Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


>> * Évszakok / Nyári képek - versek

 

Boldog névnapot !

 

cool

wink

Nyár - a hajad világosabb lesz, a bőröd sötétebb, a víz melegebb, az italok hidegebbek, a zene hangosabb, az éjszakák
hosszabbak, az élet pedig jobb.

 

yes

Kányádi Sándor

Kánikula

Kutyameleg, kánikula,
nyelvét kiveti a kutya,
budákol, a tűző, heves
nap elől árnyékot keres.

De alighogy hűvösre lel
s leheverne, költözni kell:
falja az árnyékot a nap,
s az ebbe is beleharap.

Pillognak a récék, libák,
nem csinálnak most galibát;
kiapadt a kicsi patak,
mint a cérna, kettészakadt.

Itt-ott ha még van is, ami
víznek mondható valami,
odamennek a bivalyok,
s kimártják a kis patakot.

Egyedül egy árva csacsi
hangját lehet csak hallani,
megereszt egy bátor iá-t,
esőért az égre kiált.  
 

cool cool
cool cool
cool cool

 

Kormányos Sándor:

Nyári reggel

Rezdül a szél, mint hosszú sóhaj
lüktet a fákon lágy remegés,
hajnali csendű kis levelek közt
zizzenő szárnyú zöld lebegés.


Álmosan bomlik fátyla a ködnek
gördülő könnyét törli a rét,
fénysugarakká szökken a harmat
ritkuló pára jelzi helyét.


Friss kacagással zendül az erdő
kék mosolyát ha szórja az ég,
kerge rigókkal szárnyal a reggel
szárnysuhogástól csattog a lég.


Fénysugarakban fürdik a dallam
dúdol a hangja zümmög a rét,
méheket zsongat röptet a szélbe
messzire hordva a nyári zenét.

 

cool cool
cool cool
cool cool

 

Weöres Sándor

KÁNIKULA

Szikrázó
az égbolt,
aranyfüst a lég,
eltörpül
láng-űrben
a tarka vidék.

Olvadtan
a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött
utaznak
izzó gyöngyszemek.

Ragyogó
kékségen
sötét pihe-szál:
óriás
magányban
egy pacsirta száll.

 

cool cool
cool cool
cool cool

 

Gősi Vali:

Égi mezőkön fényvirág

Anyám gyönyörű, nyári kertje,
rám köszön néha emlékeimben.
A pudvás kertkapu a mezőre tárul,
sárgul a repce, s a búzakalászok
szeliden lengve intenek.

Távol, a réten pipacsmezőre
réved a boldog emlékezet,
lángvörös fényben lobognak, égnek,
vérpiros szirmuk társa a szélnek,
kergetőznek a rét felett.

A nyárban arannyá sárguló földek
búzavirágot rejtegetnek, 
kíváncsi fejük a napra néz,
égszínű kékjük megigéz,
hozza a szél az illatukat.

Mezei csokor az asztalomon,
anyám mosolya ragyog a szirmokon.
Szarkaláb, kamilla, mécsvirág,
pipacsok őrzik lágy szavát,
s égi mezőkön fényvirág.

 

cool cool
yes yes
yes yes

 

Július

Mint sárga tenger, 
ring a búzatábla, 
dajkálja gyermekét, 
éltető kalászát. 


Tudja, hogy elveszti, 
csak azért nevelte, 
nem hallani mégsem 
fájdalmas panaszát. 


Nap fénye érlelte, 
szellő simogatta, 
ők lettek Földanya 
legdrágább kincsei, 


ha jön az aratás 
kíméletlen napja, 
akkor peregnek majd 
búzaszem-könnyei.

Vörös Judit

 

yes yes
yes yes
yes yes

 

Várnai Zseni

Vénasszonyok nyara

Talán egy kicsit magamról beszélek,
mikor szívem e fényért lelkesül,
végső sugára ez a nyár hevének,
mielőtt még az alkony rám terül.


Ez őszi nap a szőlő érlelője,
s piruló alma issza melegét,
e fénytől várok én is új erőre,
magamba szívom forró delejét.


