajándékát.
Minden kert kivirul tőle,
Kisepred tél hagyatékát!

De addig is aludjál mélyen,
Semmi se zavarja álmod!
Álmodjál szépeket, kérlek,
Míg én álmodra vigyázok...!

Szuhanics Albert

mail

Juhász Gyula:

Tavasz-esti dal

Sötétkék selymét
Az égi sátor
Kitárja - s csönd lesz
A végtelenség.

A messze élet
Itt zeng szívemben
S e zene békén
Az égre réved...

Ti régi esték,
Ti messzi vágyak:
Ma minden álom
És minden emlék.

Ma csillagokra
Néz már a vándor
Nyugodt, örök, bús,
Tenger rokonra...

Zenélj szelíden
Szent tavasz este
S mint a virágok,
Mély végtelenbe
Nyílj ki ma szívem!

mail

Mentovics Éva:

A Tavaszlány

Nézd, a Tavaszlány
réteket járva
Nap ragyogását
hinti a tájra!

Nárciszok selymét
gyűjti csokorba,
szirmokat szór
a csipkebokorra.

Orgona kékjén
lebben a fátyla,
illatok szállnak
lenge hajába.

Tücskökkel játszik
csillagos éjen,
s elpihen borzas
pázsit ölében.

mail

Tóthárpád Ferenc

A fecskék visszavágynak


Minden évben jönnek,
Sárral fészket raknak.
Fiókát nevelnek,
Itt mégse maradnak.
Mert amikor érzik,
Vége van a nyárnak,
S vége van az ősznek,
Messze, délre szállnak.

Hosszú útra kelnek,
Szállnak Afrikáig.
Ám egy fél év múlva
Mind, mind visszavágyik.

mail

Babits Mihály

Tavaszi zápor

Tavaszi zápor... bús barátom,
fáradt vagy és szomorú, látom:
tán sírhatnál - nevetek én!
No bizony, ilyen nagy legény!

Lásd másnak is volt baja szinte,
más is volt már szomorú, mint te,
és könnye, mint folyós parázs:
nem kellett a vigasztalás.

De víg szavak... tavaszi zápor...
kiragadták a mélaságból
s mint horgony, parthoz vert hajót,
örömbe vonták kis kacsók.

És hullt a, hullt a csók a bajszra,
mely félreállt csáléra, hajszra,
tavaszi zápor... hullt a csók:
öleltek a bársony kacsók

mail

Sárhelyi Erika: 

Magamra öltöm a tavaszt

Magamra öltöm a tavaszt.
Belebújok a fénylő, üde zöldbe,
Mint bársony tapintású, langymeleg köntösbe.


Rózsaszín szirmokból lábamra könnyű sarut kötök,
Alkonyatkor tobzódó illatokkal jövök.
A madárfüttyöt éhes szívembe rejtem,


S a most születő, gyönge leveleken
- Egy harmat lepte, csöndes hajnalon -
Elaltatom télről maradt csöppnyi bánatom.

mail

"A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...) 
A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. 
A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. 
Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik.
Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. 
És így kétszeresen szép.
De van egy még szebb tavasz.
Ami a szívedben, a lelkedben ébred.
És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. 
Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. 
Mert a lelkedből látod. 
A tavaszt. 
Szíved tavaszát. "

Csitáry-Hock Tamás 

mail

Berbor István -

Tavasz


Itt a tavasz, minden zöld már,
Erdő zsendül, magába zár.
Hóvirágok népes hada
Csalogat, hogy vigyük haza.

Hókabátos téli szolga
mind elinalt, nincs már dolga.
Néhány tócsa jelzi múltját,
langyos földbe vesző útját.

Medvehagymát megitatják,
avar népét táncra hívják.
Napra tekint a sok rovar,
virágillat csalja torral.

Szemdörzsölve ül a mókus,
meleg szél fúj, kicsit sem bús.
Takarítja téli odvát,
nászra hívja kedvenc párját.

Elolvadt a patak jege,
csermelyt a szél fölkeltette.
Csókot hint a fűzfasornak,
barkán méhek randevúznak.