Fáradt szívem csókjától újra éled,
csontomig ér a gyógyító sugár,
talán bölcsebb ez őszbe nyúló élet,
s mélyebb, mint volt a tűzitalú nyár.


Vénasszonyok nyarának is becézik
ez őszi fényt, mely édes, mint a méz,
mintha tündérek ujjai sodornák
aranyszálait, ettől oly mesés.


Kiket zord évek vad vihardúlása
oly sokszor vert, legyen miénk a fény,
hadd üljön meg, mint szentek glóriája
öreg anyók fáradt ezüst fején.


Aranypalást borítsa gyenge vállunk,
mely görnyedez, mint sok gyümölcstől a fák,
legyen az ősz szebb, mint volt ifjúságunk,
ez jár nekünk. . . ugye, kis ősz anyák?!

 

yes yes
yes yes
yes yes

 

A NYÁR

Fényével kecsegtet a kék szemű táj
Járni járatlan ösvényeken,
Álmodni fortyogó forrás tövében,
Hol szarvas nyomában nyargal a nyár.

Megrészegülve a fenség csendjétől
Lelkedbe róni alkony illatát,
Mikor a Nap a bércen elidőzve
Tűzszínre váltja az ég hajlatát.

Harmaton kelni a hajnal ölében,
Mint dalnok sereg a fák karzatán,
Együtt barangolni a féktelen nyárral,
Míg csábít a csalfa látóhatár!

/M.Simon Katalin/

 

yes

 

Csendes nyári ének

Szép most a nyár.
A virág virít kinn a dombon,
... üldögélek és merengek
száraz fűz dorongon.

engem perzsel itt minden
sugara a napnak.
Furulyázó kukoricák
búsan pislogatnak.

Bánatomat, ami nagy,
elfújom a szélnek,
csengő-bongó harangocskák
mind rólam mesélnek.

Sütkérezek a nyári nap
rekkenő hevében...
Ezer szirmú dalvirágok
szállnak el a légben.

Hűs, borongós, bús világ
a szívemre lépett,
engem paskolsz én pedig most
kikacaglak élet...!

/Simon István /

 

yes

 

Még kacag a nyár...

Még kacag a nyár
de érzi már
hogy valahol messze
bús szelek
jajgatva sírnak
fel az égre,
s lehullnak majd
a levelek.
Még kacag a nyár
de tudja már,
hogy ajándék minden
pillanat,
mely maholnap
emlék lesz szívünkben
ha ősz oson át
a fák alatt.

Kormányos Sándor

 

yes

 

Kosztolányi Dezső -

A nyár

A nyár az én szerelmem, érte égek,
halált hozó csókjára szomjazom,
erdőket áldozok szilaj tüzének,
bár ajkam is hervadna el azon.

Görnyedve várom télen a szobámba,
a tűz körül álmodva csüggeteg,
lángóceánját képzeletbe látva,
mely semmivé hamvasztja a telet.

S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül
s zöld pártadísze hullong a fejérül,
virrasztom árva, bús menyasszonyom.

Zokogva már hüllő keblére fekszem
s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,
sápadt, aszú haját megcsókolom...

 

yes

 

Reményik Sándor:

A tenger álmai

Tenger, tenger, hát ilyen is tudsz lenni:
Ily halottcsendes, halotthalavány?
Utolsó szentség fényes kenete,
Örök olaja csöppent rád talán?


Hogy arcodon minden ránc elsimult,
S redőtlen szfinksz lettél, szelíd talány.
Vagy álmodol, csak álmodol talán?


Látóhatárod párás peremén
Álmaid lepke-szárnyai lebegnek,
Lélekzetét is alig hallani
Nagy, mozdulatlan világ-kebelednek.


Olajos tükröd mozdulatlan síkján
Kis tarka pillangóid ellebegnek,
Már túl is vannak hetedhét-határon
S te nem eszmélhetsz rá, hogy amit láttál,
Csak lemenő nap s rőt vitorlavászon.

yes

 

Rónay György:

Nyárdél

Micsoda nyár! Micsoda sárga
... dobszóval lüktet ez a dél!
Zirren a tücsök, elalél,
s pattog a hőség citerája.

Ájuló kürtök torka, forró
harangok, hárfacsobbanás
s már emeli lángkoronás
cintányérját egy napraforgó.

Tomboló crescendóival
egyetlen néma lángvihar!
Még egy cintányér csattanása!

S messziről - andante - nagyon
halkan belép egy fuvalom
bátortalan kis fuvolája.

yes

 

Júliusi baráti üdvözlet

C salád öröme, az együttlét meghitt békéje
S zárnyalni tudnak megértés körében
O sztoznak örömben, bánatban, szeretetben
D alos madár is oda száll, hol békét talál
A rany kincsed néked, ha ez mind megvan
S óvárognod nem kell, semmilyen hiányra
Z sengő rózsaszirmok nyílnak a csodára
É ltető nap fényében, kísérnek el utadra
P illanat öröme, hited ereje védjen meg már
J elen percben élj, vissza soha ne nézz
Ú j kihívások várnak kívánom erős, és sikeres légy
L egyen egészséged maradj erőteljes örökké
U tazz ha teheted, szivárvány reményében
S fel ne add célodat amit megálmodtál magadnak
T aláljon meg, ez a szívből írt baráti vers ma
K incs vagy, egyedi érték, lelked jósága nagy
Í gy hát nagyon vigyázz mindig rája
V an akinek könnyebb sorsa mint a tiéd
Á m ne feledd, a lapok kiosztva az a miénk
N ézz fel az égre, mikor felhők gyülekeznek
O lvasd az igét, kérj, higgy és légy merész
K ívánom legyen minden ahogyan Te szeretnéd

Ezt kívánja neked a verssorok írója,
olvasd fentről lefelé egybe az egészet,
megtudod őszinte érzésemet feléd
melyeket leírva hagyok emlékbe én.

Szebenyi Judit 

yes

 

Garai Gábor : 

JÚNIUS

Tudom, meghalnék idegenben;
ott még a fák sem ilyenek;
nem virít bodza a berekben,
akácok könnye sem pereg;
nem részegít a széna-illat,
nem villámfénnyel jön a nyár,
nem így táncol felhőn a csillag,
nem szédül az égtől a táj...


Meghalok itt is - : a gyönyörtől,
hogy a repceföld színarany,
hogy a lomb oly zöld szinte tombol,
s a kőnek is illata van;
hogy áll a búza nyers kalásza,
mintha világot nemzene, 
s e tájon az lel csak magára,
ki végleg egyesült vele.

 

yes

 

Nyár

Szaladgál át a nyár a mezőn, lángvörös haja kócos,
pirospozsgás arcocskáján csöppnyi ajka édes, csókos.
Vörös szeplők arca búbján, pipacsvirág nyílt belőle,
lába nyomán zöld fű serken, édes illat száll felőle.

Vörös haját viszi a szél, lágy és selymes árvalányhaj,
édes nektártól illatos, kísérgeti méhecske raj.
Patak partján szitakötők vidám tánccal köszöntik őt,
nyári szellő lehelete frissíti a tarka mezőt.

Erdő közepén a patak lassan kúszik, halkan csobban,
csendben csorog, míg csak bírja, erdővégen csak megtorpan.
Susog a sás, táncát lejtve, karcsú szára hajladozik,
gólyahír a rejtély kulcsa, friss reggelen harmatozik.

Megérkezett patak partra piros lábú gólya gyerek,
nagy most a csend, néma a táj, megnémult a béka sereg.
Lépked Kelep óvatosan, keresgél, mert nagyon éhes,
de a trükkös béka csapat nagyon hallgat, nem beszédes.

Ballag a nyár, még nem siet, fű közt érlel friss szamócát,
csiklandozza melegével, nagyra nyitja rózsaszirmát.
Reppen sárga villás - szárnyú, csodás lepke tarka rétre,
várja őt szentjánosbogár, szeretettel est ebédre.