Megtört a tél, tavasz törte,
madárdalba szőtt a jötte.
Csíkos malac anyja mellett,
ki tél végén nyolcat ellett.

Bodzavirág tavaszt tetőz,
akác illat, pöttyös kis őz.
Gyönyörű a megújulás,
mindent átsző, lelkedbe ás.

mail

Fazekas Anna:

Márciusi madárdal

Havas tölgyek tar ágai
dajkálják a telet,
de csitt! "csivitt" cseng, s hallani,
"csivitt" a feleletet.
Csivitt, csivitt, a hangja itt
csattog a ház felett, csivitt,
csivitt, tán holnapig csacsog
cinkém, cseveg.
Csivitt, csivitt, forrás fakad,
megújul rét, berek,
csivitt, csivitt, szántja a nap
ekéje az eget.

mail

Végh Attila dr.

Tavaszittas

Tavaszittas tüneménnyel
teli álom született.
Hiszek én még a reményben,
vakon éltünk idelent.

Idejében jön a reggel,
kanyarít egy sugarat.
Hasad égbolt, tele kedvvel
tulipán is kifakadt.

Ez a nap már bevilágít,
Te is érzed melegét.
Begubódzott, ami fájt itt,
kinyitottad szelepét.

Mosolyodban kutakodtam,
tanulok, mert szeretek.
Te is álmodsz nyugalomban,
ha a szívem nem ereszt.

Idehívó, üde színpár
ragyogástól tüzesebb.
Tologatnak tavaszindák,
kivirultunk idelent

mail

Kökény Éva:

Tavasz-kikelet

Még vacog bennem a tél,
dideregnek kint a rügyek,
de már érzem tavasz leheletét
szellő-úrfival tegnap üzent:

,,Vártál rám nagyon?
Megjöttem, itt vagyok!
Színeket hoztam
fehérség helyett,
én vagyok tavasz-kikelet."
...és varázsütésre megjelent
cserregő madárhad,
apró verébgyerekek.
Faágakon vidáman
ring megint a sok
cinke, feketerigó,
hirdetik ,,élni jó! ,,!

Másként fénylenek már
éjjel a csillagok,
virágok kelyhében
reggel harmat ragyog.
Menjünk hát ki a fényre,
tárjuk karunk ölelésre!  

mail

Jankó Attila:

Tavasz

Szép tavasz reggel kerekedett,
Március hó végén, már ideje.
Madárka csicsereg az ablakon,
Fülem odateszem, hadd daloljon.

Odébb egy pici cinege repdes,
Bimbózó ágak közt élelmet keres.
A fecskék is haza, megérkeztek,
Sebesen suhannak a fészekbe.

Amott a kis hóvirág tündököl,
Szép napsütésre Ő is előjött,
Kecsesen nyújtózik az ég felé,
Hirdeti a meleg eljövetelét.

A kertben a fákon rügy pattan,
Az emberek arcán mosoly fakad.
Mindenki boldog és örül annak:
Újra itt az új remény, a tavasz.

mail

Juhász Gyula -

Tavaszvárás



A déli szélben lehunyom szemem
És gyöngyvirágok szagát érezem.
Az esti égen violás a szín
És kikeletben járnak álmaim.

A hó alól már dobban boldogan
A föld nagy szíve s csöndesen fogan
A csíra, melyből új élet terem
S bimbók bomolnak majd szűz réteken.

Az örök nap még bágyadtan ragyog,
De tavaszosok már a csillagok
S az éjszakában zizzenő neszek,
Egy új világ susogja már: leszek!

A földre fekszem, hallgatom szívét,
Az égre nézek, kémlelem színét,
Ég, föld között angyali üzenet
Hirdeti a jövendő életet.

Mert boldog ige ez és szent igaz
És örök törvény és áldott vigasz,
Hogy győz az élet, duzzad és dagad
S elönti mind az ócska gátakat!

mail

Tavasz varázsa

Kék szemével mosolyog az ég,
bárányfelhőt űz a kósza szél.
Szirompelyhet hullatnak a fák,
ágak közt röppen, zsong a darázs.

Aranyhaját kibontja a Nap,
földre omlik, mint fényzuhatag.
Melegsége oly simogató,
tavasz varázsa hívogató.

Ki a zöldbe, hol madár dalol,
hálóját szövi a szorgos pók.
Tűszirmait a pitypang nyitja,
zsákmányát hangya alig bírja.

Napozik a foltos bodobács,
levegőben száll az illatár.
Vidáman repdes sok pillangó,
perc, jaj, sólyomszárnyon illanó.

Schvalm Rózsa

mail

 

M. Kovács Roni:

Tavaszvarázslat

Tavaszvarázslat érkezett,
hozott virágos álmot,
egy tündér kezével bontogat
csodás, való-világot.

Bárányfelhőkről vesz mintát
bársony, barka-ruhára,
felserkenti a zöld mezőt, ha
esik, essen puhára.

Ébresztőt búg kopár helyen,
kacsintva hív egy gólyát,
katicák, pillangók repkedve
kutatják apropóját.

Előbb nevet, majd könnyezik,
ilyen szeszélyes alkat,
lágymeleg ölében mag fakad,
titkáról mélyen hallgat.

Tavasznak zsenge hajtásán,
s madárdallal az ágon,
Ő derűvel jár-kel könnyedén,
s kacag a távolságon.

mail

Áprily Lajos:
Köszönet a napsugárnak

Tavaszodik. Holt tavaszok
fáradt szívembe visszajárnak.
S fáradtan is köszönni kell,
köszönni kell a napsugárnak.

Köszönöm, hogy hervadva is
tavaszi halk mámorba estem.
Köszönöm, hogy új fény ragyog
a főtéri aranykereszten.
Köszönöm, hogy kisgyermekek
mezítláb malom kerekeznek.
Ásott tövű vén almafák
fiatalos kedvvel rügyeznek.

Köszönöm a szél jó ízét,
aromáját a barka-szagnak.
Köszönöm, hogy hegyoldalon
ibolyázó lányok kacagnak.
Köszönöm, hogy napos gyepen
fehér fénnyel vakít a vászon.
Köszönöm, hogy friss fák alatt
szelíd szívvel megint halászom.

Habos felhők fejem felett
vitorlásan feszülve szállnak.
Üzekedő játékait
köszönöm életnek, halálnak.

mail

Csukás István:

Tavaszi vers

Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kék szemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!

mail

Radnóti Miklós:

Tavaszi szeretők verse

Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák közt és
árnyékkal áldja
testünket a táj! hallod,
hogy terül a füvön a
fény és pattan a fákon
dallal a hajtás! Csak
csörgető fekete tücskök
zaja dicséri most
fűnek és fának
jó örömét! nézd
a vízen, messze partok
homályos tövén
tükrösen fénylik
tavaszi kedvünk! mert
mi vagyunk most a fű,
a fa, a part, az öröm is
és szép szavú áldása
a tájnak!

mail
Marx Ildikó

Köszöntelek, tavasz!

A kicsiny hóvirágok ott sorakoznak az erdőben,
érzik, hogy valami langy már van a nedves levegőben.
Mögöttük tolakodnak aprócska lila ibolyák is,
a békák előbújnak, lesik, hogy jönnek a gólyák is.

A szomorúfűz földig érő hosszú, karcsú ujjain
már zöldít az ünnepi köszöntőhöz felvett furcsa ing.
A szél vidáman kacérkodik hajlékony ágaival,
akár a hősszerelmes arája rejtett vágyaival.

Hajnalban a rigó dalol, keresi hűséges párját,
ahogy az éj királynője, úgy énekli áriáját.
A fecskék is megjöttek, és újra javítani készek
a télen verebet bújtató, megviselt, régi fészket.