Mulatságra készülődnek kéz fogó lesz, nagy a titok,
szentjánosbogár a kérő, minden veréb erről csipog.
Tarka lepkénk nem is sejti, ő lenne a boldog ara,
ő a szíve választottja bogárkánknak, napsugara.

Tücsök koma hegedűjét nagy boldogan húzza - vonja,
kaszáspók-né díszes hálót az estére vígan fonja.
Langyos estén teliholdkor minden rovar mulatozik,
pezsdül véred, szisszensz halkan, szúnyog Béla falatozik.

Lágy tekergő, lanyha szellő megbolondul, süvít, tombol,
villám csattan, szikra perdül nász sereget szerte vonszol.
Erdő ropog, tűz lett az úr, láng nyelvével fákat nyaldos,
nagy haragú vihar király villámmal lő, láztól csapdos.

Szelíd, édes nyár megőrült, csúf boszorka lett belőle,
minden földnek teremtménye menekülve fut előle!
Villám kezű, torz fúria száz darabra cibál álmot,
sebbel - lobbal széjjeltép most ezer gyenge, csöpp virágot!

Bűvkörébe vonzott a nyár, sejtelmesen babonázott,
lágy dallammal, méz illattal, érzékekkel hadonászott.
Rettenetes nyers erővel itatta a szikkadt tájat,
könnycseppjével erőt adott kibontott egy rózsa szálat.

Megszelídült gyönyörűség vígan szökken át a réten,
vörös pipacs arca búbján, nézi báját tó tükrében.
Selymes haját viszi a szél, koszorút fon nap reája,
dalol a nyár, víg zene szól, száll az évszak muzsikája!

Horváth Piroska

 

yes

 

Dáma Lovag Erdős Anna

Forró nyár

Forró napsugaraktól érik a gabona
Jó termést ígér a búzatábla
A perzselő nap szinte éget
Ontja a szűni nem akaró meleget

Piros pipacs fürdik a napfényben
Vadvirágtól tarkállik a mező
Margaréta,szarkaláb virít
Enyhet adó szellő sehol nem jő

Mint ,ha megállt volna minden
Forróságtól tikkadt a levegő
Egy árva tücsök hangja sem szólal
Elnémult minden hegedűs

A nyár melege tombol
Az égen csak egy árva felhő
Az is tovatűnik gyorsan
Felissza cseppjeit a nap,a perzselő

Napraforgó fordítgatja fejét
Száz irányból issza a fényt
Tányérjával köszönti a napot
Mint,ha mondaná:- Jó napot !

Eltéved pillangó virágra száll
Enyhet adó nedűt sehol nem talál
Égi áldás száll reánk
Küldi felénk forró nap sugarát.

Sarlós Boldogasszony sem könnyez
Bő aratást ígér
Áldását adja rá
Legyen asztalunkon fehér kenyér.

 

yes

 

Gani Zsuzsanna

Titkot súgnak

Ó, mily csodás, pazar látvány
a morajló, párás zuhatag!
Virgonc szellő játszik a hárfán,
Nézd, táncolnak a sugarak!

Ezüstös pisztráng ficánkol,
csobban a csillámló patakban.
Tölgyfán császármadár viháncol,
fürdik aranysugarakban.

Kikötőben gyökértövek,
korhadt farönkök, ágak úsznak.
Zöld mohával benőtt kövek
közt buzogányok titkot súgnak.

Ó, te már aludni készülsz?
Bokrok között megbújik a szél.
Pirul az alkony, kábán szédülsz,
Bíbor színben dalol az ég.

 

cool cool
cool cool
cool cool

 

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.


Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.

/Arany János: Toldi - Első ének - részlet/

 

cool cool
cool cool
cool cool

 

Balaton

Már tombol a nyár
villognak a fények a tavon
delelőre jár
kékjével csábít a Balaton.


Csacska habokon
ezernyi színnel játszik a nap
szellő fodrozón
tovább is libbenti néhanap.