Lassan éled a termőföld is, illata mindent elönt,
nyitnikék hirdetik az áldott tavaszt a házak előtt.
A felhők mögül kibújik a Nap, és szórja aranyát,
minden élőlény ujjong, hisz már régen a tavaszra várt.
 
mail
 
Dvihallyné Oszuskó Sarolta

Tavaszi mámor

A tavasz mámorító lehelete
Végigsuhan a tél ölelte tájon,
Csókja csattan ott minden kis virágon,
Melengeti szirmukat szeretete.

Fagy dérpalástját még szétterítette,
Hogy minden növény tetszhalottá váljon,
Fű, fa, virág mindig csak reá vágyjon.
Ez a gonosz lélek igyekezete.

Tavasztündér vidáman birokra kél,
Pálcájától jajongva fut már a tél.
Madárdalt ringat ölén a lágy szellő.

Rügyek duzzadnak sok csupasz faágon,
Napsugár simogatja őket vágyón.
A kikelet most már biztosan eljő
 
mail
Piszár Éva

Tavaszi pezsdülés

Csábító a hajnal, fehér felhőfodrok,
megbékélt túlélő füvek, fák és bokrok.
Tavaszi bimbózó virágok mosolya,
színpompás napjaid varázsát hordozza.

Lenyűgözni készül újra a természet,
félig a hó alól magvakat bizserget,
napsugár táncával kísér a szabadba,
meleg lágy szellővel, bibét cirógatva.

Harmatkönny felszárad, gyémántgyöngy megcsillan,
végtelen színpompa szemedben felvillan,
nézed elbűvölve, messzeségbe révedsz,
ringató élménytől Te is újjáéledsz.

Vedd át a ritmusát féktelen nevetve,
lényedet átjárja boldogsággal töltve,
tested, lelked engedd felhőtlen örömnek,
rosszat eleresztve, élve a gyönyörnek.

Pici madárkáink szívhez szóló dallal
vidámságról szólnak minden új tavasszal.
Pirkadat pírjával reményt szór szívünkbe,
parányi ékkőként ragyognak lelkünkbe.

Eltűnt a szürkeség, áttörte tiszta fény,
bújósan simogat arcunkon csillagfény.
Gyengéden ölelve költötte új dalát,
ontja ő, hogyha kell, mennyei italát.

Itatja parkokat, oldva a szomjukat,
borostyánt öntözve, hódítva új utat.
Szédítve egyszerre égboltot, földeket,
bebújik szívekbe, érintve sok embert.

Ünnepet hordozza tavaszi hírnökkel,
ő szülte virággal, boldog emberekkel.
Fényéhes nemzedék, élvezd a lényegét,
köszöntsd őt féktelen, imádd az eljöttét.
 
mail
 
Bera Irén

Tavaszvarázs

Virul a határ, bár az ég még szürke,
dalos madarak repülnek fészkükre.
Napmelegtől alvó rügy kirobban,
tavaszban semmi sem marad titokban.

Élet szökik földből, félve kitekint,
föld után nap melengeti idekint.
Virág nyílik szerte, van ok derűre,
Dal harsan, távolban szól a fülemüle.

Szívekben a tavasz bont új szirmokat,
sziklákon láthatsz napozó gyíkokat.
Éled a föld, a varázslat szívet nyit,
tavaszi szellő áldással vizet hint.
 
mail
 
Ádám Istvánné

Tavaszváró

A tavaszt már nagyon várom.
Rügy fakadjon minden ágon.
Az ágakon gyöngyfüzér,
apró virág, hófehér.

Madár daloljon a réten.
Trillázzon is jókedvében.
Könnyű szellő fut a tájon,
égő pipaccsal táncoljon.

Hajladozva, keringőzve,
napfényes tavaszt hirdetve.

Örömünnep lenge széllel,
telet űzi bíborszínnel
 
mail
 
Varsás Frigyes

Tavaszi ébredés

Szunnyad az erdő,
Csendes a tisztás,
Hótakaró alatt
Alszik a rét.
S néha viharban
Gyenge faágat
Vad kacagással
Tör le a szél.

Lassan a napfény
Szép mosolyától
Könnyeket ejt sok
Jégcsap a fán.
Nem puha paplan
Már a fehér hó,
Lassan elolvad,
Szürkül a táj.

Sutba kerülnek
Téli kabátok,
Ébred a város,
Szépül a park.
Szép szemű lányok
Lenge ruháján
Víg kacagással
Táncol a nap.

Nedves avarban
Tétova kedvvel
Pezsdül az élet, s
Ébred a vágy,
Enyhe fuvallat
Langy melegétől
Nyílnak a völgyben
Kék ibolyák.

Zöldül az erdő,
Téltemető, és
Réti virágok
Illata száll,
Nyílnak a barkák,
Ébred a tópart,
Újra zenél sok
Békacsalád.

Csillagos estén
Szőke leány, és
Barna legény is
Párra talál,
Büszke legénynek
Gyenge leányok
Szép ajakának
Csókja az ár.
 
mail
 
Pocsai Piroska

Tavaszi melódia

Pulzál a ritmus múlt peremén
Vidul a szívem nap erején
Jelenem fénye most megigéz
Édes a létem egy csupor méz

Illatok-színek buja talány
Kerülj el engem buta magány
Harmatcseppben bujkál a holnap
Virágszirmok mosolyt dalolnak

Adj még időt Istenem kérlek
Tavasz van újra él a lélek
Becézzen szépen úgy szeretném
Tombolj hát bennem életremény
 
mail
 
Szalóki Sándor

Tavasz

Illatoktól terhes,
Huncut, tavaszi szél
Arcom simogatva
Szerelemről mesél.

Találkozásokról,
Beteljesült csókról,
Örömteli táncról,
Becézgető szóról.

Meséjét hallgatva
A szemem felragyog,
Vén szívem vidáman,
Mint régen, úgy dobog.

Gyere, szép kedvesem,
Gyere, kicsi párom,
Édes csókjaidat,
Ölelésed várom.
 
mail
 
Nagy Erzsébet 

Tavaszi kép 

"Bimbók rügyek, s ébredő fák,
felvillan még néhány hóvirág.
Zajos gyermekek futnak tovább,
velük van tavaszi napsugár.

Leng a hinta, s száll a kacaj,
vidámak a meggypiros ajkak.
Nem üres már játszótér padja,
zsibongó lurkók ülnek rajta.

Amott gurul a pöttyös labda,
farkát csóválja foltos kutya.
Labda útját büszkén elállja,
gazdáját türelemmel várja.

Jő az est nap tér nyugovóra,
megáll a hinta csendes a pad.
Virágba öltözött játszótér,
a nap holnap újra visszatér!"
"Bimbók rügyek, s ébredő fák,
felvillan még néhány hóvirág.
Zajos gyermekek futnak tovább,
velük van tavaszi napsugár.

Leng a hinta, s száll a kacaj,
vidámak a meggypiros ajkak.
Nem üres már játszótér padja,
zsibongó lurkók ülnek rajta.

Amott gurul a pöttyös labda,
farkát csóválja foltos kutya.
Labda útját büszkén elállja,
gazdáját türelemmel várja.

Jő az est nap tér nyugovóra,
megáll a hinta csendes a pad.
Virágba öltözött játszótér,
a nap holnap újra visszatér!"  
 
mail
 
Jeney Terézia

Közelítő tavasz!

Mint a dallam, mely lágyan indul,
s lassan betölti a levegőeget,
úgy érezzük egyre lüktetőbben,
tavasz, a leheletedet.

Halkan suhansz, mint ifjú szívében
az első, titkos, mély szerelem.
És átölel lágyan a tavaszi szellő,
magához vonja fáradt szívem.

Eltölt örömmel e nagyszerű várás:
új ez az érzés, új a remény.
Új lesz az ég is, a felhők is rajta,
új álmok szállnak újra felém.

Madár ha száll és suhanva röppen,
fészket rak újra a fák tetején,
szívünk kitárva nézzük majd este,
mint borul rájuk a csillagos ég.