Gyors vitorlások
fehér foltként szántják a vizet
bősz madárrajok
ott fent hasítják a kék eget.


A parti fűzek
árnyékot, enyhülést nyújtanak
alájuk űznek
minden élőt a napsugarak.


Csendes a nádas
víz alatt langyos a menedék
odalenn árnyas
homályban hűsöl az ivadék.


Csodás Balaton!
Az Aranyparton izzik a nyár.
Fények a tavon
visszavár és újra visszavár!

Sáraanna

mail


Még kacag a nyár...


Még kacag a nyár
de érzi már
hogy valahol messze
bús szelek
jajgatva sírnak
fel az égre,
s lehullnak majd
a levelek.


Még kacag a nyár
de tudja már,
hogy ajándék minden
pillanat,
mely maholnap
emlék lesz szívünkben
ha ősz oson át
a fák alatt.

Kormányos Sándor


 

mail

 

Reichard Piroska:

Nyári éj

Álomszerű fényét hinti a hold -
varázslatos csöndbe merült a berek; 
a kósza szél is álomra hajolt, 
fű szála se ing, levél se remeg, 
mozdulatlanul állanak a fák -

Most minden küzdés, élet elpihent, 
most meghalt az öröm és a bánat, 
csak illat van és kő, holdfény és csend 
és mozdulatlan nagy néma árnyak 
s szikrázó csillaggal hintve az ég -

Állok az álmodó nagy fák alatt 
nehéz csöndű, kábító éjszakában 
s elhagy minden emberi gondolat, 
úgy érzem: gyökeret ver a lábam 
s a fák sejtelmes álmát álmodom -


 
mail


KÖVES JÓZSEF:

KÁNIKULA

Már földre bukik a fenyő bágyadt ága,
mintha üde forrást, bő kutat keresne.
Vesztes csatamező: holt az egész táj ma:
eldőlt a fű, halottként nyúlt el a teste.

Mézzé édesedett körtét szív a darázs,
hullott szilva belébe méhfullánk hatol,
a kertben a sziklák köve izzó parázs,
gyík piheg közöttük a napon valahol.

Autó veri fel a sarkon az út porát:
tűzkarikát rajzol a homok a légbe,
csikorog a csap, de nem ad vizet a kút.
Elsorvadt a mályva, a kert nyári éke.

Zavarodott hangyák árnyékot keresnek.
Kegyelemért eseng a kék harangvirág,
s meghajtja fejét a hóhér napderesnek -
bíbor kakukk szegfű rebeg érte imát.

 

mail


Fecske Csaba:


Aranyat rejt a nyár

A nap már hazaszállt:
elfogyó, sárga folt -
Az égi vizekben
fürödni kezd a hold.

Fürödni kezd a hold.
A fűben csöpp bogár.
Végtelen mezőkön
aranyat rejt a nyár.

Aranyat rejt a nyár.
Mezítláb jár a csönd.
A földön béke van,
s fényesség odafönt.

 

mail

 

Reményik Sándor

Búzaföldön

A dűlőúton megyek álmodozva, 
Kalászok kétfelől, amerre látok, 
Mint tengerből színes kis hajózászlók: 
Ki-kivillannak a búzavirágok.
Ki-kivillannak kéken-pirosan, 
Megannyi színes jel a halk hullámon, 
Jeladások arról, hogy szép az élet 
És csendes tengeren a csendes álom.
Kinyújtott kézzel csendesen megyek, 
Percig kezem a kalász feje-alja
És áldón, mint az elsikló kalászt, 
A tűnő életet is simogatja.

 

yes yes
yes yes
yes yes

 

Lupsánné Kovács Eta

Nyári szél

Rét szélénél
mozdul a szél,
elsuhan,
lágyan zenél,
fordul, mesél
pajkosan.

Fényt bűvölő
apró ernyő,
pitypanglánc;
az utakon
lágy fuvalom,
esti tánc.

Hangszert cserél
a nyári szél,
csendre int,
fest az égre
kék helyére
karmazsint.

 

yes

 
 

Megosztás Megosztás a Facebook-on