Vagy virág nyílik megbújva, félve,
rettegi még a tél hidegét,
súgd a fülébe, álmodott tavasz,
a legtisztább tavaszi zenét.

Dicsérjük újra lángoló szívvel
e legnagyszerűbb harmóniát,
Lelkünkbe zárjuk újuló hittel
a tavasz lüktető, lágy ritmusát.
 
mail
 
Pődör György

Tavaszi Csalogató

Bújj, bújj, hóvirág,
olvad már a hóvilág,
vár rád, ki szeret:
tavaszidő-kikelet.

Szólj, szólj, kismadár
a dalodnak nincs határ,
mindig odaszállj,
hol nem sír soha száj.

Süss, süss, napsugár,
nem nő más fa, csak sudár,
hol nincs, ott ne várj,
árnyékodhoz sose állj.

Búgj, búgj, kis galamb,
szíved verjen, mint harang,
hol vár a párod,
ég kékjét vele járod.

Fuss, fuss, kis patak,
messzi tájak hívjanak,
hol majd megleled
az ölelő tengered.

Jöjj, jöjj, szép tavasz,
pezsgő szívem légy ravasz,
súgj-búgj kedvesen,
amíg titkod keresem.

Hívj, hívj, messzeség,
mi elmúlt, sem veszteség,
újra kamasz már,
ki tél után tavaszt vár.
 
mail
 
Antal Sára

Tavasz, te csodás!

A napkorong az égről
vidáman néz le rám,
száz sugarát ontja,
a szívem oly vidám!

Messze száll a jókedv,
amerre szél zenél,
jöjj ki már a rétre,
hol minden újrakél!

Virágillat bódít,
sok röpke lepke száll,
madártrilla-koncert,
hát ébredj, áll a bál!

Lásd, a tavasz büszkén
szép zöldbe öltözött,
gólya, fecske újra
már visszaköltözött!

Fenn a magas égen
sok felleg bodrozó,
tengerszínű légben
úszó fehér hajó.

Éledő világunk
ragyog, és csupa fény!
Minden élőt áthat
az éltető remény !
 
mail
 
Gani Zsuzsanna

Belobbant a kikelet

Óhatatlanul is belobbant a kikelet,
óvatosan beléptem a remény ajtaján,
egy kicsit félszegen, kissé bátortalanul -
megszólított, megérintett úgy, mint hajdanán.

Csiklandozott a levegőben a friss illat,
Hallottam a hangját a felpezsdült életnek.
Megfürdetett a simogató napsugár is,
szelíd szellő, lágy cseppek álmokat éltettek.

Parányi madarak csak Nekem csiviteltek,
dongó Nekem dongott, méh csak nekem zümmögött.
Előttem tárta ki szívét, lelkét a liget,
éreztem a boldogságot ég és föld között.
 
mail
 
Schvalm Rózsa

Csodás tavasz

Nézd, a tavasz hogy bontja csodáit,
rügy fakad ágon, zöldül a pázsit.
Élet himnusza száll szelek szárnyán,
napsugár járja fény`-árnyak táncát.

Földet érint az égi lehelet,
színére csalja, mit a mély rejtett.
Sok kis virágnak bimbója feslik,
sziromkelyhében nektáríz rejlik.

Légy zümmög, színes pillangó röppen,
bódító illat mámorral tölt el.
Fészkére visszatalált a fecske,
jelzi a jöttét vidám éneke.

Szívemben ébred mély hálaérzet,
földre leszállt a Mennyei Éden.
 
mail
 
Virsik Mária:
 
Tavaszi dal

Csókolgatja a napsugár
A bontakozó rügyeket,
Csókolja, mint édesanya
Az ébredező gyermeket.

Levetették már a fák is
Az ezüstös hóruhákat,
Ünnepi diszbe öltöztek,
Tavasz-királynőre várnak.

Jön is már virágos hintón,
Öröm, jókedv körülötte.
- Boldogság-osztó szép Tavasz,
Légy ezerszer üdvözölve!
 
mail
 
 
 

Megosztás Megosztás a Facebook-on